Language of document : ECLI:EU:C:2019:469

HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. június 6.(1)

C302/18. sz. ügy

X

kontra

Belgische Staat

(a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen [külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Bevándorlási politika – Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása – Huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzése – Stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal rendelkezés követelménye – Saját források – A források eredete – Harmadik féltől származó források – Költségviselési kötelezettség vállalása – 2003/109/EK irányelv – Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja”







I.      Bevezetés

1.        A Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i 2003/109/EK tanácsi irányelv(2) 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2.        A 2003/109 irányelv célja különösen az, hogy meghatározza a tagállamok által a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásnak a harmadik országok olyan állampolgárai számára történő megadásának és visszavonásának feltételeit, akik jogszerűen tartózkodnak a tagállam területén, valamint, hogy az e jogállással rendelkezők számára jogokat állapítson meg.(3) Az e jogállás megszerzésének egyik feltétele ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint megköveteli, hogy a harmadik ország állampolgára bizonyítsa, hogy saját maga és eltartott családtagjai számára stabil és rendszeres jövedelemforrásokkal rendelkezik, amelyek elegendők önmaga és családtagjai eltartására anélkül, hogy a fogadó tagállam szociális segélyezési rendszerére szorulnának.

3.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az X és a Belgische Staat (belga állam) között – többek között – X huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzése iránti kérelmének azon az alapon történő elutasítása tárgyában folyamatban levő jogvita keretébe illeszkedik, hogy X nem rendelkezik saját forrásokkal, és ennélfogva nem felel meg a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, forrásokra vonatkozó feltételnek.

4.        Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában rögzített, a stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal való rendelkezésre vonatkozó feltétel csak a harmadik ország állampolgárának saját jövedelemforrására vonatkozik, vagy a jövedelemforrások eredetétől függetlenül az ez utóbbinak harmadik személy vagy családtag által rendelkezésére bocsátott jövedelemforrásokat is magában foglalja. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy adott esetben a harmadik személy vagy családtag által vállalt, a jelen esetben fennállóhoz hasonló költségviselési kötelezettség elegendő‑e annak bizonyításához, hogy a jövedelemforrások a kérelmező rendelkezésére állnak.

5.        Elemzésem végén azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e kérdésekre olyan értelemben válaszoljon, hogy e feltétel nem támaszt semmilyen követelményt a források eredetére vonatkozóan. Az alapügyben fennálló körülményekhez hasonlóan harmadik féltől vagy a kérelmező valamely családtagjától származó források esetében azonban fontos, hogy a nemzeti hatóságok ellenőrizzék, hogy e források elegendőek és bizonyos folyamatosságot és folytonosságot mutatnak‑e, ami észszerűen lehetővé teszi annak kizárását, hogy a kérelmező az érintett tagállam szociális segélyezési rendszere számára teherré fog válni. Ennek érdekében a nemzeti hatóságoknak az adott ügyben releváns körülmények összességét figyelembe kell venniük, amelyek között szerepel a harmadik fél vagy a kérelmező valamely családtagja által vállalt költségviselési kötelezettség kellően pontos, tartós és jogilag kötelező jellege.

II.    Jogi háttér

A.      A 2003/109 irányelv

6.        A 2003/109 irányelv (7) preambulumbekezdése előírja:

„A »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállás megszerzéséhez a harmadik országok állampolgárainak bizonyítaniuk kell, hogy rendelkeznek megfelelő anyagi forrásokkal és betegségbiztosítással, ahhoz, hogy elkerüljék, hogy a tagállam számára teherré váljanak. A tagállamok annak vizsgálatakor, hogy az adott személy rendelkezik‑e stabil és rendszeres anyagi forrásokkal, figyelembe vehetnek olyan tényezőket is, mint a befizetett nyugdíjjárulékok és az adófizetési kötelezettségek teljesítése.”

7.        Ezen irányelvnek „A »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállás megszerzésének feltételei” címet viselő 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok megkövetelik a harmadik országok állampolgáraitól annak bizonyítását, hogy maguk és eltartott családtagjaik számára rendelkeznek a következőkkel:

a)      stabil és rendszeres jövedelemforrások, amelyek elegendők önmaguk és családtagjaik eltartására anélkül, hogy az érintett tagállam szociális segélyezési rendszerére szorulnának. A tagállamok e forrásokat jellegük és rendszerességük szerint értékelik, valamint figyelembe vehetik a minimálbéreknek és ‑nyugdíjaknak a »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállás kérelmezése előtti szintjét is”.

B.      A belga jog

8.        A wet van 15 december 1980 betreffende de toegang tot het grondgebied, het verblijf, de vestiging en de verwijdering van vreemdelingen (a külföldieknek az ország területére történő beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és az onnan történő kiutasításáról szóló, 1980. december 15‑i törvény, a továbbiakban: a külföldiekről szóló törvény) 15bis cikkének 1. §‑a kimondja:

„Amennyiben ezt közrendi vagy nemzetbiztonsági okok nem zárják ki, huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kell adni azon Európai Unión kívüli külföldi állampolgárnak, aki megfelel a 3. §‑ban rögzített feltételeknek és bizonyítja, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzése iránti kérelmet közvetlenül megelőző öt évben jogszerűen és megszakítás nélkül a Királyság területén tartózkodott.”

9.        A külföldiekről szóló törvény 15bis cikkének 3. §‑a, amely a 2003/109 irányelv 5. cikkét ülteti át, előírja:

„Az 1. §‑ban említett külföldieknek bizonyítaniuk kell, hogy önmaguk és az általuk eltartott családtagjaik számára stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal rendelkeznek, így a hatóságoknak nem kell viselniük e költségeket, és a kockázatok fedezése céljából egészségbiztosítással rendelkeznek Belgiumban. […]”

III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatala előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

10.      X, aki nyilatkozata szerint kameruni állampolgár, 2007. július 26‑án tanulmányok folytatása céljából való hosszú idejű tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelmet nyújtott be a belga hatóságokhoz. Tanulói vízumot kapott, és tartózkodását 2016. január 15‑ig évenként meghosszabbították. Mivel munkavállalási engedéllyel rendelkezett, 2016. január 19‑én tartózkodási engedélyt kapott, amely 2017. január 14‑ig volt érvényes.

