A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2012. július 12.
T‑308/10. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Fotios Nanopoulos
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Segítségnyújtási kötelezettség – A személyzeti szabályzat 24. cikke – Szerződésen kívüli felelősség – A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke – A kártérítési kérelem ésszerű időn belül való benyújtása – Válaszadási határidő – Fegyelmi eljárás megindítása – »Kellően súlyos megsértést« megkövetelő kritérium – Személyes adatok kiszivárogtatása a sajtóban – A tisztviselő besorolási fokozatának megfelelő feladatokkal való megbízásának hiánya – A kártérítés összege”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑30/08. sz., Nanopoulos kontra Bizottság ügyben 2010. május 11‑én hozott ítéletével szemben benyújtott, egyrészt ezen ítélet hatályon kívül helyezése, másrészt – ha az említett ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni – a kártérítés pontos összegének megállapítása iránti fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Fotios Nanopoulos részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti keresethez képesti önállóság – Korlátok – A megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlanságának megkerülésére irányuló kártérítési kérelem
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettségére vonatkozó határozat meghozatalának késedelme – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 24., 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem – A döntéshozatalban való késedelem – Az adminisztráció felelősségét megalapozó közszolgálati kötelességszegés
(Személyzeti szabályzat, 24., 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok
(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Előkészítő aktus – Fegyelmi eljárás megindítása – Elfogadhatatlanság
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
6. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Fegyelmi eljárást megindító határozatból eredő kár megtérítése iránti kérelem – A pert megelőző eljárás betartásától függő elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
7. Európai uniós jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog – Terjedelem
(EU 6. cikk, (2) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (1) bekezdés)
8. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi eljárás megindítása – Az ártatlanság vélelme elvének megsértése – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 86. cikk, (2) bekezdés)
9. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – A Közszolgálati Törvényszék hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség – Feltételek
(EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 36. cikk és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés)
10. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – A tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak okozott kár megtérítése – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem
(EK 235. cikk, EK 236. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés; Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
11. Tisztviselők – Feladatok ellátása – Szakmai tisztesség – Súlyos vádak – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 24. és 90. cikk)
12. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – A tisztviselő lehetősége, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmének az adminisztráció általi megválaszolása előtt a károkozóval szemben a nemzeti bíróság előtt eljárjon – Annak szükségessége, hogy a tisztviselő az adminisztrációval együtt határozza meg a titoktartási kötelezettségnek a keresetére gyakorolt következményeit
(Személyzeti szabályzat, 17., 24. és 91. cikk)
13. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás megindítása – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, VI. cím)
14. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – A fegyelmi eljárás megindítása előtt vizsgálat lefolytatására vonatkozó kötelezettség – Hiány
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)
15. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – A Közszolgálati Törvényszék által valamely kár megtérítéseként megítélt összeg meghatározása érdekében elfogadott szempontok – A Törvényszék általi felülvizsgálat
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 61. és 62. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑500/93. sz., Y kontra Bíróság ügyben 1996. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑335. o. és II‑977. o.) 64. pontja; T‑59/96. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1997. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑109. o. és II‑331. o.), 26. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑324/02. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑337. o. és II‑1657. o.) 91. pontja.
2. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 63. pontot)
3. Valamely kifejezett határozat késedelmes elfogadása önmagában nem megsemmisíthető határozatnak, hanem az adminisztráció magatartásának minősül, amely magatartás az egyes ügyek körülményeitől függően nem vagyoni kárt okozhat az érintett számára, és amely alapján megállapítható az intézmény felelőssége. A határozat elfogadásának időpontja egyáltalán nem minősül a határozat járulékos elemének, és annak rendkívüli jelentősége lehet a segítségnyújtás iránti kérelmet előterjesztő tisztviselő számára.
Következésképpen, még ha létezik is – a személyzeti szabályzat 24. cikke értelmében előterjesztett segítségnyújtás iránti kérelemre vonatkozó – kifejezett határozat, és ezt a határozatot a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti határidőben nem támadták meg, kártérítési kérelmet lehet előterjeszteni, amennyiben az – az elfogadott határozattól függetlenül – az adminisztráció állítólagosan jogsértő magatartásán alapul, amely magatartás az említett határozat késedelmes elfogadásából áll.
