A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2011. július 13.*(1)

„Verseny – Kartellek – A butadién gumi és a polimerizációs emulzióval előállított butadién-sztirol gumi piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A jogsértő magatartás betudhatósága – Bírságok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények”

A T‑38/07. sz. ügyben,

a Shell Petroleum NV (székhelye: Hága [Hollandia]),

a Shell Nederland BV (székhelye: Hága),

a Shell Nederland Chemie BV (székhelye: Rotterdam [Hollandia])

(képviselik kezdetben: T. Snoep és J. Brockhoff, később: T. Snoep és S. Chamalaun ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: M. Kellerbauer, Bottka V. és J. Samnadda, később: M. Kellerbauer és Bottka V., meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az [EK] 81. cikke és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges bizottsági határozatnak a Shell Petroleum NV és a Shell Nederland BV tekintetében való megsemmisítésére, illetve másodlagosan a Shell Petroleummal, a Shell Nederlanddal és a Shell Nederland Chemie BV‑vel szemben kiszabott bírság törlésére vagy csökkentésére irányuló keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: F. Dehousse elnökként eljárva (előadó), I. Wiszniewska‑Białecka és N. Wahl bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. október 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Közösségek Bizottsága a (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy számos vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkét, amikor a fent említett termékek piacán kartellben vett részt.

2        A megtámadott határozatnak az alábbi vállalkozások a címzettjei:

–        a Bayer AG, székhelye: Leverkusen (Németország);

–        a The Dow Chemical Company, székhelye: Midland, Michigan (Egyesült Államok) (a továbbiakban: Dow Chemical);

–        a Dow Deutschland Inc., székhelye: Schwalbach (Németország);

–        a Dow Deutschland Anlagengesellschaft mbH (korábban Dow Deutschland GmbH & Co. OHG), székhelye: Schwalbach;

–        a Dow Europe, székhelye: Horgen (Svájc);

–        az Eni SpA, székhelye: Róma (Olaszország);

–        a Polimeri Europa SpA, székhelye: Brindisi (Olaszország) (a továbbiakban: Polimeri);

–        a Shell Petroleum NV, székhelye: Hága (Hollandia);

–        a Shell Nederland BV, székhelye: Hága;

–        a Shell Nederland Chemie BV, székhelye: Rotterdam (Hollandia);

–        az Unipetrol a.s., székhelye: Prága (Cseh Köztársaság);

–        a Kaučuk a.s., székhelye: Kralupy nad Vltavou (Cseh Köztársaság);

–        a Trade‑Stomil sp. z o.o., székhelye: Łódź (Lengyelország) (a továbbiakban: Stomil).

3        A Dow Deutschland, a Dow Deutschland Anlagengesellschaft és a Dow Europe társaságokat – közvetlenül vagy közvetetten – teljes egészében a Dow Chemical irányítja (a továbbiakban együttesen: Dow) (a megtámadott határozat (16)–(21) preambulumbekezdése).

4        Az Eni tevékenységét az érintett termékek tekintetében kezdetben az Eni által közvetetten, az EniChem SpA leányvállalatán keresztül (a továbbiakban: EniChem SpA) irányított EniChem Elastomeri Srl biztosította. 1997. november 1‑jén az EniChem Elastomeri egyesült az EniChem SpA‑val. Az Eni 99,97%‑os ellenőrzést gyakorolt az EniChem SpA felett. 2002. január 1‑jén az EniChem SpA átruházta a stratégiai vegyipari tevékenységét (beleértve a butadién gumihoz és a polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumihoz kapcsolódó tevékenységet) a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalatára, a Polimerire. Az Eni 2002.október 21. óta közvetlenül és teljes mértékben ellenőrzi a Polimerit. 2003. május 1‑jén az EniChem SpA a nevét Syndial SpA‑ra változtatta (a megtámadott határozat (26)–(32) preambulumbekezdése). A Bizottság a megtámadott határozatban az „EniChem” megnevezést használja az Eni tulajdonában álló valamennyi társaság vonatkozásában (a továbbiakban: EniChem) (a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése).

5        A Shell Nederland Chemie a Shell Nederland leányvállalata, amely utóbbit magát teljes egészében a Shell Petroleum irányítja (a megtámadott határozat (38)–(40) preambulumbekezdése).

6        A Kaučukot 1997‑ben hozták létre, a Kaučuk Group a.s. és a Chemopetrol Group a.s. egyesülését követően. 1997. július 21‑én az Unipetrol megszerezte az egyesült vállalkozások valamennyi eszközét, jogát és kötelezettségét. A Kaučuk az Unipetrol 100%‑os tulajdonában áll (a megtámadott határozat (45) és (46) preambulumbekezdése). A megtámadott határozat szerint egyébként a Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező Tavorex s.r.o. (a továbbiakban: Tavorex) képviselte 1991 és 2003. február 28. között az export tekintetében a Kaučukot (és elődjét a Kaučuk Groupot). A megtámadott határozat szerint továbbá a Tavorex 1996 óta képviselte a Kaučukot a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozói során (a megtámadott határozat (49) preambulumbekezdése).

7        A megtámadott határozat szerint a Stomil közel 30 éven keresztül, legalább 2001‑ig képviselte a Chemical Company Dwory S.A. (a továbbiakban: Dwory) lengyel gyártót az exporttevékenységei során. A megtámadott határozat szerint továbbá a Stomil képviselte a Dworyt 1997 és 2000 között a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozói során (a megtámadott határozat (51) preambulumbekezdése).

8        A jogsértés időtartama (a Bayer, az Eni és a Polimeri esetében) 1996. május 20. és 2002. november 28. között, (a Shell Petroleum, a Shell Nederland és a Shell Nederland Chemie esetében) 1996. május 20. és 1999. május 31. között, (a Dow Chemical esetében) 1996. július 1‑je és 2002. november 28. között, (a Dow Deutschland esetében) 1996. július 1‑je és 2001. november 27. között, (az Unipetrol és a Kaučuk esetében) 1999. november 16. és 2002. november 28. között, (a Stomil esetében) 1999. november 16. és 2000. február 22. között, (a Dow Deutschland Anlagengesellschaft esetében) 2001. február 22. és 2002. február 28. között, illetve (a Dow Europe esetében) 2001. november 26. és 2002. november 28. között került megállapításra (a megtámadott határozat (476)–(485) preambulumbekezdése és rendelkező részének 1. cikke).

9        Mind a butadién gumi (a továbbiakban: BR), mind a polimerizációs emulzióból előállított sztirol‑butadién gumi (a továbbiakban: ESBR) szintetikus gumi, amelyet elsősorban a gumiabroncsgyártásban használnak. E két termék egymással, más szintetikus gumikkal, illetve természetes gumival helyettesíthető (a megtámadott határozat (3)–(6) preambulumbekezdése).

10      A megtámadott határozat által érintett gyártókon kívül más, ázsiai és kelet‑európai székhelyű gyártók is értékesítettek korlátozott mennyiségben BR‑t és ESBR‑t az EGT területén. Egyébként a BR jelentős részét közvetlenül a nagy gumiabroncsgyártók gyártják (a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdése).

11      2002. december 20‑án a Bayer kapcsolatba lépett a Bizottság szervezeti egységeivel, és kifejezte a BR‑re és az ESBR‑re vonatkozóan az együttműködésre irányuló szándékát a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján. Az ESBR‑t illetően a Bayer szóbeli nyilatkozatot tett, amelyben ismertette a kartell tevékenységeit. E szóbeli nyilatkozatot kazettán rögzítették (a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdése).

12      2003. január 14‑én a Bayer szóbeli nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette a kartell BR‑rel kapcsolatos tevékenységeit. E szóbeli nyilatkozatot kazettán rögzítették. A Bayer a Szintetikus Gumi Európai Szövetsége BR‑bizottságának ülésein készült jegyzőkönyveket is benyújtott (a megtámadott határozat (68) preambulumbekezdése).

13      2003. február 5‑én a Bizottság azon döntéséről értesítette a Bayert, hogy bírság alóli feltételes mentességet nyújt számára (a megtámadott határozat (69) preambulumbekezdése).

14      2003. március 27‑én a Bizottság az [EK 81. cikk] és [EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3 o.) 14. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálatot folytatott a Dow Deutschland & Co. helyiségeiben (a megtámadott határozat (70) preambulumbekezdése).

15      2003 szeptembere és 2006 júliusa között a Bizottság a megtámadott határozat által érintett vállalkozásokhoz számos információkérést intézett a 17. rendelet 11. cikke és az [EK] 81. cikkben és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján (a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdése).

16      2003. október 16‑án a Dow Deutschland és a Dow Deutschland & Co. találkozott a Bizottság szervezeti egységeivel, és kifejezte az együttműködésre irányuló szándékát az engedékenységi közlemény alapján. E találkozó során sor került a kartell BR‑rel és ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységének szóbeli bemutatására. E szóbeli előadást rögzítették. Egy, a kartellel kapcsolatos dokumentumokat tartalmazó akta is benyújtásra került (a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése).

17      2005. március 4‑én a Dow Deutschlandot értesítették arról, hogy a Bizottság 30% és 50% közötti bírságcsökkentésben szándékozik őt részesíteni (a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése).

18      2005. június 7‑én a Bizottság eljárást indított, és a megtámadott határozatban címzettként szereplő vállalkozásoknak – az Unipetrol kivételével –, valamint a Dworynak megküldte az első kifogásközlést. Az első kifogásközlést a Tavorexszel szemben is elfogadták, azonban vele nem közölték, mivel a Tavorex 2004 októbere óta felszámolás alatt áll. Az eljárást a Tavorex tekintetében így befejezték (a megtámadott határozat (49) és (74) preambulumbekezdése).

19      Az érintett vállalkozások írásbeli észrevételeket nyújtottak be ezen első kifogásközléssel kapcsolatban (a megtámadott határozat (75) preambulumbekezdése). A Bizottság betekintést biztosított számukra az iratokba CD‑ROM formájában, illetve a szóbeli nyilatkozatokba és kapcsolódó iratokba a Bizottság helyiségeiben (a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdése).

20      2005. november 3‑án a Manufacture française des pneumatiques Michelin (a továbbiakban: Michelin) beavatkozási kérelmet terjesztett elő. 2006. január 13‑án írásbeli beadványt nyújtott be (a megtámadott határozat (78) preambulumbekezdése).

21      2006. április 6‑án a Bizottság elfogadta a második kifogásközlést a megtámadott határozat címzett vállalkozásaival szemben. Az érintett vállalkozások erre vonatkozóan írásbeli észrevételeket nyújtottak be (a megtámadott határozat (84) preambulumbekezdése).

22      2006. május 12‑én a Michelin panaszt terjesztett elő az [EK] 81. és [EK] 82. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 5. cikke alapján (a megtámadott határozat (85) preambulumbekezdése).

23      2006. június 22‑én a megtámadott határozat címzett vállalkozásai – a Stomil kivételével –, valamint a Michelin részt vettek a Bizottság előtti szóbeli meghallgatáson (a megtámadott határozat (86) preambulumbekezdése).

24      A Dwory kartellben való részvételére vonatkozó megfelelő bizonyítékok hiányában a Bizottság úgy határozott, hogy a Dwory vonatkozásában befejezi az eljárást (a megtámadott határozat (88) preambulumbekezdése). A Bizottság úgy határozott továbbá, hogy a Syndial vonatkozásában is befejezi az eljárást (a megtámadott határozat (89) preambulumbekezdése).

25      Egyébként, jóllehet a Bizottság kezdetben két különböző ügyszámot használt (egyet a BR, és egy másikat az ESBR tekintetében) (COMP/E‑1/38.637 és COMP/E‑1/38.638), az első kifogásközlést követően már csak egyetlen ügyszámot használt (COMP/F/38.638) (a megtámadott határozat (90) és (91) preambulumbekezdése).

