A Bíróság (harmadik tanács) 2020. április 30-i ítélete (az Eparchiako Dikastirio Larnakas [Ciprus] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – D. Z. kontra Blue Air – Airline Management Solutions SRL és társai

(C-584/18. sz. ügy)¹

(Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – 565/2014/EU határozat – A személyek külső határokon történő ellenőrzésének egyszerűsített rendszere – Harmadik ország valamely tagállam által kiállított ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgára – 3. cikk – Egyes dokumentumoknak Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia által nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való elismerése – Egy határozat felhívhatósága valamely állammal szemben – Közvetlen hatály – Magánjogi jogalany állami szervként való elismerése – Feltételek – 562/2006/EK rendelet – Schengeni határ ellenőrzési kódex – 13. cikk – Valamely tagállam területére történő beléptetés megtagadása – Indokolási kötelezettség – 261/2004/EK rendelet – Visszautasított beszállás esetén a légi utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség – A 2. cikk j) pontja – Az úti okmányok állítólagosan nem megfelelő jellegén alapuló visszautasított beszállás – 15. cikk – A légi fuvarozókat az utasokkal szemben terhelő kötelezettségek – A szállítási szerződésben vagy más okmányokban előírt eltérések kizárása)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Eparchiako Dikastirio Larnakas

Az alapeljárás felei

Felperes: D. Z.

Alperes: Blue Air – Airline Management Solutions SRL és társai

Rendelkező rész

A személyek külső határokon történő, egyes okmányoknak a Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia által a területükön történő átutazás és a bármely 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó, tervezett tartózkodás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló ellenőrzése egyszerűsített rendszerének bevezetéséről, valamint a 895/2006/EK és az 582/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 565/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat 3. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az közvetlen joghatást vált ki, és harmadik országbeli állampolgárok javára olyan jogokat keletkeztet, amelyekre ezen állampolgárok hivatkozhatnak a célállomás szerinti tagállammal szemben, közelebbről azt, hogy nem kell vízummal rendelkezniük az e tagállam területére való belépéshez, amennyiben ezen állampolgárok az említett tagállam által az e határozatnak megfelelően alkalmazni vállalt elismerés tárgyát képező okmányok listáján szereplő belépési vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek.

Az uniós jogot akként kell értelmezni, hogy az olyan légi fuvarozót, aki az indulási hely szerinti tagállam repülőterén közvetlenül vagy képviselői és megbízottjai által visszautasítja egy utas beszállását arra történő hivatkozással, hogy a célállomás szerinti tagállam hatóságai megtagadták annak beléptetését, nem lehet úgy tekinteni, hogy az említett állam szerveként jár el, következésképpen a károsult utas az indulás szerinti tagállam bírósága előtt e légi fuvarozóval szemben nem hivatkozhat megalapozottan az 565/2014 határozatra kártalanítás annak címén történő követelése céljából, hogy megsértették a célállomás szerinti tagállam területére az e tagállam által kiállított vízum nélkül történő beutazáshoz való jogát.

Az uniós jogot és különösen a 2013. június 26-i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy egy légi fuvarozó visszautasítsa harmadik országbeli állampolgár beszállását arra hivatkozva, hogy a célállomás szerinti tagállam hatóságai megtagadták ezen állampolgárnak a tagállam területére való beléptetését, anélkül, hogy a beléptetés e megtagadása az említett állampolgárral előzetesen közölt, indokolással ellátott írásbeli határozat tárgyát képezné.

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú [helyesen: jelentős] késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet és különösen 2. cikkének j) pontját akként kell értelmezni, hogy amikor a légi fuvarozó visszautasítja egy utas beszállását azzal az indokkal, hogy az nem megfelelő úti okmányokat mutatott be, önmagában e visszautasítás nem fosztja meg az utast az említett rendelet által előírt védelemtől. Amennyiben ezen utas vitatja e visszautasítást, az illetékes bíróság feladata ugyanis az, hogy az adott ügy körülményeinek figyelembevételével értékelje, hogy az említett visszautasítás e rendelkezésre tekintettel észszerűen igazolt-e, vagy sem.

A 261/2004 rendeletet, különösen annak 15. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy, a légi fuvarozó működésére vagy szolgáltatásának nyújtására vonatkozóan előzetesen közzétett általános feltételek között szereplő, az utasokra vonatkozó olyan kikötés, amely abban az esetben, ha egy utas beszállását úti okmányainak állítólagosan nem megfelelő jellege miatt utasítják vissza, korlátozza vagy kizárja a légi fuvarozó felelősségét, megfosztva ezzel az említett utast kártalanításhoz való esetleges jogától.

____________

¹ HL C 445., 2018.12.10.