A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2014. február 26.(*)
„Közösségi védjegy – Kijelző egység alsó szélén sárga körívből álló közösségi védjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – A megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑331/12. sz. ügyben,
a Sartorius Weighing Technology GmbH helyébe lépő Sartorius Lab Instruments GmbH & Co. KG (székhelye: Göttingen [Németország], képviseli: K. Welkerling ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM első fellebbezési tanácsának egy kijelző egység alsó szélén sárga körívből álló megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozása iránti kérelemre vonatkozóan 2012. május 3‑án hozott határozata (R 1783/2011‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse és A. Collins (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. július 27‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2012. október 24‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a korábbi fél jogvitából való elbocsátását és helyette a másik fél megidézését engedélyező 2014. január 6‑i végzésre,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárásáról való értesítést követő egy hónapos határidőn belül nem kérték tárgyalás megtartását, és az előadó bíró jelentése és a Törvényszék eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján a Törvényszék által hozott azon határozatra, miszerint a kereset elbírálására a szóbeli szakasz mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2011. február 7‑én a Sartorius Weighing Technology, amelynek helyébe a Sartorius Lab Instrument GmbH & Co. KG lépett (a továbbiakban: felperes), a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy, amelyet a Sartorius Weighing Technology kijelző egység alsó szélén sárga körívet ábrázoló „egyéb” védjegyként határozott meg, a következőképpen került ábrázolásra:
3 A lajstromozás iránti kérelemben a bejelentett megjelölés leírása a következő:
„A pozícióvédjegyet felfelé nyíló sárga körív alkotja, amely egy elektronikus kijelző egység alsó peremén helyezkedik el, és azon teljes szélességében végighúzódik. A szaggatott vonallal meghúzott kontúrok kizárólag annak kiemelésére szolgálnak, hogy az ív egy elektronikus kijelző egységen található, a védjegynek nem képezik részét”.
4 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 7. és 9–11. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 7. osztály: „Vegyipari gépek; élelmiszeriparban és italágazatban használt gépek; keverőgépek; mixerek; ipari vibrátorok; elektromos hegesztőgépek; centrifugák; centrifugakamrák; valamennyi fent hivatkozott áru elektronikus kijelző egyéggel ellátva”;
– 9. osztály: „Tudományos célra szolgáló berendezések és készülékek, ideértve a laboratóriumi készülékeket; súlymérő készülékek és berendezések, valamint alkatrészeik; elektronikus mérőkészülékek levegő‑ és folyadékszűrőkhöz; mérő‑ és ellenőrző berendezések, valamint alkatrészeik; optikai, jelző‑, ellenőrző (felügyeleti), készülékek és berendezések, különösen mikroszkópok, gáz elemzésére szolgáló felszerelések, többek között fluoreszcens spektrumok mérésére szolgáló spektrométerek, és turbidimetriai készülékek; szondák tudományos használatra, különösen kollektorok, a levegőben található csírák begyűjtésére és szűrésére szolgáló készülékek és alkatrészeik; fizikai vagy vegyi elemzésre szolgáló készülékek, ezek kombinációi és alkatrészeik; termosztátok; adatfeldolgozó készülékek, különösen az adatok bevitelére, tárolására, másolására és/vagy ellenőrzésére szolgáló, köztük az adatok átalakítási eljárása során használt készülékek; erjesztőtartályok és bioreaktorok; a hőmérséklet ellenőrzésére szolgáló készülékek biogyógyszerészeti anyagok belső hőmérsékletének az egyszer használatos tartályokban való kiegyensúlyozására; műanyagok hegesztésére és szétválasztására szolgáló felszerelések; felszerelések műanyag tartályok steril illesztéséhez, így műanyag tömlők, csövek, zacskók és tárolók, elektromos hegesztő készülékek, különösen műanyag hajlékony csövekhez; készülékek sejtkultúrák szaporításához (nem gyógyászati felhasználásra); laboratóriumi készülékek biológiai eredetű anyagok, így mikroorganizmusok, sejtek és szövetek szaporításához, inkubációjához, színezéséhez és elemzéséhez; laboratóriumi rázógépek; talapzatok laboratóriumi rázógépekhez, különösen a fizikai adatok mérési pontjaival és/vagy külső készülékekkel adatcserét lehetővé tevő adatátviteli interfészekkel; laboratóriumi centrifugák; laboratóriumi centrifugakamrák; keverők, különösen rezgéses, rotációs vagy hullámmozgásos keverők biogyógyszerészeti hordózóanyagokhoz; elektromos fémdetektorok; valamennyi fent hivatkozott áru elektronikus kijelző egységgel ellátva”;
– 10. osztály: „Orvosi készülékek és műszerek; valamennyi fent hivatkozott áru elektronikus kijelző egységgel ellátva”;
– 11. osztály: „Készülékek és berendezések víz és oldatok kezeléséhez a gyógyszerészet, gyógyászat és laboratóriumok területén; készülékek víz ionmentesítéséhez és víz tisztításához, valamint e készülékek alkatrészei; készülékek oldatok depirogenizálásához és a folyadékokban lévő káros anyagok szétválasztásához; szűrőberendezések a környezetvédelmi technológiák, az élelmiszeripar és az italágazat számára; valamennyi fent hivatkozott áru elektronikus kijelző egységgel ellátva”.
