Language of document : ECLI:EU:F:2010:48

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2010. június 9.

F‑56/09. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Kártérítési kereset – Az adminisztráció belépése a tisztviselő szolgálati lakásába – A lakóhely és a magánélet tiszteletben tartása”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio lényegében többek között egyrészt a Bizottság azon határozatának jogilag nem létezővé nyilvánítását vagy megsemmisítését kéri, amely elutasította a felperes azon károk megtérítése iránit kérelmét, amelyek abból következően érték őt, hogy a Bizottság alkalmazottai 2002. április 8‑án jogellenesen beléptek a felperes luandai szolgálati lakásába és jogellenesen fényképeket és feljegyzéseket készítettek a felperes személyes tárgyairól, másrészt kéri az említett károk megtérítését.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot L. Marcuccio részére 5000 euró megfizetésére. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2008. szeptember 11‑i határozatát annyiban, amennyiben az elutasította L. Marcuccio 2008. április 4‑i, fényképek megküldése, fényképek megsemmisítése, valamint az e megsemmisítésre vonatkozó tájékoztatás adása iránti kérelmét. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság a saját költségein felül köteles viselni a felperes költségeinek egynegyed részét. A felperes viseli saját költségeinek háromnegyed részét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A kártérítési kérelmet elutasító pert megelőző határozat megsemmisítése iránti kérelem – A kártérítési kérelemhez képest önálló jelleget nem mutató kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A szervezeti egységek belső szervezési intézkedései – Kizártság – Az említett intézkedések káros következményeinek orvoslása iránti kereset – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Elvek – Alapvető jogok – A természetes személyeknek a lakóhely sérthetetlenségéhez fűződő joga – A közhatalom önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem – Az adminisztrációnak a tisztviselő szolgálati lakásába az eljárási alakszerűségek tiszteletben tartása nélkül való belépése – Megsértés – Közszolgálati kötelességszegés

(EUMSZ 6. cikk, (2) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Pénzügyi kötelezettségeket tartalmazó határozat – Végrehajtási módok – Beszámítás – Feltétel

(EK 256. cikk; személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 46. cikk)

5.      Tisztviselők – Kereset – Tárgy

(EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk)

6.      Eljárás – Költségek – A pernyertes fél kötelezése a saját költségei egy részének viselésére

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 89. cikk, 2. §)

1.      Az intézmény kártérítési kérelmet elutasító határozata a Közszolgálati Törvényszék előtti, felelősség megállapítása iránti keresetet megelőző, előzetes közigazgatási eljárás szerves része, és annak hatása csupán az, hogy lehetővé teszi a tisztviselő számára, hogy kártérítési kérelmével a Közszolgálati Törvényszékhez forduljon. Következésképpen az e határozat jogilag nem létezővé nyilvánítása vagy másodlagosan megsemmisítése iránti kérelem nem értékelhető önállóan, a kártérítési kérelemtől elkülönülten.

(lásd a 30. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑90/95. sz., Gill kontra Bizottság ügyben 1997. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑471. o. és II‑1231. o.) 45. pontja; T‑77/99. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑61. o. és II‑293. o.) 68. pontja; T‑209/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑243. o. és II‑1211. o.) 32. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑102/08. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2010. március 25‑én hozott végzésének 23. pontja.

2.      A kártérítési kereset keretében, a kártérítési kérelem alátámasztására teljesen elfogadható a tisztviselőnek a sérelmet okozó aktusnak nem minősülő, gyakorlati jellegű intézkedések szabálytalanságára való hivatkozása, mivel a tisztviselő nem ezen intézkedések megsemmisítését kéri, hanem azok káros következményeinek orvoslását.

(lásd a 41. pontot)

3.      A természetes személyeknek a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alapvető joga – a tagállamok jogrendjének közös alapelve, amelyet kimond az emberi jogok európai egyezményének 8. cikke, amelyre az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése hivatkozik – védelmet biztosít a közhatalomnak bármely személy magántevékenységeibe történő önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szemben, így e beavatkozásnak valamennyi tagállam jogrendjében jogilag megalapozottnak kell lennie, és azt törvény által előírt indokokkal kell igazolni.

