Language of document : ECLI:EU:T:2021:632

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2021. szeptember 29.(*)

„Mezőgazdaság – (EU) 2016/2031 rendelet – A növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedések – Az uniósvizsgálat‑köteles nemzárlati károsítók jegyzéke – Az a küszöbérték, amelytől kezdve az uniósvizsgálat‑köteles nemzárlati károsítónak az ültetésre szánt növényeken való jelenléte elfogadhatatlan gazdasági hatást gyakorol – (EU) 2019/2072 végrehajtási rendelet – Szakmai szövetségek – Megsemmisítés iránti kereset – Kereshetőségi jog – Elfogadhatóság – Arányosság – Indokolási kötelezettség”

A T‑116/20. sz. ügyben,

a Società agricola Vivai Maiorana Ss (székhelye: Curinga [Olaszország]),

a Confederazione Italiana Agricoltori – CIA (székhelye: Róma [Olaszország]),

a MIVA – Moltiplicatori Italiani Viticoli Associati (székhelye: Faenza [Olaszország])

(képviselik őket: E. Scoccini és G. Scoccini ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: B. Eggers és F. Moro, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Emmerechts, A. Vitro és S. Barbagallo, meghatalmazotti minőségben)

és

az Európai Parlament (képviselik: L. Knudsen és G. Mendola, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről szóló (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet egységes végrehajtási feltételeinek megállapításáról, valamint a 690/2008/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2018/2019 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2019. november 28‑i (EU) 2019/2072 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2019. L 319., 1. o.) IV. melléklete A., B., C., F., I. és J. részének megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: M. J. Costeira elnök, D. Gratsias (előadó) és M. Kancheva bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. június 9‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről, a 228/2013/EU, a 652/2014/EU és az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 69/464/EGK, a 74/647/EGK, a 93/85/EGK, a 98/57/EK, a 2000/29/EK, a 2006/91/EK és a 2007/33/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. október 26‑i (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 317., 4. o.; helyesbítés: HL 2020. L 35., 51. o.) célja intézkedések elfogadása az említett károsítók jelentette, a növények egészségét fenyegető növény‑egészségügyi kockázatok meghatározása és e kockázatok elfogadható szintre való csökkentése céljából.

2        A 2016/2031 rendelet 36. cikke értelmében:

„Egy károsító uniós vizsgálatköteles nemzárlati károsítónak minősül, ha szerepel a 37. cikkben említett jegyzékben, és megfelel a következő feltételek mindegyikének:

a)      rendszertani besorolását az I. melléklet 4. szakaszának 1. pontja szerint megállapították;

b)      jelen van az Unió területén;

c)      nem uniós zárlati károsító, illetve a 30. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott intézkedések hatálya alá tartozó károsító;

d)      főként meghatározott, ültetésre szánt növényekkel terjed az I. melléklet 4. szakaszának 2. pontja szerint;

e)      a szóban forgó, ültetésre szánt növényeken való jelenlétének elfogadhatatlan gazdasági hatása van a szóban forgó, ültetésre szánt növények rendeltetésszerű felhasználására a II. melléklet 4. szakaszának 3. pontja szerint;

f)      a szóban forgó, ültetésre szánt növényeken való megjelenésének megelőzésére megvalósítható és eredményes intézkedések állnak rendelkezésre.”

3        A 2016/2031 rendelet 37. cikkének (2) bekezdése lényegében azt írja elő, hogy az Európai Bizottság végrehajtási jogi aktus útján megállapítja az uniós vizsgálatköteles nemzárlati károsítók és a meghatározott ültetésre szánt növények jegyzékét. A 2016/2031 rendelet 37. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint „[a] vállalkozók nem hozhatnak be uniós vizsgálatköteles nemzárlati károsítót az Unió területére és nem szállíthatnak ilyen károsítót az Unió területén belül a (2) bekezdésben említett jegyzékben meghatározott olyan ültetésre szánt növényeken, amelyek terjeszthetik a szóban forgó károsítót”.

4        A 2016/2031 rendelet 37. cikkének (8) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az ugyanezen rendelet 36. cikkének e) pontjában meghatározott feltétel csak akkor teljesül, ha az érintett károsító előfordulása meghalad egy bizonyos, nullánál nagyobb küszöbértéket, a 37. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékben meg kell határozni ezt a küszöbértéket, megállapítva, hogy a behurcolási és szállítási tilalom csak az említett küszöbérték felett érvényes. Mindazonáltal ahhoz, hogy a Bizottság ilyen küszöbértéket megállapíthasson, ugyanezen rendelkezés szerint az is szükséges, hogy a vállalkozók biztosítani tudják, hogy az uniós vizsgálatköteles nemzárlati károsító előfordulása a szóban forgó, ültetésre szánt növényeken nem lépi túl a küszöbértéket, és hogy az ültetésre szánt növények szóban forgó tételein ellenőrizni lehessen, hogy a károsítók elterjedtsége nem haladja meg a küszöbértéket.

5        A „vállalkozó” fogalmát a 2016/2031 rendelet 2. cikkének 9. pontja úgy határozza meg, hogy az a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó olyan személy, aki hivatásszerűen és saját jogi felelőssége mellett végez a növényekkel, növényi termékekkel és egyéb anyagokkal összefüggő következő tevékenységek közül egyet vagy többet:

–        ültetés;

–        nemesítés;

–        termelés, a termesztést, a szaporítást és a fenntartást is ideértve;

–        az Európai Unió területére való behozatal, az azon belüli szállítás, valamint az onnan való kiszállítás;

–        forgalmazás;

–        raktározás, felvásárlás, szállítás és feldolgozás.

6        Többek között a 2016/2031 rendelet 37. cikkének (2) bekezdés alapján (lásd a fenti 3. pontot) a Bizottság elfogadta a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről szóló (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet egységes végrehajtási feltételeinek megállapításáról, valamint a 690/2008/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2018/2019 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2019. november 28‑i (EU) 2019/2072 bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 319., 1. o.) (a továbbiakban: megtámadott végrehajtási rendelet).

7        A megtámadott végrehajtási rendelet 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az uniós vizsgálatköteles nem‑zárlati károsítóknak és meghatározott, ültetésre szánt növényeknek, valamint a kategóriáiknak és a küszöbértékeiknek az (EU) 2016/2031 rendelet 37. cikke (2) bekezdésében említett jegyzékét e rendelet IV. melléklete állapítja meg. Ezek az ültetésre szánt növények nem hozhatók be az Unió területére, illetve nem szállíthatók az Unió területén belül, ha az uniós vizsgálatköteles nem‑zárlati károsítók jelenléte vagy az azok által az ültetésre szánt növényeken okozott tünetek meghaladják a küszöbértékeket.

A behozatalra és a szállításra vonatkozóan az első bekezdésben előírt tilalom kizárólag a IV. mellékletben meghatározott, ültetésre szánt növények kategóriáira alkalmazandó.”

8        A megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete tizenkét különleges növényre vonatkozóan sorolja fel az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókat. Így a szóban forgó melléklet tizenkét részből áll, A‑tól L‑ig, amelyek közül:

–        az A. rész az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók két kombinációját és a takarmánynövény‑vetőmagokat említi;

–        a B. rész az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók két kombinációját és a gabonavetőmagokat említi;

–        a C. rész az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók kilenc kombinációját és a szőlő‑szaporítóanyagokat említi;

–        az F. rész az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók tizenhárom kombinációját és a zöldségvetőmagokat említi;

–        az I. rész az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók tizenöt kombinációját és a vetőmagoktól eltérő zöldségszaporító és ‑ültetési anyagokat említi;

–        a J. rész az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók 155 kombinációját, valamint a gyümölcstermő növények szaporítóanyagait és a gyümölcstermesztésre szánt ültetvényanyagokat említi.

9        A megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének e részei alapján a Bizottság – négy kivételtől eltekintve – az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétének küszöbértékét 0%‑ban állapította meg.

 Az eljárás és a felek kérelmei

10      A Törvényszék Hivatalához 2020. február 20‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek, a Vivai Maiorana Ss, Confederazione Italiana Agricoltori – CIA (a továbbiakban: CIA) és a MIVA – Moltiplicatori Italiani Viticoli Associati (a továbbiakban: MIVA) előterjesztették a jelen keresetet.

11      A Törvényszék Hivatalához 2020. május 11‑én, illetve 27‑én benyújtott beadványában az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. 2020. július 8‑i és 22‑i határozatával a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke megengedte e beavatkozásokat. A beavatkozó felek benyújtották beadványaikat, a felek pedig az előírt határidőn belül benyújtották az azokra vonatkozó észrevételeiket.

12      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete A., B., C., F., I. és J. részét, amennyiben azok alapján megállapították az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók érintett növényeken való jelenlétének küszöbértékeit;

–        állapítsa meg a 2016/2031 rendelet 36. cikkének, 37. cikke (2) bekezdésének és I. melléklete 4. szakasza 3. pontjának érvénytelenségét;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

13      A Bizottság, a Parlament és a Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant utasítsa el;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

14      A Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék 2021. február 8‑án és április 30‑án írásbeli kérdéseket intézett a felperesekhez. A felperesek ezen intézkedéseknek a 2021. február 24‑i, illetve 2021. május 14‑i levelükben eleget tettek. 2021. május 17‑i levelében a Bizottság benyújtotta a felperesek által 2021. február 24‑én benyújtott körülményekre vonatkozó észrevételeit.

15      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kilencedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának a megnyitásáról határozott.

16      Mivel az eredetileg kijelölt előadó bíró akadályoztatva volt, a Törvényszék elnökének 2021. június 8‑i határozatával a jelen ügyet a kilencedik tanácsba beosztott új előadó bírónak osztották ki. Ezenfelül a kilencedik tanács elnöke 2021. június 8‑i határozatával a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelölt ki.

 A jogkérdésről

17      Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak, amelyek a következőkön alapulnak:

–        a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) és f) pontjának, az arányosság elvének és az indokolási kötelezettségnek a megsértése;

–        a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: Tirpaa, kihirdette: 358/2004. [XII. 26.] Korm. rendelet) megsértése, amelynek megkötését az Európai Közösség nevében a 2004. február 24‑i 2004/869/EK tanácsi határozat (HL 2004. L 378., 1. o.) hagyta jóvá;

–        az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30‑i (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 150., 1. o.; helyesbítések: HL 2018. L 260., 25. o.; HL 2018. L 262., 90. o.; HL 2018. L 270., 37. o.; HL 2019. L 305., 59. o.; HL 2021. L 7., 53. o.; HL 2021. L 204., 47. o.) megsértése;

–        a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei nem egyeztethetők össze a közös agrárpolitikával.

