A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2017. április 5.(*)

„Dömping – Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatala – Intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata – Az említett intézkedések meghosszabbítására vonatkozó bizottsági javaslat – A Tanácsnak a felülvizsgálati eljárásnak az ezen intézkedések bevezetése nélküli lezárására vonatkozó határozata – Megsemmisítés iránti kereset – Az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése – Jelentős kár megismétlődésének a valószínűsége – Az 1225/2009 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése – Az Unió érdeke – Nyilvánvaló értékelési hibák – Indokolási kötelezettség – Kártérítési kereset”

A T‑422/13. sz. ügyben,

a Committee of Polyethylene Terephthalate (PET) Manufacturers in Europe (CPME) (székhelye: Brüsszel [Belgium]) és a mellékletben felsorolt többi felperes(1) (képviselik őket: L. Ruessmann ügyvéd és J. Beck solicitor)

felpereseknek,

támogatja őket:

az Európai Bizottság (képviselik: J.‑F. Brakeland, A. Demeneix és M. França, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Boelaert és J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben, segítőik: B. O’Connor solicitor és S. Gubel ügyvéd)

alperes ellen,

támogatják:

a European Federation of Bottled Waters (EFBW) (székhelye: Brüsszel),

a Caiba, SA (székhelye: Paterna [Spanyolország]),

a Coca‑Cola Enterprises Belgium (CCEB) (székhelye: Anderlecht [Belgium]),

a Danone (székhelye: Párizs [Franciaország]),

a Nestlé Waters Management & Technology (székhelye: Issy‑les‑Moulineaux [Franciaország]),

a Pepsico International Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság])

és

a Refresco Gerber BV (székhelye: Rotterdam [Hollandia])

(képviseli őket: E. McGovern barrister)

beavatkozó felek,

az egyrészt az EUMSZ 263. cikken alapuló, az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint az Indonéziából és Malajziából származó egyes polietilén‑tereftalátok behozatalára vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálati eljárás megszüntetéséről szóló tanácsi végrehajtási rendeletre irányuló javaslat elutasításáról, amennyiben a javaslat végleges dömpingellenes vámot vetne ki az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára [helyesen: az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint az Indonéziából és Malajziából származó egyes polietilén‑tereftalátok behozatalára vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálati eljárás megszüntetéséről szóló tanácsi végrehajtási rendeletre irányuló javaslatnak az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetését érintő részében történő elutasításáról] szóló, 2013. május 21‑i 2013/226/EU tanácsi végrehajtási határozatnak (HL 2013. L 136., 12. o.) az abban a részében való részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amelyben e határozat megtagadta a végleges dömpingellenes vámnak az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatalokra való kivetését, és megszüntette az e behozatalokra vonatkozó felülvizsgálati eljárást, valamint másrészt az EUMSZ 268. cikken alapuló és a felperesek által állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó) bírák,

hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. június 28‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        A jelen ügy tárgyát képező határozatot az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.; a továbbiakban: alaprendelet) alapján fogadták el, azt megelőzően, hogy azt módosította a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. január 15‑i 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 18., 1. o.), majd hatályon kívül helyezte az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i 2016/1036/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.).

2        Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a kárra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után megszűnik, kivéve ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. A megszűnés felülvizsgálatát a[z Európai] Bizottság kezdeményezésére vagy a[z uniós] gyártók, illetve a nevükben eljáró személyek kérésére kell megindítani, és az intézkedések a felülvizsgálat ideje alatt hatályban maradnak.

Az intézkedés megszűnésének felülvizsgálatát le kell folytatni, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy az intézkedések megszüntetése valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. Ennek a valószínűségére utalhat például a folyamatos dömping és károkozás, vagy az, hogy a kár megszűnése részben vagy teljesen az intézkedéseknek köszönhető, továbbá az exportőrök körülményei vagy a piaci viszonyok is jelezhetik a további kárt okozó dömping valószínűségét.

Az e bekezdés szerinti vizsgálatok elvégzésekor az exportőrök, importőrök, az exportáló ország képviselői és [az uniós] gyártók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben szereplő állításokat kiegészítsék, cáfolják, azokhoz észrevételeket fűzzenek, és a határozat meghozatalában megfelelően figyelembe kell venni minden, a tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált bizonyítékot, amelyet azzal kapcsolatban nyújtanak be, hogy mennyire valószínű, illetve valószínűtlen, hogy az intézkedések lejárta a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

Az intézkedések e bekezdésben meghatározottak szerinti alkalmazási időszakának utolsó éve során megfelelő időpontban az intézkedés hatályának küszöbön álló megszűnéséről szóló értesítést kell közzétenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezután a[z Unió] gyártóinak – az ötéves időszak lejárta előtt legkésőbb három hónappal – joguk van a második albekezdésnek megfelelő felülvizsgálati kérelmet benyújtani. Értesítést kell közzétenni az intézkedések e bekezdés szerinti megszűnésének időpontjáról is.”

3        Az alaprendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerint „[e] rendeletnek az eljárásra és a vizsgálatok lefolytatására vonatkozó rendelkezéseit – a határidőkkel kapcsolatos rendelkezések kivételével – minden, a (2), (3) és (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően lefolytatott felülvizsgálatra alkalmazni kell.”

4        Az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése a következőket állapította meg:

„Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények dömpingre és az ezzel okozott kárra utalnak, és ha [az Unió] érdekei a 21. cikknek megfelelően beavatkozást kívánnak meg, a Tanács végleges dömpingellenes vámot vet ki, a Bizottságnak a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslata alapján. A javaslatot a Tanács elfogadja, hacsak a javaslatnak a Bizottság által történt benyújtását követő egy hónapon belül egyszerű többséggel a javaslat elutasítása mellett nem dönt […]”

5        Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a]z e rendeletben előírt valamennyi konzultációra egy olyan tanácsadó bizottság keretében kerül sor, amelynek tagjai a tagállamok képviselői, és amelyben az elnöki tisztet a Bizottság képviselője látja el”.

6        Az alaprendelet 20. cikkének (4) bekezdése a következőket írta elő:

„A végső nyilvánosságra hozatalt írásban kell megtenni. Ennek – a bizalmas információk védelmének megfelelő figyelembevételével – a lehető legrövidebb időn belül, rendszerint legkésőbb a végleges határozat vagy a 9. cikk szerinti, a végső intézkedésre irányuló javaslat Bizottságnak történő benyújtása előtt egy hónappal meg kell történnie. Ha a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy bizonyos tényeket és szempontokat ezen időszak alatt nyilvánosságra hozzon, ezeket az ezt követő lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozatal a Bizottság vagy a Tanács által meghozható döntéseket nem befolyásolja, de amennyiben ezek a döntések eltérő tényeken és szempontokon alapulnak, azokat a lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni.”

7        Az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdése szerint „[a] végső nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott előterjesztéseket [helyesen: észrevételeket] csak akkor lehet figyelembe venni, ha azokat a Bizottság által, az adott ügyben meghatározott határidőn belül nyújtják be, amely határidő, az ügy sürgősségének megfelelő figyelembevétele mellett, 10 napnál nem lehet kevesebb”.

8        Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:

„Annak megállapítása, hogy [az Unió] érdekeinek védelme tesz‑e beavatkozást szükségessé, a különböző érdekek összességének, mint a hazai gazdasági ágazat, a felhasználók és a fogyasztók érdekeinek értékelésén kell alapulnia; és ezen cikk értelmében ilyen megállapítás csak akkor tehető, ha a (2) bekezdésnek megfelelően minden fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére. Egy ilyen vizsgálat során különös figyelemmel kell lenni a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatásai megszüntetésének és a hatékony verseny visszaállításának szükségességére. A feltárt dömping és kár alapján megállapított intézkedések nem alkalmazhatók, ha az összes benyújtott információ alapján a hatóságok egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen intézkedések alkalmazása nem szolgálja [az Unió] érdekeit.”

 A jogvita előzményei

9        A jelen ügy egy olyan felülvizsgálati eljárást érint, amely az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján indult azon dömpingellenes vámok lejárata miatt, amelyeket az Európai Unió Tanácsa 2000 óta írt elő a többek között Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: szóban forgó dömpingellenes vámok).

10      A Tanács 2000 óta dömpingellenes vámokat írt elő egyes, Indonéziából és Malajziából származó PET‑ek behozatalára vonatkozóan is, valamint kiegyenlítő vámokat írt elő egyes, többek között Indiából származó PET‑ek behozatalát érintően (a továbbiakban: szóban forgó kiegyenlítő vámok).

11      2011. november 25‑én, azt követően, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában két értesítés került közzétételre a fenti 9. és 10. pontban említett valamennyi dömpingellenes vám hatályvesztését (HL 2011. C 122., 10. o.) és a szóban forgó kiegyenlítő vámok hatályvesztését (HL 2011. C 116., 10. o.) érintően, az Európai Bizottsághoz az Európai Unió PET‑gyártó ágazatától két kérelem érkezett a dömpingellenes és a kiegyenlítő vámok hatályvesztési felülvizsgálatának az alaprendelet, valamint az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11‑i 597/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 188., 93. o.) 18. cikke alapján való megindítása iránt.

12      A Bizottság, miután az alaprendelet 15. cikkében említett tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy kellő bizonyíték áll rendelkezésre az intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatának a megindításához, 2012. február 24‑én bejelentette e felülvizsgálatok megindítását (HL 2012. C 55., 4. o., és HL 2012. C 55., 14. o.).

13      A Bizottság e vizsgálatok nyomán azt javasolta, hogy az Indonéziából és Malajziából származó PET‑ek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok ne kerüljenek meghosszabbításra. Ezzel szemben javaslatot tett a szóban forgó dömpingellenes vámoknak és a szóban forgó kiegyenlítő vámoknak az ötéves időtartamra való meghosszabbítására. Konkrétabban a szóban forgó dömpingellenes vámok tekintetében a Bizottság úgy vélte, hogy azok megszűnése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával és az uniós ágazat további kárával járna, és az említett vámok meghosszabbítása nem ellentétes az Unió érdekeivel.

14      A Bizottság 2013. április 3‑án e javaslatokkal a tanácsadó bizottsághoz fordult. Ezen időpontban a bizottságban tizenhárom tagállami képviselő ellenezte a szóban forgó vámok meghosszabbítására vonatkozó javaslatot. E javaslatot tehát a tagállami képviselők egyszerű többsége támogatta.

15      Ennek alapján a Bizottság 2013. április 23‑án dömpingellenes rendeletre vonatkozó tervezetet (a továbbiakban: bizottsági javaslat) terjesztett a Tanács elé, valamint egy olyan szubvencióellenes rendeletre vonatkozó tervezetet, amely a szóban forgó dömpingellenes vámokat és a szóban forgó kiegyenlítő vámokat ötéves további időtartamra meghosszabbította.

16      A Tanács 2013. május 21‑én a Bizottság javaslatára a szóban forgó kiegyenlítő vámokat meghosszabbította az 597/2009/EK rendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően az Indiából származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, 461/2013/EU végrehajtási rendeletében (HL 2013. L 137., 1. o.). Megállapította ugyanis, hogy a kézzelfogható pozitív tendenciák és a jelentős szerkezetátalakítási erőfeszítések ellenére az uniós gazdasági ágazat helyzete „még mindig veszélyeztetett” (a (186) preambulumbekezdés). A Tanács azt is megállapította, hogy figyelemmel az Indiából származó támogatott import várhatóan jelentős növekedésére, amely valószínűleg az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alatt lenne, a helyzet igen valószínűen romlana, és jelentős kár következne be, amennyiben az intézkedések hatályukat vesztenék (a (211) preambulumbekezdés). Végezetül a Tanács rámutatott arra, hogy a szóban forgó kiegyenlítő vámok nem gyakorolnak „aránytalan hatást” az uniós PET‑felhasználókra (a (264) preambulumbekezdés). Ennek alapján a Tanács úgy vélte, hogy „egyértelműen nem lehet azt a következtetés levonni, hogy a [szóban forgó] kiegyenlítő [vámok] fenntartása nem áll az Unió érdekében” (a (265) preambulumbekezdés).

17      A Tanács ezzel szemben ugyanezen időpontban elfogadta az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint az Indonéziából és Malajziából származó egyes polietilén‑tereftalátok behozatalára vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálati eljárás megszüntetéséről szóló tanácsi végrehajtási rendeletre irányuló javaslatnak az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetését érintő részében történő elutasításáról szóló, 2013. május 21‑i 2013/226/EU határozatot (HL 2013. L 136., 12. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

18      A megtámadott határozatban a Tanács úgy döntött, hogy a Bizottság javaslatával ellentétben nem hosszabbítja meg a szóban forgó dömpingellenes vámokat (1. cikk). Úgy vélte ugyanis, hogy a kárnak a szóban forgó dömpingellenes intézkedések megszűnése esetén való újbóli felmerülése „nem egyértelmű [helyesen: nem bizonyított]” (az (5) preambulumbekezdés), mi több, az ilyen újbóli felmerülés „nem valószínű” (a (17) preambulumbekezdés). A Tanács azt is megállapította, hogy az Uniónak egyértelműen nem áll érdekében az intézkedések meghosszabbítása, mivel az Unió ipara számára általuk biztosított előnyök nem állnak arányban az importőröket, a felhasználókat és a fogyasztókat sújtó többletköltségekkel (a (18)–(23) preambulumbekezdés). Ennek alapján a Tanács megszüntette a szóban forgó dömpingellenes vámokra vonatkozó felülvizsgálati eljárást, és e vámokat nem hosszabbította meg (2. cikk).

19      Az Indonéziából és Malajziából származó PET behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámokat érintően (lásd a fenti 10. pontot) a Tanács azonban a megtámadott határozatban követte a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy e vámokat ne hosszabbítsa meg. E tekintetben a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélte, hogy rövid vagy középtávon nem valószínű, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az indonéz vagy malajziai exportőrgyártók újraindítják e termékek káros mennyiségű dömpingáras exportját az uniós piacokra (a (4) preambulumbekezdés). Ennek alapján a Tanács megszüntette az ezen országokból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vámokat érintő felülvizsgálati eljárást is (2. cikk).

