T‑306/10. sz. ügy
Hani El Sayyed Elsebai Yusef
kontra
Európai Bizottság
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – 881/2002/EK rendelet – Valamely személy pénzkészleteinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása az Egyesült Nemzetek valamely szerve által összeállított listára való felvétele következtében – Szankcióbizottság – A 881/2002 rendelet I. mellékletébe történő későbbi felvétel – E felvétel törlésének Bizottság általi megtagadása – Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – Alapvető jogok – A meghallgatáshoz, a hatékony bírósági jogorvoslathoz és a tulajdon tiszteletben tartásához való jog”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2014. március 21.
1. Bírósági eljárás – Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – Az EUMSZ 263. cikk által érintett jogi aktusok – A megsemmisítés iránti keresetek megindítására vonatkozó határidő lejártáról szóló rendelkezés megkerülése – Elfogadhatatlanság – Korlátok – Új lényeges tények fennállása – A lényeges új tény fogalma – A közös kül‑ és biztonságpolitika keretében hozott korlátozó intézkedések
(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 265. cikk; 881/2002 tanácsi rendelet, 7c. cikk)
2. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Oszáma bin Ládennel, az al‑Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – A címzettek azon joga, hogy a későbbi fejleményekre tekintettel felülvizsgálat iránti kérelemmel éljenek – Bírósági felülvizsgálat – A Bizottság tartózkodása attól, hogy az ilyen kérelemnek helyt adjon – Mulasztásnak minősülő mellőzés
(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 265. cikk; 881/2002 tanácsi rendelet)
3. Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az Oszáma bin Ládennel, az al‑Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A meghozott határozatokat igazoló egyedi és különös okok közlésének kötelezettsége – Azon kötelezettség, hogy lehetőséget biztosítsanak az érdekelt számára arra, hogy az ellene felhozott bizonyítékokkal kapcsolatban megfelelő módon kifejthesse álláspontját
(EUMSZ 220. cikk, (1) bekezdés és EUMSZ 296. cikk; 881/2002 tanácsi rendelet; 1629/2005 bizottsági rendelet)
1. Valamely felperes nem kerülheti meg a valamely intézmény jogi aktusa elleni, az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset benyújtására vonatkozó határidő lejártáról szóló rendelkezést, az említett jogi aktus megsemmisítésének vagy visszavonásának ezen intézmény által történt elutasításával szemben indított, EUMSZ 265. cikk szerinti mulasztás megállapítása iránti kereset eljárási trükkjével.
E tekintetben kizárólag új és lényeges tények felmerülése indokolhatja a határidőben nem kifogásolt korábbi határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem előterjesztését. Az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida [helyesen: al‑Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint a 467/2001 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002 rendelet alapján elrendelt, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéssel összefüggésben a Bíróság Kadi I.‑ügyben (C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz. ügyek) hozott ítéletének 2008. szeptember 3‑án történt kihirdetése, amely ítélet megállapította azokat az alaki és anyagi feltételeket, amelyek esetén a pénzeszközök befagyasztását elrendelő intézkedés meghozható, valamint azokat az eljárási garanciákat, amelyeket az érintettek számára biztosítani kell, ilyen új ténynek minősül. Ezen ítélet ugyanis a Bizottságnál szükségképpen olyan hozzáállásbeli és eljárásbeli változást eredményezett, amely önmagában véve is új és lényeges tényt képez. Ezen ítélet kihirdetéséig ugyanis a Bizottság egyrészt úgy vélte, hogy őt szigorúan kötik az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által felállított Szankcióbizottság határozatai, és nincs önálló mérlegelési jogköre, másrészt úgy, hogy a védelemhez való jog szokásos garanciái a pénzeszközök befagyasztásának a 881/2002 rendelet alapján történő elrendelése vagy vitatása keretében nem alkalmazhatók. Viszont rögtön az említett Kadi I.‑ítélet kihirdetése után, a Bizottság radikálisan megváltoztatta a hozzáállását, és késznek mutatkozott a 881/2002 rendelet szerinti valamennyi egyéb pénzeszköz‑befagyasztási ügynek az általa – ha nem is saját kezdeményezésre, de legalább az érintettek kifejezett kérelmére – történő felülvizsgálatára.
Új ténynek minősül továbbá azon körülmény, hogy valamely tagállam kormánya, amely egyidejűleg az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának állandó tagja, miután a nemzeti eljárás keretében megvizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyeken valamely felperes nevének az említett Szankcióbizottság által összeállított, az e korlátozó intézkedések által érintett személyek listájára való felvétele alapult, ezen első állásfoglalást követően arra a következtetésre jutott, hogy már nem álltak fenn vele szemben azok a feltételek, amelyek a felvételét indokolták, és kinyilvánította azon szándékát, hogy az említett bizottsághoz fog fordulni nevének az említett listáról való törlése iránt.
(vö. 54., 55., 59., 60., 66., 69., 70., 72. pont)
2. A végleges joghatással járó ilyen aktusoktól eltérően, az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida [helyesen: al‑Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint a 467/2001 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002 rendelet szerinti pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedés megelőző jellegű biztosítási intézkedésnek minősül, amely elvileg nem fosztja meg az érintetteket a tulajdonuktól. Az ilyen intézkedés érvényessége tehát mindig a meghozatalának alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállásának, valamint – a hozzá fűződő cél elérésére tekintettel – az intézkedés fenntartása szükségességének függvénye. Ezért az említett rendelet szerinti pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések bármikor felülvizsgálat tárgyát képezhetik, arra való figyelemmel, hogy fenntartásuk továbbra is indokolt‑e, és a Bizottság attól való tartózkodása, hogy e kérelemnek helyt adjon, mulasztás megállapítása iránti kereset tárgya lehet. Egy ellentétes érvelés elfogadásának az lenne a következménye, hogy ha egyszer lejár a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedés megsemmisítése iránti keresetre vonatkozó határidő, a Bizottság olyan túlzott hatáskörre tenne szert, amelynek alapján határozatlan időre befagyaszthatná valamely személy pénzeszközeit, mindenféle bírósági felülvizsgálat nélkül, bárhogy is alakulnának vagy akár szűnnének meg azok a körülmények, amelyek eredetileg ezen intézkedés elfogadását indokolták.