11.      2016. december 27‑én X huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás iránti kérelmet terjesztett elő. Kérelme alátámasztásaként a külföldiekről szóló törvény 15bis cikke 3. §‑ának értelmében vett stabil, rendszeres és elegendő források bizonyítékaként többek között fiútestvére nevére szóló munkaszerződéseket, egy adómegállapításról szóló határozatot és fizetési jegyzékeket nyújtott be. X ezenkívül benyújtott egy, a fiútestvére által aláírt dokumentumot, amelyben fiútestvére vállalta, hogy biztosítja, hogy „az érintett […][a külföldiekről szóló törvény] 15bis cikke szerint önmaga és az általa eltartott családtagjai számára stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal rendelkezik, így a hatóságoknak nem kell viselniük e költségeket”.

12.      2017. április 5‑i határozatával a staatssecretaris voor Asiel en Migratie en Administratieve Vereenvoudiging (menekültügyi és migrációs államtitkár, Belgium) meghatalmazottja elutasította e kérelmet azzal az indokkal, hogy X nem rendelkezik saját forrásokkal. E hatóság megjegyezte, hogy X 2016. május 31. óta már nem végez keresőtevékenységet, jelenleg nem rendelkezik forrásokkal, és a fiútestvére forrásaira hivatkozott.

13.      X e határozat ellen keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, azt állítva, hogy a határozat a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában – azaz a külföldiekről szóló törvény 15bis cikkének 3. §‑ával átültetett rendelkezésben – szereplő, a forrásokra vonatkozó feltétel téves értelmezésén alapul.

14.      X szerint a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem követeli meg, hogy kizárólag a felperes saját forrásait lehessen figyelembe venni. E tekintetben X előadja többek között, hogy az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt, stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal való rendelkezést megkövetelő előírást az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv(4) 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett, elégséges forrással való rendelkezést megkövetelő előírásra tekintettel kell értelmezni. Ezen 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja esetében analógia útján alkalmazni kell a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja egyáltalán nem tartalmaz előírást a források eredetére vonatkozóan, azokat ennélfogva családtag is biztosíthatja.(5)

15.      E körülmények között a Bírósághoz 2018. május 4‑én érkezett, 2017. december 14‑i határozatával a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) úgy határozott, hogy eljárását felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [2003/109 irányelv] 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját, amely (többek között) úgy rendelkezik, hogy a harmadik ország állampolgárának a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzéséhez bizonyítania kell, hogy maga és eltartott családtagjai számára »rendelkezik« stabil és rendszeres jövedelemforrásokkal, amelyek elegendők önmaga és családtagjai eltartására anélkül, hogy az érintett tagállam szociális segélyezési rendszerére szorulnának, hogy ezen a harmadik ország állampolgárának csak a »saját jövedelemforrását« kell érteni?

2)      Vagy elegendő‑e ezzel kapcsolatban, hogy a jövedelemforrások a harmadik ország állampolgárának a rendelkezésére állnak, e jövedelemforrások eredetére vonatkozóan támasztott bármilyen követelmény nélkül, így e jövedelemforrásokat a harmadik ország állampolgára számára következésképpen valamely családtag vagy egyéb harmadik személyek is rendelkezésre bocsáthatják?

3)      Az utóbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén, elegendő‑e ebben az esetben valamely harmadik személy által vállalt költségviselési kötelezettség, amellyel e harmadik személy annak biztosítására kötelezi magát, hogy az a kérelmező, aki a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megadását kérelmezi, »maga és az általa eltartott családtagjai számára stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal rendelkezik, így a hatóságoknak nem kell viselniük e költségeket«, annak bizonyítása céljából, hogy a kérelmező rendelkezik jövedelemforrásokkal a [2003/109 irányelv] 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében?”

16.      X, a belga, a cseh, a német, a francia, az olasz és az osztrák kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

IV.    Elemzés

17.      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdésével, amelyeket együtt fogok vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában rögzített, a stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal való rendelkezésre vonatkozó feltétel csak a harmadik ország állampolgárának „saját jövedelemforrására” vonatkozik‑e, vagy a jövedelemforrások eredetétől függetlenül az ez utóbbinak harmadik személy vagy családtag által rendelkezésére bocsátott jövedelemforrást is magában foglalja. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy adott esetben harmadik személy vagy családtag által vállalt, a jelen ügyben fennállóhoz hasonló költségviselési kötelezettség elegendő‑e annak bizonyításához, hogy a jövedelemforrások a kérelmező rendelkezésére állnak.

18.      Megállapítom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben nem határozta meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben szereplő „saját jövedelemforrás” fogalmát. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések összefüggéseire és megfogalmazására tekintettel e kérdéseket úgy értelmezem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az olyan jövedelemforrások, amelyeket – akár általa folytatott gazdasági tevékenység révén, akár az őt megillető valamely jog útján – nem a kérelmező szerez meg,(6) ki vannak‑e zárva a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltétel alól.

19.      Másként fogalmazva, azt kell megvizsgálni, hogy befolyásolja‑e a források eredete a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltételnek való megfelelést.

20.      E tekintetben az érdekelt felek által képviselt álláspontok alapvetően három csoportra oszthatók.

21.      X és a Bizottság szerint a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett források eredete nem releváns, és főszabály szerint semmi nem zárja ki, hogy valamely harmadik fél által nyújtott pénzügyi támogatás megfeleljen az e rendelkezésben előírt kritériumoknak. Az alapügyben fennállóhoz hasonló költségviselési kötelezettségvállalást illetően a kérdést előterjesztő bíróság feladata többek között annak meghatározása, hogy egyrészről az azt vállalójótevő ténylegesen rendelkezik‑e a saját maga, valamint a kérelmező és annak családja számára elegendő forrásokkal, és másrészről, hogy e személy és a kérelmező közötti viszony kellően stabil‑e ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a kötelezettségvállalásnak szükség esetén ténylegesen eleget fog tenni.

