A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2015. október 21.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A PETCO közösségi szóvédjegy bejelentése – PETCO korábbi közösségi ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok –A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A közigazgatási eljárás felfüggesztése – A 2868/95/EK rendelet 20. szabálya (7) bekezdésének c) pontja és 50. szabályának (1) bekezdése – A kereseti kérelmeket alá nem támasztó jogalap – A kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma – Elfogadhatatlanság”
A T‑664/13. sz. ügyben,
a Petco Animal Supplies Stores, Inc. (székhelye: San Diego, Kalifornia [Amerikai Egyesült Államok], képviseli: C. Aikens barrister)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: V. Melgar és Ó. Mondéjar Ortuño, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
Domingo Gutiérrez Ariza (lakóhelye: Malaga [Spanyolország]),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Domingo Gutiérrez Ariza és a Petco Animal Supplies Stores, Inc. közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2013. október 7‑én hozott határozata (R 347/2013‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Gervasoni és L. Madise (előadó) bírák,
hivatalvezető: I. Dragan tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. december 10‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. április 11‑én benyújtott válaszbeadványra,
a 2015. április 14‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2011. július 11‑én a felperes, a Petco Animal Supplies Stores, Inc. a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a PETCO szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 31. és 35. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 31. osztály: „Élő állatok; állateledel; maláta; ételek és italok állatok számára; kutyaeledel és jutalomfalatok kutyáknak; macskaeledel és jutalomfalatok macskáknak; kisállateledel; haleledel; hüllőeledel és madáreledel”;
– 35. osztály: „Háziállatoknak szánt termékekkel, háziállatoknak szánt játékokkal, állateledelekkel, valamint sportcikkekkel kapcsolatos kiskereskedelmi szolgáltatások és online bolti szolgáltatások; sportversenyek, illetve események – nevezetesen szórakoztató zenés és színházi előadások, oktatási, kulturális és települési rendezvények és kiállítások – harmadik személyek részére történő reklámozása; állatoknak és háziállatoknak szánt termékekre vonatkozó kiskereskedelmi bolti szolgáltatások”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2011. szeptember 8‑i, 2011/170. számában hirdették meg.
5 2011. november 16‑án Domingo Gutiérrez Ariza a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján felszólalást terjesztett elő a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban felsorolt áruk és szolgáltatások tekintetében való lajstromozásával szemben.
6 A felszólalást az alábbiakban ábrázolt, piros és fehér színű korábbi közösségi ábrás védjegyre alapította:
7 A korábbi védjegyet a Nizzai Megállapodás szerinti 31. és 35. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 31. osztály: „Más osztályba nem tartozó mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti termények és magok; élőállatok; friss gyümölcsök és zöldségek; vetőmagok, élő növények és virágok; állatok (állateledelek); maláta”;
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák; nagykereskedelmi szolgáltatások, kiskereskedelem és a számítógépes világhálózatokon keresztül történő kereskedelem a következőkkel kapcsolatban: állati takarmány, madárköles, tészták, vetőmagok, festőanyagok, vitaminok, gyógyszerek, tojás, élelmiszer‑kiegészítők, kalitkák, ketrecek, akváriumok, terráriumok, állathordók, etetőtálak, itatók, matracok, gyerekágyak, fészkek, rostok, szőr, nyakörvek, szíjak, lószerszámok, fehérnemű, ruházati cikkek és kiegészítők, kefék, állathigiénés termékek, oszlopok és könyvek, szifonok, szubsztrátumok, silók, tölcsérek, drótrácsok, magok és gabonafélék, rovarirtó szerek, atkairtók, állatok, növények, ollók, fogók, szerszámok, etetőrácsok és játékszerek”.
8 A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja volt.
9 2012. december 18‑án a felszólalási osztály részben helyt adott a felszólalásnak, és elutasította a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelmet azon részében, amelyben az a 31. és 35. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra irányult, azzal az indokolással, hogy fennáll a korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség veszélye.
10 2013. február 15‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján keresetet nyújtott be a felszólalási osztály határozatának azon része ellen, amelyben az elutasította a bejelentett védjegynek a 31. és 35. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozását.
11 A felperes a kereset indokolását tartalmazó, az OHIM‑hoz 2013. április 18‑án benyújtott beadványában a fellebbezési tanács előtti eljárás felfüggesztését is kérte azzal az indokolással, hogy 2012. december 28‑án a korábbi védjegy törlése iránt kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz, amelyet 7442 C. számon vettek nyilvántartásba.