18      A kereset megalapozottságának vitatását megelőzően a Bizottság kétségeit fejezi ki a kereset elfogadhatóságát illetően, figyelemmel a felperesek eljáráshoz fűződő érdekére és kereshetőségi jogára, valamint a felhozott jogalapok egyértelműségére. A Parlament és a Tanács a maga részéről úgy véli, hogy a 2016/2031 rendelettel szemben felhozott jogellenességi kifogás nem jelöli meg kellő egyértelműséggel az annak alapjául szolgáló indokokat, így azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 Az elfogadhatóságról

 A kereshetőségi jogról

19      Először is a Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül. Ebből következik, hogy ahhoz, hogy a vitatott kereset elfogadható legyen, az említett rendeletnek – ez utóbbi rendelkezés értelmében véve – közvetlenül kellene érintenie a felpereseket.

20      A Società agricola Vivai Maiorana szőlőtermesztő és elsőrendű felperes esetében azonban nem ez a helyzet, mivel ez utóbbi nem állítja, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete A., B., F., I. és J. része által érintett vállalkozó. Az elsőrendű felperest mint szőlőtermesztőt tehát csak az említett melléklet C. része érinti közvetlenül.

21      A két felperes szövetséget, azaz a CIA‑t és a MIVA‑t illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy azok a megtámadott végrehajtási rendelet megsemmisítése tekintetében csak három esetben rendelkeznek kereshetőségi joggal: először is, ha a törvény kifejezetten biztosítja számukra ezt a jogot, másodszor, ha az általuk képviselt egyes tagok egyéni kereshetőségi joggal rendelkeznek, illetve harmadszor, ha saját érdekre hivatkozhatnak.

22      Márpedig először is e felperesek nem állítják, hogy a jelen ügyben e feltevések közül az első teljesül.

23      Másodszor a felperes szövetségek nem pontosítják, hogy tagjaik közül melyek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének megsemmisíteni kért részei által érintett növények termesztésével és forgalmazásával foglalkozó vállalkozók. Ez az információ nem tűnik ki a CIA és a MIVA alapszabályából, és azt nem lehet a válasz mellékleteként benyújtott dokumentumok alapján sem megállapítani. Mivel az elsőrendű felperes egyébként saját nevében nyújtotta be a keresetet, a MIVA nem alapíthatja kereshetőségi jogát arra, hogy a szóban forgó felperes a tagjai körébe tartozik. Ami a felperesek 2021. február 24‑i válaszában hivatkozott piaci szereplőket illeti, utóbbiak nem bizonyították, hogy bekerültek volna a vállalkozók hivatalos nyilvántartásába, amelyet a tagállamoknak a 2016/2031 rendelet 65. cikkének megfelelően kell vezetniük és frissíteniük. Ezenkívül a Bizottság vitatja a felperesek által benyújtott számlák relevanciáját. E tekintetben a Bizottság kifejti, hogy a szóban forgó adott vállalkozótól függően e számlák vagy nem a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részeiben szereplő növényekre vonatkoznak, vagy csak e növények közül néhányra vonatkoznak, vagy pedig a kereset benyújtásának időpontját követő keltezéssel vannak ellátva. A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperesek kereshetőségi jogával kapcsolatos kétségek bizonytalanná teszik a kereset tartalmát, és sérthetik a védelemhez való jogát.

24      Harmadszor, amennyiben a CIA kereshetőségi jogának megállapítása céljából saját érdekére hivatkozik, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott rendelet IV. mellékletének megsemmisíteni kért részei nem módosítják a CIA mint szövetség jogait vagy kötelezettségeit, így ez utóbbit a szóban forgó részek nem érintik közvetlenül.

25      A felperesek a maguk részéről szintén úgy vélik, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, de úgy vélik, hogy e rendelet rendelkezései közvetlenül érintik őket. E tekintetben a felperesek először is azt állítják, hogy a CIA tagjai a mezőgazdasági tevékenységek teljes spektrumát lefedő gazdálkodók, míg a MIVA tagjai kizárólag szőlőszaporítóanyag‑termelők. Ebből következik, hogy a felperes szövetségek valamennyi tagja rendelkezik kereshetőségi joggal a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek megsemmisítése tekintetében, mint az e részek által érintett vetőmagok előállítói vagy vevői. E tekintetben a felperes szövetségek egy pervezető intézkedésre válaszul olyan bizonyítékokat nyújtottak be, amelyek álláspontjuk szerint bizonyítják, hogy legalább egy olyan vállalkozó tagjuk volt, amelynek tevékenysége a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete A., B., C., F., I. vagy J. része alá tartozik.

26      A CIA – a tagjainak számára tekintettel – egyébként különösen reprezentatív szövetség. A jelen ügyben a CIA a vidékfejlesztésre, a mezőgazdaság fejlesztésére és a biológiai sokféleség előmozdítására vonatkozó, az alapszabályban foglalt céljának megfelelően védeni kívánja a közös érdeket.

27      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott végrehajtási rendeletet többek között a 2016/2031 rendelet 37. cikkének (2) bekezdése alapján fogadták el. Mivel ez az utóbbi rendelkezés végrehajtására irányul, a megtámadott végrehajtási rendelet célja a (2), (14) és (15) preambulumbekezdése szerint az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók és az ültetésre szánt növények konkrét kategóriáinak jegyzékbe vétele, miközben meghatározza az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétének felső határát, ha ennek feltételei teljesülnek (lásd a fenti 3., 4. és 6. pontot).

28      Ebben az összefüggésben a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete tartalmazza az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók és az ültetésre szánt konkrét növények jegyzékét, kategóriákkal és küszöbértékkel. A megtámadott végrehajtási rendelet 5. cikke szerint ezek az ültetésre szánt növények nem hozhatók be az Unió területére, illetve nem szállíthatók az Unió területén belül, ha az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte vagy az azok által az ültetésre szánt növényeken okozott tünetek meghaladják a küszöbértékeket (lásd a fenti 7–9. pontot).

29      E tekintetben, amint azt a felperesek és a Bizottság kifejti (lásd a fenti 19. és 25. pontot), nem jogalkotási általános hatályú aktusként a megtámadott végrehajtási rendelet az EUMSZ 263. cikk értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 6‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑18/10, EU:T:2011:419, 56. pont).

30      Ezenkívül – szintén a felperesek és a Bizottság által kifejtettekhez hasonlóan – rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei, mivel az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók érintett ültetésre szánt növényeken való jelenlétére vonatkozó küszöbértékeket határozzák meg, nem tartalmaznak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett végrehajtási intézkedéseket. Ráadásul ez utóbbi rendelet 5. cikke megtiltja az Unió területére történő behozatalt és az Unió területén belüli szállítást, ha az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte vagy az azok által az ezen ültetésre szánt növényeken okozott tünetek meghaladják a küszöbértékeket, amely tilalom szintén nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.

31      Következésképpen ahhoz, hogy a felperesek kereshetőségi joggal rendelkezzenek, elegendő annak bizonyítása, hogy az általuk megsemmisíteni kért rendelkezések az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében véve közvetlenül érintik őket.

32      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, hogy a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két feltétel együttes teljesülését igényli. Egyrészt a vitatott intézkedésnek közvetlen hatást kell gyakorolnia a jogalany jogi helyzetére. Másrészt ezen intézkedés nem hagyhat mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Unió szabályozása alapján történik (lásd: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      A Bizottság – anélkül hogy külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást terjesztene elő – vitatja, hogy a felperesek jogi helyzetének érintettségére vonatkozó első feltétel teljesül a jelen ügyben valamennyi felperes tekintetében, valamint a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének valamennyi vitatott része tekintetében (lásd a fenti 19–24. pontot).

34      Meg kell állapítani, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet 5. cikkéből eredő, az ültetésre szánt növények behozatalára és szállítására vonatkozó tilalom – amennyiben az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte vagy az azok által az ezen ültetésre szánt növényeken okozott tünetek meghaladják az e rendelet IV. részének vitatott részeiben meghatározott küszöbértékeket – közvetlenül érinti a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett „vállalkozókat” (lásd a fenti 5. pontot). A 2016/2031 rendelet 37. cikke (1) bekezdésének megfelelően ugyanis e vállalkozókra vonatkozik a szóban forgó tilalom (lásd a fenti 3. pontot). Ez a tilalom nem hagy semmiféle mérlegelési jogkört a végrehajtásával megbízott tagállamok számára. Következésképpen a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett, a tevékenységét a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének egy vagy több vitatott része által érintett növénykategória tekintetében végző vállalkozó jogi helyzetét közvetlenül érinti az utóbbi rendelet által megállapított tilalom.

35      Ez utóbbi tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 2016/2031 rendelet különbséget tesz egyrészt a 2. cikkének 9. pontjában meghatározott „vállalkozók”, másrészt pedig a „nyilvántartásba vett vállalkozók” között, akik ugyanezen rendelet 2. cikkének 10. pontja szerint a rendelet 65. cikkével összhangban nyilvántartásba vett vállalkozók. Ezen utóbbi rendelkezés lényegében azt írja elő, hogy az illetékes nemzeti hatóság vezeti és frissíti a meghatározott feltételeknek megfelelő vállalkozókat tartalmazó nyilvántartást. A 2016/2031 rendelet 65. cikkének (3) bekezdéséből azonban kitűnik, hogy nem kell a szóban forgó jegyzékbe felvenni azokat a vállalkozókat, akik megfelelnek az általuk termesztett növények növény‑egészségügyi kockázatához kapcsolódó bizonyos kritériumoknak.

36      Következésképpen az ültetésre szánt növények behozatalának és szállításának tilalma – amennyiben az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte vagy az azok által az ezen ültetésre szánt növényeken okozott tünetek meghaladják a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei által megállapított küszöbértékeket – a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett vállalkozókra vonatkozik, és nem csupán az ugyanezen rendelet 2. cikke 10. pontjának értelmében vett nyilvántartásba vett vállalkozókra. El kell tehát utasítani a Bizottság arra alapított érvét, hogy nem biztos, hogy a második és a harmadik felperes tagságával rendelkező vállalkozók nyilvántartásba vett vállalkozók.

37      Másodszor, a 2016/2031 rendelet 2. cikkének 9. pontja szerint a „vállalkozó” fogalma kiterjed minden, a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó olyan személyre, aki hivatásszerűen és saját jogi felelőssége mellett végez a fenti 5. pontban hivatkozott egy vagy több, többek között növényekkel kapcsolatos tevékenységet.

38      Márpedig a „növények” fogalmát a 2016/2031 rendelet 2. cikkének 1. pontja úgy határozza meg, hogy az magában foglalja az élő növényeket és a növények élő részeit, mint például többek között a vetőmagokat, a gyümölcsöket, a zöldségeket, a gumókat, a szemzőhajtásokat, a dugványokat és az oltóvesszőket.

39      Ezenkívül a 2016/2031 rendelet 37. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók és az ültetésre szánt konkrét növények jegyzéke, amelyet a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendelethez hasonló végrehajtási rendeletben állapít meg, nem tartalmazza szükségképpen az ültetésre szánt összes növényt, hanem csak azokat az ültetésre szánt növényeket, amelyek „terjeszthetik a[z uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókat]”. Közelebbről – amint azt a fenti 8. pontban a Törvényszék ismertette – a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete tizenkét részből áll A‑tól L‑ig, amelyek mindegyike a növények és az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók bizonyos kombinációit említi.