22.      A német, a francia és az osztrák kormány lényegében úgy véli, hogy a 2003/109 irányelv nem zárja ki, hogy a források a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező valamely családtagjától vagy harmadik személytől származzanak, feltéve, hogy e források az említett kérelmező által bíróság előtt érvényesíthető jogon, például valamely másik személlyel szembeni, tartásdíjhoz való jogon vagy a kérelmező házassági vagyonjogi rendszeréhez kapcsolódó forrásokon alapulnak.(7) E kormányok ebből azt a következtetést vonják le, hogy az alapügyben fennállóhoz hasonló költségviselési kötelezettségvállalásra nem vonatkozik a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja, mivel az nem valamely jogi kötelezettségen alapul.(8)

23.      Végül a belga, az olasz és a cseh kormány úgy véli, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett források a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező által megszerzett forrásokra korlátozódnak.(9)

24.      Megjegyzem, hogy a jelen ügyben előterjesztett kérdéseket a Bíróság még nem vizsgálta. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből az következik, hogy ha egy uniós jogi rendelkezés egy egyedi fogalom meghatározása során nem tartalmaz kifejezett utalást a tagállami jogokra, ezt a fogalmat önállóan kell értelmezni, amelynek folyamán a Bíróságnak az érintett rendelkezés kifejezéseit, valamint szövegkörnyezetét, illetve annak a szabályozásnak a céljait is figyelembe kell vennie, amelynek az a részét képezi.(10) Az előterjesztett kérdésekre a fenti megfontolásokra tekintettel kell választ adni.

A.      A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szó szerinti értelmezéséről

25.      Kiindulásként megjegyzem, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege nem tartalmaz a források eredetére vonatkozó kifejezett követelményt.

26.      Megjegyzem továbbá, hogy e rendelkezés különböző nyelvi változatainak összehasonlító vizsgálata számos nyelvi változatban terminológiai különbségekre világít rá a szokásos jelentésében figyelembe vett „források” fogalmát illetően.(11)

27.      Míg számos nyelvi változat ugyanis a tág, „pénzügyi eszközök” értelmében vett „források” kifejezés megfelelőjét használja,(12) ami azt jelentheti, hogy e források eredete nem bír jelentőséggel, más nyelvi változatok a „jövedelmek” kifejezést használják, ami a munkabérhez hasonló díjazásra vonatkozó, korlátozottabb jelentést sugall és arra enged következtetni, hogy inkább a kérelmező által megszerzett forrásokról lehet szó.(13)

28.      Ezen eltérésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a „források” fogalmának jelentése nem egyértelmű.(14)

29.      Mindemellett a bizonyos nyelvi változatokban használt „jövedelmek” kifejezésből eredő megszorítóbb értelmezést alátámaszthatja az a körülmény, hogy a 2003/109 irányelv (7) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a tagállamok annak vizsgálatakor, hogy az adott személy rendelkezik‑e stabil és rendszeres anyagi forrásokkal, figyelembe vehetnek olyan tényezőket is, mint a befizetett nyugdíjjárulékok és az adófizetési kötelezettségek teljesítése, mivel e kötelezettségek teljesítése és e járulékok jellegükből adódóan a kérelmező által megszerzett forrásokon alapulnak.

30.      A belga, a cseh és az olasz kormány különösen erre figyelemmel állítja, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett források a kérelmező által megszerzett forrásokra korlátozódnak.

31.      Véleményem szerint kétségtelen, hogy a harmadik ország állampolgára által megszerzett olyan források, mint a foglalkozásból származó jövedelem vagy az öregségi nyugdíj, jelentik azon forrásokat, amelyeket jellegüknél fogva leggyakrabban fogadnak el a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett stabilitás és rendszeresség jellemzőivel rendelkező forrásokként, amint arra ezen irányelv (7) preambulumbekezdése is utal.

32.      Álláspontom szerint mindazonáltal a „források” fogalmának ilyen szűk felfogása nem következik egyértelműen az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjából, mivel az nem rendelkezik kifejezetten a források eredetéről, hanem inkább jellemzi e forrásokat, amennyiben azokkal a kérelmezőnek rendelkeznie kell, azoknak stabilnak, rendszeresnek és a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak és családtagjainak eltartására elegendőnek kell lenniük.

33.      Másként fogalmazva, e rendelkezés szó szerinti értelmezéséből azt a következtetést vonom le, hogy bár e rendelkezés elsősorban a kérelmező által megszerzett forrásokra vonatkozik,(15) nem zárja ki a harmadik fél által rendelkezésre bocsátott forrásokat, feltéve, hogy azok jellegüknél fogva ugyanúgy rendelkeznek a stabilitás, rendszeresség és elegendő jelleg jellemzőivel, mint ha ezeket a forrásokat maga a harmadik országbeli állampolgár szerezte volna meg.

34.      Ezt az álláspontot véleményem szerint a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának keletkezéstörténete (B. szakasz), valamint a 2003/109 irányelvnek, illetve az 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának teleologikus értelmezése, továbbá e cikk összefüggései is alátámasztják (C. szakasz).

B.      A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának keletkezéstörténetéről

35.      Mindenekelőtt megjegyzem, hogy úgy tűnik, a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett források eredetének kérdését nem vitatták meg ezen irányelv elfogadása során.

36.      Ráadásul ezen irányelv előkészítő anyagainak vizsgálata véleményem szerint a „források” kifejezés használatát illetően a jelen indítvány 27. pontjában az e fogalom szó szerinti értelmezése kapcsán felidézettekhez hasonló kétértelműségre világít rá.

37.      Az irányelvre vonatkozó eredeti javaslat bizonyos nyelvi változataiban ugyanis az indokolás a szóban forgó feltételt illetően(16) pontosítja, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező személy „forrásainak” stabilitását az érintett személy „jövedelmeinek” jellegére és rendszerességére tekintettel kell értékelni, míg a rendelkezésnek az ugyanezen nyelvi változatokban javasolt szövege ugyanezen kritérium értékeléséhez csak a „források” kifejezést használja.(17) Más nyelvi változatok csak a „jövedelmek” kifejezést használják.(18)

38.      Ez a kétértelműség egyébiránt az előkészítő anyagokat követően is megfigyelhető. Például a Régiók Bizottságának az irányelvjavaslatról szóló véleményének bizonyos nyelvi változatai kifejezetten a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező személy „saját forrásaira” hivatkoznak,(19) míg más nyelvi változatok azokat nem említik kifejezetten.(20)

39.      A 2003/109 irányelv keletkezéstörténete tehát nem teszi lehetővé a források eredete kérdésének tisztázását.

40.      Ezzel együtt az eredeti irányelvjavaslatnak az érintett rendelkezésre vonatkozó indokolásából mindazonáltal kitűnik, hogy az 5. cikkben foglalt értékelési kritériumok szigorúan kerültek meghatározásra annak érdekében, hogy ne szüntessék meg a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzésének lehetőségét, valamint e jogállás megszerzése feltételeinek valamennyi tagállamban történő harmonizálása érdekében.(21)

41.      Véleményem szerint a Bizottság javaslatának e pontja arra enged következtetni, hogy ezen 5. cikk értelmezésének keretében nem követelhető meg, hogy a kérelmező forrásai valamely meghatározott eredettel rendelkezzenek, amennyiben a jogalkotó ilyen eredetről nem rendelkezik egyértelműen.

