PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. szeptember 6.(1)
C‑412/10. sz. ügy
Deo Antoine Homawoo
kontra
GMF Assurances SA
(a High Court of Justice [Egyesült Királyság] által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog (Róma II.) – Időbeli hatály”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a High Court of Justice (Egyesült Királyság) először terjeszt elő kérdést a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) (a továbbiakban: Róma II. rendelet) értelmezésére vonatkozóan. Ez a kérdés a fenti rendelet időbeli hatályára vonatkozik.
I – Jogi háttér
A – A Róma II. rendelet
2. A Róma II. rendelet hatodik, tizenharmadik, tizennegyedik és tizenhatodik preambulumbekezdése így hangzik:
„(6) A belső piac megfelelő működése – annak érdekében, hogy előreláthatóbbá váljon a jogviták kimenetele, valamint hogy javuljon az alkalmazandó joggal kapcsolatos biztonság és az ítéletek szabad mozgása – szükségessé teszi azt, hogy a tagállamokban hatályos kollíziós szabályok ugyanazt a nemzeti jogot határozzák meg, függetlenül attól, hogy melyik országban található az a bíróság, amely előtt keresetet indítanak.
[…]
(13) A közösségi jogviták felei közötti verseny torzulásának kockázata akkor hárítható el, ha egységes szabályokat alkalmaznak, tekintet nélkül a felek által választott jogra.
A jogbiztonság követelménye és az egyedi ügyekben az igazságtétel iránti igény a jog érvényesülésén alapuló térség alapvető elemei. […]
[…]
(16) Az egységes szabályoknak a bírósági határozatok kiszámíthatóságát kell erősíteniük, valamint biztosítaniuk kell a felelősnek tekintett és a kárt elszenvedő személy érdekei közötti ésszerű egyensúlyt. […]”
3. Az alkalmazandó joggal kapcsolatosan a hivatkozott rendelet 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[h]a e rendelet másképp nem rendelkezik, a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be”.
4. A 15. cikk a fentiek szerint meghatározott alkalmazandó jog hatályát határozza meg. Ennek szövege a következő:
„A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra e rendelet szerint alkalmazandó jog különösen a következőkre vonatozik: […]
a) a felelősség alapja és mértéke, beleértve azon személyek meghatározását, akik felelősségre vonhatók az általuk elkövetett cselekményekért;
b) a felelősség alóli mentesülés indokai, valamint a felelősség bármiféle korlátozása vagy megosztása [helyesen: a felelősség alóli mentesülés, a felelősség korlátozásának vagy megosztásának indokai];
c) a károk megléte, természete és mértékének megállapítása, vagy az igényelt jóvátétel;
[…]”
5. A 28. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a Róma II. rendelet „[…] nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyekben e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam részes, és amelyek a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg”.
6. A 29. cikk azt mondja ki különösen, hogy „[a] tagállamok 2008. július 11‑ig közlik a Bizottsággal a 28. cikk (1) bekezdésében említett egyezmények jegyzékét. […] A Bizottság a kézhezvételüket követő hat hónapon belül közzéteszi […] az Európai Unió Hivatalos Lapjában a[z] egyezmények jegyzék[é]t”.
7. A rendelet 30. cikke olyan felülvizsgálati kikötést hoz létre, amely előírja, hogy a Bizottság köteles „legkésőbb 2011. augusztus 20‑ig” jelentést benyújtani a Róma II. rendelet alkalmazásáról.
8. A Róma II. rendelet 31. és 32. cikkének szövege a következő:
31. cikk – Időbeni alkalmazás [helyesen: Időbeli alkalmazás]
Ezt a rendeletet a hatálybalépését követően bekövetkező károkozó eseményekre kell alkalmazni.
32. cikk – Alkalmazási kör [helyesen: Az alkalmazás időpontja]
Ezt a rendeletet 2009. január 11‑től kell alkalmazni, kivéve a 29. cikket, amelyet 2008. július 11‑től kell alkalmazni.”
B – A nemzeti szabályozás
9. A kártérítésre vonatkozó angol kollíziós szabályokat a Róma II. rendelet hatálybalépése előtt a Private International Law (Miscellaneous Provisions) Act 1995 (a nemzetközi magánjogról [vegyes rendelkezések] szóló 1995. évi törvény) III. része tartalmazta. Az angol bíróságok úgy értelmezték ezt az 1995. évi törvényt, hogy az a jogvita érdemére alkalmazandó jogot határozza meg. Az angol jog szerint az eljárási jellegű kérdéseket – mint lex fori – az angol jog szabályozza.
10. A kár mértékének meghatározása vonatkozásában az angol ítélkezési gyakorlat – különösen a House of Lords által a Harding kontra Wealands ügyben hozott határozat(3) – megállapítja:
a) a jogvita érdemére alkalmazandó jog meghatározza, hogy milyen jogcímeken lehet kártérítést követelni, tehát hogy melyek azok a kárkategóriák, amelyek elvileg kártérítés alapjául szolgálhatnak;
b) a kár mértékének megállapítása az egyes jogcímek vonatkozásában eljárási kérdés, amelyet lex foriként az angol jog szabályoz.