(lásd a 67. és 68. pontot)
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 75–77. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o.) 65. és 66. pontja; T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3315. o.,) 59. pontja; T‑433/10. P. sz., Allen és társai kontra Bizottság 2011. december 14‑én hozott ítéletének 26. pontja.
5. A kinevezésre jogosult hatóság azon döntése, hogy megindítja a fegyelmi eljárást, csupán előkészítő eljárási szakasz. Ez a határozat nem határozza meg előre az adminisztráció végleges álláspontját, és ezért a személyzeti szabályzat 91. cikke értelmében nem tekinthető sérelmet okozó jogi aktusnak. Ez a határozat ezért csak közvetetten, a tisztviselőnek sérelmet okozó jogerős fegyelmi határozat ellen benyújtott kereset formájában támadható meg.
(lásd a 85. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑48/05. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑1585. o.) 340. pontja.
6. Noha a fegyelmi eljárást megindító határozatot önmagában nem lehet megsemmisítés iránti keresettel megtámadni, az – a fegyelmi eljárást megszüntető határozatot meghozatala esetén – megalapozhatja az intézmény szerződésen kívüli felelősségét.
Ennélfogva, ha a fegyelmi eljárást szabálytalanul indították meg, ebből az eljárással érintett tisztviselőnek kára származhat, így ha az említett eljárást további intézkedés nélkül befejezik, e tisztviselőnek érdekében állhat, hogy az ezen eljárást megindító határozat esetleges jogellenességére a kártérítési kereset keretében hivatkozzon.
Mindazonáltal az érintett tisztviselőnek a fegyelmi eljárás megindításából eredő kár megtérítéséhez előzetesen tiszteletben kell tartania a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében szereplő, két szakaszból álló, pert megelőző eljárást.
(lásd a 86. és 96. pontot)
7. Az ártatlanság vélelmének elve, amely az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében foglalt alapvető jognak minősül, a magánszemélyek számára olyan jogosultságokat biztosít, amelynek tiszteletben tartását az uniós bíróság garantálja.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az említett 6. cikk (2) bekezdése nemcsak a vád megalapozottságának a vizsgálatára irányadó, hanem a teljes büntetőeljárásra is vonatkozik, függetlenül az eljárás kimenetelétől. E rendelkezés mindenki számára biztosítja azt, hogy ne lehessen valamely jogsértés elkövetésében bűnösnek minősíteni és bűnösként kezelni addig, amíg a bűnösségét bíróság meg nem állapította. Következésképpen ez a rendelkezés megköveteli különösen azt, hogy a bíróság tagjai a feladatuk teljesítése során ne abból az előfeltevésből induljanak ki, hogy a gyanúsított a bűncselekményt elkövette. Az ártatlanság vélelmét sértik az olyan nyilatkozatok vagy határozatok, amelyek azt a véleményt tükrözik, hogy az adott személy bűnös, amelyek a közvéleményt arra ösztönzik, hogy az adott személyt bűnösnek tekintse, és amelyek a tényállásnak az ügyben eljáró bíró által történő értékelését előre megjósolják.
Ennélfogva, noha az ártatlanság vélelmének az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdésében előírt elve az ugyanezen egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésében előírt tisztességes büntetőeljárás egyik eleme, az nem csupán büntető eljárásjogi biztosíték: a terjedelme jóval szélesebb ennél, és megköveteli azt, hogy az állam semmilyen képviselője ne nyilatkozzon úgy, hogy az adott személy valamely jogsértés elkövetésében bűnös, amíg a bűnösségét bíróság meg nem állapította. Az ártatlanság vélelmének sérelmét ugyanis nemcsak bíró vagy bíróság, hanem más közhatóságok is okozhatják.
(lásd a 90–92. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑193/04. sz., Tillack kontra Bizottság ügyben 2006. október 4‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑3995. o.) 121. pontja; a fent hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 209–211. pontja.
8. A fegyelmi eljárás megindítása önmagában nem sérti az ártatlanság vélelmét. A fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó határozatnak ugyanis titkosnak kell lennie, és azt nem hozzák a nyilvánosság tudomására. Ennélfogva az a határozat, amely a végül további intézkedés nélkül befejezett eljárásra vonatkozik, az ezen eljárással érintett tisztviselő számára önmagában nem biztosít jogot arra, hogy az említett határozatra a kártérítési keresetben hivatkozzon.
