A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. december 23.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 44/2001/EK rendelet – Joghatóság fogyasztói szerződések esetén – 15. cikk, (1) bekezdés, c) pont és 16. cikk, (1) bekezdés – A fogyasztó lakóhelye szerinti »tagállamra irányuló« kereskedelmi vagy szakmai tevékenység fogalma – Megbízási szerződés, amely a vállalkozónak a fogyasztó lakóhelye szerinti »tagállamra irányuló« tevékenysége keretében korábban kötött ingatlanközvetítési szerződés gazdasági eredményének megvalósítását szolgálja – Szoros összefüggés”
A C‑297/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2014. június 17‑én érkezett, 2014. május 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Rüdiger Hobohm
és
a Benedikt Kampik Ltd & Co. KG,
a Benedikt Aloysius Kampik,
a Mar Mediterraneo Werbe‑ und Vertriebsgesellschaft für Immobilien SL
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen, a harmadik tanács elnöke, a negyedik tanács elnökeként eljárva, J. Malenovský, M. Safjan (előadó), A. Prechal és K. Jürimäe bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője G. Palatiello avvocato dello Stato,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és A. Fonseca Santos, meghatalmazotti minőségben,
– a svájci kormány képviseletében M. Jametti, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A.‑M. Rouchaud‑Joët és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2015. szeptember 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatali kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 15. cikke (1) bekezdésének e rendelet 16. cikkének c) pontjával összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a németországi lakóhelyű R. Hobohm és a spanyolországi székhelyű, illetve lakóhelyű Benedikt Kampik Ltd & Co. KG, B. A. Kampik és a Mar Mediterraneo Werbe‑ und Vertriebsgesellschaft für Immobilien SL közötti jogvita keretében nyújtották be, amelynek tárgya az R. Hobohm által B. A. Kampik rendelkezésére bocsátott pénzösszegek visszafizetése.
Jogi háttér
A 44/2001 rendelet
3 A 44/2001 rendelet (2) bekezdéséből következik, hogy az irányelv a belső piac megfelelő működése érdekében „[a] polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából elengedhetetlenül szükséges, […] joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések megalkotására irányul”.
4 E rendelet (11)–(13), (15) és (19) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.
(12) Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
(13) A biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.
[...]
(15) A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. [...]
[...]
(19) Biztosítani kell a [polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i] Brüsszeli Egyezmény [HL 1972. L 299., 32. o.] és e rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik a Brüsszeli Egyezménynek az Európai [Unió] Bírósága általi értelmezésére is [...]”
5 Az említett rendelet által meghatározott joghatósági szabályokat annak II. fejezete tartalmazza. E fejezet „Általános rendelkezések” című 1. szakasza többek között a 2. és a 3. cikket foglalja magában, míg az említett fejezet 4. szakaszának tárgya a joghatóság fogyasztói szerződések esetén, és a 15–17. cikket tartalmazza.
6 A 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[e] rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető”.
7 Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.”
8 Az említett rendelet 15. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:
„Valamely személy, a fogyasztó [helyesen: A valamely személy – fogyasztó –] által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:
[...]
c) minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.”
9 A 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
10 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy B. A. Kampik, aki szakmai tevékenységeit Spanyolországban gyakorolja, 2005‑ben közvetítőként működött közre R. Hobohm és a Kampik Immobilien KG között egy Deniában (Spanyolország) német építtető által létesítendő üdülőingatlanban található lakás vétele tárgyában (a továbbiakban: ingatlanközvetítési szerződés).
11 Az ezen üdülőingatlan részét képező lakásokat egy német nyelvű prospektus útján Németországban is értékesítették.
12 2006. június 17‑én az említett üdülőingatlan építtetője mint eladó, valamint R. Hobohm és házastársa (a továbbiakban: Hobohm házaspár vagy fogyasztók) megkötötték az ingatlanközvetítési szerződésben kilátásba helyezett adásvételi szerződést (a továbbiakban: adásvételi szerződés).
13 Miután a Hobohm házaspár kifizette az összesen 62 490 euró összegű első két vételárrészletet, az építtető 2008‑ban gazdasági nehézségekkel szembesült, így az üdülőingatlan kivitelezése veszélybe került.
