T‑624/15., T‑694/15. és T‑704/15. sz. ügyek
European Food SA és társai
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített második tanács), 2019. június 18.
„Állami támogatások – A Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) védnöksége alatt létrejött választottbíróság által hozott ítélet – Egyes gazdasági szereplőknek megítélt kártérítés kifizetése – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő határozat – A Bizottság hatásköre”
1. Államok által nyújtott támogatások – A Szerződés rendelkezései – Időbeli hatály – Románia Európai Unióhoz való csatlakozása – Csatlakozási okmány – Az állami támogatásokról szóló rendelkezéseknek a csatlakozás időpontjától kezdve történő, kizárólag az ezen időpontot követően kialakuló helyzetekre való alkalmazása – A csatlakozást megelőzően nyújtott állami támogatás – Az állami támogatásra vonatkozóan a csatlakozást követően hozott választottbírósági ítélet – Hatás hiánya
(EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk; a 2005. évi csatlakozási okmány)
(lásd: 66–93. pont)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – A tagállam által az Unióhoz való csatlakozása előtt hozott ösztönző adóügyi intézkedések visszavonásának ellentételezésére irányuló kártérítés választottbíróság általi megítélése – Kizártság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés; a 2005. évi csatlakozási okmány)
(lásd: 100–109. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék 2019. június 18‑án kihirdetett European Food és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑624/15., T‑694/15. és T‑704/15. sz. egyesített ügyek) teljes egészében megsemmisítette a 2015. március 30‑i (EU) 2015/1470 bizottsági határozatot,(1) amelyben a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősítette a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) védnöksége alatt létrejött választottbíróság által hozott ítéletben megítélt kártérítés kifizetését.
2002. május 29‑én a Svéd Királyság kormánya és a román kormány a beruházások előmozdítása és kölcsönös védelme céljából kétoldalú beruházási megállapodást (a továbbiakban: BIT) kötött, amely 2003. július 1‑jén lépett hatályba, és amely megállapodás 2. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy valamennyi Szerződő Fél mindenkor igazságos és méltányos bánásmódot biztosít a másik szerződő fél beruházóinak beruházásai számára. 2005‑ben, Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalások keretében (amely csatlakozásra végül 2007. január 1‑jén került sor) a román kormány hatályon kívül helyezte a 24/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet (a továbbiakban: EGO) által elfogadott, a kiszolgáltatott helyzetű régiókban beruházók javára bizonyos ösztönzőket biztosító nemzeti szabályozást. Öt, az említett szabályozás előnyeit élvező felperes (a továbbiakban: a választottbírósági eljárás felperesei), mivel úgy ítélte meg, hogy az említett szabályozás hatályon kívül helyezésével Románia megsértette azon kötelezettségét, hogy a svéd befektetőkkel szemben igazságos és méltányos bánásmódot alkalmazzon, a BIT 7. cikkének megfelelően 2005. július 28‑án eljárást indított a választottbíróság előtt. A 2013. december 11‑i választottbírósági ítéletben az említett bíróság arra kötelezte Romániát, hogy hozzávetőleg 178 millió euró összegű kártérítést fizessen a választottbírósági eljárás felperesei részére. Határozatában a Bizottság e kártérítésnek, valamint a választottbírósági ítélet kihirdetése óta felhalmozódott kamatoknak a kifizetését a belső piaccal összeegyeztethetetlen új állami támogatásnak minősítette, így annak megakadályozása érdekében, hogy Románia teljesítse a választottbírósági ítéletben foglaltakat, meghozta a megtámadott határozatot. Az említett határozat által közvetlenül érintett társaságok (a továbbiakban: felperesek) az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be.
Ami a felperesek által felhozott, az uniós jognak a Románia csatlakozása előtti helyzetekre való alkalmazhatatlanságára vonatkozó jogalapot illeti, a Törvényszék megállapította, hogy az ösztönző rendszer elfogadása és hatályon kívül helyezése, a BIT hatálybalépése, a Románia által elkövetett jogsértések, valamint a választottbírósági eljárás felpereseinek választottbírósághoz fordulása mind e csatlakozást megelőzően történt, és hogy az ösztönzők visszavonása jelenti azt a kárt okozó eseményt, amelyre vonatkozóan a szóban forgó kártérítést a választottbírósági ítélet megítélte. A Törvényszék megállapítja, hogy a választottbírósági eljárás felpereseinek kártérítéshez való joga abban az időpontban keletkezett, amikor Románia 2005‑ben, tehát e tagállam Unióhoz való csatlakozását megelőzően hatályon kívül helyezte az ösztönzőket. Mivel az uniós jog nem volt alkalmazandó Romániában ezen időszakban, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem gyakorolhatja a Szerződés által az állami támogatásokra vonatkozóan ráruházott hatásköröket. A Törvényszék végül pontosította, hogy bár igaz, hogy valamely új szabály főszabály szerint azonnal alkalmazandó a korábbi szabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira, nem állapítható meg, hogy a választottbírósági ítélet hatásai egy, a csatlakozást megelőzően bekövetkezett helyzet jövőbeli hatásait képezik, mivel ez az ítélet visszamenőleges hatállyal olyan végleges hatásokat fejtett ki, amelyeket a múltra vonatkozóan csak „megállapított”, vagyis olyan hatásokat, amelyek részben már a csatlakozás előtt létrejöttek, tekintettel arra, hogy – amint a Bizottság a határozatában megállapította – a választottbírósági ítéletben foglaltak teljesítése visszaállítja azt a helyzetet, amelyben a felperesek minden valószínűség szerint akkor lettek volna, ha Románia sosem helyezi hatályon kívül az EGO‑t, és hogy ez működési támogatásnak minősül.
Ezenkívül a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy egy elszenvedett kár megtérítése nem tekinthető támogatásnak, kivéve ha egy jogellenes vagy az uniós joggal összeegyeztethetetlen támogatás visszavonása miatti kártalanításhoz vezet, tehát, mivel az uniós jog nem alkalmazandó az ösztönző rendszer visszavonásának ellentételezésére irányuló kártérítésre, e kártérítés nem tekinthető jogellenes vagy az uniós joggal összeegyeztethetetlen támogatás visszavonása miatti kártérítésnek. Ezért a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság határozata jogellenes annyiban, amennyiben az említett kártérítést előnynek és az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásnak minősítette.