2014. október 10-én benyújtott kereset – IPSO kontra EKB

(T-713/14. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: International and European Public Services Organisation (a Németországi Szövetségi Köztársaságban az uniós és nemzetközi intézményeknél működő munkavállalói szervezet) (ISPO) (Majna-Frankfurt, Németország) (képviselő: L. Levi ügyvéd)Alperes: Európai Központi Bank (EKB)KérelmekA felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:semmisítse meg az EKB Igazgatóságának 2014. május 30-i, 2014. július 16-án nyilvánosságra hozott azon határozatát, amelyben az két évben állapította meg a titkársági és adminisztratív feladatokat ellátó helyettesítő alkalmazottak bizonyos szerződéseinek maximális idő

Alperes: Európai Központi Bank (EKB)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az EKB Igazgatóságának 2014. május 30-i, 2014. július 16-án nyilvánosságra hozott azon határozatát, amelyben az két évben állapította meg a titkársági és adminisztratív feladatokat ellátó helyettesítő alkalmazottak bizonyos szerződéseinek maximális időtartamát;

kötelezze az alperest ex aequo et bono 15 000 euróra értékelt nem vagyoni kár megtérítésére;

az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap egyrészt a felperes tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogának megsértésére vonatkozik, amely jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27. cikke és a 2002/14 irányelv¹ írja elő, és az elismerésről, az információk megosztásáról és a konzultációról szóló keretmegállapodás, valamint az EKB és az IPSO között létrejött, a helyettesítő munkavállalók munkacsoportjának létrehozásáról szóló 2014 januári ad hoc megállapodás pontosítja és hajtja végre, másrészt az említett megállapodások megsértésére vonatkozik.A második jogalap a megfelelő ügyintézés elvének, közelebbről a meghallgatáshoz való jognak és az információhoz való hozzáférés jogának megsértésére vonatkozik, amely eljárási jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke írja elő.