14 B. A. Kampik ekkor felajánlotta R. Hobohmnak, hogy lakását beköltözhető állapotba hozza. A Hobohm házaspár Spanyolországba utazott, és ott B. A. Kampik részére közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazást adtak érdekeik képviseletére a 2006‑ban kötött ingatlan adásvételi szerződéssel kapcsolatban (a továbbiakban: megbízási szerződés).
15 R. Hobohm egy 27 647 euróról, a harmadik vételárrészlet egy részösszegéről szóló bemutatóra szóló csekket állított ki B. A. Kampik részére. B. A. Kampik a csekket beváltotta a Mar Mediterraneo Werbe‑ und Vertriebsgesellschaft für Immobilien SL számlájára. 2009‑ben R. Hobohm B. A. Kampik részére további 1448,72 eurót utalt át.
16 Miután az építtető fizetésképtelenségét követően a megbízási szerződés felei között nézeteltérés támadt, a Hobohm házaspár visszavonta a B. Kampik részére adott meghatalmazást.
17 Ezt követően R. Hobohm a Landgericht Stade (stadei tartományi bíróság, Németország) előtt, amelynek illetékességi területén a felperes lakóhelye található, kérelmet nyújtott be az általa B. A. Kampiknak fizetett összegek visszafizetése iránt. E bíróság 2011. szeptember 21‑i határozatával keresetét, mint elfogadhatatlant, illetékesség hiánya miatt elutasította.
18 Az Oberlandesgericht Celle (cellei tartományi legfelsőbb bíróság, Németország) az előtte R. Hobohm által a Landgericht Stade (stadei tartományi bíróság, Németország) határozatával szemben indított fellebbezést 2012. július 18‑i határozatával elutasította. E tekintetben a fellebbviteli bíróság elvetette a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazhatóságát és ezzel az R. Hobohm lakóhelye szerinti bíróság joghatóságát azzal az indokkal, hogy a megbízási szerződés nem kapcsolható közvetlenül azon ingatlanközvetítői tevékenységhez, amely B. A. Kampik által Németországra „irányult” e rendelkezés értelmében.
19 R. Hobohm a fellebbezés tárgyában hozott ezen határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt. E bíróság úgy véli, hogy az M. Kampik által Spanyolországban folytatott ingatlanközvetítési tevékenység Németországra irányult az említett rendelkezés értelmében, lévén hogy a jelen ügyben fennállnak arra utaló jelek – amint azokat a Bíróság a Pammer és Hotel Alpenhof (C‑585/08 és C‑144/09, EU:C:2010:740) ítéletben meghatározta –, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló tevékenységről van szó, ilyen először is az a körülmény, hogy B. A. Kampik az interneten a „com” felső szintű doménnév alatt német nyelven kínálta szolgáltatásait, másodszor az, hogy e honlapon kapcsolatfelvételi lehetőségként „de” felső szintű doménnevet tartalmazó e‑mail‑címet tüntettek fel, harmadszor az, hogy a B. A. Kampik szakmai tevékenységét kisegítő szolgáltatás egy berlini telefonszámon volt elérhető, negyedszer pedig, hogy B. A. Kampik tevékenységéhez német nyelvű prospektusokat használt. Az ingatlanközvetítési szerződés teljesíti tehát a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeket, amennyiben azt B. A. Kampik lakóhelye szerint, tagállamára irányuló tevékenységének keretében kötötték. Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság szerint a megbízási szerződés, amelyre R. Hobohm követeléseit alapítja, önmagában vizsgálva nem teljesíti e rendelkezés alkalmazásának feltételeit, mivel nem e tevékenység körébe tartozik.
20 Mindazonáltal e bíróság megállapítja, hogy releváns tartalmi összefüggés áll fenn B. A. Kampik Németországra irányuló ingatlanközvetítési tevékenysége és a megbízási szerződésnek a megkötése között. Ez a tevékenység vezetett ugyanis ahhoz, hogy 2005, illetve 2006 folyamán a Hobohm házaspár megkötötte az ingatlanközvetítési szerződést és az adásvételi szerződést. E szerződések hiányában a megbízási szerződés, amelyen R. Hobohm követelései alapulnak, és amelynek az adásvételi szerződés teljesítése tekintetében felmerülő problémák megoldását kellett volna lehetővé tennie, nem jött volna létre. A kérdést előterjesztő bíróság szerint, még ha a feleket az ingatlanközvetítési szerződés alapján terhelő kötelezettségeket végre is hajtották az adásvételi szerződés megkötésével, az ingatlanközvetítési szerződés gazdasági célja, vagyis annak elérése, hogy a Hobohm házaspár ténylegesen használhassa a közvetítői tevékenység segítségével vásárolt lakást, nem valósult meg.
