A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)
2012. június 4.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – A montenegrói műsorszórási közszolgáltatás digitalizálása – A közbeszerzési szerződés odaítéléséről az Európai Unió montenegrói küldöttsége által hozott határozat – Az alperesi minőség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑395/11. sz. ügyben,
az Elti d.o.o. (székhelye: Gornja Radgona [Szlovénia], képviseli: N. Zidar Klemenčič ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió montenegrói küldöttsége (képviseli kezdetben: N. Bertolini, meghatalmazotti minőségben, később: J. Stuyck és A.‑M. Vandromme ügyvédek)
alperes ellen
elsődlegesen az Európai Unió montenegrói küldöttségének vezetője által 2011. március 21‑én hozott, a felperesnek a montenegrói műsorszórási közszolgáltatás digitalizálására szánt berendezések beszerzésére irányuló közbeszerzési szerződésre vonatkozó ajánlatát elutasító és ezzel összefüggésben az említett szerződést más társaságnak odaítélő határozat megsemmisítése iránti kérelem, másodlagosan pedig kártérítési kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro (előadó) és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 2010. szeptember 14‑én hirdetményt tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítő Kiadványában (HL 2010/S 178‑270613) EuropeAid/129435/C/SUP/ME nyilvántartási számon, amely a „Támogatás a montenegrói műsorszórási közszolgáltatás digitalizálásához – berendezések beszerzése, Montenegró” elnevezésű projektre vonatkozott, és berendezések beszerzésére vonatkozó szerződés megkötésére irányult. E hirdetményben a következő szerepelt: „Ajánlatkérő: Montenegró mint kedvezményezett ország nevében és megbízásából az Európai Unió, amelyet az Európai Unió montenegrói küldöttsége képvisel.”
2 A szóban forgó projekt finanszírozása az Európai Közösségek Bizottsága 2009. augusztus 20‑i C(2009) 6420 határozatának részét képezi, amelyben a Bizottság a 2009. évi átmeneti és intézményépítési támogatásra vonatkozó előcsatlakozási eszköz (IPA) keretében elfogadta Montenegró 2009. évi nemzeti IPA‑programját; e határozat mellékletei projektek listáját tartalmazzák, amelyek között szerepel a jelen eljárás tárgyát képező projekt. E bizottsági határozat jogi alapja az egy előcsatlakozási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17‑i 1085/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 82. o.).
3 Az említett program végrehajtása a küldöttségvezető által képviselt Bizottság és a montenegrói kormány által 2009. október 18‑án, illetve november 6‑án aláírt finanszírozási szerződés megkötésével történt.
4 2010. november 15‑én a felperes, az Elti d.o.o., amely a szlovén jog hatálya alá tartozó társaság, ajánlatot nyújtott be az említett eljárás keretében.
5 2010. december 13‑i levelében az Európai Unió montenegrói küldöttsége arról tájékoztatta a felperest, hogy egyrészt két műszaki ok miatt elutasítja az ajánlatát, másrészt eredménytelennek nyilvánítja a közbeszerzési eljárást azért, mert egyetlen ajánlattevő sem felelt meg teljes mértékben az ajánlattételi felhívás feltételeinek.
6 2011. január 26‑i levelében az Európai Unió montenegrói küldöttsége felkérte a felperest, hogy vegyen részt az ugyanarra a projektre vonatkozó, EuropeAid/129435/C/SUP/ME‑NP hivatkozási számú tárgyalásos eljárásban, továbbá közölte, hogy az ajánlattételi felhívás eredeti dokumentációja e tárgyalásos eljárás céljából teljes egészében érvényben marad.
7 2011. február 22‑i levelében az Európai Unió montenegrói küldöttsége azt kérte a felperestől, hogy adjon felvilágosítást a 2011. február 10‑én benyújtott új ajánlata műszaki részének kilenc pontját illetően, amit a felperes a 2011. február 24‑i levelében meg is tett.
8 2011. március 23‑i levelében a felperes tájékoztatást kért az Európai Unió montenegrói küldöttségétől a tárgyalásos eljárásra vonatkozóan hozott döntésről.
