C‑118/22. sz. ügy
NG
kontra
Direktor na Glavna direktsia „Natsionalna politsia” pri Ministerstvo na vatreshnite raboti ‑ Sofia
(a Varhoven administrativen sad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2024. január 30.
„Előzetes döntéshozatal – A természetes személyek védelme a személyes adatok bűncselekmények elleni küzdelem céljából végzett kezelése tekintetében – (EU) 2016/680 irányelv – A 4. cikk (1) bekezdésének c) és e) pontja – Adattakarékosság – A tárolás korlátozása – 5. cikk – A törlésre vagy a tárolás szükségességének rendszeres felülvizsgálatára vonatkozó megfelelő határidők – 10. cikk – Biometrikus és genetikai adatok kezelése – Feltétlen szükségesség – A 16. cikk (2) és (3) bekezdése – A törléshez való jog – Az adatkezelés korlátozása – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdése – Jogerős ítélettel elítélt, majd mentesítésben részesült természetes személy – Az adatoknak a személy haláláig történő tárolása – A törléshez vagy az adatkezelés korlátozásához való jog hiánya – Arányosság”
Jogszabályok közelítése – A természetes személyek védelme a bűnügyi személyes adatok kezelése vonatkozásában – 2016/680 irányelv – Közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyek személyes adatainak, többek között biometrikus és genetikai adatainak tárolása – Az érintett személy haláláig való ilyen tárolást abban az esetben is előíró nemzeti szabályozás, ha mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól – Az adattárolás szükségességének rendszeres felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettség hiánya – A törléshez vagy az adatkezelés korlátozásához való jog hiánya – Megengedhetetlenség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk, 52. cikk, (1) bekezdés; 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (26) preambulumbekezdés, 4. cikk, (1) bekezdés, c) és e) pont, 5. cikk, 10. cikk, 13. cikk, (2) bekezdés, b) pont, és 16. cikk, (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 39., 41–45., 48–52., 59–61., 66–72. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
A Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróság nagytanácsa a 2016/680 irányelvre(1) tekintettel határoz a jogerősen elítélt személyek személyes adatainak a bűncselekmények elleni küzdelem céljából történő tárolásának időbeli korlátairól.
NG‑t hamis tanúzás miatti nyomozás keretében felvették a rendőrségi nyilvántartásba. E nyomozás eredményeként vád alá helyezték, ezt követően pedig megállapították a bűnösségét, és egy év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A büntetés letöltését követően mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
E mentesítés alapján NG a rendőrségi nyilvántartásból való törlés iránti kérelmet nyújtott be. Ezt a kérelmet elutasították azzal az indokkal, hogy a jogerős büntetőítélet még mentesítés esetén sem szerepel az ilyen törlést megalapozó, a nemzeti jogban kimerítő jelleggel felsorolt okok között. Mivel az NG által e határozattal szemben benyújtott keresetet elutasították, NG felülvizsgálati kérelmet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé, azt állítva, hogy a 2016/680 irányelvből az következik, hogy a személyes adatok tárolása nem lehet korlátlan időtartamú. Márpedig NG szerint de facto erről van szó, ha az érintett személy egyáltalán nem kérheti a jogerős büntetőítélet alapjául szolgáló bűncselekménnyel kapcsolatban gyűjtött ilyen adatok törlését, még azt követően sem, hogy büntetését letöltötte, és mentesítésben részesült.
E körülmények között terjesztettek előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé azzal a kérdéssel, hogy a 2016/680 irányelvvel(2) – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke(3) fényében – ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyek személyes adatainak, többek között biometrikus és genetikai adatainak a rendőrhatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából történő, akár az érintett személy haláláig való tárolását, még akkor is, ha mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, anélkül hogy számára egyébként elismerné az említett adatok törléséhez vagy adott esetben a kezelésük korlátozásához való jogot.
Ítéletében a Bíróság igenlő választ ad erre a kérdésre.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság először is megjegyzi, hogy a 2016/680 irányelv olyan általános keretet állapít meg, amely lehetővé teszi többek között annak biztosítását, hogy a személyes adatok tárolása, és különösen annak időtartama az adattárolás céljainak szempontjából szükséges mértékre korlátozódjon, ugyanakkor e keret tiszteletben tartása mellett a tagállamokra bízza azon konkrét helyzetek meghatározását, amelyekben az érintett személy alapvető jogainak védelme megköveteli ezen adatok törlését, és azon időpont meghatározását, amikor e törlésnek meg kell történnie. Ezzel szemben ez az irányelv nem követeli meg, hogy a tagállamok olyan abszolút időbeli korlátokat határozzanak meg a személyes adatok tárolására vonatkozóan, amelyen túl azokat automatikusan törölni kellene.
Pontosabban, mindenekelőtt a 2016/680 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja rögzíti az „adattakarékosság” elvét, amely szerint a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a személyes adatok az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak legyenek, és a szükségesre korlátozódjanak. Ezenfelül ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy ezen adatokat olyan formában tárolják, amely az érintettek azonosítását csak az adatkezelés céljai szempontjából szükséges ideig teszi lehetővé. Ennek keretében az említett irányelv 5. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy többek között megfelelő határidőket állapítsanak meg a személyes adatok törlésére vagy tárolásuk szükségességének rendszeres felülvizsgálatára. E határidők „megfelelő” jellege mindenesetre megköveteli, hogy azok lehetővé tegyék az érintett adatok törlését abban az esetben, ha a tárolásuk az adatkezelést igazoló célokra tekintettel már nem szükséges.
