A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2018. november 21.(*)

[A 2019. június 7‑i végzéssel kijavított szöveg]

„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A »glifozát« hatóanyag forgalomba hozatalára vonatkozó első engedéllyel kapcsolatos dokumentumok – A hozzáférés részleges megtagadása – Harmadik személy kereskedelmi érdekeinek védelmével kapcsolatos kivétel – Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése – Nyomós közérdek – 1367/2006/EK rendelet – Az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése – 91/414/EGK irányelv”

A T‑545/11. RENV. sz. ügyben,

a Stichting Greenpeace Nederland (székhelye: Amszterdam [Hollandia]),

a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) (székhelye: Brüsszel [Belgium])

(képviselik őket: B. Kloostra és A. van den Biesen ügyvédek)

felpereseknek,

támogatja őket:

a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk, C. Meyer‑Seitz, H. Shev, L. Swedenborg és F. Bergius, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az Európai Bizottság (képviselik: A. Buchet, P. Ondrůšek és L. Pignataro‑Nolin, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és D. Klebs, meghatalmazotti minőségben),

a European Chemical Industry Council (Cefic) (székhelye: Brüsszel),

az Association européenne pour la protection des cultures (ECPA) (székhelye: Brüsszel)

(képviselik őket: I. Antypas és D. Waelbroeck ügyvédek),

a CropLife International AISBL (CLI) (székhelye: Brüsszel, képviselik: R. Cana és E. Mullier ügyvédek, valamint D. Abrahams barrister),

a CropLife America Inc. (székhelye: Washington, DC [Egyesült Államok]),

a National Association of Manufacturers of the United States of America (NAM) (székhelye: Washington)

és

az America Chemistry Council Inc. (ACC) (székhelye: Washington)

(képviselik őket kezdetben: M. Abenhaïm és K. Nordlander ügyvédek, később: K. Nordlander és M. Zdzieborska solicitor, végül: K. Nordlander, M. Zdzieborska és Y.‑A. Benizri ügyvéd),

valamint

a European Crop Care Association (ECCA) (székhelye: Brüsszel, képviseli: S. Pappas ügyvéd)

beavatkozó felek,

a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) alkalmazásában a Németországi Szövetségi Köztársaság mint jelentéstevő tagállam által készített, a »glifozát« hatóanyagra vonatkozó értékelőjelentés‑tervezet 4. kötetéhez való hozzáférést megtagadó 2011. augusztus 10‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, J. Schwarcz (előadó) és C. Iliopoulos bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. március 23‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperesek, a Stichting Greenpeace Nederland és a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) 2010. december 20‑án a glifozát hatóanyag forgalomba hozatalának a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) szerinti első engedélyezésére vonatkozó egyes dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be. A kérelem az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (HL 2006. L 264., 13. o.) alapult.

2        A kért dokumentumok a következők voltak:

–        a Németországi Szövetségi Köztársaság mint jelentéstevő tagállam által a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe történő első felvételét megelőzően készített értékelőjelentés‑tervezet egy példánya (a továbbiakban: jelentéstervezet);

–        a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által bemutatott valamennyi vizsgálat teljes listája, amely felvételről a 91/414 irányelv I. mellékletének többek között a glifozát hatóanyagként történő felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2001. november 20‑i 2001/99/EK bizottsági irányelv (HL 2001. L 304., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 182. o.) döntött;

–        a vizsgálatoknak a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által 2001‑ben benyújtott teljes, hiánytalan és eredeti dokumentációja a hosszú távú toxicitásra, mutagenitásra, rákkeltő hatásra és neurotoxicitásra vonatkozó vizsgálatokat és a reprodukcióra vonatkozó vizsgálatokat érintő részében.

3        A 2011. január 20‑i levelével az Európai Bizottság felhívta a felpereseket, hogy forduljanak a német hatóságokhoz a fenti 2. pontban említett, kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele céljából.

4        A 2011. február 7‑i levelükkel a felperesek az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló megerősítő kérelmet nyújtottak be.

5        A Bizottság főtitkára, miután az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően a német hatóságok előzetes beleegyezését kérte, 2011. május 6‑i levelében engedélyezte a jelentéstervezethez való hozzáférést, annak 4. kötete kivételével (a továbbiakban: vitatott dokumentum), amelynek hozzáférhetővé tételét az említett hatóságok megtagadták, és amely a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő első felvételét kérelmezők által bemutatott vizsgálatok teljes listáját tartalmazza. A Bizottság főtitkára tájékoztatta a felpereseket arról, hogy nincs a Bizottságnál e vizsgálatok teljes, hiánytalan és eredeti dokumentációja, és ezt soha nem is küldték meg a számára. A Bizottság főtitkára kifejtette továbbá, hogy a német hatóságokkal továbbra is folyamatban van a konzultáció a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételéről, és döntést a későbbiekben hoznak majd.

6        A 2011. augusztus 10‑i határozatával (továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság főtitkára megtagadta a vitatott dokumentumhoz való hozzáférést annak alapján, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a megtagadás mellett foglalt állást.

7        A megtámadott határozatban a Bizottság főtitkára bemutatta azokat az okokat, amelyekre hivatkozva a Németországi Szövetségi Köztársaság tiltakozott a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kivétel, nevezetesen a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelme alapján. A Németországi Szövetségi Köztársaság azon a véleményen volt ugyanis, hogy a vitatott dokumentum a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők szellemitulajdon‑jogaira vonatkozó, bizalmas információkat tartalmaz, amelyek az alábbiak: az egyes kérelmezők által előállított hatóanyag részletes kémiai összetétele, részletes információk minden egyes felvételt kérelmező hatóanyagának előállítási eljárásáról, valamint a szennyeződésekre, a végtermékek összetételére és a felvételt kérelmező különböző személyek közötti szerződéses jogviszonyokra vonatkozó információk.

8        A Bizottság főtitkára, miután megjegyezte, hogy a német hatóságok kijelentették, hogy álláspontjuk szerint nem áll fenn az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti nyomós közérdek, amely a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét igazolná, megvizsgálta, hogy az 1367/2006 rendelet fényében ilyen közérdekre lehet‑e hivatkozni. Kijelentette, hogy e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése a vitatott dokumentum tekintetében nem alkalmazható, mivel e dokumentum nem tartalmaz olyan információt, amelyet a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak lehetne tekinteni.

9        Márpedig, a Bizottság főtitkára véleménye szerint, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó információk a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által történő előállításának eljárására vonatkoznak, és az érdekek elvégzendő mérlegelésére tekintettel e kérelmezők szellemi tulajdonjogai védelmének szükségessége meghaladja az információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdeket. A vitatott dokumentumban foglalt információk hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné ugyanis a versenytárs vállalkozások számára, hogy lemásolják a glifozát felvételét kérelmezők előállítási eljárását, ami jelentős veszteséget okozna ez utóbbiak számára, valamint sértené kereskedelmi érdekeiket és szellemitulajdon‑jogaikat. Az információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdeket a korábbiakban tekintetbe vették, mivel a glifozát környezetbe való kibocsátásának lehetséges hatásairól a jelentéstervezet többi, nyilvánosságra hozott része is említést tesz, többek között a releváns szennyeződések és metabolitok tekintetében. Ami a vitatott dokumentumban foglalt, nem releváns szennyeződésekre vonatkozó információkat illeti, azok olyan tényezőkkel kapcsolatosak, amelyek nem jelentenek veszélyt az egészségre vagy a környezetre, ám az egyes termékek előállítási eljárásának felfedéséhez vezetnének.

10      A Bizottság főtitkára ezt követően megjegyezte, hogy a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére irányuló eljárásból következik, hogy az 1367/2006 rendelet által az e hatóanyag környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozó információk nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele tekintetében előírt kötelezettségeket figyelembe vették. Ilyen körülmények között az e hatóanyagot előállítók érdekei védelmének kellett elsőbbséget élvezniük.

11      A Bizottság főtitkára ebből arra következtetett, hogy a kért információk nem az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, és nincs bizonyíték az 1049/2001 rendelet értelmében vett olyan nyomós közérdek fennállására, amely igazolná a hozzáférhetővé tételt, mivel álláspontja szerint ilyen érdek a glifozátot előállítók kereskedelmi érdekeinek és szellemitulajdon‑jogainak védelme tekintetében áll fenn.

 A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás

12      A Törvényszék Hivatalához 2011. október 14‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet indítottak.

13      A Törvényszék pervezető intézkedésként két kérdést tett fel a felpereseknek, amelyekre ők a Törvényszék Hivatalához 2013. január 18‑án érkezett levelükkel válaszoltak.

14      A 2013. január 9‑i végzésével a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be a vitatott dokumentumot, és határozza meg, hogy mely részek vonatkoznak a glifozát tisztaságára, a benne található összes szennyeződés „meghatározására” és mennyiségére, valamint az ellenőrzésekhez használt tételek analitikai profiljára, de nem kellett megküldenie a felpereseknek a vitatott dokumentumot. A 2013. január 25‑én érkezett levelével a Bizottság benyújtotta a vitatott dokumentumot.

