A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2007. április 17.
F‑44/06. és F‑94/06. sz. egyesített ügyek
C
és
F
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – A személyzeti szabályzat 78. cikke – Rokkantsági nyugdíj – Az Elsőfokú Bíróság ítéletének végrehajtása – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben a felperes a következőket kéri: az F‑44/06. sz. ügyben egyfelől az Elsőfokú Bíróság T‑376/02. sz., O kontra Bizottság ügyben (amelyben ugyancsak a jelen ügy felperese nyújtott be keresetet) 2004. november 23‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑349. o. és II‑1595. o.) végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalát megtagadó 2005. június 13‑i bizottsági határozat, valamint a felperest nyugdíjba helyező és a személyzeti szabályzat 2004. május 1‑je előtt hatályos változata 78. cikke második bekezdésének megfelelő rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapító, 2002. február 1‑jére visszamenőleges hatályú, 2006. február 23‑i bizottsági határozat megsemmisítése, másfelől a Bizottság 15 000 euró összegű kártérítés fizetésére kötelezése az ésszerű határidő tiszteletben tartásának elve megsértése miatt; az F‑94/06. sz. ügyben az említett 2006. február 23‑i határozat megsemmisítése, valamint a Bizottság 15 000 euró kártérítés fizetésére kötelezése.
Határozat: Az Európai Közösségek Bizottsága köteles a felperesnek 2000 euró kártérítést fizetni az őt ért nem vagyoni kárért. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Közösségek Bizottsága maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az F‑44/06. sz., C kontra Bizottság és az F‑94/06. sz., F kontra Bizottság ügy felperese költségeinek kétharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség
(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 53. cikk; VIII. melléklet, 14. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem
(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtására vonatkozó kötelezettség megsértése
(EK 233. cikk)
1. A felperest nyugdíjba helyező és rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapító határozatot kizárólag a jogi alapjának megválasztására vonatkozó hiba miatt megsemmisítő, de a határozathozatali eljárásának nem minden szakaszát érintő ítélet végrehajtása érdekében a kinevezésre jogosult hatóságnak a jogi alap megválasztására vonatkozóan elkövetett hibát kiküszöbölő új határozatot kell hoznia, azonban nem köteles arra, hogy az érintettet visszamenőlegesen aktív állományba helyezze, vagy arra, hogy kizárólag jövőbeli hatályú határozatot fogadjon el, amivel tagadná, hogy a felperes betegségének és rokkantságának fennállását, holott ezt a megsemmisített határozatban megfelelően megállapította. Ennélfogva a kinevezésre jogosult hatóság az ítélet jogereje és az EK 233. cikk megsértése nélkül visszamenőlegesen meghatározhatja a felperest a megsemmisített határozat meghozatala hónapjának utolsó napjától nyugdíjba helyező és a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát a személyzeti szabályzat 53. cikkének és VIII. melléklete 14. cikkének megfelelően a következő naptári hónap első napjától megállapító új határozat joghatásait.
Végül a kinevezésre jogosult hatóságnak – annyiban, amennyiben jogszerű határozatot kell hoznia a bíróság által megsemmisített határozat helyett – a jogi alap megválasztását illetően lehetősége van arra, hogy a személyzeti szabályzatnak a megsemmisített határozat idején hatályban volt rendelkezéseit alkalmazza, ne pedig az új határozat elfogadása időpontjában hatályos, módosított rendelkezéseket.
(lásd a 42. és 46–49. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑305/94., T‑306/94., T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑931. o.) 189. pontja és az idézett ítélkezési gyakorlat; T‑376/02. sz., O kontra Bizottság ügyben 2004. november 23‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑349. o. és II‑1595. o.).
