A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2013. május 30.(*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – ultrafilter international közösségi szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja – Joggal való visszaélés”
A T‑396/11. sz. ügyben,
az ultra air GmbH (székhelye: Hilden [Németország], képviseli: C. König ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Donaldson Filtration Deutschland GmbH (székhelye: Haan [Németország], képviselik: N. Siebertz és M. Teworte‑Vey ügyvédek),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának az ultra air GmbH és a Donaldson Filtration Deutschland GmbH közötti törlési eljárással kapcsolatban 2011. május 18‑án hozott határozata (R 374/2010-4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök (előadó), F. Dehousse és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. július 22‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2011. november 28‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2011. december 12‑én benyújtott válaszbeadványára,
a 2013. január 29‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 1999. március 29‑én a beavatkozó, az ultrafilter GmbH, jelenleg Donaldson Filtration Deutschland GmbH a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) előtt.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az ultrafilter international szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 7., 11., 37., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 7. osztály: „Levegő, gázok és folyadékok szárítására, tisztítására és hűtésére használt szűrők; szűrőfejek, szűrőanyagok; mechanikai és elektromos tisztítóberendezések; olajleválasztók, vízleválasztók”;
– 11. osztály: „Levegő, gázok és folyadékok szárítására, tisztítására és hűtésére használt készülékek és berendezések; e készülékek és berendezések alkatrészei és tartozékai, különösen pumpamembránok, szintmérők, tolattyúk, különösen elektromágneses tolattyúk, tolattyúvezérlők, idővezérlő egységek, manométerek, különösen nyomáskülönbségen alapuló manométerek, nyomásmérők, különösen hőmérséklet‑nyomásmérők, szintjelzős nyomásmérők, szűrőrendszerek, szűrőberendezésekhez való rögzítőelemek, ideértve a beszereléshez szükséges kapcsoló‑ és rögzítőelemeket is; szellőzőkészülékek”;
– 37. osztály: „a nevezett készülékek és berendezések üzembe helyezése, javítása és karbantartása”;
– 41. osztály: „műszaki képzés; értékesítési és termékekre vonatkozó képzés”;
– 42. osztály: „mérnöki szolgáltatások; a nevezett berendezések és készülékek tervezésére, szerelésére és használatára vonatkozó tanácsadás”.
4 2001. január 19‑i határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) alapján azzal az indokkal utasította el a közösségi védjegybejelentést, hogy a vitatott védjegy leíró jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A beavatkozó által benyújtott fellebbezést követően az OHIM második fellebbezési tanácsa 2003. december 16‑i határozatával (R 375/2001‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezte ezt a határozatot, és megállapította, hogy a vitatott védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése) értelmében megkülönböztető képességet szerzett a német és angol nyelvű tagállamokban.
5 2005. szeptember 27‑én a vitatott védjegyet 1121839. szám alatt közösségi védjegyként lajstromozták.
6 2008. május 5‑én a felperes, az ultra air GmbH a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet terjesztett elő az OHIM‑nál azzal az indokkal, hogy a vitatott védjegyet a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjának és 7. cikke (3) bekezdésének megsértésével lajstromozták.
7 2010. január 29‑i határozatával az OHIM törlési osztálya helyt adott a törlés iránti kérelemnek, és a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a vitatott védjegyet valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában törölte.
8 2010. március 16‑án a beavatkozó a törlési osztály határozata ellen a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
9 Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2011. május 18‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát és elutasította a felperes által előterjesztett törlés iránti kérelmet. A fellebbezési tanács szerint a törlés iránti kérelem joggal való visszaélés miatt hibás, és mint elfogadhatatlant, el kell utasítani. A fellebbezési tanács e tekintetben lényegében úgy vélte, hogy a felperes törlés iránti kérelme valójában arra irányul, hogy ő maga használja (önmagában vagy más szavakkal együtt) az „ultrafilter” megjelölést. Tehát nem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában és 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt, közérdekre vonatkozó célkitűzésekre irányul, hanem más célja van. A joggal való visszaélést megtestesítő, rejtett szándékot az is alátámasztja, hogy a vitatott védjegy jogosultjának korábbi ügyvezetője, aki egyben a törlés iránti kérelem benyújtójának jelenlegi ügyvezetője, 2003‑ban maga is védelmezte ennek a védjegynek a használat révén szerzett megkülönböztető képességét. Mivel a joggal való visszaélés „általános eljárási akadálynak” minősül, ki kell zárni azokat a visszaélésszerű kérelmeket és kereseteket, amelyek a jogrendszer által kitűzött céloktól eltérő célra irányuló eljárásnak minősülnek, anélkül hogy a 207/2009 rendelet 83. cikke alapján hivatkozni kellene a tagállami eljárásjogra.
