A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2017. március 23.(*)

„EMOGA – Garanciarészleg – EMGA és EMVA – Finanszírozásból kizárt költségek – 1782/2003/EK rendelet – 796/2004/EK rendelet – Területalapú támogatási program – Az állandó legelő fogalma – Indokolási kötelezettség – Arányosság – Pénzügyi átalánykorrekció – Korábbi korrekció levonása”

A T‑112/15. sz. ügyben,

a Görög Köztársaság (képviselik kezdetben: I. Chalkias, G. Kanellopoulos, E. Leftheriotou és A. Vasilopoulou, később: G. Kanellopoulos, E. Leftheriotou és A. Vasilopoulou, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: D. Triantafyllou és A. Marcoulli, később: D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EUMSZ 263. cikkre alapított és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2014. december 19‑i 2014/950/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2014. L 369., 71. o.) megsemmisítésére irányuló kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva és N. Półtorak (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. szeptember 15‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Közösségek Bizottsága 2008. szeptember 26. és 29. között, majd 2009. február 23. és 27. között lefolytatta a Görög Köztársaság által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében területalapú támogatások, illetve vidékfejlesztési intézkedések címén kifizetett kiadásokra vonatkozó AA/2008/012/GR és AA/2009/031/GR jelzésű vizsgálatot.

2        2008. november 21‑i és 2009. május 13‑i levelében a Bizottság megküldte észrevételeit a Görög Köztársaságnak. A Görög Köztársaság ezekre 2009. január 21‑én, illetve 2009. július 13‑án válaszolt.

3        2010. április 8‑án kétoldalú megbeszélésre került sor. 2010. június 2‑án a Bizottság megküldte megállapításait a Görög Köztársaságnak, amelyre az 2010. augusztus 2‑án válaszolt.

4        2013. május 31‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a Görög Köztársaságot, hogy fenntartja az általa kiszabni szándékozott 104 758 550,31 euró nettó összegre vonatkozó álláspontját, valamint e korrekciók indokolását.

5        A Görög Köztársaság 2013. július 11‑i levelével a békéltető testülethez fordult, és többek között a javasolt korrekciók összegét is vitatta.

6        2014. január 31‑i véleményében az egyeztető testület megállapította, hogy a felek eltérő álláspontjait nem lehetett egymáshoz közelíteni, ugyanakkor felszólította őket, hogy álláspontjaik közelítése érdekében lépjenek egymással más módon érintkezésbe.

7        2014. március 26‑án a Bizottság az egyeztető testület véleménye alapján elfogadta végleges álláspontját, amelyben olyan hiányosságokat állapított meg a mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszerének (MePAR) és a földrajzi információs rendszernek (FIR) (a továbbiakban együtt: MePAR‑FIR) a működésében, amelyek a keresztellenőrzéseket és az adminisztratív ellenőrzéseket érintik, a helyszíni ellenőrzések során merültek fel, illetve a kifizetések és a szankciók téves kiszámítására vonatkoznak. A Bizottság egyébiránt hangsúlyozta a megállapított tények ismétlődő jellegét. A Görög Köztársaságra kiszabott korrekció végleges nettó összege 86 007 771,11 eurót tett ki.

8        2014. december 19‑én a Bizottság elfogadta az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az EMVA terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló 2014/950/EU bizottsági végrehajtási határozatot (HL 2014. L 369., 71. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

9        A Bizottság a megtámadott határozatban a 2008‑as igénylési évre vonatkozóan a területalapú támogatásokkal kapcsolatban összesen 61 012 096,85 euró mértékű átalánykorrekciót alkalmazott a Görög Köztársaságot illetően, amelyből 2 135 439,32 eurót levont. A Bizottság a 2008‑as igénylési évre vonatkozóan a vidékfejlesztés terén is korrekciókat szabott ki, összesen 10 504 391,90 euró összegben, amelyből 2 588 231,20 eurót levont. Az ezekből következő pénzügyi hatás összege 58 876 657,53 euró, illetve 7 916 160,70 euró.

10      A Bizottság az átalánykorrekciókat a megtámadott határozathoz csatolt összefoglaló jelentésben (a továbbiakban: összefoglaló jelentés) ismertetett következő indokokkal támasztotta alá:

–        a MePAR‑FIR vonatkozásában: a Bizottság szolgálatai azon a véleményen voltak, hogy nem egyeztethető össze a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.) 20. cikkéből eredő követelményekkel, különösen:

–        hibákat állapítottak meg a referenciaparcellák határait és legnagyobb támogatható területét illetően, mivel ezek az adatok nagyrészt pontatlanok voltak; konkrétan ezeket a hibákat a legelőként használt területek viszonylatában állapították meg, amelyekre az ellenőrzések szerint az 1782/2003 rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21–i 796/2004/EK módosított bizottsági rendelet (HL 2004. L 141., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 243. o.) 2. cikke első bekezdésének 2. és 2a. pontja alapján továbbra sem igényelhető támogatás; következésképpen a mezőgazdasági termelőket nem tájékoztatják megfelelően az általuk bejelenteni szándékozott parcellák támogathatóságáról; egyébiránt az annak elkerülését célzó keresztellenőrzések, hogy ugyanazt a támogatást ugyanarra a parcellára jogosulatlanul többször is megadják, nem bizonyító erejűek, kivéve ha olyan helyszíni ellenőrzésekre került sor, amelyek kimutatták a parcellák téves helymegjelölését és támogathatóságát;

–        2009‑től kezdődően a MePAR‑FIR‑ben új információt használnak a bejelentésekre és a keresztellenőrzésekre; a keresztellenőrzések eredményei viszont nem használhatók fel az Alapot fenyegető kockázat 2008‑ra vonatkozó értékelésénél; 2008‑ban ugyanis a mezőgazdasági termelők a korábbi MePAR‑FIR alapján jelentették be a parcelláikat; márpedig ha a rendszer megfelelően működött volna 2008‑ban, akkor ezeknek a parcelláknak egy részét elutasították volna mint támogatásra nem jogosultat, jelentős részben az állandó legelők tekintetében, amelyeket a görög hatóságok támogathatónak minősítenek, és amelyekkel kapcsolatban a Bizottság a korábbi levelezésben már jelezte, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések be nem tartása miatt nem támogathatók;