26      A közigazgatási eljárás 2006. november 29‑én a megtámadott határozat Bizottság általi meghozatalával végződött.

27      A megtámadott határozat rendelkező részének 1. cikke értelmében a következő vállalkozások megsértették az EK 81. cikket és az EGT 53. cikket, amikor a lent megjelölt időszakok során egységes és folyamatos megállapodásban vettek részt, amelynek keretében a BR és az ESBR ágazatában árcélok rögzítésében, ügyfelek nem agresszív megállapodások alapján történő felosztásában, valamint árra, versenytársakra és ügyfelekre vonatkozó érzékeny információk cseréjében állapodtak meg:

a)      a Bayer 1996. május 20. és 2002. november 28. között;

b)      a Dow Chemical 1996. július 1‑je és 2002. november 28. között; a Dow Deutschland 1996. július 1‑je és 2001. november 27. között; a Dow Deutschland Anlagengesellschaft 2001. február 22. és 2002. február 28. között; a Dow Europe 2001. november 26. és 2002. november 28. között;

c)      az Eni 1996. május 20. és 2002. november 28. között; a Polimeri 1996. május 20. és 2002. november 28. között;

d)      a Shell Petroleum 1996. május 20. és 1999. május 31. között; a Shell Nederland 1996. május 20. és 1999. május 31. között; a Shell Nederland Chemie 1996. május 20. és 1999. május 31. között;

e)      az Unipetrol 1999. november 16. és 2002. november 28. között; a Kaučuk 1999. november 16. és 2002. november 28. között;

f)      a Stomil 1999. november 16. és 2000. február 22. között.

28      A Bizottság a megtámadott határozatban megállapított tények és jogi értékelés alapján bírságot szabott ki az érintett vállalkozásokra, melynek összegét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9, 3. o., a továbbiakban: iránymutatás), valamint az engedékenységi közleményben foglalt módszernek megfelelően számította ki.

29      A megtámadott határozat rendelkező részének 2. cikke az alábbi bírságokat állapítja meg:

a)      a Bayer esetében: 0 euró;

b)      a Dow Chemical esetében: 64,575 millió euró, amelyből:

i)      60,27 millió euró tekintetében egyetemlegesen felelős a Dow Deutschlanddal;

ii)      47,355 millió euró tekintetében egyetemlegesen felelős a Dow Deutschland Anlagengesellschafttal és a Dow Europe‑pal;

c)      az Eni és a Polimeri esetében egyetemlegesen: 272,25 millió euró;

d)      a Shell Petroleum, a Shell Nederland és a Shell Nederland Chemie esetében egyetemlegesen: 160,875 millió euró;

e)      az Unipetrol és a Kaučuk esetében egyetemlegesen: 17,55 millió euró;

f)      a Stomil esetében: 3,8 millió euró.

30      A megtámadott határozat rendelkező részének 3. cikke úgy rendelkezik, hogy az 1. cikkben felsorolt vállalkozások haladéktalanul szüntessék meg az ugyanebben a cikkben meghatározott jogsértéseket, amennyiben ezt eddig nem tették meg, és ezentúl tartózkodjanak az 1. cikkben megállapított jogsértéssel azonos, illetve minden hasonló tárgyú vagy hatású magatartástól vagy gyakorlattól.

 Az eljárás és a felek kérelmei

31      A Törvényszék hivatalához 2007. február 16‑án benyújtott keresetlevelével a Shell Petroleum, a Shell Nederland és a Shell Nederland Chemie (a továbbiakban együttesen: Shell) előterjesztette a jelen keresetet.

32      A Törvényszék elnöke 2009. április 2‑i határozatában a tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt a tanács kiegészítése céljából N. Wahl‑t jelölte ki.

33      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) a szóbeli szakasz megnyitása mellett döntött.

34      A Törvényszék a 2009. október 12‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

35      A Shell Petroleum keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az neki lett címezve;

–        másodlagosan:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkének d) pontját;

–        illetve csökkentse a kiszabott bírság összegét oly mértékben, amennyiben megfelelőnek találja;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

36      A Shell Nederland azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az neki lett címezve;

–        másodlagosan:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkének d) pontját;

–        illetve csökkentse a kiszabott bírság összegét oly mértékben, amennyiben megfelelőnek találja;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

37      A Shell Nederland Chemie azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkének d) pontját, illetve csökkentse a kiszabott bírság összegét oly mértékben, amennyiben megfelelőnek találja;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

38      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

39      A Shell kérelmei alátámasztására négy jogalapra hivatkozik. Első jogalapjában a Shell azon tényt vitatja, hogy a Bizottság a Shell Petroleumnak és a Shell Nederlandnak tudta be a jogsértést. Második jogalapjában a Shell a bírság alapösszegének a visszaesés miatt alkalmazott 50%‑kal történt emelését vitatja. Harmadik jogalapjában a Shell úgy véli, hogy a Bizottság hibát vétett az elrettentési szorzó alkalmazásakor. Negyedik jogalapjában a Shell arra hivatkozik, hogy a Bizottság hibát vétett a bírság kiindulási összegének meghatározásakor.

40      A Shell először is kifejti, hogy beadványaiban a Bizottság előadja, hogy a Shell nem vitatja a megtámadott határozatban kifejtett tényeket, többek között a kartellben való részvételének mértékét sem. Hasonlóképpen, a megtámadott határozatra és a Bayer nyilatkozataira utalva a Bizottság kifejti, hogy a Shell döntő szerepet játszott a BR és az ESBR árának meghatározására irányuló vitákban. Ezen állításokat úgy lehet érteni, hogy a Shell elismeri, hogy döntő szerepet játszott a jogsértésben. Azonban nem ez a helyzet, még ha a Shell el is ismeri, hogy a Shell Nederland Chemie megsértette az EK 81. cikket. A Shell a közigazgatási eljárás során vitatta többek között a Bayer állításait. A Bizottság egyébként semmilyen jogi következtetést nem vonhat le a Bayer állításaiból.

1.     A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről

 Az első, a jogsértés Shell Petroleumnak és Shell Nederlandnak történt jogellenes betudására alapított jogalapról

41      A Shell úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket, az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, valamint 23. cikkének (2) bekezdését, amikor a jogsértést a Shell Petroleumnak és a Shell Nederlandnak tudta be.

42      A Shell első jogalapja három részre osztható. Az első rész keretében a Shell úgy véli, hogy a Bizottság téves kritériumot alkalmazott az anyavállalat felelősségének értékelésekor. A második rész keretében a Shell úgy érvel, hogy a Shell Petroleum és a Shell Nederland mindenesetre megdöntötték a velük szemben fennálló vélelmet. A harmadik rész keretében a Shell levonja a Bizottság által elkövetett hibából eredő következményeket.

 Az első, a jogsértés betudhatósága feltételeinek téves alkalmazására alapított részről

–       A felek érvei

43      A Shell úgy érvel, hogy a jogsértés miatti felelősség Shell Nederlandnak és Shell Petroleumnak való betudása nem veszi figyelembe azt, hogy a Shell Nederland Chemie (aki közvetlenül részt vett a jogsértésben) önálló jogi személyiséggel rendelkezik.

44      A Törvényszék T‑31/99. sz., ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság 2002. március 20‑án hozott ítélete (EBHT 2002., II‑1881. o., 60. pont) alapján a Bizottságnak két kérdésre kell válaszolnia. Először is, az EK 81. cikk értelmében melyik vállalkozás követte el a jogsértést? Ezt követően, mely jogi vagy természetes személy a határozat címzettje, akinek betudható a jogsértés? Az első kérdésnél releváns a gazdasági egység fogalma. A másodiknál azonban nem. Amennyiben a vállalkozás fogalma meghatározó a felelősség betudásánál, egy csoporthoz tartozó társaság által elkövetett jogsértésért való felelősséget mindig automatikusan a csoport szervezeti felépítésének legmagasabb pontján elhelyezkedő anyavállalatnak kell betudni.

45      A Shell szerint a leányvállalatok tevékenysége csak „bizonyos körülmények” fennállása esetén köthető az anyavállalathoz (a Bíróság 48/69. sz., Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben 1972. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1972., 619. o.] 135. pontja). Ez azt jelenti, hogy az anyavállalatnak a leányvállalata magatartása felett ténylegesen meghatározó befolyást kell gyakorolnia (a Bíróság fent hivatkozott Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 137. pontja, a 52/69. sz., Geigy kontra Bizottság ügyben 1972. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1972., 787. o.] 45. pontja, a 6/72. sz., Europemballage és Continental Can kontra Bizottság ügyben 1973. február 21‑én hozott ítélet [EBHT 1973., 215. o.] 16. pontja). A Bíróság 107/82. sz., AEG‑Telefunken kontra Bizottság ügyben 1983. október 25‑én hozott ítélete (EBHT 1983., 3151. o., 50. pont) sem tanúskodik e tekintetben más megközelítésről. A Bíróság az említett ügyben kimondta, hogy „bizonyos körülmények” fennállása lehetővé teszi a jogsértésért való felelősség anyavállalatnak történő betudását. Egyébként a C‑286/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑9925. o.; a továbbiakban: Stora‑ügyben hozott ítélet) 29. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a Törvényszék jogosan feltételezhette, hogy az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyással van a leányvállalata viselkedésére, „különösen azt követően” hogy megállapította, hogy a közigazgatási eljárás során maga az anyavállalat járt el a Bizottság egyetlen tárgyalópartnereként. A Shell ebből arra következtet, hogy nem áll fenn olyan vélelem, amelynek értelmében – egyéb bizonyítékok hiányában – az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol leányvállalatára.

46      A Shell szeirnt a 100%‑os tulajdonban álló leányvállalat által elkövetett jogsértés csak olyan meghatározott körülmények fennállása esetén tudható be az anyavállalatnak, amelyek bizonyítják, hogy az említett anyavállalat ténylegesen befolyást gyakorolt a leányvállalat magatartására. A Bizottság feladata e körülményeket bizonyítani, és azok releváns bizonyítékait előterjeszteni. A Shell hozzáfűzi, hogy a Törvényszék T‑109/02., T‑118/02., T‑122/02., T‑125/02., T‑126/02., T‑128/02., T‑129/02., T‑132/02. és T‑136/02. sz., Bolloré és társai kontra Bizottság ügyben 2007. április 26‑án hozott ítélete (EBHT 2007., II‑947. o.) megerősíti, hogy egy leányvállalat tőkéjében való 100%‑os részesedés nem vonja automatikusan maga után a bizonyítási teher megfordulását, hanem azt jelenti, hogy a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalat magatartásáért való felelősség anyavállalatnak való betudása csak akkor igazolható, ha bizonyos körülmények alátámasztják, hogy az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a leányvállalata magatartására.

47      A Bizottság megsértette a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata által meghatározott elveket, amikor kizárólag azon vélelem alapján tudta be a jogsértést a Shell Petroleumnak és a Shell Nederlandnak, miszerint a Shell Nederland Chemie tőkéjében való közvetett vagy közvetlen 100%‑os részesedésük folytán meghatározó befolyást gyakorolnak ez utóbbi magatartására, anélkül hogy az említett befolyást megerősítő tényszerű elemekre támaszkodott volna.

48      A Bizottság az első jogalap első részének elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy amennyiben egy anyavállalat leányvállalata tőkéjének 100%‑ával rendelkezik, fennáll a vélelem, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata magatartására.

–       A Törvényszék álláspontja

49      A Bizottság a megtámadott határozatban kifejti, hogy az anyavállalat felelősnek tekinthető leányvállalata jogellenes magatartásáért, amennyiben az utóbbi nem önállóan határozza meg piaci magatartását. A Bizottság e tekintetben többek között a vállalkozás versenyjogi fogalmára hivatkozik (a megtámadott határozat (333 és (334) preambulumbekezdése). A Bizottság előadja továbbá, hogy feltételezheti, hogy egy 100%‑os tulajdonban álló leányvállalat lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, vajon az anyavállalat e hatáskörét ténylegesen gyakorolta‑e. Az anyavállalatra vagy a leányvállalatra hárul e vélelem olyan bizonyítékok szolgáltatásával való megdöntése, amelyek alátámasztják, hogy a leányvállalat önállóan határozta meg a piaci magatartását, ahelyett hogy az anyavállalat által adott utasításokat követte volna, és ekképpen kikerülnek a vállalkozás fogalma alól (a megtámadott határozat (335) preambulumbekezdése).

50      A Bizottság ezt követően fenntartja, hogy a Shell Nederland Chemie felelős a jogsértésben való közvetlen részvételéért. Kifejti, hogy a jogsértés időtartama alatt a Shell Nederland Chemie a Shell Nederland 100%‑os tulajdonában állt, amely utóbbi pedig a Shell Petroleum 100%‑os tulajdonában állt. Ennélfogva feltételezhető, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolt leányvállalata magatartására. E vélelmet megerősíti a jelen esetben a fent említett három társaság között fennálló kapcsolat. A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a megtámadott határozatot a Shell Nederland Chemie‑nek, a Shell Nederlandnak és a Shell Petroleumnak kell címezni, amelyek egyetemlegesen felelősek a jogsértésért (a megtámadott határozat (402)–(412) preambulumbekezdése).