A felek kérelmei
10 A felperes a keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– utasítsa el a beavatkozó által a fellebbezési tanács előtt benyújtott fellebbezést;
– az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezze a költségek megfizetésére.
11 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Törvényszék:
– – utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
12 Keresete alátámasztásául a felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyeket a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére, illetve ugyanezen rendelet 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére alapít.
13 Az első jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy – miként ezt az ítélkezési gyakorlat is megerősíti – a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja valamennyi természetes és jogi személy számára biztosítja annak jogát, hogy ugyanezen rendelet 52. cikke alapján törlés iránti kérelmet nyújtson be, és ezt a jogot nem teszi függővé a törlés iránti kérelem benyújtójának esetleges személyes érdekei és az utóbbi rendelkezésben biztosított közérdek mérlegelésétől. Ebben az összefüggésben a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja, amely kimerítően szabályozza ezt a kérdést, nem enged teret annak figyelembevételére, hogy a törlés iránti kérelem benyújtója rosszhiszemű volt‑e, és így a joggal való visszaélés nem minősülhet a törlés iránti kérelem vizsgálatát kizáró akadálynak.
14 Ezenkívül a felperes nem valósított meg joggal való visszaélést, mivel először is a beavatkozó által a fellebbezési tanács előtt bemutatott nemzeti bírósági határozatok olyan, tisztességtelen versennyel kapcsolatos esetekre vonatkoznak, amelyek nem függenek össze a vitatott védjegy használatával. Másodszor, mivel a feltétlen kizáró okba ütköző megjelölések kisajátításának megakadályozása éppen hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében biztosított célnak felel meg, az ilyen megjelölés szabad használata mindenképpen összeegyeztethető ezzel a rendelkezéssel, és ezért nem minősülhet joggal való visszaélésnek. Harmadszor az a tény, hogy a törlés iránti kérelem benyújtója korábban nem tudott védjegyként lajstromoztatni egy megjelölést, nem jelentheti számára annak tilalmát, hogy egy feltétlen kizáró okba ütköző, hasonló védjegy törlését kérje. Végül negyedszer az a körülmény sem releváns, hogy a felperes ügyvezetője a beavatkozó ügyvezetője volt abban az időpontban, amikor a beavatkozó a vitatott védjegyet lajstromoztatta.
15 Az OHIM és a beavatkozó a megtámadott határozat megalapozottsága mellett érvel.
16 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett, törlés iránti kérelem nem bírósági, hanem közigazgatási eljárás alá tartozik (a Bíróság C‑408/08. P. sz., Lancôme kontra OHIM ügyben 2010. február 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑1347. o.] 36. pontja).
17 A 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a feltétlen törlési okon alapuló törlés iránti kérelmet bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet benyújthatja, amely saját nevében perelhet és perelhető. Ugyanakkor ezen rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a viszonylagos törlési okon alapuló törlés iránti kérelmekre vonatkozó b) és c) pontja az ilyen kérelem benyújtásának jogát meghatározott, az eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkező személyek számára tartja fenn. E cikk felépítéséből ezért az következik, hogy a jogalkotó a törlés iránti kérelmet benyújtó személyek körét a második esetben korlátozni kívánta, az elsőben ugyanakkor nem (lásd ebben az értelemben a fenti 16. pontban hivatkozott Lancôme kontra OHIM ügyben hozott ítélet 39. pontját).
18 Amíg a lajstromozás viszonylagos kizáró okai csak bizonyos korábbi jogok jogosultjainak érdekeit védik, a lajstromozás feltétlen kizáró okai az őket megalapozó közérdek védelmét szolgálják, ami megmagyarázza, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja a kérelmező számára nem írja elő az eljáráshoz fűződő érdek bizonyítását (a fenti 16. pontban hivatkozott Lancôme kontra OHIM ügyben hozott ítélet 40. pontja).