–        a helyszíni ellenőrzések a 2008‑as igénylési év tekintetében nem felelnek meg a 796/2004 rendelet 23. és 30. cikkében foglalt követelményeknek, közelebbről:

–        a legelőkkel kapcsolatban: különösen aggasztónak találták a legelők mérésének elmaradását; a támogatható területeket több esetben fás szárú növények, más parcellákat pedig részben egynyári takarmánynövények borítják, és ezért nem felelnek meg az állandó legelők 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjában foglalt kritériumainak; a bejelentett területek gyakran látható határok nélküli, nehezen megközelíthető, távoli környéken helyezkednek el; megállapítást nyert, hogy az ellenőrök nem végezték el a 796/2004 rendelet 30. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően a területek mérését; noha a Görög Köztársaság több ízben is jelezte, hogy a vitatott területeket még mindig legelőként használják és a támogathatóságukat a Bizottság nem vitatja, ezek a területek a 2006 előtt alkalmazandó szabályokra tekintettel sem voltak támogathatók és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság is bírálta a támogathatóságukat (AP/2001/06. sz. vizsgálat);

–        a távérzékeléssel végzett helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban: az alkalmazott eljárás nem felel meg a követelményeknek; következésképpen a támogatásokat az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése és a 796/2004 rendelet 2. cikke alapján nem támogatható parcellák után fizették ki;

–        a hagyományos helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban: az „újramérések” annak ellenére eltéréseket mutattak, hogy az ilyen típusú ellenőrzéseknél – a legelők kivételével – nem mutattak ki működési rendszerhibát; 2008‑ban az új MePAR‑FIR bevezetése érdekében a Görög Köztársaság nem vezette be újra az említett rendszerbe a hagyományos helyszíni ellenőrzéseknek alávetett parcellák koordinátáit; következésképpen nem áll rendelkezésre olyan grafikai ábrázolás, amely lehetővé tenné a többszörös bejelentések feltárását;

–        a megállapított hiányosságok a kulcsellenőrzések és a másodlagos ellenőrzések folyamatos működési hibájának minősülnek, és a területalapú támogatások tekintetében kockázatot jelentenek az Alap számára; a megállapított tények egyébként ismétlődően felmerülnek;

–        a megállapított hiányosságok visszahatnak a területtel „összekötött” kiegészítő támogatásokra.

11      A Bizottság a MePAR‑FIR‑ben és a helyszíni ellenőrzésekben tapasztalt hiányosságokra vonatkozó megállapításokra tekintettel a következő csoportosítás szerint alkalmazott korrekciókat:

–        a csak legelőket bejelentő mezőgazdasági termelők vonatkozásában 10%‑os átalánykorrekciót írt elő a MePAR‑ban és a helyszíni ellenőrzésekben tapasztalható problémás helyzet miatt, amelyek nagy arányban tártak fel hibát és így jelentős szabálytalanságokat is; jóllehet a Bizottság szerint „Az EMOGA Garanciarészlege kiadásainak végső elszámolására vonatkozó határozat előkészítése során a pénzügyi következmények kiszámítására vonatkozó iránymutatás” című, 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. dokumentumnak (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) megfelelően a 25%‑os korrekció lenne indokolt, a 10%‑os átalánykorrekció alkalmazása a „pufferhatásra” tekintettel alkalmasabbnak tűnt;

–        azon mezőgazdasági termelők vonatkozásában, akik nem jelentettek be legelőket, 2%‑os átalánykorrekciót írt elő a „pufferhatásra”, a hagyományos helyszíni ellenőrzések javulására és arra való tekintettel, hogy ebben a mezőgazdasági termelői kategóriában a megállapított szabálytalanságok szintje alacsonyabb, az ellenőrzések nagy része pedig hagyományos helyszíni ellenőrzés volt;

–        a területhez kapcsolódó kiegészítő támogatások tekintetében 5%‑os átalánykorrekciót írt elő a helyszíni ellenőrzések késedelmes megindítására gyakorolt negatív hatásuk és a „pufferhatás” hiánya miatt;

–        valamennyi területalapú vidékfejlesztési intézkedésre vonatkozóan 5%‑os átalánykorrekciót írt elő.

 Az eljárás és a felek kérelmei

12      A Görög Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2015. március 2‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.

13      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (nyolcadik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának a megnyitásáról határozott.

14      A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében két irat benyújtására hívta fel a Bizottságot. A Bizottság a felhívásnak a megadott határidőn belül eleget tett.

15      A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa feltett kérdésekre adott válaszait a 2016. szeptember 15‑i tárgyaláson hallgatta meg. A tárgyaláson a Görög Köztársaság olyan iratokat mutatott be, amelyek már szerepeltek az ügy iratai között.

16      A Görög Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék: semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az az európai uniós finanszírozásból kizár egyes, a 2008. igénylési év tekintetében területalapú támogatások után teljesített kiadásokat, amelyek a legelőkre vonatkozó támogatásokra vonatkozóan teljesített kiadások teljes összege 10%‑ának, a kapcsolódó kiegészítő támogatásokra vonatkozóan teljesített kiadások teljes összege 5%‑ának és a vidékfejlesztésre vonatkozóan teljesített kiadások teljes összege 5%‑ának felel meg.

17      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

–        a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

18      Keresetének alátámasztására a Görög Köztársaság három megsemmisítési jogalapra hivatkozik. A területalapú támogatások tekintetében előírt 10%‑os átalánykorrekcióra vonatkozó első jogalapot a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdése 2. pontjának téves alkalmazására, elégtelen indokolásra, az arányosság elvének megsértésére és a Bizottság mérlegelési jogkörére vonatkozóan előírt korlátok megsértésére alapítja. A kapcsolódó kiegészítő támogatások tekintetében előírt 5%‑os átalánykorrekcióra vonatkozó második jogalapot ténybeli hibára, elégtelen indokolásra és az arányosság elvének megsértésére alapítja. A második pillérhez tartozó támogatások tekintetében előírt 5%‑os átalánykorrekcióra vonatkozó harmadik jogalapot az indokolási kötelezettség megsértésére, ténybeli hibára és az arányosság elvének megsértésére alapítja.