51      A Shell által felhozott első jogalap első része lényegében azon jogi követelményen alapul, miszerint nem áll fenn olyan vélelem, melynek értelmében a leányvállalatában 100%‑os részesedéssel rendelkező anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolna az előbbi magatartására.

52      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi versenyjog a vállalkozási tevékenységekre vonatkozik, és hogy a vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától. A Bíróság azt is megállapította, hogy ebben az összefüggésben a vállalkozás fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely egy gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több természetes vagy jogi személyből áll. Ha az ilyen gazdasági egység megsérti a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért. A közösségi versenyjog megsértését egyértelműen azon jogi személynek kell betudni, amellyel szemben később bírság szabható ki, és a kifogásközlést ez utóbbinak kell címezni. A kifogásközlésnek azt is meg kell jelölnie, hogy a benne foglalt tényeket milyen minőségében róják fel a jogi személynek (lásd a Bíróság C‑97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8237. o.] 54–57. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

53      Egyébként az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az anyavállalatnak különösen akkor lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha utóbbi – jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik – nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra. Hasonló esetben ugyanis az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és ily módon a fent említett ítélkezési gyakorlat értelmében egyetlen vállalkozást alkot. Ennek alapján az a tény, hogy valamely anyavállalat és annak leányvállalata egyetlen vállalkozást alkot, lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy bírság megfizetésére kötelező határozatot címezzen az anyavállalatnak anélkül, hogy bizonyítania kellene az utóbbinak a jogsértésben való személyes részvételét (lásd a fenti 52. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

54      Abban a különös esetben, ha az anyavállalat rendelkezik a közösségi versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalat tőkéjének 100%‑ával, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására. E körülmények között, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, az elegendő ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kirótt bírság megfizetését illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ. Igaz ugyan, hogy a Bíróság a fenti 45. pontban hivatkozott Stora‑ügyben hozott ítélet 28. és 29. pontjában a leányvállalat tőkéjének 100%‑ával való rendelkezésen kívül további körülményekre is hivatkozott, például arra a tényre, hogy nem vitatták az anyavállalatnak a leányvállalata üzletpolitikájára gyakorolt befolyását, valamint hogy a két vállalkozásnak közös volt a képviselete a közigazgatási eljárás során, e körülményeket azonban a Bíróság csupán azért említette meg, hogy ismertesse azon elemek összességét, amelyekre a Törvényszék az érvelését alapozta, és nem annak érdekében, hogy a fentebb említett vélelem alkalmazását az anyavállalat által ténylegesen gyakorolt befolyásra vonatkozó további ténykörülmények előterjesztésétől tegye függővé (lásd a fenti 52. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. és 62. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

55      Következésképpen, a Shell állításaival ellentétben, fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint a leányvállalata tőkéjének 100%‑ával rendelkező anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol az előbbi magatartására. A Shell által felhozott jogi követelmény tehát téves.

56      Ezen okoknál fogva a Shell által előterjesztett első jogalap első részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

 A második, a vélelem Shell Petroleum és Shell Nederland által felhozott megcáfolására alapított részről

–       A felek érvei

57      Még ha a Törvényszék meg is állapítaná, hogy a Bizottság jogosan tudta be a jogsértést a Shell Nederlandnak és a Shell Petroleumnak azon vélelem alapján, amelynek fennállását a jelen jogalap első része keretében vitatták, a Shell úgy véli, hogy e vélelmet megcáfolták. A fenti 45. pontban hivatkozott AEG‑Telefunken kontra Bizottság ügyben hozott ítélet megerősíti, hogy egy leányvállalat jogsértő magatartásáért való felelősség anyavállalatnak történő betudhatóságára vonatkozó döntő kritériumok a tőketulajdon, az utasítások adása és az, hogy az anyavállalat tudatában legyen a jogsértésnek.

58      A Shell – az első és a második kifogásközlésre adott, a keresetlevélhez csatolt válaszokra hivatkozva – úgy érvel, hogy a jogsértés által érintett időszakban sem a Shell Nederland, sem a Shell Petroleum nem gyakorolt tényleges meghatározó befolyást a Shell Nederland Chemie magatartására.

59      A Shell Nederland a jogsértés idején egy holding alatti társaság volt, amely több mint 20 leányvállalatban rendelkezett részvényekkel. A gyakorlatban nem lett volna képes meghatározó befolyást gyakorolni valamennyi leányvállalata kereskedelmi ügyleteire.

60      A Shell Petroleum a jogsértés idején a csoport két fő holdingtársaságának egyike volt, amely közvetlenül vagy közvetetten 95%‑os vagy nagyobb részesedéssel rendelkezett több mint 500 holding alatti társaságban. A Shell e tekintetben benyújt egy listát a Shell Petroleum 1996. december 31‑én fennálló 283 közvetlen tulajdoni részesedéséről. A Shell Petroleum szerepe a leányvállalatai irányában pénzügyi célok meghatározására, a különböző tevékenységek közötti költségek tekintetében való együttműködés létrehozására, és a globális és általános stratégia kijelölésére korlátozódott. A Shell e tekintetben benyújt egy, a csoport szervezeti felépítésére vonatkozó referencia‑útmutatót, amely többek között kifejti, hogy „a csoport holdingtársaságai főként az átfogó finanszírozás kérdésével, és a részvényesi jogok gyakorlásához kapcsolódó kérdésekkel foglalkoznak” és „beszedik az osztalékokat […], azonban ők maguk nem vesznek részt semmilyen operatív tevékenységben”. Semminemű felelősség nem tudható tehát be az anyavállalatnak, mivel utóbbi csak a csoport általános stratégiájának főbb vonalait határozta meg, anélkül hogy meghatározó befolyást gyakorolt volna a jogsértés által érintett piacon jelen lévő leányvállalata tevékenységére.

61      A Shell szerint a jogsértés idején a vegyipari tevékenység terén működő társaságok, köztük a Shell Nederland Chemie, lényegében önálló módon működtek, az ugyanezen tevékenységi területhez kapcsolódó szolgáltató társaságok támogatásával (a jelen esetben a Shell Chemicals Europe Ltd és a Shell Chemicals Ltd). Ebben az összefüggésben a Shell Nederland és a Shell Petroleum szerepe igen korlátozott volt

62      A Shell Nederland és a Shell Petroleum korlátozott szerepe a Shell Nederland Chemie tekintetében kitűnik továbbá e két társaság igazgatótanácsának a jogsértés idején tartott találkozóiról készült jegyzőkönyvekből. A Shell e jegyzőkönyveket a Törvényszék elé terjesztette. A jegyzőkönyvek a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységeket igen röviden említik. A Shell hozzáfűzi, hogy jogosult a Törvényszék elé terjeszteni e jegyzőkönyveket, amennyiben azok csupán a közigazgatási eljárás során felhozott érveket támasztják alá. Egyébként azon tény, miszerint a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységek átruházását megvitatta a Shell Nederland igazgatótanácsa, semmi esetre sem bizonyítéka annak, hogy e társaság – és még kevésbé a Shell Petroleum – részt vett volna az érintett vállalkozások, különösen a Shell Nederland Chemie gyakorlati vezetésében.

63      A Shell hozzáfűzi, hogy a Törvényszék T‑11/89. sz., Shell kontra Bizottság ügyben 1992. március 10‑én hozott ítélete (EBHT 1992., II‑757. o., 312. pont), amelyre a Bizottság beadványaiban hivatkozik, a Shell International Chemical Company Ltd‑re vonatkozik, tehát a csoport működő társaságait segítő szolgáltató társaságok egyikére, és nem – mint a jelen esetben – egy holdingtársaságra, amely semmilyen befolyást nem gyakorolt a jogsértésben részt vevő működő társaság kereskedelmi magatartására.

64      Végül a Bizottság aktája nem tartalmaz semmi olyan bizonyítékot, amelyből az következne, hogy a Shell csoport, vagy még inkább a Shell Nederland és a Shell Petroleum alkalmazottai – a Shell Nederland Chemie jogsértésben érintett két alkalmazottjának kivételével – részt vettek volna a jogsértésben, vagy arról tudomással bírtak volna. Ha a Shell Petroleumon vagy a Shell Nederlandon belül bárki is értesült volna a jogsértésről, azonnal ennek megfelelően cselekedett volna. A Shell hozzáteszi, hogy vitathatatlan, hogy a Shell Petroleum és a Shell Nederland képesek lettek volna meghatározó befolyást gyakorolni a Shell Nederland Chemie‑re a jogsértés megszüntetése érdekében, ha arról tudomással bírtak volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ténylegesen befolyásolták volna a Shell Nederland Chemie magatartását a jogsértés időszaka alatt az érintett piacon.

65      A Bizottság az első jogalap második részének elutasítását kéri. Lényegében arra hivatkozik, hogy a Shell által előterjesztett bizonyítékok nem elégségesek a jelen esetben fennálló vélelem megdöntéséhez.

–       A Törvényszék álláspontja

66      Az első jogalap első része keretében kifejtett okokból a Bizottság feltételezhette azon tény alapján, hogy a Shell Petroleum közvetlenül vagy közvetve a leányvállalatainak egyedüli tulajdonosa, hogy az előbbi meghatározó befolyást gyakorol utóbbiak magatartására.

67      Ennélfogva a Shell feladata e vélelem megdöntése annak bizonyításával, hogy az említett leányvállalatok önállóan határozzák meg az üzletpolitikájukat, nem képezve így az anyavállalattal gazdasági egységet, illetve egyetlen vállalkozást az EK 81. cikk értelmében.

68      Különösen a Shellnek kell előterjesztenie minden olyan, a közte és a leányvállalatai közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatra vonatkozó bizonyítékot, amelyről úgy véli, hogy alátámasztja azt, hogy nem képeztek egy gazdasági egységet. Az értékeléskor a Törvényszéknek ugyanis figyelembe kell vennie az elé terjesztett valamennyi elemet, amelyeknek jellege és jelentősége esetenként különböző lehet (a Törvényszék T‑112/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5049. o.] 65. pontja).

69      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Shell által előterjesztett bizonyítékok elsődlegesen annak alátámasztására irányulnak, hogy a Shell Nederland és a Shell Petroleum társaságok által betöltött szerepre tekintettel e társaságok nem gyakorolhattak meghatározó befolyást a Shell Nederland Chemie kereskedelmi ügyleteire, különösen nem azon a piacon, ahol a jogsértést elkövették. Pontosabban, a Shell Nederland és a Shell Petroleum egyetlen alkalmazottja sem vett részt a jogsértésben, és arról nem is volt tudomásuk.

70      Nem a jogsértésre vonatkozó, az anyavállalat és a leányvállalat közötti felbujtói viszony, még kevésbé az anyavállalatnak a jogsértésben való érintettsége teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a bírságot kiszabó határozatot a vállalatcsoport anyavállalatának címezze, hanem az, hogy e vállalkozások a fent említett értelemben egyetlen vállalkozást alkotnak. A leányvállalat jogsértő magatartása anyavállalatnak való betudásához ugyanis nem kell bizonyítani, hogy az anyavállalat leányvállalata politikájának egy bizonyos – a jogsértés tárgyát képező – területét befolyásolja (a fenti 68. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12‑én hozott ítélet 58. és 83. pontja). Különösen azon tény alapján, miszerint a Shell Petroleum csupán nem operatív holding, amely igen keveset avatkozik be leányvállalatai irányításába, nem zárható ki, hogy az említett leányvállalatok magatartására meghatározó befolyást gyakorol a csoporton belül a pénzügyi befektetések koordinációjával. Ezenkívül a társaságok csoportjának kontextusában ugyanis annak a társaságnak, amely egyebek mellett a csoporton belüli pénzügyi befektetéseket koordinálja, az a feladata, hogy a különböző társaságokban meglévő részesedéseket egyesítse, és e társaságok egységes irányítását biztosítsa többek között a költségvetés ellenőrzése révén (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑168/05. sz., Arkema kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 76. pontját).

71      A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megjegyezte, hogy az anyavállalatokat terhelő vélelmet a jelen esetben megerősítik a Shell Nederland Chemie és a Shell Nederland, illetve a Shell Petroleum között fennálló kapcsolatok. A Bizottság egyebek mellett előadja, hogy a Shell Nederland Chemie egyes alkalmazottai beszámoltak a Shell Nederland és a Shell Petroleum bizonyos alkalmazottainak. A Shell e tényeket nem vitatta a Törvényszék előtt.

