T‑571/11. sz. ügy

El Corte Inglés, SA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal
(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A CLUB GOURMET közösségi szóvédjegy bejelentése – A korábbi »CLUB DEL GOURMET, EN.... El Corte Inglés« nemzeti ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – Az áruk és szolgáltatások hasonlóságának hiánya – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Az első alkalommal a Törvényszék előtt hivatkozott érvek és bizonyítékok”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2013. március 20.

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata – Az OHIM fórumai előtt be nem mutatott ténybeli és jogi elemek Törvényszék általi figyelembevétele – Kizártság

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata – Felszólalási eljárás – A felhozott jogalapokra korlátozódó vizsgálat – A feleknek a tények és az azokat alátámasztó bizonyítékok előterjesztésére vonatkozó kötelezettsége – Nemzeti jogszabályok – Bennfoglaltság

(207/2009 tanácsi rendelet, 76. cikk)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 25. pont)

2.      A nemzeti jog szabályainak meghatározása és értelmezése, amennyiben az uniós intézmények tevékenységéhez elengedhetetlen, a tényállás megállapításának keretébe, és nem a jogalkalmazás körébe tartozik. Ez utóbbi ugyanis kizárólag az uniós jog alkalmazására vonatkozhat. Így, bár igaz, hogy a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) bekezdése úgy értendő, hogy azon jogi szabályok, amelyek megsértése esetén a Törvényszék előtt kereset indítható, egyaránt tartozhatnak a nemzeti jog, illetve a közösségi jogi területére, mégis csak ez utóbbi az a jogterület, amelyen a iura novit curia elve érvényesül, míg az előbbi csupán a tényállás bemutatására szolgáló állítások és bizonyítékok szolgáltatásának szintjére tartozik, amelyek tartalmát adott esetben azt alátámasztó bizonyítékokkal kell igazolni. Ebből következik, hogy főszabály szerint az uniós intézmények előtti eljárás keretén belül annak a félnek kell bizonyítania, hogy a nemzeti jog az ő kérelmeit támasztja alá, aki arra hivatkozni szeretne.

Kétségtelenül igaz, hogy a Törvényszék ezt az elvet kissé módosította annak kimondásával, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) hivatalból kell tájékozódnia – az erre megfelelőnek tartott módon – az illető tagállam nemzeti jogáról, amennyiben az erre vonatkozó információk szükségesek az illető lajstromozást kizáró ok alkalmazási feltételeinek, különösen pedig az előadott tények valóságtartalmának vagy a benyújtott okiratok bizonyító erejének a megítéléséhez. Mindazonáltal az OHIM csak akkor köteles adott esetben hivatalból tájékozódni a nemzeti jogról, ha már rendelkezik a nemzeti jogra vonatkozó adatokkal, akár annak tartalmára vonatkozó állítások, akár a vita során előterjesztett azon iratok formájában, amelyeknek bizonyító erőt tulajdonítottak.

(vö. 35., 38., 39., 41. pont)