 Az eljárás és a felek kérelmei

20      A Committee of Polyethylene Terephthalate (PET) Manufacturers in Europe (CPME) az Unió PET‑gyártóinak szövetsége. A Cepsa Química, SA, az Equipolymers Srl, az Indorama Ventures Poland sp. z o.o., a Lotte Chemical UK Ltd, az M & G Polimeri Italia SpA, a Novapet, SA, az Ottana Polimeri Srl, az UAB Indorama Polymers Europe, az UAB Neo Group és az UAB Orion Global pet az Unió PET‑gyártói.

21      A Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 14‑én benyújtott beadványban a felperesek, azaz a fenti 20. pontban említett valamennyi jogalany az EUMSZ 263. cikk alapján a megtámadott határozat részleges megsemmisítését, valamint az EUMSZ 268. cikk alapján azon kár megtérítését kérelmezte, amelyet ezen utóbbi jogellenes elfogadása miatt szenvedtek el.

22      A Törvényszék Hivatalához 2013. október 17‑én benyújtott beadványával a Bizottság beavatkozási kérelmet terjesztett elő a felperesek által a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmek támogatása végett. 2013. november 27‑i végzésével a Törvényszék első tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást.

23      A Törvényszék Hivatalához 2013. december 20‑án benyújtott beadványban az Unió bizonyos PET‑felhasználói, nevezetesen a Caiba, SA, a Coca‑Cola Enterprises Belgium (CCEB), a Danone, a Nestlé Waters Management & Technology, a Pepsico International Ltd és a Refresco Gerber BV, valamint az ezen ágazatot képviselő szövetség, nevezetesen a European Federation of Bottled Waters (EFBW) (a továbbiakban együttesen: magán‑beavatkozófelek) kérelmezték, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak.

24      A felperesek 2014. február 20‑án kifogást terjesztettek elő e beavatkozási kérelemmel szemben. Ezenfelül a felperesek a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének 2. §‑a alapján kérelmezték, hogy abban az esetben, ha megengednék a magán‑beavatkozófelek beavatkozását, a kártérítési kérelmükhöz kapcsolódó beadványokban foglalt érveket és mellékleteket zárják ki az említett felekkel közölt információk köréből, mivel azok bizalmas jellegűek. A felperesek az említett közlés céljaira benyújtották a szóban forgó beadványok és mellékletek nem bizalmas változatát.

25      A Törvényszék első tanácsa a 2014. július 8‑i végzésben a magán‑beavatkozófelek beavatkozási kérelmének kizárólag abban a részében adott helyt, amelyben e felek a Tanácsnak a felperesek megsemmisítési iránti kérelmének az elutasítására vonatkozó kérelmeit támogatják, a felperesek kártérítési kérelmének az elutasítását célzó kérelmek tekintetében azonban annak nem adott helyt. Az eljárási iratoknak a magán‑beavatkozófelekkel való közlését a felperesek által benyújtott nem bizalmas változatra korlátozták. A magán‑beavatkozófelek a bizalmas kezelés iránti kérelemre vonatkozóan nem terjesztettek elő kifogást.

26      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (első tanács) úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszát megnyitja, és a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket tett fel a feleknek. A felek a kérdésekre az előírt határidőn belül válaszoltak. A Törvényszék konkrétan arra kérte a feleket, hogy foglaljanak állást azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a megtámadott határozat megfelel‑e a Tanácsra az EUMSZ 296. cikk alapján háruló kötelezettségeknek.

27      A Törvényszék a 2016. június 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

28      A tárgyalás során a felperesek közölték, hogy az EUMSZ 268. cikk alapján előterjesztett, kártérítés és kamatok iránti kérelmüket naprakésszé kívánják tenni. E kérelemre a Törvényszék felszólította a felpereseket arra, hogy nyújtsák be a naprakésszé tett változatot. A Tanács az előírt határidőn belül észrevételeket terjesztett elő az említett naprakésszé tett változatra vonatkozóan.

29      Az eljárás szóbeli szakaszának lezárására 2016. november 18‑án került sor.

30      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        állapítsa meg, hogy a kereset elfogadható és megalapozott;

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az nem hosszabbította meg a szóban forgó dömpingellenes vámokat;

–        kötelezze a Tanácsot az elszenvedett károk megtérítésére;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére;

–        kötelezze a magán‑beavatkozófeleket azon költségek viselésére, amelyek a beavatkozásuk eredményeképpen merültek fel.

31      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a megsemmisítés iránti kérelmet megalapozatlanság miatt;

–        utasítsa el a kártérítés iránti kérelmet megalapozatlanság miatt;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

32      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        állapítsa meg, hogy a megsemmisítés iránti kérelem elfogadható és megalapozott;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

33      A magán‑beavatkozófelek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a megsemmisítés iránti kérelmet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     A megsemmisítés iránti kérelemről

34      A felperesek a megsemmisítés iránti kérelmük alátámasztása érdekében három jogalapra hivatkoznak. Az első és a harmadik jogalap azt kifogásolja, hogy a Tanács nem közölte a felperesekkel a tényállást és azokat a megfontolásokat, amelyek a megtámadott határozat elfogadásához vezettek, és nem határozott meg olyan határidőt, amelyen belül a felperesek az ezen utóbbiakra vonatkozó észrevételeiket előterjeszthetik. Ez a mulasztás a felperesek álláspontja szerint az alaprendelet 20. cikke (4) és (5) bekezdésének, a védelemhez való jognak a megsértését (első jogalap), valamint a gondosság és a megfelelő ügyintézés elvének a megsértését (harmadik jogalap) képezi. A negyedik jogalap keretében a felperesek nyilvánvaló értékelési hibára, valamint az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének és 21. cikke (1) bekezdésének a megsértésére hivatkoznak.

35      A Törvényszék először a felperesek által előterjesztett második jogalapot vizsgálja meg.

 A második, nyilvánvaló értékelési hibára, valamint az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének és 21. cikke (1) bekezdésének a megsértésére alapított jogalapról

36      A felperesek a Bizottság támogatása mellett azzal érvelnek, hogy a Tanácsnak a megtámadott határozat (17) és (23) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapításai, amelyek szerint egyrészt nem valószínű, hogy az intézkedések megszűnése esetén ismét súlyos károk keletkeznének, és másrészt a szóban forgó dömpingellenes vámok meghosszabbítása az Uniónak egyértelműen nem áll érdekében, nyilvánvaló értékelési hibának minősülnek, és sértik az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdését, illetve 21. cikkének (1) bekezdését.

37      Ezek a megállapítások ugyanis olyan megfontolásokon alapulnak, amelyek a Bizottság vizsgálata során megállapított tények részleges és torzított kiválasztását tükrözik, valamint más megalapozatlan, sőt, nyilvánvalóan hibás állításokon. Bizonyos állítások ezenfelül nem kerültek alátámasztásra és inkoherensek. A megtámadott határozat olyan következtetésekhez vezetett, amelyek ellentétesek a Bizottság következtetéseivel, és magának a Tanácsnak a 461/2013 végrehajtási rendeletben foglalt megállapításaival.

38      A Tanács a magán‑beavatkozófelek támogatása mellett elutasítja a felperesek és a Bizottság érveit, arra hivatkozva, hogy széles mérlegelési jogköre keretében megteheti azt, hogy egy tényezőt egy másikhoz képest fontosabbnak vél, és akár azt is megállapíthatja, hogy valamely tényező nem releváns. Mivel a felülvizsgálat keretében végzett, jövőre vonatkozó elemzés komplex természetű, a Bizottság és maga a Tanács teljes mértékben jogszerűen juthat eltérő következtetésekre, anélkül hogy bármelyikük is nyilvánvaló értékelési hibát követne el. A megtámadott határozat és a 461/2013 végrehajtási rendelet közötti állítólagos ellentmondást érintően a Tanács megjegyzi, hogy olyan eltérő eljárásokról volt szó, amelyek a tények különböző értékeléséhez vezethetnek. Végezetül a Tanácsnak a megtámadott határozat (17) és (23) preambulumbekezdésében foglalt megállapításai nem alapulnak nyilvánvaló hibán.

39      Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének és 21. cikke (1) bekezdésének a megsértését érintően a felek által kifejtett érvek részletesebb vizsgálatát megelőzően a felek bizonyos érveire válaszul meg kell állapítani, hogy milyen jellegű vizsgálatot kellett a Tanácsnak az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján lefolytatnia, és hogy a Törvényszék által a megtámadott határozatot érintően végzett felülvizsgálat milyen terjedelmű.

 A Tanács által az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján elvégzendő elemzésről és a Törvényszék által a megtámadott határozatot érintően végzett felülvizsgálat terjedelméről

40      A magán‑beavatkozófelek megjegyzik, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében az intézkedések főszabály szerint a megállapított határidő végén megszűnnek, „kivéve ha [...] azt állapít[ják] meg”, hogy azok megszűnése valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. E beavatkozó felek álláspontja szerint tehát ahhoz, hogy az intézkedések megszűnjenek, nem szükséges egyértelműen bizonyítani, hogy a káros dömping folytatódása vagy megismétlődése kevéssé valószínű, vagy nem valószínű, elegendő annak a megállapítása, hogy annak az ellenkezője nem bizonyított, ami kevésbé nehéz.

41      A magán‑beavatkozófelek elismerik, hogy a megtámadott határozatban a Tanács a következtetéseit néhány alkalommal „megalapozottabban” ismerteti, elismerve, hogy „kevéssé valószínű”, hogy az intézkedések megszűnése jelentős kár újbóli bekövetkezéséhez vezet. Álláspontjuk szerint azonban ezek az állítások nem változtatnak az elvégzendő vizsgálat jellegén. E körülmények között azt kérik a Törvényszéktől, hogy vegye figyelembe e vizsgálat jellegét, amikor a felpereseknek az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének a Tanács általi alkalmazására vonatkozó kifogásait vizsgálja.

42      A magán‑beavatkozófelek azt is megjegyzik, hogy a Tanács megfelelő vizsgálatot végzett a megtámadott határozatban, amikor először is azt állította, hogy „nem bizonyított, hogy az Indiával, Tajvannal és Thaifölddel szembeni dömpingellenes intézkedések megszüntetése esetén valószínű‑e [helyesen: valószínű lenne] a káros dömping folytatása vagy újraindítása” (az (5) preambulumbekezdés), és másodszor azt állapította meg, hogy nem „nyert bizonyítást, miszerint az [Indiából, Tajvanról és Thaiföldről] származó import az intézkedések lejártát követően valószínűsíthetően ismét káros dömpinghatásokkal járna” (a (12) preambulumbekezdés), valamint harmadszor arra mutatott rá, hogy „nem szolgáltattak meggyőző bizonyítékot több olyan tényezőről, amelyek lényegesnek tűnnek annak felmérése szempontjából, hogy a vámok megszüntetése a káros dömping újraindulásához vezetne‑e” (a (15) preambulumbekezdés).

43      A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul a Tanács kifejtette, hogy amikor az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján határozatot fogad el az említett rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárás nyomán, elemeznie kell azt, hogy „bizonyított‑e”, hogy a múltban megállapított tények alapján valószínűsíthető a káros dömpingnek a jövőben való folytatódása vagy megismétlődése. Márpedig a jelen ügyben a Tanács a közlése szerint úgy vélte, hogy a Bizottság által megállapított tények nem bizonyították annak a valószínűségét, hogy a káros dömping folytatódik vagy megismétlődik.

44      A Tanács a tárgyaláson hozzáfűzte, hogy a feladata kizárólag a bizottsági javaslat elfogadása vagy elutasítása, valamint a döntésének az igazolása. Azt is elismerte, hogy a megtámadott határozatban túllépett az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében megkövetelt elemzés körén, mikor néhány alkalommal ténylegesen megállapította a kár megismétlődésének a valószínűtlenségét. A Tanács azonban megjegyezte, hogy az általa a megtámadott határozatban megállapított ténybeli elemek, melyek e következtetést alátámasztották, szükségszerűen bizonyították, hogy a kár valószínűségét a Bizottság nem bizonyította.

45      A Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában pontosította, hogy az uniós intézmények főszabály szerint akkor szüntetik meg az intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatára vonatkozó eljárást a meglévő intézkedések fenntartása nélkül, ha úgy vélik, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a dömping és a kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének az alátámasztására. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése nem akadályozza az uniós intézményeket abban, hogy ahogyan a jelen ügyben is, szigorúbb követelményeket támasztó eljárást alkalmazzanak, azon kifejezett megállapítás alapján, hogy anyagi szempontból a meglévő intézkedések megszűnése valószínűsíthetően nem jár a dömping és a kár megismétlődésével. Álláspontja szerint ebben az esetben az uniós bíróságok jogosultak lennének annak vizsgálatára, hogy a tények alátámasztják‑e ezt a következtetést. A Bizottság e tekintetben a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletre (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209, 74. és 75. pont) hivatkozott.

46      A felperesek a tárgyaláson az erre vonatkozó kérdésre a Bizottság érveivel való egyetértést fejeztek ki.

47      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a Tanács nem csak a Bizottság javaslatát utasította el részben (1. cikk), hanem maga meg is szüntette az utóbbi által indított felülvizsgálati eljárást (2. cikk). E körülmények között a Tanács köteles volt arra, hogy az alaprendelet által az ilyen megszüntetésre vonatkozóan előírt feltételeket tiszteletben tartsa.

48      Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a kárra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után megszűnik, „kivéve ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna”.

49      A következetes ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a kár folytatódásának vagy megismétlődésének a puszta lehetősége nem elég az intézkedés fenntartásának az igazolásához, mivel ezen utóbbinak az a feltétele, hogy a kár folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűsége bizonyított legyen (2001. június 20‑i Euroalliages kontra Bizottság ítélet, T‑188/99, EU:T:2001:166, 42. pont). Ezenfelül szükséges az, hogy e valószínűséget az illetékes hatóságok vizsgálat alapján ténylegesen megállapítsák (2001. június 20‑i Euroalliages kontra Bizottság ítélet, T‑188/99, EU:T:2001:166, 57. pont).

