A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2014. szeptember 10.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – A szlovák állampolgárságról szóló új törvénnyel kapcsolatban az Európai Parlamenthez intézett petíció – Elfogadhatónak nyilvánított petíció – Eljárást lezáró határozat – Keresettel meg nem támadható aktus – Elfogadhatatlanság”
A T‑650/13. sz. ügyben,
Lomnici Zoltán (lakóhelye: Budapest [Magyarország], képviseli: Lomnici Z. ügyvéd)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: A. Pospíšilová Padowska és Lukácsi T., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Parlament petíciós bizottsága 2013. október 17‑i, az 1298/2013. számú petíciót lezártnak nyilvánító határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár felperes, Lomnici Zoltán, a magyar állampolgárság önkéntes megszerzését követően szlovák állampolgárságát elvesztő magyar állampolgárral, L. G‑vel együtt 2012. szeptember 17‑én petíciót intézett az Európai Parlamenthez arra vonatkozóan, hogy az állampolgárságról szóló szlovák törvény megvonja a szlovák állampolgárságot valamely más állam állampolgárságát önkéntesen választó személyektől.
2 2012. november 6‑i levelében a Parlament arról tájékoztatta a felperest és L. G.‑t (a továbbiakban: a petíció benyújtói), hogy petíciójukat 1298/2012. számon nyilvántartásba vették.
3 2013. február 25‑i levelében a Parlament petíciós bizottságának elnöke arról tájékoztatta a petíció benyújtóit, hogy petíciójukat elfogadhatónak nyilvánították, és az Európai Bizottságot felkérték arra, hogy nyújtson további tájékoztatást.
4 2013. május 21‑i határozatában az Emberi Jogok Európai Bírósága a Fehér kontra Szlovákia (14927/12. sz.) és Dolník kontra Szlovákia (30415/12. sz.) ügyekben benyújtott, e személyek által szlovák állampolgárságuknak a magyar állampolgárság megszerzését követő elvesztésével kapcsolatos kérelmeket mint elfogadhatatlanokat elutasította.
5 A petíciós bizottság 2013. május 27‑i ülésén a Bizottság képviselőinek és a petíció benyújtóinak jelenlétében vitát tartottak; a felperes a petíció ismertetése céljából felszólalt.
6 2013. június 14‑i levelében Miroslav Lajčak, Szlovákia miniszterelnök‑helyettese, valamint a külügyekért és az európai ügyekért felelős minisztere felhívta a petíciós bizottság figyelmét az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fehér István kontra Szlovákia és Dolník Erzsébet kontra Szlovákia ügyekben hozott határozatára, valamint az ezen ügyek és az 1298/2012. számú petíció között fennálló hasonlóságokra, és felkérte a petíciós bizottságot a petíció vizsgálatának lezárására.
7 2013. június 28‑án a Bizottság rámutatott arra, hogy megítélése szerint a petíció által felvetett kérdések nem tartoznak az uniós jog hatálya alá, és következésképpen a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel az említett ügyben való eljárásra.
8 2013. október 17‑i ülésén a petíciós bizottság a petíciót lezártnak nyilvánította.
9 2014. január 6‑i levelében a petíciós bizottság elnöke tájékoztatta a petíció benyújtóit petíciójuk lezárásáról. E levél pontosítja azt, hogy a petíciós bizottság erre a következtetésre a 2013. május 27‑i ülésén tartott vitának, az Emberi Jogok Európai Bírósága 2013. május 21‑i határozatának és a Bizottság 2013. június 28‑i véleményének figyelembevételével jutott. E véleményt, valamint a 2013. október 17‑i ülés jegyzőkönyvét az említett levélhez mellékelték.
Eljárás és a felek kérelmei
10 A Törvényszék Hivatalához 2013. december 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
11 A Törvényszék Hivatalához 2014. március 20‑án benyújtott külön beadványában a Parlament a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének megfelelően okafogyottság megállapítása iránti kérelmet nyújtott be és elfogadhatatlansági kifogást emelt.
12 A Törvényszék Hivatalához 2014. március 28‑án benyújtott beadványában a Szlovák Köztársaság kérte, hogy a Parlament kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba.
13 2014. április 18‑án a felperes benyújtotta észrevételeit a Törvényszék Hivatalához a Parlament okafogyottság megállapítása iránti kérelméről és elfogadhatatlansági kifogásáról.