9 2011. május 11‑i levelében az Európai Unió montenegrói küldöttségének vezetője a következőket jelezte a felperesnek:
„Tájékoztatom, hogy az eljárás még mindig folyamatban van, ezért további információval nem tudok szolgálni. Biztosíthatom, hogy hamarosan értesíteni fogom a végső döntésről.”
10 2011. május 27‑én a felperes egy 2011. május 21‑i keltezésű levelet kapott az Európai Unió montenegrói küldöttségétől, amelyben arról tájékoztatták, hogy elutasították az ajánlatát, mivel úgy ítélték meg, hogy a „műszaki alkalmassága” az ajánlattételi felhívás anyagában szereplő több kritériumnak sem felel meg, és a közbeszerzési szerződést 1 420 046 euró értékben az Eurotel SpA‑nak ítélték oda.
11 Az Európai Unió montenegrói küldöttségéhez intézett 2011. június 6‑i levelében a felperes vitatta a 2011. március 21‑i határozatot, és kérte e „téves” határozat visszavonását, illetve a szóban forgó szerződésre szállítóként való kiválasztását.
12 2011. június 16‑i levelében az Európai Unió montenegrói küldöttsége a következőket írta a felperesnek:
„Köszönjük 2011. június 6‑i levelét. Ebben olyan kérdéseket vet fel, amelyek vizsgálata folyamatban van. Az [Európai Közösség] külső tevékenységeivel kapcsolatos közbeszerzési eljárások gyakorlati útmutatójának 2.4.15. szakasza alapján a levele hozzánk való beérkezésétől számított 45 napon belül számíthat válaszra.”
13 2011. július 18‑i levelében az Európai Unió montenegrói küldöttsége többek között arról tájékoztatta a felperest, hogy nincs ok az ajánlatot műszaki szempontból nem megfelelőnek értékelő és ezért azt elutasító bizottság határozatának felülvizsgálatára vagy módosítására.
Az eljárás és a felek kérelmei
14 A Törvényszék Hivatalához 2011. július 26‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
15 Ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke rendelje el az Európai Unió montenegrói küldöttségének az ajánlatát elutasító és a közbeszerzési szerződést más ajánlattevőnek odaítélő határozata végrehajtásának felfüggesztését, illetve a szóban forgó árubeszerzésre irányuló szerződés végrehajtásának felfüggesztését is, amennyiben e szerződést már megkötötték.
16 2011. augusztus 22‑i beadványaikban a felperes és az Európai Unió montenegrói küldöttsége válaszolt a Törvényszék arra irányuló kérdésére, hogy a küldöttség rendelkezik‑e alperesi minőséggel az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban és az alapeljárásban.
17 2011. szeptember 30‑i végzésében a Törvényszék elutasította a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, illetve a költségekről e végzésben nem határozott.
18 A Törvényszék Hivatalához 2011. október 26‑án benyújtott külön beadványában az Európai Unió montenegrói küldöttsége a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperes 2011. december 15‑én nyújtotta be az e kifogásra vonatkozó észrevételeit.
19 A felperes keresetlevelében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy az Európai Unió montenegrói küldöttsége megsértette az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.), különösen annak 2. cikkét és 30. cikke (3) bekezdését;
– semmisítse meg a tárgyalásos eljárást annyiban, amennyiben az említett küldöttség rá vonatkozóan nem alkalmazta az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy nem biztosított neki lehetőséget az ajánlata kijavítására vagy kifejtésére;
– semmisítse meg a tárgyalásos eljárás eredményeként elfogadott, a közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozatot, amelyben az említett küldöttség elutasította az ajánlatát, és a közbeszerzési szerződést az Eurotelnek ítélte;
– nyilvánítsa semmisnek az árubeszerzési irányuló közbeszerzési szerződést, ha azt már megkötötték;
– kötelezze az Európai Unió montenegrói küldöttségét arra, hogy az eljárási szabályzat 87. cikke alapján fizessen neki 10 000 eurót a költségek megtérítése címén, beleértve az esetleges beavatkozásokhoz kapcsolódó költségeket.