C.      A 2003/109 irányelv és 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának teleologikus értelmezéséről, valamint az összefüggésről, amelybe e cikk illeszkedik

42.      Ami elsősorban a 2003/109 irányelv célkitűzését illeti, az véleményem szerint nem követeli meg, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett források valamely meghatározott eredettel rendelkezzenek.

43.      A 2003/109 irányelv fő célkitűzése ugyanis a tagállamokban huzamosan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációja,(22) és az irányelv ennek érdekében 4. cikkének (1) bekezdésében a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzésének fő kritériumaként a tagállam területén való tartózkodás időtartamát határozza meg. E cikk ezért megköveteli, hogy a harmadik ország állampolgára a szóban forgó kérelem benyújtását megelőzően jogszerűen és folyamatosan öt éven át az érintett tagállam területén tartózkodjon.(23) Amint azt a francia kormány hangsúlyozza, a 2003/109 irányelvet e tekintetben – 3. cikkének (1) bekezdése értelmében – a harmadik országok olyan állampolgáraira kell alkalmazni, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállam területén, függetlenül attól, hogy folytatnak‑e ott valamilyen gazdasági tevékenységet.(24)

44.      Ebből a szempontból a források eredete nem bír különös jelentőséggel, és a 2003/109 irányelv célkitűzése nem követeli meg, hogy a források a kérelmező gazdasági tevékenységéből származzanak.

45.      Ezt az értelmezést véleményem szerint ezen irányelv általános rendszere is alátámasztja. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy a 2003/109 irányelv, 5. cikkét is beleértve, meghatározza azokat a pontos anyagi feltételeket, amelyeket teljesíteni kell, mielőtt az érintett tagállam kiállítja a kért tartózkodási engedélyt, és hogy a 2003/109 irányelv által elérni kívánt célra és az általa bevezetett rendszerre tekintettel, amennyiben a harmadik országok állampolgárai teljesítik az ezen irányelv által előírt feltételeket, joguk van a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás, valamint az e jogállás megadásából származó egyéb jogok megszerzésére.(25)

46.      Véleményem szerint ebből az következik, hogy a 2003/109 irányelv kimerítő jelleggel határozza meg azon anyagi feltételeket, amelyeket a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező személynek teljesítenie kell, valamint azon indokokat, amelyek e jogállás megtagadását igazolhatják. Ebből a szempontból az, ha az e jogállás iránti kérelmet pusztán azon az alapon utasítják el, hogy a források harmadik személytől származnak, számomra ellentétesnek tűnik ezen irányelv általános rendszerével és célkitűzésével.

47.      Ami másodsorban a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltétel által követett célkitűzést illeti, ez arra irányul, hogy elkerülje, hogy a harmadik ország állampolgára a tagállam számára teherré váljon, amint azt a 2003/109 irányelv (7) preambulumbekezdése megállapítja. Felmerül tehát a kérdés, hogy e célkitűzés megköveteli‑e a források valamely meghatározott eredetét.

48.      E tekintetben a Bíróságnak a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, forrásokra vonatkozó feltétellel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata véleményem szerint hasznos megfontolásokkal szolgál az értelmezéshez, jóllehet e rendelkezés szövege, az összefüggés, amelybe illeszkedik, és az irányelv célkitűzése különbözik a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegétől, összefüggésétől és célkitűzésétől.

49.      Pontosabban, a 2004/38 irányelv (10) preambulumbekezdésére tekintettel értelmezett 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja rögzíti, hogy az egyik alternatív feltétel, amely megalapozza a minden uniós polgárt és az őt kísérő családtagokat megillető azon jogot, hogy egy másik tagállam területén három hónapot meghaladóan, de legfeljebb öt évig tartózkodjanak,(26) arra vonatkozik, hogy az uniós polgár elegendő forrásokkal rendelkezzen önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy ne jelentsen indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodása időtartama alatt.(27)

50.      A Bíróság kimondta, hogy a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában szereplő azon kifejezést, hogy elegendő anyagi fedezettel „rendelkezik”, úgy kell értelmezni, hogy elegendő, ha az uniós polgárok rendelkezésére áll ilyen fedezet, e rendelkezés a legcsekélyebb mértékben sem írja elő a fedezet eredetét, és ezt a fedezetet például harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy is biztosíthatja.(28) A Bíróság hozzátette, hogy az anyagi fedezet elegendő voltára vonatkozó feltétel olyan értelmezése, miszerint az érintettnek saját magának kell rendelkeznie e forrásokkal, anélkül hogy e tekintetben hivatkozhatna az őt kísérő családtagjának forrásaira, a 2004/38 irányelv által megszabott feltételt még kiegészítené a fedezet eredetére vonatkozó előírással. Ez az előírás az EUMSZ 21. cikk által biztosított szabad mozgás és tartózkodás alapvető jogának gyakorlásába való aránytalan beavatkozást jelentene, mivel nem szükséges a kitűzött cél – azaz a tagállamok költségvetése védelmének – megvalósításához.(29)

51.      A Bíróság pontosította, hogy a jogosult és az anyagi fedezetet nyújtó személy közötti ilyen jogviszony létének megkövetelése aránytalan követelmény, mivel az elegendő – akár saját, akár harmadik személytől származó – anyagi fedezet elvesztésének rejtett kockázata akkor is fennáll, ha a harmadik személy vállalja, hogy anyagi segítséget nyújt a tartózkodási jog jogosultjának. A Bíróság szerint ezen anyagi fedezet elvesztése tehát nem feltétlenül függ annak származásától, mivel e kockázat valóra válása a körülmények alakulásának függvénye.(30)

52.      Véleményem szerint ezt az ítélkezési gyakorlatot csak annyiban lehet átültetni a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére, amennyiben e rendelkezés sem tartalmaz a források eredetére vonatkozó előírást.

