T‑406/08. sz. ügy
Industries chimiques du fluor (ICF)
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Az alumínium‑fluorid világpiaca – Az EK 81. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének a megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése és a piacok felosztása – A jogsértés bizonyítása – Védelemhez való jog – A kifogásközlés és a megtámadott határozat közötti összhang – Bírságok – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Euro–mediterrán megállapodás”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2013. június 18.
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – Ügyvéd saját kezű aláírása – Szigorúan alkalmazandó lényeges szabály – Ugyanezen jogi képviselő saját kezű aláírását tartalmazó levél által kísért, nem saját kezű aláírással ellátott eredeti keresetlevél – A keresetlevél készítőjének személyazonosságával kapcsolatos kétség hiánya – Elfogadhatóság
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 43. cikk, 1. és 6. §)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Valószínűsítő körülmények csoportjának igénybevétele – A bizonyító erő megkövetelt szintje
(EK 81. cikk)
3. Kartellek – Összehangolt magatartás – Fogalom – Versenyellenes cél – Megfelelő megállapítás – Az összehangolt magatartás fogalmát szabályozó kritériumok adott ügyben való fennállása vizsgálatának szükségessége – Hiány
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
4. Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Fogalom – A jogsértést közösen elkövető vállalkozásoknak a jogsértés egészéért való személyes felelőssége – Feltételek – Bizonyítási teher – Egységes cél – Fogalom
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
5. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A kifogásközléssel nem egyező határozat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – A jogsértésben résztvevők számának és a jogsértés időtartamának csökkentése – Az érintett vállalkozás érdekeit sértő további kifogások hiánya – Kifogástól való részbeni és elfogadható elállás – A kifogásközlésben figyelembe vett elemekkel kapcsolatos észrevételek előterjesztésének lehetősége
(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)
7. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintési jog – Megsértés – Olyan dokumentumokba való betekintés megtagadása, amelyek hasznosak lehetnek a vállalkozás védekezéséhez
(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (2) bekezdés)
8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya és időtartama – A szempontok kötött vagy kimerítő listájának hiánya
(EUMSZ 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
9. Verseny – Bírságok – Bírságkiszabási iránymutatás – Jogi jelleg – A Bizottság mérlegelési jogkörének önkéntes korlátozásával járó, tájékoztató jellegű magatartási szabály – Az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
10. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Hiány – Elfogadhatatlanság
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
11. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás – A bírság alapösszege – Az érintett földrajzi piacon a jogsértésben részt vevő vállalkozások eladásainak értéke alapján való kiszámítás – Az érintett vállalkozások összesített világpiaci eladásainak és a rendelkezésre álló legalkalmasabb adatoknak a figyelembevétele
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 12., 13., 15. és 18. pont)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás – A bírság alapösszege – Az eladások értéke alapján való kiszámítás a szállítási költségek és jutalékok levonása nélkül
(EUMSZ 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 15., 16. és 18. pont)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tartsa magát a korábbi határozathozatali gyakorlatához – Hiány
(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 98/C 9/03 és 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
14. Verseny – Uniós szabályok – Területi hatály – Az Unión kívül letelepedett vállalkozások közötti, de hatásait a belső piacon kifejtő kartell – Az uniós versenyszabályok alkalmazása – A nemzetközi közjog tekintetében való megengedhetőség
(EK 81. cikk, az Unió és Tunézia közötti euro–mediterrán megállapodás, 36. cikk)
1. A Törvényszék eljárási szabályzata 43. cikkének 1. §‑a értelmében vett saját kezű aláírás követelménye a jogbiztonság érdekében arra irányul, hogy biztosítsa a keresetlevél hitelességét, és kizárja annak kockázatát, hogy a keresetlevél valójában nem az elkészítésére feljogosított személytől származik. Ezért e követelményt lényeges eljárási szabálynak kell tekinteni, és szigorúan kell alkalmazni, oly módon, hogy annak megsértése a kereset elfogadhatatlanságát vonja maga után. A keresetet azonban elfogadhatónak kell nyilvánítani akkor, ha a jogi képviseletet ellátó ügyvéd eredeti aláírásával el nem látott keresetlevelet ugyanezen jogi képviseletet ellátó ügyvéd eredeti, saját kezű aláírását tartalmazó kísérőlevélhez csatolták, amely aláírás megegyezik a faxon továbbított küldemény kísérőlevelén található aláírással is. E körülmények között az eredeti példányként megküldött keresetlevél készítőjének személyazonosságát illetően semmilyen kétség nem merül fel. Ezenkívül egy levél vagy egy jegyzék, amelyet a felperes jogi képviselője írt alá, és egy aláírást nem tartalmazó beadvány, együtt úgy tekintendők, mint amelyek megfelelően aláírt, egyetlen eljárási iratot alkotnak, amennyiben azok egyazon postai küldemény részét képezik.