40      Így például a takarmánynövény‑vetőmagok forgalmazásáról szóló, 1966. június 14‑i 66/401/EGK tanácsi irányelv (HL 1966. L 125., 2298. o.; magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 1. kötet, 55. o.) 2. cikke (1) bekezdésének A) pontja 87 takarmánynövény‑nemzetséget vagy ‑fajt sorol fel. Mindazonáltal a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének „A takarmánynövény‑vetőmagokat érintő vizsgálatköteles nemzárlati károsítók” című A. része csak a (Medicago sativa L.) lucernafajtát veszi jegyzékbe, amelyen az ott említett két uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsító (Clavibacter michiganensis és Ditylenchus dipsaci) terjed.

41      Ebből következik, hogy a „vállalkozó” fogalma magában foglal minden olyan vállalkozót, aki részt vesz a 2016/2031 rendelet 2. cikkének 9. pontjában felsorolt egy vagy több tevékenységben, és aki kapcsolódik a 2016/2031 rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott és a forgalmazásukat szabályozó egyes irányelvekben felsorolt „növényekhez”.

42      Ily módon kétségtelen, hogy a megtámadott végrehajtási rendeletnek a 2016/2031 rendelet 37. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkéből eredő, az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítóknak az Unió területére történő behozatalára és az e területen belüli szállítására vonatkozó tilalom tárgyi hatálya kiterjed a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletében felsorolt ültetésre szánt növényekre. Ugyanakkor e tilalom személyi hatálya kiterjed a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett valamennyi vállalkozóra.

43      Ily módon a jogalkotó korlátozni kívánta az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók terjesztésének kockázatát, amely nem csupán a „nyilvántartásba vett vállalkozóktól” vagy a kifejezetten a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletében felsorolt növényekhez kapcsolódó tevékenységeket folytató vállalkozóktól származhat, hanem a növények területén működő bármely olyan vállalkozótól, amely e tény folytán olyan tevékenységeket folytathat, amelyek terjeszthetik az említett IV. mellékletben jegyzékbe vett uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókat.

44      Ebből következik, hogy nem fogadható el a Bizottság azon megközelítése, amely szerint csak a tevékenységüket kizárólag a megtámadott végrehajtási rendelet vitatott mellékleteiben felsorolt növények tekintetében gyakorló vállalkozók jogi helyzete lehet érintett. Azon kívül, hogy a szóban forgó megközelítés ellentétes az alkalmazandó rendelkezésekkel (lásd a fenti 35–41. pontot), az azon az előfeltevésen alapul, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet 5. cikkéből eredő tilalom nem vonatkozik a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett valamennyi vállalkozóra, hanem kizárólag azokra, akik korábban olyan növényekkel kapcsolatban gyakorolták tevékenységüket, amelyek terjeszthetik az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókat. Márpedig ezen álláspont elfogadása azzal a hatással járna, hogy komolyan veszélyeztetné az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók Unión belüli terjesztésének megelőzésére irányuló politika hatékony érvényesülését.

45      Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az elsőrendű felperes – a szőlőszaporítóanyag‑ágazatban tevékenykedő szőlőtermesztő vállalkozásként – a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett vállalkozó. Mindazonáltal e minőségében az elsőrendű felperes jogi helyzetét – amint arra a Bizottság hivatkozik – kizárólag a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének a szőlőszaporító‑anyagokat érintő uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókra vonatkozó C. része érinti. Az elsőrendű felperes tehát csak annyiban rendelkezik kereshetőségi joggal, amennyiben a megtámadott végrehajtási rendelet e részének megsemmisítését kéri.

46      A két felperes szövetséget, a CIA‑t és a MIVA‑t illetően emlékeztetni kell arra, hogy a tagjai közös érdekeinek védelmével megbízott szövetség akkor nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha szövetségként saját érdekei érintettek, vagy ha az általa képviselt személyek vagy közülük egyesek egyéni kereshetőségi joggal rendelkeznek (2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 20. pont).

47      Ezek közül az első, a CIA által hivatkozott feltételt illetően (lásd a fenti 26. pontot) meg kell állapítani – amint azt a Bizottság is megjegyzi –, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei nem módosítják magának a szövetségnek a jogait vagy kötelezettségeit, és így nem érintik jogi helyzetét. Ebből következik, hogy a CIA nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy saját érdekeinek érintettsége miatt kereshetőségi joggal rendelkezik.

48      A CIA által képviselt személyek kereshetőségi jogát illetően először is meg kell jegyezni, hogy alapszabálya 3. cikkének tizennyolcadik franciabekezdése szerint e szervezet célja a tagjai érdekeinek előmozdítása. A felperesek a válaszhoz egy olyan listát csatoltak, amely e szövetség 584 842 tagjának nevét és címét tartalmazza. A pervezető intézkedésekre válaszolva (lásd a fenti 14. pontot) a felperesek olyan bizonyítékokat terjesztettek elő, amelyek alátámasztják, hogy a CIA nyolc tagja a takarmánynövény‑vetőmagok, a gabonavetőmagok, a szőlő‑szaporítóanyagok, a zöldségvetőmagok, a zöldségültetési anyagok és gyümölcs‑ültetvényanyagok területén tevékenykedő vállalkozók. Ezen ágazatokra vonatkozik a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének A., B., C., F., I. és J. része.

49      Ami a MIVA‑t illeti, e szövetség alapszabályának 8. cikkéből kitűnik, hogy annak tagjai a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett, szőlő‑szaporítóanyagok területén tevékenykedő vállalkozók. Bizonyosan ez a helyzet az elsőrendű felperes esetében. Ez a körülmény azonban nem alkalmas a kereset MIVA által benyújtott formájában fennálló elfogadhatóságának kiváltására, mivel az elsőrendű felperes a saját nevében nyújtotta be a keresetet (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 25–27. pont).

50      Márpedig a 2021. február 8‑án elfogadott pervezető intézkedésre válaszul a felperesek előterjesztettek annak alátámasztására alkalmas bizonyítékokat, hogy a MIVA – elsőrendű felperestől eltérő – három tagja a szőlő‑szaporítóanyagok, a zöldségültetési anyagok és gyümölcs‑ültetvényanyagok területén tevékenykedő vállalkozó. Ezeket az ágazatokat érinti az (EU) 2019/2072 végrehajtási rendelet IV. mellékletének C., I. és J. része. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a MIVA alapszabályának 3. cikke szerint e szövetség célja a tagjai tevékenységeihez fűződő érdekek előmozdítása, anélkül hogy abból kizárná a szőlő‑szaporítóanyagoktól eltérő növényekre vonatkozó mezőgazdasági tevékenységeket.

51      Nem lehet helyt adni a Bizottság azon érvének, amely szerint a felperesek által benyújtott egyes számlák a kereset benyújtását követő keltezést tartalmaznak. A 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett „vállalkozói” minőséget ugyanis jellegénél fogva egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján kell bizonyítani. A Bizottság logikájának követése ugyanis azt jelentené, hogy csak a kereset benyújtásának időpontjával azonos időpontra vonatkozó bizonyítékok lennének alkalmasak a vállalkozói minőség bizonyítására, mivel például az ezen időpontot megelőző számlák nem teszik lehetővé annak kizárását, hogy a szóban forgó vállalkozó időközben nem hagyott fel az érintett növényekkel kapcsolatos tevékenységgel.

52      A jelen ügyben azonban a felperesek nem elhanyagolható összegekre vonatkozó több olyan számlát nyújtottak be, amelyekből kitűnik, hogy kibocsátóik, a felperes szövetségek tagjai, a 2016/2031 rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett vállalkozók. Ezenkívül, amint azt a felperesek a tárgyaláson előadták, az ültetésre szánt növények forgalmazása számos olyan előzetes cselekmény végrehajtását igényli, amely a szóban forgó növénytől függően többé‑kevésbé hosszú ideig tart. Ebből következik, hogy önmagában nem zárhatja ki e bizonyítékok relevanciáját az, hogy a kereset benyújtását követő keltezéssel ellátott számlákat nyújtottak be annak bizonyítása céljából, hogy a második és a harmadik felperes tagjai a fent említett értelemben vett vállalkozóknak minősülnek.

53      Végül, mivel a Bizottságnak lehetősége volt arra, hogy írásban és szóban megfelelően benyújtsa észrevételeit a kereshetőségi joguk tárgyában a felperesek által előterjesztett valamennyi körülményre vonatkozóan, nem állapítható meg a védelemhez való jogának megsértése.

54      Ebből következik, hogy a felperesek az alábbi pontosítások szerint rendelkeznek kereshetőségi joggal:

–        az elsőrendű felperes kereshetőségi joggal rendelkezik a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete C. részének megsemmisítése vonatkozásában;

–        a CIA kereshetőségi joggal rendelkezik a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete A., B., C., F., I. és J. részének megsemmisítése vonatkozásában;

–        a MIVA kereshetőségi joggal rendelkezik a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete C., I. és J. részének megsemmisítése vonatkozásában.

 Az eljáráshoz fűződő érdekről

55      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete A., B., C., F., I. és J. részének esetleges megsemmisítése érvénytelenítené az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók szóban forgó felek által meghatározott jelenléti küszöbértékeit, így az érintett növényekre már nem vonatkozna az Unió területére való behozatal és az e területen történő szállítás tilalma. Ezek megsemmisítése azonban nem érintené a vállalkozókra háruló, az ugyanezen növények forgalmazására irányadó különböző irányelvekből eredő mentesítési kötelezettségeket. Ezek az irányelvek olyan önálló jogi aktusoknak minősülnek, amelyek egyszerűen figyelembe veszik az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétére vonatkozóan a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletében a jogvita tárgyát képező részekben megállapított küszöbértékeket. Nem minősíthetők tehát a megtámadott végrehajtási rendelet olyan végrehajtási aktusainak, amelyek érvényessége a megtámadott végrehajtási rendelet esetleges megsemmisítését követően érintett lenne. Ebből következik, hogy még ha a felperesek el is érnék a jelen ügyben kért megsemmisítést, az érintett vállalkozók akkor is kötelesek lennének tiszteletben tartani az említett irányelvekben előírt növény‑egészségügyi előírásokat, mind a termelési szakaszban a kevéssé terhes mentesítés, mind az érintett növények forgalmazásához szükséges mentesítés tekintetében. Végül a felpereseknek a biológiai sokféleség védelmében álló érdeke puszta feltételezéseken alapul.

56      Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (lásd: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      E tekintetben a Bizottság azzal érvel, hogy a felpereseknek semmilyen előnyük nem származna a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek esetleges megsemmisítéséből, mivel azok megsemmisítése érintetlenül hagyná az érintett ültetésre szánt növények mentesítésére vonatkozó olyan kötelezettségeket, mint amelyek az említett növények forgalmazására irányadó irányelvekből következnek.