II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
11. 2007. augusztus 29‑én Deo Antoine Homawoot (a továbbiakban: felperes) elütötte egy gépjármű, miközben Franciaországban átkelt egy úton. A felperes a balesetben sérülést szenvedett. A Franciaországban forgalomba került gépjárművet a baleset idején vezető személy a GMF Assurances SA‑nál (a továbbiakban: GMF) rendelkezett biztosítással.
12. 2009. január 8‑án az Angliában állandó lakóhellyel rendelkező felperes személyi sérülések és közvetett károk miatt a High Court előtt többek között a GMF ellen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet(4) 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint 11. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján kártérítési pert indított. A GMF nem vitatja a felperessel szemben fennálló kártérítési felelősségét. Ugyanakkor a felek nem értenek egyet a kár mértékének megállapítására alkalmazandó kollíziós szabályokat illetően.
13. A baleset 2007. augusztus 29‑én történt, és a felperes 2009. január 8‑án indított eljárást a High Court előtt. A felperes szerint, mivel ez a két időpont a Róma II. rendelet 32. cikk által hivatkozott 2009. január 11‑e előtti, e rendelet nem alkalmazható az alapeljárásban, és a felperes kára mértékének megállapítására mint lex fori az angol jog irányadó. A GMF szerint a Róma II. rendelet az EK 254. cikk (1) bekezdése(5) értelmében a kihirdetését követő huszadik napon lépett hatályba.(6) Márpedig az alapeljárásban a károkozó esemény ezen időpontot követően következett be. Következésképpen a Róma II. rendelet 4. és 15. cikkének alkalmazásában a felperes kára mértékének megállapítására a francia jog volt irányadó.
14. A Róma II. rendelet hatálybalépésének értelmezési különbségére tekintettel a High Court of Justice úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni Róma II. rendeletnek az EUMSZ 297. cikkel(7) összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét, hogy e rendelkezések megkövetelik a nemzeti bíróságtól a Róma II. rendelet, különösen annak 15. cikke c) pontjának alkalmazását olyan esetben, amelyben a károkozó esemény 2007. augusztus 29‑én következett be?
2) Befolyásolja‑e az első kérdésre adandó választ az alábbi tények valamelyike:
a) a kártérítés iránti pert 2009. január 8‑án indították;
b) a nemzeti bíróság nem határozta meg az alkalmazandó jogot 2009. január 11‑e előtt?”
III – A Bíróság előtti eljárás
15. A felperes, a GMF, a görög kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, továbbá az Európai Bizottság terjesztett írásbeli észrevételeket a Bíróság elé.
16. A felperes, a GMF és a Bizottság meghallgatására a 2011. július 14‑i tárgyaláson került sor.
IV – Jogi elemzés
17. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Róma II. rendelet 31. és 32. cikkében meghatározott alkalmazásának értelmezésére vonatkozik. A 31. cikk pusztán azt mondja ki, hogy a Róma II. rendelet „a hatálybalépését követően bekövetkező, károkozó eseményekre” kell alkalmazni. A 32. cikk hozzáteszi, hogy „e rendeletet 2009. január 11‑től kell alkalmazni, kivéve a 29. cikket, amelyet 2008. július 11‑től kell alkalmazni”.
18. Két álláspont ütközik az alapeljárásban. A GMF és a görög kormány által képviselt első álláspont szerint a 31. cikk nem rögzíti a hatálybalépés időpontját, ezért azt az EK 254. cikk (1) bekezdésének megfelelően, vagyis a Róma II. rendelet a kihirdetését követő huszadik napban kell megállapítani; a hivatkozott rendelet tehát a 2007. augusztus 20‑át követően bekövetkező károkozó eseményekre alkalmazandó. A felperes, az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság által képviselt álláspont szerint a 31. cikkben említett hatálybalépés valójában a következő cikkben meghatározott hatálybalépés időpontjára, vagyis 2009. január 11‑ére utal – mivel csupán a 29. cikket kell 2008. július 11‑étől alkalmazni –; ezért a Róma II. rendelet a 2009. január 11‑ét követően bekövetkező károkozó eseményekre alkalmazandó.
19. Néhány előzetes észrevétel segítségével szeretnék rávilágítani az uniós rendeletekben a „hatálybalépés” és az „alkalmazás időpontja” fogalma közötti különbségtétel általános körülményeire (A). Továbbá arra a kérdésre kívánok választ találni, hogy a jogalkotó által e rendeletben a hatálybalépésre, illetve az alkalmazás időpontjára való hivatkozás e körülményekből fakadóan különbségtételhez vezet‑e. Az e kérdésre adandó válasz érdekében a Róma II. rendelet előkészítő munkálatainak vizsgálatát követően (B) a rendelet 31. és 32. cikkének szövegét (C), e rendelet általános szerkezetét (D), valamint célját (F) fogom megvizsgálni.