19      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az európai mezőgazdasági alapok csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, az uniós rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozzák (2013. február 27‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑241/10, nem tették közzé, EU:T:2013:96, 20. pont).

20      Amennyiben a Bizottság az uniós jogi rendelkezések tagállamok általi megsértése miatt megtagadja bizonyos kiadásoknak az Alap terhére történő elszámolását, nem a nemzeti közigazgatási szervek által végzett ellenőrzések nem megfelelő voltát vagy az általuk megküldött számadatok szabálytalanságát kell kimerítő jelleggel bizonyítania, hanem az ellenőrzésekkel, illetve a számadatokkal kapcsolatban benne felmerült komoly és észszerű kétséget kell bizonyítékkal alátámasztania. A Bizottságra háruló bizonyítási kötelezettség e könnyítését az indokolja, hogy a tagállam van leginkább abban a helyzetben, hogy az európai mezőgazdasági alapok végső elszámolásához szükséges adatokat összegyűjtse és ellenőrizze, következésképpen rá hárul annak legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása, hogy az ellenőrzései és a számadatai valósak, illetve adott esetben, hogy a Bizottság állításai pontatlanok (2001. január 11‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑247/98, EU:C:2001:4, 7–9. pont; 2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, nem tették közzé, EU:T:2013:261, 21. pont).

21      Ezért ellenőrizni kell, hogy az érintett tagállam megbízható és hatékony ellenőrző rendszer alkalmazása révén bizonyította‑e, hogy a Bizottság állításai valótlanok, illetve hogy nem áll fenn az Alap számára a veszteség vagy a szabálytalanság kockázata (2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, nem tették közzé, EU:T:2013:261, 22. pont; lásd ebben az értelemben: 2005. február 24‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑300/02, EU:C:2005:103, 95. pont).

22      E megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a Görög Köztársaság által a keresete alátámasztására előterjesztett jogalapokat, amennyiben e kereset a megtámadott határozatban alkalmazott pénzügyi korrekciók három kategóriájára irányul.

 A területalapú támogatásokra irányuló 10%‑os pénzügyi korrekcióra vonatkozó jogalapról

23      A területalapú támogatásokra irányuló 10%‑os pénzügyi korrekcióval kapcsolatban a Görög Köztársaság három kifogásra hivatkozik, amelyeket a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének a legelő fogalmát meghatározó 2. pontja téves alkalmazására, az indokolási kötelezettség megsértésére, illetve az arányosság elvének megsértésére alapít.

 A 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdése 2. pontjának téves értelmezésére és alkalmazására alapított első kifogásról

24      A Görög Köztársaság lényegében úgy érvel, hogy az „állandó legelőnek” a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjában foglalt meghatározását úgy kell értelmezni, hogy abba az ún. mediterrán jellegű legelőkre jellemző módon beletartoznak a cserjékkel és fás szárú növényekkel borított területek is.

25      Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek rendelet (HL 2005. L 209., 1. o.) 31. cikke alapján a Bizottság kizárja a finanszírozásból azokat a kiadásokat, amelyek teljesítésére nem az uniós szabályoknak megfelelően került sor. Ebből az következik, hogy a Bizottság köteles az érintett rendeletek által meghatározott kereteken belül a jogalkotói célt követni, és a mezőgazdasági jövedelmekhez nyújtott támogatást nem saját mérlegelési jogkörében, hanem kizárólag az alkalmazandó jogszabályokban megállapított feltételek teljesülése esetén biztosítani.

26      Azzal kapcsolatban, hogy a felek nem értenek egyet a 2008‑as igénylési év tekintetében a hatályos jogszabályok alapján támogatásra jogosult „állandó legelő” fogalmát illetően, először is az „állandó legelő” fogalmához kapcsolódó, releváns szabályokat és azok értelmezését kell meghatározni, majd ezt követően meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nem követett‑e el hibát azzal, hogy a megállapítottak alapján a vitatott átalánykorrekciót előírta.

27      Elsőként rá kell mutatni arra, hogy az 1782/2003 rendelet 43. cikkének a tényállás idején hatályban lévő változata a támogatási jogosultságok meghatározása érdekében előírta a hektáronkénti támogatási jogosultság biztosítását, és hogy a hektárszámba az említett cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint a bázisidőszak folyamán valamennyi takarmánytermő terület beletartozik. Ez utóbbiak fogalommeghatározását az 1782/2003 rendelet 43. cikkének (3) bekezdése tartalmazza, amely szerint ebbe a körbe tartozik „a mezőgazdasági üzem azon területe, amely […] rendelkezésre áll állattartásra”, kivéve többek között az épületeket, erdőket, tavakat és utakat.

28      Az 1782/2003 rendelet 44. cikke (1) bekezdésének a tényállás idején hatályban lévő változata szerint minden támogatási jogosultság, amely a támogatható hektárszámhoz kapcsolódik, feljogosít a támogatási jogosultság által megállapított összeg igénylésére. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a támogatható hektárszám „a mezőgazdasági üzem szántóföldből és állandó legelőből álló földterülete, kivéve az […] erdők[et] vagy nem mezőgazdasági tevékenység céljára használt területeket”.

29      Ebből következően az 1782/2003 rendeletnek a tényállás idején hatályos változatával bevezetett rendszer a területalapú támogatásokat kizárólag a mezőgazdasági területekhez kapcsolódó támogatásoknak tartotta fenn, más szóval a mezőgazdasági termeléssel érintett bármely területhez kapcsolódó támogatások számára, elkerülve azt, hogy a mezőgazdasági tevékenység alá ténylegesen nem tartozó területek támogatásban részesülhessenek.

30      Másodikként, a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdése 2. pontjának 2008‑ban hatályos változata a következőképpen határozta meg az állandó legelő fogalmát: „gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövények természetes (vetés nélküli) vagy művelés útján (vetéssel) történő termesztésére használt, a mezőgazdasági üzem vetésforgójában legalább öt évig nem szereplő földterület […]”.