58      A Bizottság ezen érve megalapozottságának értékelése céljából ismertetni kell az Unió növény‑egészségügyi rendszerének az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókra vonatkozó azon alapvető elemeit, amelyek a 2016/2031 rendeletből, a megtámadott végrehajtási rendeletből és a jelen keresettel érintett növények forgalmazására irányadó irányelvekből következnek.

59      Közelebbről: egyrészt – amint az a 2016/2031 rendelet 36. cikkéből kitűnik – az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók az Unió területén jelen lévő károsító szervezetek, amelyek főként bizonyos ültetésre szánt növények révén terjednek, és amelyeknek az említett növényeken való jelenléte elfogadhatatlan gazdasági hatással van a szóban forgó növények rendeltetésszerű felhasználására.

60      A 2016/2031 rendelet (23) preambulumbekezdése szerint amennyiben az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók előfordulása meghalad egy bizonyos küszöbértéket, az ilyen károsítók jelenlétének korlátozása érdekében az érintett, ültetésre szánt növényeknek az Unió területére való behozatalát és az Unión belüli szállítását meg kell tiltani.

61      Amint azt a Törvényszék a fenti 3. és 4. pontban kifejtette, a Bizottság összeállítja az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók és az ültetésre szánt konkrét növények jegyzékét, amelyhez adott esetben nullánál nagyobb küszöbértékeket rendel, amely felett az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte az ültetésre szánt növényeken elfogadhatatlan gazdasági hatással jár. Ez a lista a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletében szerepel (lásd a fenti 8. pontot).

62      Másrészt az ültetésre szánt és a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének valamely része által érintett egyes növények forgalmazására vonatkozó szabályokat irányelvek állapítják meg. A megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének valamennyi vitatott részében felsorolt uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók és az azokra vonatkozó forgalmazási irányelvek közötti megfelelés a következő táblázatban szerepel:

A megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének része

A forgalmazásról szóló irányelv

A. rész

A takarmánynövény‑vetőmagokat érintő vizsgálatköteles nemzárlati károsítók

66/401 irányelv

B. rész

A gabonavetőmagokat érintő vizsgálatköteles nemzárlati károsítók

A gabonavetőmagok forgalmazásáról szóló, 1966. június 14‑i 66/402/EGK tanácsi irányelv (HL 1966. 125., 2309. o.; magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 1. kötet, 66. o.).

C. rész

A szőlő‑szaporítóanyagokat érintő vizsgálatköteles nemzárlati károsítók

A vegetatív szőlő‑szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló, 1968. április 9‑i 68/193/EGK tanácsi irányelv (HL 1968. L 93., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 1. kötet, 123. o.).

F. rész

A zöldségvetőmagokat érintő vizsgálatköteles nemzárlati károsítók

A zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló, 2002. június 13‑i 2002/55/EK tanácsi irányelv (HL 2002. L 193., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 36. kötet, 313. o.).

I. rész

A vetőmagoktól eltérő zöldségszaporító és ‑ültetési anyagokat érintő vizsgálatköteles nemzárlati károsítók

A vetőmagokon kívüli zöldségszaporító és ‑ültetési anyagok forgalmazásáról szóló, 2008. július 15‑i 2008/72/EK tanácsi irányelv (HL 2008. L 205., 28. o.).

A 92/33/EGK tanácsi irányelv értelmében a vetőmagokon kívüli zöldségszaporító és palántázóanyagokra vonatkozó feltételek jegyzékének meghatározásáról szóló, 1993. július 2‑i 93/61/EGK bizottsági irányelv (HL 1993. L 250., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 15. kötet, 101. o.; helyesbítés: HL 2020. L 230., 38. o.).

J. rész

A gyümölcstermő növények szaporítóanyagait és a gyümölcstermesztésre szánt ültetvényanyagokat érintő vizsgálatköteles nemzárlati károsítók

A gyümölcstermő növények szaporítóanyagai, illetve a gyümölcstermesztésre szánt gyümölcstermő növények forgalmazásáról szóló, 2008. szeptember 29‑i 2008/90/EK tanácsi irányelv (HL 2008. L 267., 8. o.).

A 2008/90/EK tanácsi irányelvnek az ugyanazon irányelv I. mellékletében említett gyümölcstermő növénynemzetségekre és növényfajokra vonatkozó különleges követelmények, a szállítók által teljesítendő különleges követelmények és a hivatalos vizsgálatokra vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2014. október 15‑i 2014/98/EU bizottsági végrehajtási irányelv (HL 2014. L 298., 22. o.).

63      A forgalmazásra irányadó irányelvek olyan növény‑egészségügyi intézkedéseket írnak elő, amelyeket az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte által eredményezett kockázat kezelése, valamint annak biztosítása érdekében kell meghozni, hogy az Unió területére behozott és az Unió területén szállított növények megfeleljenek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete releváns része uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétére vonatkozó előírásainak.

64      Ily módon a megtámadott végrehajtási rendelet elfogadását követően a növények forgalmazására irányadó irányelveket a 66/401/EGK, a 66/402/EGK, a 68/193/EGK, a 2002/55/EK, a 2002/56/EK és a 2002/57/EK tanácsi irányelvnek, a 93/49/EGK és a 93/61/EGK bizottsági irányelvnek, valamint a 2014/21/EU és a 2014/98/EU végrehajtási irányelvnek a vetőmagok és egyéb növényi szaporítóanyagok károsítói tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. február 11‑i (EU) 2020/177 bizottsági végrehajtási irányelv (HL 2020. L 41., 1. o.) módosította.

65      Közelebbről: a 2020/177 végrehajtási irányelv (5), (6), (8), (10)–(12), (14) és (19)–(23) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet vitatott részei által érintett növények forgalmazására irányadó irányelveket módosítani kellett azért, hogy intézkedéseket írjanak elő annak érdekében, hogy a hatályuk alá tartozó növények szaporítóanyagai megfeleljenek a többek között a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei által megállapított uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókra vonatkozó követelményeknek. A takarmánynövény‑vetőmagok forgalmazásáról szóló 66/401 irányelv részleges kivételt képez abban az értelemben, hogy azt annak jelzése céljából módosították, hogy a szóban forgó vetőmagoknak meg kell felelniük a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének A. része alapján megállapított uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókra vonatkozó követelményeknek is, anélkül azonban, hogy a 2020/177 végrehajtási irányelv elfogadását megelőzően hatályban lévő követelményekhez képest további követelményeket írtak volna elő.

66      Az egyrészről a megtámadott végrehajtási rendelet, másrészről pedig az említett rendelet IV. melléklete vitatott részeinek hatálya alá tartozó ültetésre szánt növények forgalmazására irányadó irányelvek közötti rendszerszerű kapcsolatot a Bizottság kifejezetten megerősítette az ellenkérelem 24–27. pontjában, valamint a viszonválasz 68. és 70. pontjában.

67      E megállapításokból kitűnik, hogy még ha a szóban forgó irányelvek – amint azt a Bizottság kifejti – nem is minősülnek a megtámadott végrehajtási rendelet végrehajtási aktusainak, olyan kötelezettségeket írnak elő a vállalkozók számára, amelyek figyelembe veszik az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók e rendeletben megállapított jelenléti szabályait, és amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy a szóban forgó vállalkozók megfeleljenek az említett előírásoknak. Ez a következtetés érvényes a 66/401 irányelvre is, amely immár előírja, hogy a takarmánynövények termesztésének és vetőmagjainak meg kell felelniük a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének A. része alapján az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétére vonatkozóan megállapított követelményeknek, még akkor is, ha e tekintetben nem állapított meg további intézkedéseket.

68      A Bizottság tehát nem állíthatja érvényesen, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek esetleges megsemmisítése semmilyen esetben sem járhat előnnyel az elsőrendű felperes, illetve a CIA és a MIVA tagjai számára. Figyelembe véve ugyanis az Unió növény‑egészségügyi rendszerének belső koherenciáját, amelyet a megtámadott végrehajtási rendelet és az ahhoz kapcsolódó, ültetésre szánt növények forgalmazására irányadó irányelvek közötti rendszerszerű kapcsolat jellemez, az említett végrehajtási rendelet részleges megsemmisítése esetén a jogalkotónak – a megsemmisítés okaitól és az EUMSZ 266. cikknek megfelelően meghozandó intézkedésektől függően – esetlegesen újból meg kellene vizsgálnia a szóban forgó irányelveket, amelyek elvesztették rendeleti alapjuk jelenlegi változatát.

69      Következésképpen az ültetésre szánt növények forgalmazására irányadó irányelvek rendelkezései nem cáfolják a felpereseknek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete azon vitatott részeinek megsemmisítéséhez fűződő érdekét, amelyek a fenti 34–54. pontban kifejtett pontosítások szerint közvetlenül érintik a jogi helyzetüket. Ebből egyébiránt az következik, hogy a kereset elfogadhatóságához az eljáráshoz fűződő érdek szempontjából nem szükséges, hogy a felperesek alátámasszák a biológiai sokféleség védelméhez fűződő különös saját érdek fennállását, így a Bizottságnak az ilyen érdek állítólagosan hipotetikus jellegére alapított érvét mint hatástalant el kell utasítani.

 A kereset egyértelműségéről

70      A Parlament és a Tanács által támogatott Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a jogalapok ismertetése nem tartalmazza azokat a jogi szabályokat, amelyeket a 2016/2031 rendelet 36. cikke, 37. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete 4. szakaszának 3. pontja sért, és amelyek megsértése a felperesek kérelmeinek megfelelően e rendelkezések érvénytelenségét vonná maga után. Másodszor a Bizottság kifejti, hogy a felperesek kizárólag a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének C. része tekintetében terjesztenek elő olyan konkrét érveket, amelyek lehetővé teszik az állítólagos jogellenesség megértését. Ezzel szemben az említett rendelet IV. melléklete többi vitatott részének megsemmisítése iránti kérelem – még a válaszban adott magyarázatok figyelembevételével is – pusztán az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkében előírt, pontosságot nélkülöző általános rendelkezéseken alapul. Mindenesetre a 2016/2031 rendelet nem tartalmaz olyan jogellenességet, amelyet vele szemben felhozottnak lehetne tekinteni.

71      Kétségtelenül igaz, hogy a keresetlevél nem tartalmaz olyan fejtegetéseket, amelyek részletesen indokolhatnák a 2016/2031 rendelet állítólagos jogellenességét, és nem tartalmaz a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének a szóban forgó melléklet C. részétől eltérő, vitatott részeire vonatkozó külön elemzést. Ezenkívül az is igaz, hogy a felperesek több érvét olyan kereseti kérelem formájában terjesztik elő, amelynek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részeivel való kapcsolata gyakran nem nyilvánvaló.

