Language of document :

A Bíróság (nagytanács) 2022. június 21-i ítélete (a Cour Constitutionnelle [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Ligue des droits humains kontra Conseil des ministres

(C-817/19. sz. ügy)1

(Előzetes döntéshozatal – A személyes adatok kezelése – Utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) – (EU) 2016/679 rendelet – A 2. cikk (2) bekezdésének d) pontja – Hatály – (EU) 2016/681 irányelv – Az Unió és harmadik országok között üzemeltetett légi járatok utasaira vonatkozó PNR-adatok felhasználása – Az Unión belül üzemeltetett légi járatok utasaira vonatkozó adatok felvételének lehetősége – Ezen adatok automatizált kezelése – Megőrzési időszak – A terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények elleni küzdelem – Érvényesség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A 7., 8. és 21. cikk, valamint az 52. cikk (1) bekezdése – A PNR-rendszer alkalmazását az Unión belül végzett más szállításokra kiterjesztő nemzeti szabályozás – Az Unión belüli szabad mozgás – Alapjogi Charta – 45. cikk)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour Constitutionnelle

Az alapeljárás felei

Felperes: Ligue des droits humains

Alperes: Conseil des ministres

Rendelkező rész

A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) 2. cikke (2) bekezdésének d) pontját és 23. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e rendelet alkalmazandó a személyes adatoknak az olyan nemzeti jogszabályban előírt kezelésére, amely egyszerre irányul a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről szóló, 2004. április 29-i 2004/82/EK tanácsi irányelv, a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményekről és a 2002/6/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20-i 2010/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv és az utas nyilvántartási adatállománynak (PNR) a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása érdekében történő felhasználásáról szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/681 európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek a belső jogba való átültetésére, ami egyrészt a magán gazdasági szereplők által végzett adatkezelést, másrészt pedig a hatóságok által kizárólag vagy egyidejűleg a 2004/82 irányelv vagy a 2010/65 irányelv alapján végzett adatkezelést illeti. Ezzel szemben az említett rendelet nem alkalmazandó a kizárólag a 2016/681 irányelv hatálya alá tartozó ilyen jogszabály által előírt, az utasadat-információs egység vagy az illetékes hatóságok által az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt célból végzett adatkezelésre.

Mivel a 2016/681 irányelvnek a Charta 7., 8. és 21. cikke, valamint 52. cikke (1) bekezdése fényében történő értelmezése biztosítja ezen irányelvnek az Alapjogi Charta e cikkeivel való összhangját, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik és hatodik kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan elemet sem, amely érinthetné az említett irányelv érvényességét.

A 2016/681 irányelv 6. cikkét az Alapjogi Charta 7. és 8. cikke, valamint 52. cikkének (1) bekezdése fényében úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely engedélyezi az ezen irányelvvel összhangban gyűjtött utas-nyilvántartási adatállománynak (PNR-adatok) az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említettektől eltérő célokból való kezelését.

A 2016/681 irányelv 12. cikke (3) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek szerint az utasadat-információs egységként létrehozott hatóság egyúttal az arra vonatkozó hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak is minősül, hogy a PNR-adatok utasadat-információs egység részére történő továbbítását követő hat hónap lejártával jóváhagyja ezen adatok közlését.

A 2016/681 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését a Charta 7. és 8. cikkével, valamint az 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a PNR-adatok megőrzésére vonatkozóan olyan ötéves általános időtartamot ír elő, amely különbségtétel nélkül valamennyi légi utasra alkalmazandó, ideértve azokat is, akik esetében sem ezen irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett előzetes értékelés, sem az említett irányelv 12. cikkében rögzített kezdeti hat hónapos időszak során esetlegesen végzett ellenőrzések, sem pedig bármely más körülmény nem tárt fel olyan objektív elemeket, amelyek alapján megállapítható lenne a terrorista bűncselekményekkel vagy súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos olyan veszély fennállása, amely objektív és legalább közvetett kapcsolatban áll az utasok légi szállításával.

A 2004/82 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó a légi fuvarozó menetrend szerinti vagy nem menetrend szerinti olyan légi járatára, amely egy tagállam területéről indul és a tervek szerint egy vagy több más tagállam területére érkezik, anélkül hogy egy harmadik ország területén közbeeső leszállást hajtana végre (EU-n belüli légi járatok).

Az uniós jogot, különösen a 2016/681 irányelv 2. cikkét az EUSZ 3. cikk (2) bekezdése, az EUMSZ 67. cikk (2) bekezdése és az Alapjogi Charta 45. cikke fényében úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes:

– az olyan nemzeti szabályozás, amely az érintett tagállam által tapasztalt valós és közvetlen vagy előrelátható terrorfenyegetettség hiányában az EU-n belüli légi járatok összessége, valamint az Unión belül más eszközökkel végzett, az e tagállamból induló, az oda érkező, illetve az említett tagállamon áthaladó szállítások tekintetében a PNR-adatok légi fuvarozók és utazásszervezők általi továbbítására, valamint az illetékes hatóságok általi kezelésére vonatkozó rendszert ír elő a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából. Ilyen helyzetben a 2016/681 irányelv által létrehozott rendszer alkalmazását a többek között bizonyos útvonalakra vagy útitervekre vonatkozó azon légi járatok és/vagy szállítások, illetve azon repülőterek, vasútállomások vagy tengeri kikötők PNR-adatainak a továbbítására és kezelésére kell korlátozni, amelyek tekintetében a körülmények igazolják ezen alkalmazást. Az érintett tagállam feladata, hogy kiválassza az EU-n belüli azon légi járatokat és/vagy az Unión belül más eszközökkel végzett azon szállításokat, amelyek tekintetében ilyen körülmények állnak fenn, valamint hogy rendszeresen felülvizsgálja az említett alkalmazást a légi járatok és a szállítások kiválasztását igazoló feltételekkel kapcsolatos fejlemények függvényében annak érdekében, hogy e rendszernek az e légi járatokra és/vagy e szállításokra való alkalmazása a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódjon; valamint

– az említett adatoknak a határellenőrzések javítása és az illegális bevándorlás elleni küzdelem céljából való továbbítására és kezelésére vonatkozó ilyen rendszert előíró nemzeti szabályozás.

Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság korlátozhatja azon ítéletének időbeli hatályát, amelyben olyan nemzeti jogszabályt kell a nemzeti jog alapján jogellenesnek nyilvánítania, amely a légi, vasúti és szárazföldi fuvarozókat, valamint az utazásszervezőket a PNR-adatok továbbítására kötelezi, és ezen adatok olyan kezelését és megőrzését írja elő, amelyek összeegyeztethetetlenek a 2016/681 irányelvnek az EUSZ 3. cikk (2) bekezdése, az EUMSZ 67. cikk (2) bekezdése, valamint a Charta 7., 8. és 45. cikke, valamint 52. cikke (1) bekezdése fényében értelmezett rendelkezéseivel. Az ily módon nyert bizonyítási elemek elfogadhatósága a tagállamok eljárási autonómiájának elvével összhangban a nemzeti jog hatálya alá tartozik, többek között az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett.

____________

1 HL C 36., 2020.2.3.