T‑387/07. sz. ügy

Portugál Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„ERFA – Pénzügyi támogatás csökkentése – Portugáliában a helyi beruházásra nyújtott globális szubvenció – Megsemmisítés iránti kereset – Ténylegesen felmerült kiadások – Választottbírósági kikötés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

(EK 253. cikk)

2.      Gazdasági és társadalmi kohézió – Szerkezeti beavatkozások – A helyi beruházásokra nyújtott globális szubvenció

(4253/88 tanácsi rendelet, 21. cikk, (1) bekezdés)

3.      Gazdasági és társadalmi kohézió – Szerkezeti beavatkozások – Az Unió általi finanszírozás – A támogatás nyújtásáról szóló határozatból közvetlenül eredő összeg – A Bizottság és a pénzügyi támogatás kezelésével megbízott közvetítő szervezet között megkötött, választottbírósági kikötést tartalmazó megállapodás – A megállapodás teljesítésével kapcsolatos esetleges szabálytalanságokra vonatkozó jogvitáknak a választottbírósági kikötés hatálya alól történő kizárása

(4253/88 tanácsi rendelet, 20. cikk, (1) bekezdés és 21. cikk, (1) bekezdés, 4254/88 tanácsi rendelet, 6. cikk, (2) bekezdés)

1.      Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást az adott ügy természetéhez kell igazítani, valamint világosan és egyértelműen kell megfogalmazni a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye.

Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikkben felsorolt követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett témára vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni.

(vö. 58. pont)

2.      A Bizottság és a helyi beruházásokra nyújtott támogatás kezelésével megbízott közvetítő szervezet között az e támogatás nyújtásának és felhasználásának feltételeit megállapító megállapodás nem értelmezhető úgy, mint amely ellentétes a szóban forgó szubvencióra irányadó közösségi szabályokkal.

Márpedig a 2052/88 rendeletnek egyrészt a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, másrészt az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 4253/88 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az e rendelet rendelkezései alapján nyújtott pénzügyi támogatás kifizetése kizárólag a ténylegesen felmerült kiadásokra vonatkozhat.

Valamely globális szubvenció keretében a „ténylegesen felmerült kiadások” fogalma meghatározható a strukturális alapok közösségi keretében megtalálható különös rendelkezéseken keresztül. A kamattámogatási rendszerekben a közvetítő előnyös feltételek mellett nyújt kölcsönt a végső kedvezményezettnek. A kamattámogatást a piaci kamatok és a végső kedvezményezettek által ténylegesen kifizetett kamatok közötti különbözet képezi. A kamattámogatások tehát ténylegesen akkor merülnek fel, amikor a kamatok kifizetése esedékessé válik, ami akár több évig is eltarthat. Így a kamattámogatások követik a kamatoknak a kölcsönök időtartama alatt a végső kedvezményezettek általi kifizetését. Következésképpen – önmagában a 4253/88 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése szempontjából – a kamattámogatások az azokkal kapcsolatos kamatrészletek kifizetésének időpontjában ténylegesen felmerült kiadásoknak tekinthetők.

A valamely támogatás kezelésével megbízott szervezet és e támogatás végső kedvezményezettei között megkötött kölcsönszerződésekből eredő pénzügyi kötelezettségek puszta megléte nem elegendő tehát ahhoz, hogy a támogatás nyújtásáról szóló határozatban rögzített, a költségek elszámolásának határnapját követően kifizetendő kamattámogatásokat a 4253/88 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében vett ténylegesen felmerült kiadásoknak lehessen tekinteni. Egyrészről ugyanis – e rendelkezés szempontjából – e szerződések megkötésekor mindössze a kölcsönszerződés szerződő felei közötti kötelezettségek állnak fenn, amelyeket meg kell különböztetni az e kötelezettségek teljesítése céljából ténylegesen felmerült kiadásoktól. Másrészről, mivel a szubvenció nyújtásáról szóló határozatból kitűnik, hogy a kiadások elszámolása nem a kölcsönszerződésekből eredő kötelezettségekre, hanem az e szerződésekből eredően ténylegesen felmerült kiadásokra vonatkozik, e kiadások kizárólag a kamatrészletek végső kedvezményezettek általi kifizetésének időpontjában ténylegesen felmerült kamattámogatások lehetnek.

(vö. 81–83., 87., 98. pont)

3.      A 2052/88 rendeletnek egyrészt a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, másrészt az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 4253/88 tanácsi rendelet 20. cikkének (1) bekezdéséből és 21. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, az e rendelet rendelkezései alapján nyújtott pénzügyi támogatások kifizetésére az érintett fellépés jóváhagyásáról szóló határozat alapján megtett költségvetési kötezelezettségvállalásoknak megfelelően kerül sor. Mivel a támogatás összege a támogatás nyújtásáról szóló határozatból következik, a Bizottság és a támogatás kezelésével megbízott szervezet között – a 2052/88 rendeletnek az ERFA tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről szóló 4254/88 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően – megkötött, a támogatás felhasználása bizonyos szabályainak megállapítására irányuló megállapodás nem róhat pénzügyi kötelezettséget a Közösségre.

E feltételek mellett az említett megállapodás teljesítésével kapcsolatos esetleges szabálytalanságokra vonatkozó jogvita nem tartozik az abban rögzített választottbírósági kikötés hatálya alá.

(vö. 115. pont)