72      Mindazonáltal először is, a felperesek a válaszban szerepeltettek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének a szóban forgó melléklet C. részétől eltérő, egyes vitatott részeire vonatkozó érveket. A keresetlevélben felhozott jogalapok keretébe illeszkedő ezen érvek a keresetlevél elfogadható kiegészítésének minősülnek. Másodszor, még ha a felhozott jogalapok alátámasztása érdekében kifejtett egyes érvek közötti kapcsolat nem is mindig nyilvánvaló, a jogi háttér egészének részletes tanulmányozása lehetővé teszi a felperesek által felhozott kifogások tartalmának megértését. Harmadszor, az arányosság elvének a 2016/2031 rendelet általi állítólagos megsértésére való hivatkozások lehetővé teszik a Törvényszék számára, hogy – a felperesek által összességében előadott érvelésre figyelemmel – gyakorolja felülvizsgálati jogkörét.

73      Következésképpen a kereset egyértelműségére vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

 Az első, a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) és f) pontjának, az arányosság elvének és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapított jogalapról

74      A felperesek emlékeztetnek arra, hogy a 2016/2031 rendelet 36. cikke értelmében valamely károsító szervezet csak akkor vehető fel az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jegyzékébe, ha megfelel az e rendelkezésben meghatározott feltételeknek. E feltételek között szerepelnek az említett rendelet I. melléklete 4. szakaszának 3. pontja értelmében vett szervezet jelenléte által előidézett elfogadhatatlan gazdasági hatásra, valamint az e növényeken való megjelenés megelőzésére irányuló, megvalósítható és eredményes intézkedések fennállására vonatkozó feltételek (a 2016/2031 rendelet 36. cikkének e) és f) pontja). A megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei alapján megállapított küszöbértékeket azonban nem az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók érintett növényeken való megjelenése által gyakorolt gazdasági hatás részletes elemzésével indokolták, és azok nem is az e megjelenés megelőzésére megvalósítható és eredményes intézkedések fennállásán alapulnak. Ezenkívül az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékeinek 0%‑ban történő megállapítása az érintett fajták genetikai szelekció útján történő növényegészségügyi mentesítésére vonatkozó kötelezettségekkel járna, ami pedig véglegesen elpusztítaná a „standard” kategóriába tartozó, jelenleg nem mentesített fajták sokféleségét, és megszüntetné az egyrészt a „standard” kategóriába, másrészt a „minősített” kategóriába tartozó fajták közötti különbségtételt.

75      Így például a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének C. része alapján megállapított küszöbértékek – az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók teljes hiánya tiszteletben tartásának biztosítására alkalmas klónok hiányában – a bortermelésre szánt szőlők olasz nyilvántartásában szereplő szőlők 57,7%‑át érintő értékesítési tilalmat eredményeznének. Ez a tilalom legalábbis egy évtizeden keresztül lehetetlenné tenné az eredetmegjelölések vagy földrajzi jelzések hatálya alá tartozó őshonos fajták megújítását vagy új ültetését, és azzal a hatással járna, hogy a fajták egyes biotípusait radikálisan egyszerűsítené. A fajták közötti biológiai sokféleség jelentős csökkenése elsősorban a vírusok, a viroidok és a vírusszerű betegségek elleni küzdelemhez szükséges mentesítési intézkedések eredménye. Ezek a káros hatások azonban semmilyen előnnyel nem járnak, és nem is garantálják, hogy a mentesített növények az ültetésüket követően rovarvektorok révén nem fertőződnek meg. A Bizottságnak azonban figyelembe kellett volna vennie e hatásokat az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók által az ültetésre szánt növényekre gyakorolt elfogadhatatlan gazdasági hatás értékelése keretében. A jelenlegi helyzet ezzel szemben azt mutatja, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek tárgyát képező uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte nem befolyásolta az érintett mezőgazdasági üzemek nyereségességét, nem lehet tehát úgy tekinteni, hogy e jelenlétből bármilyen, a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) pontjának értelmében vett elfogadhatatlan gazdasági hatás következik.

76      E körülmények között meg kell állapítani, hogy hibákat és hiányosságokat tartalmaz az Európai és Földközi‑tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (a továbbiakban: EPPO) tanulmánya, amelyre a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek elfogadása érdekében támaszkodott, amennyiben a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy 0%‑os jelenléti küszöböket kell megállapítani az Európában igen régóta jelen lévő uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók esetében, anélkül hogy azokhoz hátrányos gazdasági hatások társultak volna.

77      A felperesek hozzáteszik, hogy az előírt mentesítés minden egyes fajta esetében 120 000 euró költséget és tízévnyi munkát von maga után a szakosított struktúrákban, anélkül hogy e kiadások megtérülésére bármilyen kilátás lenne. E pénzügyi teher nem viselhető el abban az esetben, ha a művelt terület nem éri el a fajtánként körülbelül 1000 hektárt, ami nem áll fenn a kis mennyiségben forgalmazott őshonos fajták esetében. Azon ritka esetekben, amikor a szóban forgó mentesítés gazdaságilag érdekes, csökkenti a kiindulási fajta génállományát. A Bizottság azonban nem vette figyelembe ezeket a hatásokat, mielőtt a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei alapján megállapította az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékeit, így a 2016/2031 rendelet 36. cikkének f) pontjában előírt feltétel nem teljesül.

78      Ebben az összefüggésben – a felperesek álláspontja szerint – meg kell állapítani, hogy sérti az arányosság elvét és az említett területek identitásának védelmére vonatkozó kötelezettséget az, hogy a 2016/2031 rendelet 36. és 37. cikke nem írta elő a jelenlétre vonatkozó, egyrészt az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók által az egyes területek tekintetében jelentett kockázattal, másrészt pedig a mentesítési költségekkel arányos küszöbök meghatározását.

79      Végül a felperesek arra hivatkoznak, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók 0%‑os jelenléti küszöbértéke által a biológiai sokféleségre, valamint az azóta megkövetelt genetikai szelekció révén történő mentesítés költségeire gyakorolt következmények tekintetében a Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásnak (HL 2016. L 123., 1. o.) megfelelően hatásvizsgálatot kellett volna végezni. E hatásvizsgálat hiánya folytán a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei tekintetében megvalósul az indokolási kötelezettség és az arányosság elvének megsértése.

80      A Bizottság vitatja ezeket az értékeléseket.

81      Az első jogalap keretében a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette a 2016/2031 rendelet 36. cikkének e) és f) pontját. E következtetés alátámasztására a felperesek lényegében három kifogást hoznak fel.

82      Az első kifogás azokra az állítólagos káros következményekre vonatkozik, amelyekkel az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban történő megállapítása a biológiai sokféleségre nézve járna. E kifogás keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy az említett jelenléti küszöbérték 0%‑ban történő megállapítása azzal a hatással jár, hogy genetikai szelekció útján történő mentesítési kötelezettségeket ír elő, ami drasztikusan csökkenti a „standard” kategóriába tartozó ültetésre szánt növények sokféleségét, amelyek száma ugyanakkor jelenleg igen magas. E körülmény a „standard” és a „minősített” anyagkategóriák közötti különbségtételt is megszüntetné (lásd a lenti 92. pontot) és hátrányos következményekkel járna a szőlészeti‑borászati ágazatra nézve. A felperesek szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie e tényezőket annak értékelése céljából, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók ültetésre szánt növényeken való legcsekélyebb jelenléte a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) pontjának megfelelően elfogadhatatlan gazdasági hatással jár‑e, valamint annak ellenőrzése érdekében is, hogy léteznek‑e megvalósítható és eredményes intézkedések e jelenlét megakadályozására ugyanezen rendelet 36. cikke f) pontjának megfelelően. Ebben az összefüggésben a felperesek hozzáteszik, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók terjesztésére rovarvektorok révén kerülhet sor, és hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók gazdasági hatására vonatkozó, az EPPO által végzett elemzés hiányos (lásd a fenti 74–76. pontot).

83      A második kifogás azon alapul, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban történő megállapítását követően szükségessé váló mentesítési intézkedések költségeit, ami a 2016/2031 rendelet 36. cikke f) pontja megsértésének minősül (lásd a fenti 77. pontot). Egyébiránt a felperesek azzal érvelnek, hogy a 2016/2031 rendelet 36. és 37. cikke azáltal, hogy lehetővé teszi ezt a megközelítést, sérti az arányosság elvét és a „területek identitásának védelmére” vonatkozó kötelezettséget (lásd a fenti 78. pontot).

84      A harmadik kifogás azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendelet elfogadását megelőzően nem végezte el a társadalmi és gazdasági környezeti hatások vizsgálatát. Ebben az összefüggésben a felperesek az indokolási kötelezettség megsértésére és az arányosság elvének megsértésére is hivatkoznak (lásd a fenti 79. pontot).

85      Mindezen kifogások egyetlen előfeltevésen alapulnak. Arról az állításról van szó, amely szerint a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részeiben felsorolt uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban történő megállapítása a szóban forgó részek által érintett ültetésre szánt növények genetikai szelekció révén történő mentesítésének kötelezettségét vonja maga után. Ez a kötelezettség egyrészt káros következményekkel jár a biológiai sokféleségre nézve, másrészt pedig a vállalkozók számára túlzott mértékű mentesítési költségekkel jár. Elsősorban a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) és f) pontjának megsértését jelenti az, hogy a Bizottság nem vette figyelembe ezeket a körülményeket az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók ültetésre szánt növényeken való jelenlétére vonatkozó küszöbérték megállapítása során. Ha a Törvényszék azt állapítaná meg, hogy a 2016/2031 rendelet 36. cikkének e) és f) pontja nem írja elő e körülmények figyelembevételét, akkor e rendelkezés a felperesek szerint sérti az arányosság elvét és a „területek identitásának védelmére” vonatkozó kötelezettséget.

86      Először is meg kell állapítani, hogy – amint azt a megtámadott végrehajtási rendelet (12) preambulumbekezdése kifejti – az EPPO újraértékelte az addig egyrészt a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló, 2000. május 8‑i 2000/29/EK tanácsi irányelvben (HL 2000. L 169., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 29. kötet, 258. o.; helyesbítés: HL 2003. L 45., 28. o.), másrészt pedig az ültetésre szánt növények forgalmazására irányadó irányelvekben felsorolt károsító szervezeteket.

87      A megtámadott végrehajtási rendelet (13) preambulumbekezdése szerint erre az újraértékelésre azért volt szükség, hogy az érintett károsítók növényegészségügyi helyzetét aktualizálni lehessen a legújabb műszaki és tudományos eredményeknek megfelelően, és azt is fel lehessen mérni, hogy az Unió területe tekintetében eleget tesznek‑e a 2016/2031 rendelet 36. cikkében foglalt kritériumoknak, illetve eleget tesznek‑e a rendelet I. mellékletének 4. szakaszában foglalt kritériumoknak (lásd a fenti 2. pontot).