72      Végül nem bizonyítja a Shell Nederland Chemie önállóságát a Shell azon állítása, mely szerint, ha a Shell Petroleumon vagy a Shell Nederlandon belül bárki is értesült volna a jogsértésről, azonnal ennek megfelelően cselekedett volna. Épp ellenkezőleg, ezen állítás azon vélelmet támasztja alá, miszerint az anyavállalatok a jelen esetben meghatározó befolyást gyakoroltak leányvállalataik magatartására.

73      E tényekből következik, hogy a Shell érvei nem kérdőjelezik meg azon tényt, miszerint a Shell Petroleum és leányvállalatai egy gazdasági egységnek tekinthetőek. Ebből következik, hogy a Shell első jogalapjának második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A harmadik, a Bizottság által elkövetett hiba következményeivel kapcsolatos részről

–       A felek érvei

74      A Shell kiemeli, hogy a megtámadott határozat Shell Nederlandra vagy Shell Petroleumra vonatkozó részében történő megsemmisítése hatással lenne a bírság összegére.

75      Amennyiben a Törvényszék megsemmisítené a megtámadott határozatot a Shell Nederlandra és a Shell Petroleumra, vagy csupán a Shell Petroleumra vonatkozó részében, az említett megsemmisítés befolyásolná a Bizottság által alkalmazott elrettentési szorzót (amely a megtámadott határozatban a Shell Petroleum forgalmán alapul), és a visszaesés miatti emelést. Következésképpen a Shell Nederland Chemie, vagy a Shell Nederland Chemie és a Shell Nederland esetében csökkenteni kellene a bírság összegét.

76      Egyébiránt, amennyiben a Törvényszék megsemmisítené a megtámadott határozatot a Shell Nederlandra és a Shell Petroleumra vonatkozó részében, a Shell Nederland Chemie‑vel szemben kiszabott bírság összege nem haladhatja meg a megtámadott határozat elfogadását megelőző üzleti év teljes forgalmának 10%‑át.

77      A Bizottság az első jogalap harmadik részének elutasítását kéri. Az első és a második részben kifejtett érvekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy nem követett el hibát, amikor a jogsértést a Shell Nederlandnak és a Shell Petroleumnak tudta be, és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésével összhangban azon vállalkozás forgalma alapján határozta meg a bírság összegét, amely vállalkozásnak a jogsértést betudta.

–       A Törvényszék álláspontja

78      A Shell által felhozott első jogalap harmadik része azon feltevésen alapszik, miszerint a Törvényszék elfogadja e jogalap első vagy második részét.

79      Mivel a Törvényszék mint alaptalant elutasította a Shell által felhozott első jogalap első és második részét, e jogalap harmadik részét is el kell utasítani mint alaptalant.

80      Ennélfogva a Shell által felhozott első jogalap egészét el kell utasítani.

 A második, a bírság alapösszegének visszaesés miatti indokolatlan emelésére alapított jogalapról

81      A Shell úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdését, amikor visszaesés miatt 50%‑kal emelte a vele szemben kiszabott bírság alapösszegét.

82      A Shell második jogalapja két részből áll. Az első rész keretében a Shell arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság és az arányosság elvét. A második rész keretében a Shell úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikk alapján őt terhelő indokolási kötelezettséget.

 Az első, a jogbiztonság és az arányosság elvének megsértésére alapított részről

–       A felek érvei

83      A Shell elismeri, hogy sem az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése, sem az iránymutatás nem ír elő határidőt, amelyen belül a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy egy vállalkozás visszaeső‑e. Ugyanakkor a Bíróság C‑3/06. P. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítéletére (EBHT 2007., I‑1331. o.) és Poiares Maduro főtanácsnoknak ezen ítéletre vonatkozó indítványára (EBHT 2007., I‑1337. o.) hivatkozva, a Shell úgy érvel, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az adott eset valamennyi releváns körülményét.

84      E tekintetben először is a Shell kiemeli, hogy az [EK 81. cikk] alkalmazására vonatkozó, 1986. április 23‑i 86/398/EGK határozatban (IV/31.149 – „polipropilén”‑ügy) (HL L 230., 1. o., a továbbiakban: a „polipropilén”‑határozat) és az [EK] 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 1994. július 27‑én hozott 94/599/EK bizottsági határozatban (IV/31.865 – „PVC”‑ügy) (HL L 239., 14. o.; a továbbiakban: „PVC II”‑határozat) megállapított jogsértések, amelyekre a Bizottság a visszaesésre vonatkozó elemzését alapította, több mint 20 évvel korábban történtek, és 1983 végén befejeződtek. Egyébként a Bizottság az 1980‑as évek második felében fogadta el a két kezdeti határozatot e két ügyben.

85      Másodszor a Shell a Bizottság előtt bizonyította, hogy a „polipropilén”‑határozat és a „PVC II”‑határozat alapjául szolgáló jogsértéseket követően megváltoztatta magatartását. Egyebek mellett a Shell 1992‑ben bevezetett egy programot a kartelleket tiltó szabályok tiszteletben tartására. A Shell e tekintetben számos dokumentumra hivatkozik, amelyeket a közigazgatási eljárás során a Bizottság elé terjesztett, és amelyek leírják a bevezetett program szerkezetét, felépítését és tartalmát. A Shell nem tűri el a versenyszabályok alkalmazottai általi megsértését, és ilyen jogsértések bekövetkezte esetén súlyos fegyelmi intézkedéseket hoz. A korábbi jogsértéseket követően felállított megfelelősségi program és e program szigorú végrehajtása egyértelműen mutatja, hogy a Shell nem hagyta figyelmen kívül a vele szemben korábban kiszabott bírságokat, hanem épp ellenkezőleg, minden lehetségest megtett annak érdekében, hogy elkerülje az ehhez hasonló jogsértések bekövetkezését a jövőben. Kiemeli, hogy a jelen jogsértés két – önállóan eljáró – alkalmazott rosszindulatú magatartásának tudható be, akik ráadásul még a versenyszabályok tiszteletben tartásával kapcsolatos képzésen is részt vettek. A Shell e tekintetben kiemeli, hogy különbséget kell tenni a vállalkozásnak a jogsértés keretében fennálló felelőssége – amit a Shell a Shell Nederland Chemie‑t illetően egyáltalán nem vitat – és a bírság visszaesés miatti emelése között. Különösen a versenyszabályok betartására irányuló program létrehozása – a Bizottság állításával ellentétben – nem arra irányul, hogy az anyavállalatokat mentesítse az őket terhelő felelősség alól.

86      Harmadszor a versenyjogi szabályozásnak való megfelelést illetően a Shell őszinte elkötelezettségét azon tény is alátámasztja, hogy a vizsgálat során végig együttműködött a Bizottsággal. A Shell magatartása túlmutatott az ilyen eljárások során általában előírt együttműködési kötelezettségen. Jóllehet eladta a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységeit 1999‑ben a Dow Chemicalnak, és az egyik érintett alkalmazott 1997‑ben nyugdíjba vonult, a másik pedig pillanatnyilag nem a vállalkozás alkalmazottja, a Shell alapos vizsgálatokat folytatott annak érdekében, hogy számos bizonyítékot terjeszthessen a Bizottság elé. Utóbbi egyébként széleskörűen felhasználta a Shell első kifogásközlésre adott válaszát, különösen a második kifogásközlés keretében az aktája alátámasztására. A megtámadott határozatban a Bizottság a Shell által tett nyilatkozatokból hosszú részleteket felhasznált a jogsértés bizonyítékaként. A Shell leginkább akkor működött együtt, amikor „az engedékenységi kérelem előterjesztése […] nem tett lehetővé számára jogos elvárásokat a tények beismerésének következményeit illetően” (a megtámadott határozat (318) preambulumbekezdése). A Shell hozzáfűzi, hogy beadványaiban a Bizottság igyekszik minimalizálni a Shell közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködését. Ugyanakkor figyelembe véve az ügy körülményeit, a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységek Dow Chemical számára 1999‑ben történt átadását, a jogsértés késői belső felfedezését, a Shell úgy véli, hogy teljesen együttműködött a Bizottsággal. Hasonlóképpen, az első kifogásközlés kézhezvétele után a Shell elismerte a Shell Nederland Chemie által elkövetett jogsértést. A Shell fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy az együttműködésének a visszaesés miatti emelés keretében való figyelembevételének kérdése eltér az engedékenységi közlemény alkalmazásával kapcsolatos figyelembevételétől.

87      A jelen ügy körülményeinek rendkívüli együttállása, ami azt megkülönbözteti a fenti 83. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügytől, annak megállapítására kellett volna vezesse a Bizottságot, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték annak alátámasztására, hogy a Shell megsértette a versenyjogi szabályokat.

88      Mindenezen okokból a Shell úgy véli, hogy a bírság alapösszegének visszaesés miatti 50%‑os emelését aránytalannak és a jogbiztonság elvével ellentétesnek kell tekinteni. Következésképpen a megtámadott határozatot e tekintetben meg kell semmisíteni, illetve másodlagosan a Shellel szemben kiszabott bírság összegét csökkenteni kell.

89      A Bizottság a második jogalap első részének elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy a jelen ügy elemei indokolják a bírság alapösszegének visszaesés miatti 50%‑os emelését.

–       A Törvényszék álláspontja

90      Az iránymutatás 2. pontja értelmében a súlyosító körülmények egyike például „az ugyanazon vállalkozás [...] által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértés[…]”.

91      A visszaesés egyes nemzeti jogrendekben elfogadott fogalma magában foglalja, hogy a személy új jogsértést követ el, ha a hasonló jogsértésért már korábban megbüntették (a Törvényszék T‑141/94. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 1999. március 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑347. o.] 617. pontja, valamint a T‑203/01. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4071. o.] 284. pontja).

92      Az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket az érintett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni (a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 91. pontja, valamint a Bíróság C‑3/06. P. sz., a fenti 83. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 26. pontja).

93      A Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság meghatározása során – egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, a háttér, a bírságok elrettentő hatása –, és nincs szükség a kötelezően figyelembe veendő tényezők kimerítő vagy kötelező felsorolására. A visszaesés megállapításának és meghatározott jellemzőinek értékelése a Bizottság hivatkozott jogkörének része, és az ilyen megállapítás tekintetében a Bizottságot nem kötheti esetleges elévülési idő (a fenti 83. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontja).

94      A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozatban megjegyzi, hogy a Shell már volt kartell‑ügyben a Bizottság határozatának címzettje (lásd a fenti 84. pontban hivatkozott „polipropilén”‑ és „PVC II”‑határozatot). Ez azt támasztja alá, hogy az első bírságok nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a Shell változtasson a magatartásán. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e visszaesés súlyosító körülménynek minősül, amely indokolja a Shellel szemben kiszabott bírság alapösszegének 50%‑os emelését (a megtámadott határozat (487) preambulumbekezdése).

95      Először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban megállapított jogsértés valamivel több, mint tíz évvel a „polipropilén”‑határozat, és kevesebb mint két évvel a „PVC II”‑határozat elfogadása után kezdődött. A jogsértő magatartás Shell általi megismétlése, különösen nem sok idővel a „PVC II”‑határozat elfogadását követően, amely utóbbi határozatot magát kevesebb, mint tíz évvel a „polipropilén”‑határozat elfogadását követően hozták, a Shell arra vonatkozó hajlamát mutatja, hogy nem vonja le a megfelelő következtetéseket a közösségi versenyszabályok megsértésének vele szembeni megállapításából (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4407. o.] 355. pontját és a T‑410/03. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2008. június 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑881. o.] 464. pontját). Ennélfogva a jelen ügyben a Bizottság helyesen hagyatkozhatott a „polipropilén”‑határozatra és a „PVC II”‑határozatra a Shell visszaesésének megállapítása végett, anélkül hogy megsértette volna a jogbiztonság Shell által hivatkozott elvét.

96      Másodszor a Shell által a versenyjog tiszteletben tartása érdekében hozott intézkedéseket illetően, azok nem változtatnak az elkövetett jogsértés és a jelen esetben megállapított visszaesés megtörténtén (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑101/05. és T‑111/05. sz., BASF és UCB kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4949. o.] 52. pontját). Így a megfelelésre irányuló program érintett vállalkozás általi elfogadása nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy e körülmény miatt csökkentse a bírságot (a Törvényszék T‑15/02. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑497. o.] 266. és 267. pontja, valamint a fent hivatkozott BASF és UCB kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 52. pontja). Egyébként meg kell jegyezni, hogy lehetetlen meghatározni a vállalkozások által a versenyjogi jogsértések megismétlődésének meggátlása érdekében hozott belső intézkedések hatékonysági szintjét (a Törvényszék T‑73/04. sz., Carbone‑Lorraine kontra Bizottság ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2661. o.] 144. pontja). A jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy a Shell által elfogadott intézkedések nem eredményezték azt, hogy bejelentse a kartellt, mivel csak akkor fogadta el az együttműködést, amikor értesült a vele szemben elfogadott kifogásról.