50      Ebből következően az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében az intézkedések megszűnnek, kivéve, ha bizonyított, hogy e megszűnés esetén valószínűsíthető a dömping és a kár folytatódása vagy megismétlődése. E rendelkezés értelmében tehát az uniós intézményeknek ahhoz, hogy ne tartsanak fenn valamely dömpingellenes intézkedést, nem kell bizonyítaniuk, hogy a dömping és a kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűtlen, hanem annak megállapítására szorítkozhatnak, hogy e valószínűség nem bizonyított.

51      Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a szövege eltér az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a szövegétől, melyet a Bizottság által hivatkozott, 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) vizsgált. Ebben az ügyben ugyanis a Tanács az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, azon kivételes lehetőséggel élt, amely szerint megteheti, hogy nem csak a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat veszi figyelembe, hanem bizonyos feltételek mellett az ezen vizsgálati időszak utáni adatokat is. E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy ezen utóbbiak felhasználása nem zárható ki az uniós bíróság felülvizsgálatának köréből. Márpedig az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének első albekezdése csupán egyetlen vizsgálattípust ír elő az intézkedések fenntartása szükségességének a meghatározására vonatkozóan, és ez a típus annak a meghatározására irányul, hogy a dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűsége bizonyított‑e.

52      A jelen ügyben a Tanács a megtámadott határozatban egyidejűleg azt állapította meg, hogy „nem bizonyított”, hogy a szóban forgó dömpingellenes vámok megszüntetése esetén jelentős kár fog megismétlődni (az (5) preambulumbekezdés), és az ilyen megismétlődés „nem valószínű” (a (17) preambulumbekezdés). A Tanács e két következtetést ugyanazokra az indokokra alapozta, és ezeket a megtámadott határozat (8)–(17) preambulumbekezdésében fejtette ki.

53      Amint azt a Tanács hangsúlyozza, az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell vizsgálni, hogy azok a megfontolások, amelyeket a Tanács a megtámadott határozatban alapul vett, lehetővé teszik‑e nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül annak a megállapítását, hogy a jelen ügyben nem bizonyított az, hogy a szóban forgó dömpingellenes vámok megszűnése a kár megismétlődésével járna.

54      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (2007. szeptember 27‑i Ikea Wholesale ítélet, C‑351/04, EU:C:2007:547, 40. pont; 2010. február 11‑i Hoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 61. pont).

55      Ezen összefüggésre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a dömping és a kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének a vizsgálata összetett gazdasági kérdések értékelését feltételezi, következésképpen ezen értékelés bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok tiszteletben tartásának, és a vitatott döntés meghozatalánál figyelembe vett tények valódiságának vizsgálatára, valamint a tények értékelése során elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba hiányának, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányának a vizsgálatára kell szorítkoznia (lásd ebben az értelemben: 2001. június 20‑i Euroalliages kontra Bizottság ítélet, T‑188/99, EU:T:2001:166, 45. és 46. pont; 2012. május 8‑i Dow Chemical kontra Tanács ítélet, T‑158/10, EU:T:2012:218, 21. pont).

56      A Bíróság azt is megállapította, hogy azon bizonyítékok Törvényszék általi felülvizsgálata, amelyekre az uniós intézmények megállapításaikat alapítják, nem minősül olyan új tényértékelésnek, amely az intézmények tényértékelése helyébe lép. E felülvizsgálat nem veszi át az intézményeknek a kereskedelempolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörét, hanem annak megállapítására korlátozódik, hogy ezen elemek alátámaszthatják‑e az intézmények következtetéseit. (lásd ebben az értelemben: 2012. február 16‑i Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 68. pont).

57      Végezetül a Bíróság megállapította, hogy az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi pontosságát, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is felül kell vizsgálnia, hogy e bizonyítékok alkotják‑e az összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, és hogy azok alátámaszthatják‑e az intézmények megállapításait (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet, C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209, 36. pont).

58      Ezen elvekre tekintettel a jelen ügyben meg kell vizsgálni a Tanács által a megtámadott határozatban az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének és 21. cikke (1) bekezdésének alkalmazását érintően elvégzett elemzést.

 A kár megismétlődésének az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében vett valószínűségét érintő vizsgálatról

59      Valamely intézkedésnek a hatályvesztési felülvizsgálati eljárás keretében való hatályban tartása annak értékelésétől függ, milyen következményekkel jár, ha hatálya megszűnik, tehát az érintett piac helyzetének jövőbeli változásaira vonatkozó feltételezéseken alapuló előrejelzésen (2001. június 20‑i Euroalliages kontra Bizottság ítélet, T‑188/99, EU:T:2001:166, 42. pont).

60      A jelen ügyben a Tanács először is a megtámadott határozat (7) preambulumbekezdésében megállapította, hogy „az EU iparát jelenleg nem éri jelentős mértékű kár”.

61      A Tanács a jelentős kárnak a dömpingellenes intézkedések megszűnése esetén való megismétlődését érintően a megtámadott határozat (5) és (17) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy az nem bizonyított, mi több, nem is valószínű.

62      A Tanács ezt a következtetést lényegében a következő hét megállapításra alapította.

63      Először is a Tanács pozitív gazdasági mutatók fennállását állapította meg (a (8) és (9) preambulumbekezdés), többek között az árak emelkedését (a (8) preambulumbekezdés), különösen ideértve az importárakat (a (9) preambulumbekezdés vége, és a (10) és (12) preambulumbekezdés). A Tanács álláspontja szerint „[a] trendek arra utalnak, hogy a piaci fejlemények nem tekinthetők ideiglenesnek” (a (8) preambulumbekezdés vége).

64      Másodszor a Tanács hangsúlyozta, hogy az érintett országokból származó import az utóbbi években nem volt jelentős (a (10) preambulumbekezdés), és a Tajvanról és Thaiföldről származó import piaci részesedése egyaránt „közelít a nullához”, ami azt jelenti, hogy „a dömpingre vonatkozó állítások megbízhatósága tekintetében nagy hibaaránnyal célszerű számolni” (a (11) preambulumbekezdés).

65      Harmadszor a Tanács megjegyezte, hogy a „közölt adatok” szerint a piaci részesedések szempontjából az intézkedések nagyobb mértékben kedveztek a harmadik országbeli gyártóknak, mint az uniós iparnak (a (10) preambulumbekezdés vége).

66      Negyedszer a Tanács megállapította az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó import árai tekintetében fennálló áralákínálásnak a vizsgálati időszak során tapasztalt hiányát (a (12) preambulumbekezdés).

67      Ötödször a Tanács megállapította, hogy még ha az intézkedések lejártát követően növekedés is fog bekövetkezni az import mennyiségében, „ez a növekedés nem lesz jelentős” (a (12) preambulumbekezdés). A Tanács ugyanis „nincs meggyőződve arról”, hogy az Indiában, Tajvanon és Thaiföldön meglévő „kihasználatlan kapacitások” az Unióba fognak irányulni (a (13) preambulumbekezdés). A kereslet a világ szintjén legnagyobb piacok többségén növekedőben van (a (6) és (13) preambulumbekezdés). Az uniós árszínvonal (lefelé) igazodni fog a többi ország áraihoz (a (12) preambulumbekezdés). A jelen elemzés szempontjából relevánsnak tűnő bizonyos meggyőző információkat vagy bizonyítékokat nem bocsátottak rendelkezésre (a (14) és (15) preambulumbekezdés).

68      Hatodszor a Tanács úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kiegyenlítő vámok, illetve a Kínával és más országokkal szembeni dömpingellenes intézkedések fenntartása „bizonyos mértékben [...] védelmet biztosít majd az Unió ipara számára”.

69      Hetedszer a Tanács álláspontja szerint „[a] kereskedelem e piacra jellemző múltbeli alakulása alapján továbbá arra lehet következtetni, hogy az Indiából, Thaiföldről és Tajvanról érkező exportáru mennyiségének esetleges növekedése inkább részben vagy egészben harmadik országok importját szorítaná ki, semmint uniós termékeket” (a (16) preambulumbekezdés vége).

70      Amint az a fenti 53. pontban megállapításra került, a felek érvei alapján meg kell vizsgálni, hogy e megállapítások lehetővé tették‑e a Tanács számára nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül annak a megállapítását, hogy nem bizonyított, hogy a szóban forgó dömpingellenes vámok megszűnése a kár megismétlődésével járna.

71      Mivel az indokolás hiánya vagy elégtelensége az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül, és azt az uniós bíróság hivatalból figyelembe veheti, mi több, köteles figyelembe venni, a felek meghallgatását követően (lásd ebben az értelemben: 2009. december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 54. és 57. pont), meg kell vizsgálni azt is, hogy a Tanács tiszteletben tartotta‑e az EUMSZ 269. cikk alapján fennálló kötelezettségeit. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felek állást foglaltak a Tanácsot a megtámadott határozat indokolása tekintetében terhelő kötelezettségnek az ezen intézmény általi tiszteletben tartását érintően, mégpedig a Törvényszéknek az elrendelt pervezető intézkedések keretében közölt kérésére (lásd a fenti 26. pontot).

–       A pozitív, többek között a PET árának a növekedésére vonatkozó gazdasági mutatók fennállásáról

72      A megtámadott határozat (8) preambulumbekezdéséből az következik, hogy „[a] Tanács […] megvizsgálta, hogy valószínűsíthető‑e jelentős kár újbóli keletkezése, amennyiben az intézkedések megújítása elmarad, és ennek bekövetkezését nem találta valószínűnek”. A Tanács álláspontja szerint „[a] hatályvesztés felülvizsgálatának ideje alatt nőtt a termelékenység”. Ezenfelül „[a]z uniós ipar tartósan ural[t]a az uniós piacok több mint 70%‑át, és az árak, a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalmi adatok jelentős javulást mutat[t]ak”, és „[a] trendek arra utal[t]ak, hogy a piaci fejlemények nem tekinthetők ideiglenesnek”.

73      Ami konkrétan az importárakat illeti, a Tanács hozzáfűzte, hogy ezen utóbbiak „az elmúlt néhány év folyamán jelentősen növekedtek, így csökkenőben van az importárnyomás” (a (9) preambulumbekezdés). A Tanács megállapította, hogy az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal ára „összhangban van az uniós értékesítések és az egyéb importtermékek árával” (a (10) preambulumbekezdés). Ezenfelül a Tanács közölte, hogy „[a]hol zajlik importtevékenység, ott az importárak erőteljesen növekedtek”, és „[a]z indiai árak a vizsgált időszakban 29%‑kal nőttek, a tajvani árak 27%‑kal, a thaiföldi árak pedig 32%‑kal” (a (12) preambulumbekezdés).

74      A felperesek a Bizottság támogatása mellett azzal érvelnek, hogy a Tanács szelektív módon hivatkozott az uniós ágazat bizonyos gazdasági mutatóinak a pozitív fejleményeire, és figyelmen kívül hagyta a negatív fejleményeket, valamint a pozitív fejlemények korlátozott tartamát, amelyet maga is megállapított a 461/2013 végrehajtási rendeletben. Ez az ellentmondás a Bizottság álláspontja szerint rávilágít a Tanács által elkövetett nyilvánvaló hiba fennállására, és a Tanács nem szolgáltatott világos és egyértelmű magyarázatot ezen alapvető fontosságú kérdéssel kapcsolatban.

75      A megtámadott határozatban foglalt, az importáraknak a vizsgálati időszak során való növekedésére vonatkozó állításokat illetően meg kell állapítani, hogy azok a felperesek álláspontja szerint csupán azt tükrözik, hogy a piacon váratlan, és világszinten ideiglenes változás következett be a gyapot árának a megugrása miatt, amint azt a Tanács a 461/2013 végrehajtási rendeletében elismerte. A releváns kérdés mindenesetre az áraknak az intézkedések megszűnése esetében valószínű alakulása. Márpedig a megtámadott határozat ezzel kapcsolatban hallgat, és figyelmen kívül hagyja a Bizottság erre vonatkozó értékelését.

76      A Tanács a magán‑beavatkozófelek támogatása mellett azzal érvel, hogy elismerte a Bizottság által elé terjesztett tényeket, és a későbbiekben azok közül valamennyit értékelte. A Tanács álláspontja szerint a tények értékelése nem egyenlő azok bizonyításával. Arra is emlékeztet, hogy az értékelés szükségszerűen mérlegelés tárgyát képezi, és ez igazolja azt, hogy az intézmények széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

77      Először is a piacnak a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésében említett pozitív fejleményeit illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság valóban megállapította a javaslatának a (186) preambulumbekezdésében, hogy „a legtöbb releváns mikrogazdasági mutató a javulás jeleit mutatta”. „A nyereségesség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom jelentősen nőtt, különösen 2010‑ben és a felülvizsgálati időszak során”, azaz 2011. január 1. és december 31. között.

78      A Bizottság azonban a javaslatának a (186) preambulumbekezdésében azt is megállapította, hogy a beruházások „2009‑ben visszaestek és azóta sem álltak helyre.” Ezenfelül a bizottsági javaslat (185) preambulumbekezdése szerint „[a] makrogazdasági adatok elemzése azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban, azaz, 2008. január 1. és 2011. december 31. között csökkentette gyártási és értékesítési mennyiségeit”. Ezenfelül „[a]z uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2009‑es kezdeti visszaesés óta nem állt teljesen helyre, és összességében 3 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszak során (a felülvizsgálati időszakban 77%‑ra)”. Végezetül „[a] foglalkoztatás és a kapacitás csökkenése a folyamatban lévő szerkezetátalakítás eredménye, és azt a megnőtt kapacitáskihasználással és termelékenységgel összefüggésben kell vizsgálni”.