A – A „hatálybalépés” és az „alkalmazás időpontja” fogalma közötti különbségtétellel kapcsolatos előzetes észrevételek
20. Bizonyos uniós rendeletek alkalmazásának időpontja eltér a hatálybalépésüktől. Ez a helyzet áll fenn például azon rendeletek esetén, amelyek létrehozták az első közös piaci szervezeteket. E rendeletek tekintetében a „hatálybalépés” és az „alkalmazás időpontja” fogalma közötti különbségtétel célja az, hogy a hivatkozott rendeletek által létrehozott új szerveket – például az irányítóbizottságokat – haladéktalanul létre lehessen hozni, és a Bizottság ezen új szervek véleményét igénylő végrehajtási szabályokat ki tudja dolgozni.(8)
21. A polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén – amelybe a Róma II. rendelet is illeszkedik – az uniós jogalkotó számos rendelet alkalmazásának hatálybalépését is megkülönbözteti. Az első ilyen rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről szóló rendelet(9) volt, amelyik 2001. július 1‑jén lépett hatályba, ám csak 2004. január 1‑jétől volt alkalmazandó azon cikkek kivételével, amelyek alkalmazása a hatálybalépés időpontjától került előírásra.(10) E cikkek alapján a tagállamoknak a rendeletben meghatározott bizonyos információkat kellett a Bizottsággal közölniük. A Bizottságnak egy bizottság segítségével a hivatkozott információkat tartalmazó jegyzéket kellett készítenie, illetve naprakésszé tennie.(11) A hatálybalépés és az alkalmazás időpontja közötti időtartamra azért volt szükség, hogy a tagállamok, majd a Bizottság a rendelet alkalmazását megelőzően bizonyos feladatokat elláthassanak.
22. A jogalkotó ezen a területen egymást követő rendeletekben a két időpont között kisebb-nagyobb időközöket előírva különbözteti meg a hatálybalépés időpontját és annak alkalmazási időpontját, így adva lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy nemzeti jogukban esetleges módosításokat hajtsanak végre azelőtt, hogy az érintett jogi aktusban meghatározott és előírt információkat a Bizottsággal közölnék. Ezeket az információkat ezt követően a Bizottság általában a Hivatalos Lapban való közzététel útján hozza nyilvánosságra(12). A Róma II. rendelet esetében a hivatkozott rendelet hatálybalépését 2007. augusztus 20‑ában megállapító 31. cikkének értelmezése – miközben e rendelet alkalmazási időpontja 2009. január 11‑e, a 29. cikk kivételével, amelyet 2008. július 11‑től kell alkalmazni – egyéb, szokatlan hatásokkal jár.
23. A Róma II. rendeletnek a 2007. augusztus 20‑át követően bekövetkező károkozó eseményekre 2009. január 11‑től való alkalmazása olyan, majdnem tizenhét hónapos időközt hagy, amely során a károkozó események az e rendelet által létrehozott jogi szabályozás hatálya alá tartoznak, anélkül hogy az alkalmazható lenne azokra. Ennek az alkalmazásnak, amely szerint a Róma II. rendelet valamilyen módon alkalmazandó, anélkül hogy alkalmazható lenne, nincs megfelelője a polgári ügyekben folytatott igazságszolgáltatási együttműködés terén.(13) A kötelmi jogi kollíziós szabályokat lefektető Róma II. rendelet – amely mindazonáltal különbséget tesz hatálybalépésének és az alkalmazásának időpontja között – jogszabálypárja [t.i. a Róma I. rendelet] úgy rendelkezik, hogy az alkalmazási időpontját követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni.(14)
24. A 31. cikkben meghatározott „hatálybalépés” és a 32. cikkben előírt „alkalmazási időpont” közötti különbségtétel szokatlan hatásaira tekintettel – amely a Róma II. rendeletnek a 2007. augusztus 20‑át követően bekövetkezett károkozó eseményekre 2009. január 11‑től való alkalmazásához vezetne – érdemes elemezni az előkészítő munkálatokat, azt vizsgálva, hogy alkalmasak‑e arra, hogy megvilágítsák, hogy a jogalkotó ezt a hatást kívánta‑e elérni.
B – A Róma II. rendelet előkészítő munkálatairól
25. A Bizottság 2003. július 22‑én terjesztette elő a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló rendeletjavaslatát(15). Egyetlen, időbeli alkalmazásra vonatkozó cikket tartalmazott, amelynek „Hatálybalépés és alkalmazási időpont” volt a címe, és amely így hangzott: „Ez a rendelet 2005. január 1‑jén lép hatályba. A rendelet a hatálybalépését követően bekövetkezett eseményekből eredő szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó”(16).