„Lakásnak” kell tekinteni az olyan lakóhelyet, amelyet az adminisztráció a tisztviselő tevékenységi helyén, kizárólag lakás céljára bocsátott a tisztviselő rendelkezésére. Az a körülmény, hogy a betegszabadságon lévő érdekelt ideiglenesen valamely más tagállamban tartózkodik, nem bír jelentőséggel, mivel az ilyen távollét nem vonja maga után a tisztviselő érdekei központjának áthelyeződését.

Következésképpen, ha az adminisztráció belép a tisztviselő szolgálati lakásába anélkül, hogy ez utóbbit erről tájékoztatná, vagy, a fortiori, esetleges ellenvetéséről érdeklődne, megsérti a tisztviselőnek a vagyontárgyai, lakása és magánélete tiszteletben tartásához fűződő jogát, és közszolgálati kötelezettségszegést követ el, amely megalapozhatja felelősségét. E következtetést az sem kérdőjelezheti meg, hogy a tisztviselőt időközben újra beosztották, sem pedig a szolgálati érdekre való olyan hivatkozás, mint a lakás állapotának a zord időjárási körülményeket követő megóvása. E körülmények ugyanis nem mentesítik az adminisztrációt minden alakszerűség alól, legkevésbé az alól, hogy előzetesen tájékoztassa a tisztviselőt arról, hogy sürgősen szükséges ellenőrizni a lakás állapotát.

(lásd az 51–55., 57. és 61–66. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 46/87. és 227/88. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 1989. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 2859. o.) 17. és 19. pontja.

4.      Az EK 256. cikkből következik, hogy a Bizottság határozatának kényszerrel történő végrehajtására azon állam polgári perrendtartása vonatkozik, amelynek területén e végrehajtásra sor kerül, és a végrehajtási szabályok tiszteletben tartásának ellenőrzése a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Ez nem zárja ki, hogy az intézmény olyan végrehajtási módokhoz folyamodjon, mint amilyen a beszámítás, feltéve hogy azt valamely kifejezett jogi alapra tudja alapítani, mint például a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 46. cikke, amely lehetővé teszi, hogy az érdekelt öregségi nyugdíjából vagy rokkantsági támogatásából levonják azt az összeget, amellyel a tisztviselő a Közösségeknek tartozik.

(lásd az 59. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑214/00. sz., X kontra Bizottság ügyben 2001. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑143. o. és II‑663. o.) 21–23. pontja.

5.      Mivel a Közszolgálati Törvényszéknek nincs hatásköre arra, hogy napi átalányösszeget szabjon ki az intézményre az említett Törvényszék ítéletében előírtak teljesítésének végrehajtásához szükséges intézkedések meghozataláig, az ilyen átalányösszeg kiszabása iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

Mindenesetre, mivel nincs semmilyen olyan tény, amely arra utalna, hogy az intézmény nem fog az EUMSZ 266. cikknek megfelelően eleget tenni az érdekelttel szembeni kötelezettségének, az intézményre nyomást gyakorló átalányösszeg kiszabásának nincs helye.

(lásd a 80–82. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑84/91. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1992. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2335. o.) 31. pontja; T‑203/95. R. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1995. december 12‑én hozott végzésének (EBHT 1995., II‑2919. o.) 45. pontja.

6.       Az eljárási szabályzat 89. cikkének 4. §‑a alapján részleges pernyertesség esetén a Közszolgálati Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

E tekintetben, ha a pernyertes fél meglehetősen nagy számú kérelmét utasította el a Közszolgálati Törvényszék, és a pernyertes fél nyilvánvalóan túlzott kártérítési igényt terjesztett a bíróság elé, az ellenérdekű felet arra kell kötelezni, hogy a saját költségein felül a pernyertes fél költségeinek csupán egy részét viselje.

(lásd a 86–88. pontot)