31      A 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdése 2a. pontjának a tényállás idején hatályos változata ezenkívül a „gyep vagy más egynyári takarmánynövények” fogalmát a következőképpen határozta meg: „a tagállamokban a természetes gyepekben hagyományosan található egynyári növények vagy a gyepek vagy legelők magkeverékeiben rendes esetben megtalálható egynyári növények (akár használják állatok legeltetésére, akár nem) […]”.

32      Egyébiránt a 796/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a tényállás idején hatályos változata értelmében „azt a parcellát, amelyen fák találhatók, a területalapú támogatási rendszerek alkalmazásában mezőgazdasági parcellának kell tekinteni, feltéve hogy az 1782/2003[…] rendelet 51. cikkében említett mezőgazdasági tevékenységeket vagy adott esetben az előirányzott termelést hasonló módon lehet rajta véghezvinni, mint ugyanazon térség fák nélküli parcelláin”.

33      Meg kell már az elején jegyezni, hogy az „állandó legelő” fogalmának a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjában szereplő meghatározása „állandó legelőként” kifejezetten csak a gyep és egyéb egynyári takarmánynövények termesztésére használt földterületet említi.

34      Ezért, bár a gyepen és az egyéb egynyári takarmánynövényeken kívüli növények nincsenek kifejezetten kizárva ebből a fogalommeghatározásból, utóbbi hallgatólagosan megkülönbözteti a gyepet és az egynyári takarmánynövényeket az összes, fűfélének nem tekinthető növénytől, azaz a fás szárú növényektől. A „gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövények termesztése” megfogalmazásból kitűnik ugyanis, hogy az említett fogalommeghatározásra tekintettel főszabály szerint csak a gyep és az egynyári takarmánynövények részesíthetők támogatásban.

35      Így a legelőknek nyújtott támogatást illetően a 796/2004 rendeletben foglalt, annak biztosítására irányuló kritérium, hogy a mezőgazdasági tevékenység alá nem tartozó területek után ne fizessenek támogatást, az adott területen lévő növényzet fajtájára vonatkozik. A fűféléken kívüli egyéb növények túlsúlya annak a jele, hogy az adott területen – jelen esetben a legelőkön – felhagytak a mezőgazdasági tevékenységgel. A „állandó legelő” fogalmának a gyeppel és a természetes takarmány céljára szolgáló egynyári takarmánynövényekkel borított területekre való korlátozása így tehát annak veszélyének megelőzésére irányult, hogy olyan területeket részesítenek támogatásban, amelyeken nem mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, és amelyeket nem használnak ténylegesen állattartásra. A fás szárú egyedek (fák és cserjék) legfeljebb akkor fogadhatók el, ha nem veszélyeztetik az egynyári takarmánynövények állományának kifejlődését, és ezáltal a parcellák legelőként való tényleges használatát.

36      Következésképpen mind a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjából, mind annak célkitűzéseiből és összefüggéseiből az következik, hogy az „állandó legelő” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az erdők és a fás szárú növényekkel borított parcellák főszabály szerint nem részesíthetők támogatásban.

37      Az ügy irataiból továbbá kitűnik, hogy a Joint Research Center útmutatót tesz közzé, hogy a tagállamok számára iránymutatással szolgáljon a közös agrárpolitikára (KAP) vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések betartásának legmegfelelőbb módjairól.

38      Az útmutató 2008‑ban alkalmazott és a Bizottság által a pervezető intézkedésre adott válaszul benyújtott változata szerint:

„a Bizottság szolgálatai azon az állásponton vannak, hogy az »erdőt« mezőgazdasági parcellán belüli, fákkal (bozótokkal, stb.) borított területként kell értelmezni, amelyek megakadályozzák a legelőnek alkalmas erdei aljnövényzet növekedését; a 796/2004 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján a mezőgazdasági parcellán belüli, hektáronként 50 fánál nagyobb sűrűségű fás területek főszabály szerint nem minősülnek támogathatónak [; e]lőzetes tagállami igazolással kivételek állapíthatók meg a vegyes kultúrájú faosztályokra, például a gyümölcsösökre, valamint ökológiai/környezetvédelmi okokból; […] a bozótokat, sziklákat, stb. illetően azokat a feltételeket, amelyek esetén ezek a mezőgazdasági parcella részének tekinthetők, az adott tagállamban, illetve régióban szokásos szabályok alapján kell meghatározni”.

39      Az említett útmutató szerint a hektáronként 50 darabnál kevesebb fával borított mezőgazdasági parcellák nincsenek kizárva a támogatásból, mivel a fák ilyen csekély száma nem akadályozza a parcellák tényleges mezőgazdasági hasznosítását. Az útmutató szerint a fák és egyéb fás szárú növények kizárása alól további kivételeket is elő lehet írni, feltéve hogy azokat előzetesen meghatározzák és megindokolják.

40      Arra is rá kell mutatni, hogy a jelen ügyben a Bizottság a legelőkre vonatkozó támogatásokra alkalmazott átalánykorrekcióval kapcsolatban a következő megállapításokra alapította határozatát. A Bizottság a Görög Köztársasághoz 2008. november 21‑án intézett első levelében rámutatott arra, hogy a szóban forgó vizsgálatok során végzett helyszíni ellenőrzések kimutatták, hogy egyes, támogatásra jogosultnak minősített területek nem felelnek meg az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdésében és a 796/2004 rendelet 2. cikkében foglalt jogosultsági kritériumoknak. A Bizottság a következő példákat említette:

–        642-526-7231-031B: a bejelentett/elfogadott 18 hektárból csak 10% minősíthető támogatásra jogosultnak; a térképen jelzett parcella nem helyezkedhet el az önkormányzati legelőn;

–        665-522-0095-039B: 35 bejelentett/elfogadott hektár; a mezőgazdasági termelő által bejelentett parcella egy része gyéren füves, homokos, részben tesztpályának kialakított tengerparti szakaszon helyezkedik el; a görög hatóságok azért fogadták el ezt a területet legelőnek, mert állatok járnak át rajta, ami azonban nem minősült elfogadható kritériumnak;