Továbbá a 2016/680 irányelv 10. cikke, amely a személyes adatok különleges kategóriáinak – többek között a biometrikus és genetikai adatoknak – a kezelését szabályozza, az ilyen adatok kezelését csak akkor engedi meg, „ha arra feltétlenül szükség van”.
Végül a 2016/680 irányelv 16. cikkének (2) bekezdése bevezeti a személyes adatok törléséhez való jogot, ha az adatkezelés sérti az ezen irányelv(4) alapján elfogadott rendelkezéseket, vagy ha ezeket az adatokat az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez törölni kell.(5) Ebből következik, hogy a törléshez való ezen jog többek között akkor gyakorolható, ha a szóban forgó személyes adatok tárolása az adatkezelés célja szempontjából nem, vagy már nem szükséges, vagy ha e törlés a nemzeti jog által e célból meghatározott határidő tiszteletben tartásához szükséges.
Másodszor a Bíróság megjegyzi, hogy a jelen ügyben a rendőrségi nyilvántartásban szereplő, közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alá vont személyek személyes adatait kizárólag operatív nyomozási tevékenység céljából, konkrétabban a más bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás során gyűjtött adatokkal való összehasonlítás céljából tárolják. E tekintetben azonban a „közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény” fogalma különösen általános jellegű, és nagyszámú bűncselekményre alkalmazható, azok jellegétől és súlyosságától függetlenül. Márpedig az ilyen bűncselekmény miatt jogerősen elítélt valamennyi személy esetében nem azonos mértékű annak kockázata, hogy más bűncselekményekben is érintettek, ami igazolhatná az adataik tárolásának egységes időtartamát. Így bizonyos esetekben olyan tényezőkre tekintettel, mint az elkövetett bűncselekmény jellege és súlya, illetve a visszaesés hiánya, az elítélt által jelentett veszély nem feltétlenül igazolja azt, hogy az adatait az e célból létrehozott nemzeti rendőrségi nyilvántartásban a haláláig tárolják, ugyanis már nem áll fenn a tárolt adatok és az elérni kívánt cél közötti szükséges összefüggés. Ennélfogva ilyen esetekben a tárolásuk nem felel meg az adattakarékosság elvének, és meghaladja a kezelésük céljainak eléréséhez szükséges időtartamot.
Továbbá, mivel a személyes adatoknak a szóban forgó rendőrségi nyilvántartásban való tárolása biometrikus és genetikai adatokra is kiterjed, a Bíróság pontosítja, hogy kétségtelen, hogy a jogerős büntetőítélettel elítélt személyek ilyen adatainak – akár halálukig történő – tárolása feltétlenül szükséges(6) lehet, többek között annak érdekében, hogy lehetővé váljon a más bűncselekményekben való esetleges részvételük vizsgálata, és ezáltal e bűncselekmények elkövetőinek büntetőeljárás alá vonása és elítélése. Ezen adatok tárolása azonban csak akkor felel meg ennek a követelménynek, ha figyelembe veszi a jogerős büntetőítélet alapjául szolgáló bűncselekmény jellegét és súlyát, vagy más olyan körülményeket, mint például a bűncselekmény elkövetésének sajátos körülményeit, más folyamatban lévő eljárásokkal való esetleges kapcsolatát, vagy az elítélt személy előéletét, illetve profilját. Következésképpen, abban az esetben, ha a nemzeti szabályozás – az alapügy tárgyát képező szabályozáshoz hasonlóan – előírja, hogy az érintett személynek a rendőrségi nyilvántartásba bejegyzett biometrikus és genetikai adatait jogerős elítélése esetén az adott személy haláláig kell tárolni, ezen adattárolás hatálya az adatkezelés céljai szempontjából túlzott mértékű.
Végül, ami egyrészt a megfelelő határidők megállapításának kötelezettségét(7) illeti, valamely határidő – különösen a közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt valamennyi személy biometrikus és genetikai adatainak tárolása tekintetében – csak akkor tekinthető „megfelelőnek”, ha figyelembe veszi az ilyen tárolási időtartamot szükségessé tevő releváns körülményeket. Következésképpen, még ha a tárolt adatok törlése kapcsán az érintett személy halálának bekövetkezésére való hivatkozás „határidőnek” minősülhet is, az ilyen határidő csak az azt kellőképpen igazoló különleges körülmények között tekinthető „megfelelőnek”. Márpedig nyilvánvalóan nem ez a helyzet, ha ez általános jelleggel és különbségtétel nélkül alkalmazandó minden jogerősen elítélt személyre. Kétségtelen, hogy a tagállamok feladata annak eldöntése, hogy a határidőket az említett adatok törlésére vagy tárolásuk szükségességének rendszeres felülvizsgálatára vonatkozóan határozzák‑e meg.(8) Mindazonáltal az ilyen rendszeres felülvizsgálat kapcsán meghatározott határidő „megfelelő” jellege megköveteli, hogy e határidő lehetővé tegye a szóban forgó adatok törlését abban az esetben, ha a tárolásuk már nem szükséges. Márpedig ez a követelmény nem teljesül, ha a szabályozás az adatok törlését kizárólag az érintett személy halála esetén teszi lehetővé.
Másrészt a 2016/680 irányelvnek az adatok törléséhez és kezelésük korlátozásához való jogra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos garanciákat előíró rendelkezéseivel szintén ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személy számára e jogok gyakorlását.