21 E körülményekre való tekintettel a Bundesgerichtshof (szövetségi bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A 44/2001 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének második fordulatával összefüggésben értelmezett 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának második fordulata alapján indíthat‑e keresetet a fogyasztó a lakóhelye szerinti hely bíróságánál az Európai Unió valamely más tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató szerződéses partnere ellen, ha a kereset alapjául szolgáló szerződés nem tartozik ugyan közvetlenül a szerződéses partner olyan tevékenysége körébe, amely a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul, a szóban forgó szerződés azonban annak a gazdasági eredménynek a megvalósítását szolgálja, amelyre a felek között korábban létrejött és már teljesített, a fent hivatkozott rendelkezések hatálya alá tartozó szerződés irányul?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
22 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 44/2001 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amennyiben a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló tevékenység keretében létrejött szerződésre vonatkozik, e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben akként kell‑e értelmezni, hogy alkalmazható a fogyasztó és a szakmai tevékenységet folytató személy között létrejött szerződés tekintetében, amely ‑ mint olyan ‑ nem tartozik az e szakmai tevékenységet folytató partner fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenységének körébe, ám szoros összefüggést mutat az ugyanezen felek által e tevékenység keretében korábban kötött szerződéssel.
23 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében előírt, a fogyasztó lakóhelye szerinti bíróság joghatósága megköveteli, hogy e rendelet 15. cikke (1) bekezdése alkalmazásának feltételei teljesüljenek.
24 E vonatkozásban a Bíróság kimondta, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése abban az esetben alkalmazható, ha három feltétel teljesül, úgymint először is a szerződő felek egyike fogyasztói minőségben jár el, szakmai tevékenységétől kívül esőnek tekinthető keretek között; másodszor az e fogyasztó és a szakmai tevékenységet folytató személy közötti szerződést ténylegesen megkötötték, és harmadszor, e szerződés az említett cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjaiban említett kategóriák egyikébe tartozik. E feltételeknek kumulatívan kell teljesülniük, miáltal a joghatóság már a három feltétel egyikének hiányában sem határozható meg a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok alapján (lásd: Kolassa‑ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a jelen ítélet előző pontjában említett első feltétel a jelen ügyben teljesül, mivel a Hobohm házaspár nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenységük keretében járt el, hanem magánszemély végső fogyasztói minőségben (lásd ebben az értelemben: Vapenik‑ítélet, C‑508/12, EU:C:2013:790, 28. pont).
26 Ami a második feltételt illeti, nem vitatott, hogy a Hobohm házaspár és B. A. Kampik ténylegesen megkötötte a megbízási szerződést 2008 folyamán.
27 Ami a harmadik feltételt illeti, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjából következik, hogy a jelen ügy körülményeihez hasonló körülmények között az adott szerződés két tényező együttes fennállása esetén tartozhat e rendelkezés hatálya alá. Így először is szükséges az, hogy a kereskedő kereskedelmi vagy szakmai tevékenységét a fogyasztó lakóhelyének tagállamában folytassa, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányuljon, másodszor pedig az, hogy a szerződés e tevékenység körébe tartozzon. E tekintetben pontosítani szükséges, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdései e rendelkezésnek a szakmai tevékenységet folytató személynek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamba irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége keretében kötött szerződést érintő elemei köré szerveződnek.
28 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy jóllehet az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között az ingatlanközvetítési szerződés B. A. Kampik „Németországra irányuló” ingatlanközvetítési tevékenységének keretébe illeszkedett, ugyanez nem mondható el önmagában a megbízási szerződésről. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az ingatlanközvetítési szerződés és a megbízási szerződés között – azonos gazdasági céljukból eredő – összefüggés van, amely igazolja, hogy ez utóbbi szerződés mindazonáltal a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozzon, csakúgy, mint az ingatlanközvetítési szerződés.