–        585‑559‑2915‑001B: 3,1 hektárra bejelentve/elfogadva; a parcellatömb mérete 38,4 hektár, amelyből 37,7 hektárt az önkormányzat támogatható legelőnek tekintett; mivel a parcellán önkormányzati legelő van, nem határozható meg a parcella helye; a kiküldetés végén szolgáltatott fénykép alapján a parcellatömböt legalább felerészben sűrű bozótos, illetve erdő borítja;

–        522‑528‑2317‑401B: 20 hektárra bejelentve/elfogadva; a parcellatömb mérete 33,69 hektár, amelyből 32,75 hektárt az önkormányzat támogatható legelőnek tekintett; a parcellatömböt teljes mértékben fák borítják, gyakorlatilag erdőnek tekinthető; a hatóságok állítása szerint csak az állatok tudnak oda behatolni; az új MePAR‑FIR‑ben a parcellatömb ortofotók alapján erdőnek értelmezendő;

–        513‑526‑3201‑401B: 7 hektárra bejelentve/elfogadva; a parcellatömb mérete 9,3 hektár, amelyből 8,8 hektárt az önkormányzat támogatható legelőnek tekintett; a parcellatömb gyakorlatilag 80%‑ban cserjékkel és fákkal sűrűn borított hegyoldal; az új MePAR‑FIR‑ben a parcellatömb az ortofotók alapján 100%‑ban támogatásra jogosultnak tekinthető, amit tévesnek minősítettek; a parcellatömb oldalán legelő található, a parcellatömböt bejelentő mezőgazdasági termelő pedig a parcellatömbön kívül található valódi legelőn legelteti az állatait;

–        512‑526‑9460‑402B: 18 hektárra bejelentve/elfogadva; a parcellatömb mérete 42 hektár, amelyből 41,2 hektárt az önkormányzat támogatható legelőnek tekintett; a parcellatömb fákkal/cserjékkel és bozóttal borított, meredek hegyoldalon fekszik, az új MePAR‑FIR‑ben a parcellatömb ortofotók alapján erdőnek értelmezendő.

41      A Bizottság és a Görög Köztársaság közötti későbbi levélváltásból kitűnik, hogy a görög hatóságok nem tudtak igazolást találni a Bizottság által megállapított hiányosságokra. Következésképpen a Bizottság az összefoglaló jelentésben azt állapította meg, hogy „a csak legelőket bejelentő mezőgazdasági termelők vonatkozásában nagy arányban tártak fel hibákat és így jelentős szabálytalanságokat is”. Az összefoglaló jelentés ezenkívül arra is rámutat, hogy a támogatásra jogosult parcellákat több esetben nem fűfélék, hanem fás szárú növények borították, a parcellák egyes részeit pedig néha borították fűfélék, így azok nem feleltek meg az állandó legelőnek a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjából következő kritériumainak. Egyébiránt az összefoglaló jelentés szerint elég gyakran előfordult, hogy a bejelentett területek olyan távoli környéken (állami vagy önkormányzati területen) helyezkednek el, ahol nem mindig látszanak a határok, és amelyek nehezen megközelíthetők. Így megállapítást nyert, hogy az ellenőrök nem végezték el a 796/2004 rendelet 30. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően a bejelentett mezőgazdasági parcellák mérését, mivel néha csak egy hivatkozási pont volt megadva, és nem került sor a terület tényleges meghatározására.

42      Az előzőekből az következik, hogy a Bizottság szolgálatai által megállapított szabálytalanságok a fenti 20. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban olyan bizonyítéknak minősülhetnek, amelyek alátámasztják azt a komoly és észszerű kétséget, amelyet a Bizottság legelők után kifizetett támogatásokkal kapcsolatban támasztott.

43      A Görög Köztársaság pedig nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely a fenti 21. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően alátámasztotta volna a Bizottság megállapításainak valótlanságát, és kétségbe vonta volna az állandó legelők után átalánykorrekciót kiszabó határozatot.

44      A Görög Köztársaság ugyanis lényegében arra hivatkozik, hogy nem lenne logikus, illetve megalapozott kizárni „mediterrán jellegű” legelőket a KAP‑támogatásokból, állítása alátámasztásaként pedig egy sor arra irányuló érvet ad elő, hogy a Bizottság tévesen írta elő a vitatott átalánykorrekciót, mivel a mediterrán térség állatainak szánt, hagyományos takarmány céljára szolgáló fás szárú növényekkel borított területeket mint legelőket támogatásra jogosultnak kellett volna minősíteni.

45      Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Görög Köztársaság ezzel a kifogással nem kívánja vitatni az „állandó legelőnek” a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjában foglalt meghatározása jogszerűségét.

46      Először is: a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a KAP‑nak mindig is célja volt a Görögország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália jelentős részén elterülő, mediterrán jellegű legelők támogatása. Ezen túlmenően a Görög Köztársaság szerint egyébként a mediterrán jellegű legelőknek az „állandó legelő” fogalmából való kizárása ellentétes lenne az uniós környezetvédelmi rendelkezésekkel.

47      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság csupán általánosságban állítja, hogy KAP‑nak mindig is célja volt a mediterrán jellegű állandó legelők támogatása, és állítását csupán azzal támasztja alá, hogy elvontan hivatkozik a 2014. november 6‑i Görögország kontra Bizottság ítéletre (T‑632/11, nem tették közzé, EU:T:2014:934), de nem ad magyarázatot annak relevanciájára.

48      Azzal kapcsolatban, hogy a KAP állítólagos célja lenne a mediterrán jellegű állandó legelők támogatása, először is rá kell mutatni, hogy ilyen cél sem a KAP‑nak az EUMSZ 39. cikkben foglalt célkitűzései között nem szerepel, sem pedig az 1782/2003 rendeletben foglalt rendelkezésekből nem következik, utóbbinak (4) preambulumbekezdése ugyanis csak azt írja elő, hogy „az állandó legelők kedvező hatással vannak a környezetre, indokolt tehát intézkedéseket elfogadni a jelenlegi állandó legelők fenntartásának ösztönzésére, nagyarányú szántóföldi művelésbe vonásuk megelőzése érdekében”.

49      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság azzal az érvelésével kapcsolatban, hogy a megtámadott határozatnak összeegyeztethetőnek kell lennie az uniós környezetvédelmi rendelkezésekkel, nem pontosítja, hogy melyek lennének az állítólagosan megsértett rendelkezések.