A felperes másodlagosan, a szerződés végrehajtása vagy a határozat megsemmisítésének lehetetlensége esetén, azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy az említett küldöttség megsértette a 2004/18 irányelvet, különösen annak 2. cikkét és 30. cikke (3) bekezdését;
– kötelezze arra az említett küldöttséget, hogy 172 541,56 euró erejéig fizessen neki kártérítést az ezen eljárás keretében őt ért veszteség címén;
– kötelezze e küldöttséget a költségek viselésére, valamint arra, hogy az eljárási szabályzat 87. cikke alapján fizessen neki összesen 10 000 eurót az eljárás költségei címén, beleértve az esetleges beavatkozásokhoz kapcsolódó költségeket.
20 Az Európai Unió montenegrói küldöttsége az elfogadhatatlansági kifogásában azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa elfogadhatatlannak a megsemmisítés iránti keresetet;
– kötelezze a felperest mindkét fél költségeinek viselésére.
21 A felperes az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a felhozott elfogadhatatlansági kifogást mint megalapozatlant és bizonyítatlant, valamint „ismerje el, hogy az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról szóló 2010. július 26‑i tanácsi határozat alapján az alperes képviseli az Európai Uniót Montenegróban az EuropeAid/129435/C/SUP/ME‑NP hivatkozási számú, 2011. március 21‑i ajánlattételi felhívást illetően, és mint ilyen jogszerűen vesz részt félként a jelen ügyre vonatkozó eljárásban.
A jogkérdésről
22 A Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 3. §‑a értelmében, amennyiben a fél azt kéri, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság tárgyában, az eljárás a továbbiakban szóbeli, ha a Törvényszék másként nem határoz.
23 A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik, és úgy határoz, hogy nincs helye a szóbeli szakasz megnyitásának.
24 Az Európai Unió montenegrói küldöttsége azt állítja, hogy a jelen eljárásban nem rendelkezhet alperesi minőséggel, mivel nem minősül önálló szervnek, és a jelen ügyben nem is lépett fel ekként.
25 E tekintetben emlékeztetni kell az EUMSZ 263. cikk (1) bekezdésére, amely a következőképpen rendelkezik:
„Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét.”
26 E rendelkezésből az következik, hogy megsemmisítés iránti keresetet nemcsak bizonyos konkrétan megnevezett intézmények aktusai ellen lehet indítani, hanem tágabb körben „az uniós szervek és hivatalok” aktusai ellen is, amennyiben ezen aktusok kötelező erejű joghatások kiváltására irányulnak.
27 Ezzel együtt sem az EUMSZ 263. cikk (1) bekezdésének szövegéből, sem a többek között a Bíróság 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament, ún. „Les Verts” ügyben 1986. április 23‑án hozott ítéletén (EBHT 1986., 1339. o.) alapuló ítélkezési gyakorlatból nem vezethető le – ellentétben a felperes véleményével –, hogy az Unió szerkezeti felépítésébe tartozó és annak keretében működő minden entitást és szervezetet önmagában e tény miatt a fent hivatkozott cikk értelmében vett uniós szervnek vagy hivatalnak lehet tekinteni.
28 Az a tény, hogy a közbeszerzési szerződést nem a felperesnek odaítélő határozatot neki sérelmet okozó, a jogi helyzetét jelentősen módosító aktusnak lehet tekinteni, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az aktus kibocsátója rendelkezik azzal a képességgel, hogy az említett aktus jogszerűségének védelmében az uniós bíróság előtt fellépjen.
29 Meg kell tehát vizsgálni, hogy az érintett entitás a jogállására vonatkozó rendelkezésekre tekintettel rendelkezik‑e olyan terjedelmű jogképességgel, amely lehetővé teszi, hogy önálló uniós szervnek minősüljön, és alperesi minőséggel rendelkezzen.
30 Ami az Európai Unió küldöttségeit illeti, azok a következőképpen szerepelnek az EUMSZ 221. cikkben:
„(1) Az Uniót a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben az Unió küldöttségei képviselik.