5 2011. július 28‑i határozatával az elbíráló a kérelmet a fenti 4. pontban szereplő valamennyi áru tekintetében elutasította a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján azzal az indokolással, hogy a bejelentett védjegy azok tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
6 2011. augusztus 26‑án a Sartorius Weighing Technology a 207/2009 rendelet 58–64. cikkének alapján fellebbezést nyújtott be az elbíráló határozata ellen.
7 2012. május 3‑án hozott határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa azzal az indoklással utasította el a fellebbezést, hogy a bejelentett védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Lényegében úgy ítélte meg, hogy a lajstromozás iránti kérelem tárgyát egy elektronikus kijelző egység alsó peremén elhelyezkedő felfelé nyíló sárga körív alkotja. A fellebbezési tanács megállapította, hogy a védjegybejelentéssel érintett valamennyi áru el van látva elektronikus kijelző egységgel, és az érintett vásárlóközönség, nevezetesen a speciális ipari és műszaki területek szakemberei a megjelölést a kijelző egység egyszerű díszítéseként fogják észlelni. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a megjelenített forma nem közöl semmilyen információt az áru gyártójával kapcsolatban. Következésképpen a fellebbezési tanács megállapította, hogy az említett megjelölés nem rendelkezik a megkülönböztető képesség azon minimális fokával, amely alapján közösségi védjegyoltalom tárgyát képezhetné.
A felek kérelmei
8 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére, beleértve az előtte folyó fellebbezési eljárásban felmerült költségeket is.
9 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
10 Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik.
11 A felperes, a fellebbezési tanáccsal ellentétben, úgy véli, hogy a bejelentett megjelölést az érintett vásárlóközönség nem kizárólag díszítő elemként fogja észlelni, hanem olyan, eredeti megjelölésként, amely rendelkezik a megkülönböztető képesség ahhoz szükséges minimális fokával, hogy betölthesse a védjegy rendeltetését.
12 Az OHIM vitatja a felperes érvelését.
13 A felperes a bejelentett megjelölést „pozícióvédjegynek” minősíti. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy sem a 207/2009 rendelet, sem a közösségi védjegyről szóló 40/94 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK módosított bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) nem említi a „pozícióvédjegyeket” mint a védjegyek különleges csoportját. Mivel azonban a 207/2009 rendelet 4. cikke nem tartalmazza azoknak a megjelöléseknek a kimerítő listáját, amelyek közösségi védjegy tárgyát képezhetik, e körülmény nem releváns a „pozícióvédjegyek” lajstromozhatósága tekintetében.
14 Úgy tűnik továbbá, hogy a „pozícióvédjegyek” hasonlítanak az ábrás és térbeli védjegyek csoportjához, mivel ábrás és térbeli elemeknek az áru felületén történő alkalmazására irányulnak. A felperes egyébként nem ragaszkodik az említett megjelölés ábrás, térbeli vagy más megjelölésként való minősítéséhez.
15 A „pozícióvédjegy” ábrás vagy térbeli védjegyként, illetve a védjegyek különleges csoportjaként való minősítése azonban nem releváns a megjelölés megkülönböztető képességének értékelése során (a Törvényszék T‑547/08. sz., X Technology Swiss kontra OHIM ügyben 2010. június 15‑én hozott ítéletének (Zokni orrának narancssárga színezése [EBHT 2010., II‑2409. o.], 19–21. pontja].