12 A korábbi védjegy törlése iránti kérelmet – ahogyan ezt a felek a tárgyalás során pontosították – az OHIM 2014. március 10‑én elutasította, az elutasító határozat megfellebbezése pedig a tárgyalás időpontjában még folyamatban volt az OHIM előtt.
13 Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2013. október 7‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály 2012. december 18‑i határozatának azon részét, amely megtagadta a bejelentett védjegynek a 35. osztályba tartozó „sportcikkekkel kapcsolatos kiskereskedelmi szolgáltatások és online bolti szolgáltatások” vonatkozásában történő lajstromozását, a fellebbezést pedig ezt meghaladó részében elutasította.
14 A fellebbezési tanács megállapította, hogy mivel a korábbi védjegy közösségi védjegy, az összetéveszthetőség megítélése szempontjából releváns terület az Európai Unió területe, az érintett vásárlóközönség pedig, amelynek figyelmi szintje az átlagos és a magas között mozog, a nagyközönségből és a szakmai közönségből áll (a megtámadott határozat 11. és 33. pontja). Ezenkívül úgy vélte, hogy a bejelentett védjeggyel érintett, 35. osztályba tartozó „sportcikkekkel kapcsolatos kiskereskedelmi szolgáltatások és online bolti szolgáltatások” különböznek a korábbi védjeggyel érintett, 31. és 35. osztályba tartozó áruktól és szolgáltatásoktól, következésképpen nem adható hely a bejelentett védjegynek az említett szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásnak (a megtámadott határozat 13–20. és 36. pontja). Úgy ítélte azonban meg – ahogyan ez a megtámadott határozat 21–23. pontjából kitűnik –, hogy az ütköző megjelölésekkel érintett, 31. és 35. osztályba tartozó más áruk és szolgáltatások között, és különösen a bejelentett védjeggyel érintett, 35. osztályba tartozó „sportversenyek, illetve események – nevezetesen szórakoztató zenés és színházi előadások, oktatási, kulturális és települési rendezvények és kiállítások – harmadik személyek részére történő reklámozása”, és a korábbi védjeggyel érintett „reklámozási” szolgáltatások között azonosság áll fenn. A megtámadott határozat 27–29. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az ütköző megjelölések az átlagosnál nagyobb mértékű vizuális hasonlóságot mutatnak, hangzás szempontjából azonosak és fogalmi szempontból történő összehasonlításuk közömbös. A megtámadott határozat 35. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az ütköző megjelölésekkel érintett áruk és szolgáltatások azonosságára, átlagosnál nagyobb mértékű vizuális hasonlóságára, azonos hangzására és a korábbi védjegy szokásos megkülönböztető képességére tekintettel az említett megjelölések között még akkor is fennáll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség, ha figyelembe vesszük az érintett fogyasztó átlagosnál nagyobb figyelmi szintjét.
15 A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy nem helyes felfüggeszteni az előtte folyamatban lévő fellebbezési eljárást. Megjegyezte, hogy a 40/94 rendelet végrehajtására vonatkozó, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 20. szabálya (7) bekezdésének az 50. szabály (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett c) pontja alapján az eljárás felfüggesztésére vonatkozó döntés a mérlegelési jogkörébe tartozik (a megtámadott határozat 38. és 39. pontja). Ezenkívül először is pontosította, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és 8. cikkének (4) és (5) bekezdésével összefüggésben értelmezve a rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 53. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt, az eljárás felfüggesztésén alapuló törlési kérelmet több mint egy évvel a felszólalás benyújtása és a felszólalási osztály határozata után terjesztették elő, és ezért úgy tűnik, hogy a célja az eljárás lezárásának késleltetése. Másodszor a fellebbezési tanács arra emlékeztetett, hogy meg kell vizsgálni, fennáll‑e első látásra annak veszélye, hogy a korábbi védjegyet törlik, és hogy a törlés kihat a felszólalás kimenetelére. Ismerteti továbbá, hogy a felperes a törlési kérelmet a korábbi védjegy jogosultjának rosszhiszeműségére, valamint egy lajstromozatlan védjegyekre alapítja. Végül megállapítja, hogy a felperes nem terjesztett elő elegendő objektív bizonyítékot a felfüggesztés alátámasztására (a megtámadott határozat 37–40. pontja).