15      A vitatott dokumentum három aldokumentumból áll. Az első aldokumentum címe: „Monográfia – 1998. december 11. – 4. kötet – A rész – Glifozát”, és nyolc pontot tartalmaz, amelyek címe az alábbi: „C.1 Bizalmas információ”, „C.1.1 Részletes információk a hatóanyag előállítási eljárásáról (II A melléklet 1.8)”, „C.1.2 A hatóanyag részletes specifikációja (II A melléklet 1.9–1.11)”, „C.1.3 A készítmények részletes specifikációja (II A melléklet 1.4)”, „C.2 A közös dosszié benyújtására vonatkozó információk összefoglalása és értékelése”, „C.2.1 A benyújtott információk és dokumentáció összefoglalása (dosszié, B dokumentum)”, „C.2.2 A benyújtott információk és dokumentáció értékelése” és „C.2.3 Állásfoglalás a bejelentő vállalkozás által foganatosított intézkedések észszerű vagy észszerűtlen jellegéről”. A második aldokumentum címe: „A monográfiához fűzött kiegészítés – 1998. december 11‑i 4. kötet – Glifozát – Glifozát‑trimesium – A rész – Glifozát”, 2000. január 14‑i dátummal van ellátva, és egyetlen pontot tartalmaz, amelynek címe: „C.1.2.1 Az izomerek, szennyeződések és adalékanyagok meghatározása (II A melléklet 1.10)”. A harmadik aldokumentum címe: „A monográfiához fűzött 2. kiegészítés – 1998. december 11‑i 4. kötet – Glifozát – Glifozát‑trimesium”, 2001. május 12‑i dátummal van ellátva, és három pontot tartalmaz, amelyek címe az alábbi: „C.1.1 A hatóanyag előállítási eljárására vonatkozó részletes információk (II A melléklet 1.8)”, „C.1.2 A hatóanyag tisztaságának részletes specifikációja” és „C.1.2.1 Az izomerek, szennyeződések és adalékanyagok meghatározása (II A melléklet 1.10)”.

16      A 2013. január 25‑i levelével a Bizottság meghatározta továbbá, hogy a vitatott dokumentumot képező három aldokumentum mely részei vonatkoznak a glifozát tisztaságára, a benne jelen lévő összes szennyeződés „meghatározására” és mennyiségére, valamint az ellenőrzésekhez használt tételek analitikai profiljára.

17      A 2013. február 26‑i tárgyaláson (a továbbiakban: 2013. február 26‑i tárgyalás) meghallgatták a felek szóbeli előadásait.

18      A 2013. október 8‑i Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe kontra Bizottság ítélettel (T‑545/11, a továbbiakban: alapítélet, EU:T:2013:523) a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az megtagadta a vitatott dokumentumnak a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információkat – nevezetesen először is az egyes gazdasági szereplők által bejelentett hatóanyagban jelen lévő minden szennyeződés „meghatározására” és mennyiségére, másodszor az egyes tételekben jelen levő szennyeződések és e szennyeződések mindegyikének minimális, átlagos és maximális értékére, és harmadszor az érintett különböző gazdasági szereplők által előállított növényvédő szerek összetételére vonatkozó információkat – tartalmazó egyes részeihez való hozzáférést.

19      A Bíróság Hivatalához 2013. december 17‑én érkezett beadványában a Bizottság fellebbezést nyújtott be az alapítélettel szemben.

20      A Németországi Szövetségi Köztársaság, az America Chemistry Council Inc. (ACC), a CropLife America Inc., a CropLife International AISBL (CLI), a European Chemical Industry Council (Cefic), a European Crop Care Association (ECCA), az Association européenne pour la protection des cultures (ECPA) és a National Association of Manufacturers of the United States of America (NAM) számára az erre irányuló kérelmeik nyomán megengedték, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzanak az eljárásba.

21      Fellebbezésének alátámasztására a Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozott, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk” fogalmának a Törvényszék általi téves értelmezésén alapul.

22      A Svéd Királyság által támogatott felperesek a fellebbezés elutasítását kérték.

23      A Bíróság a 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélettel (C‑673/13 P, a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2016:889) hatályon kívül helyezte az alapítéletet és visszautalta az ügyet a Törvényszék elé.

 Az eljárás és a felek kérelmei a visszautalást követően

24      Az ügyet a Törvényszék negyedik tanácsának osztották ki.

25      2017. január 30‑án, illetve 2017. február 2‑án a felperesek, illetve a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése alapján a visszautalásra vonatkozó írásbeli észrevételeket nyújtottak be.

26      A Svéd Királyság – miután hozzáférést kért és kapott a 2013. október 8‑i Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe kontra Bizottság ítélet (T‑545/11, EU:T:2013:523) alapjául szolgáló ügy (a továbbiakban: alapügy) iratanyagához –, illetve a CropLife America, a NAM, az ACC, a CLI, a Cefic és az ECPA az eljárási szabályzat 217. cikkének (1) bekezdésével összhangban 2017. január 23‑án, illetve 2017. február 2‑án a visszautalásra vonatkozó írásbeli észrevételeket nyújtott be.

27      2017. május 3‑án és 2017. május 4‑én a Bizottság, a CLI, a Cefic, az ECPA, az ECCA, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Svéd Királyság az eljárási szabályzat 217. cikkének (3) bekezdésével összhangban írásbeli észrevételeket tartalmazó kiegészítő beadványokat nyújtott be.

28      A Svéd Királyság által támogatott felperesek az észrevételeikben azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        állapítsa meg, hogy a Bizottság megsértette az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL 2005. L 124., 1. o.) jóváhagyott, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25‑én elfogadott Egyezményt (kihirdette: a 2001. évi LXXXI. törvény, a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény), valamint az 1049/2001 és 1367/2006 rendeletet;

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

29      Észrevételeiben a Bizottság, amelyet a CropLife America, a NAM, az ACC, a CLI, a Cefic, az ECPA, az ECCA és a Németországi Szövetségi Köztársaság támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogvita terjedelméről

30      A felperesek által tett pontosításokat követően – amint arra az alapítéletnek a fellebbezés tárgyában hozott ítélettel kétségbe nem vont 22–24. pontja már rámutatott – a jogvitát a vitatott dokumentum azon részére kell korlátozni, amely a hatóanyag tisztaságának fokára, a technikai anyagban jelen lévő szennyeződések „meghatározására” és mennyiségére, a tételek analitikai profiljára és a létrehozott termék pontos összetételére vonatkozik, a felperesek által a 2013. február 26‑i tárgyaláson kifejtettek szerint. Ami a szennyeződéseket illeti, a felperesek kijelentették, hogy azt szeretnék tudni, hogy a glifozát előállítási eljárása során milyen más vegyi anyagok keletkeznek, és milyen mennyiségben. Ami a vállalkozások által a vizsgálatok céljából benyújtott tételek analitikai profilját illeti, a felperesek kijelentették, hogy szeretnék megismerni a tételek tartalmát és összetételét, különösen a többi hozzáadott vegyi anyagot, illetve a vizsgálatok leírását és azok tényleges hatásait.

 A jogkérdésről

31      Keresetük alátámasztására a felperesek három jogalapra hivatkoznak. Először is, úgy vélik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése nem biztosít valamely tagállam számára vétójogot, és a Bizottság nem fogadhatja el e tagállam véleményét az ugyanezen rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti egyik kivétel alkalmazása tekintetében. Másodszor a felperesek azt állítják, hogy a hozzáférés joga alóli, a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmére irányuló kivételt el kell vetni, mivel a kért – a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó – információk hozzáférhetővé tételét nyomós közérdek igazolja. A felperesek harmadszor arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat nem egyeztethető össze az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével és az Aarhusi Egyezmény 4. cikkével, mivel a Bizottság nem értékelte a hivatkozott kereskedelmi érdekek megsértésének tényleges veszélyét.

 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdése hatályának megsértésére alapított, első jogalapról

32      Első jogalapjukkal a felperesek azt állítják, hogy az információk közlésének megtagadása, illetve a tagállam által hivatkozott kivételek alkalmazásával összefüggésben a Bizottság hatáskörének pusztán prima facie vizsgálatra való korlátozása nem alapítható az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésére. Mindez egyrészt a 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítéletből (C‑64/05 P, EU:C:2007:802), másrészt pedig az 1367/2006 rendelet alkalmazásából, illetve az európai uniós jognak az Aarhusi Egyezménnyel összhangban álló értelmezéséből következik.

33      A Bizottság szerint el kell utasítani a felperesek érvelését.

34      Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet (4) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből következően e rendelet célja, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerezzen az intézményeknél lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának. E rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint ez a jog nem csupán az intézmény által kiállított, hanem a harmadik személyektől hozzá érkező dokumentumokra is vonatkozik, amely harmadik személyek között a tagállamok is szerepelnek, ahogyan ezt ugyanezen rendelet 3. cikkének b) pontja kifejezetten meghatározza.

35      Mindazonáltal az 1049/2001 rendelet 4. cikke előír a dokumentumhoz való hozzáféréshez való jog alóli kivételeket. Különösen e cikk (5) bekezdése kimondja, hogy bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye hozzáférhetővé.

36      Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése eljárási jellegű szabály, mivel azon követelmény előírására korlátozódik, hogy be kell szerezni az érintett tagállam előzetes beleegyezését, amikor utóbbi ez irányú konkrét kérelmet fogalmazott meg, és mivel az egy uniós határozat meghozatalára irányuló eljárásra vonatkozik (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 78. és 81. pont).

37      Eltérően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésétől, amely a harmadik személyek számára, a tőlük származó dokumentumok esetében csak az érintett intézménnyel való konzultáció jogát biztosítja az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt kivételek alkalmazásának tárgyában, az említett rendelet 4. cikke (5) bekezdésének előírása szerint a tagállam kérésére valamely intézmény az e tagállamtól származó dokumentumot az előzetes beleegyezése nélkül nem teszi hozzáférhetővé.