16 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
17 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely védjegy megkülönböztető képessége e cikk értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő beazonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (a Bíróság C‑473/01. P. sz. és C‑474/01. P. sz., Procter & Gamble kontra OHIM egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑5173. o.] 32. pontja és a C‑64/02. P. sz., OHIM kontra Erpo Möbelwerk ügyben 2004. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑10031. o.] 42. pontja).
18 E megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, ahogyan azt az érintett vásárlóközönség észleli (a Bíróság fenti 17. pontban hivatkozott Procter & Gamble kontra OHIM ügyben hozott ítéletének 33. pontja és a C‑25/05. P. sz., Storck kontra OHIM ügyben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5719. o.] 25. pontja).
19 Ugyanakkor a megkülönböztető képesség minimális foka is elegendő ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltétlen kizáró ok ne legyen alkalmazható (a Törvényszék T‑337/99. sz., Henkel kontra OHIM [piros és fehér, kerek tabletta] ügyben 2001. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2597. o.], 44. pontja és a T‑139/08. sz., The Smiley Company kontra OHIM [smiley mosoly felének ábrázolása] ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3535. o.] 16. pontja).
20 Márpedig az érintett vásárlóközönség észlelését befolyásolhatja annak a megjelölésnek a jellege, amelynek a lajstromozását kérték. Így, mivel az átlagfogyasztók nem szoktak az áruk kereskedelmi származására következtetni olyan megjelölések alapján, amelyek egybeolvadnak ugyanezen áruk külső megjelenésével, e megjelölések csak akkor rendelkeznek megkülönböztető képességgel a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, ha jelentős mértékben eltérnek az ágazat normáitól vagy szokásaitól (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑136/02. P. sz., Mag Instrument kontra OHIM ügyben 2004. október 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑9165. o.] 30. és 31. pontját; a C‑173/04. P. sz., Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑551. o.] 28. és 31. pontját, valamint a C‑144/06. sz. P., Henkel kontra OHIM ügyben 2007. október 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑8109. o.] 36. és 37. pontját).
21 A fenti 20. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazhatósága szempontjából nem a szóban forgó megjelölés ábrás, térbeli vagy egyéb megjelölésként való minősítése a döntő tényező, hanem az a tény, hogy a megjelölés egybeolvad a megjelölt áru külső megjelenésével. E kritérium a térbeli védjegyeken kívül (a fenti 17. pontban hivatkozott Procter & Gamble kontra OHIM ügyben hozott ítélet, a fenti 20. pontban hivatkozott Mag Instrument kontra OHIM ügyben hozott ítélet és a fenti 20. pontban hivatkozott Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ügyben hozott ítélet) a megjelölt áru síkbeli ábrázolásából álló ábrás védjegyekre (a fenti 18. pontban hivatkozott Storck kontra OHIM ügyben hozott ítélet és a fenti 20. pontban hivatkozott Henkel kontra OHIM ügyben hozott ítélet), illetve az áru felületén alkalmazott mintából álló megjelölésre (a Bíróság C‑445/02. P. sz., Glaverbel kontra OHIM ügyben 2004. június 28‑án hozott végzése [EBHT 2004., I‑6267. o.]) is alkalmazásra került. Az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a színek és azok elvont színösszetételei önmagukban rejlő megkülönböztető képessége csak rendkívüli körülmények között ismerhető el, tekintettel arra, hogy egybeolvadnak a megjelölt áruk külső megjelenésével, és főszabály szerint nem a kereskedelmi származás azonosítási eszközeként alkalmazzák ezeket (lásd, analógia útján a Bíróság C‑104/01. sz. Libertel‑ügyben 2003. május 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑3793. o.] 65. és 66. pontját és a C‑49/02. sz. Heidelberger Bauchemie ügyben 2004. június 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑6129. o.] 39. pontját).
22 E körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy a bejelentett védjegy egybeolvad‑e a megjelölt áru külső megjelenésével, vagy éppen ellenkezőleg: jelentős mértékben eltér az érintett ágazat normáitól vagy szokásaitól.