79      Igaz, hogy a Tanács a Bizottság által előterjesztett gazdasági adatok értékelésére vonatkozóan széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. E jogkör keretében például vitathatta volna a Bizottság által figyelembe vett bizonyos tényezők relevanciáját, vagy végrehajthatta volna a pozitív és negatív érdekeknek a Bizottság által a javaslatában elvégzettől eltérő mérlegelését. A Tanács azonban a megtámadott határozatban nem említette a Bizottság által azonosított negatív gazdasági mutatókat, és a fortiori nem is vitatta azok relevanciáját. Márpedig az uniós ágazat beruházásainak, termelésének és értékesítésének a mennyisége, valamint a piaci részesedés elvesztésére vonatkozó tendencia releváns tényezőket képeznek a piac alakulásának a Tanács által elvégzendő, a jövőre vonatkozó elemzés keretében való értékelés tekintetében. Ezenfelül a Tanács ezeket a tényezőket figyelembe vette az Indiából származó egyes PET‑ek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 461/3013 végrehajtási rendeletben.

80      E körülmények között a felperesek jogosan állítják, hogy a Tanács a megtámadott határozatban nem vette figyelembe az elemzése keretében az összes releváns adatot, és ezáltal nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

81      Másodszor a piac pozitív fejleményeinek a nem ideiglenes jellegével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a javaslatának a (187) preambulumbekezdésében azt állította, hogy „e javulások viszonylag frissek, és bizonyos mértékben a 2010 és 2011 fordulóján bekövetkezett előre nem látott és időszakos, [a gyapot árrobbanása miatti] piaci fejleményeken alapulnak”. Álláspontja szerint „[ú]gy tűnik, ezt alátámasztják az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsának 2012‑es alakulására vonatkozó, rendelkezésre álló információk […], amelyek a felülvizsgálati időszakhoz képest visszaesést mutatnak”.

82      E tekintetben a Tanács a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésének végén annak megállapítására szorítkozott, hogy „[a] trendek arra utalnak, hogy a [pozitív] piaci fejlemények nem tekinthetők ideiglenesnek”.

83      Márpedig az a megállapítás nem kellőképpen indokolt.

84      A Tanács az ellenkérelemben megjegyzi, hogy a felperesek által hivatkozott egyetlen állítólagos pozitív ideiglenes mutató az ár volt. A magán‑beavatkozófelek hozzáfűzik, hogy a kulcsfontosságú mutatók (az értékesítések nyereségessége, a beruházások megtérülésének a fejleményei) a gyapot árrobbanása előtt pozitív fejleményeket mutattak.

85      Ezek a megállapítások azonban nem szerepelnek a megtámadott határozatban. Márpedig sem a Tanács, sem a magán‑beavatkozófelek nem orvosolhatják a megtámadott határozat indokolásának a hiányát oly módon, hogy a Törvényszék előtt magyarázatokkal szolgálnak (lásd ebben az értelemben: 2005. június 15‑i Corsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, T‑349/03, EU:T:2005:221, 287. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86      Harmadszor a Bizottság az áremelkedést érintően a javaslatában a következőket állapította meg:

87      „(155)      Az elemzéssel kapcsolatban előzetesen rá kell mutatni, hogy 2010 végén és 2011 elején bizonyos globális gazdasági események hatással voltak az uniós piac helyzetére, és különösen a hasonló termék áraira és értékesítési mennyiségeire. Ebben az időszakban a gyapotkínálat csökkent, amelynek következtében nőtt a poliészterrost iránti kereslet az ázsiai piacon. A PET és a poliészterrost beszerzési szempontból nagymértékben ugyanattól a nyersanyagtól függ, vagyis a finomított tereftálsavtól (PTA). A poliészterrost iránti fokozott keresletet a PTA elégtelen kínálatához vezetett, ami a PET árának emelkedését eredményezte. Mivel a közel‑keleti PET‑gyártók szintén az Ázsiából származó PTA‑tól függenek, ez a PET uniós importjának hirtelen csökkenését eredményezte. Ugyanakkor a fő uniós PTA‑szállítók vis maiorra hivatkoztak, ami a belföldi PET‑gyártásban további korlátozásokhoz vezetett.

88      […]

89      (188)      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós iparág képes volt hasznot húzni a PET árának 2011 végén és 2012 elején bekövetkezett emelkedéséből, mivel rögzítette a PTA árát, mielőtt az ismertetett piaci események bekövetkeztek volna. A felülvizsgálati időszakot követő fejleményekre vonatkozó, a felek által előterjesztett statisztikai források alapján a PET‑gyártók haszonkulcsai 2012‑ben jelentősen csökkentek. Ez megerősíti, hogy a 2011. évi (felülvizsgálati időszak) nyereségességet valóban jelentősen befolyásolták váratlan és időszakos globális események (a (153) preambulumbekezdés), amelyek valószínűleg nem ismétlődnek meg és nem tekinthetők állandónak és reprezentatívnak az uniós gazdasági ágazat helyzetére nézve.”

90      A megtámadott határozat (8), (9), (10) és (12) preambulumbekezdésében a Tanács a PET‑áraknak az emelkedésére hivatkozik mind az uniós termelők, mind az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó ilyen termékek importőrei esetében, anélkül hogy említené a gyapotárak robbanását, vagy a fortiori vitatná e tényező relevanciáját. Márpedig a Tanács ezt valóban említette és figyelembe vette a 461/2013 rendeletben, ami megerősíti annak relevanciáját. A Tanács tehát ezúttal is elmulasztotta a megtámadott határozatban azt, hogy a jövőre vonatkozó elemzése keretében az összes releváns adatot megvizsgálja. Ezáltal nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

91      A Tanács az ellenkérelemben kifejti, hogy a Bizottság vizsgálatából az tűnt ki, hogy a PET árának az emelkedése nem volt szükségszerűen ideiglenes. A Bizottság által rendelkezésre bocsátott adatok szerint ugyanis ez az emelkedés a gyapotárak robbanását megelőzően kezdődött, ami csupán a 2010‑es év végén vette kezdetét. A Tanács hozzáfűzi a válaszban, hogy a Bizottságnak a javaslatában tett azon megállapítása, amely szerint az uniós ágazat részéről tapasztalt megtérülési szint a felülvizsgált időszakban csökkent, nem tette lehetővé annak a kiderítését, hogy ezen utóbbi megszünteti‑e azt az áremelkedést, amelyet a Tanács a gyapotárak robbanását megelőzően megállapított.

92      Meg kell állapítani, hogy ezek a magyarázatok nem szerepelnek a megtámadott határozatban, és ezért nem vehetők figyelembe az arra vonatkozó elemzés keretében, hogy e határozat megalapozott‑e.

93      A fentiekből következően a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, és nem indokolta a jogilag megkövetelt módon a megtámadott határozatot, amikor bizonyos pozitív gazdasági mutatókat – különösen az árak emelkedést – oly módon vett alapul, hogy az elemzés szempontjából releváns bizonyos negatív tényezőket ugyanakkor nem említett.

–       Az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal nem jelentős jellege a felülvizsgált időszak során

94      A Tanács a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében megállapította, hogy „[a]z érintett országokból származó import az uniós piacon képviselt részarányát (a felülvizsgált időszakban kevesebb mint 4%) tekintve, illetve a más országokból származó importhoz és az uniós gyártók eladásaihoz viszonyítva nem jelentős”. A Tanács a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdésében hozzáfűzte, hogy „Tajvan és Thaiföld piaci részesedése egyaránt közelít a nullához”, és „[t]ekintettel az alacsony mennyiségekre, a dömpingre vonatkozó állítások megbízhatósága tekintetében nagy hibaaránnyal célszerű számolni”.

95      A megtámadott határozat (10) preambulumbekezdése tekintetében a felperesek azzal érvelnek, hogy a Tanács az elemzésében nem veszi figyelembe az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal jelentős növekedését, ami azt bizonyítja, hogy a tények tekintetében olyan mértékben szelektív volt, hogy torz képet nyújtott, és ez igazolatlan következtetésekhez vezetett.

96      A Tanács az ellenkérelemben azt válaszolja, hogy jogosult volt arra, hogy a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében a behozatal mennyiségének a számbavétele keretében mérlegelje és értékelje a tényeket.

97      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a javaslatában nem csupán a behozatalnak az érintett időszakban tapasztalt mennyiségét vizsgálta meg, hanem azt is, hogy ezen időszak során e behozatal milyen (emelkedő vagy csökkenő) tendenciát mutat (a bizottsági javaslat (50), (92) és (114) preambulumbekezdése), ami a jelen ügyben elvégzendő, jövőre vonatkozó elemzés keretében releváns valószínűsítő körülményt képez. E körülmények között e tényezőt a Tanácsnak is meg kellett volna vizsgálnia, amikor a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében a behozatal mennyiségét említette.

98      A megtámadott határozat (11) preambulumbekezdését érintően a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság állítása mindenfajta ténymegállapítás vagy bizonyító érvek nélkül a Bizottság azon elemzésének a vitatására irányul, amely szerint Thaiföld és Tajvan tekintetében fennáll a káros dömping folytatódásának a valószínűsége. Ezenfelül az e preambulumbekezdésben szereplő állítás irreleváns, mivel az nem veszi figyelembe az áraknak az intézkedések megszűnése esetén a felülvizsgált időszakot követően bekövetkező valószínűsíthető változásait, ami releváns kérdés.

99      A Tanács az ellenkérelemben pontosítja, hogy az elemzése keretében először azt állapította meg, hogy a Thaiföldről és Tajvanról származó behozatal mennyisége csökkent, ami nem tette lehetővé egyértelmű tendenciák megállapítását. Ezt követően megállapította, hogy a dömping számítása nem az ellenőrzött rendes érték vizsgálatán és az ezen országok termelői által alkalmazott exportárakon alapul, hanem az uniós ágazatnak a panasz keretében megfogalmazott állításain. E két tényező kombinációja kételyeket eredményezett a káros dömping jövőbeni kockázatát érintő állítások megbízhatóságát illetően. Végezetül a Bizottságnak a javaslatának (10) és (191) preambulumbekezdésében szereplő állításai, amelyek szerint semmi nem utal arra, hogy a dömping a jövőben csökkenne vagy megszűnne, értékelésnek minősülnek, és nem megállapított ténynek.

100    A magán‑beavatkozófelek hozzáfűzik, hogy a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdésében foglalt azon állítás, amely szerint „a dömpingre vonatkozó állítások megbízhatósága tekintetében nagy hibaaránnyal célszerű számolni”, a bizottsági javaslatban szereplő két megállapításon is alapszik, nevezetesen egyrészt az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal árainak a növekedésén, és másrészt azon, hogy ezen árak nem csökkentették az Unióban alkalmazott árakat.

101    E tekintetben meg kell állapítani, hogy mind a Tanács, mind a magán‑beavatkozófelek olyan magyarázatokat terjesztenek a Törvényszék elé, amelyek nem szerepelnek a megtámadott határozatban. Ezen utóbbi határozat (11) preambulumbekezdésében ugyanis a Tanács annak a megállapítására szorítkozott, hogy a Thaiföldről és Tajvanról származó behozatal mennyisége olyan alacsony mértékű, hogy „a dömpingre vonatkozó állítások megbízhatósága tekintetében nagy hibaaránnyal célszerű számolni”.

102    Márpedig az intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatára vonatkozó eljárás keretében nem „dömpingre vonatkozó állításokról” van szó, hanem annak a vizsgálatáról, hogy az intézkedések megszűnése maga után vonhatja‑e a dömping folytatódását vagy megismétlődését. A Tanács megállapítása tehát az elemzés szempontjából nem volt releváns.

103    Ha a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a Bizottságnak a javaslatában megfogalmazott azon állításának a vitatására irányul, amely szerint a szóban forgó dömpingellenes intézkedések megszűnése a Thaiföldről és Tajvanról származó dömping folytatódásával járna, meg kell állapítani, hogy a Tanács megállapítása nem meggyőző, és azt bizonyítékok sem támasztják alá. Ezen utóbbi ugyanis a megtámadott határozatban nem vitatta sem a dömpingkülönbözetnek a Bizottság általi számítását, sem pedig a Bizottság azon következtetését, amely szerint valószínű, hogy az intézkedések megszűnése a dömping folytatódásával járna.

104    Mindebből következően a Tanácsnak az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatalnak a felülvizsgált időszak során tapasztalt nem jelentős mennyiségére vonatkozó megállapításai tekintetében nyilvánvaló értékelési hiba áll fenn.

–       Az intézkedések valós kedvezményezettjei a piaci részesedések szempontjából

105    A Tanács a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdése végén megállapítja, hogy „a közölt adatok szerint a piaci részesedések szempontjából az intézkedések nagyobb mértékben kedveztek a harmadik országbeli gyártóknak, mint az uniós iparnak”.

106    Mivel a Tanács semmilyen információt nem közöl az általa hivatkozott adatokra vonatkozóan, a Törvényszék számára nem lehetséges ezen állítás megalapozottságának a vizsgálata, és a megtámadott határozat tekintetében e kérdéssel kapcsolatban fennáll az indokolás hiánya (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 6‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, C‑88/03, EU:C:2006:511, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

–       Az áralákínálásnak a vizsgált időszakban fennálló hiánya

107    A Tanács a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal tekintetében „[n]em derült fény áralákínálásra” a vizsgált időszak vonatkozásában.

108    E tekintetben a Bizottság jogosan jegyzi meg, hogy az áralákínálás hiányát a múltban állapították meg, anélkül hogy a megtámadott határozat bármilyen információt szolgáltatna a helyzet jövőbeni, a dömpingellenes intézkedések esetén várható alakulására vonatkozóan. A Tanácsnak a Bizottság beavatkozási beadványára adott válaszában szereplő azon érve, amely szerint az indiai importőrök az Unióban emelték az áraikat, nem cáfolja meg ezt a megállapítást.

109    A Tanácsnak a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdésében az áralákínálás hiányára vonatkozóan tett megállapítása tehát nem olyan meghatározó tényező, amely önmagában lehetővé tenné annak a bizonyítását, hogy a kár megismétlődésének a valószínűsége nem bizonyított.

–       Az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal nem jelentős mennyisége az intézkedések megszűnése esetén

110    A megtámadott határozat (13)–(15) preambulumbekezdése a következőket állapítja meg:

111    „(13)      Habár a [India, Tajvan és Thaiföld] rendelkez[ik] bizonyos mértékű felesleges kapacitással, a Tanács nincs meggyőződve arról, hogy ezek a kihasználatlan kapacitások az EU‑ba fognak irányulni. A kereslet a legnagyobb piacok többségén növekedőben van.