26. Az ezt követően a Tanácson belül folytatott tárgyalások során a svéd delegáció felhívta a figyelmet arra, hogy nemzeti jogát módosítani kell e rendelet alkalmazása érdekében, amely módosításhoz legalább két évre van szükség. Ezért azt javasolta, hogy a „2005. január 1‑jén lép hatályba” megfogalmazást helyettesítsék az „elfogadását követő legfeljebb két évvel lép hatályba”(17) kitétellel. Ezt a javaslatot a német delegáció is támogatta.(18) A holland delegáció is azt javasolta, hogy hagyjanak megfelelő időt annak érdekében, hogy a tagállamok e rendelet hatálybalépését megelőzően meghozhassák az ehhez szükséges nemzeti rendelkezéseket.(19) E delegációk fellépése tehát azt mutatja, hogy a Róma II. rendelet hatálybalépését ki akarták tolni az időben.
27. Ezzel egy időben 2005. december 22‑én(20) olyan javaslat született, hogy két elkülönülő cikk kerüljön megszerkesztésre; az egyik „Időbeni alkalmazás [helyesen: Időbeli alkalmazás]”, a második pedig „Hatálybalépés” címmel, így választva szét némi módosításokkal két cikkre a meglévő megfogalmazást. E két cikket a következőképpen fogalmazták meg:
„27. cikk – Időbeni alkalmazás [helyesen: Időbeli alkalmazás] Ezt a rendeletet a hatálybalépését követően bekövetkező, károkozó eseményekre kell alkalmazni.
27a. cikk – Hatálybalépés Ez a rendelet […]‑án/én lép hatályba.”
28. Ezt a javaslatot a 2006. február 21‑én előterjesztett módosított bizottsági javaslat(21) nem tartalmazta. A „2005. január 1‑je[i]” dátumot a Bizottság törölte, de a megfogalmazás többi része változatlan maradt. Következésképpen az időbeli alkalmazásra vonatkozó cikk így hangzott: „Ez a rendelet […]‑án/én lép hatályba. A rendelet a hatálybalépését követően bekövetkezett eseményekből eredő szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó(22)”.
29. A Róma II. rendelet időbeli alkalmazásának két cikkre bontására vonatkozó javaslatot a cikkeket kissé eltérően megfogalmazva 2006. március 16‑án újra előterjesztették.(23) Az első cikk úgy szólt, hogy „[e]zt a rendeletet a hatálybalépését követően […] bekövetkező károkozó eseményekre kell alkalmazni”(24). A második cikk tekintetében a következő megfogalmazást javasolták: a Róma II. rendelet „[9 hónappal annak elfogadását követően] lép hatályba”, és „[az elfogadását követő 15 hónaptól számítva] kell alkalmazni, kivéve [a jelenlegi 29. cikket], amelyet az elfogadását követő 9 hónaptól számítva kell alkalmazni”(25). A Róma II. rendeletnek tehát 9 hónappal a hivatkozott rendelet elfogadását követően – vagyis a jelenlegi 29. cikk tekintetében meghatározott alkalmazási időpontban – kellett hatályba lépnie.
30. Valószínűtlen, hogy a jogalkotó teljesen tisztában lett volna azzal a ténnyel, hogy a megfogalmazás fenti módosítása révén e két cikk olvasata valójában ahhoz vezetett, hogy a Róma II. rendelet a 29. cikk alkalmazási időpontját követően bekövetkezett károkozó eseményekre vált alkalmazandóvá, amely egybeesett a hivatkozott rendelet hatálybalépésének időpontjával. Ezt az bizonyítja, hogy a Róma II. rendelet hatályának azon értelmezését, miszerint a végleges szövegre tekintettel a hivatkozott rendeletet a 2008. július 11‑ét követően bekövetkezett károkozó eseményekre kell alkalmazni, az alapeljárásban részt vevő felek egyike sem osztja. Azzal, hogy a jogalkotó e két cikk közül az elsőben a „hatálybalépés” kifejezést használta, tulajdonképpen csak az előző változatok megfogalmazását vette át, anélkül hogy ráébredt volna, hogy ebből milyen érdemi változás következett.
31. Egy 2006. május 3‑i munkafeljegyzés megjegyzi, hogy egy 2006. március 27‑i és 28‑i ülést követően több delegáció úgy vélte, hogy a hatálybalépés időpontja és az alkalmazás időpontja zavart okoz.(26) Kétségkívül egy 2006. április 10‑i későbbi változat(27) az egyszerűsítés érdekében a második cikk első mondatát kiiktatta. A még mindig a „hatálybalépés” címre hallgató második cikk pusztán azt mondta ki, hogy „[a] rendeletet [annak elfogadásától számított 18 hónaptól] kell alkalmazni, kivéve [a jelenlegi 29. cikket], amelyet [az elfogadását követő 12 hónaptól számítva] kell alkalmazni”(28). Egy még későbbi, 2006. április 21‑i verzióval(29) nyerte el e cikk végső formáját.