(lásd a 93. és 94. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑12/94. sz., Daffix kontra Bizottság ügyben 1997. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑453. o. és II‑1197. o.) 76. pontja; T‑21/01. sz., Zavvos kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑101. o. és II‑483. o.) 341. pontja; T‑166/02. sz., Pessoa e Costa kontra Bizottság ügyben 2003. március 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑89. o. és II‑471. o.) 55. és 56. pontja.
9. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 97. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑583/08. P. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2010. május 20‑án hozott ítéletének (EBHT 2010., I‑4469. o.) 30. pontja.
10. Az EK 236. cikk és a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti közszolgálati bírósági eljárásokat – beleértve a tisztviselőnek vagy alkalmazottnak okozott kár megtérítésére irányuló eljárásokat is – az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdése keretében az Unió szerződésen kívüli felelősségét szabályozó általános elvekből következő szabályokhoz képest egyedi és különleges szabályok jellemzik. Ugyanis a személyzeti szabályzatból többek között az következik, hogy más magánszemélyekkel ellentétben az Unió tisztviselője és alkalmazottja az őt alkalmazó intézményhez kölcsönös jogok és kötelezettségek sajátos egyensúlyát tartalmazó alkalmazási jogviszony útján kapcsolódik, amely az intézménynek az érintett irányában fennálló gondoskodási kötelezettségében tükröződik. Ez az egyensúly lényegében azon bizalmi viszony megőrzésére irányul, amelynek az intézmények és azok tisztviselői között annak érdekében kell fennállnia, hogy az állampolgárok számára biztosított legyen az intézményekre ruházott közérdekű feladatok megfelelő ellátása. Következésképpen, amikor az Unió munkáltatóként jár el, megnövekedett felelősség terheli, amely azon kötelezettségben nyilvánul meg, hogy meg kell térítenie az általa munkáltatóként elkövetett bármely jogsértéssel a személyi állományának okozott kárt.
(lásd a 103. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑143/09. P. sz., Bizottság kontra Petrilli ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének 46. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
11. Segítségnyújtás iránti kérelem előterjesztése esetén az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzat 24. cikkének alkalmazásával kapcsolatos intézkedések és eszközök kiválasztása terén. A tisztviselő feladatai ellátásával kapcsolatos szakmai becsületét érintő súlyos és megalapozatlan vádak esetén cáfolnia kell e vádakat, és meg kell hoznia minden intézkedést az érintett sérelmet szenvedett jóhírnevének helyreállítása érdekében. Így különösen az adminisztrációnak kellő eréllyel kell fellépnie, és az ügy körülményei által megkövetelt gyorsasággal és gondossággal kell válaszolnia.
Ebben a tekintetben, mivel a személyzeti szabályzat 90. cikke szerinti válaszadási határidőnek pusztán annak elkerülése a célja, hogy az adminisztráció reakciójának hiánya a jogorvoslati lehetőségek akadályát képezze, nem minősül olyan válaszadási határidőnek, amelyet – a személyzeti szabályzat 24. cikke értelmében benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem keretében – önmagában is ésszerűnek kellene minősíteni, az adminisztráció gondosságát és gyorsaságát az adott ügy körülményei alapján esetről esetre kell értékelni.
Mindazonáltal abban az esetben, ha a tisztviselő az őt érintő sajtócikkek megjelenését követően terjeszt elő segítségnyújtás iránti kérelmet, az abból fakadó elévülési veszélyek, hogy egyes nemzeti bíróságok előtti eljárásokban rövidek a sajtóvétségekkel kapcsolatos keresetindítási határidők nem minősülnek olyan szempontnak, amely lehetővé tenné annak értékelését, hogy az adminisztráció a szükséges gyorsasággal és gondossággal adott‑e választ erre a kérelemre. Márpedig, mivel az adminisztráció a személyzeti szabályzat 24. cikkén alapuló kérelem megválaszolásaként meghozandó intézkedések megválasztása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a segítségnyújtás megfelelő lehet, ha az például sajtóközlemény vagy a megjelentetett cikkben közvetlenül érintett tisztviselőt alkalmazó adminisztrációs szerv válaszjogának formáját ölti.
