T‑284/08. sz. ügy

People’s Mojahedin Organization of Iran

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Védelemhez való jog – Bírósági felülvizsgálat”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog

(2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés; 2008/583 tanácsi határozat)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés

(EK 230. cikk)

3.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések

(EK 10. cikk; 2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés)

4.      Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Gazdasági és pénzügyi szankciók az EK 60., EK 301. és EK 308. cikk alapján

(EK 60. cikk, EK 301. cikk és EK 308. cikk)

5.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések

(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés)

6.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések

(2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés)

1.      A Tanács anélkül fogadta el a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló 2008/583 határozatot, hogy előzetesen közölte volna az érintettel azon új információkat vagy az ügyirat azon új anyagait, amelyek szerinte igazolták az utóbbinak azon személyek, csoportok és szervezetek listáján való fenntartását, akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközeit be kell fagyasztani, és ráadásul nem tette lehetővé az érintett számára, hogy hasznosan érvényre juttassa az ezzel kapcsolatos álláspontját az említett határozat elfogadása előtt.

A Tanács annak ellenére járt el ilyen módon, hogy a sürgősség egyáltalán nem volt bizonyított, és nem hivatkozott annak bármilyen fizikai vagy jogi akadályára, hogy közölje az érintettel azon „új tényeket”, amelyek szerinte igazolták az érintettnek a listán való fenntartását.

Következésképpen az érintett pénzeszközei befagyasztásának a 2008/583 határozat általi fenntartása olyan eljárás eredménye, amelynek során nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát. E megfontolás csakis e határozatnak az érintettre vonatkozó részében való megsemmisítését vonhatja maga után.

(vö. 36., 40–41., 47. pont)

2.      A Tanácsnak a tények teljes ismeretében történő és semmilyen ésszerű indokra nem alapozható tartózkodása attól, hogy megfeleljen az Elsőfokú Bíróság egyik korábbi – ugyanazon feleket érintő, és a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó közösségi intézkedés meghozatala során a védelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló ‑ ítélete által egyértelműen meghatározott eljárásnak, releváns ténykörülménynek minősülhet a hatáskörtúllépésre vagy a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap vizsgálatának keretében.

(vö. 44. pont)

3.      A terrorizmus leküzdése érdekében hozott különleges intézkedésekre vonatkozó szabályozás alapján a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedéshez vezető eljárás két – nemzeti, illetve közösségi – szinten folyik.

Az EK 10. cikk alapján a tagállamok és a közösségi intézmények közötti kapcsolatokat a jóhiszemű együttműködés kölcsönös kötelezettsége határozza meg. A terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének és a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének – amelyek a terrorizmus elleni küzdelem keretében a Tanács és a tagállamok közötti egyfajta külön együttműködést létrehozó rendelkezések – alkalmazása esetén ezen jóhiszemű együttműködésre vonatkozó elv a Tanácsra nézve azon kötelezettséggel jár, hogy amennyire lehetséges, bízzon meg az illetékes nemzeti hatóság értékelésében, főleg ha igazságügyi hatóságról van szó, különösen a – 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése szerinti –határozata alapjául szolgáló „komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy ténykörülmények” fennállását illetően.

Ebből az következik, hogy jóllehet a Tanácsra hárul annak bizonyításának terhe, hogy a releváns szabályozásra tekintettel továbbra is jogszerűen indokolt‑e valamely személy, csoport vagy szervezet pénzeszközeinek befagyasztása, viszonylag korlátozott e bizonyítási teher tárgya a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó közösségi eljárás szintjén. A pénzeszközök befagyasztására irányuló eredeti határozat esetében a bizonyítási teher lényegében az ügyiratok olyan pontos információi, illetve anyagai meglétére irányul, amelyek arra utalnak, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése szerinti fogalommeghatározásnak megfelelő nemzeti hatóság az érdekelt vonatkozásában ilyen határozatot hozott. Másfelől a pénzeszközök befagyasztására irányuló későbbi, felülvizsgálatot követő határozat esetében a bizonyítási teher lényegében arra vonatkozik, hogy az adott ügy valamennyi releváns körülményére és különösen az illetékes nemzeti hatóság ilyen határozatához kapcsolódó további intézkedésekre tekintettel továbbra is indokolt‑e a pénzeszközök befagyasztása.