50      Másodszor: a Görög Köztársaság úgy érvel, hogy a mediterrán országokban az „állandó legelő” fogalma a természetes, fás szárú vagy fás növényzettel borított, haszonállatok legeltetésére szolgáló területekre vonatkozik. A Görög Köztársaság a dél‑európai állattenyésztők arra irányuló visszatérő igényére is hivatkozik, hogy a mediterrán jellegű legelőket a rajtuk lévő növényzettől függetlenül KAP‑támogatásra jogosultként ismerjék el.

51      Rá kell mutatni mindenekelőtt arra, hogy a Görög Köztársaság nem hivatkozhat eredményesen a legelő olyan állítólagos belső fogalmára, amely szerint a túlnyomórészt fás szárú növényzettel borított területek takarmánynövény‑állománynak minősíthetők, mivel a tényállás idején hatályos uniós jogi fogalommeghatározás szerint a fás szárú növények csak csekély mértékben lehetnek jelen (lásd ebben az értelemben: 2012. július 5‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑86/08, EU:T:2012:345, 68. pont).

52      A Görög Köztársaság továbbá a mediterrán jellegű legelők KAP‑támogatásra jogosultként való elismerésére vonatkozó, visszatérő igényre alapított érvének alátámasztására csupán egy sor olyan mellékletre hivatkozik, amelyek közül a legrégebbi 2011‑ből származik, de nem fűz magyarázatot hozzájuk, sőt azt sem ismerteti, hogy mely részük releváns.

53      Márpedig a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének c) pontjából az következik, hogy azoknak a jogi vagy ténybeli elemeknek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglaló jelleggel magából a keresetlevél szövegéből kell következniük, és nem elég tehát, hogy a keresetlevélben utaljanak a keresetlevélhez csatolt mellékletben szereplő ilyen elemre. Nem a Törvényszéknek kell továbbá a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik, mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van (lásd ebben az értelemben: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 94., 97. és 100 pont). Ebből következően a Görög Köztársaság által a hivatkozott mellékletekre való általános utalást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

54      Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a 2014 és 2020 közötti KAP‑reformmal kapcsolatos munkálatok 2010 áprilisában, a KAP jövőjéről, célkitűzéseiről és alapelveiről szóló nyilvános vita indításával kezdődtek meg. Ezt követően 2011 októberében a Bizottság jogalkotási javaslatcsomagot terjesztett elő, amely a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.) elfogadásához vezetett. Az említett rendelet az „állandó legelő” fogalmát kiterjesztette a fás szárú növényekkel borított területekre is. Azon dokumentumok tartalma alapján, amelyekkel a Görög Köztársaság érvelni próbál, arra lehet következtetni, hogy azokat az állandó legelőre vonatkozó, vitatott rendelkezésről szóló jogalkotói döntés befolyásolására irányuló kampány keretében készítették és tették közzé. Még ha feltételezzük is, hogy a Görög Köztársaság által hivatkozott mellékletek relevánsak lehetnek a 796/2004 rendelet jogszerűségének – a jelen ügyben nem előterjesztett – vitatásával összefüggésben, mivel e rendelet kizárja a mediterrán jellegű legelőket az állandó legelő fogalma alól, akkor sem relevánsak a jelen ügyben vitatott rendelkezés tág értelmezésének alátámasztását illetően.

55      Harmadszor: a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a vitatott területek mindig is legelőként szolgáltak, és a Bizottság nem vitatta, hogy támogatásban részesíthetők.

56      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság csak abban az esetben köteles átvállalni az európai mezőgazdasági alapokkal kapcsolatban a tagállam által az uniós jog objektíve téves alkalmazása, de jóhiszemű értelmezése alapján kifizetett kiadásokat, ha az uniós jog téves értelmezése valamelyik uniós intézménynek tudható be (lásd ebben az értelemben: 2009. június 19‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑369/05, nem tették közzé, EU:T:2009:213, 67. pont).

57      Meg kell azonban állapítani, hogy a Görög Köztársaság nem terjeszt elő arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a Bizottság magatartásának lenne betudható az, ahogyan 2008‑ban a legelő fogalmát értelmezte. Csupán újból előadja a pert megelőző eljárás során általa már ismertetett és a Bizottság által vitatott érvet, miszerint a hagyományos legeltetésű területek támogatásra jogosultságát nem vitatták, ám ennek az érvnek az alátámasztására nem terjeszt elő bizonyítékot. Az összefoglaló jelentésből ezzel kapcsolatban az derül ki, hogy a 2006 előtt hatályos szabályok szerint ezek a területek nem minősültek támogathatónak, és a Bizottság vitatta a támogathatóságukat. Következésképpen a jelen érvet feltétlenül el kell utasítani.

58      Negyedszer: a Görög Köztársaság úgy érvel, hogy a vitatott fogalom általa előadott értelmezését alátámasztják egyrészt azok a bizottsági ajánlások, amelyek 2012‑ben a legelők támogathatóságának a mezőgazdasági parcellákról készült műholdas képek kiértékelése révén történő megítéléséről szóló görög cselekvési terv elkészítésének alapjául szolgáltak, másrészt pedig a szóban forgó fogalommeghatározásnak az 1307/2013 rendeletben bekövetkezett módosítása is megerősíti.

59      Az „állandó legelő” 1307/2013 rendeletben foglalt fogalommeghatározásának módosításával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság ezzel az érvével a jelen ügyben alkalmazandó jogszabály értelmezésének alátámasztásául egy későbbi jogszabályra hivatkozik.

60      Márpedig meg kell állapítani, hogy az új 1307/2013 rendelet vonatkozó rendelkezéseit 2015. január 1. óta kell alkalmazni, és nem írtak elő visszaható hatályú alkalmazást. Meg kell állapítani, hogy tekintettel arra, hogy a hatáskörének gyakorlása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkező közösségi jogalkotó feladata volt, hogy értékelje a helyzetet, és adott esetben a hatályban lévő rendelkezés módosítása mellett döntsön, önmagában a vitatott fogalommeghatározás későbbi módosításából még nem következik az, hogy a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontját a végrehajtott módosításnak megfelelően kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2006. április 5‑i Deutsche Bahn kontra Bizottság ítélet, T‑351/02, EU:T:2006:104, 112. pont). E kifogást tehát mint megalapozatlant mindenképpen el kell utasítani.