112    (14)      Az uniós árszínvonal más országokéhoz képest azért magasabb, mint a többi nagy piacon, mert ezek a hosszú távú intézkedések érvényben vannak. Ezek nélkül az intézkedések nélkül az árak normalizálódnának a többi országhoz képest. Nem valószínű, hogy a harmadik országokban alkalmazott kereskedelmi védintézkedések jelentős mértékben az EU felé térítenék el a kereskedelmet, mivel ezek az országok nem tartoznak a világ legfőbb PET‑fogyasztói közé. Arról, hogy a többi nagy PET‑piacon – például az Egyesült Államokban és Japánban – érvényben vannak‑e kereskedelmi védintézkedések, nem áll rendelkezésünkre információ. A Tanács ennélfogva úgy látja, hogy bár lehetséges, hogy az intézkedések lejártát követően növekedés fog bekövetkezni az import mennyiségében, ez a növekedés nem lesz jelentős.

113    (15)      A Tanács értékelése szerint nem szolgáltattak meggyőző bizonyítékot több olyan tényezőről, amelyek lényegesnek tűnnek annak felmérése szempontjából, hogy a vámok megszüntetése a káros dömping újraindulásához vezetne‑e. Ezek közé tartozik például:

a)      a kereslet alakulása a harmadik országokban: Tajvan esetében például a harmadik országba irányuló export a gyártási kapacitás 60%‑át fedi le. Ez arra utal, hogy ezeknek az országoknak a jövőbeli kereslete lényeges az értékelés szempontjából;

b)      szállítási költségek és a jövedelmezőséget érintő egyéb tényezők: ha a harmadik országbeli exportpiacok közelebb vannak az exportőrhöz, mint az uniós piac – Észak‑Ázsia például jelentős piac –, az befolyásolja a szállítási költségeket és így az exportértékesítések jövedelmezőségét, következésképpen az uniós piac viszonylagos vonzerejét is.”

114    A felperesek a Bizottság támogatása mellett azt az álláspontot képviselik, hogy a Tanács önkényesen elutasította a Bizottság aprólékos vizsgálatát, amely az intézkedések megszűnése esetén a behozatal jelentős növekedésének a valószínűségét állapította meg. Még ha az EUMSZ 296. cikk megsértésére kifejezetten nem is hivatkoznak, kifogásolják a Tanács által a megtámadott határozatban megfogalmazott bizonyos állításoknak az alá nem támasztott és néha ellentmondásos jellegét is.

115    A Tanács a magán‑beavatkozófelek támogatása mellett elutasítja ezeket az érveket.

116    Meg kell állapítani, hogy a Tanács a megtámadott határozatban lényegében azt állapította meg, hogy „bár lehetséges, hogy az intézkedések lejártát követően növekedés fog bekövetkezni az import mennyiségében, ez a növekedés nem lesz jelentős” (a (14) preambulumbekezdés vége), mivel „a Tanács nincs meggyőződve arról, hogy [az Indiában, Tajvanon és Thaiföldön meglévő] kihasználatlan kapacitások az EU‑ba fognak irányulni”.

117    A Tanács ezt a megállapítást az alábbi 118., 127., 128., 133. és 136. pontban ismertetett öt megállapításra alapítja.

118    Először is a Tanács álláspontja szerint az Indiában, Tajvanon és Thaiföldön meglévő többletkapacitások „bizonyos mértékűek” (a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdése).

119    A felperesek és a Bizottság hangsúlyozzák, hogy ennek az állításnak ellentmond a Bizottságnak a javaslatában foglalt elemzése, valamint annak ellentmondanak a maga a Tanács által a 461/2013 végrehajtási rendeletben tett azon megállapítások, melyek szerint az ezen három országban – többek között Indiában – várható többletkapacitások jelentősek.

120    A Tanács az ellenkérelemben azzal érvel, hogy a Bizottság elemzése a panaszban foglalt információkon alapszik, és a Bizottság ezeket az információkat nem ellenőrizte a helyszínen, Tajvanon vagy Thaiföldön. Márpedig figyelembe vette ezt a tényt akkor, amikor meghatározta az elemzése keretében a kár ezen mutatójának tulajdonítandó jelentőséget. A Tanács azzal érvel, hogy jogában állt, hogy a tajvani és thaiföldi kapacitásokat és jövőbeni keresletet eltérő módon értékelje a vizsgálat során az egyéb felek – többek között uniós PET‑felhasználók – által elé terjesztett érvek alapján, és ezen elemzés tekintetében nem áll fenn nyilvánvaló értékelési hiba.

121    A Tanács ezen érveire válaszul a felperesek és a Bizottság vitatják a Bizottság által a vizsgálata során megállapított bizonyos tényeknek a Tanács által amiatt történő kétségbe vonását, hogy azok a panaszból derültek ki, és azokat nem ellenőrizték a helyszínen, Tajvanon és Thaiföldön.

122    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Tanács által a Törvényszék elé terjesztett információk nem szerepelnek a megtámadott határozatban. A Tanácsnak az ezen határozat (13) preambulumbekezdésében foglalt azon kijelentését ugyanis, mely szerint a többletkapacitások „bizonyos mértékű[ek]”, semmilyen magyarázat nem támasztja alá.

123    Igaz, hogy az intézményektől nem követelhető meg, hogy az indokolás megjelölje az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet. Ugyanis azt, hogy egy határozat indokolása megfelel‑e ezen követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett tárgykörre vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (2003. január 9‑i Petrotub és Republica kontra Tanács ítélet, C‑76/00 P, EU:C:2003:4, 81. pont).

124    A jelen ügyben azonban, amint azt a felperesek és a Bizottság hangsúlyozzák, a Tanács azon állítása, amely szerint az Indiában, Tajvanon és Thaiföldön meglévő többletkapacitások „bizonyos mértékű[ek]”, ellentmond a Bizottságnak a javaslatában foglalt elemzésének, és India vonatkozásában annak a következtetésnek, amelyet maga a Tanács fogalmazott meg a 461/2013 végrehajtási rendeletben, és amely szerint e többletkapacitást „jelentősnek kell tekinteni” (a (193) preambulumbekezdés). E körülmények között a Tanácsnak a megtámadott határozatban magyarázatot kellett szolgáltatnia annak érdekében, hogy e felek megérthessék az állítása alapjául szolgáló okfejtést, és a Törvényszék elvégezhesse a felülvizsgálatot.

125    A megtámadott határozat tekintetében tehát fennáll az indokolás hiánya, és a Tanács által a Törvényszék elé terjesztett magyarázatok nem orvosolhatják ezt a hiányt (lásd ebben az értelemben: 2005. június 15‑i Corsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, T‑349/03, EU:T:2005:221, 287. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126    Mindenesetre, még ha a Tanács ezen magyarázatait figyelembe is kellene venni, meg kell állapítani, hogy mivel a tajvani és a thaiföldi exportáló gyártók megtagadták az együttműködést, a Bizottság az alaprendelet 18. cikke értelmében alapul vehette a rendelkezésre álló tényeket.

127    Másodszor a Tanács megállapította, hogy a kereslet a legnagyobb piacok többségén növekedőben van (a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdése), amely állítás kiegészíti a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdésében tett azon megállapításait, melyek szerint „[a] PET legfőbb exportpiacai [...] növekvőben vannak”, és „a világgazdasági fellendüléssel valószínűleg tovább fog bővülni a PET‑csomagolással ellátott termékek iránti világszintű kereslet”. Sem a felperesek, sem a Bizottság nem vitatja a Tanács ezen állításait.

128    Harmadszor a Tanács lényegében megállapította, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések megszűnése következtében az uniós piac vonzóereje az árak tekintetében kevésbé lesz jelentős, mivel az árak a más országokban tapasztalható árcsökkenéshez fognak igazodni (a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdése). A Bizottság állítása azon a megállapításon alapul, amely szerint az uniós árak a szóban forgó dömpingellenes miatt magasabbak, mint más főbb piacokon, és ezen intézkedések nélkül az árak normalizálódnának a többi országhoz képest.

129    E tekintetben a felperesekkel és a Bizottsággal egyetértve meg kell állapítani, hogy a Tanács állítása azt jelenti, hogy az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal a mennyisége miatt érintheti az Unióban alkalmazott árakat. Márpedig a Tanács a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében egyidejűleg azt állapította meg, hogy „bár lehetséges, hogy az intézkedések lejártát követően növekedés fog bekövetkezni az import mennyiségében, ez a növekedés nem lesz jelentős.” A megtámadott határozat tekintetében tehát az indokok ellentmondóak. Ezenfelül, amint azt a felperesek a tárgyaláson hangsúlyozták, a Tanács által a megtámadott határozatban tett azon megállapítást, amely szerint „[a]z uniós árszínvonal más országokéhoz képest azért magasabb, mint a többi nagy piacon, mert ezek a hosszú távú intézkedések érvényben vannak”, semmilyen indokolás nem támasztja alá.

130    A Tanács azzal érvel az ellenkérelemben, hogy az áraknak a szóban forgó dömpingellenes intézkedések megszűnése esetén való csökkenése, melyet a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdése említ, nem jelenti szükségszerűen, hogy a káros dömping megismétlődik. A Tanács álláspontja szerint az uniós árakra gyakorolt nyomás nem főként Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származik. Ezt az értékelést alátámasztja az, hogy e behozatalok az uniós piaci részesedésnek kevesebb mint 4%‑át képviselték, míg a dömpingellenes intézkedéseknek alá nem vetett harmadik országokból származó, alacsonyabb árú behozatalok ugyanezen piaci részesedés 15,9%‑át tették ki. A Bizottság beavatkozási beadványára válaszul a Tanács azt fejti ki, hogy a megtámadott határozatban nem azt állította, hogy az Unióban emelkedő ár csupán dömpingellenes intézkedéseknek az eredménye. A Tanács e kérdéssel kapcsolatban megállapítja, hogy az indiai exportőrök az áraikat 29%‑kal emelték.

131    E tekintetben meg kell állapítani, hogy ezek a magyarázatok ellentmondanak a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében tett azon megállapításnak, amely szerint az uniós árak azért magasabbak, „mert ezek a hosszú távú intézkedések érvényben vannak”. Mint az a fenti 129. pontban megállapításra került, ez a megállapítás szükségszerűen azon az állításon alapul, amely szerint az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal érintheti az Unióban alkalmazott árakat.

132    A Tanács érvei tehát nem vonják kétségbe a fenti 129. pontban tett azon megállapítást, amely szerint a megtámadott határozat ellentmondó indokokat tartalmaz az Unió piacának a vonzerejét érintő elemzés vonatkozásában.

133    Negyedszer a Tanács a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy „[n]em valószínű, hogy a harmadik országokban alkalmazott kereskedelmi védintézkedések jelentős mértékben az EU felé térítenék el a kereskedelmet, mivel ezek az országok nem tartoznak a világ legfőbb PET‑fogyasztói közé”. A Tanács közvetetten a bizottsági javaslatban megállapított bizonyos, az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal tekintetében Törökországban, Dél‑Afrikában és Malajziában bevezetett kereskedelmi védintézkedések fennállására utal.

134    Ezzel kapcsolatban a felperesekkel egyetértve meg kell állapítani, hogy amikor a Bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy bizonyos országok kereskedelmi védintézkedéseket vezettek be az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó PET‑behozatal vonatkozásában, nem azt állította, hogy ezen intézkedések fennállása jelentős mértékű kereskedelmet térít el az Unió felé. A Bizottság ugyanis ezzel az állítással annak a megállapítására szorítkozott, hogy ezen intézkedések alkalmazása esetlegesen csökkenti azon piacok számát, amelyekhez az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó exportok hozzáférhetnek. Márpedig ezt az állítást a Tanács a megtámadott határozatban nem vitatja.

135    A jelentős mértékű kereskedelemnek az Unió felé való fordulásának a Tanács által a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében megállapított hiánya tehát nem teszi lehetővé annak alátámasztását, hogy a káros dömping megismétlődésének a valószínűsége nem bizonyított.

136    Ötödször és végezetül a Tanács a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy „[a]rról, hogy a többi nagy PET‑piacon – például az Egyesült Államokban és Japánban – érvényben vannak‑e kereskedelmi védintézkedések, nem áll rendelkezésünkre információ”. A Tanács a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésében hozzáfűzi, hogy „nem szolgáltattak meggyőző bizonyítékot több olyan tényezőről, amelyek lényegesnek tűnnek annak felmérése szempontjából, hogy a vámok megszüntetése a káros dömping újraindulásához vezetne‑e”. A Tanács álláspontja szerint „[e]zek közé tartozik például: a) a kereslet alakulása a harmadik országokban […]; b) szállítási költségek és a[z exportok] jövedelmezőség[é]t érintő egyéb tényezők”.

137    E tekintetben a felperesek jogosan mutatnak rá arra, hogy annak a lehetőségét, hogy harmadik országok – ideértve Japánt és az Egyesült Államokat is – felvegyék India, Tajvan és Thaiföld többletkapacitásait, a Bizottság megvizsgálta, ellentétben azzal, amit a Tanács a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében és (15) preambulumbekezdésének a) pontjában állít. A Bizottság tehát elemezte a javaslatában bizonyos érdekelt felek azon állításait, melyek azon tényen alapultak, hogy „Tajvan PET‑gyártásának fő exportpiacai az ázsiai és csendes‑óceáni régió” (a (101) preambulumbekezdés), valamint annak a szükségességén, hogy „figyelembe [vegyék] az egyéb harmadik piacok növekvő keresletét” (a (104) preambulumbekezdés). A Bizottság azonban elutasította ezeket az állításokat, emlékeztetve arra, hogy nem állítja azt, hogy „a kivitel rendelkezésére álló többletkapacitás egésze az Unióba irányulna”, hanem csak azt, hogy „a várhatóan az uniós piacra irányított mennyiségek várhatóan meg fogják haladni a valószínűleg kárt okozó szintet” (a (104) preambulumbekezdés).

