A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2014. szeptember 25.(*)
„Közösségi védjegy – Térbeli közösségi védjegy bejelentése – Zsalukapocs formája – Feltétlen kizáró ok – A megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑171/12. sz. ügyben,
a Peri GmbH (székhelye: Weißenhorn [Németország], képviseli: J. Dönch ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az OHIM első fellebbezési tanácsának a 2012. január 26‑i (R 1209/2011‑1. sz. ügy), zsalukapocs formáját ábrázoló térbeli megjelölésre vonatkozó közösségi védjegybejelentés ügyében hozott határozatának hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva és C. Wetter (előadó) bírák,
hivatalvezető: S. Bukšek Tomac tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. április 12‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. július 24‑én benyújtott válaszbeadványra,
a 2014. június 5‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2010. október 5‑én a felperes, a Peri GmbH., a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A védjegyként lajstromoztatni kívánt térbeli forma a következő volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 6. és 19. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, amelyek az egyes osztályok tekintetében a következő leírásnak felelnek meg:
– 6. osztály: „Betonzsaluzatok és azok fém kiegészítői”;
– 19. osztály: „Betonzsaluzatok és azok nem fémből készült kiegészítői”.
4 Az elbíráló 2011. április 21‑én a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a védjegybejelentést valamennyi érintett termék tekintetében elutasította.
5 2011. június 7‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az elbíráló határozata ellen.
6 Az OHIM első fellebbezési tanácsa a felperessel 2012. február 13‑án közölt, 2012. január 26‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy a közösségi védjegyként lajstromoztatni kívánt térbeli megjelölés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az érintett termékek vonatkozásában nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
A felek kérelmei
7 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
8 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A jogvita tárgyáról
9 A felperes a tárgyalásra készített jelentésre vonatkozó esetleges észrevételeit érintően a tárgyaláson feltett kérdésre a Törvényszékkel közölte, hogy szeretné, ha az módosításra kerülne oly módon, hogy a védjegybejelentésének korlátait figyelembe vegyék. Az erre vonatkozó kérdésekre a felperes kifejtette, hogy e korlátozás a megtámadott határozatot követően történt, mivel arra 2014. május 23‑án került sor, és e korlátozás keretében a lajstromoztatni kívánt védjegy tárgyát képező, a fenti 3. pontban leírt termékeket a következőképpen pontosította: „kivéve a zsaluzatok zárait”.
10 Az OHIM azt a kifogást hozta fel, hogy e kérelmet – amint az álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlatból (2007. november 20‑i Tegometall International kontra OHIM – Wuppermann [TEK] ítélet, T‑458/05, EBHT, EU:T:2007:349) következik – a Törvényszék nem veheti figyelembe, mivel az a Törvényszék eljárási szabályzata 135. cikkének 4. §‑a értelmében a jogvita tárgyának szabálytalan megváltoztatását jelentené.
11 Az OHIM álláspontja szerint igaz, hogy a Törvényszék elismerte, hogy a védjegybejelentőnek a fellebbezési tanács határozatát követő olyan nyilatkozata, amely szerint a bejelentését az eredetileg megjelölt termékek vagy szolgáltatások némelyike vonatkozásában visszavonta, úgy értelmezhető, hogy az a megtámadott határozat jogszerűségét csak annyiban vitatja, amennyiben az a többi érintett termékre vagy szolgáltatásra vonatkozik, és ezért e nyilatkozat nem változtatja meg a jogvita tárgyát. Ez azonban a jelen ügyben nem áll fenn, mivel a védjegybejelentés korlátozása nem a termékek kivonásában áll, hanem az érintett termékek leírásának a módosításában.