A felek kérelmei
16 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a „sportversenyek, illetve események – nevezetesen szórakoztató zenés és színházi előadások, oktatási, kulturális és települési rendezvények és kiállítások – harmadik személyek részére történő reklámozására” irányuló szolgáltatásokra vonatkozó részében, és utasítsa el a felszólalást az e szolgáltatásokra vonatkozó részében;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére;
– másodlagosan, függessze fel az eljárást a 7442 C. számú törlési kérelemről hozott végleges határozat meghozataláig.
17 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
18 A felperes a kereset alátámasztásául lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyet a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésére, illetve a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 20. szabálya (7) bekezdése c) pontjának megsértésére alapít.
19 Mivel a fellebbezési tanács előtti eljárás felfüggesztésére vonatkozó kérdés vizsgálata megelőzi a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy közötti, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának vizsgálatát, első lépésként a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 20. szabálya (7) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított második jogalapot kell megvizsgálni, második lépésként pedig a207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésére alapított első jogalapot (lásd ebben az értelemben: 2014. november 25‑i Royalton Overseas kontra OHIM – S. C. Romarose Invest [KAISERHOFF] ítélet, T‑556/12, EU:T:2014:985, 52. pont).
A 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 20. szabálya (7) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított második jogalapról
20 A második jogalappal a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 20. szabálya (7) bekezdése c) pontját. Úgy véli, hogy a fellebbezési tanácsnak fel kellett volna függesztenie a fellebbezési eljárást a korábbi védjegyre vonatkozóan az OHIM elé benyújtott törlési kérelemről szóló határozat meghozataláig. A felperes e tekintetben pontosítja, hogy mivel a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között az általuk érintett, 31. és 35. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban fennáll az összetévesztés veszélye, és hogy a felszólalás és a törlési kérelem nagymértékben egyezik, fennáll annak veszélye, hogy a korábbi védjegyet törlik. Így mivel a korábbi védjegy képezi egyedül a felszólalás alapját, e védjegy törlése minden jogi alapjától megfoszthatja a felszólalást.
21 A tárgyaláson a Törvényszék felhívta a feleket, hogy tegyenek észrevételt a második jogalap elfogadhatatlanságára vonatkozóan, mert ha annak helyt adna, akkor a kereseti kérelmen túlterjeszkedve hozna döntést.
22 E tekintetben a felperes először is pontosította, hogy a második jogalapot az első jogalaphoz képest önállónak kell minősíteni, amely kizárólag a megtámadott határozat részleges hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelme alátámasztására vonatkozik. Kifejti továbbá, hogy számára közömbös, hogy a Törvényszék előtti eljárást vagy a fellebbezési tanács előtti eljárást függesztik fel, és a Törvényszék előtti eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmét elsődlegesen, nem pedig másodlagosan előterjesztett kérelemnek kell értelmezni, ahogyan ezt a kereseti kérelmében előadta. Végül jelezte a megtámadott határozat teljes egészében történő hatályon kívül helyezéséhez fűződő érdekét.
23 Az OHIM egyrészt emlékeztet arra, hogy a megtámadott határozat teljes egészében történő hatályon kívül helyezése iránti kérelem nem szerepel a kereseti kérelmek között, következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatnak az első jogalap keretében meg nem támadott része jogerőssé vált a felperessel szemben. Másrészt elismerte, hogy abban az esetben, ha a második jogalapot elfogadhatónak kell tekinteni, akkor ez – amennyiben a Törvényszék ennek helyt ad – a megtámadott határozat teljes egészében történő hatályon kívül helyezését eredményezi.
24 Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke – amely az alapokmány 53. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó – és a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 44. cikke értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát és a felperes kereseti kérelmeit. A kereseti kérelmeket pontosan és egyértelműen kell kifejteni, mivel ennek hiányában fennáll annak kockázata, hogy a Törvényszék nem minden kereseti kérelem tekintetében, illetve a kereseten túlterjeszkedően határoz és az alperes jogai sérülnek (2011. április 13‑i Planet kontra Bizottság végzés, T‑320/09, EBHT, EU:T:2011:172, 22. pont). Mivel a hatályon kívül helyezés iránti kereset ügyében eljáró uniós bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, az általa kimondott megsemmisítés nem lehet tágabb, mint amelyet a felperes kért (lásd: 2011. május 24‑i Government of Gibraltar kontra Bizottság végzés, T‑176/09, EU:T:2011:239, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Ezért kizárólag a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek vehetők figyelembe, és a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni. Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a azzal a feltétellel teszi lehetővé új jogalap felhozatalát, ha az olyan jogi vagy ténybeli elemeken alapszik, amelyek az eljárás során merültek fel. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ez a feltétel mindenekelőtt a kereseti kérelem módosítását szabályozza, és hogy az írásbeli szakaszban felmerült jogi vagy ténybeli elemek hiányában kizárólag a keresetlevélben szereplő kérelmek vehetők figyelembe (lásd: 2010. október 26‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑236/07, EBHT, EU:T:2010:451, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A jelen ügyben még ha feltételezzük is, hogy a felperes át akarta írni a kereseti kérelmeit a tárgyalás során, és ezáltal a megtámadott határozat teljes egészében történő hatályon kívül helyezését akarta kérni, az ilyen módosítás akkor sem fogadható el, tekintettel arra, hogy egyáltalán nem merültek fel új jogi és ténybeli elemek az írásbeli szakaszban.
