T‑268/08. és T‑281/08. sz. egyesített ügyek

Land Burgenland (Ausztria) és

Osztrák Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások – Az osztrák hatóságok által a Grazer Wechselseitige csoportnak (GRAWE) a Bank Burgenland privatizációja keretében nyújtott támogatás – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítő és annak visszatéríttetését elrendelő határozat – A piacgazdasági feltételek mellett működő magánbefektető kritériuma – Az eladóként fellépő állam esetében való alkalmazás – A piaci ár meghatározása”

Az ítélet összefoglalása

1.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Valamely vagyontárgynak egy közjogi szervezet által egy magánjogi jogalany részére kedvező feltételekkel történő értékesítése – Bennfoglaltság – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Vállalkozás átruházása – Az ár meghatározása – Nyílt, átlátható és feltételektől mentes pályázati eljárás eredményének egy szakvéleménnyel szembeni előnyben részesítésére vonatkozó kötelezettség

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Vállalkozás átruházása – Olyan engedélyezési eljárás bizonytalan kimenetele és időtartama, amely nem foglalja magában a priori valamely vevőnek egy magánbefektető általi kizárását

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

4.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Vállalkozás átruházása – Azon szabályok tiszteletben tartásának szükségessége, amelyek a közhatalmi jogköröket gyakorló hatóságot kötik a valamely gazdasági tevékenység gyakorlásával kapcsolatban meghozandó döntései során

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

5.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Az átruházandó vállalkozásra vonatkozó jogi biztosítékokkal kapcsolatos szabályozás fennállása által a vállalkozás átruházási árának megállapítása tekintetében jelentett kockázat figyelembevétele – Kizártság

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az áruk vagy szolgáltatások kedvező feltételekkel történő rendelkezésre bocsátása az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülhet. Abban az esetben, ha ezt az elvet valamely vagyontárgynak egy közjogi szervezet által egy magánjogi jogalany részére történő értékesítésére alkalmazzák, annak az a következménye, hogy tisztázandó különösen, hogy ezen vagyontárgy eladási ára megfelel‑e a piaci árnak, azaz rendes piaci körülmények között a szerző fél elérhette volna‑e ugyanazt a vételárat. E tekintetben a Bizottságnak a piacgazdasági feltételek mellett működő magán gazdasági szereplő kritériumát kell alkalmaznia annak ellenőrzése érdekében, hogy a támogatás feltételezett kedvezményezettje által fizetett ár megfelel‑e annak az árnak, amelyet a rendes versenyfeltételek mellett eljáró magán gazdasági szereplő elérhetett volna. Az említett kritérium konkrét alkalmazása a Bizottság részéről általában összetett gazdasági értékelést feltételez.

(vö. 47., 48. pont)

2.      Valamely vállalkozás piaci ára, amely általában a kereslet és a kínálat függvényében alakul, azon legmagasabb árnak felel meg, amelyet egy rendes versenyfeltételek mellett eljáró magánbefektető fizetne érte. Amennyiben valamely közjogi szerv egy tulajdonában álló vállalkozást el kíván adni, és ennek érdekében nyílt, átlátható és feltételektől mentes pályázati eljárást folytat le, vélelmezhető tehát, hogy a piaci ár megfelel a legmagasabb árajánlatnak, meg kell azonban győződni arról először is, hogy ezen ajánlat ajánlati kötöttséget eredményez‑e, és hihető‑e, másodszor pedig, hogy az áron kívüli egyéb gazdasági szempontok, mint az ajánlatokban szereplő mérlegen kívüli kockázatok figyelembevétele indokolt‑e. Ennélfogva a Bizottság nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát annak megállapításával, hogy a támogatási elem megléte megítélhető a piaci ár alapján, amely maga főszabály szerint a pályázati eljárásban benyújtott konkrét ajánlatok függvénye. Ilyen körülmények között nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy nem vette figyelembe a független szakvéleményeket.

Valamely vállalkozás piaci árának meghatározása érdekében ilyen szakvélemények igénybevételének ugyanis csak akkor lenne értelme, ha annak értékesítésére nem folytattak volna le pályázati eljárást, vagy esetleg amennyiben megállapítást nyerne, hogy a lefolytatott pályázati eljárás nem volt nyílt, átlátható és feltételektől mentes. E tekintetben vitathatatlan, hogy a valamely vállalkozás privatizációja érdekében lefolytatott pályázati eljárás keretében érvényesen és ténylegesen benyújtott ajánlatok főszabály szerint az említett vállalkozás piaci árát jobban megközelítő értéket jelentenek, mint a független szakvélemények. Az ilyen szakvélemények ugyanis, függetlenül a kidolgozásukhoz választott módszertől és szempontoktól, prospektív vizsgálaton alapulnak, és ennélfogva a szóban forgó vállalkozás piaci árának kevésbé megbízható megállapításához vezetnek, mint amely a szabályszerűen lefolytatott pályázati eljárás keretében ténylegesen és érvényesen benyújtott ajánlatokból következik. Ugyanezen okokból nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy nem tartotta szükségesnek utólagos szakvélemény független szakértő általi kidolgozását, továbbá az sem, hogy elmulasztotta az általa elbírálandó intézkedések gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettségének teljesítését.