38      A Bíróság kimondta, hogy amennyiben valamely tagállam élt az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel, és kérte, hogy valamely tőle származó konkrét dokumentumot az előzetes beleegyezése nélkül ne tegyenek hozzáférhetővé, e dokumentumnak az intézmény általi esetleges hozzáférhetővé tételéhez e tagállam beleegyezése szükséges (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 50. pont).

39      Ebből a contrario az következik, hogy az intézmény, amely nem rendelkezik az érintett tagállam előzetes beleegyezésével, nem jogosult a szóban forgó dokumentum hozzáférhetővé tételére (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 44. pont). A jelen esetben a Bizottságnak a vitatott dokumentumhoz való hozzáférésre vonatkozó határozata tehát a német hatóságoknak a megtámadott határozat elfogadása eljárásának keretében hozott határozatától függött.

40      Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése nem biztosít az érintett tagállam számára általános és feltétel nélküli vétójogot arra, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon tiltakozhasson – anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia – egyszerűen amiatt, hogy a dokumentum e tagállamtól származik (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 58. pont). Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének rendelkezése által az érintett tagállamra ruházott hatáskört ugyanis korlátozzák az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt anyagi jogi kivételek, és a tagállam e tekintetben csupán az intézmény döntésében való részvételi jogosultsággal rendelkezik. Ezért az érintett tagállam előzetes beleegyezése, amelyre e 4. cikk (5) bekezdése utal, nem a diszkrecionális vétójoghoz, hanem az említett rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésére alapított kivételek hiányát illető kedvező véleményhez hasonlít (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 76. pont). Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésével így bevezetett döntéshozatali eljárás megköveteli tehát, hogy az érintett intézmény és tagállam tartsa magát az említett 4. cikk (1)–(3) bekezdésében foglalt anyagi jogi kivételekhez (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 83. pont).

41      Ebből következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése csak akkor hatalmazza fel az érintett tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az e rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében említett anyagi jogi kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 99. pont).

42      A jelen esetben meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság rámutat – jóllehet a szóban forgó ügyben az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdését alkalmazták, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kivételen – azaz a német hatóságok által hivatkozott, valamely konkrét természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek, többek között szellemi tulajdonának a védelmén – alapul.

43      Másodszor, a Bíróság azt is kimondta, hogy a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt az érintett intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy ez a tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította‑e a tiltakozását, és hogy ebben a vonatkozásban megfelelően megindokolta‑e az álláspontját. Következésképpen a hozzáférést megtagadó határozat elfogadására irányuló eljárásban a Bizottságnak meg kell győződnie az ilyen indokolás fennállásáról, és arra utalnia kell az általa az eljárás végén elfogadott határozatban (2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 99. pont).

44      Ezzel szemben az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerint nem a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény feladata, hogy kimerítően értékelje az érintett tagállam tiltakozó határozatát, olyan vizsgálatot folytatva, amely túlmegy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozó indokolás puszta meglétének ellenőrzésén (2012. június 21‑i IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ítélet, C‑135/11 P, EU:C:2012:376, 63. pont; 2014. március 27‑i Ecologistas en Acción kontra Bizottság végzés, T‑603/11, nem tették közzé, EU:T:2014:182, 44. pont; 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítélet, T‑669/11, EU:T:2014:814, 54. pont). Az eljáró intézménynek ugyanakkor ellenőriznie kell, hogy a tagállam által adott magyarázatok prima facie megalapozottaknak tűnnek‑e számára (2017. április 5‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑344/15, EU:T:2017:250, 54. pont).

45      Márpedig a Bizottság ellenőrizte, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozásáról szóló határozata tartalmaz‑e a kereskedelmi érdekek védelmére alapított, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében szereplő kivételre hivatkozó indokolást, és hogy ezen indokolás prima facie megalapozott‑e (lásd: fenti 7–11. pont).

46      Egyébiránt el kell utasítani a felperesek azon érvelését, amely szerint a Bizottság nem alapíthatta volna az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezésekben előírt kivételre a környezeti információk hozzáférhetővé tételének megtagadását, mivel az említett rendeletet az 1367/2006 rendelettel és az Aarhusi Egyezménnyel összhangban kell értelmezni.

47      Elegendő ugyanis annak megállapítása, hogy a fenti 42. pontban már kifejtettek szerint a felhozott érv nem állja meg a helyét, mivel a Bizottság nem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján tagadta meg az e dokumentumhoz való hozzáférést.

48      Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

 A környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek fennállására alapított, második jogalapról

 A hozzáférés jogának az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondatából következő terjedelméről

49      Az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében a dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, amennyiben a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik, akár az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése által védett érdekek sérelmének veszélye esetén is. Ez az értelmezés nem vonható kétségbe egy egységes, ellentmondásmentes, vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. és 17. cikkének, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló (a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény [HL 1994. L 336., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 82. o.] 1. C. mellékletét képező) 1994. április 15‑i megállapodás (TRIPS Megállapodás) (HL 1994. L 336., 214. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 305. o.) 39. cikke (2) és (3) bekezdésének, a 91/414 irányelvnek, vagy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL 2009. L 309., 1. o.), és különösen e rendelet 63. cikkének a rendelkezéseivel összhangban álló értelmezésre hivatkozva (lásd ebben az értelemben: az alapítélet 27–46. pontja; lásd továbbá analógia útján: 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 96–102. pont).

 A „környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információ” fogalmáról

50      A Svéd Királyság által támogatott felperesek állítása szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő vélelemről, hiszen a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó környezeti információk. Ezek az információk minden olyan anyagra vonatkoznak, amelyek környezetbe való kibocsátására akkor kerül sor, amikor a már engedéllyel rendelkező „glifozát” hatóanyagot a növényvédő szerekben felhasználják és ténylegesen alkalmazzák. Ráadásul a jelentéstervezetben szereplő információk lehetővé tennék a nyilvánosság számára annak ellenőrzését, hogy az elvégzett vizsgálatok átfogó képet adnak‑e az e vizsgálatok alapján engedélyezett hatóanyag, vagyis a „glifozát” kibocsátásáról és hatásairól.

51      A Bizottság, amelyet a CropLife America, a NAM, az ACC, a CLI, a Cefic, az ECPA és a Németországi Szövetségi Köztársaság támogat, úgy véli, hogy a „kibocsátás” fogalma megszorítóan értelmezendő, és összhangban az Aarhusi Egyezmény végrehajtási útmutatójával, amelyet az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) 2000‑ben bocsátott ki, az anyagoknak a létesítményekből történő közvetlen vagy közvetett kiengedését jelenti. A Bizottság azt állítja, hogy a kért információk nem a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, mivel a vitatott dokumentumban foglalt információk a glifozát előállításának a mellékletbe való felvétel egyes kérelmezői által leírt és a szellemi tulajdonjogaik védelme alá tartozó módszereiről adnak részletes tájékoztatást, lévén hogy az információknak a felperesek érdeklődésére számot tartó kategóriája nem különböztethető meg és választható szét a hatóanyag előállítási módszereire vonatkozó információktól, amelyek ugyancsak a vitatott dokumentum tárgyát képezik. A vitatott információk ráadásul túlságosan „távoliak a piactól” ahhoz, hogy a környezetbe való kibocsátásra vonatkozzanak, és a környezetvédelem szempontjából sem relevánsak, mivel a toxikológiai, ökotoxikológiai vagy környezetvédelmi szempontból fontosnak tekintett valamennyi szennyeződést hozzáférhetővé tették.

52      Ami először is a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint a környezetbe való kibocsátással kapcsolatos rendelkezést megszorítóan kell értelmezni, ezt az érvet mindenképpen el kell utasítani. Elegendő ugyanis rámutatni arra, hogy a Bíróság e tekintetben kimondta, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 49. és 53. pontjában nem követett el téves jogalkalmazást azzal, hogy nem fogadta el az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti, „a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk” fogalmának megszorító értelmezését (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 55. pontja).

53      Másodszor, ami a Bizottság által a fenti 51. pontban említett végrehajtási útmutatóra tett hivatkozást illeti annak alátámasztása érdekében, hogy a „kibocsátás” fogalma a létesítményekből származó kibocsátásra utal, elegendő rámutatni arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg a megtámadott ítélet 54–56. pontjában, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében vett, „a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk” fogalma nem korlátozódik a bizonyos ipari létesítményekből származó kibocsátással kapcsolatos információkra (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 70. pontja).