27 Következésképpen először is meg kell állapítani, hogy a keresetlevélben szereplő, hatályon kívül helyezés iránti kérelmek kizárólag a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányulnak, és az első kereseti jogalap támasztja őket alá, ahogyan ez a megfogalmazásukból is következik.
28 Másodszor – miként ez a megtámadott határozat 6. pontjából is kitűnik – a fellebbezési tanácshoz a „fellebbezési eljárás” – azaz összességében véve a felszólalási osztály határozatának a felperes általi megtámadása – felfüggesztése iránti kérelemmel fordultak. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 37–40. pontjában teljes egészében elutasította ezt a kérelmet.
29 Márpedig ha a fellebbezési tanács – ahogyan a felperes ezt a második jogalap keretében állatja – nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azáltal, hogy megtagadta az előtte folyamatban lévő fellebbezési eljárás felfüggesztését, akkor az általa a megtámadott határozat 9–36. pontjában a fellebbezés megalapozottságára vonatkozóan kifejtett valamennyi megállapítás szükségszerűen megkérdőjeleződik. A fellebbezési tanács ugyanis nem vizsgálhatta volna a fellebbezést és nem adhatott volna részben igazat a felperesnek a megtámadott határozat 36. pontjában, a 35. osztályba tartozó „sportcikkekkel kapcsolatos kiskereskedelmi szolgáltatások és online bolti szolgáltatások” vonatkozásában, ha – ahogyan ezt a felperes kérte – felfüggesztette volna az eljárást. Ezenkívül ha a Törvényszék hatályon kívül helyezné a felfüggesztésről szóló határozatot, akkor az ügyben ismételten eljáró fellebbezési tanács köteles lenne felfüggeszteni a fellebbezési eljárást, és a felfüggesztés végén meg kellene állapítania, hogy a korábbi védjegy törlésére vonatkozó eljárás milyen következményeket von maga után a felperes által a felszólalási osztály határozatával szemben felhozott összes érv megalapozottságára irányuló elemzés tekintetében.
30 Ebből következően a felfüggesztés megtagadásáról szóló határozat nem választható el a megtámadott határozat azon indokaitól, amelyekkel a fellebbezési tanács a fellebbezés megalapozottságára vonatkozóan határozott. Következésképpen ha a Törvényszék helyt ad a felfüggesztés megtagadásának jogellenességére alapított második jogalapnak, akkor teljes egészében hatályon kívül kell helyeznie a megtámadott határozatot, és így – mivel csak részleges hatályon kívül helyezés iránti kérelemmel fordultak hozzá – a kereseten túlterjeszkedve kellene határoznia. A második jogalapot ezért mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
31 Mellékesen – feltételezve, hogy a második jogalap elfogadható‑ egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy felfüggessze‑e az eljárást. A 2868/95 rendelet 20. szabálya (7) bekezdésének c) pontja – amely az említett rendelet 50. szabályának (1) bekezdése értelmében alkalmazható a fellebbezési tanács előtti eljárásokra – jól szemlélteti ezt a széles mérlegelési jogkört, amikor úgy rendelkezik, hogy az OHIM felfüggesztheti a felszólalási eljárást, ha a körülmények azt indokolják. A felfüggesztés tehát csupán lehetőség a fellebbezési tanács számára, amelyhez csak akkor folyamodik, ha azt indokoltnak látja. A fellebbezési tanács előtti eljárást tehát nem függesztik fel automatikusan a fél által a fellebbezési tanácshoz benyújtott, erre irányuló kérelmet követően (2011. május 16‑i Atlas Transport kontra OHIM – Atlas Air [ATLAS] ítélet, T‑145/08, EBHT, EU:T:2011:213, 69. pont; KAISERHOFF‑ítélet, fenti 19. pont, EU:T:2014:985, 30. pont; lásd még ebben az értelemben: 2004. szeptember 16‑i Metro‑Goldwyn‑Mayer Lion kontra OHIM – Moser Grupo Media [Moser Grupo Media] ítélet, T‑342/02, EBHT, EU:T:2004:268, 46. pont).
