A Közszolgálati Törvényszék F-13/10. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2011. szeptember 28-án hozott ítélete ellen Carlo de Nicola által 2011. december 6-án benyújtott fellebbezés

(T-618/11 P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Carlo de Nicola (képviselő: L. Isola ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: EBB

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék

semmisítse meg:

a 2009. szeptember 23-i intézkedést, amelyben a fellebbviteli bizottság elutasította a felperesnek a 2008-as értékelő jelentéssel szemben benyújtott fellebbezését, valamint a kapcsolódó aktusokat;

a 2008-as értékelő jelentést teljes egészében;

a 2009. március 18-án eldöntött előmenetelt;

minden kapcsolódó, azt megelőző és abból következő aktust, köztük a HR igazgatóság iránymutatásait (az első fokú eljárásban a felperes ennek alkalmazása mellőzését kérte);

az EBB-t kötelezze a vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére, továbbá az eljárás költségeinek a kártérítés kamatokkal és az elismert pénzleértékelődésből eredő kárral növelt összegével együtt való megfizetésére;

kötelezze az EBB-t a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés s Közszolgálati Törvényszék 2011. szeptember 28-án hozott ítélete ellen irányul, amelyben elutasította a fellebbező által benyújtott keresetet, amelynek tárgya, először is, az Európai Beruházási Bank fellebbviteli bizottsága által elfogadott 2009. szeptember 23-i határozat megsemmisítése, másodsorban a fellebbező 2008-as értékelő jelentésnek megsemmisítése, harmadsorban a fellebbező előmenetelére vonatkozó 2009. március 18-i határozat megsemmisítése, negyedsorban az előmenetelt megtagadó határozat megsemmisítése, ötödsorban pedig az EBB-nek a fellebbező állítása szerint általa elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányuló kötelezése volt.

Állításainak alátámasztására a fellebbező a következőkre hivatkozik:

A) A megsemmisítés iránti kérelmek tekintetében

a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék lényegében nem határozott a fellebbviteli bizottság határozatának megsemmisítése iránti kérelemről, amely határozatot a személyes dossziéjához csatolták, ez pedig hátrányosan érintheti jövőbeli szakmai előmenetelét;

a fellebbező szerint, mivel két különböző aktust támadott meg, eltérő jogalapokkal, a Közszolgálati Törvényszék jogszerűen nem tagadhatja meg a határozathozatalt, annál is inkább, ha figyelembevételre kerül, hogy egyrészt ugyanezen bíróság zárta ki az érvénytelenséget (a kapcsolódó, megelőző és következő, azonban nem önálló, hanem a semmisnek és/vagy joghatás nélkülinek minősített aktusokhoz szorosan kapcsolódó aktusok érvénytelenségét), másrészt pedig Carlo De Nicolának nyilvánvaló érdeke fűződik a fellebbviteli bizottság új határozatához, amely az érdemben eljáró szerv, és a Törvényszéktől eltérően saját értékelését a feljebbvalói által kibocsátott értékeléssel is helyettesítheti;

értékelő jelentését illetően a fellebbező azt állítja, hogy a Közszolgálati Törvényszék először hivatalból jogellenesen megtagadta, hogy figyelembe vegye az általa az évsorán elszenvedett számos és bizonyított zaklatást, tehát, a bizonyítás terhét megfordítva, nem határozott szinte egyetlen, általa felhozott kifogásról: egyes munkák értékelésétől kezdve a nem megfelelő célokig, a tanúsított kivételes kezdeményezőkészségtől értékelőjének rosszhiszeműségéig, stb;

a fellebbező azt állítja továbbá, hogy az indokolás hibás, gyakran a kérelem eltorzításának következtében, továbbá nem történt határozathozatal a "Tájékoztató az értékelési jelentéshez" felhozott jogellenességei tekintetében, amely jogellenességek azért léteznek, hogy a "barátok" és ne a "legjobbak" előmenetele váljék lehetővé, és hogy ki lehessen játszani a Törvényszék ellenőrzését, mivel az abszolút éves értékelést relatívvá tette, és soha nem jelölte meg, hogy melyek azok a feltételek, amelyek alapján egy adott teljesítmény kiváló, nagyon jó, az elvárásoknak megfelelő, avagy elégtelen lenne.

a fellebbező végül arra hivatkozik, hogy nem kerültek megjelölésre az általa a fellebbviteli bizottsághoz intézett kérdés értelmezésére szolgáló kritériumok, valamint az annak kizárására szolgálók, hogy megtagadott előmenetelét megtámadva nem szándékozott a kizárólag az EBB által elhatározott és bizonyított előmeneteleket megtámadni.

B) A kártérítési kérelmek tekintetében:

a bank jogellenes magatartásából eredő nem vagyoni és vagyoni károk megtérítését illetően Carlo De Nicola azt állítja, hogy a Közszolgálati Törvényszék hivatalból történő védekezése elfogadhatatlan, mivel a kérelmet az EBB által nem előterjesztett kifogások alapján csökkentette, tehát elutasította azt, perfüggőséget állapítva meg, amelyet a fél elutasított, és amely nem áll fenn, egyrészt, mert nem bizonyított, másrészt pedig ezt nem írja elő az eljárási szabályzat, illetve - még mindezt elfogadva is - a hivatkozott hasonló kérelmet különböző eljárási fokozatokban nyújtotta be.

Carlo De Nicola továbbá arra hivatkozik, hogy lényegében nem történt döntés a nemzeti jog által előírt elévülési határidő alkalmazására irányuló kérelemről, egyrészt azért, mert munkaszerződése magánjogi jellegű, másrészt pedig mint gyengébb szerződő félnek joga van a kedvezőbb szabályozás alkalmazásához.

A fellebbező végül azon előfeltevés tévességére hivatkozik, amelyből a Közszolgálati Törvényszék kiindult, tekintettel arra, hogy ő munkáltatója jogellenes magatartását szándékozott megtámadni, míg a bíróság ragaszkodott a jogellenes aktus kereséséhez, és magánjogi munkaszerződése tekintetében azon rendelkezések alkalmazását követelte meg, amelyek kifejezetten a közszolgálatban dolgozók tekintetében kerültek előírásra.

____________