AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. december 5.

F‑6/12. sz. ügy

Julien Bourtembourg

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Külföldi munkavégzési támogatás – A szokásos lakóhely fogalma – Az érdekeltségek állandó vagy szokásos központja – A tanulmányok folytatására szolgáló ideiglenes tartózkodási hely – A szakmai tevékenység folytatásának helye – Határozott időre létrejött munkaviszonyok”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Bourtembourg az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatósága 2011. október 11‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely elutasította a külföldi munkavégzési támogatást tőle megtagadó 2011. május 24‑i bizottsági határozattal szemben benyújtott panaszát.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottság határozatát. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – Tárgy – A külföldi munkavégzés fogalma – Az alkalmazási hely szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező tisztviselők – Az e tagállammal fennálló sokrétű és szoros kapcsolatok létére vonatkozó vélelem – Vitatás – A tisztviselőre háruló bizonyítási teher

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.      Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A nyújtás feltételei – Az alkalmazási hely szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező tisztviselők – Az alkalmazási hely szerinti tagállamon kívüli szokásos lakóhely a tárgyidőszakban – A szokásos lakóhely fogalma – Lakóhely a próbaidő és határozott idejű munkaszerződés teljesítésére korlátozott két időtartam során – Az alkalmazási helyen lévő szokásos lakóhelyre vonatkozó vélelmet kizáró körülmények

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      A külföldi munkavégzési támogatás célja azon különös költségek és hátrányok ellentételezése, amelyek abból származnak, hogy a tisztviselők az uniós intézménynél történő munkába lépésük miatt kötelesek a lakóhelyüket a lakóhelyük szerint országból az alkalmazási helyük szerinti országba áthelyezni, és egy új környezetbe beilleszkedni. A külföldi munkavégzés fogalma a tisztviselő szubjektív helyzetétől függ, azaz a beilleszkedésének a fokától, valamint konkrétabban attól, hogy az utóbbi annak ellenére, hogy az alkalmazási hely szerinti tagállam állampolgára, ténylegesen megszakította‑e a társadalmi és szakmai kapcsolatait az említett állammal.

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja azon a vélelmen alapul, mely szerint valamely személy állampolgársága az e személy és az állampolgársága szerinti ország közötti sokrétű és szoros kapcsolatok fennállására vonatkozó komoly valószínűsítő körülménynek minősül. Az adminisztráció jogi aktusait főszabály szerint megillető jogszerűség vélelme és ezen, az állampolgárságra vonatkozó speciálisabb vélelem azt jelenti, hogy a felperesre hárul azon bizonyítási teher, hogy bizonyítsa, hogy az érdekeltségi központját a tárgyidőszak teljes tízéves időtartama alatt egy másik országban jelölte ki, és hogy az intézmény megsértette a fent említett rendelkezést azáltal, hogy megtagadta tőle a külföldi munkavégzési támogatást.

(lásd a 25., 26. és 29. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 246/83. sz., De Angelis kontra Bizottság ügyben 1985. május 2‑án hozott ítéletének 13. pontja; 330/85. sz., Richter kontra Bizottság ügyben 1986. november 13‑án hozott ítéletének 6. pontja; C‑452/93. P. sz., Magdalena Fernández kontra Bizottság ügyben 1994. szeptember 15‑én hozott ítéletének 20. és 22. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑7/06. sz., B kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 39. pontja; F‑120/05. sz., Kyriazis kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének 47. és 48. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A külföldi munkavégzési támogatás területén a szokásos tartózkodási hely az a hely, amelyet az érintett érdekeltségeinek állandó vagy szokásos központjaként, a tartósság szándékával kijelölt, abban az értelemben, hogy az alkalmazási hely szerinti ország állampolgárságával rendelkező tisztviselő esetében elegendő a külföldi munkavégzési támogatás elveszítéséhez vagy megtagadásához az a körülmény, hogy – akár a tárgyidőszak tízéves időtartama során egy nagyon rövid időszakra is – itt fenntartotta vagy alakította ki a szokásos lakóhelyét.

Mindazonáltal az alkalmazási hely szerinti országban tanulmányok keretében létesített ideiglenes tartózkodás alapján főszabály szerint nem vélelmezhető az érdekeltségei központjának ide történő áthelyezésére irányuló szándék, kivéve ha e tartózkodás – más releváns tényekkel együtt figyelembe véve – az érintettnek ezen országgal fennálló, tartós társadalmi és szakmai kapcsolatainak fennállását bizonyítja.

Ezen felül, noha az a hely, ahol valamely személy a szakmai tevékenységét gyakorolja, fontos valószínűsítő körülménynek minősül a szokásos tartózkodási hely meghatározásakor, pusztán az alapján, hogy e személy a határozott idejű munkaszerződés teljesítésére korlátozott időtartam alatt az alkalmazási hely szerinti országban tartózkodott, nem vélelmezhető az érdekeltségei állandó vagy szokásos központjának ide történő áthelyezésére irányuló szándék fennállása.

(lásd a 28., 36., 39. és 40. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság fent hivatkozott Magdalena Fernández kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 22. pontja;

az Elsőfokú Bíróság, T‑259/04. sz., Koistinen kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 38. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott B kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 38. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑129/06. sz., Salvador Roldán kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 26‑án hozott végzésének 51. pontja; a fent hivatkozott Kyriazis kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 47. pontja.