A Rayonen sad Lukovit (Bulgária) által 2022. március 18 -án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – büntetőeljárás

(C-209/22. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Rayonen sad Lukovit

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

Rayonna prokuratura Lovech, teritorialno otdelenie Lukovit

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló 2013/48/EU irányelv¹ és a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU irányelv² hatálya alá tartoznak-e az olyan helyzetek, amelyekben a kábítószer birtoklásával kapcsolatos bűncselekmény kivizsgálása során motozás és lefoglalás formájában kényszerintézkedéseket foganatosítanak azzal a természetes személlyel szemben, akiről a rendőrség azt feltételezi, hogy kábítószert birtokol?

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén milyen jogállássál rendelkezik az ilyen személy az irányelvek értelmében, ha a nemzeti jog nem ismeri a „gyanúsított” jogintézményét, és az érintett személyt nem nyilvánították „vádlottá” hivatalos értesítés útján, és biztosítani kell-e az ilyen személy számára a tájékoztatáshoz és az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot?

Lehetővé teszi-e a jogszerűség és az önkényesség tilalmának elve a Nakazatelno-protsesualen kodeks (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv) 219. cikkének (2) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti szabályozást, amely szerint a nyomozó hatóság valamely személyt az ellene irányuló első nyomozási cselekményről készült jegyzőkönyvvel is vádlottá nyilváníthat, ha a nemzeti jog nem ismeri a „gyanúsított” jogintézményét, és a védelemhez való jog a nemzeti jog szerint csak a formális „vádlottá” nyilvánítás pillanatától áll fenn, amely viszont a nyomozó hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, és sérti-e az ilyen nemzeti eljárás az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog tényleges gyakorlását és lényegét a 2013/48/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében véve?

Lehetővé teszi-e az uniós jog hatékony érvényesülésének elve az olyan nemzeti gyakorlatot, amely szerint a bizonyításfelvétel céljából foganatosított kényszerintézkedések – többek között a nyomozás során foganatosított motozás és lefoglalás – bírósági felülvizsgálata keretében nem vizsgálható, hogy megvalósult-e a gyanúsítottak és a vádlottak számára az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikke, a 2013/48/EU irányelv és a 2012/13/EU irányelv által biztosított alapvető jogok kellően súlyos megsértése?

Lehetővé teszi-e a jogállamiság elve az olyan nemzeti rendelkezéseket és ítélkezési gyakorlatot, amelyek szerint a bíróság nem vizsgálhatja felül valamely személy vádlottá nyilvánítását, holott éppen és kizárólag e formális aktustól függ, hogy megillet-e valamely természetes személyt a védelemhez való jog, ha nyomozás céljából kényszerintézkedéseket foganatosítanak vele szemben?

____________

¹ HL 2013. L 294., 1. o.

¹ HL 2012. L 142., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 39., 28. o.