(2) Az Unió küldöttségei az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének irányítása alatt működnek. […]”
31 Az EUSZ 27. cikk (3) bekezdése alapján meghozott, az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról szóló, 2010. július 26‑i 2010/427/EU tanácsi határozat (HL L 201., 30. o.; a továbbiakban: 2010. július 26‑i határozat) 1. cikkében a következők szerepelnek:
„[…]
(2) Az EKSZ – melynek székhelye Brüsszelben található – az Európai Unió önálló, a Tanács Főtitkárságától és a Bizottságtól függetlenül működő, a feladatai ellátásához és a céljai eléréséhez szükséges jogképességgel rendelkező szerve.
(3) Az EKSZ az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének […] irányítása alatt működik.
(4) Az EKSZ‑t egy központi igazgatási szerv és az Uniót a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben képviselő küldöttségek alkotják.”
32 A 2010. július 26‑i határozat „Az Unió küldöttségei” című 5. cikkében a következő rendelkezések szerepelnek:
„(1) A küldöttség létrehozásáról vagy megszüntetéséről szóló határozatot a főképviselő fogadja el, a Tanáccsal és a Bizottsággal egyetértésben.
(2) Az Unió küldöttségeinek mindegyike egy küldöttségvezető irányítása alá kerül.
[…]
(3) A küldöttségvezető a főképviselőtől és az EKSZ‑től kap utasításokat, és felel azok végrehajtásáért.
Azon területek vonatkozásában, amelyeken a Szerződések által ráruházott jogokat gyakorolja, a Bizottság is adhat utasításokat a küldöttségeknek az [EUMSZ] 221. cikk (2) bekezdésével összhangban, amely utasítások végrehajtására a küldöttségvezető teljes körű felelőssége mellett kerül sor.
(4) A küldöttségvezető felel az érintett harmadik országban zajló uniós projektekkel kapcsolatos működési célú előirányzatoknak a költségvetési rendelettel összhangban történő végrehajtásáért, amennyiben azt a Bizottság átruházta.
[…]
(8) A küldöttségvezető a küldöttség akkreditációja szerinti országban jogosult az Unió képviseletére, különösen szerződések megkötése vagy bírósági eljárásokban való részvétel tekintetében.
[…]”
33 Először is a felperes azzal érvel, hogy ez a 2009. december 1‑jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés nyomán született új jogi rendszer a Bizottság küldöttségeit az Unió küldöttségeivé alakította át, amelyek jogi személyiséggel rendelkező önálló szereplők.
34 Mindazonáltal önmagában az a tény, hogy e küldöttségek most már nemcsak a Bizottságot, hanem az egész Uniót képviselik, nem elegendő az Európai Unió montenegrói küldöttsége alperesi minőségének elismeréséhez.
35 Egyrészt meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 221. cikkből és a 2010. július 26‑i határozatból az következik, hogy az Európai Unió montenegrói küldöttsége szerves része az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szervezeti és funkcionális felépítésének, és annak csak egy egyszerű szervezeti egységét képezi, miközben az EKSZ‑t egyértelműen az Unió önálló szerveként hozták létre, amely rendelkezik a feladatai megvalósításához szükséges mértékű jogképességgel. E megállapításokat egyébiránt maga a felperes tette a beadványaiban.
36 A Törvényszék a T‑264/09. sz., Technopress kontra Bizottság és az Európai Unió Marokkói Küldöttsége ügyben 2011. június 30‑án hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 70. pontjában éppen a Bizottsághoz való kötődés és a Bizottságtól való függés tényével támasztotta alá azon megállapítását, hogy egyrészt a Bizottság küldöttségei nem rendelkeznek jogi személyiséggel, másrészt a Bizottság valamely harmadik országban lévő küldöttségével szemben indított kereset elfogadhatatlan.
37 Másrészt, az EKSZ‑hez való szervezeti kötődésen túlmenően, a 2010. július 26‑i határozatból az Unió küldöttségeinek működésbeli alárendeltsége is kitűnik, konkrétabban az, hogy a küldöttségvezetők a Bizottságtól függnek, méghozzá az uniós költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatok tekintetében.