29 Következésképpen meg kell vizsgálni a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának és az e rendelet által követett céloknak a fényében, hogy az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló szerződések közötti összefüggés fennállása alapján megállapítható‑e, hogy a megbízási szerződés B. A. Kampik Németországra irányuló tevékenységének keretébe illeszkedik‑e, és amennyiben igen, milyen jellegűnek kell lennie ezen összefüggésnek.
30 Amint az a 44/2001 rendelet (11), (13) és (15) preambulumbekezdéséből következik, e célok közé tartozik többek között a joghatósági szabályok kiszámíthatósága, a fogyasztóvédelem, a párhuzamos eljárások lehetőségének lehető legnagyobb mértékű csökkentése annak biztosítása céljából, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban.
31 A fogyasztóvédelemmel kapcsolatban a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Brüsszeli Egyezménynek a fogyasztói szerződésekre meghatározott joghatóságra vonatkozó rendelkezéseiben megfogalmazott különleges szabályozás azt a célt szolgálja, hogy megfelelő védelmet biztosítson a másik szerződő félnél gazdasági értelemben gyengébbnek és jogi kérdésekben kevésbé jártasnak tartott fogyasztó számára (lásd ebben az értelemben: Česká spořitelna ítélet, C‑419/11, ‑EU:C:2013:165, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Kolassa‑ítélet C‑375/13, EU:C:2015:37, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra is, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése kivételt képez mind az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott általános joghatósági szabály alól, amely azon tagállam bíróságainak joghatóságát mondja ki, amelynek területén az alperes lakóhelye található, mind pedig az ugyanezen rendelet 1. cikkének 5. pontjában meghatározott, a szerződések esetén előírt különös joghatósági szabály alól, amelynek értelmében az eljárás tárgyát képező kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ezért e rendelkezést szükségszerűen megszorítóan kell értelmezni (Kolassa‑ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik továbbá, hogy jóllehet a „Brüsszel I”‑rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának célja a fogyasztók védelme, ez nem jelenti azt, hogy e védelem abszolút lenne (Mühlleitner‑ítélet, C‑190/11, EU:C:2012:542, 33. pont).
33 A jelen ítélet 30. pontjában felidézett célok fényében, és tekintettel a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében a fogyasztó lakóhelye szerinti bíróságra ruházott joghatóság kivételes jellegére, meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazható egy olyan szerződésre, mint az alapügy tárgyát képező megbízási szerződés, amennyiben e szerződés szoros összefüggésben áll egy olyan szerződéssel, mint amilyen az ingatlanközvetítési szerződés.
34 Az ilyen szoros összefüggést létrehozó tényezők fennállásának vizsgálatával kapcsolatban a jelen ügyben úgy tűnik, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is kitűnik, hogy az építtető fizetésképtelenségét követően az ingatlanközvetítési szerződés útján elérni kívánt gazdasági eredmény, vagyis az, hogy a Hobohm házaspár ténylegesen használhassa a B. A. Kampik e házaspár lakóhelye szerinti „tagállamra irányuló” ingatlanközvetítői tevékenységnek köszönhetően megvásárolt lakást, nem valósult meg. A szakmai tevékenységet folytató személy, vagyis B. A. Kampik a megbízási szerződést pontosan ilyen helyzetnek, az ez irányú gazdasági eredmény elmaradt megvalósulásának orvoslása céljából, valamint annak érdekében javasolta, hogy a fogyasztók hozzájussanak az e tevékenységgel érintett szolgáltatáshoz. A megbízási szerződés célja tehát az ingatlanközvetítési szerződés útján elérni kívánt konkrét cél megvalósítása volt.
35 Következésképpen, még ha a megbízási szerződés önmagában nem is tartozik a szakmai tevékenységet folytató fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenységének körébe, azt mindazonáltal e tevékenység közvetlen meghosszabbítása keretében kötötték, és kiegészíti az ingatlanközvetítési szerződést, amennyiben az említett szerződés által elérni kívánt cél megvalósulásának lehetővé tételére irányul.