88      E felülvizsgálatot követően bizonyos károsítókról megállapítást nyert, hogy az Unió területe tekintetében eleget tesznek a 2016/2031 rendelet 36. cikkében foglalt feltételeknek, ezért azokat szerepeltetni kell az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jegyzékében (a megtámadott végrehajtási rendelet (14) preambulumbekezdése). Figyelembe vették továbbá az ugyanezen rendelet 37. cikkének (8) bekezdésében az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétére vonatkozó, 0%‑ot meghaladó küszöbérték esetleges megállapítását illetően megállapított feltételeket is (a megtámadott végrehajtási rendelet (15) preambulumbekezdése).

89      Ez a folyamat vezetett a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének elfogadásához, amely megállapítja az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók ültetésre szánt növényeken való jelenlétére vonatkozó előírásokat annak érdekében, hogy azokat be lehessen hozni az Unió területére és e területen szállítani lehessen.

90      Másodszor, a jelen jogalap teljes egészében azon kötelezettségek téves felfogásán alapul, amelyeket az érintett vállalkozások esetében a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részeiben jegyzékbe vett uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban történő megállapítása maga után von.

91      Közelebbről – amint azt a Törvényszék a fenti 63. pontban kifejtette – az ültetésre szánt növények forgalmazására irányadó irányelvek olyan intézkedéseket írnak elő, amelyeket a kockázatok kezelése és annak biztosítása érdekében kell meghozni, hogy az Unió területére behozott és e területen szállított növények megfeleljenek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete releváns része uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétére vonatkozó előírásainak.

92      Ebben az összefüggésben egyes ilyen irányelvek kategóriákra osztják az ültetésre szánt növényeket. Szemléltetésképpen, a vegetatív szőlő‑szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló 68/193 irányelv, amelyre a felperesek az elemzésüket összpontosítják, 2. cikke (1) bekezdésének D., E., F. és G. pontjában a hatálya alá tartozó szaporítóanyagokat „prebázis” anyagokra, „bázis” anyagokra, „certifikált” és „standard” anyagokra osztja.

93      E tekintetben a 68/193 irányelv nyolcadik preambulumbekezdésének szövege a következő volt:

„mivel kívánatos lenne klonális szelekcióval előállított certifikált szőlő‑szaporítóanyagra korlátozni a forgalmazást; mivel azonban ennek a célkitűzésnek a megvalósítása egyelőre nem lehetséges, miután az ilyen anyag nem lenne képes maradéktalanul lefedni a Közösség összes szükségletét; mivel ezért átmeneti jelleggel engedélyezni kell a fajta azonosságára és tisztaságára vonatkozó követelményeknek megfelelő, ugyanakkor a klonális szelekcióval előállított szaporítóanyag által kínált biztosítékokat nem minden esetben kínáló, ellenőrzött standard szaporítóanyag forgalmazását; mivel azonban ezt a kategóriát fokozatosan ki kell vonni a forgalomból[.]”

94      A 2020/177 végrehajtási irányelvvel módosított 68/193 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének G. pontjából, valamint I. melléklete 8. szakasza 6. pontjának c) alpontjából azonban kitűnik, hogy a szőlő‑szaporítóanyagok „standard” kategóriája mindig forgalmazható (lásd a lenti 101. pontot). Közelebbről: a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének C. részében szereplő táblázat az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétét illetően küszöbértéket határoz meg egyrészt a „prebázis”, a „bázis” és a „tanúsított” szaporító anyagok, másrészt pedig a „standard” anyagok vonatkozásában.

95      A felperesek a maguk részéről úgy vélik, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékeinek 0%‑os meghatározásával járó hatások főként az ültetésre szánt növények „standard” kategóriáira vonatkoznak. A felperesek szerint e kategóriák a konkrét területekre korlátozódó forgalmazás tárgyát képező őshonos anyagokat tartalmaznak.

96      Az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékeinek hatásait illetően kétségtelenül igaz, hogy a 2020/177 végrehajtási irányelvvel módosított, a forgalmazásra irányadó irányelvek (lásd a fenti 64. és 65. pontot) e célból a szaporítóanyagok tekintetében előírnak bizonyos mentesítési intézkedéseket. Mindazonáltal – a Bizottság által kifejtettekhez hasonlóan – ezen irányelvek egyike sem kötelezi az érintett vállalkozókat arra, hogy genetikai szelekció révén végezzék a mentesítést, ami a felperesek által ismertetett módokon hatással lehetne a biológiai sokféleségre.

97      Közelebbről:

–        a takarmánynövény‑vetőmagok forgalmazásáról szóló 66/401 irányelvet annak előírása érdekében módosították, hogy a takarmánynövények terménye és vetőmagja megfeleljen a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének A. része alapján az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétére vonatkozóan megállapított követelményeknek is, jóllehet abban semmilyen további követelmény nincs előírva a konkrét uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítókra vonatkozóan (lásd a 2020/177 végrehajtási irányelv (8) preambulumbekezdését, 1. cikkét és I. mellékletét);

–        a gabonafélék vetőmagjainak forgalmazásáról szóló 66/402 irányelvet annak előírása érdekében módosították, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte a növénykultúrákban és vetőmagokban megfeleljen a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének B. részében meghatározott követelményeknek. Ezenkívül ezen irányelv módosított változata meghatározza azon tüneteket mutató növények maximális számát, amelyeket egy reprezentatív mintában figyelnek meg, annak érdekében, hogy a növénykultúrát a Gibberella fujikuroi Sawada [GIBBFU] gombától „gyakorlatilag mentesnek” lehessen tekinteni, amint azt a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének B. része megköveteli (lásd a 2020/177 végrehajtási irányelv (10) preambulumbekezdését, 2. cikkét és II. mellékletét);

–        a szőlő‑szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló 68/193 irányelvet lényegében annak előírása érdekében módosították, hogy a törzsültetvényeket és a dugványiskolákat vizuálisan ellenőrizni kell, és adott esetben mintavételezéssel kell tesztelni annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy mentesek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének C. részében felsorolt uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítóktól. Amennyiben megállapításra kerül az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók vagy a hozzájuk kapcsolódó tünetek jelenléte, a módosított 68/193 irányelv I. melléklete az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók és a szaporítóanyag kategóriájától függően előírja az olyan intézkedések elfogadását, mint az érintett szőlők gyökerestől eltávolítása és megsemmisítése, eltávolítás a szaporítás célját szolgáló állományból, a meleg vizes kezelés, a baktériumölő szerrel való kezelés, a rovarvektorok bejutását megakadályozó létesítményekben való fenntartás, a megfelelő oltás vagy a fertőtlenítés (lásd a 2020/177 végrehajtási irányelv (11) preambulumbekezdését, 3. cikkét és III. mellékletét);

–        a zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló 2002/55 irányelvet annak előírása érdekében módosították, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte a zöldségvetőmagokon, legalábbis vizuális vizsgálat alapján, ne haladja meg a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének F. részében meghatározott küszöbértékeket (lásd a 2020/177 végrehajtási irányelv (14) preambulumbekezdését, 6. cikkét és VI. mellékletét);

–        a vetőmagokon kívüli zöldségszaporító anyagok és zöldségszaporító anyagok forgalmazásáról szóló 93/61 irányelvet annak előírása érdekében módosították, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte e növényeken, legalábbis vizuális vizsgálat alapján, ne haladja meg a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének I. részében meghatározott küszöbértékeket (lásd a 2020/177 végrehajtási irányelv (12) preambulumbekezdését, 5. cikkét és V. mellékletét);

–        a többek között a gyümölcstermő növények szaporítóanyagai, illetve a gyümölcstermesztésre szánt gyümölcstermő növények forgalmazására vonatkozó részletes szabályokat megállapító 2014/98 végrehajtási irányelvet annak előírása érdekében módosították, hogy a prebázis anyanövények, a prebázis szaporítóanyagok, a certifikált anyanövények és a certifikált szaporítóanyagok esetében vizuális vizsgálat, valamint kétség esetén mintavétel és tesztelés alapján kell megállapítani, hogy azok mentesek a megtámadott rendelet IV. mellékletének J. részében felsorolt uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítóktól. Amennyiben megállapításra kerül az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók vagy a hozzájuk kapcsolódó tünetek jelenléte, a módosított 2014/98 végrehajtási irányelv IV. melléklete az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók és a szaporítóanyag kategóriájától függően előírja az olyan intézkedések elfogadását, mint az érintett szaporítóanyagok és növények gyökerestől történő eltávolítása és megsemmisítése, valamint a tünetmentes szaporítóanyagok és növények reprezentatív mintájának elemzése (lásd a 2020/177 végrehajtási irányelv (19)–(23) preambulumbekezdését, 10. cikkét és X. mellékletét).

98      Ezen elemekből kitűnik, hogy a Bizottság által megállapítottakhoz hasonlóan az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétének a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei alapján megállapított küszöbértékei kétségkívül magukban foglalják a növények vizuális megfigyelésében álló bizonyos intézkedések elfogadására irányuló kötelezettséget, valamint az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítóknak tulajdonítható tünetek megjelenése esetén a higiéniai vagy megfelelő kezelési intézkedések alkalmazását. A megtámadott végrehajtási rendelet vitatott rendelkezéseiből vagy az érintett növények forgalmazására irányadó irányelvekből azonban nem következik semmilyen, a vállalkozók számára a genetikai szelekció révén történő mentesítésre vonatkozó kötelezettség.

99      A felperesek egyébként semmiféle ilyen kötelezettséget előíró rendelkezésre nem hivatkoznak.

100    E tekintetben a felperesek a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének C. része által a vírusokkal, viroidokkal vagy vírusszerű betegségekkel fertőzött szőlő szaporítóanyagainak sokféleségére gyakorolt állítólagos hatásokra koncentrálnak (lásd a fenti 75. pontot). A felperesek arra hivatkoznak, hogy megfelelő higiéniai intézkedések vagy antivirális szerek hiányában az e betegségek által érintett fajtákat csak olyan módszerekkel lehet mentesíteni, mint a hőterápia, az apikális merisztémakultúrák vagy a szomatikus embriogenezis, amelyek véleményük szerint a biológiai sokféleség jelentős csökkenését vonják maguk után.

101    Elegendő azonban megjegyezni, hogy a 2020/177 végrehajtási irányelvvel módosított 68/193 irányelv I. melléklete 2. szakaszának 2. és 3. pontja, valamint 8. szakasza 6. pontjának c) alpontja szerint a vizuális vizsgálatot követően ezen uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók tünetei legfeljebb 10%‑ban tolerálhatók a „standard” szaporítóanyag előállítására szánt alanyszőlővessző‑nevelő iskolában, az érintett szőlőültetvényeket pedig ki kell zárni a szaporításból. Ezzel szemben az említett irányelv ugyanezen melléklete 8. szakasza 5. pontjának c) alpontjából kitűnik, hogy a „prebázis”, „bázis” és „certifikált” szaporítóanyagok (lásd a fenti 93. pontot) esetében szigorúbb szabályok érvényesülnek a tünetekre vonatkozóan, anélkül azonban, hogy előírnák a genetikai szelekciót ebben az esetben.