54      Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság rámutatott arra, hogy jóllehet az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti „a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információ” fogalma nem foglalja magában a pusztán hipotetikus kibocsátással kapcsolatos információkat, e fogalom nem korlátozható a szóban forgó növényvédő szer vagy hatóanyag növényeken vagy talajon való használata során ténylegesen a környezetbe juttatott kibocsátással kapcsolatos információkra, amely kibocsátás többek között aszerint változik, hogy a mezőgazdasági termelők ténylegesen mekkora mennyiségű terméket használnak, és hogy a kereskedelmi forgalomba hozott végtermék pontosan milyen összetevőkből áll (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 73. pontja). A Bíróság így megállapította, hogy az említett fogalom körébe tartoznak a szóban forgó növényvédő szer vagy hatóanyag előre látható, környezetbe való kibocsátására vonatkozó információk, ha e kibocsátásra e termék vagy anyag rendes vagy reális felhasználási feltételei mellett kerül sor, amely felhasználási feltételek megfelelnek annak, amire vonatkozólag az említett termék vagy az említett hatóanyag forgalombahozatali engedélyét kiadták, és amelyek megfelelnek az abban a zónában uralkodó viszonyoknak, ahol e terméket vagy hatóanyagot használni kívánják (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 74. pontja). A Bíróság ezenfelül pontosította, hogy míg valamely termék vagy hatóanyag forgalomba hozatala általában nem elegendő annak megállapításához, hogy e terméket vagy anyagot szükségszerűen a környezetbe juttatják, és hogy az azzal kapcsolatos információk a „környezetbe való kibocsátásra” vonatkoznak, más a helyzet a növényvédő szerekhez vagy az e termékben megtalálható hatóanyagokhoz hasonló termékek esetében, amelyeket a rendes használat keretében rendeltetésüknél fogva a környezetbe juttatnak. Ilyen esetben a szóban forgó termék vagy az e termékben megtalálható hatóanyag rendes vagy reális felhasználási feltételek melletti, előre látható, környezetbe való kibocsátása nem hipotetikus, és az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti „környezetbe való kibocsátás” fogalma alá tartozik (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 75. pontja).

55      Negyedszer, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben megállapította, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy ahhoz, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti, „a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információ” fogalma alá tartozzon, elegendő, ha valamely információ kellően közvetlen kapcsolatban áll a környezetbe való kibocsátással.

56      Egyrészt rámutatott arra, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondatának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés azon információkra vonatkozik, amelyek „a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak”, vagyis amelyek ilyen kibocsátást érintenek vagy arra vonatkoznak, nem pedig az olyan információkra, amelyek akár közvetlen, akár közvetett kapcsolatban állnak a környezetbe való kibocsátással. Ezen értelmezést erősíti meg az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének d) pontja, amely „kibocsátási adatokra” utal (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 78. pontja). Másrészt a Bíróság kimondta, hogy e fogalmat úgy kell érteni, mint amely magában foglalja többek között azon adatokat, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára annak megismerését, hogy ténylegesen mi jut a környezetbe, vagy előreláthatóan mi fog a környezetbe jutni a szóban forgó termék vagy hatóanyag rendes vagy reális felhasználási feltételek melletti használata esetén, amely felhasználási feltételek megfelelnek annak, amire vonatkozólag a szóban forgó termék vagy hatóanyag forgalombahozatali engedélyét kiadták, és amelyek megfelelnek az abban a zónában uralkodó viszonyoknak, ahol az említett terméket vagy hatóanyagot használni kívánják. Így ugyanezen fogalmat úgy kell értelmezni, mint amely kiterjed többek között az említett termék vagy hatóanyag ilyen feltételek melletti tényleges vagy előre látható kibocsátásának jellegére, összetételére, mennyiségére, időpontjára és helyszínére vonatkozó adatokra (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 79. pontja).

57      A „környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk” fogalma alá kell sorolni azon információkat is, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára, hogy egyrészt ellenőrizzék, hogy helyes‑e a tényleges vagy előre látható kibocsátás azon értékelése, amelynek alapján a hatáskörrel rendelkező hatóság engedélyezte a szóban forgó terméket vagy hatóanyagot, másrészt pedig hogy ellenőrizzék az e kibocsátás környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozó adatokat. Ugyanis az 1367/2006 rendelet (2) preambulumbekezdéséből lényegében kitűnik, hogy a környezeti információkhoz való, e rendelet által garantált hozzáférés arra irányul, hogy előmozdítsa a nyilvánosság hatékonyabb részvételét a döntéshozatalban, növelve ezzel a hatáskörrel rendelkező hatóságok döntéshozatalának számonkérhetőségét, valamint hozzájárulva a lakossági tudatossághoz és az elfogadott határozatok támogatottságához. Márpedig ahhoz, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a környezeti ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóságok által hozott határozatok megalapozottak, valamint hogy hatékony részt vehessenek a környezeti ügyekre vonatkozó döntéshozatali eljárásokban, a nyilvánosságnak hozzá kell férnie azon információkhoz, amelyek lehetővé teszik számára annak ellenőrzését, hogy a kibocsátást megfelelően értékelték‑e, és képesnek kell lenniük arra, hogy észszerűen megértsék, hogyan érintheti a környezetet az említett kibocsátás (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 80. pontja).

58      Ezzel szemben, noha nincs helye „a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk” fogalma megszorító értelmezésének, e fogalom nem foglalhat magában minden, a környezetbe történő kibocsátással valamilyen módon – akár közvetlenül – kapcsolatban álló információt. Ugyanis, noha az említett fogalmat úgy kell értelmezni, mint amely kiterjed ezen információkra, e fogalom nagyrészt kimerítené az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti „környezeti információ” fogalmát. Az ilyen értelmezés tehát teljesen megfosztaná a hatékony érvényesüléstől az intézmények számára az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt azon lehetőséget, hogy megtagadhassák a környezeti információk hozzáférhetővé tételét többek között azon az alapon, hogy az ilyen hozzáférhetővé tétel sértené valamely meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét, és megbontaná azon egyensúlyt, amelyet az uniós jogalkotó az átláthatóság célkitűzése és ezen érdekek védelme között kialakítani kívánt. Az ilyen értelmezés aránytalanul sértené az EUMSZ 339. cikkben biztosított szakmai titok védelmét is (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 81. pontja).

 A „környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk” fogalmának a vitatott dokumentumra történő alkalmazása

59      Először is hangsúlyozni kell, hogy a felperesek nem a glifozát hatóanyagot bejelentő különböző gazdasági szereplők közötti szerződéses jogviszonyokra, illetve e hatóanyag előállításának módjára vonatkozó információkhoz kérnek hozzáférést, amelyek a Bizottság által a Törvényszéknek megküldött első aldokumentum „Részletes információk a hatóanyag előállítási eljárásáról (II A melléklet 1.8)” című C.1.1 pontjának (1–11. o.) és „A közös dosszié benyújtására vonatkozó információk összefoglalása és értékelése” című C.2 pontjának (88. és 89. o.), valamint a Bizottság által megküldött harmadik aldokumentum „A hatóanyag előállítási eljárására vonatkozó részletes információk (II A melléklet 1.8)” című C.1.1 pontjának (1–3. o.) felelnek meg.

60      Másodsorban, a felperesek a 2013. február 26‑i tárgyaláson pontosították a hozzáférés iránti kérelmük bizonyos pontjait. A glifozátban jelen lévő szennyeződések „meghatározására” és mennyiségére, a vizsgált tételek analitikai profiljára, különösen az összetételükre, a vizsgálatok során hozzáadott vegyi anyagok „meghatározására” és mennyiségére, valamint e vizsgálatok időtartamára és e vizsgálatok hatóanyagra gyakorolt tényleges hatásaira vonatkozó információkhoz szeretnének hozzájutni.

61      Ekként kizárólag akkor állapítható meg, hogy a Bizottság értékelési hibát követett el, amikor megtagadta a hozzáférést, ha a vitatott dokumentumnak a fenti 59. pontban említett részeken kívüli részei olyan információkat tartalmaznak, mint amelyeket a fenti 60. pont pontosít, vagy a glifozát tartalmú növényvédő szerek összetételére vonatkozó információkat tartalmaznak, és csakis azzal a feltétellel, hogy ezen információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak minősülhetnek.

62      Harmadsorban az alapügy keretében a felperesek pontosítással szolgáltak a tekintetben, hogy a glifozátban jelen lévő szennyeződések „meghatározására” és mennyiségére, a vizsgált tételek analitikai profiljára és az e hatóanyagot tartalmazó termék összetételére vonatkozó információk milyen módon vezethetnek az említett szennyeződések környezetbe való kibocsátása szintjének meghatározásához.

63      Keresetlevelükben a felperesek azt állítják, hogy a hatóanyag környezetben előforduló maradványai, valamint azok emberi egészségre gyakorolt hatásai közvetlen kapcsolatot mutatnak a hatóanyag tisztaságával, közelebbről a glifozátban jelen lévő szennyeződések – és nem csupán a Bizottság által relevánsnak tekintett szennyeződések – „meghatározásával” és mennyiségével. Álláspontjuk szerint az ellenőrzésekhez használt tételek analitikai profiljának ismerete ugyancsak lényeges ezen ellenőrzések, valamint azon vizsgálatok értelmezéséhez, amelyek alapján a glifozátot felvették a 91/414 irányelv I. mellékletébe. Ez indokolja a létrehozott és ellenőrzött termékek pontos összetételének hozzáférhetővé tételét, amely lehetővé tenné annak meghatározását, hogy milyen toxikus elemek kerülnek kibocsátásra a környezetbe, illetve maradhatnak ott egy bizonyos ideig.