53.      A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése céljából ugyanis úgy vélem – mivel e rendelkezés szövege a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjához hasonlóan nem rendelkezik kifejezetten a források eredetéről és ugyanúgy a tagállami költségvetés védelmére irányuló célkitűzést követi –, hogy a források valamely meghatározott eredete nem szükséges követelmény ezen 5. cikk (1) bekezdése a) pontja célkitűzésének eléréséhez. A Bíróság által kifejtetteknek megfelelően a források elvesztésének kockázata nem feltétlenül függ e források eredetétől.(31)

54.      Ugyanakkor, amint arra többek között a belga, az osztrák, a német és a francia kormány megalapozottan hivatkozik, a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja többet követel meg, mint a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja, különösen, mivel ez utóbbi rendelkezéstől eltérően a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja további kritériumokat ír elő, tudniillik azt, hogy a források stabilak és rendszeresek legyenek. Ezenkívül a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata megköveteli, hogy e forrásokat többek között jellegükre figyelemmel értékeljék.(32)

55.      A források eredete által az e kritériumok teljesítésére gyakorolt hatás azonosítása (2. szakasz) érdekében először is meg kell határozni e kritériumok terjedelmét (1. szakasz).

1.      A forrásoknak a jellegükre tekintettel vizsgált stabilitására és rendszerességére vonatkozó kritériumok terjedelméről

56.      Először is, ami a stabilitás és a rendszeresség kritériumának terjedelmét illeti, megjegyzem, hogy a Bíróság a családegyesítési jogról szóló 2003/86 irányelv keretében már nyilatkozott erről a kérdésről.

57.      Ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja ugyanis a forrásokra vonatkozó olyan feltételt tartalmaz, amelynek szövege és célkitűzése hasonló a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegéhez és célkitűzéséhez. Az előbbi rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a családegyesítési kérelem benyújtásakor előírják a kérelmet benyújtó személy számára, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra nézve, hogy a családegyesítő rendelkezik „az érintett tagállam szociális segélyek rendszeréhez [helyesen: szociális segélyezési rendszeréhez] történő folyamodás nélkül a saját maga és családtagjai eltartásához elégséges állandó és rendszeres források[kal]”.(33)

58.      A Bíróság megállapította, hogy az „állandó” és a „rendszeres” kifejezések használata magában foglalja, hogy a 2003/86 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett források bizonyos folyamatosságot, illetve bizonyos folytonosságot mutatnak. A Bíróság pontosította, hogy az érintettnek bizonyítania kell, hogy akkor, amikor a kérelmét megvizsgálják, rendelkezik elégséges forrásokkal, és amennyiben kitűnik ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjából, hogy az érintett forrásainak nemcsak „elégségesnek” kell lenniük, hanem „állandónak és rendszeresnek” is, az ilyen követelmények magukban foglalják azt, hogy az illetékes nemzeti hatóságnak előrejelző vizsgálatot kell végeznie az említett forrásokra vonatkozóan, vagyis értékelnie kell az érintett pénzügyi helyzetének a kérelmezett tartózkodási engedély megszerzését követő jövőbeli alakulását.(34)

59.      A francia és az osztrák kormányhoz hasonlóan úgy vélem, hogy a Bíróság ezen elemzése átültethető a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzése érdekében a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, a források stabilitására és rendszerességére vonatkozó követelmények értelmezésére. Ebből következik, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának keretében az illetékes hatóságoknak előrejelző értékelésre támaszkodva ellenőrizniük kell, hogy a kérelmező forrásai bizonyos folyamatosságot és bizonyos folytonosságot mutatnak‑e.

60.      Másként fogalmazva, a stabilitás és a rendszeresség kritériumai azt jelentik, hogy a nemzeti hatóságoknak észszerűen ki kell tudniuk zárni azt, hogy a kérelmező a tagállam számára szociális segély igénybevétele következtében teherré fog válni.

61.      Másodszor, az a körülmény, hogy ezt az előrejelző értékelést a források jellegére figyelemmel kell elvégezni, amint azt a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata megköveteli, véleményem szerint azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a szóban forgó források minden olyan jellemzőjét, amely befolyásolhatja a folyamatos, folytonos és elégséges jellegük értékelését, és ennélfogva azon kockázat értékelését, hogy a kérelmező a tagállam számára teherré válik.

62.      Álláspontom szerint ezen, a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő követelmények azt mutatják, hogy a jogalkotó biztosítani kívánta, hogy az illetékes hatóságok a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megadása előtt olyan vizsgálatot folytassanak, amely lehetővé teszi annak – a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának keretében figyelembe vettnél nagyobb fokú bizonyossággal történő – kizárását, hogy a kérelmező az érintett tagállam számára teherré fog válni.

63.      Nézetem szerint ez a különbség különösen abból ered, hogy egyrészről a 2004/38 irányelvtől eltérően, amely a személyek szabad mozgásának alapelvét rögzíti és annak megerősítésére irányul,(35) és amelynek keretében a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja az EUMSZ által biztosított ezen jog egy feltételét jelenti, a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem ilyen elsődleges jog egyik feltételét alkotja.

64.      Másrészről a 2004/38 irányelvvel ellentétben, amelynek keretében az illetékes nemzeti hatóság jogosult arra, hogy visszavonja az uniós polgár és családtagjai tartózkodási engedélyét, amennyiben az uniós polgár már nem rendelkezik elegendő forrásokkal,(36) a 2003/109 irányelv nem rendelkezik ilyen mechanizmusról.

65.      A 2003/109 irányelv 9. cikke ugyanis, amely felsorolja a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás visszavonásának vagy elvesztésének különböző eseteit, nem említi azt az esetet, amikor az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában rögzített feltétel már nem teljesül. Ezen irányelv 12. cikke egyébiránt a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy javára a kiutasítás elleni védelmet állapít meg, és e cikk (2) bekezdése e tekintetben kifejezetten rögzíti, hogy a kiutasításról szóló döntés nem alapulhat gazdasági szempontokon.