32. Ezek az egymást követő módosítások következésképpen inkább a Róma II. rendelet alaki változtatásainak, mintsem érdemi változtatásainak tekinthetőnek tűntek. Ezért úgy tűnik, hogy a jogalkotó szándéka továbbra is az maradt a hivatkozott rendelet elfogadásával kapcsolatos folyamat során, hogy a 31. cikkben meghatározott hatálybalépés fogalma a Róma II. rendelet 32. cikkében előírt alkalmazási időponthoz kötődjön, anélkül hogy foglalkozott volna az ezáltal létrejött két alkalmazási időpont létezéséből eredő nehézségekkel.
33. Ezt a szándékot erősíti meg a tárgyalások során az e témával kapcsolatos megbeszélések szinte teljes hiánya egészen a Róma II. rendelet 2007. július 11‑i elfogadásáig. A nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitűnik, hogy csak a 2006. március 27‑i és 28‑i ülés szólt az alkalmazási időpont és a hatálybalépés közötti különbségtételből eredő zavarról.(30) Az elnökség ezen alkalommal kijelentette, hogy a különbségtétel azon kötelezettségeknek tudható be, amelyeknek a tagállamoknak meg kell felelniük Róma II. rendelet alkalmazása előtt, a jelenlegi 29. cikkben előírt egyezmények jegyzékére utalva. Az elnökség ily módon csupán az egyik korábbi alkalmazási időpontot igazolta a Róma II. rendelet egyik cikke tekintetében. Egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a Róma II. rendelethez egy még korábbi hatálybalépési időpontot rendeljen, vagy a rendelet 2009. január 11‑i alkalmazási időpontját megelőzően bekövetkezett károkozó eseményekre való alkalmazását írja elő.
34. Következésképpen a Róma II. rendelet 31. és 32. cikkének elfogadásához vezető előkészítő munkálatokból az következik, hogy a jogalkotó nem mutatott egyértelmű szándékot a rendelet 2009. január 11‑i alkalmazási időpontját megelőzően bekövetkezett károkozó eseményekre való alkalmazása tekintetében. Ennélfogva a kérdéses cikkek ilyen módon való értelmezése érdekében alaposan meg kell vizsgálni, hogy a hivatkozott előkészítő munkálatokból származó szöveg szó szerinti értelmezése, valamint a Róma II. rendelet általános szerkezetének és céljának vizsgálata alátámasztja‑e ezt a megközelítést.
C – A 31. és 32. cikk szövegéről
35. A Róma II. rendelet 32. cikke kimondja, hogy „ [e]zt a rendeletet 2009. január 11‑től kell alkalmazni, kivéve a 29. cikket, amelyet 2008. július 11‑től kell alkalmazni”. A 32. cikk hozzáteszi, hogy „[e]zt a rendeletet a hatálybalépését követően bekövetkező, károkozó eseményekre kell alkalmazni”.
36. A GMF szerint a hatálybalépés és az alkalmazás fogalma, valamint a két fogalom közötti különbség jól ismert az uniós jogalkotó előtt. Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a közösségi intézményeken belül a jogszabályok szövegeinek szerkesztésében részt vevő személyek számára elfogadott közös gyakorlati útmutatója(31) magyarázza el e fogalmakat. Elöljáróban hadd pontosítsam ezen állítást. Igaz ugyan, hogy az útmutató 20.10 és azt követő cikkei rendelkeznek a „rendeletek eltérő idejű alkalmazásának” lehetőségéről, kifejezetten kimondva, „[e]gyes esetekben megkülönböztetjük a rendelet hatálybalépését és a rendelet által létrehozott szabályozás alkalmazásának kezdő időpontját, amely a hatálybalépéstől számítottan valamely későbbi időpontra tolódik”. Mindemellett a két fogalom közötti különbség nincs megmagyarázva. A 20.10 cikk csupán azon rendeletekre utal, amelyek közös piaci szervezeteket hoznak létre, e példán keresztül fejtve ki az ilyen rendeletek hatálybalépése és a rendelet által létrehozott szabályozás alkalmazásának kezdő időpontja közötti különbségtétel célját. E a fajta, a meghatározott ágazatokra vonatkozó rendeletek sajátos keretében követett cél nem egyezik meg a Róma II. rendeletben követett azon céllal, amely miatt a 31. cikkben a hatálybalépést 2007. augusztus 20‑ában határozza meg, miközben a rendeletet 2009. január 11‑től kell alkalmazni. Következésképp az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös gyakorlati útmutatójából pusztán a hatálybalépés és valamely sajátos cél érdekében létrehozott jogi aktus alkalmazása közötti különbségtétel szemléltetése tűnik ki. Ez az egyedi szemléltetés nem teszi lehetővé annak általános kijelentését, hogy a hatálybalépés és az alkalmazás fogalma közötti különbség jól ismert az uniós jogalkotó előtt.