64      A felperesek az alapügyben a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésekre adott válaszukban azt is pontosították, hogy az általuk kért információk mennyiben érintik a „környezetbe való kibocsátás” fogalmát. Így az álláspontjuk szerint a glifozátban jelen lévő szennyeződések a glifozáttal egy időben szabadulnak fel. Ezenfelül e szennyeződések, mennyiségük függvényében, befolyásolhatták a glifozát káros hatásaira vonatkozó, a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele céljából előírt vizsgálatok eredményeit. Annak meghatározásához, hogy az e felvétel céljából végzett vizsgálatok reprezentatívnak tekinthetőek‑e azon, környezetbe való kibocsátás tekintetében, amely a glifozáttartalmú növényvédő szerek használata során valósul meg, a tételek analitikai profiljára vonatkozó információk ismerete szükséges. A felperesek válaszuk mellékleteként csatoltak egy olyan dokumentumot, amely többek között a glifozát előállításának folyamatát, illetve az e hatóanyag előállítása céljából hozzáadott elemeket mutatja be, és amely kitér arra, hogy a létrehozott hatóanyagban jelen lévő szennyeződések ki fognak jutni a környezetbe. Egyébként ugyanezen dokumentum hangsúlyozza, hogy milyen jelentősége van a vizsgált tételek analitikai profiljára vonatkozó információk ismeretének annak vizsgálatához, hogy e profil megfelel‑e a piacon forgalomba hozott termékek profiljának, mivel a kis mennyiségben történő előállítás a glifozát eltérő analitikai profilját eredményezheti, a forgalmazás céljából, nagy mennyiségben előállított termékéhez képest. Ezen információk birtokában lehetséges a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele céljából vizsgált tételek analitikai profilja, illetve a forgalomba hozott termékek analitikai profilja közötti esetleges eltérések ellenőrzése, és annak meghatározása, hogy az elvégzett vizsgálatok relevánsak voltak‑e a glifozát környezetbe való tényleges kibocsátásához képest. Végül az említett dokumentum kiemeli, hogy a kért információk alapján meg lehetne tudni, hogy azon bomlástermékek szintje, amellyé a környezetbe kibocsátott glifozát átalakul, a földalatti vizekben állandó és szennyező jellegű‑e.

65      Noha a Bizottság egyetért abban, hogy minden hatóanyagot szükségszerűen kibocsátanak a környezetbe életciklusa egy adott pillanatában, úgy véli, hogy a vitatott dokumentum nem a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak tekinthető információkat, hanem a glifozátot a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének céljából bejelentő egyes gazdasági szereplők előállítási módszereire vonatkozó információkat tartalmaz. A Bizottság tiltakozik a szennyeződésekre vonatkozó információk és a tételek analitikai profiljára vonatkozó információk hozzáférhetővé tételével szemben, és arra hivatkozik, hogy az lehetővé tenné a hatóanyag előállítási módszereinek rekonstruálását és a kapcsolódó üzleti titkok felfedését, lévén hogy az információk e különböző kategóriának megkülönböztetése és szétválasztása lehetetlen. Végezetül a Bizottság azt állítja, hogy a toxikológiai szempontból, illetve a hatóanyag egészségre gyakorolt hatásai tekintetében releváns valamennyi információt beható vizsgálatnak vetették alá, és azokat a 2011. május 6‑i határozattal hozzáférhetővé tették, továbbá rámutat arra, hogy a felperesek nem jelölik meg azokat az okokat, amelyek folytán a már hozzáférhetővé tett dokumentumok nem elégségesek a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére irányuló eljárás megalapozottságának értékeléséhez.

66      Negyedsorban emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék az alapügyben tett pervezető intézkedések keretében birtokába jutott a vitatott dokumentumnak, amely több aldokumentumból áll, amint erre a Bizottság felhívta a figyelmet a vitatott dokumentumot kísérő levelében.

67      Az első aldokumentum tartalmazza többek között „A hatóanyag részletes specifikációja (II A melléklet 1.9–1.11)” című C.1.2 pontot, amely egyrészt a jelentéstevő tagállamhoz a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét szorgalmazó gazdasági szereplők által benyújtott bejelentéseket tartalmazza, megjelölve az előállított glifozátban jelen lévő különböző szennyeződéseket, valamint e szennyeződések mindegyikének pontos vagy maximális mennyiségét (C.1.2.1 pont: „Az izomerek, szennyeződések és adalékanyagok meghatározása (II A melléklet 1.10)”, 11–61. o.), másrészt a vizsgált tételek analitikai profilját, táblázat formájában feltüntetve az egyes tételekben jelen lévő minden egyes szennyeződés mennyiségét, valamint a szennyeződések minimális, átlagos és maximális mennyiségét, miután a szóban forgó gazdasági szereplők többsége az adatok vizsgálatának és hitelesítésének módszereit is benyújtotta (C.1.2.2 pont: „A tételek analitikai profilja (II A melléklet 1.11)”, 61–84. o). Az első aldokumentum tartalmazza továbbá „A készítmények részletes specifikációja (II A melléklet 1.4)” című C.1.3 pontot, amely az e hatóanyagot bejelentő egyes gazdasági szereplők által előállított glifozátot tartalmazó növényvédő szerek összetételét tünteti fel (84–88. o.).

68      A második aldokumentum egyedüli pontja (lásd: fenti 15. pont) egy olyan táblázatból áll, amely feltünteti a glifozátot bejelentő egyes gazdasági szereplőket, az említett minden egyes gazdasági szereplő hatóanyagaiban jelen lévő összes szennyeződés szerkezeti képletét és e szennyeződés mindegyikének pontos vagy maximális mennyiségét (1–6. o.).

69      A harmadik aldokumentum tartalmazza többek között „A hatóanyag tisztaságának részletes specifikációja” című C.1.2 pontot, és „Az izomerek, szennyeződések és adalékanyagok meghatározása (II A melléklet 1.10)” című C.1.2.1 pontot (4–13. o.). A C.1.2 pont a glifozát‑trimesiumban jelen lévő különböző szennyeződéseket mutatja be, valamint e szennyeződések mindegyikének pontos vagy maximális mennyiségét (4. o.) és a vizsgált tételek analitikai profilját, táblázat formájában feltüntetve az egyes tételekben jelen lévő összes szennyeződés mennyiségét (7. o.). A C.1.2.1 pontot egy, a második aldokumentumban szereplő táblázathoz hasonló táblázat alkotja, amely ugyanilyen jellegű információkat tartalmaz (8–13. o.).

70      E pontosítások fényében kell meghatározni, hogy a vitatott dokumentum a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információkat tartalmaz‑e.

71      Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy egyrészt nem vitatott a felek között, hogy a glifozáthoz hasonló aktív hatóanyagot szükségszerűen kibocsátják a környezetbe életciklusa egy adott pillanatában, másrészt pedig hogy a vitatott dokumentum a környezetre vonatkozó információkat tartalmaz. Ezzel szemben a felek között ellentmondás van a tekintetben, hogy ezek az információk a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak” a Bíróság fellebbezés tárgyában hozott ítéletében meghatározott fogalma alá tartoznak‑e.

72      E kérdés eldöntése érdekében az 1107/2009 rendelet vonatkozó rendelkezéseire kell hivatkozni. E rendelet célja a kereskedelmi formában kapható növényvédő szerek Unión belüli engedélyezésére, forgalomba hozatalára, felhasználására és ellenőrzésére vonatkozó szabályok megállapítása (az 1107/2009 rendelet 1. cikke), és a növényvédő szerekre alkalmazandó, amelyek – abban a formában, ahogy eljutnak a felhasználóhoz – hatóanyagokból, védőanyagokból vagy kölcsönhatás‑fokozókból állnak, vagy ilyet tartalmaznak (az 1107/2009 rendelet 2. cikke).

73      Az 1107/2009 rendeletből kitűnik, hogy a növényvédő szerek csak olyan anyagokat tartalmazhatnak, amelyekről kimutatták, hogy egyértelműen előnyösek a növénytermesztés szempontjából, és várhatóan nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére, illetve nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet (a (10) preambulumbekezdés). A kiszámíthatóság, hatékonyság és következetesség érdekében részletes eljárást kell megállapítani annak meghatározására, hogy egy hatóanyag jóváhagyható‑e (a (12) preambulumbekezdés). A hatóanyagok mellett a növényvédő szerek tartalmazhatnak védőanyagot vagy kölcsönhatás‑fokozót, valamint segédanyagokat is (a (21) és (22) preambulumbekezdés).

74      Hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek sokféleképpen állíthatók össze és sokféle növényhez és növényi termékhez használhatók, különféle mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (ezen belül éghajlati) viszonyok között. A növényvédő szereket ezért a tagállamoknak kell engedélyezniük (a (23) preambulumbekezdés). Az engedélyezést szabályozó rendelkezéseknek magas szintű védelmet kell biztosítaniuk. A növényvédő szerek engedélyezésekor ezért az emberek és állatok egészségének, valamint a környezetnek a védelme elsőbbséget kell, hogy élvezzen a növénytermesztés fejlesztésével szemben. Ezért az egyes növényvédő szerek forgalomba hozatala előtt igazolni kell, hogy azok egyértelműen előnyösek a növénytermesztés szempontjából, és nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére – ideértve a népesség sérülékenyebb csoportjait is –, illetve nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet (a (24) preambulumbekezdés).

75      A növényvédő szerekben lévő hatóanyagok különböző előállítási eljárásokkal állíthatók elő, aminek következtében specifikációjuk is eltérő. Az ilyen különbségeknek biztonsági vonatkozásai is lehetnek. A hatékonyság érdekében e különbségek vizsgálatára uniós szinten összehangolt eljárást kell biztosítani (a (27) preambulumbekezdés).