66.      Másként fogalmazva, a 2003/109 irányelv 9. és 12. cikkének együttes értelmezéséből következik, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás nem vonható vissza gazdasági okokból, noha a forrásokra vonatkozó feltétel célja annak elkerülése, hogy a harmadik ország állampolgára teherré váljon az érintett tagállam számára. Ezenkívül, amint az érintett huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást szerzett, ezen irányelv 11. cikke alapján számos területen az állampolgárokkal egyenlő bánásmódot élvez, ideértve a szociális biztonság, a szociális ellátások és a szociális védelem területét is.

67.      A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett követelmények véleményem szerint továbbá azt mutatják, hogy a jogalkotó bizonyos mérlegelési mozgásteret kívánt hagyni a nemzeti hatóságoknak akkor, amikor a releváns tényeket értékelik annak megállapítása érdekében, hogy teljesülnek‑e az ahhoz szükséges feltételek, hogy észszerűen ki lehessen zárni, hogy a kérelmező az érintett tagállam számára teherré fog válni. Amint azt a Bíróság kifejtette ugyanis, az anyagi fedezet elvesztése kockázatának valóra válása a körülmények alakulásának függvénye.(37)

68.      A fentiekre tekintettel meg kell határozni, hogy a források eredete hatással van‑e azok stabil és rendszeres jellegének értékelésére, és ha igen, mennyiben.

2.      Azon hatásról, amelyet a források eredete fejt ki a stabilitás és rendszeresség kritériumának – a források jellege szerinti – értékelésére

69.      Emlékeztetek arra, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata értelmében a forrásokat azok jellege szerint kell értékelni, vagyis a szóban forgó források minden olyan jellemzőjének figyelembevételével, amely befolyásolhatja a folyamatos, folytonos és elégséges jellegük értékelését, és ennélfogva azon kockázat értékelését, hogy a kérelmező a tagállam számára teherré válik.

70.      Véleményem szerint a források eredete ilyen jellemzőnek minősül. Másként fogalmazva úgy vélem, hogy a források eredete releváns értékelési tényező, amelynek hatása az adott helyzet összes körülményének konkrét értékelésétől függ.

71.      A német, a francia és az osztrák kormány által előadottakhoz hasonlóan ugyanis a harmadik féltől származó forrásoknak különböző esetei képzelhetők el, és ezek közül a konkrét helyzet körülményeinek összességére figyelemmel csupán bizonyos esetek alkalmasak arra, hogy megfeleljenek a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kritériumoknak.

72.      Amint azt a jelen indítvány 22. pontjában elöljáróban kifejtettem, a német, a francia és az osztrák kormány pontosabban azt állítja, hogy noha a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem zárja ki a formálisan harmadik féltől származó forrásokat, az ilyen források jellegük szerint csak akkor felelhetnek meg a stabilitás, a rendszeresség és az elégségesség ezen 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett feltételének, ha a kérelmező által bíróság előtt érvényesíthető jogon alapulnak, például valamely másik személlyel szembeni, tartásdíjhoz való jogon vagy a kérelmező házassági vagyonjogi rendszeréhez kapcsolódó forrásokon.

73.      Álláspontjuk alátámasztására e kormányok lényegében arra hivatkoznak, hogy csak az ilyen források teszik lehetővé a nemzeti hatóságok számára a szociális védelmi rendszerük számára jelentett teher eshetőségének kellő bizonyossággal történő kizárását. A német kormány ennek érdekében hangsúlyozza, hogy mivel a források bizonyításának lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy észszerűen kizárhassák, hogy a kérelmező a jövőben terhet jelent majd szociális védelmi rendszerük számára, csak olyan konkrét forrásokról lehet szó, amelyeket szociális támogatás nyújtása során ellenőrizni lehetne, például tartásdíjhoz és más jövedelemforráshoz való jogok, amelyek tekintetében a kérelmező konkretizálható követeléssel rendelkezik, és csak akkor, amennyiben e források megakadályozhatják a szociális támogatások igénybevételét.

74.      E kormányok ebből azt a következtetést vonják le, hogy az alapügyben fennállóhoz hasonló költségviselési kötelezettségvállalás ezzel szemben nem tenné lehetővé a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő cél elérését. Ugyanis, még ha a szóban forgó pénzügyi eszközök szerződéses megállapodásból vagy kötelezettségvállalásból erednének is, az bármely pillanatban megsemmisíthető lenne és a szerződéses jogviszony véget érhetne.

75.      Ezek az érvek meggyőzőnek tűnnek, mivel számomra kevéssé tűnik valószínűnek, hogy a harmadik fél által egy egyszerű, semmilyen jogi kötelezettségen nem alapuló és az érintett harmadik fél belátása szerint megszüntethető egyoldalú kötelezettségvállalás alapján rendelkezésre bocsátott források olyan folyamatosságot és folytonosságot tudnának mutatni, amely lehetővé tenné a nemzeti hatóságok számára annak kizárását, hogy a kérelmező az érintett tagállam számára teherré fog válni. Ezzel szemben véleményem szerint igen valószínű, hogy a harmadik ország olyan állampolgára, aki a házassági vagyonjogi rendszeréhez kapcsolódó elegendő forrásokat igazolna, akár házastársa jövedelmeiről vagy nyugdíjakról lenne szó, ezt bizonyítani tudná.

76.      A fentiekből következik, hogy a források eredete önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kritériumok teljesülnek‑e, vagy nem. Fontos ugyanis a források jellegét alkotó elemek összességére figyelemmel azt ellenőrizni, hogy e források stabilak, rendszeresek és elegendőek‑e, amely folytán észszerűen kizárható, hogy a kérelmező teherré válik a tagállam számára.

77.      Másként fogalmazva, a nemzeti hatóságok nem utasíthatják el a huzamos tartózkodásra jogosító engedély megadását pusztán azon az alapon, hogy a források harmadik személytől származnak, hanem konkrét módon, összességében kell megvizsgálniuk a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező egyéni helyzetét, és meg kell indokolniuk, hogy e források mennyiben mutatnak vagy nem mutatnak bizonyos folyamatosságot és folytonosságot.

78.      E tekintetben a harmadik fél vagy a kérelmező valamely családtagja által vállalt költségviselési kötelezettség esetén a kötelezettségvállalás időtartama és összege kellően pontos és konkrét jellegének hiánya, valamint e kötelezettségvállalás jogilag kötelező hatályának és tartósságának hiánya véleményem szerint releváns tényezőt jelent, amelynek alapján úgy tekinthető, hogy a kérelmező nem teljesíti a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltételeket.

