AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2014. június 19.
F‑157/12. sz. ügy
BN
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Megsemmisítés iránti kereset – Az igazgató melletti tanácsadói tisztséget ideiglenesen betöltő, AD 14 besorolási fokozatú tisztviselő – A főigazgató által elkövetett lelki zaklatásra vonatkozó állítás – Elhúzódó betegszabadság – Másik főigazgatóságon lévő tanácsadói tisztségre kinevező határozat – Gondoskodási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve – Szolgálati érdek – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya – Kártérítési kereset – Nem döntéshozói magatartásból eredő kár”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel BN azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy egyrészt semmisítse meg az Európai Parlament 2012. március 20‑i azon határozatát, amely megszüntette a felperesnek a Személyzeti Főigazgatóság Erőforrás‑igazgatóságának igazgatója melletti tanácsadóként ellátott tisztségét, és a felperest 2012. március 15‑i hatállyal az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóság Általános Koordinációs Egységének Környezetvédelmi Vezetési és Hitelesítési Rendszer (EMAS) szervezeti egységére helyezte át tanácsadóként, valamint a 2012. március 20‑i határozattal szemben benyújtott panaszt elutasító, 2012. szeptember 21‑i határozatot, másrészt a felettesei részéről elszenvedett zaklatás és hivatali visszaélés miatt ítéljen meg számára méltányossági alapon 400 000 euró összegű kártérítést.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Az Európai Parlament maga viseli a saját költségeit, és köteles viselni a BN részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Intézményen belüli áthelyezés – Újrabeosztás – Megkülönböztető ismérv – Azonos feltételek
(Személyzeti szabályzat, 4., 7. cikk, (1) bekezdés, és 29. cikk)
2. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Újrabeosztás – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályának tiszteletben tartása – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Bizonyítási teher – Az érintett bizonyítékkezdemény szolgáltatására vonatkozó kötelezettsége
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (2) bekezdés)
4. Tisztviselői kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom – A szolgálati érdeknek megfelelő határozat – Hatáskörrel való visszaélés hiánya
5. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Szolgálati érdekből történő újrabeosztásról szóló intézkedés– Az érintett meghallgatáshoz való joga – Hiány
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont; személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)
6. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Fokozott kötelezettség a tisztviselő egészségének veszélyeztetése esetén – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
7. Tisztviselők – A biztonság és az egészség védelme – Az intézmények kötelezettségei – Terjedelem – A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391 irányelv – Hatály – Korlátok
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 31. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, 1e. cikk, (2) bekezdés; 89/391 tanácsi irányelv)
1. Még ha valamely határozat intézményen belüli áthelyezésnek is látszik amiatt, hogy többek között a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdésén alapul, azt újrabeosztási intézkedésnek kell tekinteni, ha az érintettet nem helyezték át betöltetlen álláshelyre a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikke alapján.
Mindazonáltal az érintett tisztviselők jogai és jogos érdekei védelmét illetően az újrabeosztásról szóló határozatokra – csakúgy mint az áthelyezésről szóló határozatokra – vonatkoznak a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabályok, különösen abban az értelemben, hogy a tisztviselő újrabeosztására kizárólag szolgálati érdekből és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával kerülhet sor.
(lásd a 44–46. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék 2007. január 25‑i de Albuquerque kontra Bizottság ítélete, F‑55/06, EU:F:2007:15, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A tisztviselő újrabeosztásakor feladatkörének módosítása esetén a különösen a személyzeti szabályzat 7. cikkében előírt, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya nem az érintett jelenlegi és korábbi feladatkörének, hanem jelenlegi feladatkörének és besorolási fokozatának az összehasonlítását vonja maga után. Következésképpen a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályával nem ellentétes az, hogy valamely határozat új feladatkörök kijelölésével járjon, amelyek annak ellenére, hogy eltérnek a korábbi feladatköröktől, és az érdekelt számára felelősségét korlátozóknak tűnnek, megfelelnek a besorolási fokozatának. Így a tisztviselő felelősségének tényleges korlátozása kizárólag akkor sérti a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályát, ha a tisztviselő új feladatköre összességében nyilvánvalóan elmarad a besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatkörtől, figyelembe véve annak jellegét, jelentőségét és terjedelmét. Végül a személyzeti szabályzat nem ruház a tisztviselőkre valamely meghatározott álláshelyhez való jogot, hanem épp ellenkezőleg a kinevezésre jogosult hatóságnak biztosítja az arra vonatkozó hatáskört, hogy a tisztviselőket a szolgálat érdekében a besorolási fokozatuknak megfelelő álláshelyekre osszák be. Egyébiránt igaz ugyan, hogy az adminisztrációnak az az érdeke, hogy a tisztviselőket sajátos készségeiknek és személyes preferenciájuknak megfelelően ossza be, a sajátos feladatok ellátásához vagy megőrzéséhez, illetve az munkakörük típusának tartozó bármely más feladat elutasításához való jogosultság azonban nem illeti meg őket. Így a tisztviselő egységvezetői munkakörből tanácsadói munkakörbe történő újrabeosztása, ha emellett AD 14 besorolási fokozatban marad, nem sérti a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályát, mivel a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. pontjában szereplő, a beosztástípusokat tartalmazó táblázat szerint az AD 14 besorolási fokozat például az egységvezetői, igazgatói, illetve főigazgatói feladatkört ellátó tanácsosnak felel meg.
(lásd a 55–58. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék 2012. szeptember 25‑i Bermejo Garde kontra EGSZB ítélete, F‑41/10, EU:F:2012:135, 162–164. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, az ítélettel szemben ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt, T‑530/12 P.
3. Ahhoz, hogy a személyzeti szabályzat 12a. cikke (2) bekezdését, amely a magukat zaklatás áldozatainak vélő tisztviselők védelmére vonatkozik, az adminisztráció határozatainak megsemmisítésére irányuló kérelmek alátámasztására lehessen alkalmazni, az érintettnek legalább bizonyítékkezdeményt kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy a megtámadott határozat egészben vagy részben megtorló intézkedésnek tekinthető vele szemben.
E tekintetben az a körülmény, hogy egy tisztviselő egységvezetői álláshelyre való kinevezését kérte, és a kinevezésre jogosult hatóság nem adott helyt ennek a kérelemnek, hanem a tisztviselőt egy tanácsadói álláshelyről egy másik tanácsadói álláshelyre osztotta be újra, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a megtámadott határozat az érintettel szembeni megtorló intézkedésnek minősüljön.
(lásd a 67. és 70. pontot)
4. A hatáskörrel való visszaélésnek, amelynek az eljárással való visszaélés az egyik formája, pontosan meghatározott fogalma van, amely arra a helyzetre utal, amikor valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel e hatáskörökkel felruházták. A határozat révén csak akkor valósul meg hatáskörrel való visszaélés, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján feltehető, hogy a határozatot a kifejezett céloktól eltérő célok elérése érdekében hozták.
Az újrabeosztásról szóló intézkedés esetében, amennyiben az intézkedést nem minősítették szolgálati érdekkel ellentétesnek, nincsen szó hatáskörrel való visszaélésről.
(lásd a 76. és 77. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék 2013. június 19‑i BY kontra AESA ítélete, F‑81/11, EU:F:2013:82, 69. és 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. A védelemhez való jog bizonyosan magában foglalja – egyúttal szélesebb körre is kiterjedően – mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, mint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja kimondja. A minden tisztviselőt megillető meghallgatáshoz való jogot különösen az olyan aktusok meghozatala előtt kell alkalmazni, amelyeknek jelentős kihatása lehet a tisztviselő előmenetelére.
A kinevezésre jogosult hatóság ahhoz, hogy az érintett erre vonatkozó álláspontját ténylegesen kifejthesse, nem köteles tájékoztatni az érintettet a határozat meghozatala előtt azokról a tényezőkről, amelyekre az újrabeosztásról szóló határozatot alapította, ha a határozat nem bír jelentős kihatással az érintett előmenetelére, tiszteletben tartja a munkakörök egyenértékűségét, eleget tesz az érintett arra irányuló kívánságának, hogy ne kelljen többé a szakterületéhez kapcsolódó, illetve a korábbi munkahelyéhez tartozó főigazgatóság közvetlen környezetében dolgoznia, és nem változtatja meg az alkalmazási helyet.
(lásd a 84. és 85. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság 2007. február 7‑i Clotuche kontra Bizottság ítélet, T‑339/03, EU:T:2007:36, 147. pont;
a Közszolgálati Törvényszék 2012. december 5‑i Z kontra Bíróság ítélete, F‑88/09 et F‑48/10, EU:F:2012:171, 146. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. Az adminisztrációt sokkal fokozottabban terheli gondoskodási kötelezettség az olyan helyzetben lévő tisztviselő esetén, akinek fizikai vagy szellemi egészsége károsodott. Az ehhez hasonló esetekben az adminisztrációnak az ilyen tisztviselő kérelmeit rendkívül nyitott szellemben kell vizsgálnia. Egyébként az adott intézmény orvosi szolgálatának általános kötelezettsége, különösen, ha maga az érintett tisztviselő vagy az adminisztráció felhívja a figyelmet a közigazgatási határozat címzettjének egészségét állítólagosan veszélyeztető következményekre, hogy ellenőrizze a hivatkozott kockázat valóságalapját és mértékét, és vizsgálatának eredményéről tájékoztassa a kinevezésre jogosult hatóságot.
Nem róható fel azonban a kinevezésre jogosult hatóságnak, hogy megsértette a gondoskodási kötelezettséget vagy a megfelelő ügyintézés elvét az újrabeosztásról szóló határozat meghozatalával, mivel e határozattal eleget tett az érintett arra irányuló kívánságának, hogy ne kelljen többé a szakterületén dolgoznia és egy meghatározott főigazgatósághoz tartoznia. Igaz ugyan, hogy az érintett azt is szerette volna, ha egységvezetőnek, és nem tanácsadói álláshelyre nevezik ki, ez azonban nem változtat azon, hogy – tekintettel az intézményeknek a szervezeti egységeik szervezése terén rendelkezésükre álló széles mérlegelési jogkörre – amennyiben az újrabeosztásról szóló intézkedés összhangban áll a szolgálati érdekkel, és tiszteletben tartja a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályát, az uniós bíróságnak nem feladata eldönteni azt, hogy más intézkedések megfelelőbbek lettek volna‑e.
(lásd a 92., 93. és 96–98. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék 2011. szeptember 15‑i Esders kontra Bizottság ítélete, F‑62/10, EU:F:2011:141, 80. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
7. Az uniós intézmények kötelesek tiszteletben tartani a munkavállalóknak a többek között az egészségét tiszteletben tartó munkafeltételekhez fűződő jogát, amely az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdésében szerepel. A Charta 31. cikkéhez kapcsolódó magyarázatok szerint, amelyeket az EUSZ 6. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és a Charta 52. cikkének (7) bekezdése értelmében a Charta 31. cikke (1) bekezdésének az értelmezésekor figyelembe kell venni, a Charta a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391 irányelven alapul.
A személyzeti szabályzat 1e. cikke (2) bekezdésének szövege, amennyiben a munkafeltételekre vonatkozó, a szerződések alapján az egészségügyi és biztonsági területeken elfogadott intézkedések szerint alkalmazandó minimumkövetelményekre utal, olyan szabályokra vonatkozik, mint amilyeneket a 89/391 irányelv is tartalmaz, mivel magának az irányelvnek az a célja – amint az 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik –, hogy a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedéseket vezessen be.
Mindazonáltal az uniós intézményeket munkáltatóként terhelő, a személyi állományuk egészségének és biztonságának biztosítására vonatkozó kötelezettség, bármilyen kiterjedt legyen is, nem róhat az érintett intézményre abszolút eredménykötelezettséget.
(lásd a 104–106., 109. és 110. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 2013. szeptember 19‑i Bizottság kontra Strack ítélete (felülvizsgálat), C‑579/12 RX-II, EU:C:2013:570, 39. és 43. pont;
a Közszolgálati Törvényszék 2011. május 12‑i Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ítélete, F‑50/09, EU:F:2011:55, 130. pont, az ítélettel szemben fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt, T‑401/11 P.