12 A felperes e kifogás ellenére fenntartotta az álláspontját.
13 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék az OHIM fellebbezési tanácsának határozatát csakis akkor helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg, ha az a meghozatala pillanatában a hatályon kívül helyezés vagy megváltoztatás 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) bekezdésében említett okainak egyikét hordozza. Az említett rendelet 76. cikke értelmében ugyanis a Törvényszéknek a jogvitának a fellebbezési tanács előtt előadott ténybeli és jogi háttere alapján kell határoznia (lásd: a fenti 10. pontban hivatkozott TEK‑ítélet, EU:T:2007:349, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
14 Ezzel szemben a Törvényszék nem helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg ugyanezen határozatot olyan ok folytán, amely a határozat kihirdetését követően merült fel (2006. május 11‑i Sunrider kontra OHIM ítélet, C‑416/04 P, EBHT, EU:C:2006:310, 55. pont, és 2008. július 9‑i Reber kontra OHIM – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Mozart] ítélet, T‑304/06, EBHT, EU:T:2008:268, 24. pont).
15 Továbbá a 207/2009 rendelet 26. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján „a közösségi védjegybejelentésnek tartalmaznia kell […] az áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a lajstromozást kérik”.
16 A 207/2009 rendelet 43. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a] bejelentő a közösségi védjegybejelentést bármikor visszavonhatja, illetve az abban szereplő árujegyzéket bármikor korlátozhatja”.
17 A jelen ügyben vitathatatlan, hogy a felperes a közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmében szereplő árukat a megtámadott határozat elfogadása után korlátozta.
18 Ebből következik, hogy főszabály szerint a közösségi védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások jegyzékének a fellebbezési tanács Törvényszék előtt megtámadott határozatának az elfogadása után történő, a 207/2009 rendelet 43. cikkének (1) bekezdése értelmében vett korlátozása nem érintheti az említett határozat jogszerűségét, amely a Törvényszék előtt vitatott egyetlen határozat (lásd: a fenti 14. pontban hivatkozott Mozart‑ítélet, EU:T:2008:268, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 Azonban meg kell jegyezni azt is, hogy az OHIM fellebbezési tanácsának határozata megtámadható a Törvényszék előtt csak az érintett közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelemben szereplő jegyzékben található bizonyos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ilyen esetben e határozat az ugyanezen jegyzékben szereplő más áruk vagy szolgáltatások tekintetében jogerős lesz (a fenti 14. pontban hivatkozott Mozart‑ítélet, EU:T:2008:268, 26. pont).
20 Figyelembe véve ezt a lehetőséget, a Törvényszék egy védjegybejelentő hozzá, tehát a fellebbezési tanács határozatát követően benyújtott azon nyilatkozatát, miszerint az eredeti kérelemben szereplő egyes áruk tekintetében visszavonta a bejelentését, annak közléseként értelmezte, hogy a megtámadott határozatot csak az érintett áruk fennmaradó része tekintetében vitatják, vagy – ha az ilyen nyilatkozatot a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás késői szakaszában tették – azt részleges elállásnak tekintette (lásd: a fenti 14. pontban hivatkozott Mozart‑ítélet, EU:T:2008:268, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Azonban, ha a közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelemben szereplő árujegyzék korlátozásával a védjegy kérelmezőjének nem az a célja, hogy egy vagy több árut kivonjon e jegyzékből, hanem hogy azok egy vagy több jellemzőjét megváltoztassa, nem lehet kizárni, hogy e változtatásnak hatása lehet a közösségi védjegynek az OHIM fórumai által a közigazgatási eljárás során végzett vizsgálatára. Ilyen körülmények között e módosításnak a Törvényszék előtti eljárási szakaszban történő elfogadása egyenértékű lenne a jogvita tárgyának az eljárás további részében történő, az eljárási szabályzat 135. cikkének 4. §‑ában tiltott megváltoztatásával. Így az ilyen korlátozást a Törvényszék nem veheti figyelembe a kereset megalapozottságának vizsgálatakor (a fenti 10. pontban hivatkozott TEK‑ítélet, EU:T:2007:349, 25. pont, és 2013. február 20‑i Caventa kontra OHIM – Anson’s Herrenhaus [B BERG] ítélet, T‑631/11, EU:T:2013:85, 23. pont).