61      Az ajánlásokkal és a 2012‑es cselekvési tervvel kapcsolatban az említett ajánlásoknak a Görög Köztársaság által benyújtott kivonatából kitűnik, hogy ha a legelőn hektáronként kevesebb mint 50 fa található, akkor az egész parcella kizárólag legelőnek minősül. Ha azonban a referenciaparcellán hektáronként több mint 50 fa található, akkor az egész parcella nem minősül legelőnek. A szórványosan cserjével borított parcellákkal kapcsolatban a következő osztályozást alakították ki:

–        ha a képkiértékelés alapján a legelőként támogatásra jogosult terület mérete 0% és 25% között van, akkor a teljes terület 0%‑a részesíthető támogatásban,

–        ha a képkiértékelés alapján a legelőként támogatásra jogosult terület mérete 25% és 50% között van, akkor a teljes terület 37,5%‑a részesíthető támogatásban,

–        ha a képkiértékelés alapján a legelőként támogatásra jogosult terület mérete 50% és 75% között van, akkor a teljes terület 62,5%‑a részesíthető támogatásban,

–        ha a képkiértékelés alapján a legelőként támogatásra jogosult terület mérete 75% és 100% között van, akkor a teljes terület 100%‑a részesíthető támogatásban.

62      Az említett ajánlások a Joint Research Center által közzétett útmutató 2012‑ben alkalmazott változatán alapultak, amely a tagállamok számára iránymutatással szolgált a KAP‑ra vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések betartásának legmegfelelőbb módjairól (lásd a fenti 37–39. pontot). Az útmutatónak a fent említett ajánlásokhoz csatolt, a 2008‑ban hatályos szöveggel egyező, kivonatos tartalma szerint:

„[…] a Bizottság azon az állásponton van, hogy az »erdőt« mezőgazdasági parcellán belüli, fákkal (bozótokkal, stb.) borított területként kell értelmezni, amelyek megakadályozzák a legelőnek alkalmas erdei aljnövényzet növekedését [; a] fákkal borított parcellákat illetően a Bizottság szolgálatai azon az állásponton vannak, hogy a mezőgazdasági parcellán belüli, hektáronként 50 fánál nagyobb sűrűségű fás területek főszabály szerint nem minősülnek támogathatónak [; e]lőzetes tagállami igazolással kivételek állapíthatók meg a vegyes kultúrájú faosztályokra, például a gyümölcsösökre, valamint ökológiai/környezetvédelmi okokból [; a] bozótokat, sziklákat, stb. illetően azokat a feltételeket, amelyek esetén ezek a mezőgazdasági parcella részének tekinthetők, az adott tagállamban, illetve régióban szokásos szabályok alapján kell meghatározni”.

63      A 2008‑ban hatályos változattól eltérően a 2012‑es verzió továbbá pontosította, hogy az állandó legelőként szolgáló mezőgazdasági parcellán belüli támogatható terület értékelése céljából a tagállamok az alábbi módok valamelyike szerint csökkentési együtthatót alkalmazhatnak: „‑ arányossági rendszer […]”.

64      Az ügy irataiból és a Bizottság által a tárgyaláson adott felvilágosításból kitűnik, hogy a bizottsági ajánlásokon alapuló cselekvési tervet, amelyre a Görög Köztársaság hivatkozik, 2012‑ben készítették az „állandó legelő” fogalommeghatározását módosító 1307/2013 rendelet hatálybalépésére tekintettel. Az ügy irataiból azonban egyáltalán nem következik, hogy az említett cselekvési tervet és az alapját képező ajánlásokat alkalmazták volna a terv elkészítésének éve, azaz 2012 előtt. Ebből következően, még ha feltételezzük is, hogy a cselekvési terv és az említett ajánlások alátámaszthatják a legelő fogalmának olyan tág értelmezését, hogy támogatásban részesíthetők a hektáronként több mint 50 fát meghaladóan fás szárú növényekkel borított területek is, a Görög Köztársaság annak érdekében, hogy vitassa a 2008‑as igénylési évre vonatkozó megállapítások alapján kiszabott, vitatott átalánykorrekciót, nem hivatkozhat az akcióterv és az ajánlások elkészültére.

65      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság állításai valótlanok.

66      Végül a teljesség kedvéért meg kell állapítani, hogy a legelőkre vonatkozó szabályok alkalmazásával és a MePAR‑FIR ellenőrzési rendszerének működésével kapcsolatban megállapított, a fenti 40. és 41. pontban említett hiányosságokra tekintettel a vitatott területek akkor sem lettek volna támogatásban részesíthetők, ha az alkalmazott fogalommeghatározás összhangban állt volna a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdése 2. pontjának szövegével, vagy ha a Bizottság a 2012‑es cselekvési terv szerinti, illetve az 1307/2013 rendeletben elfogadott értelmezést alkalmazta volna.

67      A fentiek összességére tekintettel a Görög Köztársaság első, az „állandó legelő” 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjában foglalt meghatározásának téves értelmezésére alapított kifogását el kell utasítani.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második kifogásról

68      A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság határozata hiányos indokolás miatti hibában szenved, mert a Bizottság elutasította azoknak a szempontoknak a figyelembevételét, amelyekre a Görög Köztársaság a – KAP célkitűzéseinek tágabb összefüggésében értelmezett – legelődefiníció téves értelmezésére és alkalmazására alapított kifogás alátámasztásául hivatkozott.

69      E tekintetben előzetesen meg kell állapítani, hogy önmagában abból, hogy a Bizottság nem ismerte el a Görög Köztársaság igényét, még nem következik, hogy a megtámadott határozat hiányos indokolás miatti hibában szenved.

70      Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, ami a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolást a kérdéses jogi aktus természetéhez kell igazítani, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust meghozó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (2004. április 29‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑159/01, EU:C:2004:246, 65. pont).