37. Egyébiránt – és ez fontosabb – miközben a 31. cikk kifejezetten „hatálybalépést” említ, a 32. cikk pedig az „alkalmazás időpontját”, a két rendelkezést együttesen kell olvasni, ugyanis az első cikk címe „Időbeli alkalmazás”, a másodiké pedig az „Alkalmazás időpontja”. Ez az értelmezés azt bizonyítja, hogy a Róma II. rendelet pontatlanul használja a hatálybalépés és az alkalmazás fogalmát, és összetéveszti azokat. Ennek következményeképpen a GMF és a görög kormány által előadott azon érv nem elfogadható, miszerint a 31. cikket ki kell egészíteni az EK 254. cikk (1) bekezdésének utolsó mondatában található rendelkezéssel, miszerint „[a rendeletek] a bennük megjelölt napon, illetve a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba”.
38. A két fogalom közötti egyértelmű különbségtétel hiányát és a Róma II. rendeletben e két fogalom összetévesztését az a tény is megerősíti, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén elfogadott jogi aktusok túlnyomó részében a „Hatálybalépés” című cikkekben megtalálható az „alkalmazni kell” vagy „alkalmazandó” kifejezés.(32)
39. Továbbá a két fogalom közötti egyértelmű különbségtétel hiányát később a Róma II. rendelet fordításában felmerülő eltérések is megerősítik. A spanyol, holland és román változatban a 32. cikk címe „Hatálybalépés”(33), és nem az „Alkalmazás időpontja”. E három változatban egyértelmű, hogy a hivatkozott rendelet 2009. január 11‑én lép hatályba, kivéve a 29. cikket, amely 2008. július 11‑én lép hatályba. A Bíróság egyértelműen megállapította, hogy „két nyelvi változat figyelmen kívül hagyása ellentmondana a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának, mely szerint a közösségi jogszabályok egységes értelmezésének szükségessége nem engedi meg kétség esetén valamely rendelkezés szövegének külön kezelését, hanem ellenkezőleg, annak a többi hivatalos nyelvi változat fényében való értelmezését követeli meg” (lásd különösen a 9/79. sz. Koschniske‑ügyben 1979. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 1979., 2717. o.] 6. pontját). […] [V]alamennyi hiteles nyelvi változatot egyenértékűnek kell tekinteni”(34). Ami érvényes két különböző nyelvi változatra, az még inkább érvényes háromra.
D – A Róma II. rendelet általános szerkezetéről
40. A Róma II. rendelet általános szerkezetének vizsgálatára térve abból kell kiindulni, hogy e rendelet 31. és 32. cikkét megelőző rendelkezések nem tartalmaznak előírásokat a hivatkozott rendeletnek a 2009. január 11‑ét megelőzően bekövetkezett károkozó események alkalmazására nézve. E rendelkezés elemzése csupán annak megértésében segít, hogy a jogalkotó e rendelet alkalmazásának időpontját a 29. cikk kivételével – amely 2008. július 11‑étől volt alkalmazandó – miért akarta 2009. január 11‑ig kitolni, miközben a rendelet 2007. július 11‑én került elfogadásra.
41. Amint azt maga a GMF is helyesen fejtette ki a tárgyalás során előterjesztett írásbeli észrevételeiben, annak oka, hogy a jogalkotó két alkalmazási időpontot írt elő, a Róma II. rendelet 28. és 29. cikkében keresendő. E rendelet alkalmazását megelőzően ugyanis szükséges azon nemzetközi egyezmények ismerete, amelyekben egy vagy több tagállam részes, és amelyek a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg. Ez a következtetés a 28. cikkből ered, amely szerint a hivatkozott rendelet nem érinti e nemzetközi egyezmények alkalmazását.
42. A 29. cikk úgy rendelkezik, hogy a tagállamok legkésőbb 2008. július 11‑ig közlik a Bizottsággal az említett egyezmények jegyzékét. A Bizottság e listát a kézhezvételét követő hat hónapon belül az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi. Mivel ezeket az egyezményeket a Bizottság legkésőbb 2009. január 11‑ig jegyzékbe veszi és közzéteszi, ezért a Róma II. rendelet ezen időponttól alkalmazandó.
43. A GMF véleménye szerint a Róma II. rendelet szükségszerűen hatályban volt már a 29. cikk alkalmazásának kezdő időpontjában, amely 2008. július 11. volt. Ebből arra a következtetésre jut, hogy a Róma II. rendelet alkalmazandó a 2009. január 11‑ét megelőzően bekövetkezett károkozó eseményekre. Ez az állítása azért nem fogadható el, mert a 32. cikkből egyértelműen kitűnik, hogy a 29. cikk alkalmazása eltér a Róma II. rendelet többi rendeletének alkalmazásától. Márpedig, amennyiben a Róma II. rendelet 2008. július 11‑i hatálybalépése az ezt követően bekövetkezett károkozó események alkalmazására is kiterjedt, e károkozó események 2008. július 11‑től esnének a Róma II. rendelet rendelkezéseinek hatálya alá, még ha e rendelkezés alkalmazásának időpontja el is térne. Ez a helyzet ahhoz vezetne, hogy e rendelkezések a jogalkotó által ennek érdekében előírt időpontnál, vagyis 2009. január 11‑nél előbb lennének alkalmazhatók.