38 A küldöttségvezetők és a Bizottság közötti különleges viszonyt részletesen leírja az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet), amelyet az EKSZ létrehozását követően módosítani kellett többek között annak érdekében, hogy biztosítsák „az uniós küldöttségek működésének folytonosságát, és különösen a külső segély küldöttségek általi igazgatásának folytonosságát és hatékonyságát”, amint az az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 24‑i 1081/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 311., 9. o.) (7) preambulumbekezdésében szerepel.
39 Ennek megfelelően a költségvetési rendelet 51. cikkének második bekezdése szerint „[a] Bizottság […] a saját szakaszának működési előirányzatait érintő költségvetési végrehajtási hatásköreit átruházhatja az uniós küldöttségvezetőkre”, illetve „[a]mennyiben az uniós küldöttségvezetők a Bizottság átruházott felhatalmazás által [helyesen: továbbruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselőjeként járnak el, a költségvetés végrehajtására vonatkozó bizottsági szabályokat alkalmazzák, valamint ugyanazok a feladatok, kötelezettségek és elszámoltathatóság vonatkozik rájuk, mint a Bizottság összes többi, átruházott felhatalmazás által [helyesen: továbbruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselőjére”.
40 A költségvetési rendelet 59. cikke értelmében „[a] felhatalmazás vagy átruházott felhatalmazás által [helyesen: átruházott vagy továbbruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselők kizárólag a felhatalmazó, illetve a felhatalmazást átruházó [helyesen: a hatáskört átruházó vagy továbbruházó] jogi aktus által szabott határokon belül járhatnak el”, illetve „[a]mennyiben az 51. cikk második bekezdésének megfelelően az uniós küldöttségvezetők átruházott felhatalmazás által [helyesen: továbbruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselőként járnak el, úgy a Bizottság mint az átruházott felhatalmazás által [helyesen: a továbbruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselők feladatainak és felelősségi körének meghatározásáért, gyakorlásáért, ellenőrzéséért és értékeléséért felelős intézmény hatáskörébe tartoznak”; a Bizottság mindezekről egyidejűleg értesíti a főképviselőt is.
41 A költségvetési rendelet 60a. cikkéből kitűnik, hogy „az átruházott felhatalmazás által [helyesen: a továbbruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselőként eljáró uniós küldöttségvezetők egyrészt jelentést tesznek a felhatalmazás által [helyesen: az átruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselőjüknek a rájuk átruházott [helyesen: hatáskör‑továbbruházással bízott] műveletek igazgatásáról, másrészt a Bizottság felhatalmazás által [helyesen: átruházott hatáskör alapján] engedélyezésre jogosult tisztviselőjének bármely kérésére válaszolnak”.
42 A költségvetési rendelet 85. cikke szerint a továbbruházott hatáskör alapján engedélyezésre jogosult tisztviselőként eljáró uniós küldöttségvezetők „a rájuk átruházott pénzgazdálkodás vonatkozásában a Bizottság belső ellenőrének ellenőrzési hatásköre alá tartoznak”.
43 Meg kell állapítani továbbá, hogy az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról szóló, 2010. november 24‑i 1080/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 311., 1. o.) egy új 96. cikket illesztett az említett személyzeti szabályzatba, amelynek második bekezdése szerint „azon EKSZ‑tisztviselők, akiknek munkakörük részeként a Bizottság javára [helyesen: megbízásából] kell feladatokat ellátniuk, e feladatok tekintetében az [EUMSZ 221. cikk] (2) bekezdésével összhangban kötelesek a Bizottságtól kapott utasításokat követni.
44 A fent említett rendelkezések alapján úgy kell tekinteni, hogy az Unió küldöttségeinek a Bizottságot segítő szerepük lehet az uniós költségvetés helyi szinten történő végrehajtásában, konkrétabban az Unió külső támogatási programjai keretében finanszírozott projektek megvalósításában.