138    A szállítási költségeknek és az export jövedelmezőségére hatást gyakorló egyéb tényezőknek a figyelmen kívül hagyása tekintetében, melyet a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésének a b) pontja kifogásol, a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság vizsgálata felmérte az Unióba érkező importok esetében a költséget, a biztosítást és a fuvardíjat (CIF), melybe beletartozik a szállítási költség, és az importok harmadik országbeli összehasonlítható árai.

139    E tekintetben a magán‑beavatkozófelekkel egyetértve meg kell jegyezni, hogy amikor a Bizottság megvizsgálta az uniós piac vonzerejét, az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről harmadik országokba irányuló exportok árait az ezen országokból az Unióba irányuló exportok áraival anélkül hasonlította össze, hogy felmérte volna a szállítási költségeknek az exportok jövedelmezőségére gyakorolt hatását.

140    Amint azonban a Bizottság hangsúlyozza, a javaslatában az Unió vonzerejét és az exportok jövedelmezőségét többek között az uniós piac mérete (a világ szintjén harmadik) miatt, valamint az ott alkalmazott árak miatt is határozta meg, melyek érezhetően magasabbak, mint az indiai, tajvani és thaiföldi, harmadik országokba irányuló exportok árai.

141    E körülmények között hibás a Tanácsnak a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésének b) pontjában foglalt azon megállapítása, amely szerint a Bizottság nem szolgáltatott meggyőző bizonyítékot „a jövedelmezőséget érintő egyéb tényezők” vonatkozásában, az Unió felé irányuló export tekintetében.

–       Az uniós ágazatnak a más kereskedelmi védintézkedések általi megfelelő védettségéről

142    A Tanács a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésében megállapította, hogy „[m]ás tényezők is annak valószínűségére utalnak, hogy az intézkedések megszüntetése nem fog az uniós iparnak súlyos kárt okozó dömping újraindulásához vezetni”. Kijelentette, hogy „[a]z Indiával szembeni kiegyenlítő intézkedések, illetve a Kínával és más országokkal szembeni dömpingellenes intézkedések fenntartása bizonyos mértékben továbbra is védelmet biztosít majd az Unió ipara számára”.

143    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács elismerte a Törvényszék előtt, hogy hiba merült fel, mikor a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésében azt állította, hogy Kínán kívül más országok tekintetében is fennállnak dömpingellenes intézkedések, ilyen intézkedések ugyanis nem léteznek.

144    Ezenfelül a Tanács nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt bizonyos kereskedelmi védintézkedések megléte arra a következtetésre vezet, hogy a kár megismétlődésének a valószínűsége nem bizonyított.

145    Így a Tanácsnak a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésében foglalt azon állítása tekintetében, amely szerint az uniós ágazat kellőképpen védett, az indokolás hiánya áll fenn.

–       Az egyéb gazdasági szereplőknek az intézkedések megszüntetése általi érintettségéről

146    A Tanács a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésének a végén azt állította, hogy „[a] kereskedelem e piacra jellemző múltbeli alakulása alapján továbbá arra lehet következtetni, hogy az Indiából, Thaiföldről és Tajvanról érkező exportáru mennyiségének esetleges növekedése inkább részben vagy egészben harmadik országok importját szorítaná ki, semmint uniós termékeket”.

147    Amint azt a felperesek a tárgyalás során hangsúlyozták, a Tanács ezen megállapítása nem kellőképpen indokolt, mivel önmagában „a kereskedelem e piacra jellemző múltbeli alakulására” való hivatkozás nem teszi lehetővé a Törvényszék számára, hogy a Tanács megállapításának a megalapozottságát felülvizsgálja, ez még a megtámadott határozat elfogadásához vezető háttér alapján sem lehetséges (lásd az alábbi 123. pontot). Következésképpen e tekintetben meg kell állapítani az indokolás hiányát.

–       A kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálatot érintő következtetés

148    A fentiekből következően a tanácsnak a megtámadott határozat (8)–(17) preambulumbekezdésében foglalt elemzése tekintetében nyilvánvaló értékelési hibák állnak fenn, és bizonyos vonatkozásokban az indokolás hiánya, mi több, az indokok ellentmondása áll fenn.

149    A megtámadott határozatot azonban nem kell megsemmisíteni, ha a Tanácsnak a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapítása tekintetében, amely szerint „az Uniónak egyértelműen nem áll érdekében az intézkedések meghosszabbítása”, nem áll fenn nyilvánvaló értékelési hiba, és az indokolás hiánya sem. Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis, még ha meg is állapítják a káros dömping valószínűségének a fennállását, a szóban forgó intézkedések megszüntetése lehetséges abban az esetben, ha az intézmények „egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen intézkedések alkalmazása nem szolgálja a[z Unió] érdekeit”.

 Az Unió érdekének a vizsgálatáról, az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében

150    Az Unió érdekének az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése alapján való vizsgálata szükségessé teszi annak az értékelését, hogy a tervezett intézkedések alkalmazása, illetve megszüntetése esetén milyen valószínűsíthető következmények merülnek fel az Uniós ágazat érdeke, és az egyéb érintett érdekek tekintetében, ideértve az alaprendelet 21. cikkében említett különböző felek érdekeit. Ezen értékelés része a jövőbeni fejleményekre vonatkozó feltevésekre alapított előrejelzés is, amely az összetett gazdasági helyzetek értékelését is magában foglalja (2003. július 8‑i Euroalliages és társai kontra Bizottság ítélet, T‑132/01, EU:T:2003:189, 47. pont).

151    A Tanács a megtámadott határozatban az Unió érdekét a következőképpen elemezte:

152    „(18)      Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint annak megállapítása, hogy az Unió érdekeinek védelme szükségessé teszi‑e a beavatkozást, a különböző érdekek összességének értékelésén kell, hogy alapuljon.

153    (19)      A PET‑árakat több tényező is befolyásolja, az azonban egyértelmű, hogy a dömpingellenes intézkedések növelték a felhasználói ipar költségeit. A felhasználók nagy részét olyan palackozók, illetve kkv‑k teszik ki, amelyek szűk árréssel dolgoznak; őket súlyosan érintették az elmúlt évek magas PET‑árai, mivel a PET‑költségek meghatározó részt képviselnek gyártási költségeikből. A magas költségek a kisebb palackozó vállalkozásokat érintették a legsúlyosabban, mivel azok gyenge tárgyalási pozícióiknál fogva a megemelkedett árakat nem tudták továbbhárítani a kiskereskedőkre és a végső fogyasztókra. Sokan közülük súlyos veszteséggel működnek, és jelentős számú alkalmazottat veszítettek. A javaslat figyelembe veszi a felhasználók helyzetének rosszabbodását, valamint azt, hogy az uniós PET‑árak magasabbak a többi nagy piacon kért árnál. Ugyanakkor a Tanács véleménye szerint nem nyert bizonyítást, hogy a szóban forgó intézkedések nem járulnak‑e maguk is hozzá az uniós PET‑árak viszonylag magas szintjéhez.

154    (20)      Az EU PET‑ipara mára erőteljesen koncentrálttá és vertikálisan integrálttá vált. Jövedelmező iparág, amelynek nemzetközi szinten is versenyképesnek kell lennie.

155    (21)      Az intézkedések halmozódása az uniós PET‑gyártók és PET‑csomagolócégek fokozódó integráltságával együttesen olyan helyzetet teremt, amelyben a független PET‑csomagolócégek, amelyeknek a világszerte legmagasabb PET‑árakkal kell dolgozniuk (tekintettel a PET‑árakon érvényesülő horizontális hatásra), egyenlőtlen versenyfeltételekkel szembesülnek, miközben harmadik országbeli legfőbb versenytársaiknak alacsonyabb áron állnak rendelkezésükre a PET‑alapanyagok.

156    (22)      A PET‑felhasználóknak az EU‑n kívül nagyon korlátozott mértékben van lehetőségük a beszerzésre, mivel az egyéb harmadik országokból származó importtal szemben is védintézkedések vannak érvényben.

157    (23)      A Tanács összegzésképpen megállapítja, hogy az Uniónak egyértelműen nem áll érdekében az intézkedések meghosszabbítása, mivel az Unió ipara számára általuk biztosított előnyök nem állnak arányban az importőröket, a felhasználókat és a fogyasztókat sújtó többletköltségekkel.”

158    A felperesek a Bizottság támogatása mellett emlékeztetnek arra, hogy az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése megköveteli azt, hogy különleges figyelmet szenteljenek a káros dömping kereskedelmet torzító hatásai kiküszöbölésének és a tényleges verseny visszaállításának a szükségességének. Márpedig a megtámadott határozat a 461/2013 végrehajtási rendelettel ellentétben még csak nem is említi ezt a lehetőséget, és kizárólag az uniós PET‑felhasználók érdekeire tér ki, figyelmen kívül hagyva a független importőrök, a nyersanyagszállítók és a PET‑újrafelhasználók érdekeit, melyeket a Bizottság a dömpingellenes vámokra vonatkozó javaslatában megvizsgált. A felperesek a válaszban emlékeztetnek arra, hogy a Tanács azon következtetése, amely szerint az intézkedések megszüntetése esetén nem következik be a káros dömping megismétlődése, nyilvánvalóan téves.

159    Konkrétabban az uniós PET‑felhasználók érdekei tekintetében a felperesek megjegyzik, hogy a Tanács által a megtámadott határozat (19)–(22) preambulumbekezdésében megállapított három információnak maga mond ellent a 461/2013 végrehajtási rendelet (234), (249) és (252)–(269) preambulumbekezdésében, amelyek a Bizottság elemzésén alapulnak. A Bizottság ezenfelül megjegyzi, hogy a Tanács feladata ténylegesen bizonyítani, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések alkalmazása nem áll az Unió érdekében.

160    A Tanács a magán‑beavatkozófelek támogatása mellett azt válaszolja, hogy a megtámadott határozatban részletesen megvizsgálta az uniós ágazatra nézve káros dömping kérdését, különösen a (4) preambulumbekezdésben, az Indonéziából és Malajziából származó behozatal esetére vonatkozóan, és az (5), (12), (15) és (16) preambulumbekezdésben, India, Thaiföld és Tajvan esetére vonatkozóan. A Tanács tehát teljesítette az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy valamennyi érintett érdeket értékelje, és nem sértette meg az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdését. Az állítólagos nyilvánvaló értékelési hiba tekintetében a Tanács és a magán‑beavatkozófelek emlékeztetnek arra, hogy megállapított volt annak a valószínűtlensége, hogy az uniós ágazat kárt szenvedne el a szóban forgó dömpingellenes intézkedések megszüntetése esetén, és a Tanács figyelembe vette ezt a következtetést, amikor az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése alapján értékelte az Unió érdekét.

161    Ami konkrétabban az uniós PET‑felhasználók érdekeit illeti, a Tanács rámutat, hogy a felperesek nem vitatják a PET‑nek az Unióban fennálló magas árszínvonalát, sem azt, hogy e felhasználóknak korlátozott beszerzési források állnak a rendelkezésére. A felperesek azonban vitatják ezen tények értékelésének a módját, és az azokból levont következtetést. Márpedig ez az értékelés nem alapul nyilvánvaló hibán, és nem is észszerűtlen. Az ezen értékelés alapjául szolgáló tények szintén nem minősülnek nyilvánvalóan tévesnek. A magán‑beavatkozófelek hozzáfűzik, hogy a Tanácsnak az uniós ágazattal kapcsolatos megállapításai szükségszerűen a nyersanyagtermelők érdekeire vonatkoznak. Azt is hangsúlyozzák, hogy a Tanács a felhasználók helyzetére összpontosított, mivel (a PET‑gyártókon túlmenően) a felhasználók képezik az Unió fő érdekét, ami a vizsgálat során egyértelművé vált. Sem az importőrök, sem a PET újrafelhasználásának az ágazata nem vett részt a vizsgálatban, és nem is terjesztett elő észrevételeket. A magán‑beavatkozófelek hangsúlyozzák továbbá a palackozók körében a munkavállalók elvesztésének a különleges problémáját, valamint a PME egyedi problémáit.

162    Végezetül a 461/2013 végrehajtási rendeletben elvégzett értékelés tekintetében a Tanács azzal érvel, hogy az más eljárás keretébe tartozott, és más tényekre vonatkozott. Ezenfelül e rendelet nem képezte a Törvényszék bírósági felülvizsgálatának a tárgyát.

163    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Tanács és a magán‑beavatkozófelek maguk is elismerik, hogy a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdésében szereplő, az intézkedések hatályban tartása tekintetében az Unió érdekének a nyilvánvaló hiányára vonatkozó következtetés a Tanács azon megállapításain alapul, amelyek szerint nem valószínű, hogy az intézkedések megszűnése esetén ismét az Uniót érintő súlyos károk keletkeznének (a (17) preambulumbekezdés), vagy legalábbis ennek valószínűsége nem bizonyított (az (5) preambulumbekezdés).

164    A Tanács ugyanis lényegében a megtámadott határozat (8)–(17) preambulumbekezdésére hivatkozott, amikor ugyanezen határozat (20) preambulumbekezdésében emlékeztetett arra, hogy az uniós PET‑ágazat „[j]övedelmező iparág, amelynek nemzetközi szinten is versenyképesnek kell lennie”. A Tanácsnak a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdésében foglalt állítása, amely szerint „egyértelmű, hogy a dömpingellenes intézkedések növelték a felhasználói ipar költségeit”, szükségszerűen a (14) preambulumbekezdésben fogalt azon megállapításon alapult, amely szerint „[a]z uniós árszínvonal más országokéhoz képest azért magasabb, mint a többi nagy piacon, mert ezek a hosszú távú intézkedések érvényben vannak”.

165    Márpedig, amint az a fenti 148. pontban megállapításra került, a Tanácsnak a kár kockázatának a valószínűségét érintő elemzése tekintetében nyilvánvaló értékelési hiba áll fenn, és bizonyos kérdések vonatkozásában az indokolás hiánya, mi több, az indokok ellentmondása. E hibák tehát a Tanácsnak az Uniónak a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartásához fűződő érdekét érintő következtetéseit is érintik.