32 Másrészt hangsúlyozni kell, hogy az a körülmény, hogy a fellebbezési tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztését illetően, nem vonja ki az általa elvégzett értékelést a bírósági felülvizsgálat hatálya alól. E körülmény ugyanakkor az említett felülvizsgálatot – érdemi részét illetően – annak ellenőrzésére korlátozza, hogy nem történt‑e nyilvánvaló értékelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés (ATLAS‑ítélet, fenti 31. pont, EU:T:2011:213, 70. pont; KAISERHOFF‑ítélet, fenti 19. pont, EU:T:2014:985, 31. pont).
33 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezési tanácsnak ugyanis, az eljárás felfüggesztésére vonatkozó mérlegelési jogkörének gyakorlásakor tiszteletben kell tartania az általános elveket, amelyek egy jogon alapuló Unióban irányadóak a méltányos eljárásra. Következésképpen az említett jogkör gyakorlásakor a fellebbezési tanácsnak nem csak annak a félnek az érdekét kell figyelembe vennie, akinek a közösségi védjegyét megtámadják, hanem a többi fél érdekeit is. Az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott határozatnak a szóban forgó érdekek egyensúlyba hozatalának eredményeként kell megszületnie (ATLAS‑ítélet, fenti 31. pont, EU:T:2011:213, 76. pont; KAISERHOFF‑ítélet, fenti 19. pont, EU:T:2014:985, 33. pont).
34 A jelen ügyben – ahogyan ez a megtámadott határozat 39. pontjából is kitűnik, és ezt a felperes sem vitatja – a fellebbezési tanács többek között prima facie vizsgálatot folytatott le a törlési kérelem sikerének valószínűségére vonatkozóan. Az ilyen vizsgálat, amely annak megállapításához vezetett, hogy ennek csekély a valószínűsége, a fellebbezési tanács javára elismert – a fenti 31. pontban ismertetett – széles mérlegelési jogkör keretei közé illeszkedik, és amiatt indokolt, hogy elkerülhető legyen a felfüggesztés eszközének késleltetés céljából történő alkalmazása.
35 E tekintetben meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha a törlési kérelem sikerének első látásra csekély a valószínűsége – amit a fellebbezési tanácsnak kell megállapítania –, a felek érdekeinek mérlegelésekor a mérleg nyelve szükségszerűen a felszólaló ahhoz fűződő jogos érdeke felé billen, hogy a felszólalás tárgyában késedelem nélkül határozat szülessen.
36 Ebből következően a jelen ügyben nem bizonyították nyilvánvaló mérlegelési hiba megtörténtét azzal kapcsolatban, hogy a fellebbezési tanács nem függesztette fel a fellebbezési eljárást. Ezért a második jogalapot – még ha vélelmezzük is az elfogadhatóságát – mint megalapozatlant el kell utasítani.
A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított első jogalapról
37 A felperes első jogalapjával arra hivatkozik, hogy a bejelentett védjeggyel érintett, „sportversenyek, illetve események – nevezetesen szórakoztató zenés és színházi előadások, oktatási, kulturális és települési rendezvények és kiállítások – harmadik személyek részére történő reklámozására” irányuló szolgáltatások különböznek a korábbi védjeggyel érintett „reklámozási” szolgáltatásoktól. Az ütköző megjelölések vizuális eltéréseket mutatnak, mivel a bejelentett védjegy nem tartalmaz ábrás elemet és a védjegyet tartalmazó szöveg nem stilizált, míg a korábbi védjegy piros és fehér színű, stilizált szövegű ábrás védjegy. Végül a felperes úgy véli, hogy a szóban forgó szolgáltatások közötti és az ütköző megjelölések közötti különbségekre, valamint az érintett fogyasztó magas figyelmi szintjére tekintettel a védjegye lajstromozásával szemben benyújtott felszólalást a fentebb említett szolgáltatásokkal kapcsolatban el kellett volna utasítani.