102    Egyébiránt a felperesek nem állítják, hogy a „standard” kategóriába tartozó anyagok mindegyikét jellegüknél fogva érintik az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók, ily módon egy 0%‑os jelenléti küszöbérték alkalmazása automatikusan azzal a kötelezettséggel járna, hogy teljes egészében ki kell zárni őket a szaporításból. A 2020/177 végrehajtási irányelvvel módosított 68/193 irányelv I. melléklete 8. szakasza 6. pontjának c) alpontjában az 10%‑os felső határ előírása (lásd a fenti 101. pontot) maga is az ellenkezőjét mutatja.

103    Következésképpen, amint azt a Bizottság megjegyzi, a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete C. részének nem célja, illetve az nem is jár azzal a hatással, hogy előírja a vállalkozók számára, hogy a fenti 100. pontban említettekhez hasonló genetikai szelekción alapuló mentesítési módszereket alkalmazzanak, vagy hogy megtiltsa a „standard” kategóriába tartozó szőlő‑szaporítóanyagok forgalmazását.

104    Ugyanebben az összefüggésben – a Bizottság által kifejtettekhez hasonlóan – hozzá kell tenni, hogy az ültetésre szánt növények forgalmazására irányadó több irányelv tartalmaz eltérést engedő olyan rendelkezéseket, amelyek célja éppen a genetikai sokféleség előmozdítása.

105    Különösen a következőkről van szó:

–        a szőlő‑szaporítóanyagok forgalmazására vonatkozó 68/193 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének c) pontja;

–        a vetőmagokon kívüli zöldségszaporító és ‑ültetési anyagok forgalmazásáról szóló 2008/72 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének c) pontja, valamint

–        a gyümölcstermő növények szaporítóanyagai, illetve a gyümölcstermesztésre szánt gyümölcstermő növények forgalmazásáról szóló 2008/90 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének c) pontja.

106    E rendelkezések célja, hogy lehetővé tegyék az ültetésre szánt növények bizonyos mennyiségének forgalmazását annak ellenére, hogy azok nem felelnek meg a vonatkozó növény‑egészségügyi feltételeknek, amennyiben e forgalmazás célja a genetikai sokféleség megőrzéséhez való hozzájárulás.

107    E tekintetben utalni kell a zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló 2002/55 irányelv 44. cikke (2) bekezdésének a) pontjára is, amely alapján elfogadták az egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos zöldségfajok és fajták, illetve a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített zöldségek fajtáinak elismerése, és ezen honos fajok és fajták vetőmagjának forgalmazása esetében alkalmazható eltérésekről szóló, 2009. november 26‑i 2009/145/EK bizottsági irányelvet (HL 2009. L 312., 44. o.).

108    El kell utasítani a felperesek uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékei 0%‑ban történő megállapításának amiatti állítólagos hatástalanságára alapított érvét is, hogy e szervezetek rovarvektorok révén terjedhetnek. Amint ugyanis azt a Bizottság kifejti, annak előírása, hogy minden ültetésre szánt növényi anyagnak mentesnek kell lennie az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítóktól a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek előírásai szerint, alkalmas arra, hogy megakadályozza a szóban forgó szervezetek rovarvektorok útján történő terjedését.

109    Ami az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók gazdasági hatása EPPO által végzett elemzésének állítólagosan hiányos voltára alapított érvet illeti (lásd a fenti 76. pontot), rá kell mutatni arra, hogy a „standard” kategóriába tartozó szőlő‑szaporítóanyagok hosszú évek óta történő forgalmazása nem cáfolhatja az ültetésre szánt növények rendeltetésszerű felhasználására gyakorolt elfogadhatatlan gazdasági hatás fennállását a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) pontjának értelmében vett uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléte miatt. Amint ugyanis az EPPO keretében elvégzett munkákat összefoglaló jelleggel bemutató tanulmányból kitűnik, az, hogy egy uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsító már jelen van az Unió területén, azt jelenti, hogy ezt a hatást a már rendelkezésre álló közvetlen részletes információk alapján is meg lehetett állapítani.

110    Ebből e tekintetben az is kitűnik, hogy mivel az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók már a jelenlétük gazdasági hatását korlátozó tanúsítási rendszerek hatálya alá tartoznak, az erre vonatkozó elemzésnek figyelembe kell vennie azt a hatást, amelyet a meglévő korlátozások megszüntetése okozna. Ily módon a gazdasági hatás értékelése a nemzeti növényvédelmi hatóságok és az értékelési eljárásba beavatkozó érdekelt felek által szolgáltatott információkon alapult.

111    Amennyiben az EPPO elemzését azért kérdőjelezik meg, mert állítólag nem vették figyelembe a „standard” kategóriába tartozó szaporítóanyagok túlzott mentesítési költségek miatti küszöbön álló eltűnését, ezt az érvet a fenti 90–108. pontban kifejtett okok miatt el kell utasítani.

112    Következésképpen nem kell helyt adni a felperesek szakértő kirendelésére irányuló bizonyításfelvétel iránti kérelmének.

113    Ezen értékelésekből kitűnik, hogy a felperesek első, a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) és f) pontjának az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenlétére vonatkozó határérték 0%‑ban történő megállapítása által a biológiai sokféleség tekintetében okozott állítólagos káros következmények miatti megsértésére alapított kifogása azon a téves előfeltevésen alapul, hogy a szóban forgó küszöbérték az ültetésre szánt növények genetikai szelekciójában álló mentesítési módszerek alkalmazását igényli. Ennélfogva ezt a kifogást el kell utasítani.

114    Azonos okok miatt kell elutasítani a második kifogást is, amely azon alapul, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a jegyzékbe vett uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban történő megállapítását követően szükségessé váló mentesítési intézkedések költségeit, ami a 2016/2031 rendelet 36. cikke f) pontjának megsértését képezi (lásd a fenti 83. pontot).

115    Egyrészt ugyanis a felperesek azon érvei, amelyek az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók 0%‑os jelenléti küszöbértékének megállapításával járó mentesítési intézkedések állítólagosan túlzott költségeire vonatkoznak, szintén azon az előfeltevésen alapulnak, hogy a szóban forgó mentesítést genetikai szelekció útján kell elvégezni. Márpedig, amint az a fenti 90–113. pontból kitűnik, ez az előfeltevés téves.

116    Másrészt – hasonlóan ahhoz, amit a Bizottság állít – a 2016/2031 rendelet 36. cikke e) és f) pontjának, valamint 37. cikke (8) bekezdésének együttes értelmezéséből kitűnik, hogy a károsító ültetésre szánt növényeken való jelenlétének megakadályozására irányuló megvalósítható és eredményes intézkedések megléte az egyik feltételét képezi annak, hogy e szervezetet felvegyék az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jegyzékébe, és az nem érinti e szervezet 0%‑ot meghaladó jelenléti küszöbértéke megállapításának lehetőségét. Márpedig a felperesek nem azért kérik a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek megsemmisítését, mert azok alapján a Bizottság rögzítette az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jegyzékét, hanem kizárólag azért, mert a szóban forgó felek az említett szervezetek jelenléti küszöbértékeit 0%‑ban állapították meg.

117    Az e jogalap első kifogásának alapjául szolgáló előfeltevés téves jellegéből az is következik, hogy a 2016/2031 rendelet 36. és 37. cikkével szemben felhozott jogellenességi kifogást el kell utasítani. Az említett kifogás alátámasztása érdekében ugyanis a felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy e rendelkezések sértik az arányosság elvét, mivel nem akadályozták meg a Bizottságot abban, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékét 0%‑ban megállapítva a genetikai szelekció útján történő mentesítéshez kapcsolódó aránytalan kötelezettségeket írjon elő. Mivel azonban a megtámadott végrehajtási rendeletnek nem célja és nem is következménye ilyen kötelezettségek előírása, mindenképpen mint hatástalant kell elutasítani az arra alapított kifogást, hogy a 2016/2031 rendelet szóban forgó rendelkezései sértik az arányosság elvét vagy a „terület identitásának védelmére” irányuló bármilyen kötelezettséget (lásd a fenti 78. pontot).

118    A hatásvizsgálat hiányára alapított harmadik kifogást illetően (lásd a fenti 79. pontot), az szintén kudarcra van ítélve, mivel az a biológiai sokféleségre nézve fennálló állítólagos káros következményeken és a genetikai szelekció útján történő mentesítési intézkedések állítólagosan túlzó költségein alapul, amelyek az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban való megállapításához vezettek; ezek az állítások azonban megalapozatlanok (lásd a fenti 90–113. pontot).

119    Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény megfontolásainak, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy az uniós bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is. Ez utóbbi tekintetben, amikor – mint a jelen ügyben – általánosan alkalmazandó jogi aktusról van szó, az indokolás szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől pedig az általa elérni kívánt általános célok megjelölésére (2006. szeptember 7‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑310/04, EU:C:2006:521, 57. és 58. pont).

120    Márpedig meg kell állapítani, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet (12)–(15) preambulumbekezdése (lásd a fenti 86–88. pontot) egyértelműen megjelöli a rendelet elfogadásának összefüggését, valamint az általa elérni kívánt célokat. Ráadásul a 2020/177 végrehajtási irányelv tartalma tanúsítja, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban való megállapítását követően az ültetésre szánt növények forgalmazására vonatkozóan az EPPO által ajánlott egészségügyi előírások nem írtak elő genetikai szelekció útján történő mentesítést. Következésképpen a Bizottságnak nem kellett a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek elfogadását az ilyen mentesítési módszerek költségeire vagy azok biológiai sokféleségre gyakorolt állítólagos következményeire hivatkozással indokolnia.

121    Ebből következik, hogy az első jogalapot el kell utasítani.

 A második, a Tirpaa megsértésére alapított jogalapról

122    A felperesek arra hivatkoznak, hogy az őshonos növényfajtákon az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban való megállapítása sérti a Tirpaa 9. cikkének (3) bekezdését. E rendelkezés biztosítja a mezőgazdasági termelők számára a magvak vagy szaporítóanyagok megóvásához, felhasználásához, cseréjéhez és értékesítéséhez fűződő jogokat. A felperesek szerint azonban a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei által a megkövetelt mentesítés céljából előírt genetikai szelekció oly mértékben veszélyezteti a növényi erőforrások génállományának megőrzését, hogy az megfoszthatja lényegüktől azokat a jogokat, amelyekkel a mezőgazdasági termelőknek a fent említett rendelkezés értelmében rendelkezniük kell.

123    Az első jogalaphoz hasonlóan a második jogalap is azon a téves előfeltevésen alapul, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részeiben felsorolt uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban való megállapítása a szóban forgó részek által érintett ültetésre szánt növények genetikai szelekció útján történő mentesítésének kötelezettségét vonja maga után. E jogalapot tehát ezen okból el kell utasítani.