76      Végül az 1107/2009 rendelet (29) preambulumbekezdése rámutat arra, hogy a kölcsönös elismerés elve az áruk Unión belüli szabad áramlását biztosító egyik eszköz. A párhuzamos munka elkerülése, az iparág és a tagállamok adminisztrációs terheinek csökkentése, és a növényvédő szerek összehangoltabb beszerezhetőségének biztosítása érdekében a valamely tagállam által kiadott engedélyeket el kell fogadniuk más olyan tagállamoknak is, amelyekben a mezőgazdasági, a növényegészségügyi és a környezeti (ezen belül éghajlati) feltételek hasonlóak. Az Uniót ezért összehasonlítható feltételekkel rendelkező zónákra kell felosztani a kölcsönös elismerés elősegítése érdekében. Az egy vagy több tagállam területére jellemző egyedi környezeti vagy mezőgazdasági viszonyok mindazonáltal szükségessé tehetik, hogy a tagállamok egy másik tagállam által kiadott engedélyt – kérelemre – elismerjenek vagy módosítsanak, vagy megtagadják a növényvédő szer területükön való engedélyezését, amennyiben azt sajátos környezeti vagy mezőgazdasági körülmények indokolják, vagy ha az emberek és állatok egészségének és a környezetnek az említett rendelet szerinti magas szintű védelme nem biztosítható.

77      A növényvédő szerek Unión belüli forgalomba hozatala érdekében az 1107/2009 rendelet olyan rendszert hozott létre, amelynek keretében a glifozáthoz hasonló hatóanyagok jóváhagyási eljárása (az 1107/2009 rendelet 7–13. cikke) elkülönül a növényvédőszer‑formula – azaz a hatóanyagot és más elemeket tartalmazó, a gazdasági szereplők által később alkalmazott végső termék – engedélyezési eljárásától (az 1107/2009 rendelet 33–39. cikke).

78      A hatóanyagok jóváhagyási eljárása uniós szinten történik, és a hatóanyag jóváhagyásáról vagy ennek elmaradásáról szóló bizottsági aktus elfogadásával zárul. A felek között nem vitatott, hogy a valamely hatóanyag jóváhagyása tekintetében folytatott értékelés kiterjed „az adott hatóanyagot tartalmazó legalább egy növényvédő szer egy vagy több reprezentatív felhasználásá(ra)” (az 1107/2009 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése), ami alapvetően a növényvédő szer egy vagy több konkrét növényen javasolt egy vagy több konkrét felhasználásából áll, és magában foglalja az e reprezentatív felhasználásra javasolt releváns felhasználási feltételeket.

79      Mivel a növényvédő szer csak akkor hozható forgalomba vagy használható fel, ha azt az érintett tagállam az 1107/2009 rendeletnek megfelelően engedélyezte (az 1107/2009 rendelet 28. cikke), az engedélyezésnek többek között az e rendelet 29. cikkében előírt követelményei szerint, a növényvédő szert forgalomba hozni kívánó kérelmező személyesen vagy képviselőjén keresztül engedélykérelmet vagy engedélymódosítási kérelmet nyújt be minden olyan tagállamban, ahol a növényvédő szert forgalmazni szándékozik (az 1107/2009 rendelet 33. cikke).

80      Az engedélyezési eljárás keretében a kérelmet vizsgáló tagállam független, objektív és átlátható értékelést végez, a kérelem benyújtásának időpontjában rendelkezésre álló útmutatókat felhasználva, a legfrissebb tudományos és műszaki ismeretekre figyelemmel. Az azonos zónába tartozó valamennyi tagállamnak lehetőséget biztosít arra, hogy megtegyék azokat az észrevételeket, amelyeket figyelembe kell venni az értékelés során. A kérelmet vizsgáló tagállam a növényvédő szerek értékelésére és engedélyezésére vonatkozó, az 1107/2009 rendelet 29. cikkének (6) bekezdésében említett egységes elveket alkalmazza annak a lehető legpontosabb megállapítására, hogy a növényvédő szer az 55. cikknek megfelelő felhasználás esetén, reális használati feltételek mellett megfelel‑e a 29. cikkben ugyanezen zónára meghatározott követelményeknek. A kérelmet vizsgáló tagállam értékelését az ugyanazon zónában található többi tagállam rendelkezésére bocsátja (az 1107/2009 rendelet 36. cikkének (1) bekezdése).

81      Végül, ha szükséges annak megállapítása, hogy a hatóanyag, védőanyag vagy kölcsönhatás‑fokozó eltérő gyártója, vagy ugyanazon gyártó esetében az eltérő gyártási folyamat és/vagy hely megfelel‑e az 1107/2009 rendelet 29. cikke (1) bekezdése b) pontjának, ezt az ugyanezen rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, a hatóanyag, védőanyag vagy kölcsönhatás‑fokozó tekintetében jelentéstevőként eljáró tagállam értékeli, kivéve ha az említett rendelet 35. cikke szerinti kérelmet vizsgáló tagállam vállalja az egyenértékűség értékelését. A kérelmező valamennyi szükséges adatot benyújt az egyenértékűséget értékelő tagállamnak (az 1107/2009 rendelet 38. cikke).

82      A fenti 73–81. pontban említett rendelkezésekből az következik, hogy a glifozáthoz hasonló hatóanyagot azt megelőzően jóvá kell hagyni uniós szinten, hogy e hatóanyagot beépítenék a növényvédő szerek összetételébe, maguknak e növényvédő szereknek pedig szükségképpen rendelkezniük kell valamely tagállam engedélyével annak biztosításához, hogy az összetételük megfeleljen az 1107/2009 rendelet 29. cikkében előírt engedélyezési követelményeknek. Ezenfelül, amint azt lényegében a Németországi Szövetségi Köztársaság hangsúlyozta, a „glifozát” hatóanyag uniós szintű értékelése és jóváhagyása egyelőre főszabály szerint teljesen független e hatóanyag későbbi konkrét felhasználásától. A „glifozát” hatóanyag jóváhagyása ugyanis egyáltalán nem foglalja magában e hatóanyag használatának külön engedélyezését. E hatóanyag használatára csak azt követően kerül sor, hogy azt beépítik egy tagállam által kibocsátott forgalombahozatali engedéllyel rendelkező növényvédő szer összetételébe. Ezért, jóllehet a glifozáthoz hasonló hatóanyagokat az életciklusuk adott pillanatában valóban szükségképpen kibocsátják a környezetbe, erre csupán az engedélyezési eljárás alá tartozó növényvédő szer útján kerül sor.

83      A fenti 73–81. pontban említett rendelkezésekből emellett az következik, hogy az 1107/2009 rendelettel létrehozott rendszer eredményeként a növényvédő szer, amelyre nézve valamely tagállamban engedélyt kértek, több tekintetben is eltérhet a hatóanyag jóváhagyása érdekében uniós szinten benyújtott és megvizsgált terméktől. Egyrészt ugyanis, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, a tagállami engedéllyel rendelkező növényvédő szer felhasználása, illetve alkalmazási feltételei jelentősen eltérhetnek az uniós szintű elméleti értékelés tárgyát képező felhasználástól és alkalmazási feltételektől.

84      Másrészt a nemzeti szinten engedélyeztetni kívánt hatóanyag, illetve az azt tartalmazó konkrét növényvédő szer bizonyos technikai jellemzők tekintetében jelentősen eltérhet a jóváhagyási eljárás szakaszában uniós szinten vizsgált hatóanyagtól, illetve a növényvédő szer reprezentatív felhasználásától. Ez abból fakad, hogy az engedélyeztetni kívánt növényvédő szert a hatóanyag uniós szintű jóváhagyását kérő vállalkozástól eltérő vállalkozás is előállíthatja – és egyébiránt e két vállalkozás gyakran különbözik egymástól.

85      Emellett hangsúlyozni kell, hogy az említett hatóanyag előállításának módja, és következésképpen az engedélyeztetni kívánt és később a környezetbe kibocsátott növényvédő szerben jelen lévő szennyeződések még akkor is eltérhetnek az uniós szinten vizsgáltaktól, ha ugyanaz a vállalkozás állítja elő a hatóanyagot és az engedélyezett konkrét növényvédő szert, mint amely a hatóanyag jóváhagyása iránti kérelmet benyújtotta. Ugyanis, amint azt többek között az 1107/2009 rendelet (23) és (27) preambulumbekezdése is említi, amellett, hogy a hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek sokféleképpen állíthatók össze, és sokféle növényhez és növényi termékhez használhatók, különféle mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (ezen belül éghajlati) viszonyok között (lásd: fenti 74. pont), a növényvédő szerekben lévő hatóanyagok ráadásul különböző előállítási eljárásokkal állíthatók elő, aminek következtében specifikációjuk is eltérő (lásd: fenti 75. pont).

86      Többek között ez az oka annak, hogy az 1107/2009 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban a tagállamok az engedélyezési eljárás során kötelesek megvizsgálni, hogy a hatóanyagot eltérő gyártó állítja‑e elő, vagy ugyanaz a gyártó eltérő gyártási folyamattal és/vagy helyen állítja‑e elő. Amennyiben igen, e tagállamnak meg kell vizsgálnia, hogy az engedélyeztetni kívánt (az 1107/2009 rendelet 38. cikke) növényvédő szerben jelen lévő hatóanyag specifikációja mindazonáltal egyenértékű‑e az uniós szinten vizsgált hatóanyagéval, és úgy tekinthető‑e, hogy eleget tesz az 1107/2009 rendelet 4. cikkében foglalt jóváhagyási kritériumoknak.