23 A felperes által különösen a keresetlevél 3.2.1 és 3.2.2 pontjában adott tájékoztatás szerint a bejelentett védjegy egy, a megjelölt mérőeszközök alsó peremének egy meghatározott részén, elektronikus kijelző egységük alatt elhelyezett különleges megjelölés oltalmára irányul. Így, noha nyilvánvaló, hogy a fenti 2. pontban szereplő rajzon ábrázolt megjelölésen a szaggatott vonallal meghúzott kontúrok nem képezik a bejelentett védjegy részét, amelyet sárga körív alkot, ez utóbbi nem választható el a védjegybejelenéssel érintett áruk egy részének formájától. Amint azt az OHIM helytállóan megjegyzi, a védjegybejelentéssel érintett sárga körív alkalmazkodik minden egyes megjelölt áru formájához, kiemelve annak körvonalát. Ebből adódóan úgy kell tekinteni, hogy a bejelentett védjegy egybeolvad a megjelölt áru külső megjelenésével, és következésképpen a fenti 20. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazható (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑152/07. sz., Lange Uhren kontra OHIM [geometrikus mezők egy karóra számlapján] ügyben 2009. szeptember 14‑én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 74–83. pontját). A felperes tehát nem róhatja fel a fellebbezési tanácsnak, hogy a megtámadott határozatban ugyanezen ítélkezési gyakorlatra támaszkodott.
24 A jelen ügyben a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon értékelését, amely szerint a szóban forgó áruk speciális, műszaki áruk, és azok címzettjei a szakemberek.
25 A felperes vitatja ezzel szemben a fellebbezési tanács azon értékelését, amely szerint az érintett vásárlóközönség „átlagostól nagy fokúig” terjedő figyelmet fordít a védjegybejelentésben megjelölt árukra. Jogalapjának első része keretében a felperes azt állítja, hogy az érintett vásárlóközönség figyelmének mértéke igen nagy fokú. A felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy e tekintetben nem az elbíráló megállapítását követte, amelyet a felek nem vitattak.
26 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről, és ennek során eljárhat annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta. E rendelkezésből az következik, hogy a fellebbezési tanácsnak az elbíráló lajstromozást megtagadó határozata ellen benyújtott fellebbezés alapján elvégezheti a védjegybejelentés új és teljes körű, a jogi és a tényállási elemekre egyaránt kiterjedő érdemi vizsgálatát, vagyis a jelen ügyben ő maga dönt a védjegybejelentés tárgyában, amelyet elutasít, vagy amelynek megállapítja megalapozottságát, helybenhagyva vagy hatályon kívül helyezve ezzel az előtte megtámadott határozatot (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑29/05. P. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2213. o.] 56. és 57. pontját).
27 A fellebbezési tanács tehát eljárhatott az elbíráló hatáskörében, és határozhatott a fellebbezés tárgyában, ahogyan az tette a megtámadott határozat 12–14. pontjában az érintett vásárlóközönség meghatározásáról és a vitatott árukkal szemben tanúsított figyelmének mértékéről állást foglalva. Ugyanez vonatkozik a bejelentett védjegy megkülönböztető jellegére vonatkozó értékelésére.
28 A megtámadott határozat 14. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a védjegybejelentés alapvetően a 7. osztályba tartozó, ipari felhasználásra szánt gépekre, a 9. osztályba tartozó, különösen tudományos célra használt készülékekre, a 10. osztályba tartozó gyógyászati berendezésekre, továbbá a 11. osztályba tartozó, víz kezelésére, illetve a gyógyszerészet, gyógyászat és laboratóriumok területén oldatok kezelésére szolgáló készülékekre és berendezésekre, valamint a környezetvédelmi technológiák, az élelmiszeripar és az italágazat által használt szűrőberendezésekre vonatkozik. A fellebbezési tanács úgy vélte ezt követően, hogy ezek az áruk speciális műszaki termékek, amelyek címzettjei szakemberek, akik az átlagostól nagy fokúig terjedő figyelmet tanúsítanak.
29 Következésképpen a fellebbezési tanács nem követett el hibát azzal, hogy a megtámadott határozat 15. pontjában megállapította, hogy az olyan védjegyek közül, amelyek, a vitatott megjelöléshez hasonlóan, nem függetlenek az általuk megjelölt áruk külső megjelenésétől, csak az olyan védjegy rendelkezik a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól. Következésképpen a fellebbezési tanács a fenti 20. és 21. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot a bejelentett védjeggyel érintett speciális ágazat fogyasztóira, nem pedig – amint azt a felperes állítja – általánosságban az átlagos fogyasztókra alkalmazta.