22 Fontos tehát meghatározni, hogy az érintett védjegybejelentésnek a 2014. május 23 ‑i korlátozása, amelyet a felperes a tárgyaláson közölt, értelmezhető‑e úgy, mint a felperes arra vonatkozó nyilatkozata, hogy a megtámadott határozatot csak a megváltoztatott jegyzékben szereplő áruk tekintetében vitatja, vagy e nyilatkozat értelmezhető‑e részleges elállásként.
23 E helyzetek nem állnak fenn. A felperes ugyanis e korlátozással nem vont ki árukat azon áruk jegyzékéből, amelyekre vonatkozóan a kérdéses védjegy lajstromozását kérték, mely áruk a 6. osztály tekintetében továbbra is a betonzsaluzatok, valamint azok fém kiegészítői, a 19. osztály tekintetében pedig továbbra is a betonzsaluzatok, és azok nem fémből készült kiegészítői, hanem a felperes azt közölte, hogy ezen áruk körét úgy kell értelmezni, hogy azokba nem tartoznak bele „a zsaluzatok zárai”. Nem zárható tehát ki az, hogy a felperes ily módon olyan módosítást hajtott végre, amely hatással lehet a közösségi védjegynek az OHIM fórumai által a közigazgatási eljárás keretében végzett vizsgálatára. Márpedig – amint az a fenti 21. pontban megállapításra került – az ilyen korlátozást a Törvényszék nem veheti figyelembe, mivel az megváltoztatná a jogvita tárgyát.
24 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen kereset keretében azokat az árukat kell figyelembe venni, amelyeket a felperes eredeti védjegybejelentésében szereplő árujegyzék tartalmaz (lásd a fenti 3. pontot).
25 Következésképpen a felperesnek a fenti 9. pontban említett kérelmét el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
26 Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, a másodikat pedig az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának megsértésére alapítja.
Az első, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról
27 A felperes érvelése szerint az érintett, szakemberekből álló vásárlóközönség által tanúsított figyelem szintjére tekintettel, amely magasabb, mint amely a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót jellemzi, valamint a zsalukapocsnak a kérdéses megjelölés által képviselt, igen jól felismerhető jellemzőire tekintettel a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania a bejelentett védjegy megkülönböztető képességét.
28 A felperes azzal érvel, hogy a fellebbezési tanács az értékelésének alátámasztása céljából nem hivatkozott konkrét tényekre, és azt kizárólag alá nem támasztott feltételezésekre alapította. A felperes hozzáfűzi, hogy e feltételezéseknek ellentmondanak az OHIM elé terjesztett információk, különösen a felperes által benyújtott felmérés, amelyre vonatkozóan a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az csupán a német nyelvű vásárlóközönséget érinti, hiszen a zsalukapocs olyan megjelölés, amely mindenfajta nyelvismeret nélkül „olvasható”.
29 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „nem alkalmas a megkülönböztetésre”.
31 Valamely védjegy megkülönböztető képessége a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő azonosítását és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (lásd: 2010. december 9‑i Wilo kontra OHIM [egy villanymotor fazettált háza és zöld fazetták ábrázolása] ítélet, T‑253/09, és T‑254/09, EU:T:2010:507, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 E megkülönböztető képességet egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra, másrészt az érintett vásárlóközönség észlelésére tekintettel kell értékelni, amely közönség az említett áruk vagy szolgáltatások általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóiból áll (lásd: a fenti 31. pontban hivatkozott, egy villanymotor fazettált háza és zöld fazetták ábrázolása ítélet, EU:T:2010:507, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áru külső megjelenéséből álló védjegyek megkülönböztető képességének mérlegelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól (lásd: a fenti 31. pontban hivatkozott, egy villanymotor fazettált háza és zöld fazetták ábrázolása ítélet, EU:T:2010:507, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Ugyanakkor e szempontok alkalmazása keretében az átlagos fogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független jelből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – bármiféle grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét (lásd: a fenti 31. pontban hivatkozott egy villanymotor fazettált háza és zöld fazetták ábrázolása ítélet, EU:T:2010:507, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat szerint minél inkább közelít a védjegyként lajstromoztani kívánt forma a kérdéses árunak a leginkább valószínű formájához, annál valószínűbb, hogy az említett forma a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. E körülmények között csak az olyan védjegy rendelkezik a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően be tudja tölteni alapvető eredetjelölő rendeltetését (lásd: a fenti 31. pontban hivatkozott, egy villanymotor fazettált háza és zöld fazetták ábrázolása ítélet, EU:T:2010:507, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 A felperes érveit e megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálni.