124    Mindenesetre valamely uniós jogi aktus érvényességének valamely nemzetközi szerződésre tekintettel történő vizsgálata megköveteli többek között, hogy a hivatkozott rendelkezés olyan világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmazzon, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve (2011. december 21‑i Air Transport Association of America és társai ítélet, C‑366/10, EU:C:2011:864, 55. pont).

125    E tekintetben a Tirpaa 9. cikke előírja, hogy a szerződő felek kötelesek a „nemzeti törvényeknek megfelelően” intézkedéseket tenni a mezőgazdasági termelők jogainak megvédelmezéséért és előmozdításáért.

126    E cikk (2) bekezdése közelebbről azt írja elő, hogy minden szerződő fél köteles, szükségleteivel és prioritásaival összhangban és „a nemzeti törvényeknek megfelelően” intézkedéseket tenni a mezőgazdasági termelők jogainak megvédelmezéséért és előmozdításáért, ideszámítva a következőket:

–        az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokkal kapcsolatos alapvető tradicionális ismeretek védelme;

–        az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrások felhasználásából származó hasznok elosztásában való méltányos részesedéshez fűződő jog;

–        a nemzeti döntéshozatalban való részvételhez fűződő jog az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrások megőrzésével és fenntartásával kapcsolatos kérdésekben.

127    Ebben az összefüggésben a Tirpaa felperesek által hivatkozott 9. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy e 9. cikkben semmi sem értelmezhető úgy, mint amely korlátozná a mezőgazdasági termelőknek a mezőgazdasági termelés során előállított magvak/szaporítóanyagok megóvásához, felhasználásához, cseréjéhez és értékesítéséhez fűződő jogait, a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, és amint ez indokolt.

128    Igaz ugyan, hogy a Tirpaa 9. cikke (3) bekezdésének célja annak kizárása, hogy ugyanezen 9. cikket úgy értelmezzék, hogy az korlátozza a mezőgazdasági termelőknek a mezőgazdasági termelés során előállított magvak vagy szaporítóanyagok megóvásához, felhasználásához, cseréjéhez és értékesítéséhez fűződő jogait. Ez utóbbi jogokat azonban a Tirpaa 9. cikkének (3) bekezdése nem biztosítja. Amint ugyanis azt a Tirpaa 9. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, e jogokat – amennyiben azokat a nemzeti jog biztosítja – a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell gyakorolni.

129    Következésképpen a Tirpaa 9. cikkének (3) bekezdése semmilyen kötelezettséget nem ró az Unióra, ily módon a 2016/2031 rendelet vagy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek jogszerűsége semmiképpen sem értékelhető e rendelkezés alapján (lásd ebben az értelemben: 2012. július 12‑i Association Kokopelli ítélet, C‑59/11, EU:C:2012:447, 90–92. pont).

130    A második jogalapot tehát el kell utasítani.

 A harmadik, a 2018/848 rendelet megsértésére alapított jogalapról

131    A felperesek kifejtik, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók őshonos fajtákon való jelenléti küszöbértékének 0%‑ban történő megállapítása sérti a 2018/848 rendelet 13. cikkét. A növénygenetikai változatosság megőrzése érdekében e rendelkezés anélkül teszi lehetővé az ökológiai heterogén anyag növényi szaporítóanyagának forgalmazását, hogy az megfelelne a nyilvántartásba vételre és a „szuperelit”, az „elit” és a „minősített” anyag minősítési kategóriákra, illetve az egyéb kategóriákra vonatkozó, az ültetésre szánt növények forgalmazására irányadó irányelvek által meghatározott követelményeknek.

132    Először is meg kell állapítani, hogy mivel a 2016/2031 rendelettel azonos szinten helyezkedik el, a 2018/848 rendeletre nem lehet hivatkozni az előbbi rendelet érvényességének vitatása érdekében. E jogalap tehát csak úgy értelmezhető, mint amely kizárólag a megtámadott végrehajtási rendeletre vonatkozik.

133    Továbbá kétségtelenül igaz, hogy a 2018/848 rendelet (18) preambulumbekezdése annak szükségességére utal, hogy az agronómiai teljesítményre, a genetikai sokféleségre, a betegségekkel szembeni ellenálló képességre, az élettartamra, valamint a különféle helyi talaj‑ és éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodóképességre kell összpontosítani, és tiszteletben kell tartani a keresztezés természetes korlátait.

134    Ily módon a 2018/848 rendelet (36) preambulumbekezdése szerint azok az Unióban folytatott kutatások, amelyek a fajta fogalommeghatározásának a homogenitást illetően meg nem felelő növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatosak, rámutattak arra, hogy – különösen az ökológiai termelés esetében – előnyökkel járhat az ilyen heterogén anyagok alkalmazása, például azáltal, hogy ilyen szaporítóanyagok alkalmazása esetén a betegségek kevésbé képesek terjedni, nagyobb a növények ellenálló képessége és nő a biológiai sokféleség.

135    Ebben az összefüggésben a 2018/848 rendelet (37) preambulumbekezdése rögzíti, hogy lehetővé kell tenni az ökológiai termelésben az olyan növényi szaporítóanyagok felhasználását, amelyek nem tartoznak egy adott fajtához, hanem egy önálló növényrendszertani egységen belüli növénycsoportosításba tartoznak, és amelyeket az egyes reproduktív egységek közötti nagyfokú genetikai és fenotípusos sokféleség jellemez. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint a jogalkotó ezen okból engedélyezte a gazdasági szereplők számára, hogy anélkül forgalmazzanak ökológiai heterogén anyagból származó növényi szaporítóanyagokat, hogy megfelelnének a nyilvántartásba vételre és a „szuperelit”, az „elit” és a „minősített” anyag minősítési kategóriákra, illetve az egyéb kategóriákra vonatkozó követelményeknek, illetve a forgalmazást szabályozó irányelvek egyéb kategóriáira vonatkozó követelményeknek.

136    E tekintetben a 2018/848 rendelet 13. cikkének szövege a következő:

„(1) Az ökológiai heterogén anyag növényi szaporítóanyaga forgalmazható a nyilvántartásba vételre és a szuperelit, az elit és a minősített anyag minősítési kategóriákra, illetve az egyéb kategóriákra vonatkozó, a [66/401], a [66/402], a [68/193], a 98/56/EK, a 2002/53/EK, a 2002/54/EK, a [2002/55], a 2002/56/EK, a 2002/57/EK, a [2008/72] és a [2008/90] irányelvben vagy az ezen irányelvek alapján elfogadott jogi aktusokban foglalt követelményeknek való megfelelés nélkül.

(2) Az (1) bekezdésben említettek szerinti ökológiai heterogén anyag növényi szaporítóanyaga azt követően forgalmazható, hogy a szállító a [66/401], a [66/402], a [68/193], a 98/56/EK, a 2002/53/EK, a 2002/54/EK, a [2002/55], a 2002/56/EK, a 2002/57/EK, a [2008/72] és a [2008/90] irányelvben említett felelős hivatalos szervek részére értesítést küld az ökológiai heterogén anyagról […]”

137    A 2018/848 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése az ugyanezen rendelkezésben említett bejelentés lényeges tartalmát, valamint az arra vonatkozó eljárási szabályokat is előírja, míg ugyanezen cikk (3) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy szabályokat határozzon meg a meghatározott nemzetséghez vagy fajhoz tartozó ökológiai heterogén anyagok növényi szaporítóanyagainak előállítására és forgalmazására vonatkozóan.

138    Ily módon a 2018/848 rendelet 13. cikke – ahelyett, hogy kétségbe vonná az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékei megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei alapján történő megállapításának jogszerűségét – kivételes jelleggel és szigorúan meghatározott keretek között lehetővé teszi ökológiai heterogén anyagok növényi szaporítóanyagainak forgalmazását anélkül, hogy megfelelnének a forgalmazásra irányadó irányelvekben foglalt követelményeknek. Ebből következik, hogy e rendelkezésre nem lehet hivatkozni a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek a megtámadása érdekében, amennyiben azok értelmében az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékeit az ültetésre szánt növényeken 0%‑ban állapították meg.

139    Ezért a harmadik jogalapot el kell utasítani.

 A negyedik, a megtámadott végrehajtási rendelet IV. melléklete vitatott részeinek a közös agrárpolitikával való összeegyeztethetetlenségére alapított jogalapról

140    A felperesek arra hivatkoznak, hogy az uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékeinek 0%‑ban való megállapítása a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részei alapján:

–        az általa előírt csekély számú fajt érintő genetikai szelekciós eljárás miatt lehetetlenné teszi a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) különös rendelkezései alapján előírt, a nem őshonos fajok behozatalának megakadályozására vonatkozó kötelezettség teljesítését;

–        ellentétes a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 343., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 55., 27. o.) alapján végrehajtott, a nem mentesített őshonos növényforrások megőrzésére irányuló politikával;

–        sérti az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 487. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 1. o.) hatálya alá tartozó eszközök alapján finanszírozott fenntartható mezőgazdasági fejlődés elvét és a növényi biológiai sokféleség javítását;

–        nem mutat koherenciát először is a nemzetközi jogi normákkal, valamint a mezőgazdasági biológiai sokféleség megőrzésére irányuló uniós jogi normákkal, másodszor a féltermészetes élőhelyek és a vidékfejlesztés megőrzésére irányuló uniós jogi normákkal, harmadszor pedig a vetőmagok és a gyümölcs‑szaporítóanyagok forgalmazására irányadó irányelvekkel.

141    Először is meg kell állapítani, hogy mivel a 2016/2031 rendelettel azonos szintűek, a fenti 140. pont első–harmadik franciabekezdésében hivatkozott rendeletekre nem lehet e rendelet érvényességének vitatása céljából hivatkozni. E jogalap tehát csak úgy értelmezhető, mint amely kizárólag a megtámadott végrehajtási rendeletre vonatkozik.

142    Márpedig az e jogalap alátámasztására felhozott érvek összességéből kitűnik, hogy az szintén azon a feltételezésen alapul, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet IV. mellékletének vitatott részeiben felsorolt uniósvizsgálat-köteles nemzárlati károsítók jelenléti küszöbértékének 0%‑ban való megállapítása a szóban forgó részek által érintett ültetésre szánt növények genetikai szelekció útján történő mentesítésének kötelezettségét vonja maga után, ami káros következményekkel járna a biológiai sokféleségre nézve. Amint az azonban az első jogalap elemzéséből (lásd a fenti 90–113. pontot) kitűnik, ez az előfeltevés téves.

143    A fentiekben kifejtettekre tekintettel a negyedik jogalapot, és következésképpen a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

144    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a Bizottság költségeinek viselésére.

145    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Úgy kell tehát határozni, hogy a Parlament és a Tanács maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Società agricola Vivai Maiorana Ss, a Confederazione Italiana Agricoltori – CIA, valamint a MIVA – Moltiplicatori Italiani Viticoli Associati a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)      Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.

Costeira

Gratsias

Kancheva

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 29‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: olasz.