14 A Törvényszék Hivatalához 2014. április 28‑án benyújtott beadványában Magyarország kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba.
15 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy a keresetről már nem szükséges határozni;
– másodlagosan a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
16 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak.
A jogkérdésről
17 A Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke értelmében, ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Törvényszék az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
18 A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy döntött, hogy az eljárás folytatása nélkül határoz.
Az okafogyottságról
19 A Parlament lényegében azt állítja, hogy a felperes keresetét két, a megtámadott határozat indokolásának hiányára és az arra alapított kifogásra alapozta, hogy e határozatról írásban nem tájékoztatták.
20 Márpedig a Parlament álláspontja szerint a 2014. január 6‑án a Parlament által a felperesnek címzett levél alapján a felperest tájékoztatták a petíciós bizottság határozatáról, amely ezenkívül egyértelműen indokolt volt.
21 A felperes következésképpen elveszítette az eljáráshoz fűződő minden érdekét.
22 A felperes lényegében vitatja ezt az érvelést.
23 Meg kell állapítani, hogy a felperes keresete alátámasztására valójában két elkülönült jogalapot terjeszt elő.
24 Az első jogalap a megtámadott, a petíciós bizottság által 2013. október 17‑én elfogadott határozat indokolásának hiányára, valamint e határozat írásbeli közlésének hiányára vonatkozik.
25 A második jogalap a petíciós bizottság által lefolytatott, a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás szabálytalanságára vonatkozik.
26 Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy a Parlament orvosolhatta volna a megtámadott határozat indokolásának esetleges hiányát a felperesnek a keresete benyújtását követően címzett levélben, meg kell állapítani, hogy e levél a Törvényszéket csak annak megállapítására indíthatta volna, hogy a felperes által előterjesztett első jogalapról már nem szükséges határozni.
27 Ezzel szemben a kereset feltételezett elfogadhatósága esetén a Törvényszéknek határoznia kellene a petíciós bizottság által a megtámadott határozat elfogadása céljából lefolytatott eljárás szabálytalanságára alapított második jogalapról.
28 A Parlament okafogyottság megállapítása iránti kérelmét következésképpen el kell utasítani.
A kereset elfogadhatóságáról
29 A Parlament lényegében azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a megtámadott határozat nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak.
30 A felperes lényegében vitatja ezt az érvelést.
31 Meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak és határozatoknak minősülnek az olyan kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések, amelyek azzal, hogy lényegesen módosítják a felperes jogi helyzetét, a felperes érdekeit érintik (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont és 1998. július 16‑i Regione Toscana kontra Bizottság ítélet, T‑81/97, EU:T:1998:180, 21. pont).
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a petíciós bizottságnak valamely petíciót elfogadhatatlannak nyilvánító és ezért további intézkedés nélkül irattárba helyező határozata a polgárok petíció benyújtására vonatkozó, az EUMSZ 227. cikkben és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikkében foglalt alapvető jogának lényegét érinti, és emiatt megsemmisítés iránti keresettel megtámadható határozatnak minősül (2013. március 7‑i Schönberger kontra Parlament ítélet, T‑186/11, EU:T:2013:111, 16. pont; lásd még ebben az értelemben: 2011. szeptember 14‑i Tegebauer kontra Parlament ítélet, T‑308/07, EU:T:2011:466, 21. pont).
33 A petíciót benyújtó polgár számára ugyanis biztosítani kell azon indokok megértését, amelyek miatt a Parlament elfogadhatatlannak minősítette és további intézkedés nélkül irattárba helyezte a petíciót. A Parlament feladata, amelyhez petíciót nyújtottak be, a petíció értékelése és elutasító határozatának indokolása e határozatnak a Szerződésben foglalt jog tényleges gyakorlására vonatkozó hatására tekintettel. Ez következik magának e jognak a természetéből is, amely lehetővé teszi a polgárok számára azt, hogy hivatalosan és közvetlenül a Parlamenthez forduljanak, és amely ily módon hozzájárul az intézmények tevékenységének legitimitásához (a fenti 32. pontban hivatkozott Tegebauer kontra Parlament ítélet, EU:T:2011:466, 29. pont, és a fenti 32. pontban hivatkozott Schönberger kontra Parlament ítélet, EU:T:2013:111, 17. pont).