30 A felperes egyébként nem vitatja a fellebbezési tanácsnak azt, a megtámadott határozat 17. pontjában foglalt értékelését, amely szerint a védjegybejelentéssel érintett valamennyi áru el van látva elektronikus kijelző egységgel. Következésképpen a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. pontjában helytálló módon indult ki „az olyan műszaki készülékek elektronikus kijelző egységeivel kapcsolatban fennálló általános gyakorlati tapasztalatból, amelyek mindenki számára ismertek lehetnek, és ismertek is, különösen ezen áruk fogyasztóinak körében”. Következésképpen el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a fellebbezési tanács nem vette tekintetbe sem az érintett vásárlóközönség „előzetes elvárásait vagy ismereteit”, sem annak „szokásait”.
31 A felperes állításával ellentétben, a fellebbezési tanácsnak jogában állt tehát, hogy közismert tényeket, azaz olyan tényeket vegyen figyelembe, melyeket bárki ismerhet, illetve melyek általánosan hozzáférhető forrásokból megismerhetők (a Törvényszék T‑185/02. sz., Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM – DaimlerChrysler (PICARO) ügyben 2004. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1739. o.] 28. és 29. pontja és a T‑542/10. sz., XXXLutz Marken kontra OHIM – Meyer Manufacturing [CIRCON] ügyben 2012. június 13‑án hozott ítélet 38. pontja).
32 A felperes nem nyújtott be egyetlen bizonyítékot sem, amely kétségbe vonhatná azt az értékelést, amely szerint az érintett vásárlóközönséget alkotó szakemberek az átlagostól a nagyfokúig terjedő figyelmet fordítanak a szóban forgó árukra. A felperes ugyanis mindössze egyrészt az OHIM eljáró fórumai előtt benyújtott saját beadványaiban foglalt érvekre, másrészt a keresetlevél A.6–A.14 mellékletére utal. Az említett mellékletek a szóban forgó árukhoz állítólagosan hasonló áruk brosúráit tartalmazzák, ám a felperes nem mutat rá, hogy e brosúrák mennyiben alkalmasak annak bizonyítására, hogy „az érintett vásárlóközönséget tehát érdeklődő és az átlagosnál tájékozottabb szakértők alkotják, akiknek az érintett áruk legapróbb jellemzői is feltűnnek”. Ennélfogva a felperes egyetlen jogalapjának első részét el kell utasítani.
33 A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy e brosúrák, ideértve a felperes A.14 mellékletben szereplő brosúráját is, általában táblázat formájában mutatják be a szóban forgó áruk műszaki jellemzőit, amiből az következik, hogy azok vásárlása során a fogyasztók – feltételezve, hogy figyelmük szintje nagyfokú, amint azt a felperes állítja – inkább e műszaki részletekből indulnak ki, mint az említett áruk külső megjelenéséből.
34 Jogalapjának második része keretében a felperes vitatja a fellebbezési tanácsnak a bejelentett védjegy megkülönböztető képességére vonatkozó értékelését.
35 Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a felperes valamely bejelentett védjegy megkülönböztető képességére hivatkozik az OHIM értékelésével szemben, neki kell konkrétan alátámasztott információt szolgáltatni annak bizonyítására, hogy a bejelentett védjegy önmagában rendelkezik megkülönböztető képességgel (a Bíróság C‑238/06. P. sz., Develey kontra OHIM ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑9375. o.] 50. pontja).
36 A bejelentett megjelölésnek a fenti 3. pontban szereplő leírásából következik, hogy e megjelölést egy elektronikus kijelző egységen meghatározott módon elhelyezkedő, felfelé nyíló sárga körív alkotja. A fellebbezési tanács tehát helytállóan ítélte meg úgy, anélkül, hogy azt a felperes vitatta volna, hogy e megjelölés nem független az általa megjelölt áru külső megjelenésétől.
37 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy egy körívnek egy elektronikus kijelző egység keretének külső peremén való elhelyezése a szóban forgó áruk fogyasztóinak szempontjából a kijelző egység puszta díszítésének minősül. A fogyasztó ezt, a különösen egyszerű díszítést nem az áruk származása megjelöléseként fogja észlelni. A fellebbezési tanács rámutatott, hogy annak ellenére, hogy a fogyasztó általában semmilyen vagy mindössze csekély figyelmet fordít a kijelző egységek esztétikai megjelenésére, egyáltalában nem állítható, hogy az ipari felhasználásra szánt áruk általában nem rendelkeznek esztétikai elemmel.
