Language of document : ECLI:EU:T:2016:69

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2016. február 4.(*)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A kicktipp közösségi szóvédjegy bejelentése – A korábbi nemzeti KICKERS szóvédjegy – A 2868/95/EK rendelet 19. szabálya – A 2868/95 rendelet 98. szabályának (1) bekezdése – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A T‑135/14. sz. ügyben,

a Kicktipp GmbH (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviseli: A. Dreyer ügyvéd)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: I. Harrington, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:

a Società Italiana Calzature Srl (székhelye: Milánó [Olaszország], képviseli: G. Cantaluppi ügyvéd),

az OHIM második fellebbezési tanácsának a Società Italiana Calzature Srl és a Kicktipp GmbH közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2013. december 12‑én hozott határozata (R 1061/2012‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: A. Dittrich elnök (előadó), J. Schwarcz és V. Tomljenović bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. február 20‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2014. május 27‑én benyújtott ellenkérelmére,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2014. június 24‑én benyújtott ellenkérelmére,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2014. október 7‑én benyújtott válaszra,

tekintettel a felek által a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszokra,

tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárásáról való értesítéstől számított egy hónapos határidőn belül nem kérték tárgyalás kitűzését, és ennélfogva a Törvényszék úgy döntött, hogy 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján a kereset elbírálására az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

[omissis]

 A felek kérelmei

16      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.

17      Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

18      A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet, és hagyja helyben a megtámadott határozatot, akárcsak a felszólalási osztály 2012. április 5‑i határozatát;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére, ideértve az OHIM fellebbezési tanácsa és felszólalási osztálya előtti eljárásban felmerült költségeket is.

 A jogkérdésről

[omissis]

 2. Az ügy érdeméről

[omissis]

 A 2868/95 rendelet 19. szabálya (1) és (2) bekezdésének megsértésére alapított, első jogalapról

[omissis]

 Az első jogalap megalapozottságáról

[omissis]

 – Arról a kérdésről, hogy a megújítási igazolás bemutatása elegendő lehet‑e azon védjegy létezésének, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyításához, amelyre a felszólalást alapítják

55      A felperes hangsúlyozza, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint a felszólalónak be kell nyújtania a felszólalás alapját képező védjegy lajstromozási igazolásának másolatát, és adott esetben annak legújabb megújítási igazolásának másolatát, miközben a beavatkozó fél csak a megújítási igazolást nyújtotta be.

56      Azt kell megállapítani, hogy a beavatkozó fél valóban nem nyújtotta be a korábbi védjegy lajstromozási igazolását. Ugyanis, a felszólalási beadvány mellékleteként csupán a legújabb megújítási kérelemre vonatkozó igazolást nyújtotta be, a 2010. november 8‑i beadványának mellékleteként pedig egy megújítási igazolást.

57      Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének első mondata szerint a felszólalónak be kell nyújtania „a korábbi védjegye létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát”. A 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének második mondata arra utal, hogy a felszólalónak mely bizonyítékokat kell „különösen” benyújtania.

58      A 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének a) pontja ii. alpontjának francia nyelvű változata szerint a felszólalónak a közösségi védjegytől eltérő korábbi lajstromozott védjegy lajstromozási igazolását „és” adott esetben legújabb megújítási igazolását kell benyújtania. E megszövegezés alapján tehát a felszólalónak főszabály szerint be kell nyújtania a lajstromozási igazolást, akkor is, ha benyújtja a megújítási igazolást. E rendelet többi nyelvi változata azt erősíti meg, hogy főszabály szerint a lajstromozási igazolást is be kell nyújtani, hiszen e nyelvi változatok szintén az „és” kötőszó megfelelőit tartalmazzák, például az angolban az „and” kötőszót, a spanyolban az „y” kötőszót, az olaszban az „ed” kötőszót, a portugálban az „e” kötőszót, a hollandban pedig az „en” kötőszót.

59      Kétségtelen viszont, hogy a 2868/95 rendelet német nyelvű változatában a 19. szabály (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja az „oder” (vagy) kötőszót alkalmazza. Ugyanakkor, figyelemmel arra, hogy a szóban forgó rendelkezés francia, angol, spanyol, olasz, portugál és holland változata egyaránt az „és” kötőszót vagy annak adott nyelvi megfelelőjét tartalmazza, annak a körülménynek, hogy a német változat az „oder” kötőszót alkalmazza, nincs döntő jelentősége.

60      A 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának utolsó mondatrésze szerint a felszólaló „a védjegyet lajstromba vevő igazgatási szerv által kibocsátott egyenértékű dokumentum másolatát” is benyújthatja.

61      E tekintetben felmerül a kérdés, hogy az egyenértékű dokumentum benyújtásának lehetősége kizárólag a megújítási igazolásra vonatkozik‑e, vagy pedig mindkét említett igazolás benyújtásának kötelezettségére, vagyis mind a lajstromozási, mind a megújítási igazolásra. Nyelvtani szempontból mindkét értelmezés lehetséges. Ugyanis a „ha a védjegyet lajstromba vették, a megfelelő lajstromozási igazolás és adott esetben a legújabb megújítási igazolás másolata, amely feltünteti, hogy a védjegy oltalmának időtartama meghaladja az (1) bekezdésben említett határidőt és annak bármilyen meghosszabbítását, vagy a védjegyet lajstromba vevő igazgatási szerv által kibocsátott egyenértékű dokumentum másolata” szövegű mondatrészben az „egyenértékű dokumentum” elem vonatkozhat akár mindkét elemre, nevezetesen mind a lajstromozási igazolásra, mind a megújítási igazolásra, vagy vonatkozhat csupán a második elemre.