97      Harmadszor, ugyanebben az értelemben, a Shell közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködése nem csökkenti a visszaesése súlyosító körülmény jellegét. Ennélfogva a Shell által e tekintetben felhozott érvek hatástalanok.

98      Végül a Shell azon érvét illetően, miszerint az alkalmazott emelés aránytalan, arra kell emlékeztetni, hogy a bírságok összegének meghatározása tekintetében a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és nem köteles pontos matematikai képletet alkalmazni. Ráadásul a bírság összegének megállapításakor a Bizottságnak biztosítania kell fellépése elrettentő hatását. A visszaesés pedig olyan körülmény, amely a bírság alapösszegének jelentős emelését indokolja. A visszaesés ténye azt bizonyítja, hogy a korábban kiszabott szankciónak nem volt kellően elrettentő hatása (a Törvényszék fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 293. pontja, a fenti 95. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 348. pontja, valamint a T‑53/03. sz., BPB kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1333. o.] 398. pontja). Egyébként meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a visszaesés címén történő növelés rögzítésekor figyelembe veheti az érintett vállalkozás ilyen hajlamára utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is (a Törvényszék T‑122/04. sz., Outokumpu és Luvata kontra Bizottság ügyben 2009. május 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1135. o.] 62. pontja). A jelen esetben először is meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó jogsértés a harmadik ilyen jellegű jogsértés, amelyért a Bizottság határozatot hoz a Shellel szemben. Egyebek mellett meg kell állapítani, hogy a „polipropilén”‑határozatban és a „PVC II”‑határozatban szóban forgó jogsértések célja – a jelen ügy alapjául szolgáló jogsértéséhez hasonlóan – árcélok meghatározása vagy piaci részesedések felosztása volt. Amint a fenti 95. pontban is megállapítást nyert, a szóban forgó jogsértés kevesebb, mint két évvel a „PVC II”‑határozat elfogadása után kezdődött. Tehát e határozat elfogadása ellenére a Shell rövid időn belül újabb jogsértő magatartást követett el. E körülmények között a felhozott bizonyítékok egyike sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy aránytalan lenne a bírság alapösszegének 50%‑kal történő emelése annak érdekében, hogy a Shell magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje.

99      Ezekre a tényezőkre tekintettel a Shell második jogalapjának első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második, az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó részről

–       A felek érvei

100    Amennyiben a Törvényszék kimondaná, hogy a bírság alapösszegének 50%‑kal való emelése nem sérti az arányosság és a jogbiztonság elvét, a Shell másodlagosan úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikk alapján őt terhelő indokolási kötelezettséget.

101    A Shell e tekintetben kiemeli, hogy a második kifogásközlésre adott válaszában kifejtette, hogy a bírság alapösszegének visszaesés miatti emelése felesleges és értelmetlen, tekintettel a versenyjogi szabályozás tiszteletben tartására vonatkozó program létrehozására és szigorú végrehajtására.

102    A megtámadott határozatban a Bizottság nem válaszolt a Shell által felhozott érvekre. Ehelyett a megtámadott határozat (488) és (489) preambulumbekezdésében a Bizottság több más kérdéssel is foglalkozik, amelyeket a Shell nem vetett fel. A Shell úgy véli, hogy a Bizottság a csoportjához tartozó vállalkozások némelyike által felhozott érvekre egy másik ügy keretében válaszolt. A Shell e tekintetben az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 –Bitumen‑Hollandia‑ügy; a továbbiakban: „bitumen”‑határozat) 2006. október 13‑án hozott C (2006) 4090 végleges bizottsági határozat (337) és (338) preambulumbekezdésére hivatkozik, amelyet a keresetlevélhez mellékelt. Azon tény, miszerint a Bizottság adott esetben nem köteles a felek valamennyi érvét illetően állást foglalni, nem változtat e következtetésen.

103    Azon körülmény, miszerint a Bizottság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a Shell által az első és második kifogásközlésre adott válaszában, valamint a meghallgatást megelőzően tett észrevételeiben ténylegesen felhozott érveket, és ugyanakkor megvizsgálta a „bitumen”‑határozat alapjául szolgáló ügy keretében felhozott érveket, az indokolási kötelezettség EK 253. cikkel ellentétes megsértésének felel meg. Következésképpen a megtámadott határozatot e tekintetben meg kell semmisíteni.

104    A Bizottság a második jogalap második részének elutasítását kéri. Lényegében úgy érvel, hogy a megtámadott határozat megfelel az indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelményeknek.

–       A Törvényszék álláspontja

105    Az egyedi határozat indokolásának világosan és egyértelműen tükröznie kell a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára az elfogadott intézkedés igazolásának megismerését, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az adott ügy körülményeire tekintettel kell értékelni. Nem kötelező, hogy az indokolás megjelölje az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, mivel azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem csupán megfogalmazására, hanem megalkotásának hátterére, továbbá az adott jogterületre irányadó jogszabályok összességére is tekintettel kell értékelni (a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontja).

106    Az indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelmények akkor teljesülnek, amikor a Bizottság a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának mérését (a Bíróság C‑291/98. P. sz., Sarrió kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9991. o.] 73. pontja és a C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑8375. o.] 463. pontja).

107    A jelen esetben elegendő megállapítani, hogy a Bizottság egyértelműen meghatározta a megtámadott határozat (487) preambulumbekezdésében azokat a mérlegelési tényezőket, amelyek lehetővé tették számára a visszaesés súlyosító körülménykénti figyelembevételét a Shell tekintetében. Egyébként a Shell által a versenyjog tiszteletben tartása érdekében hozott intézkedéseket illetően, azok nem relevánsak a jogsértés és a visszaesés fennállásának értékelése szempontjából (lásd a fenti 96. pontot). Ennélfogva azon tény, hogy a Bizottság nem válaszolt a Shell által a közigazgatási eljárás során e tekintetben felhozott érvekre, nem jelenti azt, hogy a megtámadott határozat megsértette volna az indokolási kötelezettséget. Emlékeztetni kell arra továbbá, hogy a Bizottság nem köteles állást foglalni az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően, hanem elegendő, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti (a fenti 70. pontban hivatkozott Arkema kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 127. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Végül azon tényt illetően, miszerint a Bizottság a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcoslatos kartellhez nem kapcsolódó indokokat említett meg, elegendő megállapítani, hogy e körülmény, még ha fenn is áll, nem érinti a megtámadott határozat jogszerűségét, mivel az jogilag megfelelően indokolt, mint az már megállapítást nyert.

108    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Shell második jogalapjának második részét mint megalapozatlant el kell utasítani, és ennélfogva a második jogalap egészét el kell utasítani.

 A harmadik, az elrettentési szorzó téves alkalmazására vonatkozó jogalapról

109    A Shell úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdését, amikor a bírság kiindulási összegének meghatározásakor szorzót alkalmazott.

110    A Shell harmadik jogalapja két részre osztható. Az első rész keretében a Shell úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét. A második rész keretében a Shell arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az őt terhelő indokolási kötelezettséget.

 Az első, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésére alapított részről

–       A felek érvei

111    A Shell emlékeztet arra, hogy a Bizottság az ő esetében háromszoros szorzót alkalmazott a bírság kiindulási összegének meghatározásakor (a megtámadott határozat (474) preambulumbekezdése). Ehhez a Bizottság a Shell Petroleum 2005‑re vonatkozó forgalmát vette alapul, azaz 246,549 milliárd eurót.

112    A „bitumen”‑határozatban azonban a Bizottság lényegében a Shell Petroleum ugyanazon, 2005‑re vonatkozó forgalmát vette alapul, mégis kettes szorzó alkalmazása mellett döntött.

113    E különbség sértené az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét. A Shell e tekintetben kifejti, hogy a jelen ügyre és a „bitumen”‑határozat alapjául szolgáló ügyre jellemző körülmények összehasonlíthatóak, mivel a két határozatot 2003‑ban két és fél hónap különbséggel fogadták el, a jogsértést a Shell Petroleumnak tudták be, és a szorzó ez utóbbi világméretű forgalmán alapul avégett, hogy a vállalkozás méretét figyelembe véve biztosítsa a bírság kellően elrettentő jellegét. Amennyiben e két esetben az alkalmazandó szorzó megválasztásának a vállalkozás méretén kellene alapulnia, és a szankcionálandó vállalkozás ugyanaz, az ilyen eltérő bánásmód nem indokolható objektív módon. A Shell hozzáfűzi, hogy az egyenlő bánásmód elve még akkor is alkalmazandó lenne, ha a Bizottság megfelelően alkalmazta volna az iránymutatást. Egyébként a jelen eset körülményei rendkívüliek, és ezért még nem foglalkozott azzal korábban az uniós bíróság.

114    A Bizottság által az „eset körülményeire” tett rövid utalás nem indokolja a bánásmódbeli különbséget. Amennyiben a Bizottság a bírság összegének emelése mellett dönt, a szorzó megválasztása – a bírság alapösszege meghatározásának elkülönült szakasza lévén – kizárólag a szankcionálandó vállalkozás méretén alapulhat. Ezen érvelést alátámasztó ok az, hogy egy jelentős pénzügyi forrásokkal rendelkező vállalkozás könnyebben tudja mozgósítani a vele szemben kiszabott bírság megfizetéséhez szükséges összeget. E tekintetben, ellentétben a Bizottság által a beadványaiban állítottakkal, a Shell is – amint a „bitumen”‑határozat kifejti – a jogsértést elkövető legjelentősebb vállalkozás lenne. Ráadásul a két ügyben szóban forgó jogsértésben részt vevő vállalkozások „teljes mérete közötti relatív különbségek” nem indokolják a Shellel szemben különböző szorzók alkalmazását. Azon vállalkozások forgalma, amelyekkel szemben egyszeres szorzót alkalmazott a Bizottság, mindkét esetben tíz milliárd euró alatt volt. Mind a két esetben a Shell volt a legnagyobb vállalkozás, amelynek a jogsértésben való részvétele megállapítást nyert, 246,549 milliárd euró összegű forgalommal.

115    Ezen okokból meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, vagy másodlagosan, a Shellel szemben kiszabott bírság összegét csökkenteni kell a háromszoros helyett kétszeres szorzó alkalmazásával.

116    Az első jogalapra hivatkozva a Shell egyébiránt hozzáfűzi, hogy a Shell Nederland Chemie‑vel szemben kiszabott bírság esetében alkalmazott háromszoros szorzó aránytalan, és megsérti az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben a jogsértés nem tudható be a Shell Nederlandnak vagy a Shell Petroleumnak. Ebben az esetben a szorzó megválasztásának a Shell Nederland 2005‑ös világméretű nettó forgalmára (25,041 milliárd euró) vagy a Shell Nederland Chemie ugyananezen évre vonatkozó forgalmára (1,186 milliárd euró) kellene támaszkodnia. Ez azt jelentené, hogy semmilyen szorzót nem kellene alkalmazni, vagy legfeljebb másfélszeres szorzót kellene alkalmazni a Shell Nederland Chemie‑vel, illetve a Shell Nederland Chemie‑vel és a Shell Nederlanddal szemben kiszabott bírságra.

117    A Bizottság a harmadik jogalap első részének elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy a szorzókat a teljes méretek közötti relatív különbségek figyelembevétele végett alkalmazza, és a jelen esetben a Shellel szemben alkalmazott szorzó nem volt aránytalan.

–       A Törvényszék álláspontja

118    Az iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a jogsértés jellegén, a piacra gyakorolt tényleges hatásán és földrajzi kiterjedésén kívül figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak jelentős kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír (az iránymutatás 1. A. pontjának negyedik albekezdése).

119    A Bizottság hatásköre arra, hogy bírságot szabjon ki a szándékosan vagy gondatlanul az EK 81. cikk rendelkezéseibe ütköző jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben, az abból a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök közé tartozik, hogy az elláthassa a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladatot, amely magában foglalja a kötelezettséget, hogy a Bizottság a Szerződés által lefektetett elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen. Ebből következik, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása – különösen azon jogsértések vonatkozásában, amelyek a Közösség céljainak megvalósítását jelentős mértékben hátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon (a Bíróság 100/80–103/80. sz., Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 105. és 106. pontja, a fenti 44. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 166. pontja, valamint a fenti 95. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet 169. pontja).