38 A fellebbezési tanács ezen értékelésével egyet kell érteni. Meg kell állapítani, hogy jóllehet a védjegybejelentéssel érintett készülékek külső megjelenésre általában sötét színűek, nincsenek teljesen híján az esztétikai aspektusnak. Amint az következik ugyanis a keresetlevél A.6–A.14 mellékletéből, nem szokatlan, hogy ezen készülékeket kijelző egységük körül, akár a kijelző egység oldalsó gombjain, akár magának a kijelző egységnek a keretén, élénk színű elemmel látják el. Például az egyik olyan gyártó, akinek brosúrája megtalálható az A.12 mellékletben, négy élénk sárga görbét futtat végig a kijelző egységen. A többi gyártó, akiknek brosúrái a keresetlevél mellékletét képezik, a felperessel ellentétben feltünteti nevét áruin a kijelző egység magasságában. A fogyasztó ekként hozzászokott, hogy színes motívumokat lát a védjegybejelentéssel érintett készülékeken. Azokat tehát díszítőelemként, nem pedig a felperes árui kereskedelmi származásának megjelöléseként észleli, annál is inkább, mert az ilyen áruk gyártói általában feltüntetik nevüket az áru eredetének megjelölése céljából.
39 A bejelentett megjelölés egyszerű motívumot alkot. Élénk színe ellenére nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely alkalmas az érintett fogyasztó figyelmének felkeltésére, még ha e fogyasztóról azt is kell vélni, hogy nagyfokú figyelmet tanúsít. Amint az a fenti 38. pontból következik, és ellentétben a felperes állításával, nem szokatlan a szóban forgó ágazatban a készülék kijelző egysége körül ilyen színes „vizuális jelzés” feltüntetése. Ezen kívül a felperes nem állítja, hogy a bejelentett védjegy a sárga egy meghatározott árnyalatát érintené. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy egyáltalán nem mutat egyéni, eredeti vagy szokatlan jelleget.
40 Az, hogy a bejelentett megjelölés elhelyezése, amint azt a felperes állítja, műszaki vagy működési szempontból nem indokolt, nem kérdőjelezi meg ezt az értékelést. Ahhoz, hogy a bejelentett megjelölés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja által előírt megkülönböztető képesség minimális fokával rendelkezzen, elegendő, ha alkalmasnak tűnik arra, hogy rajta keresztül az érintett vásárlóközönség a közösségi védjegybejelentésben megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását azonosítani tudja, és összetévesztés nélkül meg tudja azt különböztetni más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól (a Törvényszék T‑441/05. sz., IVG Immobilien kontra OHIM (I) ügyben 2007. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑1937. o.] 55. pontja). Ez esetben nincs erről szó. A bejelentett megjelölés nem tartalmaz egyetlen sajátos, feltűnő vagy figyelemfelkeltő elemet sem, amely a megkülönböztető képesség minimális fokát biztosítaná, lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy azt másként észleljék, mint a 7. és 9–11. osztályba tartozó áruk kijelző egységének szokásos díszítését.
41 Tehát önmagában annak a ténynek, hogy más védjegyek esetében, jóllehet azok úgyszintén egyszerűek, megállapítást nyert, hogy alkalmasak a megjelölt áruk kereskedelmi származásának megjelölésére, és következésképpen rendelkeznek megkülönböztető képességgel, nincs bizonyító ereje annak meghatározása céljából, hogy a bejelentett védjegy is rendelkezik‑e az oltalmazhatósághoz szükséges megkülönböztető képesség minimumával (lásd ebben az értelemben ítélet 19. pontban hivatkozott smiley mosoly felének ábrázolása ügyben hozott ítélet 34. pontját). Márpedig lehetséges, hogy valamely védjegy az idő folyamán, használata során szerezze meg a megkülönböztető képességet, de a felperes a jelen ügyben egyetlen érvet sem terjeszt elő a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján.
42 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy mivel a bejelentett védjegy a szóban forgó ágazat normáihoz vagy szokásaihoz képest nem rendelkezik jelentős eltéréssel, azt az érintett vásárlóközönség díszítőelemként fogja észlelni, és következésképpen nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Az egyetlen jogalap második részét tehát el kell utasítani.
43 Mivel az egyetlen jogalap mindkét részét el kell utasítani, az egyetlen jogalapot és ennek következtében a kereset egészét is el kell utasítani.
A költségekről
44 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell az OHIM részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Sartorius Lab Instruments GmbH & Co. KG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. február 26‑i nyilvános ülésen.
Aláírások