(vö. 52., 55. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 66–69. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 88–91. pont)
4. Az egységes jogsértés fogalma olyan helyzetre vonatkozik, amelyben több vállalkozás egy folyamatos, kizárólag a verseny torzítására irányuló gazdasági célt követő magatartásból álló jogsértésben, vagy azonos tárgyuk és alanyuk alapján egymással összefüggő önálló jogsértésekben vett részt. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy e cselekménysorozat vagy e folyamatos magatartás egy vagy több eleme önmagában is az EK 81. cikk megsértésének minősülhet. Továbbá az egységes jogsértés fogalma kapcsolódhat megállapodásokban, összehangolt magatartásokban, illetve a vállalkozások társulásainak döntéseiben megnyilvánuló versenyellenes magatartás jogi minősítéséhez.
Amennyiben a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – átfogó terv keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján. A jogsértő magatartás különböző megnyilvánulásait abban az általános összefüggésben kell értelmezni, amely magyarázatot ad fennállásuk indokára. E tekintetben a bizonyítékok értékelése keretében a különböző tényelemek bizonyító erejét növeli vagy megerősíti a többi létező tényelem, amelyek együttesen az egységes jogsértés logikus és teljes képét mutatják.
Végül az egységes célkitűzés fogalma nem határozható meg a jogsértés által érintett piacon belüli verseny torzítására való általános hivatkozással. Ily módon ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, azt kell megvizsgálni, hogy e cselekmények kiegészítik‑e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés a célja, és a kölcsönhatás révén hozzájárulnak az elkövetőik által – az egységes célra irányuló átfogó terv keretében – kívánt versenyellenes hatások egészének megvalósításához.
(vö. 101–104. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 117. pont)
6. Azon lényeges bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság a kifogásközlésben támaszkodik, elegendő összefoglaló jelleggel megjelölni, és a végleges határozatnak nem kell feltétlenül megegyeznie a kifogásközléssel, mivel a kifogásközlés olyan előkészítő iratnak minősül, amelynek ténybeli és jogi megállapításai pusztán ideiglenes jellegűek. Következésképpen a végleges határozat meghozataláig a Bizottság – különösen a felek írásbeli vagy szóbeli észrevételeire tekintettel – elállhat a felekkel szemben eredetileg megfogalmazott kifogások némelyikétől, vagy akár azok összességétől, és módosíthatja ekképpen a felek számára kedvező módon az álláspontját, vagy – épp ellenkezőleg – dönthet újabb kifogások emelése mellett, amennyiben lehetőséget biztosít az érintett vállalkozások számára, hogy ezzel kapcsolatban kifejthessék álláspontjukat.
Közelebbről a védelemhez való jog tiszteletben tartását illetően, amikor a végleges határozatban a jogsértés időtartamát a rendelkezésre álló bizonyítékoknak tulajdonított bizonyító erő függvényében a kifogásközlésben megállapított időtartamhoz képest csökkentik, e csökkentés nem minősül további kifogásnak, és egyáltalán nem sérti az említett határozat címzett vállalkozásának érdekeit. Ellenkezőleg, az ilyen csökkentés rá nézve kedvező. Ez ugyanis annyit jelent, hogy a Bizottság az említett vállalkozás javára az egyik kifogástól részben és elfogadható módon elállt. Ezenkívül, mivel a vállalkozásnak lehetősége volt arra, hogy kifejtse észrevételeit a kifogásközléssel kapcsolatban, éspedig a jogsértés időtartamára vonatkozó megállapításokkal kapcsolatban is, nem tekinthető úgy, hogy védelemhez való jogát megsértették volna.