Egyébiránt a piacgazdasági feltételek mellett működő magáneladó szempontjából azon szubjektív vagy stratégiai jellegű indokok, amelyek miatt valamely ajánlattevő egy bizonyos összegű ajánlatot nyújt be, nem meghatározók. A piacgazdasági feltételek mellett működő magáneladó főszabály szerint a legmagasabb ajánlati árat választaná függetlenül azon okoktól, amelyek a potenciális vásárlókat egy bizonyos összegű ajánlat tételére indították.

(vö. 69–73., 89. pont)

3.      Figyelemmel a magánbefektető kritériumára, annak meghatározása érdekében, hogy valamely vállalkozásnak egy közjogi szervezet által egy magánjogi jogalany részére történő átruházása állami támogatási jelleggel bír‑e, figyelembe kell venni, hogy a piacgazdasági feltételek mellett eljáró eladó is választhatja az alacsonyabb árajánlatot, amennyiben egyértelmű, hogy a legmagasabb árajánlatot tevő számára történő értékesítés nem megvalósítható. E tekintetben a piacgazdasági feltételek mellett eljáró eladó nem választana olyan vásárlót, aki minden valószínűség szerint nem kapja meg az illetékes hatóságok engedélyét.

Azonban sem az engedélyezési eljárás bizonytalan kimenetele, sem pedig annak előrelátható időtartama nem indokolja, hogy valamely pályázó vevőt szerző félként kizárjanak. Különösen ez a helyzet valamely vállalkozás privatizáció keretében történő átruházása esetén, ha nem áll fenn olyan rendkívüli sürgősség, amely indokolná a vállalkozás más vevőre való átruházását, és nem bizonyítják, hogy az engedélyezési eljárás hossza jelentősen veszélyeztette volna a privatizáció esélyeit.

(vö. 107., 132., 133. pont)

4.      Az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett előny fennállásának meghatározása keretében különbséget kel tenni az államot gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásként terhelő kötelezettségek, illetve az államot a közhatalom gyakorlójaként terhelő kötelezettségek között. Ha az állam piacgazdasági feltételek mellett működő magán gazdasági szereplőként jár el valamely értékesítési döntés meghozatalakor, a pénzügyi szektorban működő szervezetekben való részesedésszerzések és részesedésnövelések prudenciális értékeléséért felelős hatóságként közhatalmi jogosítványait gyakorolja.

Ebben az esetben a Bizottság helytelenül hivatkozik az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód megsértése kockázatának fennállására azon álláspontja alátámasztására, hogy valamely vállalkozás adott ajánlattevő részére történő értékesítése esetén az illetékes hatóság előtti engedélyezési eljárás várhatóan hosszabb időtartama nem tekinthető az ezen értékesítés akadályát képező körülménynek. Ellentmondás van ugyanis aközött, hogy a Bizottság egyfelől az állam magatartását a piacgazdasági feltételek mellett működő magán gazdasági szereplő szempontjából vizsgálja, és másfelől a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére vonatkozó kockázatra hivatkozik vele szemben az engedélyezési eljárás időtartamában a vállalkozásnak az egyik ajánlattevő részére, illetve valamely másik ajánlattevő részére történő értékesítése esetén fennálló különbség miatt.

(vö. 128–130. pont)

5.      Az olyan jogi biztosítékokkal kapcsolatos szabályozás, amelynek értelmében a szóban forgó hitelintézet fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az állami vagy regionális szerv köteles beavatkozni, és amely alapján a bankok hitelezői közvetlen igénnyel léphetnek fel a kezességet vállaló állami szervvel szemben a hitelintézet fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén, amennyiben az említett hitelintézet vagyona nem elegendő a követeléseik kielégítésére, nem vehető figyelembe akkor, ha egy adott ügyletet a piacgazdasági feltételek mellett eljáró magán gazdasági szereplő elvének fényében kell megvizsgálni.

A magán gazdasági szereplő kritériumának alkalmazása keretében a meghatározó ugyanis az, hogy a szóban forgó intézkedéseket egy rövidebb vagy hosszabb távon nyereségszerzésre törekvő, piacgazdasági feltételek mellett működő magán gazdasági szereplő is megtette volna‑e. A vitatott kötelezettségvállalások lehetséges minősítésétől függetlenül továbbá az alapvető kérdés az, hogy az említett kötelezettségvállalások olyanok‑e, mint amelyeket egy piacgazdasági feltételek mellett működő magán gazdasági szereplő is elvállalt volna. Ennélfogva, a fentebb leírt jellemzőkkel rendelkező jogi biztosítéki szabályozást nem rendes piaci feltételek mellett alkalmazták, és ennélfogva az nem vehető figyelembe a nemzeti hatóságok magatartásának a piacgazdasági feltételek mellett működő magánbefektető szempontjából történő értékelése keretében.

(vö. 149., 157., 158. pont)