79.      Ebből a szempontból az alapügy tárgyát képező helyzetet illetően be kell vallanom, hogy nehezen látom be, hogy a kérelmező fiútestvére által vállalt költségviselési kötelezettséget illetően hogyan lehetne úgy tekinteni, hogy az kellően pontos, vagy hogy kötelező jogi erővel rendelkezik és tartós, ami lehetővé tenné a belga hatóságoknak, hogy meggyőződjenek arról, hogy e kötelezettségvállalásnak eleget fognak tenni, és a kérelmező nem válik teherré az érintett tagállam számára.(38) Ennek értékelése mindazonáltal a jelen ügy körülményeinek összességére vonatkozóan a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő konkrét értékelés körébe tartozik.

80.      E tekintetben megjegyzem, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező személy feladata, hogy a kérelme alátámasztásához szükséges bizonyítékokkal szolgáljon. Másként fogalmazva, a nemzeti hatóságoknak nem feladata, hogy a kérelmező által szolgáltatott bizonyítékokon túlterjedő vizsgálatot folytassanak.(39)

V.      Végkövetkeztetés

81.      A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) által előterjesztett három kérdésre a következő választ adja:

A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i 2003/109/EK tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem támaszt semmilyen követelményt a jövedelemforrások eredetére vonatkozóan. Abban az esetben, ha e források harmadik féltől vagy a kérelmező valamely családtagjától származnak, mint az alapeljárás körülményei között, e forrásoknak elegendőnek kell lenniük, valamint bizonyos folyamatosságot és folytonosságot kell mutatniuk, ami észszerűen lehetővé teszi annak kizárását, hogy a kérelmező az érintett tagállam szociális segélyezési rendszere számára teherré válik. Ennek érdekében a nemzeti hatóságoknak az adott ügyben releváns körülmények összességét figyelembe kell venniük, amelyek között szerepel a harmadik fél vagy a kérelmező valamely családtagja által vállalt költségviselési kötelezettség kellően pontos, tartós és jogilag kötelező jellege.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      HL 2004. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.


3      Lásd a 2003/109 irányelv 1. cikkének a) pontját.


4      Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.).


5      X a Singh és társai ítéletre (C‑218/14, EU:C:2015:476, 74. és 75. pont), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatra hivatkozik.


6      Megjegyzem, hogy az alapeljárásban a belga hatóságok által hivatkozott, a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogállásáról szóló, 2009. július 14‑i körlevél (2009. augusztus 11‑i Moniteur belge) pontosítja, hogy a külföldiekről szóló törvény 15bis cikkének 3. §‑a értelmében vett, megélhetési forrásokat a következő módokon lehet bizonyítani: „[…] foglalkozásból származó jövedelemmel, munkanélküli‑ellátással, rokkantsági ellátással, előrehozott nyugdíjjal, öregségi ellátással, munkahelyi balesetre vagy foglalkozási megbetegedésre vonatkozó biztosítás keretében folyósított ellátással […]. A jelen felsorolás nem kimerítő jellegű.”


7      A német kormány konkrétan a „vagyoni értékkel bíró, a kérelmező meghatározott, konkretizálható jogain alapuló tételek” megfogalmazást használja, míg a francia kormány „olyan források[ra hivatkozik], amelyek jogi kötelezettségen vagy jogi kapcsolaton alapulnak, amelyekre a harmadik ország állampolgára e források folyósításának vagy fenntartásának követelése érdekében hivatkozhat”, amely folytán ugyanis a kérelmező „saját forrásairól” van szó, amelyekkel igazolhatja, hogy pénzügyileg önálló. Végül az osztrák kormány a „bizonyos folyamatosságot és folytonosságot mutató, valamint bíróság előtt érvényesíthető jogon alapuló” forrásokra hivatkozik.


8      Ezeket az érveket részletesebben a jelen indítvány 72–74. pontjában fejtem ki.


9      Megjegyzem, hogy a belga és az olasz kormány a kérelmező „saját forrásai” kifejezést használják, míg a cseh kormány a kérelmező „saját gazdasági tevékenységéből származó” forrásokra hivatkozik. Ezeket az álláspontokat úgy értelmezem, hogy valójában a jelen indítvány 18. pontja értelmében a kérelmező által megszerzett forrásokról van szó.


10      Lásd többek között: 2017. március 9‑i Pula Parking ítélet (C‑551/15, EU:C:2017:193, 42. pont); 2017. szeptember 27‑i Nintendo ítélet (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724, 70. pont).


11      Ami a szó szerinti értelmezést illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azon kifejezések értelmét és terjedelmét, amelyekre az uniós jog semmilyen meghatározást nem ad, az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentés szerint kell meghatározni, lásd: 2008. december 22-i Wallentin‑Hermann ítélet (C‑549/07, EU:C:2008:771, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2015. június 11‑i Zh. és O. ítélet (C‑554/13, EU:C:2015:377, 42. pont).


12      Ez a helyzet a francia („ressources”), az angol („resources”), a spanyol („recursos”), az olasz („risorse”), a román („resurse”), a görög („πόρους”), a finn („varat”), a máltai („riżorsi”), a portugál („recursos”), a litván („išteklių”) és a szlovák („zdroje”) nyelvi változat esetében. A horvát („izvore sredstava”), a szlovén („vire”) és a svéd („försörjningsmedel”) nyelvi változat a „szükségletei kielégítéséhez szükséges forrásokhoz” vagy „megélhetéshez szükséges forrásokhoz” hasonló kifejezéseket használ.


13      Ez a helyzet a holland („inkomsten”), a német („Einkünfte”), a bolgár („доходи”), a cseh („příjmy”), az észt („sissetulek”), a magyar („jövedelemforrások”), a lett („ienākumi”), a lengyel („dochody”) és a dán („indtægter”) nyelvi változat esetében.


14      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az uniós jog valamely több nyelven elérhető szövege egy vagy több nyelvi változatának tisztán szó szerinti értelmezése – a többi nyelvi változat kizárásával – nem élvezhet elsőbbséget, mivel az uniós jogi rendelkezések egységes alkalmazása megköveteli, hogy azokat valamennyi nyelvi változat figyelembevételével értelmezzék; lásd többek között: 2014. szeptember 4‑i Vnuk ítélet (C‑162/13, EU:C:2014:2146, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2017. április 26‑i Popescu ítélet (C‑632/15, EU:C:2017:303, 35. pont); 2017. szeptember 27‑i Nintendo ítélet (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724, 72. pont).