37 Az érintett vásárlóközönséget illetően a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy szakismeretekkel rendelkező vásárlóközönségről van szó (a megtámadott határozat 11. pontja). A felperes ezzel az értékeléssel egyetértve ebből arra a következtetésre jut, hogy az érintett vásárlóközönség tehát szakemberekből álló vásárlóközönség, ami csak részben helytálló. Amint egyébiránt a felperes is elismeri, mivel az említett vásárlóközönségnek az érintett területtel való kapcsolata olyan jellegű, hogy e vásárlóközönség körébe tágabban olyan személyek is beletartoznak, akik „alapvetően érdeklődnek e terület iránt”, adott esetben – az utóbbi fordulatnak a felperes által tulajdonított jelentéssel ellentétben – e vásárlóközönség a szoros értelemben vett szakemberek körén túlmutathat.
38 E pontosítást követően meg kell állapítani, hogy a felek – jogosan – egyetértenek azon következtetést illetően, amelyet abból kell levonni, hogy az érintett vásárlóközönség szakavatott vásárlóközönség, amely következtetés nevezetesen abban áll, hogy az említett közönség fokozott figyelmet tanúsít a kérdéses megjelöléshez hasonló térbeli megjelölés iránt, ami különösen abban nyilvánul meg, hogy figyelmet tanúsít az ilyen zárórendszer műszaki jellemzői iránt (az anyagok és a szerkezet minősége tekintetében) (a megtámadott határozat 11. pontja).
39 A felperes ezzel szemben azzal érvel, hogy az érintett vásárlóközönség figyelmének ezen magas szintjére tekintettel a közösségi védjegyként lajstromoztatni kívánt térbeli megjelölés tárgyát képező zsalukapocs jellemzői – nevezetesen különösen az ábrázolt fogasléc, valamint a függőleges rögzítő szár közepében látható bevágás –igen feltűnők, és ezért az említett védjegynek megkülönböztető képességet biztosítanak, amit a felmérés eredményei is alátámasztanak. A felperes azt kifogásolja a fellebbezési tanáccsal szemben, hogy nem hivatkozott semmilyen konkrét tényezőre, amely igazolná a bejelentett védjegy lajstromozásának a megtagadását.
40 A fellebbezési tanács a maga részéről azon az állásponton volt, hogy éppen az érintett vásárlóközönség által tanúsított, a fenti 28. pontban hangsúlyozott magas szintű figyelemre tekintettel e vásárlóközönség mindenekelőtt a kérdéses funkcionális elemeket észleli olyan műszaki eszközként, amely különösen falak vagy betonépítmények elemeinek az összeillesztésére és a rögzítésére szolgál. Mivel ezek a műszaki elemek más zsalukapocsban is jelen vannak, a kérdéses zsalukapocsra jellemző, az utóbbiakhoz képest fennálló kismértékű eltérések a fellebbezési tanács álláspontja szerint nem teszik lehetővé, hogy a bejelentett térbeli védjegyet egyedi és markáns koncepción alapulónak lehessen tekinteni.
41 Hangsúlyozni kell, hogy a térbeli védjegyek területén a fenti 35. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint csak az olyan védjegy rendelkezik megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően be tudja tölteni alapvető eredetjelölő rendeltetését.
