A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2007. február 1.
F‑42/05. sz. ügy
Francisco Rossi Ferreras
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – A 2003. évi értékelési időszak – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F. Rossi Ferreras a 2003. január 1‑jétől december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó, 2004. július 22‑én elkészített szakmai előmeneteli jelentésnek megsemmisítését kéri, valamint a Bizottság kötelezését a nála állítólagosan felmerült károk megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Határozati jelleget nélkülöző magatartással okozott kár megtérítése iránti kérelem
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Elfogadhatósági feltételek – Eljárásgátló jelleg
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. Az értékelő jelentések tartalmának közösségi bíróság általi felülvizsgálata az eljárás szabályszerűségének, a tények pontosságának, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik.
(lásd a 33. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑18/93. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1994. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑215. és II‑681. o.) 45. pontja; T‑179/02. sz., Pflugradt kontra EKB ügyben 2003. május 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑149. és II‑733. o.) 46. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke keretében a határozati jelleget nélkülöző magatartás – amilyen a lelki zaklatás – következtében keletkezett kár megtérítése iránti keresetet két lépésből álló közigazgatási eljárásnak kell megelőznie. Az érdekeltnek először is a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján kérelmet kell intéznie a kinevezésre jogosult hatósághoz, amelyben felszólítja az adminisztrációt az említett kár megtérítésére. Csupán e kérelem kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása minősül sérelmet okozó aktusnak, amellyel szemben panasz benyújtására van lehetőség, és kizárólag e panaszt kifejezetten vagy hallgatólagosan elutasító határozat meghozatala esetén lehet kártérítési keresetet indítani az Elsőfokú Bíróság előtt.
(lásd a 58–61. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 200/87. sz., Giordani kontra Bizottság ügyben 1989. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 1877. o.) 22. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑79/92. sz., Ditterich kontra Bizottság ügyben 1994. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑289. o. és II‑907. o.) 41. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑194/00. sz., Antas de Campos kontra Parlament ügyben 2002. május 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑59. és II‑279. o.) 72. pontja; T‑200/02. sz., Tsarnavas kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 48. pontja; F‑3/05. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2006. május 15‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑9. és II‑A‑1‑33. o.) 48. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében lefektetett szabályok közrendi jellegűek, alkalmazásuk nem tehető a felek vagy a bíróság akaratától függővé. Következésképpen az a körülmény, hogy valamely intézmény a panaszt kifejezetten elutasító határozatában nem hivatkozott az abban szereplő kártérítési kérelem elfogadhatatlanságára, nem fosztja meg az adminisztrációt attól a lehetőségtől, hogy a bírósági eljárás során elfogadhatatlansági kifogást terjesszen elő, és nem mentesíti az Elsőfokú Bíróságot azon kötelezettsége alól, hogy ellenőrizze a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének tiszteletben tartását.
(lásd a 62. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑209/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑243. és II‑1211. o.) 47. pontja.