19 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok a megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek lajstromozásának megakadályozását célozza, mivel egyedül a megkülönböztető képesség révén tudja a védjegy azon alapvető rendeltetését betölteni, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származását, lehetővé téve számukra, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztethessék azokat más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól. Így az e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja mögött rejlő közérdek nyilvánvalóan elválaszthatatlan a védjegy alapvető rendeltetésétől (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑173/04. P. sz., Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑551. o.] 60. és 61. pontját). Ezenkívül a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja mögött meghúzódó közérdek annak biztosításából áll, hogy a közösségi védjegybejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások egy vagy több jellemzőjét leíró megjelöléseket az ilyen árukat vagy szolgáltatásokat kínáló összes gazdasági szereplő szabadon használhassa (a Bíróság C‑51/10. P. sz., Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ügyben 2011. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑1541. o.] 37. pontja).
20 Következésképpen a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt közigazgatási eljárásnak különösen az a célja, hogy lehetővé tegye az OHIM számára, hogy újból megvizsgálja a védjegylajstromozás érvényességét, és olyan álláspontot fogadjon el, amelyet adott esetben a 207/2009 rendelet 37. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalból el kellett volna fogadnia.
21 Ebben az összefüggésben az OHIM‑nak azt kell értékelnie, hogy a vizsgálat alá vont védjegy leíró jellegű‑e, illetve híján van‑e megkülönböztető képességnek, ennek során pedig a törlés iránti kérelem benyújtójának indokai vagy korábbi magatartása nem befolyásolhatja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja mögött meghúzódó közérdekkel kapcsolatban az OHIM‑ra ruházott feladatkör terjedelmét. Amennyiben ugyanis a kérdéses rendelkezéseknek a törlési eljárás keretében történő alkalmazása során az OHIM nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a védjegyjogosultat megillető jog erősebb‑e a törlés iránti kérelem benyújtójának bármely jogánál, viszont igazolja, hogy a védjegyjogosultat megillető jogot a védjegy lajstromozhatóságára vonatkozó szabályokra tekintettel, jogszerűen hozták létre, nem lehet a törlés iránti kérelem benyújtója részéről „joggal való visszaélésről” beszélni.
22 Így az OHIM állításával ellentétben az a tény, hogy a kérelmező esetleg azzal a céllal nyújtja be a törlés iránti kérelmet, hogy a későbbiekben saját áruin feltüntethesse a szóban forgó megjelölést, pontosan megfelel a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, a rendelkezésre állásra és a szabad használatra vonatkozó közérdeknek. Ezért a fellebbezési tanács megállapításával ellentétben az ilyen körülmény semmiképpen nem minősülhet joggal való visszaélésnek. Ezt az értékelést a 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése is alátámasztja, amely szerint a közösségi védjegyet védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján is törölni lehet, ami azt feltételezi, hogy a védjegybitorlási per alperese akkor is eredményesen kérheti a törlést, ha a kérdéses védjegyet használta, és a továbbiakban is szeretné használni.
23 A törlés iránti kérelem „joggal való visszaélés” miatt történő elutasítása ezzel szemben meghiúsítja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával kitűzött célokat, mivel a kérelem elutasítása akadályát képezi a fenti 21. pontban ismertetett érdemi vizsgálatnak.
24 Az a tény, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának ügyvezetője a védjegybejelentés benyújtásakor a védjegyjogosult ügyvezetője volt, szintén nem érinti a törlés iránti kérelem benyújtójának azt a jogát, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett kérelmet terjesszen az OHIM elé. Tekintettel ugyanis a kérdéses eljárás jellegére és céljára, amelynek lényege a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja mögött meghúzódó közérdek biztosítása, meg kell állapítani, hogy a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek jogosultja nem tarthat jogot védjegye lajstromozásának fenntartására pusztán amiatt, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának ügyvezetője olyan természetes személy, aki korábban a szóban forgó megjelölés lajstromozása érdekében járt el.