Ráadásul az 1286/2009 rendelettel módosított, említett 881/2002 rendelet 7c. cikke az első három bekezdésében egy olyan felülvizsgálati eljárásról rendelkezik, amely kifejezetten azokra a személyekre vonatkozik, akiknek a nevét 2008. szeptember 3‑a előtt vették fel az e korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek listájára. E személyek kérhetik a Bizottságtól, hogy közölje velük az e listára történt felvételük alapját képező indokokat, majd erre vonatkozóan észrevételeket terjeszthetnek elő, és a Bizottság ezt követően, ezen észrevételekre figyelemmel, köteles felülvizsgálni a kérdéses listára való felvételüket elrendelő határozatát. Másrészről az említett rendelkezés a (4) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárás lehetősége a vitatott listára felvett valamennyi olyan személyt megillet, aki „új érdemi bizonyítékok alapján”, ismételten törlés iránti kérelmet terjeszt elő. A mulasztás megállapítása iránti kereset lehetősége az EUMSZ 265. cikk alapján tehát valamennyi olyan esetben rendelkezésre áll, amikor a Bizottság elmulasztotta lefolytatni a 881/2002 rendelet 7c. cikkében említett felülvizsgálati eljárást.
(vö. 62., 63., 65., 68. pont)
3. Amikor valamely uniós intézmény úgy dönt, hogy az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida [helyesen: al‑Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint a 467/2001 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002 rendelet alapján befagyasztja valamely személy pénzeszközeit, az érintett védelemhez való jogának – különösen a meghallgatáshoz való jogának és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogának – tiszteletben tartása érdekében köteles közölni vele az ellene felhozott bizonyítékokat, illetve jogot biztosítani a számára arra, hogy ezen intézkedés meghozatalát követően arról ésszerű határidőn belül tudomást szerezzen, és lehetőséget adni számára arra, hogy azzal kapcsolatban megfelelő módon kifejthesse álláspontját.
Egyebekben amikor az érintett személy az indokolás tárgyában észrevételeket tesz, az Unió illetékes hatósága köteles az állítólagos indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára ezen észrevételek, valamint az ezekhez csatolt esetleges mentő bizonyítékok fényében. E tekintetben e hatóságnak kell értékelnie azt – tekintettel különösen ezen esetleges észrevételek tartalmára –, hogy szükséges‑e az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által felállított Szankcióbizottság és – utóbbin keresztül – az Egyesült Nemzetek Szervezete azon tagjának együttműködését kérni, amely az érintett személynek az említett bizottság listájára történő felvételét javasolta, annak érdekében, hogy – a megfelelő együttműködési formák keretében, amelyeknek az EUMSZ 220. cikk (1) bekezdése alapján kell fennállnia az Unió kapcsolataiban az Egyesült Nemzetek szerveivel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem területén – megszerezze azon bizalmas vagy nem bizalmas információkat vagy bizonyítékokat, amelyek lehetővé teszik számára a gondos és pártatlan vizsgálat e kötelezettségének teljesítését. Végül, annak megkövetelése nélkül, hogy részletesen válaszolni kelljen az érintett személy által előterjesztett észrevételekre, az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség minden körülmények között – beleértve azt is, amikor az uniós jogi aktus indokolása megfelel valamely nemzetközi fórum által megfogalmazott indokoknak – magában foglalja azt, hogy ezen indokolás meghatározza azon egyedi, különös és konkrét okokat, amelyek alapján az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy az érintett személlyel szemben korlátozó intézkedéseket kell hozni.
Végül a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli egyrészt az Unió illetékes hatóságától, hogy közölje az érintett személlyel a Szankcióbizottság által szolgáltatott azon indokolást, amelyen az említett személy nevének az e korlátozó intézkedésekkel érintett személyek listájára történő felvételéről vagy azon való fenntartásáról szóló határozat alapul, valamint hogy tegye lehetővé számára az ezzel kapcsolatos észrevételei érdemi ismertetését, és hogy vizsgálja meg – gondosan és pártatlanul – az állítólagos indokok megalapozottságát az e személy által megfogalmazott észrevételek és szolgáltatott esetleges mentő bizonyítékok fényében.
Ebből következik, hogy amikor a Bizottság az ilyen korlátozó intézkedések elfogadásakor mindössze az említett Szankcióbizottság egy indokolást egyáltalán nem tartalmazó sajtóközleményére támaszkodik, holott kötelessége eljárni a felperes ügyében, még akkor is, ha úgy gondolja, hogy a felperessel szemben e korlátozó intézkedések előírása, és azok fenntartása, az ügy érdemét tekintve, továbbra is indokolt, figyelemmel az érintettnek az ügyiratokból kikövetkeztethető személyes körülményeire, ideértve a tudomására hozott új ténybeli elemeket is, mindenképpen köteles a lehető legrövidebb időn belül orvosolni az ezen intézkedések elfogadásakor követett eljárás során alkalmazandó elvek nyilvánvaló megsértését, különben mulasztást követ el. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a Bizottság időközben megindította a felülvizsgálati eljárást, és hogy ezen eljárás még mindig folyamatban van.
(vö. 90., 92., 93., 95., 96., 98., 99., 101. pont)