42 Ez az értékelés nem releváns abban az esetben, ha az érintett vásárlóközönség szakismeretekkel rendelkezik (lásd a fogyasztók korlátozott körére vonatkozóan, mikrofonfejek tekintetében: 2007. szeptember 12‑i, Neumann kontra OHIM [Mikrofonfej formája] ítélet, T‑358/04, EBHT, EU:T:2007:263, 46. pont, napellenzők és árnyékoló tetők tekintetében: 2008. december 17‑i Somm kontra OHIM [Árnyékolótetők] ítélet, T‑351/07, EU:T:2008:591, 29. pont, valamint luxusórák és luxusóraszámlapok tekintetében: 2009. szeptember 14‑i Lange Uhren kontra OHIM [Geometrikus mezők egy karóra számlapján] ítélet, T‑152/07, EU:T:2009:324, 87. pont).
43 A fellebbezési tanács tehát a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának helyes alkalmazása útján állapította meg az ábrázolt zsalukapocs egyedi és markáns koncepciójának a hiányát, mivel ezen utóbbi csupán kismértékű eltéréseket mutat az egyéb ilyen típusú termékekhez képest. A kérdéses zsalukapocs ugyanis a jelen ügyben nem mutat olyan szokatlan jellemzőt, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy önmagában annak térbeli ábrázolása lehetővé teszi azt, hogy a bejelentett védjegyet olyannak lehessen tekinteni, mint amely benne rejlő tulajdonsága révén alkalmas arra, hogy azokat az árukat, amelyekre vonatkozóan használni kívánják, a versenytársak áruitól megkülönböztesse.
44 Bár a felperes kifogásolja a fellebbezési tanáccsal szemben, hogy ezen állítás alátámasztása végett nem hivatkozott konkrét tényezőkre, ezt az érvet nem támasztják alá tények. A megtámadott határozatból e tekintetben kitűnik, hogy a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperes versenytársai által gyártott zsalukapcsok mintáit, és megjegyezte, hogy e minták kizárólag annak megállapítását támasztották alá, hogy „lehet, hogy a karmok eltérő funkcionális vagy akár esztétikai koncepcióval rendelkeznek”, de „a termék e módosításai” nem alapozzák meg „az összbenyomás alapján a védjegy funkciójának” megállapítását (a megtámadott határozat 17. pontja). A fellebbezési tanács – jogosan – azt közölte a felperessel, hogy nem elég az, hogy a vásárlóközönség felismerheti az azon különböző zsalukapcsok közötti eltéréseket, amire , mint a jelen ügyben, a szakismeretekkel rendelkező vásárlóközönség ténylegesen képes is,, hanem e vásárlóközönségnek arra is képesnek kell lennie, hogy a zsalukapocsnak a felperes által megjelenített módosítását „olyan jelentősnek észlelje, hogy azt az eredet jelzőjeként felismerje” (a megtámadott határozat 18. pontja). Márpedig – amint azt a fellebbezési tanács helytállóan megállapította – a kérdéses zsalukapocs tekintetében mutatkozó eltérések, bár azonosíthatók, a zsalukapocs puszta kivitelezési módosításainak tűnnek. Ezek a jellemzők tehát nem olyan jellegűek, hogy a kérdéses terméket egyediesíthetnék, és önmagukban egy meghatározott kereskedelmi eredetet jelezhetnének.
45 Végezetül az OHIM előtti eljárás során a kérdéses térbeli védjegy megkülönböztető képességét illetően a felperes által előterjesztett felmérés bizonyító jellegére vonatkozóan hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács jogosan érvelt azzal, hogy azt csak a német nyelvű, szakismeretekkel rendelkező vásárlóközönség körében végezték el, az európai uniós, szakismeretekkel rendelkező – és a jelen ügyben releváns – vásárlóközönség körében pedig nem. Még ha térbeli közösségi védjegy bejelentéséről van is szó ugyanis, amely így – amint arra a felperes jogosan mutat rá – nem feltételez nyelvismeretet ahhoz, hogy azt „elolvashassák”, továbbra is fennáll, hogy a német nyelvű, szakismeretekkel rendelkező vásárlóközönség számára ismertebbek a német vagy osztrák cégek által forgalmazott termékek, és e kör hajlamos arra, hogy gyakrabban említse e cégek neveit a közvéleménykutatás keretében, mint az egészében vizsgált, uniós, szakismeretekkel rendelkező vásárlóközönség.