15      Lásd még ebben az értelemben: 2012. december 6‑i O és társai ítélet (C‑356/11 és C‑357/11, EU:C:2012:776, 72. pont); 2010. március 4‑i Chakroun ítélet (C‑578/08, EU:C:2010:117, 46. és 47. pont) a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjára vonatkozóan.


16      A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó, 2001. március 13‑i bizottsági javaslat (COM(2001) 127 végleges) (HL 2001. C 240. E, 79. o.). A vitás rendelkezés az említett javaslat 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szerepel.


17      Ez a helyzet például a francia („ressources” és „revenues”), az angol („resources” és „income”) és a dán („midler” és „indtægter”) nyelvi változat esetében.


18      Ez a helyzet például a holland („inkomsten”) és a német („Einkünfte”) nyelvi változat esetében.


19      A Régiók Bizottságának 2001. szeptember 19‑i véleménye a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló irányelvre vonatkozó javaslatról (HL 2002. C 19., 18. o.). Ez a helyzet például a francia („ressources propres”), a holland („eigen middelen”) és a dán („egne midler”) nyelvi változat esetében.


20      Ez a helyzet például az angol nyelvi változat esetében, ahol a „ressources propres” kifejezés fordítása „possession of adequate resources” (megfelelő forrásokkal való rendelkezés), valamint a német nyelvi változat esetében, amely az „Existenzmitteln” (megélhetéshez szükséges források) kifejezést használja.


21      COM(2001) 127 végleges (HL 2001. C 240. E, 79. o.).


22      Lásd: a 2003/109 irányelv (4), (6) és (12) preambulumbekezdése; 2012. április 26‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑508/10, EU:C:2012:243, 66. pont); 2015. június 4‑i P és S ítélet (C‑579/13, EU:C:2015:369, 46. pont).


23      Az a körülmény, hogy ez jelenti a fő kritériumot, kitűnik a 2003/109 irányelv (6) preambulumbekezdéséből, lásd még: 2012. október 18‑i Singh ítélet (C‑502/10, EU:C:2012:636, 46. pont).


24      Még ha ez a szempont nem is tűnik ki kifejezetten ebből a rendelkezésből, az irányelvre vonatkozó javaslatból (COM(2001) 127 végleges; HL 2001. C 240. E, 79. o.) következik, hogy a 2003/109 irányelv hatálya a harmadik országok minden olyan állampolgárára kiterjed, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, azon okoktól függetlenül, amelyek beutazásuk eredeti engedélyezését indokolták, ideértve a harmadik országok azon állampolgárait, akiknek beutazását alkalmazottként vagy önálló vállalkozóként, családegyesítés céljából, nem jövedelemszerző tevékenységek gyakorlása céljából vagy inaktívként engedélyezték. Megjegyzem egyébiránt, hogy a 2003/109 irányelv (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 14. cikke (2) bekezdésének c) pontjából következik, hogy a másik tagállam területén történő tartózkodás joga – amelynek tekintetében az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában a forrásokra vonatkozóan előírt követelmény szintén érvényesül – bármilyen gazdasági tevékenység folytatása nélkül is gyakorolható lehet.


25      Lásd: 2012. április 26‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑508/10, EU:C:2012:243, 67. és 68. pont).


26      Megjegyzem, hogy a 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodáshoz való jogot nyernek ott, és erre a jogra nem vonatkozik az elegendő forrásokra vonatkozó, az ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel.


27      Lásd: 2013. szeptember 19‑i Brey ítélet (C‑140/12, EU:C:2013:565, 72. pont).


28      Lásd: 2015. július 16‑i Singh és társai ítélet (C‑218/14, EU:C:2015:476, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


29      Lásd: 2015. július 16‑i Singh és társai ítélet (C‑218/14, EU:C:2015:476, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


30      Lásd: 2006. március 23‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑408/03, EU:C:2006:192, 46. és 47. pont). Ez az ítélet a tartózkodási jogról szóló, 1990. június 28‑i 90/364/EGK tanácsi irányelv (HL 1990. L 180., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 1. cikke (1) bekezdésének első albekezdésére vonatkozik, amelyet a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja váltott fel.


31      Lásd: 2006. március 23‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑408/03, EU:C:2006:192, 47. pont).


32      A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében a forrásokat rendszerességük szerint is értékelni kell. A rendszeresség követelménye nem befolyásolja különösen az előterjesztett kérdésekre adandó választ, ezért a jelen indítványban nem foglalkozom velük.


33      Megjegyzem, hogy a 2003/86 irányelv 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának célkitűzése – a 2003/109 irányelvtől eltérően – nem tűnik ki kifejezetten ezen irányelv preambulumbekezdéseiből, azt azonban a Bíróság a 2016. április 21‑i Khachab ítéletében (C‑558/14, EU:C:2016:285, 39. pont) pontosította.


34      Lásd: 2016. április 21‑i Khachab ítélet (C‑558/14, EU:C:2016:285, 30. és azt követő pontok).


35      Lásd a 2004/38 irányelv (3) és (4) preambulumbekezdését.


36      Lásd a 2004/38 irányelv 14. cikkének (2) bekezdését. Emlékeztetek azonban arra, hogy ezt a feltételt már nem követelik meg, amennyiben az uniós polgár huzamos tartózkodási jogot szerzett, lásd a jelen indítvány 26. lábjegyzetét.


37      Lásd: 2006. március 23‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑408/03, EU:C:2006:192, 47. pont).


38      Ebben az összefüggésben megjegyzem, hogy a belga kormány rámutat, hogy nemzeti jogában létezik egy olyan általános elv, amely szerint „szerződéssel nem lehet életre szóló kötelezettséget vállalni”.


39      Megjegyzem, hogy a 2003/109 irányelv nem tartalmaz pontos kritériumokat azon bizonyítékok típusát illetően, amelyeket a harmadik ország állampolgárának be kell nyújtania annak alátámasztására, hogy rendelkezik a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzéséhez szükséges forrásokkal. Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy a kérelemhez csatolni kell a nemzeti jog által meghatározott okmányokat, amelyek bizonyítják, hogy az adott személy megfelel az ezen irányelv 4. és 5. cikkében megállapított feltételeknek.