36 Ennélfogva, jóllehet nincs kölcsönös jogi függőség az ingatlanközvetítési szerződés és a megbízási szerződés között, meg kell állapítani, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn az első és a második szerződés között. Ez a kapcsolat ugyanis az ingatlanközvetítési szerződés által elérni kívánt gazdasági eredmény megvalósulása, jelesül annak a lakásnak a tényleges megvétele, amelynek megszerzése az építtető fizetőképtelenségét követően veszélybe került. A lakhatóvá tételt célzó, a felek közötti megbízási szerződésben kikötött munkák hiányában ez a tényleges használat nem lehetséges.
37 A nemzeti bíróságnak a megbízási szerződés létrejötte körülményeinek átfogó értékelése keretében folytatott, arra irányuló vizsgálata során, hogy szoros összefüggés áll‑e fenn az ingatlanközvetítési szerződés és az említett megbízási szerződés között, figyelembe kell vennie az ezen összefüggést létrehozó tényezőket, többek között azt, hogy a két szerződés felei jogilag és ténybelileg azonosak, a két szerződés által elérni kívánt gazdasági eredmény azonos, és ugyanazon konkrét célra irányul, és a megbízási szerződés kiegészítő jellegű az ingatlanközvetítési szerződéshez képest, mivel az előbbi szerződés által elérni kívánt gazdasági eredmény megvalósításának lehetővé tételére irányul.
38 E tényezőket a nemzeti bíróságnak figyelembe vennie annak meghatározása során, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazható‑e a megbízási szerződés tekintetében (lásd analógia útján: Emrek‑ítélet, C‑218/12, EU:C:2013:666, 31. pont).
39 Végső soron azt kell megállapítani a joghatósági szabályok előreláthatóságának a 44/2001 rendelet (11) preambulumbekezdésében kifejezett garanciájával kapcsolatban, hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között a fogyasztó lakóhelye szerint bíróság rendelkezik joghatósággal az olyan ingatlanközvetítési szerződést érintő jogvitában, amely a szakmai tevékenységet folytató személy e fogyasztó „lakóhelyére irányuló” tevékenységének körébe tartozik. Amennyiben ezt követően a szakmai tevékenységet folytató személy olyan szerződés megkötését javasolja, illetve adott esetben meg is köt ugyanazon fogyasztóval egy olyan szerződést, amely az első szerződés útján elérni kívánt alapvető cél megvalósítását célozza, e személy ésszerűen elvárhatja, hogy a két szerződés azonos joghatósági rendszer alá fog tartozni.
40 A fenti megfontolások fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amennyiben a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló tevékenység keretében létrejött szerződésre vonatkozik, e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy alkalmazható egy fogyasztó és egy szakmai tevékenységet folytató személy között létrejött szerződés tekintetében, amely ‑ mint olyan ‑ nem tartozik az e szakmai tevékenységet folytató személynek a fogyasztó lakóhelye szerinti „tagállamra irányuló” kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége körébe, ám szoros összefüggést mutat az ugyanezen felek által e tevékenység keretében korábban kötött szerződéssel. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy együttesen fennállnak‑e az ezen összefüggést létrehozó tényezők, jelesül az, hogy a két szerződés felei jogilag és ténybelileg azonosak, a két szerződés által elérni kívánt gazdasági eredmény azonos, és ugyanazon konkrét célra irányul, és a második szerződés kiegészítő jellegű az első szerződéshez képest, mivel az első szerződés által elérni kívánt gazdasági eredmény megvalósításának lehetővé tételére irányul.
A költségekről
41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amennyiben a fogyasztó lakóhelye szerinti „tagállamra irányuló” tevékenység keretében létrejött szerződésre vonatkozik, e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy alkalmazható egy fogyasztó és egy szakmai tevékenységet folytató személy között létrejött szerződés tekintetében, amely ‑ mint olyan ‑ nem tartozik az e szakmai tevékenységet folytató személynek a fogyasztó lakóhelye szerinti „tagállamra irányuló” kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége körébe, ám szoros összefüggést mutat az ugyanezen felek által e tevékenység keretében korábban kötött szerződéssel. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy együttesen fennállnak‑e az ezen összefüggést létrehozó tényezők, jelesül az, hogy a két szerződés felei jogilag és ténybelileg azonosak, a két szerződés által elérni kívánt gazdasági eredmény azonos, és ugyanazon konkrét célra irányul, és a második szerződés kiegészítő jellegű az első szerződéshez képest, mivel az első szerződés által elérni kívánt gazdasági eredmény megvalósításának lehetővé tételére irányul.
Aláírások