44. Egyébiránt amint azt a Bizottság a Brüsszeli IIa. rendelet példájára hivatkozva megjegyzi, amikor az uniós jogalkotó a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén egyes rendeletek bizonyos cikkeinek alkalmazását úgy határozza meg, hogy az egybeessen e rendeletek hatálybalépésével,(35) e cikkek hatásai egy korábbi alkalmazási időpont rögzítéséből erednek, és nem magának a rendeletek hatálybalépéséből. Következésképpen a hatálybalépés és az alkalmazás fogalma közötti különbség elhomályosul.
45. A 31. és 32. cikket megelőző cikkek elemzése jól mutatja az uniós jogalkotó azon szándékát, hogy a Róma II. rendelet alkalmazásának időpontját kitolja azon nemzetközi egyezmények közzétételének biztosítása érdekében, amelyekben egy vagy több tagállam részes, és amelyek a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg. Ezzel szemben semmiféle utalás nincs a rendelet 2009. január 11‑ét megelőzően bekövetkezett károkozó eseményekre való esetleges alkalmazására, illetve a 31. cikkben említett hatálybalépés időpontja és a 32. cikkben említett alkalmazás időpontja közötti különbségtételre.
46. Az előző pontban tett megállapításomat nem kérdőjelezi meg a Róma II. rendelet 30. cikkében előírt felülvizsgálati záradék léte, amely az e rendelet alkalmazásáról szóló jelentés 2001. augusztus 20‑ig történő benyújtását írja elő. Ezen időpontról való rendelkezés nem azt akarja jelenteni, hogy a Róma II. rendelet négy évvel korábban, vagyis 2007. augusztus 20‑án lépett volna hatályba. Ugyanis e cikk nem tesz említést a hatálybalépés időpontjáról. Egyébiránt a szóban forgó, az egyeztetőbizottság által jóváhagyott 2007. június 22‑i utolsó rendelettervezet semmiféle dátumot sem említ, a kitöltendő részt üresen hagyták.(36) Ugyanez igaz az Európai Parlament és a Tanács által készített 2007. július 11‑i – vagyis az elfogadás napján kelt – utolsó dokumentumra(37). A „2011. augusztus 20.” mint pontos dátum tehát később került a szövegbe, és egyetlen olyan tényező sem erősíti meg, hogy ezen időpont összefüggésben állna a 31. cikkben említett hatálybalépéssel.
E – A Róma II. rendelet céljáról
47. A Róma II. rendelet hatodik, tizenharmadik, tizennegyedik és tizenhatodik preambulumbekezdésére figyelemmel e rendelet célja különösen a jogviták kimenetele előreláthatóbbá válásának biztosítása, valamint az alkalmazandó joggal kapcsolatos biztonság javítása, illetve az olyan versenytorzítások kockázatainak elkerülése, amelyek a nem egységes szabályok alkalmazásából eredhetnek.
48. Az a tény, hogy a Róma II. rendeletet a 2007. augusztus 20‑át követően felmerült károkozó eseményekre 2009. január 11‑től kell alkalmazni, bizonytalanná teszi a hivatkozott rendelet alkalmazásának kezdő időpontját. Ez a bizonytalanság egyértelműen kitűnik a felek által az ezzel a helyzettel kapcsolatosan előadott észrevételeiből. A felperes úgy véli, hogy a Róma II. rendelet alkalmazását a 2009. január 11‑től indított peres eljárásokhoz viszonyítva kellene meghatározni. A görög kormány a „iura novit curia” elvére hivatkozva úgy véli, hogy a megkeresett bíróságnak az adott ügyet a határozathozatal pillanatában hatályban lévő jognak megfelelően kell elbírálnia: következésképpen 2009. január 11‑től a Róma II. rendelet egy folyamatban lévő eljárásban bármikor – a kereset benyújtásától a végleges határozat kihirdetéséig –alkalmazható. A Bizottság megerősíti ezt a bizonytalanságot, a maga részéről hangsúlyozva, hogy amennyiben a Róma II. rendelet alkalmazása korábbi tényállásokra vonatkozik, három kritérium lenne figyelembe vehető: az eljárás kezdete, az alkalmazandó jog bíróság általi meghatározása és az ítélet kihirdetése.
49. A fentiek összességéből egyértelműen kiderül, hogy amennyiben a Róma II. rendeletet a 2007. augusztus 20‑át követően bekövetkezett károkozó eseményekre kellene alkalmazni, nem lehetne a hivatkozott rendelet alkalmazását minden tagállamban pontosan 2009. január 11‑ben meghatározni, és ez az Európai Unióban szükségszerűen különböző megoldásokhoz vezetne.