120    Ez megköveteli, hogy a bírság összege annak figyelembevételével kerüljön megállapításra, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, annak érdekében, hogy a bírság – különös tekintettel a kérdéses vállalkozás pénzügyi teljesítőképességére – ne legyen elhanyagolható, vagy ellenkezőleg túlzó mértékű, egyrészt a bírság hatékonyságának biztosításából, másrészt pedig az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményeknek megfelelően. Egy nagyméretű vállalkozás, amely a kartell többi tagjához képest jelentős pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik, könnyebben képes mozgósítani a bírság kifizetéséhez szükséges pénzösszegeket, ami a bírság kellően elrettentő hatása érdekében arányosan nagyobb bírság kiszabását teszi indokolttá, jelesül egy szorzó alkalmazásával, mint amelyet egy ugyanolyan jogsértést elkövető vállalkozással szemben szabnak ki, amely nem rendelkezik ilyen erőforrásokkal (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑236/01., T‑239/01., T‑244/01–T‑246/01., T‑251/01. és T‑252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1181. o.] 241. és 243. pontját; továbbá lásd a fenti 44. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 170. pontját, valamint a fenti 96. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 235. pontját).

121    Hozzá kell tenni, hogy a Bíróság különösen kiemelte a kartellben részt vevő egyes vállalkozások által elért összforgalom figyelembevételének jelentőségét a bírság összegének megállapítása során (lásd ebben az értelemben a Bíróság fenti 106. pontban hivatkozott Sarrió kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 85. és 86. pontját; a C‑57/02. P. sz., Acerinox kontra Bizottság ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I–6689. o.] 74. és 75. pontját; valamint lásd még a C‑289/04. P. sz., Showa Denko kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5859. o.] 17. pontját).

122    Végül ki kell emelni, hogy a Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentési cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az EGT‑ben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Következésképpen a bírságok meghatározásánál figyelembe vehető elrettentési tényezőt nemcsak az érintett vállalkozás egyedi helyzete, hanem számos tényező figyelembevételével kell értékelni. Ezen elv alkalmazandó többek között akkor is, amikor a Bizottság az adott vállalkozással szemben kiszabott bírságot érintő „elrettentési szorzót” határoz meg (lásd ebben az értelemben a fenti 121. pontban hivatkozott Showa Denko kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. és 24. pontját).

123    A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozatban először is megállapította, hogy a különösen súlyos jogsértések csoportján belül a szankciók javasolt mértéke lehetővé teszi a bírság olyan összegben való meghatározását, amely az egyes vállalkozások méretének figyelembevételével biztosítja a megfelelő elrettentő hatást. Ezt követően az érintett vállalkozások 2005‑ben elért világméretű forgalmára támaszkodva a Bizottság megállapította, hogy jelentős méretbeli különbség áll fenn egyfelől a Kaučuk (2,718 milliárd euró összegű forgalom) és a Stomil (38 millió euró összegű forgalom), és másfelől a többi érintett vállalkozás, különösen a Bayer (27,383 milliárd euró összegű forgalom) között, amely utóbbi az első a megtámadott határozat által érintett nagyméretű vállalkozások közül. Ennek alapján, és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit, a Bizottság úgy találta, hogy a Kaučuk és a Stomil esetében nincs szükség elrettentési szorzóra, míg a Bayer esetében másfélszeres szorzót kell alkalmazni. Végül a fentiek alapján, és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit a Bizottság 1,75‑szörös szorzót alkalmazott a Dow esetében (37,221 milliárd euró összegű forgalom), kétszeres szorzót az EniChem esetében (73,738 milliárd euró összegű forgalom) és háromszoros szorzót a Shell esetében (246,549 milliárd euró összegű forgalom) (a megtámadott határozat (474) preambulumbekezdése).

124    A Shell érvei lényegében azon alapulnak, hogy a jelen esetben alkalmazott szorzó mértéke nem haladhatta volna meg a „bitumen”‑határozatban elfogadottat, tekintettel az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására.

125    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a bírságok összegének meghatározása terén széles mérlegelési jogkörrel bír, és nem kötik a korábbi értékelései (a Bíróság C‑510/06. P. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2009. március 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑1843. o.] 82. pontja). Ebből következően a Shell nem hivatkozhat az uniós bíróság előtt a Bizottság döntéshozatali politikájára (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑125/07. P., C‑133/07. P., C‑135/07. P. sz., Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8681. o.] 123. pontját).

126    Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve akkor sérül, ha összehasonlítható helyzeteket eltérően kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanúgy kezelnek, hacsak az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható (a Bíróság 106/83. sz. Sermide‑ügyben 1984. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1984., 4209. o.] 28. pontja, a C‑174/89. sz. Hoche‑ügyben 1990. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑2681. o.] 25. pontja, a Törvényszék T‑303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4567. o.] 152. pontja).

127    A jelen esetben a Shell nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy a szóban forgó helyzetek azonosak lennének. Kétségtelen, hogy az egyes vállalkozások összforgalma releváns elem az elrettentési szorzó alkalmazását illetően, valamint hogy e tekintetben a Shell „bitumen”‑határozatban elfogadott forgalma azonos a megtámadott határozatban elfogadottal. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy a megtámadott határozatot a Bizottság a Kaučuk és a Stomil esetében alkalmazandó elrettentési szorzó meghatározásával kezdte, tekintettel arra, hogy a jelen ügy körülményeinek figyelembevételével ez utóbbiakkal szemben nem volt szükség szorzó alkalmazására. Ennek alapján, és az érintett vállalkozások relatív méretét összevetve, a Bizottság meghatározta a többi vállalkozás – többek között a Shell – esetében alkalmazandó elrettentési szorzót. Következésképpen a jelen esetben az elrettentési szorzók meghatározása egyrészt az egyes vállalkozások összforgalmának figyelembevételéből fakad, másrészt pedig az egyes vállalkozások relatív méretéből. A megtámadott határozat által érintett vállalkozások relatív mérete azonban különbözik a „bitumen”‑határozat által érintett vállalkozások relatív méretétől. A megtámadott határozatból egyébiránt kitűnik, hogy a szorzókat a legkisebb méretű vállalkozásokkal kezdve határozta meg a Bizottság. A Shell nem hozott fel külön érveket sem a Bizottság által választott módszer, sem az e tekintetben elfogadott szorzók vitatására. Végül – a Shell azon érvét illetően, miszerint mind a megtámadott határozat, mind a „bitumen”‑határozat értelmében a Shell volt a legnagyobb vállalkozás – meg kell jegyezni először is, hogy a Shell és a méretében őt követő vállalkozás összforgalma közötti eltérés a jelen ügyben sokkal jelentősebb, amint az a megtámadott határozatból is kitűnik, valamint hogy az érintett vállalkozások közötti relatív összehasonlítás alapjául szolgáló szorzók a két határozatban eltérőek voltak.

128    A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy a „bitumen”‑határozat alapjául szolgáló ügyet illetően a Bizottság – mint a jelen esetben is – megállapította, hogy a szóban forgó jogsértés különösen súlyos (a „bitumen”‑határozat (316) preambulumbekezdése). Ugyanakkor a Bizottság a „bitumen”‑határozatban megállapította továbbá, hogy a szóban forgó jogsértés csak egy tagállamot érint, a piac értéke viszonylag csekély (62 millió euró 2001‑ben, a jogsértés utolsó teljes évében), valamint hogy a kartell résztvevőinek száma nagy volt (tizennégy vállalkozás) (a „bitumen”‑határozat (317) preambulumbekezdése). E körülmények a jelen ügyben egyáltalán nem állnak fenn.

129    Ennélfogva az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított kifogás nem helytálló.

130    Amennyiben a Shell által az elfogadott szorzó arányosságának vitatására irányulóan felhozott kifogás a „bitumen”‑határozattal való összehasonlításon alapul, részletesebb érvek hiányában azt ugyanezen okokból el kell utasítani.

131    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Shell által felhozott harmadik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második, az indokolás hiányosságaira alapított részről

–       A felek érvei

132    Amennyiben a Törvényszék úgy ítélné meg, hogy a háromszoros szorzó alkalmazása nem sérti az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét, a Shell másodlagosan arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikkből eredő indokolási kötelezettségét. A Bizottság, amikor „az adott ügy körülményeire” hivatkozott az említett szorzó alkalmazásakor, nem jelölte meg melyek e körülmények, miként indokolják a háromszoros szorzó alkalmazását, és mennyiben térnek el a „bitumen”‑határozat alapjául szolgáló ügy körülményeitől, ami e két ügy esetében az elrettentés tekintetében alkalmazott eltérő bánásmódot eredményezne. A Shell így azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot.

133    A Bizottság a harmadik jogalap második részének elutasítását kéri. Többek között a jelen ügy és a „bitumen”‑határozat alapjául szolgáló ügy közötti objektív különbségek fennállására mutat rá. A Bizottság tehát nem volt köteles megjelölni azon indokokat, amelyet alapján a bírság jelen esetben választott összege eltér az említett ügyben meghatározottól.

–       A Törvényszék álláspontja

134    A fenti 105. és 106. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel meg kell jegyezni a jelen esetben, hogy a Bizottság kifejtette, hogy a bírság kellően elrettentő hatásának biztosítása érdekében figyelembe veszi az egyes vállalkozások méretét. Ennek alapján a Bizottság az érintett vállalkozások 2005‑ben elért összforgalmára támaszkodott. Egyébiránt a Bizottság összehasonlította a különböző vállalkozások méretét az elrettentési szorzó meghatározása érdekében. Pontosabban a Shell esetében a Bizottság megállapította, hogy e vállalkozás összforgalma többszöröse bármelyik másik érintett vállalkozás forgalmának. Következésképpen a megtámadott határozatból egyértelműen kitűnnek azon tényezők, amelyek lehetővé tették a Bizottság számára, hogy a Shellel szemben kiszabott bírságnál e szorzót alkalmazzák.

135    Azon tény, miszerint a Bizottság egyebek mellett „az adott ügy körülményeire” hivatkozott, nem vonhatja kétségbe e következtetést. A megtámadott határozatból nem következik, hogy a Bizottság kifejezetten említett volna más tényezőt, mint az érintett vállalkozások teljes forgalmát és relatív méretét az elrettentési szorzók meghatározásakor, amit egyébként a Bizottság megerősített a tárgyalás során. Az „adott ügy körülményei” kifejezés érthető úgy, mint amely pont az érintett vállalkozások teljes forgalmára és relatív méretére vonatkozik.

136    Végül a „bitumen”‑határozat alapjául szolgáló ügyre való hivatkozást illetően, tekintettel arra, hogy az utóbbi és a jelen ügy eltérő ténybeli körülményeken alapul, különösen az érintett vállalkozások relatív méretét illetően (lásd a fenti 127. és 128. pontot), meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem volt köteles megjelölni az okokat, amelyek miatt nem azonos elrettentési szorzót alkalmazott.

137    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Shell harmadik jogalapjának második részét mint megalapozatlant el kell utasítani, és ennélfogva a harmadik jogalap egészét el kell utasítani.

 A negyedik, a bírság kiindulási összegének téves meghatározására alapított jogalapról

138    A Shell úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdését, amikor vele szemben tévesen határozta meg a bírság kiindulási összegét.

139    A Shell negyedik jogalapja négy részre osztható. Az első rész keretében a Shell úgy véli, hogy a Bizottság a bírságok kiindulási összegét illetően indokolatlanul alkalmazott eltérő bánásmódot. A második rész keretében a Shell úgy érvelt, hogy a bírságok Bizottság által meghatározott kiindulási összege pontatlan volt. A harmadik rész keretében a Shell előadja, hogy a vele szemben meghatározott kiindulási összeg sérti az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét. A negyedik rész keretében a Shell úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette az őt terhelő indokolási kötelezettséget.

 Az első, a bírság kiindulási összegeire vonatkozó eltérő bánásmód indokolatlan alkalmazására alapított részről

–       A felek érvei

140    A Shell úgy érvel, hogy a megtámadott határozat (466) preambulumbekezdése szerint a Bizottság eltérő bánásmódot alkalmazott a bírságok kiindulási összegének meghatározásakor, annak érdekében, hogy „figyelembe tudja venni az egyes vállalkozások piaci súlyát, tehát az egyes vállalkozások versenysértő magatartásának valós hatását”. A Bizottság azonban ellentmond a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdésében kifejtett saját álláspontjának, mely szerint „lehetetlen a jogsértést képező összetett megállapodásoknak az EGT piacára gyakorolt tényleges hatását mérni”, és ennélfogva a Bizottság „nem fogja a jelen esetben alkalmazandó bírságok megállapításakor figyelembe venni a piacra gyakorolt hatást”. Amint a Bizottság is elismeri beadványaiban, a bírságok kiindulási összegének eltérő bánásmódja azon alapul, hogy a „versenynek való jelentős károkozásra vonatkozó” „tényleges gazdasági lehetőségek” nagyobbak, amikor az adott vállalkozás eladási mennyiségei (és a megfelelő piaci részesedések) az érintett piacon magasabbak.