38 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a két védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
39 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (2008. szeptember 10‑i Boston Scientific kontra OHIM – Terumo [CAPIO] ítélet, T‑325/06, EU:T:2008:338, 70. pont; 2012. január 31‑i Cervecería Modelo kontra OHIM – Plataforma Continental [LA VICTORIA DE MEXICO] ítélet, T‑205/10, EU:T:2012:36, 23. pont; lásd még analógia útján: 1998. szeptember 29‑i Canon‑ítélet, C‑39/97, EBHT, EU:C:1998:442, 29. pont).
40 Ezenkívül azt, hogy a vásárlóközönség szemszögéből fennáll‑e az összetévesztés veszélye, az adott ügy minden releváns elemét figyelembe véve, átfogóan kell értékelni (CAPIO‑ítélet, fenti 39. pont, EU:T:2008:338, 71. pont; lásd még analógia útján: 1997. november 11‑i SABEL‑ítélet, C‑251/95, EBHT, EU:C:1997:528, 22. pont, Canon‑ítélet, fenti 39. pont, EU:C:1998:442, 16. pont).
41 Ez az átfogó értékelés bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (2007. szeptember 13‑i Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ítélet, C‑234/06 P, EBHT, EU:C:2007:514, 48. pont, 2002. október 23‑i Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ítélet, T‑6/01, EBHT, EU:T:2002:261, 25. pont; lásd még analógia útján: Canon‑ítélet, fenti 39. pont, EU:C:1998:442, 17. pont).
42 Egyébiránt az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, figyelembe véve különösen a megkülönböztető és domináns elemeiket. Ugyanis a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának „a fogyasztók összetéveszthetik” szövegezéséből következik, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. Márpedig az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (2012. szeptember 18‑i Scandic Distilleries kontra OHIM – Bürgerbräu, Röhm & Söhne [BÜRGER] ítélet, T‑460/11, EU:T:2012:432, 27. pont; lásd még analógia útján: SABEL‑ítélet, fenti 40. pont, EU:C:1997:528, 23. pont).
43 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett áru‑ vagy szolgáltatástípus átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EBHT, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 A fenti megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség fellebbezési tanács által kifejtett értékelését.
45 Elöljáróban el kell ismerni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 11. pontjában szereplő, a felperes által nem vitatott állítását, amely szerint mivel a korábbi védjegy közösségi védjegy, az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség fennállásának megítélése szempontjából figyelembeveendő releváns terület az Unió területére terjed ki.
Az érintett vásárlóközönségről
46 Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett vásárlóközönség olyan emberekből áll, akikkel kapcsolatban valószínűsíthető, hogy a korábbi védjeggyel és a bejelentett védjeggyel jelölt szolgáltatásokat is használják (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Apple Computer kontra OHIM – TKS‑Teknosoft [QUARTZ] ítélet, T‑328/05, EU:T:2008:238, 23. pont; 2010. szeptember 30‑i PVS kontra OHIM – MeDiTA Medizinische Kurierdienst [medidata] ítélet, T‑270/09, EU:T:2010:419, 28. pont). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá a szakemberek által tanúsított figyelem magas szintűnek tekinthető (2008. október 15‑i Air Products and Chemicals kontra OHIM – Messer Group [Ferromix, Inomix és Alumix], T‑305/06–T‑307/06, EU:T:2008:444, 34. pont).
47 A jelen ügyben meg kell állapítani – ahogyan ezt a felperes és az OHIM pontosította és ez a megtámadott határozat 11., 33. és 35. pontjából is kitűnik –, hogy az ütköző megjelölésekkel érintett, szóban forgó szolgáltatásokkal kapcsolatban az érintett vásárlóközönség szakemberekből áll, akiknek magas a figyelmi szintje.
A szolgáltatások összehasonlításáról
48 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. Ezen tényezők körébe tartozik különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, felhasználása, valamint helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk forgalmazási csatornái (lásd: 2007. július 11‑i El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ítélet, T‑443/05, EBHT, EU:T:2007:219, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 A felperes többek között ismerteti, hogy a sportversenyek reklámozása nem minősíthető reklámügynökséghez kapcsolódó szolgáltatásnak, és így nem tartozik bele az általa nyújtott és a korábbi védjeggyel jelölt reklámozási szolgáltatások körébe.
50 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a reklámozási szolgáltatások célja az, hogy harmadik személyeknek – a piacra dobás, illetve az értékesítés reklámozása révén – segítséget nyújtsanak áruik és szolgáltatásaik eladásához, továbbá hogy az említett szolgáltatások az ügyfél piaci helyzetének megerősítésére irányulnak, lehetővé téve számára azt, hogy a reklámozás révén versenyelőnyre tegyen szert. A fellebbezési tanács ezenfelül jogosan állapította meg a megtámadott határozat 23. pontjában, hogy a „sportversenyek, illetve események harmadik személyek részére történő reklámozására” irányuló szolgáltatásokat, amelyek elsődlegesen az említett események reklámozásának ellátására vonatkoznak, rendszerint reklámügynökségek kínálják, és azok a reklámozás tágabb fogalmába tartoznak.
51 A fentiekre tekintettel el kell ismerni, hogy az ütköző megjelölésekkel érintett, szóban forgó szolgáltatások között azonosság áll fenn.
A megjelölések összehasonlításáról
52 Az összehasonlítást a szóban forgó védjegyek egészét vizsgálva kell elvégezni; ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy valamely alkotóeleme vagy alkotóelemei. A hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elem alapulvételével, ha a védjegy összes többi alkotóeleme elhanyagolható. Ez az eset különösen akkor állhat fenn, ha ez az alkotóelem önmagában is képes meghatározni az érintett vásárlóközönség által megjegyzett emlékképet, és így a védjegy összes többi alkotóeleme elhanyagolható szerepet játszik a védjegy által keltett összbenyomásban (lásd: 2008. november 12‑i Shaker kontra OHIM – Limiñana y Botella [Limoncello della Costiera Amalfitana shaker] ítélet, T‑7/04, EBHT, EU:T:2008:481, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; LA VICTORIA DE MEXICO ítélet, fenti 39. pont, EU:T:2012:36, 37. pont).
53 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetett védjegyek alkotóelemének vagy alkotóelemeinek domináns jellegét illetően elsősorban ezen alkotóelemek lényeges jellemzőit kell figyelembe venni, és azokat összehasonlítani a többi alkotóelemmel. Ezenkívül kiegészítő jelleggel figyelembe lehet venni a különböző alkotóelemeknek az összetett védjegyen belüli, egymáshoz viszonyított helyzetét is (MATRATZEN‑ ítélet, fenti 41. pont, EU:T:2002:261, 35. pont). Végül abban az esetben, ha egy védjegy szó‑ és ábrás elemekből is áll, főszabály szerint az előbbieket az utóbbiaknál nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkezőnek kell tekinteni, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben utal a szóban forgó árura az áru nevének felidézésével, mint a védjegy ábrás elemének leírásával (LA VICTORIA DE MEXICO ítélet, fenti 39. pont, EU:T:2012:36, 38. pont; lásd még ebben az értelemben: 2004. február 18‑i Koubi kontra OHIM – Flabesa [CONFORFLEX] ítélet, T‑10/03, EBHT, EU:T:2004:46, 45. pont).
54 Először is a vizuális hasonlósággal kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy az összehasonlítandó megjelölések a következők: egyrészt a kizárólag a „petco” szóból álló szóvédjegy, másrészt pedig a korábbi védjegy, amely a piros ovális alakzatra fehér betűkkel, stilizált formában írt „petco” szóelemből álló ábrás védjegy, amelyen ezenkívül a „petco” felirat „t” betűje alatt egy piros színű kör alak látható, és benne szintén fehér színben, de kisebb betűkkel kétszer szerepel a „petco” szó oly módon, hogy a vízszintes felirat a „t” betűben keresztezi a függőleges feliratot.
55 A két ütköző megjelölésnek ezért közös szóeleme a „petco” szó.
56 A felperes arra hivatkozik, hogy az ütköző megjelölések vizuális szempontból különböznek, mivel a bejelentett védjegy nem tartalmazza sem a piros és fehér színeket, sem pedig a korábbi védjegy szövegének stilizált jellegét.
57 Meg kell azonban állapítani, hogy – miként ezt lényegében az OHIM is jogosan hangsúlyozza – a „petco” szóelem mérete, a szóelemet alkotó betűk fehér színe és az azt tartalmazó ovális alakzat piros színe közötti kontraszt, valamint a többi ábrás elem másodlagos jellege miatt a „petco” szó minősül a korábbi védjegy domináns és megkülönböztető elemének, a többi ábrás elemet pedig díszítő jellegűnek kell tekinteni, különösen mivel a korábbi védjegy megjelenése nagyon hasonlít egy címkééhez.
58 E feltételek mellett a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések vizuális szempontból az átlagosnál nagyobb hasonlóságot mutatnak egymással, mivel közös bennük a „petco” szóelem, és csak a korábbi védjegy ábrás elemeiben térnek el, amelyek azonban a jelen ügyben elsősorban díszítőelemként jelennek meg (a megtámadott határozat 27. pontja). Jogosan állapította ugyanis meg, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, ha a megjelölések szóelemeket és ábrás elemeket is tartalmaznak, a szóelemnek általában erősebb hatása van a fogyasztóra, mint az ábrás elemnek (CONFORFLEX‑ítélet, fenti 53. pont, EU:T:2004:46, 45. pont; LA VICTORIA DE MEXICO, fenti 39. pont, EU:T:2012:36, 38. pont), és ez konkrétan a jelen ügyben szereplő korábbi védjegyre is érvényes.
59 Másodszor nem vitatott, hogy az ütköző megjelölések hangzásukat tekintve azonosak, tekintettel arra, hogy a korábbi védjegy ábrás elemeit nem ejtjük ki.
60 Harmadszor, ami a fogalmi hasonlóságot illeti: a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. pontjában nem követett el hibát, amikor – a felperes által sem vitatottan – azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések a releváns területen nem jelentenek semmit, és ebből helyesen azt a következtetést vonta le, hogy a fogalmi szempontú összehasonlításnak nincsen kihatása a jelen ügyre.
61 E tekintetben azonban meg kell jegyezni, hogy még ha az átlagos fogyasztó rendszerint egészében is érzékeli a védjegyeket, és nem is vizsgálja azok egyes részleteit, akkor sem biztos, hogy egy szómegjelölés észlelésekor azt nem bontja szét olyan szóelemekre, amelyek konkrét jelentést sugallnak a számára, vagy valamely általa ismert szóra hasonlítanak (lásd ebben az értelemben: 2008. február 27‑én hozott ítélet, Citigroup kontra OHIM – Link Interchange Network [WORLDLINK], T‑325/04, EU:T:2008:51, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 Következésképpen – ahogyan erre az OHIM jogosan hivatkozik – előfordulhat, hogy a „petco” szóelemet az anglofón vásárlóközönség egy része a korábbi védjegy és a bejelentett védjegy esetében is olyan szóként érzékeli, amely az angol „pet” szóra utal, amely „kedvtelésből tartott háziállatot” jelent.
Az összetéveszthetőségről
63 Az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint minden egyes esetben – különösen a megjelölést alkotó elemek és a célzott vásárlóközönség által érzékelt relatív súlyuk vizsgálatával – meg kell határozni, milyen összbenyomás maradt meg az érintett vásárlóközönség emlékezetében a lajstromoztatni kívánt megjelölésről, majd erre az összbenyomásra és az adott ügy valamennyi releváns tényezőjére tekintettel kell lefolytatni az összetéveszthetőség értékelését (2014. május 8‑i Bimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EBHT, EU:C:2014:305, 34. pont), a figyelembe veendő tényezők kölcsönös függőségének elvét is alkalmazva, ahogyan ez a fenti 41. pontban ismertetésre került.
64 A jelen ügyben az ütköző megjelölések vizuális hasonlóságának magas fokára, hangzásbeli azonosságára, a korábbi védjegy átlagos megkülönböztető képességére és az említett védjegyekkel érintett, szóban forgó szolgáltatások azonosságára tekintettel a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában helyesen állapította meg, hogy a korábbi védjegy és a bejelentett védjegy között még akkor is fennáll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség, ha az érintett vásárlóközönség figyelmének szintje magasabb az átlagosnál.
65 Ennélfogva a felperes által felhozott első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
66 A fenti megfontolásokra tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy – anélkül, hogy el kellene dönteni azt, hogy a Törvényszék előtti eljárás felfüggesztésére irányuló, a felperes által a keresetlevélben megfogalmazott kérelmet önálló kereseti kérelemként vagy az eljárási szabályzat szerinti felfüggesztési kérelemként kell értelmezni – a jelen eljárást nem szükséges felfüggeszteni.
67 Ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy határozni kellene a felperes arra irányuló kérelmének elfogadhatóságáról, hogy a Törvényszék utasítsa el a felszólalást (lásd ebben az értelemben: 2015. január 21‑i Copernicus‑Trademarks kontra OHIM – Blue Coat Systems [BLUECO] ítélet, T‑685/13, EU:T:2015:38, 57. pont; 2015. február 4‑i KSR kontra OHIM – Lampenwelt [Moon] ítélet, T‑374/13, EU:T:2015:69, 55. pont).
A költségekről
68 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
69 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell őt saját és az OHIM költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Petco Animal Supplies Stores, Inc.‑et kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Gervasoni | Madise |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. október 21‑i nyilvános ülésen.
Aláírások