46 Mi több, a felperes a szóban forgó felmérés említésével a fellebbezési tanács előtt azzal érvelt (a megtámadott határozat 6. pontjának negyedik francia bekezdése), hogy „a német szakismeretekkel rendelkező vásárlóközönség nagy százalékban” azonosította a közösségi védjegyként lajstromoztatni kívánt térbeli forma gyártóját. Márpedig a megkülönböztető képességet a teljes érintett vásárlóközönségnek (nevezetesen az Unió érintett vásárlóközönségének) kell ekként észlelnie. Ebből következően a fellebbezési tanács jogosan utasította el e fellebbezést azzal az indokkal, hogy az nem teszi lehetővé a kérdéses térbeli megjelölés megkülönböztető képességének hiányára vonatkozó következtetésének a cáfolatát.
47 Amennyiben a felperes e felmérés eredményeire annak alátámasztásaként hivatkozik, hogy az említett megjelölés megkülönböztető képességgel rendelkezik az e megjelölés által ábrázolt és a felperes által már forgalmazott termék érintett vásárlóközönsége körében, meg kell állapítani, hogy ez az érve a bejelentett védjegy által annak használata során megszerzett megkülönböztető képességre vonatkozik. A fellebbezési tanács tehát nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy emlékeztetett arra, hogy az ilyen tényező nem eredményezheti a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett feltétlen kizárási ok alkalmazásának az OHIM által való kizárását (lásd ebben az értelemben: 2002. február 7‑i Mag Instrument kontra OHIM [zseblámpák formája] ítélet, T‑88/00, EBHT, EU:T:2002:28, 39. pont), és az csak az említett rendelet 7. cikke (3) bekezdésének alkalmazása keretében vehető figyelembe, amelyre a felperes az eljárás semmilyen időpontjában nem hivatkozott.
48 Következésképpen a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a kérdéses térbeli védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az érintett áruk teljessége tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
49 Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.
A második, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának megsértésére alapított jogalapról
50 Meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában – az abból levont következtetésként – azt a lehetőséget, hogy az elbíráló a felperes védjegybejelentését a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontja alapján is elutasíthatta volna, csupán a teljesség kedvéért említett meg, e rendelkezések alkalmazása nélkül. E pontnak magából a szövegéből ugyanis az tűnik ki, hogy a fellebbezési tanács pergazdaságossági okokból lemondott arról, hogy az ügyet kiegészítő határozat meghozatala céljából visszautalja az elbíráló elé, mivel a bejelentést „a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján mindenképpen el kellett utasítani”, mely értékelésnek a jogszerűségét a fenti 30–48. pont megerősítette.
51 Így, mivel a megtámadott határozat nem alapult a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontján, amint arra az OHIM a válaszbeadványában emlékeztet, az e rendelkezések megsértésére alapított jogalap az említett határozat jogszerűségére nincs hatással.
52 Ugyanezen oknál fogva nem került figyelmen kívül a 207/2009 rendelet 75. cikke, amely szerint az OHIM határozatait indokolni kell. Mivel olyan tényezőről van szó, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács úgy határozott, hogy hivatalból nem arra alapozza a határozatát, a felperessel való előzetes konzultáció nyilvánvalóan nem volt kötelező.
53 A fentiekből következően a második jogalapot el kell utasítani.
54 Következésképpen – anélkül, hogy a felperes által a tárgyaláson előterjesztett dokumentum elfogadhatóságáról határozni kellene – a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
55 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
56 A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Peri GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. szeptember 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások