AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2009. szeptember 16.
T‑271/08. P. sz. ügy
Stanislava Boudova és társai
kontra
Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Korábbi kisegítő alkalmazottak – Kinevezés – Besorolás – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépését megelőzően közzétett versenyvizsgák – Valamely más intézmény saját tisztviselőinek átsorolása – Az átsorolás megtagadása – Az egyenlő bánásmód elve – Megsemmisítés iránti kereset – Olyan aktus, amely ellen nincs helye fellebbezésnek – Megerősítő aktus – Új és lényeges körülmények hiánya – Menthető tévedés hiánya – Elfogadhatatlanság”
Tárgy: A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) F‑78/07. sz., Boudova és társai kontra Bizottság ügyben 2008. április 21‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Stanislava Boudova, Iveta Adovica, Juraj Kuba, Heinrihs Puciriuss, Agnieszka Strzelecka, Izabela Szyprowska, Tibai Tímea és Brute Vaituleviciene maguk viselik saját költségeiket, valamint kötelesek viselni a jelen eljárás során a Bizottságnál felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Jogvesztés – Újbóli megnyitás
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Valamely intézmény által a személyek meghatározott csoportja érdekében jogi kötelezettség hiányában elfogadott intézkedések
3. Fellebbezés – Jogalapok – Elfogadhatóság – Jogkérdések
1. Az olyan határozat, amelyet annak címzettje nem támadott meg az előírt határidőn belül, vele szemben véglegessé válik. Mindazonáltal új és lényeges tények felmerülése indokolhatja a véglegessé vált korábbi határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem előterjesztését.
Az a tisztviselő, aki elmulasztotta a személyzeti szabályzatban előírt határidőn belül megtámadni a besorolási fokozatba való kezdeti besorolását, érvényesen nem terjeszthet elő átsorolás iránti kérelmet kizárólag azon az alapon, hogy jogosultságainak pontos tartalmát csupán azt követően ismerte meg, hogy a közösségi bíróság ítéletet hozott egy olyan ügyben, amelyben e tisztviselő nem vett részt, és megsemmisített egy olyan aktust, amely őt nem érintette közvetlenül.
Az a tisztviselő, aki a személyzeti szabályzatban előírt határidőn belül nem vitatta a besorolási fokozatba való kezdeti besorolását, a besorolás felülvizsgálata iránti kérelem benyújtásának igazolására még kevésbé hivatkozhat arra – mint új és lényeges tényre –, hogy csupán az őt alkalmazó intézménytől eltérő intézménytől származó, őt közvetlenül nem érintő határozat meghozatalát követően ismerte meg jogosultságainak pontos tartalmát.
(lásd a 38., 47. és 48. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 15/73–33/73., 52/73., 53/73., 57/73–109/73., 116/73., 117/73., 123/73., 132/73. és 135/73–137/73. sz., Kortner és társai kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 1974. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1974., 177. o.) 36–40. pontja; a Bíróság 231/84. sz., Valentini kontra Bizottság ügyben 1985. szeptember 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 327. o.) 14. pontja; a Bíróság 125/87. sz., Brown kontra Bíróság ügyben 1988. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1619. o.) 13. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑232/97. sz., Becret‑Danieau és társai kontra Parlament ügyben 1998. március 24‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑157. o. és II‑495. o.) 43. és 44. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑181/97. sz., Meyer és társai kontra Bíróság ügyben 1998. március 24‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑151. o. és II‑481. o.) 36. és 37. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑186/98. sz., Inpesca kontra Bizottság ügyben 2001. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑557. o.) 40. és 47. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az Elsőfokú Bíróság T‑112/02. sz., Van Dyck kontra Bizottság ügyben 2002. december 13‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑317. o. és II‑1527. o.) 63. pontja.
2. Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása érdekében, ha valamely intézmény úgy dönt, hogy tisztviselői valamely csoportjára nézve felülvizsgálja a besorolási fokozatba való, véglegessé vált kezdeti besorolást, az esetleges eltérő bánásmód objektív igazolása hiányában kérésükre felül kell vizsgálnia az ugyanolyan vagy összehasonlítható helyzetben lévő más tisztviselői kezdeti besorolását. E kötelezettség célja az, hogy biztosítsa az ezen intézmény saját kezdeményezésére hozott, és nem a személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségen alapuló intézkedések tekintetében az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását az ugyanazon intézménynél dolgozó, ugyanolyan vagy összehasonlítható helyzetben lévő tisztviselők között.
Ebből következik, hogy az intézmény által a személyzeti szabályzatból eredő jogi kötelezettség hiányában elfogadott intézkedésekre nem lehet hivatkozni valamely más intézménnyel szembeni, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalap alátámasztása érdekében.
(lásd az 51–53. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑193/87. és C‑194/87. sz., Maurissen és Union syndicale kontra Számvevőszék egyesített ügyekben 1990. január 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑95. o.) 26. és 27. pontja; a Bíróság C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑65. o.) 54–58. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑219/92. és T‑337/02. sz., Lutz Herrera kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. október 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑319. o. és II‑1407. o.) 110. pontja.
3. A keresetindítási határidők terén a menthető tévedés fogalma különösen olyan rendkívüli körülményekre vonatkozik, amikor az érintett intézmény olyan magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben elfogadható tévedést vált ki a jóhiszemű és átlagosan tájékozott személytől elvárható gondosságot tanúsító jogalanyban. Az a kérdés, hogy az intézmény magatartása olyan jellegű volt‑e, amely elfogadható tévedést váltott ki a jogvitában részt vevő másik félben, jogkérdés, amelyre tehát a fellebbezés során hivatkozni lehet.
(lásd a 71. és 73. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑193/01 P. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és EKB ügyben 2003. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑4837. o.) 24–29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑127/07. P. sz., Bligny kontra Bizottság ügyben 2008 június 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1–19. o. és II‑B‑1–155. o.) 42–48. pontja.