45 E támogatásra, amelynek keretét a hatásköröknek a küldöttségvezetőre történő továbbruházása képezi, az EUMSZ 317. cikk és az EUMSZ 319. cikk értelmében a költségvetés végrehajtásáért felelős, illetve a költségvetési rendelet 51. cikke alapján a továbbruházott hatáskörök visszavételére jogosult Bizottság szoros felügyelete alatt kerül sor.
46 Ennek megfelelően az EUMSZ 221. cikkből, a 2010. július 26‑i határozatból és a költségvetési rendelet említett releváns rendelkezéseiből az következik, hogy az uniós küldöttségek jogállását az EKSZ‑től és a Bizottságtól való kettős, szervezeti és működési függőség jellemzi, ami miatt nem tekinthetők az EUMSZ 263. cikk értelmében vett szervnek.
47 E megállapítást nem kérdőjelezi meg a 2010. július 26‑i határozat 5. cikke (8) bekezdésének a felperes által felhozott megfogalmazása, amely szerint a küldöttségvezető a küldöttség akkreditációja szerinti országban jogosult az Unió képviseletére, különösen szerződések megkötése vagy bírósági eljárásokban való részvétel tekintetében.
48 E rendelkezés egyszerűen emlékeztet arra, hogy a küldöttségek nem saját nevükben és saját kezdeményezésre járnak el, illetve a küldöttségvezetőknek területileg szigorúan korlátozott, a küldöttség saját működési igényei kielégítéséhez azonban szükséges terjedelmű jogképességet biztosít.
49 E tekintetben emlékeztetni kell az EUMSZ 274. cikkre, amely szerint „[a]z olyan vitás ügyeket, amelyekben az Unió az egyik fél, nem lehet erre hivatkozva kizárni a tagállamok bíróságainak hatásköréből, kivéve ha ezt a hatáskört a Szerződések az Európai Unió Bíróságára ruházzák”, illetve az EUMSZ 335. cikkre, amely a következőképpen rendelkezik:
„Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.”
50 Egyébiránt a 2010. július 26‑i határozat 5. cikkének (8) bekezdését nem lehet elkülönített módon figyelembe venni. E rendelkezés elválaszthatatlan az EUMSZ 221. cikk, az egész 2010. július 26‑i határozat és a költségvetési rendelet releváns rendelkezései alkotta jogi rendszer egészétől, és azzal összefüggésben kell értelmezni.
51 Másodszor a felperes azzal érvel, hogy az Európai Unió montenegrói küldöttsége mindig is az Unió olyan képviselőjeként lépett fel, amely rendelkezik az Unió nevében való cselekvéshez szükséges valamennyi hatáskörrel. A felperes hangsúlyozza, hogy a vitatott szerződésre vonatkozó felhívást a montenegrói küldöttsége által képviselt Európai Unió mint ajánlatkérő tette közzé, illetve hogy a szóban forgó szerződéssel kapcsolatos valamennyi közlés és határozat ugyanettől a szervtől származik, nevezetesen a küldöttségvezető által képviselt küldöttségtől, a Bizottságot és az EKSZ‑t pedig e dokumentumok egyike sem említette.
52 Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes elsődlegesen az Európai Unió montenegrói küldöttségének vezetője által 2011. március 21‑én hozott, a felperesnek a montenegrói műsorszórási közszolgáltatás digitalizálására szánt berendezések beszerzésére irányuló közbeszerzési szerződésre vonatkozó ajánlatát elutasító, és ezzel összefüggésben az említett szerződést az olasz jog hatálya alá tartozó más társaságnak odaítélő határozat megsemmisítését kéri.
53 Amint azt a Törvényszék már említette, a szóban forgó projekt finanszírozása a C(2009) 6420 határozat részét képezi.
54 Az e határozattal elfogadott montenegrói nemzeti program végrehajtása a küldöttségvezető által képviselt Bizottság által 2009. október 18‑án, illetve a montenegrói kormány által 2009. november 6‑án aláírt finanszírozási szerződés megkötésével történt.
55 Az említett szerződés 2. cikkében az szerepel, hogy a montenegrói nemzeti programot a 2009. évi átmeneti és intézményépítési támogatásra vonatkozó IAP keretében a Bizottság hajtja végre a költségvetési rendelet 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében centralizált alapon.