87      Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az 1107/2009 rendelet 29. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az 1107/2009 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt egyenértékűségi követelmény tiszteletben tartását „olyan mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti viszonyok között elvégzett hatósági vagy hatóságilag elismert vizsgálatokkal és elemzésekkel kell megállapítani, amelyek relevánsak a szóban forgó növényvédő szer használata szempontjából, és amelyek reprezentatívak az abban a zónában uralkodó viszonyokra, ahol a növényvédő szert használni kívánják”.

88      E körülmények között a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakhoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a tagállam csupán a konkrét növényvédő szer forgalombahozatali engedélyének megszerzésére irányuló nemzeti eljárás szakaszában vizsgálja meg az esetleges környezetbe való kibocsátást, és csak ekkor jelennek meg a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 79. pontja értelmében vett, a hatóanyag vagy az azt tartalmazó konkrét növényvédő szer ilyen viszonyok közötti tényleges vagy előre látható kibocsátásának jellegére, összetételére, mennyiségére, időpontjára és helyszínére vonatkozó konkrét adatok (lásd: fenti 56. pont).

89      A jelen esetben ez azt jelenti, hogy az uniós szintű jóváhagyási eljárás keretében készített jelentéstervezet a glifozátot tartalmazó növényvédő szerek egy vagy több, az e hatóanyag jóváhagyását kérők által javasolt reprezentatív felhasználására, valamint a növényvédő szerek – az e kérelmezők által a jóváhagyás iránti kérelem benyújtása időpontjában alkalmazott előállítási eljárásból fakadó – konkrét összetételére vonatkozik.

90      Mivel a valamely tagállam által a területén engedélyezett növényvédő szer felhasználása, alkalmazási feltételei és összetétele jelentősen eltérhet a hatóanyag uniós szintű jóváhagyásának szakaszában vizsgált termékek e jellemzőitől, meg kell állapítani, hogy a vitatott dokumentumban szereplő információk nem a környezetbe való előrelátható kibocsátásra vonatkoznak, és legfeljebb csak laza kapcsolatban vannak a környezetbe való kibocsátással. Következésképpen az ilyen információk a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 78. pontjával összhangban nem tartoznak a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk” fogalma alá.

91      A fenti megfontolásokra tekintettel ezért meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el értékelési hibát annak megállapításával, hogy a vitatott dokumentum nem tartalmaz a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információt, és következésképpen el kell utasítani a második jogalapot.

92      E következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperesek által a tárgyaláson ismét felhozott azon érv, amelynek lényege szerint azért kell feltétlenül hozzáférést kapniuk a vitatott dokumentumhoz, mert a növényvédő szer engedélyezésének szakaszában a tagállamok nem folytatják le újra az uniós szinten jóváhagyott hatóanyag értékelését. A Bizottsághoz, a Cefichez és az ECPA‑hoz hasonlóan hangsúlyozni kell ugyanis, hogy az engedélyezési eljárás során a növényvédő szer egészét elemzik, annak valamennyi összetevőjével együtt. Márpedig e növényvédő szert csak akkor engedélyezik, ha e vizsgálatok és elemzések összessége alapján megállapítható, hogy teljesültek az 1107/2009 rendelet 29. cikkében foglalt engedélyezési feltételek, és ezért úgy tekinthető, hogy az említett növényvédő szernek nincs káros hatása az emberi egészségre vagy az állatok egészségére, és nem terheli elfogadhatatlan mértékben a környezetet.

93      Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperesek érve nem alkalmas azon körülmény megkérdőjelezésére, amelynek lényege szerint – mivel a „glifozát” hatóanyagot nem arra szánják, hogy hatóanyag formájában a környezetbe bocsássák, hanem erre csak azt követően kerülhet sor, hogy egy engedélyköteles növényvédő szer összetevőjévé válik – a vitatott dokumentumban szereplő információk nem tartozhatnak a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak” a Bíróság fellebbezés tárgyában hozott ítéletében meghatározott fogalma alá.

94      Ennélfogva a második jogalapot el kell utasítani.

 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének és az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének a megsértése alapított, harmadik jogalapról

95      A felperesek lényegében azt állítják, hogy a hozzáféréshez való jog alóli kivételt az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének d) pontjával összhangban megszorítóan kellett volna értelmezni. Ezenfelül állításuk szerint a kereskedelmi érdekek csak akkor élvezhetnek elsőbbséget, ha méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett érdeknek minősülnek. Egyébiránt az ilyen érdekek hatálya korlátozott, mivel a 91/414 irányelv 13. cikkének előírása szerint a hatóanyag nyilvántartásba vételét kérelmező más személyek tíz év leteltével hasznosíthatják a nyilvántartásba vétel céljából benyújtott iratokat. Végül, a Bizottság nem támasztotta alá konkrét információkkal azt a következtetést, amely szerint a szellemitulajdon‑jogoknak elsőbbséget kell élvezniük a hozzáféréshez való joggal szemben. A felperesek szerint az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének (4) bekezdésén, vagy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének az Aarhusi Egyezménnyel összhangban történő értelmezésén alapuló megfelelő mérlegelésnek a kért információk hozzáférhetővé tételét kellett volna eredményeznie.

96      A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

97      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 75. pont). Bizonyítani kell, hogy a szóban forgó hozzáférés konkrétan és ténylegesen sértheti a kivétellel védett érdeket, valamint azt, hogy ezen érdek sérelmének kockázata észszerűen előrelátható és nem pusztán hipotetikus. E vizsgálatnak a megtámadott határozat indokolásából ki kell tűnnie (lásd ebben az értelemben: 2005. április 13‑i Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ítélet, T‑2/03, EU:T:2005:125, 69. pont; 2012. május 22‑i Sviluppo Globale kontra Bizottság ítélet, T‑6/10, nem tették közzé, EU:T:2012:245, 64. pont).

98      Emellett rá kell mutatni, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkében és különösen az e cikk (2) bekezdésében előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – összevetésén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamely kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 42. pont; 2015. szeptember 23‑i ClientEarth és International Chemical Secretariat kontra ECHA ítélet, T‑245/11, EU:T:2015:675, 168. pont).

99      Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának igazolásához főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkében említett tevékenységek vagy érdekek valamelyikéhez kapcsolódjon, hiszen az érintett intézménynek arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e cikkben előírt kivétellel védett érdeket (2012. június 28‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 116. pont; 2012. június 28‑i Bizottság kontra Agrofert Holding ítélet, C‑477/10 P, EU:C:2012:394, 57. pont; 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 64. pont).

100    Ami a kereskedelmi érdekek fogalmát illeti, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a társaságokra és az üzleti kapcsolataikra vonatkozó nem minden információ tekinthető olyannak, mint amelyre vonatkozik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében a kereskedelmi érdekeknek biztosítandó védelem, ellenkező esetben ugyanis meghiúsulna azon általános elv alkalmazása, amely szerint az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz a lehető legteljesebb körű nyilvános hozzáférést kell biztosítani (2011. december 15‑i CDC Hydrogene Peroxide kontra Bizottság ítélet, T‑437/08, EU:T:2011:752, 44. pont; 2014. szeptember 9‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, T‑516/11, nem tették közzé, EU:T:2014:759, 81. pont).

101    Ily módon az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt kivétel alkalmazásához bizonyítani kell, hogy a vitatott dokumentumok olyan elemeket tartalmaznak, amelyek hozzáférhetővé tétele sértheti valamely jogi személy kereskedelmi érdekeit. Így van ez például abban az esetben, ha a kért dokumentumok különösen az érintett vállalkozások kereskedelmi stratégiáival, illetve kereskedelmi kapcsolataival összefüggő, érzékeny kereskedelmi információkat vagy a vállalkozásnak a szakértelmét előtérbe helyező, specifikus adatait tartalmazzák (2014. szeptember 9‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, T‑516/11, nem tették közzé, EU:T:2014:759, 82–84. pont).

102    Végül hangsúlyozni kell, hogy a jelen esetben egy hozzáférést megtagadó olyan bizottsági határozatról van szó, amely nem áll ellentmondásban a Németországi Szövetségi Köztársaság tiltakozásának indokaival, hanem éppen ezen az indokokon alapul, és amely határozat eredményeként ezért nem tették hozzáférhetővé a vitatott dokumentumot.

103    Az ilyen megtagadó határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát illetően a 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802) 94. pontjából kitűnik, hogy az uniós bíróság hatáskörébe tartozik, hogy azon kérelmező kérelmére, akivel szemben a megkeresett intézmény a hozzáférést megtagadta, felülvizsgálja, vajon a hozzáférés megtagadását érvényesen lehetett‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt kivételekre alapozni, éspedig függetlenül attól, hogy a hozzáférés megtagadása e kivételeknek az intézmény vagy az érintett tagállam általi mérlegeléséből ered‑e. Ebből következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének alkalmazása miatt az uniós bíróság vizsgálata nem korlátozódik a prima facie vizsgálatra. E rendelkezés alkalmazása nem akadályozza meg a Bizottság megtagadó határozatának teljes vizsgálatát, amely határozatnak tiszteletben kell tartania többek között az indokolási kötelezettséget, és amelynek az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt kivételek alkalmazhatóságára vonatkozó – az érintett tagállam által elvégzett – tartalmi értékelésen kell alapulnia.

104    E szempontokat figyelembe véve kell megvizsgálni a felperesek érvelését, amelynek keretében lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék egyrészt alkalmazza az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének (4) bekezdését – illetve e rendelkezéssel összhangban értelmezze az uniós jogot –, amely szerint a megtagadás indokait megszorítóan kell értelmezni, és másrészt állapítsa meg, hogy a szóban forgó érdekek mérlegelésekor a Bizottság túl nagy hangsúlyt helyezett a kereskedelmi érdekekre, anélkül hogy konkrétan és pontosan alátámasztotta volna ezen érdekek sérelmének kockázatát.