2. A felperest a nem ésszerű végrehajtási határidő vagy a javára meghozott ítéletet végrehajtó bármilyen intézkedés teljes hiánya miatt ért károk megtérítése iránti kérelem közvetlenül kapcsolódik az azon határozat megsemmisítése iránti kérelemhez, amellyel az adminisztráció végre kívánja hajtani az említett ítéletet, és ennélfogva elfogadható még akkor is, ha a kártérítésre vonatkozóan nem nyújtottak be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti előzetes kérelmet, hanem azt első alkalommal az említett határozattal szembeni panasz keretében nyújtották be. Ugyanis, még ha e kártérítési kérelem sorsa nem is függ feltétlenül a megsemmisítés iránti kérelem sorsától, e helyzetben – amelyben a tisztviselő úgy ítéli meg, hogy az adminisztráció még nem hozta meg a közösségi bíróság által megkövetelt intézkedéseket – a kártérítési kérelmet nem lehet attól a kérdéstől függetlenül megítélni, hogy az adminisztráció a már elfogadott aktusokkal eleget tett‑e az ítéletnek, mivel, ha ezek az aktusok nem felelnek meg a felperes javára hozott ítéletből fakadó követelményeknek, az csak erősíti az ésszerű határidő tiszteletben tartásának elmaradása miatti kártérítési igényt. A felperest tehát nem lehet úgy tekinteni, mint aki kártérítési kérelmét kizárólag az ítéletet végrehajtó intézkedések késedelmes meghozatalára alapozta, mellőzve ezen intézkedések bárminemű tartalmi kritikáját.
Egyébiránt az adminisztráció megsemmisítést kimondó ítélet esetén köteles cselekedni és magától meghozni az ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, anélkül hogy a tisztviselőtől erre vonatkozó kérelem benyújtását lehetne követelni. E tekintetben az adminisztráció tétlensége úgy értelmezhető, hogy elmulasztotta meghozni az EK 233. cikkben előírt intézkedéseket, vagyis – analógia útján – a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében az e szabályzatban előírt intézkedéseket, és e tétlenség sérelmet okozó aktusnak minősül, amellyel szemben a tisztviselő három hónapon belül panasszal élhet. Ha tehát nem ésszerű végrehajtási határidő miatt vagy az ítélet végrehajtására irányuló bármilyen intézkedés hiánya miatt kártérítést kérnek, a pert megelőző eljárás szabályszerűsége nem függhet attól, hogy a tisztviselő nyújtott‑e be kérelmet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján.
Ezenfelül ellentétes lenne az ésszerű határidő tiszteletben tartásának elvéből fakadó pergazdaságossági követelményekkel azt megkövetelni, hogy a javára szóló megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtását kérő tisztviselő egyfelől nyújtson be panaszt az adminisztrációnak az ítélet hibás végrehajtását jelentő határozatával szemben, másfelől a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtson be külön kártérítési kérelmet, amely kérelem adminisztráció általi elutasítás esetén panaszt is be kellene nyújtania.
(lásd az 55–58. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑6/91. sz., Pfloeschner kontra Bizottság ügyben 1992. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑141. o.) 22. pontja; T‑65/91. sz., White kontra Bizottság ügyben 1994. január 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑9. o. és II‑23. o.) 91. és 92. pontja; T‑18/93. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1994. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑215. o. és II‑681. o.) 59. pontja; T‑15/96. sz., Liao kontra Tanács ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑329. o. és II‑897. o.) 61. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑91/05. sz., Frankin és társai kontra Bizottság ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑25. o. és II‑A‑1‑83. o.) 22. pontja.
3. Az adminisztráció a felelősségét megalapozó közszolgálati kötelességszegést követ el, ha anélkül, hogy különösebb értelmezési problémákkal vagy az ítélet végrehajtásának akadályozására alkalmas gyakorlati nehézségekkel szembesülne, ésszerű határidőn belül nem hozza meg az ítélet végrehajtását biztosító intézkedéseket. Az a tény, hogy az érintett az ítéletben előírtaktól eltérő intézkedések elfogadását kéri, nem igazolhatja a konkrét végrehajtási intézkedések meghozatalának adminisztráció általi megtagadását.
E megtagadás veszélyezteti azt a bizalmat, amellyel a jogalanyoknak a – különösen a közösségi bíróságok határozatainak tiszteletben tartásán alapuló – közösségi bírósági rendszer tekintetében kell rendelkezniük, és önmagában, bármilyen esetlegesen általa okozott vagyoni kártól függetlenül, nem vagyoni kárt okoz azon félnek, akinek javára az ítélet szól.
(lásd a 63., 64., 66., 67. és 69. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑11/00. sz., Hautem kontra EBB ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., II‑4019. o.) 51. pontja.