 A megsemmisítés iránti kérelemre vonatkozó következtetés

166    A fentiekre tekintettel – anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a felperesek által előterjesztett első és harmadik jogalapot – helyt kell adni a második jogalapnak, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel a kárnak a szóban forgó dömpingellenes vámok megszüntetése esetén való megismétlődésének a valószínűségét, valamint az Uniónak az ezen vámok fenntartásához fűződő érdekét érintő elemzés tekintetében e határozathoz nyilvánvaló értékelési hiba és indokolási hibák kapcsolódnak.

2.     A kártérítés iránti kérelmekről

167    A Törvényszék szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos hatáskörét az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik bekezdése írja elő. Ezen utóbbi rendelkezés szerint az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

168    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Uniónak az intézményei vagy szervei jogellenes magatartásából fakadó, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének a beállásához több feltétel együttes fennállása szükséges, azaz az uniós intézménynek vagy szervnek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (1982. szeptember 29‑i Oleifici Mediterranei kontra EGK ítélet, 26/81, EU:C:1982:318, 16. pont; 2005. december 14‑i Beamglow kontra Parlament és társai ítélet, T‑383/00, EU:T:2005:453, 95. pont).

169    A jelen ügyben a felperesek azzal érvelnek, hogy a három feltétel teljesül, amit a Tanács vitat.

170    Annak vizsgálata előtt, hogy a jelen ügyben teljesülnek‑e az Unió felelőssége beállásának a fenti 168. pontban felidézett feltételei, tisztázni kell a felperesek kérelmeinek terjedelmét.

 A felperesek kérelmeinek terjedelméről

171    Az ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 268. cikk nem akadályozza azt, hogy a közeljövőben fenyegető, és kellő bizonyossággal előrelátható kár miatt felelősség megállapítása iránti keresetet terjesszenek elő, még ha a kár még nem is számszerűsíthető (lásd ebben az értelemben: 2000. június 8‑i Camar és Tico kontra Bizottság és Tanács ítélet, T‑79/96, T‑260/97 és T‑117/98, EU:T:2000:147, 192. és 193. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

172    A jelen ügyben a felperesek a kártérítés iránti kérelmeiket 2013. augusztus 14‑én terjesztették elő, tehát mintegy két és fél hónappal a megtámadott határozat hatálybalépését követően, azzal érvelve, hogy ezen időpont óta kárt szenvednek el, amely az uniós ágazatot védő, magas szintű jogszabályok súlyos megsértéséből ered.

173    A felperesek álláspontja szerint az állítólagos kár kettős jellegű.

174    A kár első típusa abból származik, hogy a felperesek a megtámadott határozatot követően arra kényszerültek, hogy az Unión belül az eladási áraikat nem jövedelmező szinten tartsák annak érdekében, hogy versenyben maradhassanak a dömping tárgyát képező, Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó importokkal szemben. Továbbra is veszítettek a piaci részesedéseikből az indiai, tajvani és thaiföldi termelők javára. Ez a kár a 2013 júniusától 2014 májusáig tartó (a keresek megindításakor részben jövőbeni) időszak tekintetében becsült, kamatok, adók és értékcsökkenési leírások előtti nyereség (a továbbiakban: EBITA), és a 2012 áprilisától 2013 márciusáig tartó (múltbeli) időszak során már elért EBITA közötti különbözetben áll. A felperesek a keresetlevél mellékleteként benyújtották a becsült kár számítását, és arra kérték a Törvényszéket, hogy az eljárás későbbi szakaszában az információikat és a számításaikat naprakésszé tehessék. A felperesek álláspontja szerint ennek a lehetőségét a Törvényszék már biztosította (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 30‑i Coldiretti és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑149/96, EU:T:1998:228, 49. és 50. pont).

175    A kár második típusa, melyre a keresetlevél röviden hivatkozik, abból adódik, hogy a felperesek a megtámadott határozat miatt arra kényszerültek, hogy a személyzetük egy részét elbocsássák, vagy az Unióban található gyártási telephelyeik egy részét bezárják. A felperesek a keresetlevél mellékletében említik az UAB Indorama Polymers Europe UK egyik egyesült királysági üzemének és egy [bizalmas](2) üzemnek a bezárását. A válaszban a Lotte Chemical UK kérte továbbá a PTA üzeme bezárásához kapcsolódó költségek megtérítését, mely bezárás összefügg az UAB Indorama Polymers Europe UK egyesült királysági üzemének a bezárásával.

176    A felpereseknek a keresetlevélben és a válaszban ismertetett kezdeti számításai szerint az általuk elszenvedett kár összesen [bizalmas] a Cepsa Química tekintetében, [bizalmas] az Equipolymers tekintetében, és [bizalmas] az Indorama Group tekintetében (amely négy felperest foglal magában, nevezetesen: Indorama Ventures Poland, UAB Indorama Polymers Europe, UAB Orion Global pet és Ottana Polimeri), [bizalmas] és [bizalmas] a Lotte Chemical UK tekintetében, [bizalmas] az M & G Polimeri Italia tekintetében, [bizalmas] a Novapet, és [bizalmas] az UAB Neo Group tekintetében.

177    A kártérítési kérelmeinek a naprakésszé tétele keretében (lásd a fenti 28. pontot) hét felperes – nevezetesen a Cepsa Química, az Indorama Ventures Poland, a Lotte Chemical UK, az Ottana Polimeri, az UAB Neo Group, az UAB Indorama Polymers Europe és az UAB Orion Global pet – visszavonta a veszteségek miatti kártérítés iránti kérelmét (a hivatkozott kár első típusa). Ezt a kérelmet csupán három felperes tartotta fenn – nevezetesen az Equipolymers, az M & G Polimeri Italia és a Novapet –, és csupán a 2013 júniusától 2014 februárjáig tartó kilenc hónapos időszak vonatkozásában. A felperesek kifejtették, hogy ezt a korlátozást a többek között Indiából származó egyes polietilén‑tereftalátok behozatalával kapcsolatos dömpingellenes és szubvencióellenes eljárások keretében tett kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló 2000/745/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 4‑i 2014/109/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2014. L 59., 35. o.) hatálybalépése indokolta. A felperesek álláspontja szerint a minimális árra vonatkozó, számos indiai exportáló gyártónak nyújtott kötelezettségvállalásnak az e határozat által 2014. március 1‑jétől való visszavonása az Indiából az Unióba irányuló PET‑behozatal tekintetében jelentős esést okozott.

178    A hivatkozott kár második típusát – azaz az egyes telephelyek bezárásának a költségeit – illetően a kérelmet csupán az UAB Indorama Polymers Europe és a Lotte Chemical UK tartotta fenn, csupán a 2013‑as évre nyilvántartásba vett, bezáráshoz kapcsolódó károk tekintetében.

179    Ezenfelül a felperesek a hivatkozott kár mindkét típusa tekintetében elismerték, hogy azok egy része az Indonéziából és Malajziából származó behozatal által okozott veszteségeknek tulajdonítható, és nem a megtámadott határozat tekintetében kifogásolt jogellenességnek. E körülmények között kizárólag a veszteségek 77%‑ának, valamint a hivatkozott bezárási költségeknek a megtérítését kérik.

180    Végezetül a felperesek a CPME tekintetében pontosították, hogy az szövetség volta miatt nem szenvedett kárt.

181    Ebből következően a kártérítési kérelmeket részlegesen csupán a következő felperesek tartották fenn: az Equipolymers, az M & G Polimeri Italia, a Novapet, az UAB Indorama Polymers Europe és a Lotte Chemical UK.

182    Meg kell tehát vizsgálni, hogy e kérelmek tekintetében teljesül‑e az Unió szerződésen kívüli felelősségének a beállására vonatkozó, a fenti 168. pontban felidézett három feltétel.

183    Az ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben e feltételek közül valamelyik nem teljesül, a kártérítési kérelmeket el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a másik két feltétel teljesülését (lásd ebben az értelemben: 1994. szeptember 15‑i KYDEP kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑146/91, EU:C:1994:329, 81. pont; 2002. február 20‑i Förde‑Reederei kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑170/00, EU:T:2002:34, 37. pont). Másfelől az uniós bíróság nem köteles e feltételeket meghatározott sorrendben vizsgálni (1999. szeptember 9‑i Lucaccioni kontra Bizottság ítélet, C‑257/98 P, EU:C:1999:402, 13. pont).

184    A Törvényszék az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti közvetlen okozati összefüggésre vonatkozó feltétel elsőként való vizsgálatát tartja célszerűnek.

 A közvetlen okozati összefüggésről

185    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó feltételt illetően az említett kárnak a felrótt magatartásból kellőképpen közvetlenül kell következnie, vagyis ez utóbbinak a kár meghatározó okának kell lennie (1979. október 4‑i Dumortier és társai kontra Tanács ítélet, 64/76, 113/76, 167/78, 239/78, 27/79, 28/79 és 45/79, EBHT, EU:C:1979:223, 21. pont; lásd továbbá: 2006. május 10‑i Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ítélet, T‑279/03, EU:T:2006:121, 130. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását a felperesnek kell bizonyítania (1998. szeptember 30‑i Coldiretti és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑149/96, EU:T:1998:228, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186    A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a felperesek bizonyították‑e a jogilag megkövetelt módon azt, hogy az állítólagos kár e két típusa (lásd a fenti 174. és 175. pontot) kellőképpen közvetlenül következett a kifogásolt magatartásból.

 Az Equipolymers, az M & G Polimeri Italia és a Novapet veszteségéről

187    A felperesek a kártérítési kérelmeik naprakésszé tétele keretében, amely valós adatokon alapult, összehasonlították a megtámadott határozat hatálybalépését követő kilenc hónapos időszak (2013 júniusától 2014 februárjáig) adatait az ezen hatálybalépést közvetlenül megelőző kilenc hónapos időszak (2012 szeptemberétől 2013 májusáig) adataival.

188    A felperesek rámutatnak arra, hogy az Unió fogyasztásának a százalékában kifejezve – mely fogyasztás a két vizsgált időszak vonatkozásában hozzávetőlegesen 2 119 425 tonna (t) volt – az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal növekedett, és a 2012 szeptemberétől 2013 májusáig tartó időszakban tapasztalt 3,8%‑ról a 2013 júniusától 2014 februárjáig tartó időszak során 5.6%‑ra emelkedett. Az ezen három országból származó behozatal ára a két időszak között 88euró/t‑val esett, a 2012 szeptemberétől 2013 májusáig tartó időszakban tapasztalt 1202 euró/t‑ról a 2013 júniusától 2014 februárjáig tartó időszak során 1114 euró/t‑ra csökkent. A felperesek számára tehát egyértelmű, hogy a szóban forgó dömpingellenes vámok jogellenes megszüntetése az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal azonnal és érezhető növekedését okozták, valamint az árak jelentős esését, ami a felperesek eredményeire nézve negatív hatással járt.

189    A felperesek becslése szerint a megtámadott határozat által okozott veszteségekhez kapcsolódó kár a 2012 szeptemberétől 2013 májusáig tartó időszak során elért EBITA és a 2013 júniusától 2014 februárjáig tartó időszak során elért EBITA közötti különbözet 77%‑át tette ki. A felperesek álláspontja szerint az EBITA a legmegfelelőbb információ a megtámadott határozat által okozott kár meghatározására. Ez a mutató ugyanis elsősorban a nyereségeken és az üzemeltetési költségeken alapul, és nem veszi figyelembe a potenciális veszteségek (vagy nyereségek) olyan egyéb forrásait, mint például a tőkeköltségek vagy az üzembezárási költségek. Ezenfelül az EBITA a felperesek irányítási rendszerében hónaponként könnyen ellenőrizhető.

190    A felperesek azt is kifejtik, hogy a fő nyersanyagok ára, amelyek befolyásolhatják az EBITA‑t, kismértékben csökkent a két vizsgált időszak között, ezért annak nem voltak negatív következményei az uniós ágazat EBITA‑eredményeire nézve.

191    E pontosítások alapján az kártérítésként [bizalmas] összeget kér (a kezdeti [bizalmas] összeg helyett), az M & G Polimeri Italia [bizalmas] összeget kér (a kezdeti [bizalmas] összeg helyett), és a Novapet [bizalmas] összeget kér (a kezdeti [bizalmas] összeg helyett).

192    Először is a Tanács megjegyzi, hogy a felperesek a kártérítési kérelem naprakésszé tételekor módosították az említett kérelemnek az eredetileg meghatározott változatát. A keresetlevélben ugyanis azt állították, hogy a megtámadott határozat eredményeképpen nyereséget vesztettek, amely magában foglalja a piaci részesedéseknek a behozatalokkal szemben való fenntartása miatt felmerülő veszteségeket –, míg a naprakésszé tett változatban kizárólag az üzleti tevékenység veszteségére utalnak. A felperesek azonban ugyanazt a módszert tartották meg a kár mindkét típusának – azaz a két időszak tekintetében az EBITA összehasonlításának – a számszerűsítésére, ami bizonyítja, hogy a módszer hibás. Ezenfelül a Tanács álláspontja szerint az az ítélkezési gyakorlat, amely bizonyos rugalmasságot engedélyez a jövőbeli kárt vagy a kár számszerűsítésének a lehetetlenségét érintően, nem terjeszthető ki az e számszerűsítés elvégzéséhez használt módszerre (vagy az előre meghatározott módszer módosításaira).

193    Másodszor a Tanács érvelése szerint az EBITA‑t a megtámadott határozaton kívül más tényezők is befolyásolhatják, és az nem az üzleti tevékenység veszteségeit méri, hanem a társaságok nyereségességét. Ezenfelül a felperesek az év különböző időszakaiban (2012 szeptemberétől 2013 májusáig és 2013 júniusától 2014 februárjáig) megszerzett EBITA‑t hasonlítják össze, ami meghaladja a puszta naprakésszé tétel kereteit, és torzítja az elemzést, mivel a PET iránti kereslet bizonyos hónapokban magasabb, mint másokban.