(vö. 118., 123–125. pont)
7. A versenyszabályok alkalmazására vonatkozó közigazgatási eljárás keretében a védelemhez való jog akkor sérül, ha fennáll a lehetőség, hogy a Bizottság által elkövetett szabálytalanság folytán az általa vezetett közigazgatási eljárás eltérő eredményre vezethetett volna. A felperes vállalkozás nem akkor támasztja alá, hogy az ilyen jogsértésre sor került, ha azt bizonyítja, hogy a Bizottság határozatának tartalma más lett volna, hanem akkor, ha megfelelően bizonyítja, hogy az eljárási szabálytalanság hiányában jobban biztosíthatta volna védelmét például azért, mert olyan dokumentumokat használhatott volna fel a védelmére, amelybe a közigazgatási eljárás során megtagadták tőle a betekintést.
Közelebbről az iratbetekintési jogot illetően elegendő, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy a e dokumentumot fel tudta volna használni a védelméhez. E vállalkozásnak nem kell azt bizonyítania, hogy e szabálytalanság a hátrányára befolyásolta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát, hanem csupán azt, hogy az befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Dokumentumok hozzáférhetővé tételének hiánya esetén az érintett vállalkozásnak tehát nem kell bizonyítania, hogy a közigazgatási eljárás a dokumentumok hozzáférhetővé tétele esetén más eredményre vezetett volna, hanem elegendő, ha bizonyítja annak – bármilyen csekély – esélyét, hogy a közigazgatási eljárásban hozzáférhetővé nem tett dokumentumok hasznosak lehettek volna a védelméhez.
Mivel az adott esetben a felperes először is betekinthetett kapcsolatfelvételekre vonatkozó dokumentumokba, anélkül azonban, hogy azok alapján bármilyen mentő bizonyítékra hivatkozott volna a közigazgatási eljárás vagy a bírósági eljárás folyamán, másodszor ezen túlmenően a közigazgatási eljárás szakaszában lemondott arról, hogy állást foglaljon későbbi kapcsolatokról, harmadszor pedig ugyanígy a bírósági eljárás során nem fejtette ki, és nem is támasztotta alá azt, hogy az említett dokumentumok kifogásközlésben való kifejezett említésének hiánya miért sértette védelmének hatékonyságát a közigazgatási eljárásban, és hogyan tudott volna hatékonyabban védekezni, ha a Bizottság kifejezetten tájékoztatta volna őt arról, hogy e dokumentumokat terhelő bizonyítékként kívánja felhasználni, e felperes nem tudta bizonyítani, hogy azon tény, hogy a Bizottság a kifogásközlésben nem tájékoztatta őt arról, hogy a szóban forgó dokumentumokat terhelő bizonyítékként kívánja felhasználni, befolyásolta volna védelmének hatékonyságát, és ennélfogva azon eredményt, amelyre a Bizottság a határozatban jutott.
(vö. 119., 120., 137., 141. pont)
8. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 148–152. pont)
9. A Bizottság által a versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok kiszámítása érdekében elfogadott iránymutatás olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével. Az iránymutatás a Bizottság által a jogsértés vizsgálata során követett módszernek és azon kritériumoknak a leírására korlátozódik, amelyeknek a bírság összege megállapításakor történő figyelembevételét a Bizottság saját maga számára előírta. Az iránymutatás ugyanis olyan jogi norma, amelynek célja – a magasabb szintű jog tiszteletben tartása mellett – azon szempontoknak a pontosítása, amelyeket a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által a bírságkiszabás tekintetében ráruházott mérlegelési jogkör gyakorlása keretében alkalmazni szándékozik. Az iránymutatás nem képezi a bírságot kiszabó határozat jogalapját, mivel e határozat az 1/2003 rendeleten alapul, hanem általánosan és elvont módon meghatározza azt a módszert, amelyet a Bizottság a maga számára előírt az e határozatban kiszabott bírságok összegének megállapítása végett, és következésképpen garantálja a vállalkozások jogbiztonságát. Így, noha ezen iránymutatás nem minősül jogi szabálynak, olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve indokolás nélkül nem térhet el úgy, hogy ne tenné ki magát a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elve megsértése kockázatának.