50. A Róma II. rendelet a hivatkozott rendelet hatodik, tizenharmadik, tizennegyedik és tizenhatodik preambulumbekezdésében kimondott követelményeknek megfelelő és az összes tagállamban történő egységes alkalmazása érdekében tehát a Róma II. rendeletet az alkalmazás időpontját követően bekövetkezett károkozó eseményekre kell alkalmazni.
51. Amennyiben a Bíróság nem kívánná követni ezt a megközelítést, és valamelyik, a felek által kifejtett kritériumot – vagyis az eljárás kezdetét, az alkalmazandó jog bíróság általi meghatározását, illetve az ítélet kihirdetését, amelyet a folyamatban lévő eljárások esetében meghatározása érdekében pontosan ki kellene fejteni – fogadná el a Róma II. rendelet korábban bekövetkezett eseményekre való alkalmazásának pontosabb meghatározása érdekében, lenne pár észrevételem, amelyben kifejteném, hogy a fenti kritériumok egyike sem teszi lehetővé, hogy a rendelet céljának megfelelő és kielégítő megoldást találjunk.
52. Először is 2009. január 11. előtt és után a 2007. augusztus 20. és 2009. január 10. között bekövetkezett károkozó eseményekre alkalmazandó jog – a választott kritériumnak megfelelően – a kereset benyújtásának, az alkalmazandó jog meghatározásának, illetve az ítélet kihirdetésének időpontjától függően eltérő lenne. Így különböző kollíziós szabályok lennének alkalmazandók ugyanabban az időszakban. Ez a helyzet különösen problémás lehet, amennyiben több kérelmező sérül meg ugyanabban a balesetben. Ugyanis különböző keresetekre különböző jogszabályok lennének irányadók aszerint, hogy a kereset benyújtására, az alkalmazandó jog meghatározására vagy a végleges határozathozatalra 2009. január 11. előtt vagy után került sor. Egyébiránt az előterjesztő bíróság különösen emlékeztet arra, hogy mind a kereset bírósághoz való benyújtása, mind a tárgyalás kitűzése taktikai manipulációra ad lehetőséget a feleknek. A 2007. augusztus 20. és 2009. január 10. közötti időszak tekintetében ugyanis e kritériumok egyikének kiválasztása a rendelet céljával ellentétes lenne.
53. Másodszor, amennyiben az említett átmeneti időszaktól eltekintve a Bíróság a fenti kritériumok egyikét választja, és a Róma II. rendelet alkalmazása – amint azt az Egyesült Királyság Kormánya írásbeli észrevételeiben megjegyezte – valamely bírósági eljárástól függ, egyáltalán nincs akadálya annak, hogy a korábbi jogszabály továbbra is alkalmazható legyen a felek által szabályozott esetekben, anélkül hogy szükség volna bírósági eljárás indítására, amennyiben a felek nem fordulnak bírósághoz. Márpedig – amint azt az előterjesztő bíróság és az Egyesült Királyság Kormánya is megjegyzi – a felek gyakran próbálnak egyezségre jutni, mielőtt bírósághoz fordulnának, mivel az Angliában és Walesben alkalmazandó polgári eljárási jogi szabályok erre a fajta eljárásra ösztönöznek; ez a jelenség lehetővé teszi a jogviták rendezésével járó költségek csökkentését és általánosságban a gondos igazságszolgáltatás elősegítését.(38) Ennélfogva a korábbi nemzetközi magánjog lehet irányadó a feleknek a bíróság esetleges beavatkozását megelőző helyzetére. Márpedig ellentétes lenne a Róma II. rendelet céljával, hogy a mediációt igénybe vevő felek attól tartsanak, hogy azáltal, hogy később esetleg bírósághoz fordulnak, megváltozhat az alkalmazandó jog.
54. Következésképpen mind a 31. és 32. cikk szövegét, mind a Róma II. rendelet célját figyelembe véve egyértelműen kitűnik, hogy a hivatkozott rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azt azokra a károkozó eseményekre kell alkalmazni, amelyek 2009. január 11‑én vagy azt követően következtek be. Ennélfogva nem szükséges válaszolni az előterjesztő bíróság második kérdésére, amely az eljárás megindításának időpontjának, illetve az alkalmazandó jog meghatározásának a Róma II. rendelet alkalmazására kifejtett hatására vonatkozik.
V – Végkövetkeztetések
55. Az összes fenti megfontolásra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a High Court of Justice által előterjesztett kérdésekre:
„1) A a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (Róma II. rendelet) az EK 254. cikkel összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság nem köteles e rendeletet, és különösen 15. cikkének c) pontját alkalmazni olyan esetben, amelyben a károkozó esemény 2007. augusztus 29‑én következett be. A 864/2007 rendeletet csupán azokra a károkozó eseményekre kell alkalmazni, amelyek 2009. január 11‑én vagy azt követően következtek be.
2) Figyelembe véve az első kérdésre adott választ, a második kérdésre nem szükséges válaszolni.”