194    Harmadszor a Tanács úgy véli, hogy a kártérítési kérelmeknek a felperesek általi visszavonása azt bizonyítja, hogy ezen utóbbiak nem tudták alátámasztani a kár fennállását, és a kérelmeket fenntartó három felperes által elszenvedett veszteségeket nem a megtámadott határozat okozta, hanem más tényezők. Az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) adatai azt mutatják, hogy az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal 2014‑ben és 2015‑ben visszaesett, ami megmagyarázza, hogy miért korlátozták a felperesek a kártérítési kérelmüket a 2013 júniusától 2014 februárjáig tartó időszakra.

195    Végezetül a Tanács úgy véli, hogy a fő nyersanyagok árainak a csökkenése, amennyiben azt a PET árának a csökkenése kísérte, hatást gyakorolhatott az EBITA‑eredményekre, amelyeket a felperesek nem értékeltek.

196    Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek által állítólagosan a megtámadott határozat eredményeként felmerülő veszteségek címén elszenvedett kár (első állítólagos kár) kezdeti meghatározása részben a 2013 júniusától 2014 májusáig tartó időszakot érintő becslésen alapult (lásd a fenti 174. pontot). Ez a számítás becslést tartalmazott azokra a veszteségekre vonatkozóan, amelyek a megtámadott határozat jogellenes elfogadása következtében várt káros dömpingnek tudható be. Ez a becslés a Bizottság 2000‑ben elvégzett elemzésén alapult, mely időpontban a szóban forgó dömpingellenes vámokat először vetették ki. A Bizottság ugyanis az Indiából, Indonéziából, Malajziából, a Koreai Köztársaságból, Tajvanról és Thaiföldről származó polietilén‑teraftalátok (PET) behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2000. augusztus 4‑i 1742/2000/EK rendeletében (HL 2000. L 199., 48. o) megállapította, hogy az uniós ágazatnak a dömping tárgyát képező behozatal áraihoz igazodva jelentős mértékben le kellett szállítania az árait annak érdekében, hogy az elveszített piaci részesedéseket visszaszerezze, ami a nettó üzleti forgalom 15%‑át kitevő veszteséghez vezetett. A felperesek által felhasznált másik számítási változó a Bizottság által a rendeletre vonatkozó javaslatában elvégzett, a szóban forgó országokból származó behozatal növekedésére vonatkozó becslésen alapult. Következésképpen a felperesek a megtámadott határozat jogellenes elfogadásának betudható kár fennállását nem valós adatok alapján bizonyították.

197    E becslést felváltotta a kár számszerűsítése, melyet a felperesek a 2013 júniusától 2014 februárjáig tartó időszak során ténylegesen megállapított EBITA alapján elvégzett naprakésszé tétel keretében hajtottak végre.

198    Meg kell tehát vizsgálni e kérelmeket az ezen naprakésszé tétel keretében pontosított formájukban.

199    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek által a naprakésszé tétel keretében szolgáltatott információk nem teszik lehetővé a jogilag megkövetelt módon annak a bizonyítását, hogy okozati összefüggés áll fenn a megtámadott határozat jogellenes elfogadása és az állítólagos veszteségek között.

200    Amint ugyanis a Tanács hangsúlyozza, a felperesek az EBITA tekintetében általuk tapasztalt csökkenés tekintetében nem különböztették meg azt a részt, amelyet az olcsó importnak a megtámadott határozat jogellenes elfogadása következtében való növekedése okozott, és azt a részt, amely az ezen egyetlen gazdasági mutató csökkentésére alkalmas egyéb tényezők eredménye. Az EBITA‑t a megtámadott határozaton kívül egyéb más tényezők is befolyásolhatták, különösen az eladási gyakorlat változása, az uniós termelők közötti verseny és az e termelők termékei, valamint az Indiától, Tajvantól, Thaiföldtől, Malajziától és Indonéziától eltérő egyéb országokból származó behozatal közötti verseny. E tekintetben a Tanáccsal egyetértve meg kell állapítani, hogy az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal a 2013 júniusától 2014 februárjáig tartó időszakban az Unió fogyasztásának csupán 5,6%‑át képviselte, a Malajziából és Indonéziából származó behozatal pedig csupán az 1,72%‑át.

201    Ebből következően a felperesek nem bizonyították olyan közvetlen és elégséges okozati összefüggés fennállását, amely alkalmas az Unió felelősségének a kiváltására.

 Az UAB Indorama Polymers Europe és a Lotte Chemical UK részéről felmerült, bizonyos telephelyek bezárásához kapcsolódó költségekről

202    Amint arra a fenti 175. pont emlékeztetett, a felperesek röviden hivatkoztak a keresetlevelükben arra is, hogy a megtámadott határozat miatt a személyzet egy részét el kellett bocsátaniuk, és az Unióban bizonyos gyártási telephelyeket be kellett zárniuk.

203    A felperesek a naprakésszé tétel keretében az emiatt elszenvedett kár megtérítési iránti kérelmüket az UAB Indorama Polymers Europe részéről amiatt felmerülő költségekre korlátozták, hogy az Egyesült Királyságban található üzemét be kellett zárnia, valamint a Lotte Chemical UK részéről amiatt felmerülő költségekre, hogy a PTA üzemét be kellett zárnia. Ezenfelül, amint arra a fenti 179. pont emlékeztetett, e felperesek csupán e költségek 77%‑át kérik, mivel álláspontjuk szerint azok egy részét a Malajziából és Indonéziából származó behozatal okozta. Ennek alapján az UAB Indorama Polymers Europe [bizalmas] összeget kér ([bizalmas] helyett), és a Lotte Chemical UK [bizalmas] összeget kér ([bizalmas] helyett).

204    A Tanács vitatja az okozati összefüggés fennállását. Ezenfelül a felperesek kártérítés iránti kérelmeinek a naprakésszé tételére vonatkozó észrevételeiben azzal érvel, hogy a fenntartott kérelmek az eljárási szabályzat 84. cikkére tekintettel elfogadhatatlanok, mivel azokat akár a Lotte Chemical UK esetében a válaszban, akár az UAB Indorama Polymers Europe esetében a naprakésszé tétel keretében késedelmesen terjesztették elő.

205    E tekintetben a kérelmek megalapozottságát illetően a Tanáccsal egyetértve meg kell állapítani, hogy a felperesek az állítólagos kár és a kifogásolt magatartás közötti okozati összefüggés fennállásának a bizonyítása érdekében a keresetlevélben és a válaszban olyan sajtóközlemények vagy levelek benyújtására szorítkoztak, amelyekben azt nyilatkozták, hogy az üzemek bezárása a megtámadott határozat következménye. Ezek a dokumentumok azonban, melyeket maguk a felperesek készítettek, nem bizonyítják, hogy e telephelyek bezárása a megtámadott határozatnak tudható be, mivel semmilyen valószínűsítő körülmény vagy adat nem került előterjesztésre ennek alátámasztása érdekében. Ezenfelül az UAB Indorama Polymers Europe egyesült királysági üzemét illetően a bezárásról szóló közleménynek maga a szövege sem a megtámadott határozatnak tulajdonítja e bezárást, hanem a haszonkulcs csökkenésének és a verseny növekedésének, különösen Ázsia tekintetében. Márpedig, amint azt a Tanács hangsúlyozza, a szintén Ázsiában található Dél‑Koreából származó behozatal a vizsgált időszakban növekedett, és valóban okozhatta az üzem bezárását. Ezenfelül a Lotte Chemical UK PTA‑gyártó üzeme tekintetében a felperesek nem állítják azt, hogy annak bezárása közvetlenül a megtámadott határozat jogellenes elfogadásának tudható be, hanem csupán azt állítják, hogy e bezárás „egyik fő oka” az UAB Indorama Polymers Europe egyesült királysági PET‑üzemének a bezárása.

206    A felperesek a kártérítés iránti kérelmek naprakésszé tételekor nem szolgáltattak olyan kiegészítő bizonyítékot, amely alapján meg lehetne állapítani ezen okozati összefüggést. A felperesek ugyanis csupán az UAB Indorama Polymers Europe és a Lotte Chemical UK konszolidált pénzügyi kimutatásait nyújtották be a kérelmeik alapjául szolgáló elbocsátásokhoz kapcsolódó költségek bizonyításaként, és nem szolgáltattak olyan információt, amely lehetővé tenné az állítólagos kár és a kifogásolt magatartás közötti okozat összefüggés megállapítását.

207    E körülmények között a felpereseknek az UAB Indorama Polymers Europe és a Lotte Chemical UK részéről felmerült bezárási költségekre vonatkozó kérelmeit el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene azt, hogy – amint azt a Tanács állítja – e kérelmeket az eljárási szabályzat 84. cikkének megsértésével az eljárás késői szakaszában terjesztették‑e elő.

208    A fentiekből következően a felperesek nem bizonyítják olyan közvetlen és elégséges okozati összefüggés fennállását, amely kiválthatná az Unió felelősségét.

 A kártérítés iránti kérelmekre vonatkozó következtetés

209    Mivel a fenti 171. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az Unió felelősségének a beállásához szükséges feltételek közül egyetlen feltétel teljesülésének a hiánya elég a kártérítés iránti kérelem elutasításához, a felperesek összes kártérítés iránti kérelmét el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a magánszemélyekre jogot ruházó szabály kellően súlyos megsértésének a fennállására vonatkozó feltételt, és a kár fennállására vonatkozó feltételt.

 A költségekről

210    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is. Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

211    A jelen ügyben, mivel a Tanács a felperesek megsemmisítés iránti kérelme tekintetében pervesztes lett, és a felperesek a kártérítés iránti kérelmeik tekintetében pervesztesek lettek, a felperesek és a Tanács maguk viselik saját költségeiket, kivéve az alábbi 212. pontban említett költségeket.

212    A magán‑beavatkozófelek a saját költségeiken túlmenően viselik a felperesek részéről a beavatkozásuk eredményeképpen felmerült költségeket, a felperesek kérelmeinek megfelelően.

213    A Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint az Indonéziából és Malajziából származó egyes polietilén‑tereftalátok behozatalára vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálati eljárás megszüntetéséről szóló tanácsi végrehajtási rendeletre irányuló javaslatnak az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó egyes polietilén‑tereftalátok (PET) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetését érintő részében történő elutasításáról szóló, 2013. május 21‑i 2013/226/EU tanácsi végrehajtási határozatot abban a részében, amelyben az elutasította az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatalra vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetését érintő javaslatot, és lezárta a polietilén‑tereftalátok (PET) e három országból származó behozatalára vonatkozó felülvizsgálati eljárást.

2)      A Törvényszék elutasítja a kártérítés iránti kérelmeket.

3)      A Committee of Polyethylene Terephthalate (PET) Manufacturers in Europe (CPME), a Cepsa Química, SA, az Equipolymers Srl, az Indorama Ventures Poland sp. z o.o., a Lotte Chemical UK Ltd, az M & G Polimeri Italia SpA, a Novapet, SA, az Ottana Polimeri Srl, az UAB Indorama Polymers Europe, az UAB Neo Group és az UAB Orion Global pet maguk viselik saját költségeiket, kivéve az alábbi 5) pontban említett költségeket.

4)      Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.

5)      Az European Federation of Bottled Waters (EFBW), a Caiba, SA, a Coca‑Cola Enterprises Belgium (CCEB), a Danone, a Nestlé Waters Management & Technology, a Pepsico International Ltd és a Refresco Gerber BV a saját költségeiken túlmenően viselik a felperesek részéről a beavatkozásuk eredményeképpen felmerült költségeket is.

6)      Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Kanninen Pelikánová Buttigieg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. április 5‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1.  A megsemmisítés iránti kérelemről

A második, nyilvánvaló értékelési hibára, valamint az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének és 21. cikke (1) bekezdésének a megsértésére alapított jogalapról

A Tanács által az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján elvégzendő elemzésről és a Törvényszék által a megtámadott határozatot érintően végzett felülvizsgálat terjedelméről

A kár megismétlődésének az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében vett valószínűségét érintő vizsgálatról

–  A pozitív, többek között a PET árának a növekedésére vonatkozó gazdasági mutatók fennállásáról

–  Az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal nem jelentős jellege a felülvizsgált időszak során

–  Az intézkedések valós kedvezményezettjei a piaci részesedések szempontjából

–  Az áralákínálásnak a vizsgált időszakban fennálló hiánya

–  Az Indiából, Tajvanról és Thaiföldről származó behozatal nem jelentős mennyisége az intézkedések megszűnése esetén

–  Az uniós ágazatnak a más kereskedelmi védintézkedések általi megfelelő védettségéről

–  Az egyéb gazdasági szereplőknek az intézkedések megszüntetése általi érintettségéről

–  A kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálatot érintő következtetés

Az Unió érdekének a vizsgálatáról, az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében

A megsemmisítés iránti kérelemre vonatkozó következtetés

2.  A kártérítés iránti kérelmekről

A felperesek kérelmeinek terjedelméről

A közvetlen okozati összefüggésről

Az Equipolymers, az M & G Polimeri Italia és a Novapet veszteségéről

Az UAB Indorama Polymers Europe és a Lotte Chemical UK részéről felmerült, bizonyos telephelyek bezárásához kapcsolódó költségekről

A kártérítés iránti kérelmekre vonatkozó következtetés

A költségekről

Melléklet

Cepsa Química, SA, székhelye: Madrid (Spanyolország),

Equipolymers Srl, székhelye: Milánó (Olaszország),

Indorama Ventures Poland sp. z o.o., székhelye: Włocławek (Lengyelország),

Lotte Chemical UK Ltd, székhelye: Cleveland (Egyesült Királyság),

M & G Polimeri Italia SpA, székhelye: Patrica (Olaszország),

Novapet, SA, székhelye: Saragosse (Spanyolország),

Ottana Polimeri Srl, székhelye: Ottana (Olaszország),

UAB Indorama Polymers Europe, székhelye: Klaipėda (Litvánia),

UAB Neo Group, székhelye: Rimkai (Litvánia),

UAB Orion Global pet, székhelye: Klaipėda.

* Az eljárás nyelve: angol.

1      A többi felperes listája csupán a felekkel közölt változatnak képezi a mellékletét.

2 Kitakart bizalmas adatok.