62      E rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az egyenértékű dokumentum benyújtásának lehetősége nem csak a megújítási igazolásra vonatkozik, hanem mind a lajstromozási igazolásra, mind a megújítási igazolásra. Ugyanis, a lajstromozási igazolás benyújtására vonatkozó követelmény nem önmagában vett célt szolgál, hanem arra szolgál, hogy lehetővé tegye az OHIM számára, hogy hitelt érdemlő bizonyíték álljon rendelkezésére azon védjegy létezésére vonatkozóan, amelyre a felszólalást alapítják. Emlékeztetni kell arra, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy a felszólalónak be kell nyújtania a korábbi védjegye létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének „bizonyítékát”, továbbá arra, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének második mondata csupán egy pontosítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen iratokat kell e „bizonyíték” szolgáltatása érdekében benyújtani. A 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének teleologikus értelmezése alapján tehát arra lehet következtetni, hogy végeredményben azon van a lényeg, hogy hitelt érdemlő „bizonyíték” álljon az OHIM rendelkezésére a felszólalás alapját képező korábbi védjegy létezésére, érvényességére és oltalmának terjedelmére vonatkozóan.

63      Az ugyanazon információkat tartalmazó dokumentum benyújtása, mint amelyek az illetékes hatóságtól származó lajstromozási igazolásban is szerepelnek, eleget tesz e követelménynek. Nem követelhető meg a felszólalótól, hogy lajstromozási igazolást nyújtson be, amikor benyújt egy, az ugyanezen hatóságtól származó dokumentumot, amely ennélfogva éppen annyira hiteles, mint maga a lajstromozási igazolás, és az összes szükséges információt tartalmazza.

64      Így tehát benyújtható „egyenértékű dokumentum” is, amely ugyanúgy megfelel, mint a lajstromozási igazolás vagy a megújítási igazolás. Az is lehetséges, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett második elem, nevezetesen a megújítási igazolás képezi az első elem, vagyis a lajstromozási igazolás „egyenértékű dokumentumát”. Ugyanis, amikor a megújítási igazolás a felszólalás alapját képező védjegy létezésére, érvényességére és oltalmának terjedelmére vonatkozóan az összes szükséges információt tartalmazza, e dokumentum benyújtása képezi a felszólalónak az 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének első mondata értelmében vett „korábbi védjegye létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát”. Emlékeztetni kell arra, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének teleologikus értelmezése alapján a dokumentum tartalma a meghatározó, valamint az a tény, hogy az az illetékes hatóságtól származik.

65      Az előbbiekből következik, hogy a megújítási igazolás benyújtása elegendő a felszólalás alapját képező védjegy létezésének, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyításához, amennyiben minden ezzel kapcsolatos szükséges információt tartalmaz.

[omissis]

 – A felszólalási beadványhoz mellékelt dokumentumok elégséges mivoltáról

[omissis]

71      A felperes e tekintetben hangsúlyozza, hogy a 2868/95 rendelet 98. szabályának (1) bekezdése szerint, ha valamely irat fordítását kell benyújtani, a fordításnak azonosítania kell azt az iratot, amelyre hivatkozik, és követnie kell az eredeti irat felépítését és tartalmát.

72      A jelen esetben a beavatkozó fél által szolgáltatott fordítás nem tartalmaz kifejezett utalást arra, hogy melyik az az eredeti irat, amelynek a fordítását tartalmazza. Ugyanakkor, ilyen kifejezett utalásra nincs szükség azon irat beazonosításához, amelyre a fordítás vonatkozik, amennyiben az eredeti iratot és a fordítást együtt nyújtják be. A jelen esetben az OHIM ügyirataiból kiderül, hogy a fordítás közvetlenül az eredeti irat után szerepel. E körülményekre tekintettel nincs kétség azt illetően, hogy a fordítás melyik eredeti dokumentumra vonatkozik.

[omissis]

74      Hangsúlyozni kell, hogy amikor a megújítást megfelelő időn belül kérelmezték, de az illetékes hatóság még nem döntött a kérelemről, elegendő a kérelem benyújtásának igazolását benyújtani, amennyiben az az illetékes hatóságtól származik, és a védjegy lajstromozására vonatkozó valamennyi olyan szükséges információt tartalmaz, amely a lajstromozási igazolásból kiderülne. Ugyanis, ha a felszólalás alapját képező védjegy oltalmát még nem újították meg, a védjegyjogosult nem fogja tudni benyújtani a megújítási igazolást, így őt nem lehet szankcióval sújtani azon időtartam miatt, amelyre az illetékes hatóságnak a kérelméről való döntéshez szüksége van. Ugyanezen elgondolás derül ki egyébként a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjából is, amely szerint, ha a védjegyet még nem lajstromozták, elegendő benyújtani a bejelentés benyújtására vonatkozó igazolás másolatát.

75      Ezzel szemben, amikor a felszólalás alapját képező védjegyet már lajstromozták, a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint nem elegendő a bejelentés benyújtására vonatkozó igazolás benyújtása. Ilyen esetben már a lajstromozási igazolást vagy az azzal egyenértékű dokumentumot kell benyújtani. Ugyanezen elgondolás alapján szintén nem elegendő a megújítási kérelem benyújtását tanúsító igazolás benyújtása olyankor, ha a megújítás már megtörtént.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2013. december 12‑i határozatát (R 1061/2012‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)      Az OHIM viseli a saját költségeit, valamint a Kicktipp GmbH részéről felmerült költségeket.

3)      A Società Italiana Calzature Srl viseli a saját költségeit.

Dittrich

Schwarcz

Tomljenović

Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. február 5‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: angol.


1 A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.