25 Ugyanez a megállapítás érvényes a beavatkozónak a felperes által e vonatkozásban elkövetett tisztességtelen versenymagatartásra alapított érveire is. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja sem a törlés iránti kérelem elfogadhatóságát, sem pedig annak megalapozottságát nem teszi függővé a törlés iránti kérelem benyújtójának jóhiszeműségétől (lásd analógia útján a Törvényszék T‑245/08. sz., Iranian Tobacco kontra OHIM – AD Bulgartabac (TIR 20 FILTER CIGARETTES) ügyben 2009. december 3‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 26. pontját). Még ha ugyanis feltételezhető is az, hogy a törlés iránti kérelem olyan átfogó támadási terv részét képezi, amely tisztességtelen versenyre irányuló módszereket is magában foglal, a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek törlése a 207/2009 rendelet 57. cikkének (5) és (6) bekezdése által előírt jogszabályi következmény, a védjegyjogosult pedig nem tarthat jogot a lajstromozás fenntartására azért, mert a törlés iránti kérelem benyújtója egyébként tisztességtelen versenymagatartást tanúsít.
26 Végül nem releváns az OHIM‑nak a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 9. cikkére történő hivatkozása. Ez a rendelkezés, csakúgy mint a 207/2009 rendelet hasonló tartalmú 54. cikke, azokra az esetekre vonatkozik, amikor a védjegyjogosult öt éven át eltűrte egy későbbi védjegy használatát, aminek következtében a továbbiakban nincs joga a korábbi védjegyre hivatkozva kérni a későbbi védjegy törlését. Ez a rendelkezés azonban két jogszerűen lajstromozott védjegy közötti kapcsolatot szabályoz azáltal, hogy kimondja, hogy bizonyos feltételek mellett egy védjegyet azonos vagy hasonló más védjegy fennállása miatt nem lehet törölni. A jogalkotó tehát csak két olyan magánérdek között fennálló viszonyt szabályozott, amelyek a 89/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése keretében – a 207/2009 rendelet 8. cikkében foglalt felszólalási eljáráshoz hasonlóan – egymással ütköznek. Ez a szabály azonban egyáltalán nem vonatkozik a védjegy olyan törlésének lehetőségére, amelyet nem egy korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség, hanem a védjegy leíró jellege vagy megkülönböztető képességének hiánya indokol, azaz a közérdek biztosítására irányuló, olyan feltétlen kizáró ok, amely miatt kezdettől fogva hibás volt a lajstromozás, és az erre irányuló kérelmet a 207/2009 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése szerint el kell utasítani, kivéve ha a szóban forgó védjegy a lajstromozását követően megszerezte a megkülönböztető képességet.
27 A fentiekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a felszólalási osztály határozatát hatályon kívül helyezte, és a törlés iránti kérelmet állítólagos „joggal való visszaélés” alapján mint elfogadhatatlant elutasította.
28 Az első jogalapnak tehát helyt kell adni, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot.
29 A felperes második kereseti kérelmével kapcsolatban, amely a megtámadott határozat megváltoztatására irányul, rá kell mutatni arra, hogy bár a 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza a Törvényszéket a fellebbezési tanács határozatainak a megváltoztatására, ez a lehetőség főszabály szerint olyan helyzetekre korlátozódik, amikor az ügy már az ügydöntő határozat meghozatalának a szakaszában van (a Törvényszék T‑85/07. sz., Gabel Industria Tessile kontra OHIM – Creaciones Garel (GABEL) ügyben 2008. június 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑823. o.] 28. pontja). A jelen ügyben – miként erre az OHIM a második jogalap elfogadhatatlanná nyilvánítása érdekében hivatkozik – a fellebbezési tanács nem döntött érdemben a törlés iránti kérelemről, vagyis abban a kérdésben, amely a beavatkozó által elé beterjesztett fellebbezés tárgya volt. Ezért azt kell megállapítani, hogy a per állása nem teszi lehetővé a döntést, és ezt a kereseti kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
30 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a felperes költségeinek viselésére. Mivel a beavatkozó kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a harmadik bekezdése alapján maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2011. május 18‑i határozatát (R 374/2010‑4. sz. ügy).
2) Az OHIM a saját költségein túl viseli az ultra air GmbH részéről felmerült költségeket is.
3) A Donaldson Filtration Deutschland GmbH maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. május 30‑i nyilvános ülésen.
Aláírások