56 Az 1081/2010 rendelet 2010. november 29‑i hatálybalépése óta a költségvetési rendelet 53a. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság centralizált alapon hajtja végre a költségvetést, úgy a végrehajtási feladatokat vagy közvetlenül, szervezeti egységei, illetve uniós küldöttségek által az 51. cikk második bekezdésével összhangban, vagy közvetetten, az 54–57. cikk rendelkezéseivel összhangban teljesíti”.
57 Emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet 51. cikkének második bekezdése szerint a Bizottság a saját szakaszának működési előirányzatait érintő költségvetési végrehajtási hatásköreit átruházhatja az uniós küldöttségvezetőkre, és ebben az esetben az uniós küldöttségvezetők a költségvetés végrehajtására vonatkozó bizottsági szabályokat alkalmazzák, valamint ugyanazok a feladatok, kötelezettségek és elszámoltathatóság vonatkozik rájuk, mint a Bizottság összes többi, továbbruházott hatáskör alapján engedélyezésre jogosult tisztviselőjére.
58 Márpedig az IAP‑ba tartozó eszközöket illetően a Bizottság továbbruházta hatásköreit az Európai Unió montenegrói küldöttségének vezetőjére, amint az a továbbruházásról szóló 2011. április 18‑i aktusból kitűnik, amely felváltotta a 2010. július 26‑i határozat előtt született 2010. július 7‑i aktust.
59 E helyzet annak konkrét következménye, hogy biztosítani kellett az uniós küldöttségek működésének folytonosságát, és különösen a külső segély küldöttségek általi igazgatásának folytonosságát és hatékonyságát, amely célok az 1081/2010 rendelet (7) preambulumbekezdésében szerepelnek.
60 Ezenfelül az a levél, amelyben a Bizottság bővítésért felelős főigazgatósága hozzájárulását adta az Európai Unió montenegrói küldöttségének vezetője által annak engedélyezése iránt előterjesztett kérelem teljesítéséhez, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélése keretében tárgyalásos eljárást indítsanak, jó példája a küldöttségvezetőknek adható utasításoknak.
61 Bár a felperes nem vitatja, hogy az ajánlatát elutasító határozatot az Európai Unió montenegrói küldöttségének vezetője mint továbbruházott hatáskör alapján engedélyezésre jogosult tisztviselő hozta, azt állítja azonban, hogy nem a Bizottságtól vagy a főképviselőtől származó aktusról van szó.
62 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az átruházott hatáskör alapján elfogadott aktusokat rendszerint a hatáskört átruházó intézmény aktusainak tekintik, és az érintett aktust ezen intézménynek kell megvédenie a bíróság előtt (lásd ebben az értelemben a Bíróság 7/56. és 3/57–7/57. sz., Algera és társai kontra az ESZAK Közgyűlése egyesített ügyekben 1957. július 12‑én hozott ítéletét [EBHT 1957., 81., 113. o.]; 32/58. és 33/58. sz., Snupat kontra Főhatóság ügyben 1959. július 17‑én hozott ítéletét [EBHT 1959., 275., 298. o.], valamint a Törvényszék T‑369/94 és T‑85/95. sz., DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben 1998. február 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑357. o.] 52. és 53. pontját). Ennek megfelelően az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) aktusait – feltéve, hogy megtámadhatóak – a Bizottság aktusainak tekintik (a Törvényszék T‑309/03. sz., Camós Grau kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑1173. o.] 66. pontja; a Törvényszék elnökének a T‑435/09. R. sz., GL2006 Europe kontra Bizottság és OLAF ügyben 2010. március 15‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 14–16. pontja).
63 E megoldás még inkább érvényes az aláírási hatáskör átruházására (a Bíróság 48/69. sz., Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben 1972. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1972., 619. o.] 11–14. pontja), illetve – mint a jelen ügyben is – az átruházott hatáskörök továbbruházására.
64 E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy az Európai Unió montenegrói küldöttségének vezetője által a Bizottság továbbruházott hatáskör alapján engedélyezésre jogosult tisztviselőjeként az EuropeAid/129435/C/SUP/ME‑NP nyilvántartási számú árubeszerzésre irányuló közbeszerzési eljárás keretében elfogadott aktusok nem teszik lehetővé az említett küldöttség alperesi minőségének elismerését, illetve ezen aktusokat a jelen ügyben a Bizottság aktusainak kell tekinteni.
65 A felperesnek az Európai Unió montenegrói küldöttsége jelentős személyi állományára, a közbeszerzési felhívás megfogalmazására, illetve a Bizottság és az EKSZ ideiglenes intézkedés iránti eljárásbeli alperesi minőségére vonatkozó megfontolásai nem kérdőjelezik meg a fenti megállapítást.
66 Harmadszor a felperes a Törvényszék T‑411/06. sz., Sogelma kontra Európai Újjáépítési Ügynökség ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletére (EBHT 2008., II‑2771. o.) hivatkozik az Európai Unió montenegrói küldöttsége által felhozott elfogadhatatlansági kifogás elutasítására vonatkozó kérelme alátámasztása érdekében.
67 Ebben az ítéletben a Törvényszék úgy tekintette, hogy hatáskörrel rendelkezik az Európai Újjáépítési Ügynökség (EÚÜ) ellen indított, egy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésre vonatkozó felhívás eredménytelenné nyilvánításáról és új közbeszerzési eljárás kiírásáról szóló határozatok megsemmisítése iránti kereset elbírálására.
68 Meg kell állapítani azonban, hogy az uniós küldöttségek helyzete semmi esetre sem hasonlítható az EÚÜ‑nek a fenti 66. pontban hivatkozott Sogelma kontra Európai Újjáépítési Ügynökség ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügybeli helyzetéhez.
69 Ugyanis a Törvényszék a határozata indokolásaként annak 3. és 50. pontjában megállapította, hogy az EÚÜ közösségi hivatal, amelyet az Európai Újjáépítési Ügynökségről szóló, 2000. december 5‑i 2667/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 306., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 34. kötet, 308. o.) kifejezetten felruházott jogi személyiséggel, és amely – miután a Bizottság ezzel megbízta – hatáskörrel rendelkezik arra, hogy maga hajtsa végre a közösségi támogatási programokat, többek között a Szerbia és Montenegró javára szóló programot.
70 E helyzet eltér az Európai Unió montenegrói küldöttsége helyzetétől, amely a költségvetési rendelet 53a. cikkében szereplő közvetlen és centralizált pénzgazdálkodás keretében cselekszik, nem pedig a közvetett pénzgazdálkodás keretében, mint az EÚÜ.
71 Ezenfelül a Törvényszék figyelembe vette azt a tényt, hogy a 2667/2000 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése és 13a. cikkének (3) bekezdése értelmében az AER feladata volt, hogy az uniós bíróság előtt saját magát képviselje egyrészt a szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti eljárásokban, másrészt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 8. cikke alapján hozott határozataira vonatkozó eljárásokban.
72 E bíróság előtti képviseleti képességgel az Európai Unió küldöttségei nyilvánvalóan nem rendelkeznek.
73 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az Európai Unió montenegrói küldöttségét nem lehet szervnek vagy hivatalnak tekinteni, és e küldöttség nem rendelkezhet alperesi minőséggel.
74 Ebből következően a felperes által e küldöttséggel szemben indított kereset elfogadhatatlan, mind az elsődlegesen előterjesztett megsemmisítés iránti kérelem, mind a másodlagosan előterjesztett kártérítési kérelem tekintetében (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑370/89. sz., SGEEM és Etroy kontra EBB ügyben 1992. december 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑6211. o.] 16. pontját).
75 Következésképpen a jelen keresetet el kell utasítani.
A költségekről
76 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az Európai Unió montenegrói küldöttsége kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket, mind az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban, mind az alapeljárásban.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Elti d.o.o.‑t kötelezi a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.
Luxembourg, 2012. június 4.