(lásd a 111., 117., 120. és 121. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑183/95. sz., Carraro kontra Bizottság ügyben 1998. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑123. o. és II‑329. o.) 31. és 33. pontja; T‑144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑101. o. és II‑465. o.) 97. és 98. pontja.
12. A személyzeti szabályzat 24. cikke alapján előterjesztett segítségnyújtás iránti kérelem adminisztráció általi megválaszolásáig a tisztviselő nincs meggátolva abban, hogy – amennyiben ez a szándéka – sajtóvétség tárgyában keresetet terjesszen elő a nemzeti bíróság előtt. A személyzeti szabályzat 24. cikke második bekezdése utolsó részének megfelelően ugyanis a tisztviselőnek kell kezdeményezni egyrészt az általa elszenvedni vélt kár okozóival szembeni keresetindítást, másrészt az ilyen kereset előkészítése érdekében a tisztviselő számára a személyzeti szabályzat 17. cikkében előírt titoktartási kötelezettség módozatainak az adminisztrációval történő megtárgyalását.
(lásd a 122. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑59/92. sz., Caronna kontra Bizottság ügyben 1993. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑1129. o.) 37. pontja; T‑223/95. sz., Ronchi kontra Bizottság ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑A‑321. o. és II‑879. o.) 60. pontja.
13. A tisztviselő elleni fegyelmi eljárást megindító határozat célja, hogy lehetővé tegye a kinevezésre jogosult hatóság számára az érintett tisztviselő terhére rótt tények valóságtartalmának és súlyának vizsgálatát, valamint a személyzeti szabályzat 87. cikkének megfelelően a tisztviselő meghallgatását e tárgyban, annak érdekében, hogy véleményt alkothasson egyrészt abban a kérdésben, hogy van‑e lehetőség akár a fegyelmi eljárás megszüntetésére, akár pedig a tisztviselővel szemben fegyelmi intézkedés alkalmazására, másrészt pedig, adott esetben, abban a kérdésben, hogy ezen intézkedés alkalmazása előtt szükséges‑e, vagy sem, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletében előírt eljárás szerint a tisztviselőt fegyelmi tanács elé állítsák.
Tény, hogy e határozat szükségszerűen azzal jár, hogy az intézménynek kényes döntést kell hoznia, tekintettel a döntésből esetlegesen fakadó súlyos és visszavonhatatlan következményekre. Az intézmény e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a bíróság felülvizsgálata az adminisztráció által az eljárás megindításához figyelembe vett tények helytállóságára, a felrótt tények értékelésére vonatkozó nyilvánvaló hiba fennállására és a hatáskörrel való visszaélés fennállására korlátozódik.
Mindazonáltal az érintett tisztviselő jogainak védelme érdekében a kinevezésre jogosult hatóságnak a fegyelmi eljárás megindítása előtt pontos és releváns információkkal kell rendelkeznie.
(lásd a 149., 150. és 152. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑273/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1997. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑97. o. és II‑289. o.) 125. pontja; T‑203/98. sz., Tzikis kontra Bizottság ügyben 2000. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑91. o. és II‑393. o.) 50. pontja; fent hivatkozott Pessoa e Costa kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 36. pontja; T‑203/03. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 2005. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑279. o. és II‑1287. o.) 41. pontja; fent hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 352. pontja.
14. A személyzeti szabályzat vagy akár a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatala (IDOC) által hozott határozat egyetlen rendelkezése sem teszi azonban kifejezetten kötelezővé az adminisztráció számára, hogy igazgatási vizsgálatot folytasson le a fegyelmi eljárás megindítása előtt.
(lásd a 151. pontot)
15. Ha a Közszolgálati Törvényszék megállapította valamely kár fennállását, akkor a kérelem korlátain belül kizárólag a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a kártérítés módjának és mértékének megállapítására, feltéve hogy a Közszolgálati Törvényszék az ítéleteit – azok Törvényszék általi felülvizsgálhatósága érdekében – megfelelően indokolja, és a kár megállapítását illetően azokban megjelöli az elfogadott összeg meghatározása céljából figyelembe vett kritériumokat.
(lásd a 165. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot 2008. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑833. o) 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat,
a Törvényszék T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑2841. o.) 241. pontja.