(vö. 153–156. pont)
10. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 163–165., 218., 219. pont)
11. Az uniós versenyszabályok megsértése miatti bírság kiszabása esetén, amikor a jogsértés földrajzi kiterjedése meghaladja az Európai Gazdasági Térség (EGT) területét, a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 18. pontjának megfelelően a bírság alapösszegének meghatározása érdekében megbecsülheti a jogsértés által érintett eladások teljes értékét a releváns földrajzi piacra nézve – amely túllépi az EGT határait –, majd ezen a piacon meghatározhatja a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások értékesítésből való részesedését, és az így kapott részesedési arányokat ugyanezen vállalkozások EGT‑n belüli összesített értékesítésére vetítheti. E tekintetben az iránymutatás 18. pontjának rendszeréből és szövegéből kitűnik, hogy „a jogsértés által érintett áruk vagy szolgáltatások eladásainak teljes érték[e]” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a jogsértésben részt vevő vállalkozások eladásainak teljes értékét jelöli, nem pedig mindazon vállalkozások eladásainak teljes értékét, amelyek azon a piacon működnek, amelyen a vállalkozások a jogsértést elkövették. Azon vállalkozások eladásai ugyanis, amelyek nem vesznek részt a jogsértésben, nem „a jogsértés által érintett” eladások. Ez a szövegértelmezés kapcsolódik az említett 18. pont rendszeréhez is, amely egyszerre kívánja tükrözni az érintett értékesítések összesített mértékét és az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos súlyát. Ez utóbbi célkitűzésből következik, hogy kizárólag a jogsértésben részt vevő vállalkozások eladásainak értékét kell figyelembe venni.
(vö. 171., 172., 182–184. pont)
12. Az uniós versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság alapösszegének meghatározása érdekében az eladások értékének megállapításakor az ügylet összegének valódiságát teljes körűen tükröző forgalomnak van jelentősége. Ily módon azon forgalmat kell figyelembe venni, amely a vállalkozás könyvvezetéséből kitűnik. Egyébként az eladások értéke az ügyfél részére kiállított számlának megfelelően tükrözi az árat, szállítási költségek és egyéb kiadások levonása nélkül. Ha ugyanis egy gyártó az ügyfél kérésére a rendeltetési helyen adja át az eladott mennyiségeket, a szállítási szolgáltatás a termék eladásának szerves részét képezi. Az ilyen szolgáltatásért kért ár tehát, még ha meg is egyezik azon összegek megtérítésével, amelyekkel az eladó annak a független szállítónak tartozik, amelytől e szolgáltatást igénybe vette, a teljes eladási ár összetevője.
(vö. 175., 176. pont)
13. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 189–191. pont)
14. Az uniós versenyjog alkalmazandó arra a kartellre, amely a belső piac területén fejti ki hatásait, függetlenül attól, hogy a megállapodásban részes vállalkozások egyike harmadik országbeli.
Ami az euro–mediterrán megállapodást illeti, függetlenül jogi jellegétől és az uniós jogrendre gyakorolt hatásától, e megállapodás nem élvez elsőbbséget az alkalmazandó uniós joghoz, különösen az EK 81. cikkhez képest, és nem zárja ki ez utóbbi alkalmazását. Amennyiben az uniós versenyszabályok megsértését megállapító bizottsági határozat nem olyan magatartásra vonatkozik, amely kifejezetten az Európai Unió és valamely e megállapodást aláíró állam közötti kereskedelmet érinti, hanem olyan világszintű magatartásra, amely az európai piacot érinti, a határozat nem tartozik az Unió és e szerződő állam közötti euro–mediterrán megállapodás hatálya alá, és még kevésbé ellentétes e megállapodással. A Bizottság e határozatban hatáskörét gyakorolja, az EK 81. cikket pedig az Európai Gazdasági Térségen belüli verseny érintettsége tekintetében alkalmazza. Nincs tehát semmilyen ok az euro–mediterrán megállapodásnak és mechanizmusainak alkalmazására.
(vö. 210., 212., 213., 216. pont)