34 A jelen ügyben a Parlament azáltal, hogy a petíciót elfogadhatónak minősítette, amiről a petíció benyújtóit a 2013. február 25‑i levélben értesítették, nem korlátozta a felperesnek az EUMSZ 227. cikk által biztosított, petíció benyújtására vonatkozó jogát.
35 Ezzel szemben a Parlament által valamely elfogadhatónak nyilvánított petícióra vonatkozóan meghozandó intézkedések nem tartoznak az uniós bíróság felülvizsgálatának hatálya alá, mivel a Parlament e tekintetben teljes körű, politikai természetű mérlegelési jogkörrel rendelkezik (a fenti 32. pontban hivatkozott Tegebauer kontra Parlament ítélet, EU:T:2011:466, 21. pont, és a fenti 32. pontban hivatkozott Schönberger kontra Parlament ítélet, EU:T:2013:111, 19. pont).
36 A petíciós bizottság ugyanis nem hozhat más uniós intézményeket vagy a Parlament más szerveit kötelező határozatokat, továbbá fellépési eszközei politikai természetűek, és nem kötelező érvényűek. A petíciós eljárás nem biztosítja a petíció benyújtója számára azt, hogy helyt kell adni petíciójának (a fenti 32. pontban hivatkozott Schönberger kontra Parlament ítélet, EU:T:2013:111, 20. pont).
37 Egyetlen jogszabály sem kötelezi ugyanis a Parlamentet egy elfogadhatónak nyilvánított petíció benyújtását követően a petíció benyújtója számára kedvező és jogi helyzetét módosító külön aktus meghozatalára. A Parlament eljárási szabályzatának a petíciók vizsgálatára vonatkozó 202. cikkének rendelkezéseiből kitűnik, hogy a petíciós bizottság határoz az elfogadhatónak nyilvánított petíciókra vonatkozóan meghozandó intézkedésről. A Parlament eljárási szabályzata 202. cikkének (2) bekezdése szerint a petíciós bizottság esetleg saját kezdeményezésű jelentést vagy rövid állásfoglalási indítványt készíthet. Ugyanezen eljárási szabályzat 202. cikkének (7) bekezdése értelmében a petíciós bizottság továbbá véleményt vagy a Parlament elnöke által az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsának vagy az adott tagállami hatóságnak továbbított ajánlást fogadhat el (a fenti 32. pontban hivatkozott Schönberger kontra Parlament ítélet, EU:T:2013:111, 21. pont).
38 Márpedig az ilyen saját kezdeményezésű jelentések, állásfoglalási indítványok, vélemények vagy ajánlások formájuk és természetük miatt nem minősülnek joghatások kiváltására alkalmas aktusoknak. Nem tartalmaznak ugyanis semmilyen kötelezettséget címzettjeik számára (a fenti 32. pontban hivatkozott Schönberger kontra Parlament ítélet, EU:T:2013:111, 22. pont).
39 Ily módon az elfogadhatónak nyilvánított petícióra vonatkozóan meghozandó intézkedésekről döntő megtámadott határozat nem módosíthatja lényegesen a felperes jogi helyzetét és nem sértheti érdekeit, mivel a petíciós eljárás nem teszi lehetővé a petíció érdeméről jogilag kötelező módon történő határozathozatalt. Következésképpen a megtámadott határozat nem minősül olyan határozatnak, amely az EUMSZ 263. cikk által előírt megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti a fenti 30. cikkben hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében (a fenti 32. pontban hivatkozott Schönberger kontra Parlament ítélet, EU:T:2013:111, 23. pont).
40 Ebből következően a jelen keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
41 Következésképpen a Szlovák Köztársaság és Magyarország által a jelen ügyben előterjesztett beavatkozási kérelmekről már nem szükséges határozni.
A költségekről
42 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei, valamint a Parlament részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Parlament okafogyottság iránti kérelmét elutasítja.
2) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
3) A Szlovák Köztársaság és Magyarország által előterjesztett beavatkozási kérelmekről nem szükséges határozni.
4) Lomnici Zoltán maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.
5) A Szlovák Köztársaság és Magyarország maguk viselik saját költségeiket.
Kelt Luxembourgban, 2014. szeptember 10‑én.
E. Coulon | | S. Frimodt Nielsen |