141    A Shell arra emlékeztet e tekintetben, hogy azok az információk, amelyeket a Bizottságnak a közigazgatási eljárás során benyújtott, alátámasztják a piaci hatás hiányát. A Bizottság sem a második kifogásközlésben, sem a megtámadott határozatban nem szolgáltat semmiféle konkrét bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy az érintett megállapodások vagy összehangolt magatartások hatást gyakoroltak volna a piacra.

142     Egyébiránt azon állítás, mely szerint „a versenyellenes megállapodásokat a gyártók végrehajtották, és e végrehajtásnak tényleges hatása volt a piacra” (a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdése), lényegében továbbra is megalapozatlan. Nincs semmilyen konkrét bizonyíték, amelyet a megtámadott határozat említene, vagy amely az iratanyagban szerepelne, és azt támasztaná alá, hogy az érintett megállapodásokat vagy összehangolt magatartásokat végrehajtották volna, és azok hatást gyakoroltak volna a piacra.

143    A Bizottság tehát nem állapíthatott meg különbséget a bírságok kiindulási összege között a jogsértés versenyre gyakorolt tényleges hatásának figyelembevétele érdekében. A Bizottságnak, épp ellenkezőleg, ugyanazt a kiindulási összeget kellett volna választania a megtámadott határozat valamennyi címzettje esetében a jogsértés objektív jellemzői alapján. A Shell a jelen esetben előadja, hogy a Bizottság a Stomillal szemben 5,5 millió euró kiindulási összeget határozott meg. Semmi sem indokolja, hogy a Shellel szemben magasabb kiindulási összeg kerüljön meghatározásra.

144    Mindenesetre a bírságok kiindulási összegének megállapításakor a Bizottság túl nagy súlyt tulajdonított a feltételezett, de megállapítást nem nyert hatásnak, amit a kartell egyes résztvevői a jogsértésre gyakoroltak. Amint a Bizottság maga is elismerte a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdésében, a jogsértés objektív súlya a legfontosabb figyelembeveendő tényező a bírság kiindulási összegének meghatározásakor. A jelen esetben a Bizottság a Shell esetében ötször akkora kiindulási összeget határozott meg, mint a Stomillal szemben kiszabott bírság esetében. Ezen okokból kifolyólag a Shellel szemben kiszabott bírságot jelentős mértékben csökkenteni kell

145     A Bizottság a negyedik jogalap első részének elutasítását kéri. Többek között kifejti, hogy a Shell láthatóan összekeveri az eltérő bánásmódot és a jogsértés hatásának megállapítását.

–       A Törvényszék álláspontja

146    Az iránymutatás enyhe, súlyos és különösen súlyos jogsértéseket különböztet meg (az iránymutatás 1. A. pontjának első és második bekezdése). Egyébiránt a vállalkozások közötti megkülönböztetésre avégett került sor, hogy a Bizottság meghatározhassa – az iránymutatás 1. A. pontjának harmadik, negyedik és hatodik bekezdése értelmében – az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján, hogy az egyes vállalkozások milyen mértékben járultak hozzá a kartell sikeréhez, és ez alapján sorolja őket a megfelelő csoportba (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑71/03., T‑74/03., T‑87/03. és T‑91/03. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 225. pontját, és lásd továbbá a fenti 95. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 360. pontját).

147    A jelen esetben, miután megállapította, hogy a szóban forgó jogsértés különösen súlyosnak minősül (a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdése), a Bizottság eltérően kezelte az érintett vállalkozásokat a 2001. év vonatkozásában – amely a jogsértés utolsó teljes éve volt, kivéve a Shell (1998) és a Stomil (1999) esetében – a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos összesített forgalmuk alapján. A Bizottság az érintett vállalkozásokat öt csoportba osztotta, melyek közül a Shell a harmadik csoportba került (27,5 millió euró kiindulási összeg) (a megtámadott határozat (465)–(473) preambulumbekezdése).

148    A Shell elsődlegesen lényegében azt állítja, hogy a Bizottság hibát vétett, amikor figyelembe vette az egyes vállalkozások sajátos súlyát, és ekképpen a jogellenes magatartásuk versenyre gyakorolt tényleges hatását, míg azt állította, hogy a jogsértésre gyakorolt tényleges hatás nem mérhető.

149    Az egyes vállalkozásoknak a kartell sikeréhez az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján való hozzájárulását meg kell különböztetni a jogsértésnek az iránymutatás 1. A. pontja első bekezdésében hivatkozott tényleges hatásától. Ez utóbbi esetben a jogsértés tényleges hatását kell figyelembe venni, amennyiben mérhető, a jogsértés enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítéséhez. Az egyes vállalkozások egyéni hozzájárulását pedig a jogsértés súlya alapján megállapított összegek súlyozása végett kell figyelembe venni.

150    Ennélfogva még a jogsértés mérhető tényleges hatásának hiányában is határozhat úgy a Bizottság az iránymutatás 1. A. pontja harmadik, negyedik és hatodik bekezdésével összhangban, miután a jogsértést enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítette, hogy eltérő bánásmódot alkalmaz az érintett vállalkozások esetében.

151    A Shell ezirányú érvelését tehát el kell utasítani.

152    A másodlagosan felhozott érveket illetően a Shell úgy véli lényegében, hogy a Bizottság a jogsértés súlyához képest túl nagy jelentőséget tulajdonított a kartellben részt vevő vállalkozások „sajátos súlyának”. Ennélfogva – a jogsértés súlya valamennyi vállalkozás esetében azonos lévén – nem indokolt az eltérő bánásmód, melyet a Bizottság az érintett vállalkozások esetében alkalmazott.

153    Meg kell állapítani, hogy érveivel a Shell valójában az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik. A Shell nem vitatja a vállalkozások között a Bizottság által megállapított évekre vonatkozóan a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos forgalmukat tekintve fennálló, néhol jelentős különbségeket. Egyébként az iránymutatás 1. A. pontjának hatodik bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása sajátos súlyának figyelembevétele érdekében a Bizottság súlyozhatja a bírság összegét.

154    A Bizottság, amikor magasabb kiindulási összeget állapított meg azon vállalkozások esetében, amelyeknek az érintett piacon a többiekhez képest jelentősebb részesedése van, figyelembe vette a vállalkozások által a piacra gyakorolt tényleges hatást. E tényező az érintett piacon a többiekhez képest jelentősebb részesedéssel rendelkező vállalkozások nagyobb felelősségét fejezi ki a titkos kartell létrehozásával a verseny korlátozása, és végül a fogyasztóknak okozott károk tekintetében (a Törvényszék T‑43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3435. o.] 230. pontja).

155    E körülmények között a Shell által másodlagosan felhozott érveket el kell utasítani.

156    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Shell negyedik jogalapjának első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második, a bírságok kiindulási összegének pontatlan meghatározására alapított részről

–       A felek érvei

157    Amennyiben a Törvényszék kimondaná, hogy a Bizottság megalapozottan alkalmazott eltérő bánásmódot a bírságok kiindulási összegét illetően, a Shell úgy érvel, hogy a Bizottság által meghatározott összegek, különösen a Shell esetében megállapított kiindulási összeg, mindenesetre ellentétesek az iránymutatással. A Shell úgy érvel egyebek mellett, hogy a Bizottságnak a jelen jogsértést súlyosnak kellett volna minősítenie az iránymutatás alapján, és nem különösen súlyosnak.

158    Így a Shell előadja, hogy az érintett jogsértés szigorú értelemben nem képezett olyan szervezett kartellt, amelynek keretében a versenytárs vállalkozások megállapodnak az eladási árakról és a piaci részesedések felosztásáról, kölcsönösen felügyelve egymás árakra és értékesítésre vonatkozó politikáját, a kartell tiszteletben tartásának biztosítása végett létrehoznak egy kompenzációs mechanizmust, és szankcionálják az árcéloktól eltérő magatartásokat. A szóban forgó megállapodások ezzel ellentétben informális keretek között köttettek, általában két‑ vagy háromoldalú megbeszélések alkalmával, és nem a résztvevők teljes csoportját magába foglaló hivatalos találkozók keretében. A jogsértés egyébként sem gyakorolt hatást a piacra. E tekintetben a Shell úgy érvel, hogy a megtámadott határozat (134)–(159) preambulumbekezdése, amelyekre a Bizottság beadványaiban hivatkozik, egyáltalán nem bizonyítja, hogy a kartellt megvalósították. Épp ellenkezőleg, a szankció hiánya és azon tény, miszerint az érintett vállalkozások kifogásolták, hogy más vállalkozások nem tartották be a szóban forgó megállapodásokat, csupán megerősítik azon következtetést, miszerint e megállapodásokat ténylegesen nem hajtották végre.

159     Egyébiránt a Bizottság három másik ügyben hozott korábbi határozatára hivatkozva a Shell úgy véli, hogy a Bizottság súlyos jogsértésnek minősített olyan jogsértéseket, amelyek kifinomultsági szintje legalább a szóban forgó jogsértésével megegyezett.

160    A Shell ebből arra következtet, hogy súlyos jogsértés esetén a bírság kiindulási összege nem haladhatja meg a 20 millió eurót. A Bizottság, mivel a Shellel szemben kiszabott bírság kiindulási összegét 27,5 millió euróban határozta meg, megsértette az iránymutatást.

161    A Bizottság a negyedik jogalap második részének elutasítását kéri. Kiemeli többe között, hogy a titkos kartellek, mint amilyenről a jelen esetben szó van, a legsúlyosabb jogsértések, és ekképpen helyénvaló a jelen jogsértést különösen súlyosnak minősíteni. Egyébiránt nem szükséges a kartell végrehajtását vagy hatását értékelni a különösen súlyos jogsértés fennállásának megállapításához.

–       A Törvényszék álláspontja

162    A jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, úgymint például az ügy sajátos körülményei, háttere és a bírságok elrettentő hatása, anélkül azonban, hogy létezne a kötelezően figyelembe veendő szempontok kötött vagy kimerítő listája (a fenti 106. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 465. pontja, továbbá a C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben 2005. június 28‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5425. o.] 241. pontja).

163    A jogsértés súlyának értékelése során figyelembe veendő tényezők között szerepel az egyes vállalkozások magatartása, a kartell létrehozásában játszott szerepük, az abból származó előnyük, a méretük, az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek a Közösség céljaira (lásd a Bíróság C‑407/04. P sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2007. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑829. o.] 130. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

164    Egyébiránt az iránymutatás többek között kimondja, hogy a jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét. A jogsértéseket ennek megfelelően a következő három kategória valamelyikébe kell sorolni: enyhe jogsértés, súlyos jogsértés és különösen súlyos jogsértés (az iránymutatás 1. A. pontjának első és második bekezdése).

165    A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozatban először is megállapította, hogy az érintett vállalkozások árcélokra és piacfelosztásra vonatkozó megállapodásokat kötöttek, és érzékeny üzleti adatokat cseréltek ki egymás között. A Bizottság szerint e magatartások jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértéseknek minősülnek (a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdése és rendelkező részének 1. cikke). Ezt követően a Bizottság kifejti, hogy nem mérhető a kartell által az EGT piacára gyakorolt tényleges hatás. A Bizottság hozzáfűzi továbbá, hogy még ha nem is mérhető a kartell tényleges hatása, a szóban forgó megállapodásokat az érintett vállalkozások végrehajtották, és ennélfogva azok hatást gyakoroltak a piacra. A Bizottság megállapította, hogy nem veszi figyelembe a piacra gyakorolt hatást a bírság összegének meghatározásakor (a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdése). Végül a Bizottság kifejti, hogy a jogsértés lefedi az EGT egész területét (a megtámadott határozat (463) preambulumbekezdése). Ezen okokból kifolyólag a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó jogsértés különösen súlyosnak minősíthető (a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdése).

166    Először is meg kell jegyezni, hogy keresetében a Shell nem vitatja a kartellnek a megtámadott határozatban, különösen a rendelkező rész 1. cikkében meghatározott jogsértő tárgyát. E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az iránymutatásbeli leírásából kitűnik, hogy a különösen az árcélok rögzítésére vagy a piaci részesedések felosztására irányuló megállapodások vagy összehangolt magatartások, mint amilyenről a jelen esetben is szó van, önmagukban a jellegüknél fogva „különösen súlyos” jogsértéseknek minősíthetőek, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑7415. o.] 75. pontját; lásd még továbbá a Törvényszék T‑49/02–T‑51/02. sz., Brasserie nationale és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. július 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3033. o.] 178. pontját, és a fenti 95. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 345. pontját). Hasonlóképpen az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a horizontális árkartell a közösségi versenyjog legsúlyosabb jogsértései közé tartozik, és kizárólag e ténynél fogva különösen súlyosnak minősíthető (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑202/98., T‑204/98. és T‑207/98. sz., Tate & Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2035. o.] 103. pontját, valamint a fenti 95. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet 147. pontját).

167    A Bizottság tehát nem követett el hibát, amikor a szóban forgó magatartásokat jellegükből következően különösen súlyos jogsértésnek minősítette.

168    Másodszor, a Shell által lényegében állítottakkal ellentétben, meg kell állapítani, hogy figyelemmel a kartell által követett célok sokféleségére és egyidejűségére, még ha az viszonylag informális is volt, mindenképpen magas szintű szervezettséget mutatott (lásd ebben az értelemben a fenti 95. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet 149. pontját).

169    Harmadszor a Bizottság korábbi, a Shell által hivatkozott határozathozatali gyakorlatát illetően elegendő megjegyezni, hogy a Shell nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat elfogadásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi helyzet mennyiben hasonlatos a hivatkozott korábbi határozatok alapjául szolgáló helyzetekhez. Ráadásul meg kell jegyezni, hogy az egyes ügyek körülményei, különösen az érintett versenyellenes magatartások nem azonosak.

170    Ezen tényezőkre tekintettel a Shell által felhozott negyedik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A harmadik, az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított részről

–       A felek érvei

171    Feltételezve, hogy a jogsértést különösen súlyosnak kell minősíteni az iránymutatás értelmében, a Shell úgy érvel, hogy a bírság 27,5 millió euró kiindulási összege aránytalan, és ellentmond az egyenlő bánásmód elvének. Tekintettel a kartell nem szervezett jellegére és a piacra gyakorolt hatás hiányára, a Shell úgy érvel, hogy az EniChemmel, az első piaci szereplővel szemben kiszabott (55 millió euró), illetve a Shellel szemben kiszabott (27,5 millió euró) kiindulási összeg nem indokolható kizárólag a jogsértés különösen súlyos jogsértésnek minősülésével és a szóban forgó földrajzi piac méretére való hivatkozással (a Shell e tekintetben a megtámadott határozat (465)–(473) preambulumbekezdésére hivatkozik).

172    Az EniChemmel szemben kiszabott bírság 55 millió euró kiindulási összegének aránytalan mivolta még nyilvánvalóbban kitűnik, ezen összegeknek olyan, a Bizottság által az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó hasonló esetekben megállapított kiindulási összegekkel való összehasonlításakor, mely esetekben a jogsértés sokkal módszeresebb és szervezettebb volt, vagy melyekben a Bizottság egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezett arra vonatkozóan, hogy az említett jogsértés hatást gyakorolt a piacra. A Shell e tekintetben a Bizottság három határozatára hivatkozik.

173    E tényezőkre tekintettel az EniChemmel szemben kiszabott 55 millió euró, illetve a Shellel szemben kiszabott 27,5 millió euró kiindulási összeg nyilvánvalóan aránytalan, és ellentmond az egyenlő bánásmód elvének.

174    A Bizottság a negyedik jogalap harmadik részének elutasítását kéri. Előadja, hogy a bírságoknak a Shell által hivatkozott esetekben meghatározott kiindulási összege az egyes esetek sajátos tényezőinek következménye. Amint arra az ítélkezési gyakorlat emlékeztet, azon tény, miszerint a Bizottság a múltban bizonyos fajta jogsértésekre bizonyos szinten szabta ki a bírságokat, nem fosztja meg őt attól a lehetőségtől, hogy ezt a szintet az 1/2003 rendeletben jelzett korlátok között felemelje (a fenti 119. pontban hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet; a fenti 95. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet; a fenti 96. pontban hivatkozott BASF és UBR kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, valamint a T‑279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítélet [EBHT 2006., II‑897. o.]). A jelen esetben a Bizottság úgy véli, hogy a Shellel szemben kiszabott bírság kiindulási összegének meghatározása arányos volt.

–       A Törvényszék álláspontja

175    Emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (lásd a Törvényszék T‑260/94. sz., Air Inter kontra Bizottság ügyben 1997. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑997. o.] 144. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a T‑65/98. sz., Van den Bergh Foods kontra Bizottság ügyben 2003. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4653. o.] 201. pontját). A bírságok kiszámításának összefüggésében az arányosság elve azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia (lásd ebben az értelemben a fenti 166. pontban hivatkozott Tate & Lyle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 106. pontját; a T‑213/00. sz., CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben 2003. március 19‑én hozott ítélet [EBHT 2003., II‑913. o.] 416–418. pontját, és a T‑191/98., T‑212/98–T‑214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet [EBHT 2003; II‑3275. o.] 1541. pontját).

176    A jelen esetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó jogsértést a Bizottság jogosan minősítette különösen súlyosnak (lásd a fenti 162–170. pontot). E tekintetben ki kell emelni, hogy az érintett vállalkozások árcélok rögzítésében, ügyfelek nem agresszív megállapodások alapján történő felosztásában, valamint árra, versenytársakra és ügyfelekre vonatkozó érzékeny információk cseréjében állapodtak meg. A szóban forgó kartell az EGT területének egészét lefedte.

177    Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás 1. A. pontjának értelmében a különösen súlyos jogsértések esetében kiszabható bírság több, mint 20 millió euró, és meg kell jegyezni, hogy a Shell esetében kiszabott bírság kiindulási összege számos tényező eredménye, többek között az adott vállalkozás által 1998‑ban az EGT területén megvalósított BR és az ESBR értékesítések összege (azaz 86,66 millió euró) (a megtámadott határozat (470) preambulumbekezdése).

178    Harmadszor meg kell állapítani, hogy a bírságnak a Shell esetében megállapított összege nem haladja meg a Shell megelőző éves teljes üzleti forgalmának az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által előírt 10%‑át, amely korlát célja annak elkerülése, hogy az érintett vállalkozás képtelen legyen megfizetni a szóban forgó bírságot (lásd ebben az értelemben a fenti 119. pontban hivatkozott Musique Diffusion française ás társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 119. pontját).

179    Negyedszer a kartell nem szervezett jellegét és a piacra gyakorolt hatás hiányát illetően emlékeztetni kell arra, hogy e tényezők nem kérdőjelezik meg a Bizottság azon következtetését, miszerint a szóban forgó jogsértés különösen súlyos volt (lásd fenti 162–170. pontot). Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a jogsértés súlya értékelésének olyan átfogó elemzés tárgyát kell képeznie, amely figyelembe veszi az adott eset valamennyi releváns tényezőjét. A jelen ügyben, tekintettel a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejtett, illetve a fenti 176–178. pontban hivatkozott elemekre, a Törvényszék úgy véli, hogy a Shell által hivatkozott körülmények, feltételezve, hogy bizonyítottak, nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a bírság Bizottság által meghatározott kiindulási összege aránytalan lenne.

180    E körülmények között, részletesebben kifejtett érvek hiányában semmi sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Shellel szemben kiszabott bírság 27,5 millió euró kiindulási összege ellentmondana az arányosság elvének.

181    Azon körülményt illetően, miszerint a bírságok jelen esetben meghatározott kiindulási összege magasabb lenne, mint az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó más ügyekben megállapítottaké, és ez ennélfogva sértené az egyenlő bánásmód elvét, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a bírságok összegének meghatározása terén széles mérlegelési jogkörrel bír, és nem kötik a korábbi értékelései. Ebből következően a Shell nem hivatkozhat az uniós bíróság előtt a Bizottság döntéshozatali politikájára (lásd ebben az értelemben a fenti 125. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezen túlmenően és a teljesség kedvéért, a Shell nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat elfogadásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi helyzet mennyiben hasonlatos a hivatkozott korábbi határozatok alapjául szolgáló helyzetekhez.

182    E tényezőkre tekintettel a Shell által felhozott negyedik jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított részről

–       A felek érvei

183    Feltételezve, hogy a Bizottság nem sértette meg az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét a bírság kiindulási összegének meghatározásakor, a Shell úgy érvel, hogy a Bizottság által a jogsértés különösen súlyosnak minősítésére és az érintett földrajzi piac méretére tett rövid utalás nem elégséges a közelmúltbeli hasonló ügyekben elfogadottnál jelentősen magasabb kiindulási összeg választásának megindokolására.

184    Következésképpen a megtámadott határozatot e tekintetben meg kell semmisíteni, illetve másodlagosan a Shellel szemben kiszabott bírság összegét olyan mértékben kell csökkenteni, amely figyelembe veszi a kartell nem szervezett jellegét és a piacra gyakorolt hatás hiányát.

185     A Bizottság a negyedik jogalap negyedik részének elutasítását kéri. Emlékeztet arra, hogy az indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelmények akkor teljesülnek, amikor a Bizottság a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának mérését. A Bizottság e követelményeknek a megtámadott határozat (465)–(473) preambulumbekezdésében eleget tett. A Bizottságnak egyébként nem kell a határozatát korábbi határozatokkal összehasonlítva indokolnia.

–       A Törvényszék álláspontja

186    Figyelemmel a fenti 105. és 106. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra a jelen esetben elegendő megállapítani, hogy a Bizottság egyértelműen meghatározta a megtámadott határozat (461)–(464) preambulumbekezdésében azokat a mérlegelési tényezőket, amelyek lehetővé tették számára a szóban forgó jogsértés különösen súlyosnak minősítését. Egyébként a jelen jogalap harmadik részének keretében kifejtett okokból a Shell által állításai alátámasztása végett hivatkozott korábbi határozatok nem kérdőjelezhetik meg a megtámadott határozat jogszerűségét. Ennélfogva ugyanezen okokból a Bizottság nem köteles indokolni azon tényt, miszerint a bírságok jelen esetben meghatározott kiindulási összege magasabb volt, mint a korábbi határozatok alapjául szolgáló ügyekben.

187    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Shell által felhozott negyedik jogalap negyedik részét – és ennélfogva a negyedik jogalap egészét – mint megalapozatlant el kell utasítani.

188    Ennélfogva a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló jogalapokat teljes egészükben el kell utasítani.

2.     A bírság összegének megváltoztatására irányuló kérelmekről

189    Amennyiben a Shell által előterjesztett jogalapok a bírság összegének megváltoztatására irányuló kérelmei alátámasztását szolgálják, elegendő megállapítani, hogy – amint a fentiekből is kitűnik – e jogalapok nem megalapozottak, és ennélfogva nem vezethetnek a bírság összegének csökkentéséhez. E kérelmeket el kell tehát utasítani.

190    Következésképpen a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

191    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Shell Petroleum NV‑t, a Shell Nederland BV‑t és a Shell Nederland Chemie BV‑t kötelezi a költségek viselésére.

Dehousse Wiszniewska‑Białecka Wahl

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. július 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1.  A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről

Az első, a jogsértés Shell Petroleumnak és Shell Nederlandnak történt jogellenes betudására alapított jogalapról

Az első, a jogsértés betudhatósága feltételeinek téves alkalmazására alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A második, a vélelem Shell Petroleum és Shell Nederland által felhozott megcáfolására alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A harmadik, a Bizottság által elkövetett hiba következményeivel kapcsolatos részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A második, a bírság alapösszegének visszaesés miatti indokolatlan emelésére alapított jogalapról

Az első, a jogbiztonság és az arányosság elvének megsértésére alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A második, az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A harmadik, az elrettentési szorzó téves alkalmazására vonatkozó jogalapról

Az első, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésére alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A második, az indokolás hiányosságaira alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A negyedik, a bírság kiindulási összegének téves meghatározására alapított jogalapról

Az első, a bírság kiindulási összegeire vonatkozó eltérő bánásmód indokolatlan alkalmazására alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A második, a bírságok kiindulási összegének pontatlan meghatározására alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A harmadik, az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A negyedik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított részről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

2.  A bírság összegének megváltoztatására irányuló kérelmekről

A költségekről

1* Az eljárás nyelve: angol.