(vö. 51–54. pont)

4.      A Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közös kül‑ és biztonságpolitika alapján elfogadott közös álláspontnak megfelelően az EK 60., EK 301. és EK 308. cikk alapján gazdasági és pénzügyi szankciók meghozatala érdekében figyelembe veendő körülményeket illetően. E mérlegelési jogkör különösen azokra a célszerűségi megfontolásokra vonatkozik, amelyeken az ilyen határozatok alapulnak.

Mindazonáltal, bár az Elsőfokú Bíróság elismeri, hogy a Tanács az adott területen mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti, hogy nem vizsgálhatja felül azt, hogyan értelmezi ezen intézmény a releváns adatokat. A közösségi bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy ezek a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket. E felülvizsgálat keretében azonban a közösségi bíróság nem helyettesítheti a Tanács célszerűségi értékelését a sajátjával.

(vö. 55. pont)

5.      A terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének szövege előírja, hogy az illetékes nemzeti hatóság hozzon határozatot „az érintett személyekről, csoportokról és szervezetekről”, mielőtt a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó közösségi intézkedést lehetne hozni.

Feltételezve akár, hogy nem kell e rendelkezés szó szerinti értelmezése alapján eljárni, ha a közösségi intézkedés meghozatalát megelőző nemzeti határozatot nem valamely szervezettel, hanem egyes tagjaival szemben hozták meg, az is szükséges, hogy a Tanács vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság magyarázza meg azon különös és konkrét okokat, amelyek miatt az állítólag valamely szervezet tagjainak vagy szimpatizánsainak minősülő egyéneknek betudható cselekményeket magának a szervezetnek kell betudni.

(vö. 64–65. pont)

6.      A Tanács nem alapozhatja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt határozatát az ügyirat valamely tagállam által közölt információira vagy anyagaira, ha e tagállam nem hajlandó engedélyezni annak az e határozat jogszerűségének felülvizsgálatára jogosult közösségi bírósággal való közlését.

E tekintetben a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálata kiterjed a határozat indokolásaként felhozott tények és körülmények értékelésére, valamint azon bizonyítékok és információk vizsgálatára, amelyeken ezen értékelés alapszik. Az Elsőfokú Bíróságnak meg kell bizonyosodnia e tekintetben a védelemhez való jog és az indokolás követelményének tiszteletben tartásáról, valamint adott esetben a Tanács által az ennek megkerülése érdekében kivételesen felhozott kényszerítő megfontolások megalapozottságáról.

Annál is inkább elengedhetetlennek tűnik e felülvizsgálat, mert ez jelenti az egyetlen olyan eljárási biztosítékot, amely lehetővé teszi a nemzetközi terrorizmus leküzdésének követelményei és az alapvető jogok védelme közötti igazságos egyensúly biztosítását. Mivel a Tanács által az érdekeltek védelemhez való jogával szemben emelt korlátozásokat független és pártatlan, szigorú bírósági felülvizsgálattal kell ellensúlyozni, a közösségi bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy felülvizsgálja a pénzeszköz‑befagyasztási intézkedések jogszerűségét és megalapozottságát, anélkül hogy vele szemben hivatkozni lehetne a Tanács által felhasznált bizonyítékok és információk titkosságára vagy bizalmas jellegére.

Így a Tanács és a nemzeti hatóságok részéről annak megtagadása, hogy akár kizárólag az Elsőfokú Bírósággal közöljék az említett hatóságok által a Tanáccsal közölt dokumentumban szereplő információkat, azon következménnyel jár, hogy nem teszi lehetővé az Elsőfokú Bíróságnak a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat jogszerűségi felülvizsgálatát.

(vö. 73–76. pont)