105    Először is, ami az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó érveket illeti, emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy az uniós bíróság megállapította, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadása okainak megszorító értelmezésére vonatkozó kötelezettség nem tekinthető úgy, hogy abból konkrét kötelezettség következik (2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 42. pont; 2013. szeptember 13‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, T‑111/11, EU:T:2013:482, 92. és 94. pont). Emiatt az uniós jogban e rendelkezésnek nincsenek közvetlen joghatásai magánszemélyekkel szemben (2017. január 23‑i Justice & Environment kontra Bizottság ítélet, T‑727/15, nem tették közzé, EU:T:2017:18, 75. pont).

106    Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Unió által kötött nemzetközi megállapodásoknak a másodlagos jog szabályaival szembeni elsőbbsége azt követeli meg, hogy az utóbbiakat a lehető legnagyobb mértékben ezen megállapodásokkal összhangban értelmezzék (lásd: 2007. június 7‑i Řízení Letového Provozu ítélet, C‑335/05, EU:C:2007:321, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenfelül nem vitatott, hogy az Unióra az Aarhusi Egyezmény kötelező. Ráadásul az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely nemzetközi megállapodásban foglalt rendelkezés közvetlen hatályának hiánya nem akadálya annak, hogy e rendelkezésre az uniós jognak az e rendelkezéssel összhangban álló értelmezése érdekében hivatkozzanak. Ezért például, jóllehet az ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése nem rendelkezik közvetlen hatállyal (lásd ebben az értelemben: 2011. március 8‑i Lesoochranárske zoskupenie ítélet, C‑240/09, EU:C:2011:125, 45. pont; 2015. január 13‑i Tanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet, C‑401/12 P–C‑403/12 P, EU:C:2015:4, 55. és 61. pont), e közvetlen hatály hiánya ellenére elismerte azt az elvet, amely szerint a másodlagos jogot e rendelkezéssel összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2011. március 8‑i Lesoochranárske zoskupenie ítélet, C‑240/09, EU:C:2011:125, 51. pont).

107    A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyítják, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdését feltétlenül az általuk javasolt módon kellene értelmezni annak biztosításához, hogy e rendelkezés összhangban álljon az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének (4) bekezdésével. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság ítélkezési gyakorlata már elismerte, hogy a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jog alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd: fenti 97. pont). Amennyiben a felperesek alá nem támasztott állítását úgy kellene érteni, hogy véleményük szerint ezen ítélkezési gyakorlatnak még inkább megszorítónak kell lennie, meg kell állapítani, hogy az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban álló értelmezésből nem következik olyan kötelezettség, amely szerint a felperesek által kívánt eredményre kellene jutni (lásd analógia útján: 2017. január 23‑i Justice & Environment kontra Bizottság ítélet, T‑727/15, nem tették közzé, EU:T:2017:18, 78 pont). Ezt az érvet ezért el kell utasítani.

108    Ehhez hasonlóan el kell utasítani a felperesek azon érveit, amelyek szerint egyrészt az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban a kereskedelmi érdekek csak akkor élvezhetnek elsőbbséget, ha méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett érdeknek minősülnek, másrészt pedig az ilyen érdekek terjedelme a 91/414 irányelv 13. cikkével összhangban korlátozott (lásd: fenti 95. pont). Meg kell ugyanis állapítani, hogy a felperesek semmilyen adatra nem hivatkoznak annak alátámasztása érdekében, hogy a jelen esetben hivatkozott kereskedelmi érdekek nem minősülnek méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett érdeknek. Mindenesetre a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételét kérelmező személyek kereskedelmi érdekei, és különösen a szellemitulajdon‑jogaik az uniós jogszabályok, nevezetesen a 91/414 irányelv 14. cikke (amelynek helyébe az 1107/2009 rendelet 84. cikke értelmében 2011. június 14‑i hatállyal ugyanezen rendelet 63. cikkének (2) bekezdése lépett) védelme alatt állnak. Ami a 91/414 irányelv 13. cikkére (amelynek helyébe az 1107/2009 rendelet 59. cikke lépett) vonatkozó érvet illeti, a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy e rendelkezés a hatóanyagokkal kapcsolatos vizsgálatokra és tanulmányokra, nem pedig a jelen esetben szereplőhöz hasonló olyan dokumentumokra vonatkozik, amelyek többek között az ilyen anyagok előállításának módjával kapcsolatosak. Az ilyen információk ugyanis a 91/414 irányelv 14. cikkében (amelyet az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése váltott fel) rögzített bizalmas kezelés alá tartoznak.

109    Másodszor, ami a szóban forgó érdekek mérlegelését illeti, a Bizottság helyesen hivatkozik arra, hogy a megtámadott határozatban tájékoztatta a felpereseket azon kivételről – vagyis az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdéséről –, amelynek alapján a német hatóságok ellenzik a vitatott dokumentumhoz való hozzáférést, és részletesen ismertette azokat az információkat, amelyek e hatóságok szerint a szellemitulajdon‑jogokra vonatkoznak. Így kifejtette a hatóanyag részletes kémiai összetételét, részletes információkat közölt a hatóanyag előállítási eljárásáról, valamint tájékoztatást adott a hatóanyag és a szennyeződések vegyi elemzéséről, a végtermékek összetételéről és a hatóanyag felvételét kérelmező különböző vállalkozások közötti szerződéses jogviszonyokról.

110    A Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott kivétel alapján a Bizottság megtagadta a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét.

111    Mindazonáltal a Bizottság éppen annak megvizsgálásával mérlegelte a kereskedelmi érdekeket, illetve a nyilvánosságnak a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő érdekét, hogy fennállt‑e a felvételt kérelmező személyek szellemitulajdon‑jogai sérelmének veszélye. Rámutatott arra, hogy a vitatott dokumentum a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer előállítási eljárására vonatkozott, és a szellemitulajdon‑jogok védelmének szükségessége elsőbbséget élvez az említett dokumentum nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételéhez fűződő érdekkel szemben. Hangsúlyozta, hogy a felvételt kérelmező személyek tekintetében fennáll annak veszélye, hogy a versenytársaik lemásolják a glifozát előállítására alkalmazott módszereik részleteit, illetve a glifozát technikai specifikációit. A Bizottság szerint e körülmény a szóban forgó vállalkozások jelentős piaci részesedésvesztését eredményezné, és védelem nélkül hagyná a szellemitulajdon‑jogaikat.

112    Egyébiránt a Bizottság megjegyezte, hogy a nyilvánosság hozzáférhetővé tételhez fűződő érdekét megfelelően figyelembe vették, mivel a jelentéstervezet többi részét teljes egészében hozzáférhetővé tették, aminek a révén megismerhették a glifozát környezetbe juttatásának lehetséges hatásait. Ezt követően felsorolta a nyilvánosságra hozott különböző releváns információkat. A glifozát felvételét kérelmező személyek szellemitulajdon‑jogait érintő veszélyeket hangsúlyozva rámutatott továbbá arra, hogy a nem releváns szennyeződésekre vonatkozó információk – köztük a vitatott dokumentum – nyilvánosságra hozatala lehetővé tenné az egyes termékek előállítási eljárásának leképezését.

113    A Bizottság a hatóanyag értékelésére, valamint a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételére irányuló eljárásra és különösen a felvétel iránti kérelmekben szereplő iratok kapcsán készült szakértői véleményekre hivatkozott. Véleménye szerint a glifozát hatásaira vonatkozó azon információk, amelyek a hatóanyag felvételére irányuló eljárást és a felperesek által benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet követően a nyilvánosság számára hozzáférhetőek voltak, eleget tettek az 1367/2006 rendelet követelményeinek.

114    A Bizottság a szóban forgó érdekek mérlegelése alapján megállapította, hogy az információk hozzáférhetővé tételének a konkrét előállítási eljárásra és a vállalkozások jogaira jelentett veszélyére tekintettel a vállalkozások érdekeinek védelme élvez elsőbbséget.

115    E körülmények között tehát meg kell állapítani, hogy a Bizottság helyesen mérlegelte a szóban forgó érdekeket annak pontos és konkrét kifejtésével, hogy a vitatott dokumentum közzététele mennyiben sérti a glifozát és az azt tartalmazó növényvédő szerek gyártóinak kereskedelmi érdekeit.

116    A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik jogalapot és így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

117    Az alapítéletben a Törvényszék a Bizottságot kötelezte a költségek viselésére. A fellebbezés tárgyában hozott ítéletében a Bíróság a költségekről nem határozott. Ezért az eljárási szabályzat 219. cikkének megfelelően a Törvényszéknek kell a jelen ítéletben határoznia az egyes eljárásokkal kapcsolatos valamennyi költségről.

118    [A 2019. június 7‑i végzéssel kijavítva] Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság, a CropLife America, a NAM, az ACC, a CLI, a Cefic, az ECPA és az ECCA kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

119    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Úgy kell határozni, hogy a Svéd Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Stichting Greenpeace Nederlandot és a Pesticide Action Network Europe‑ot (PAN Europe) kötelezi a költségek viselésére.

3)      A Svéd Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Kanninen Schwarcz Iliopoulos

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. november 21‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.