71      A Bizottság az Alapok kiadásainak végső elszámolásával kapcsolatos határozatait összefoglaló jelentés, valamint a Bizottság és az érintett tagállam közötti levélváltás alapján hozza meg (2002. március 14‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑132/99, EU:C:2002:168, 39. pont). Ilyen körülmények között a bejelentett kiadások egy részének az Alap terhére történő elszámolását megtagadó határozat indokolását akkor kell megfelelőnek tekinteni, ha a címzett államot szorosan bevonták a határozat kidolgozásának folyamatába, és ismerte azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a vitatott összeg nem számolható el az Alap terhére (2001. szeptember 20‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑263/98, EU:C:2001:455, 98. pont; 2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, nem tették közzé, EU:T:2013:261, 94. pont).

72      A jelen esetben az ügy irataiból az tűnik ki, hogy a Görög Köztársaságot bevonták a megtámadott határozat kidolgozásának folyamatába, és hogy az a kérdés, hogy a bejelentett területek nem részesíthetők támogatásban amiatt, hogy nem felelnek meg az „állandó legelő” fogalmának a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjában foglalt meghatározásának, kifejezetten felmerült a kezdeti levélváltásban, az egyeztető eljárás során és a Bizottság által kialakított végleges álláspontban, továbbá megjelenik a Bizottság és a Görög Köztársaság közötti levélváltásban, az egyeztető testület véleményében és az összefoglaló jelentésben is.

73      A Bizottság 2008. november 21‑i és 2013. május 31‑i leveleiből, valamint az egyeztető testület véleményéből és a megtámadott határozathoz csatolt összefoglaló jelentésből így tehát egyértelműen kitűnik, hogy a Görög Köztársaság tudott az előírt korrekciók indokául szolgáló szabálytalanságokról. A Bizottság szolgálatai ugyanis kifejezetten vitatták azt a módszert, ahogyan a görög hatóságok a támogatásra jogosult legelők területét a szabálytalan példák alapján meghatározták, valamint a MePAR‑FIR működésében és a helyszíni ellenőrzésekben is hiányosságokat állapítottak meg és soroltak fel.

74      Végül az összefoglaló jelentésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy:

„[a] csak legelőket bejelentő mezőgazdasági termelők vonatkozásában nagy arányban tártak fel hibákat és így jelentős szabálytalanságokat is [; k]övetkezésképpen a VI/5330/97. sz. dokumentum 11. és 12. oldalán található rendelkezéseknek megfelelően 25%‑os átalánykorrekció indokolt [; f]igyelembe véve azonban azt, hogy számos mezőgazdasági termelő jóval több földdel rendelkezik, mint jogosultsággal (»pufferhatás«) [a bejelentett állandó legelőknek csak egy részét használták fel a támogatási jogosultságok aktiválásához], megfelelőbbnek tűnik a 10%‑os átalánykorrekció alkalmazása”.

75      Ebből következően a Görög Köztársaságot szorosan bevonták a megtámadott határozat kidolgozásának folyamatába, és ismerte azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a vitatott összeg nem számolható el az Alap terhére, továbbá a Bizottság kifejezetten ismertette az eljárás során azokat az indokokat, amelyek miatt a Görög Köztársaságnak az állandó legelőkre vonatkozó területalapú támogatások címén 2008‑ban kifizetett támogatás 10%‑ával egyenértékű átalánykorrekciót szabott ki.

76      A fenti megfontolásokból következően a megtámadott határozat megfelel az EUMSZ 296. cikkben foglalt követelményeknek. A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

 Az arányosság elvének megsértésére alapított, harmadik kifogásról

77      A Görög Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatban megállapított 10%‑os átalánykorrekció aránytalan, és nem haladhatná meg az 5%‑ot.

78      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság által az adott területen elfogadott iránymutatásoknak megfelelően alkalmazott korrekció arra irányul, hogy elkerülje az Alapok olyan összegekkel való megterhelését, amelyek nem a szóban forgó uniós szabályozás céljainak finanszírozására szolgáltak, és nem minősül szankciónak (lásd: 2011. március 31‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑214/07, nem tették közzé, EU:T:2011:130, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ítélkezési gyakorlat ezért elismerte, hogy az iránymutatásokban szereplő átalányértékek lehetővé teszik az uniós jog tiszteletben tartását, az uniós források hatékony és eredményes kezelését, valamint emellett annak elkerülését, hogy a Bizottság diszkrecionális jogkörének gyakorlása során túlzott mértékű és aránytalan korrekciókat írjon elő (2008. szeptember 10‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑181/06, nem tették közzé, EU:T:2008:331, 234. pont).

79      Emlékeztetni kell arra, hogy a pénzügyi korrekció összegét illetően a Bizottság teljes egészében visszautasíthatja a felmerült kiadásoknak az európai mezőgazdasági alapokra való terhelését, amennyiben úgy találja, hogy nincsenek megfelelő ellenőrzési eljárások (2009. június 11‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑33/07, nem tették közzé, EU:T:2009:195, 140. pont). A Bizottságnak azonban tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, amely megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (1984. május 17‑i Denkavit Nederland ítélet, 15/83, EU:C:1984:183, 25. pont; 1997. június 19‑i Air Inter kontra Bizottság ítélet, T‑260/94, EU:T:1997:89, 144. pont).

80      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogszabályok megsértését a Bizottságnak kell bizonyítania, ha azonban e jogsértés már megállapítást nyert, a tagállamnak kell adott esetben bizonyítania, hogy a Bizottság az ebből levonandó pénzügyi következtetések tekintetében hibát követett el (2008. február 14‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑266/04, nem tették közzé, EU:T:2008:37, 105. pont; 2012. július 5‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑86/08, EU:T:2012:345, 196. pont).

81      A jelen ügyben alkalmazott korrekció típusával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott bizottsági iránymutatásokra tekintettel amennyiben nem határozható meg pontosan az Uniónak okozott veszteség, a Bizottság átalánykorrekciót helyezhet kilátásba (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 18‑i Egyesült Királyság kontra Bizottság ítélet, C‑346/00, EU:C:2003:474, 53. pont).

82      A VI/5330/97. sz. dokumentum szerint abban az esetben, ha az ellenőrzési rendszer végrehajtására egyáltalán nem, vagy nagymértékű hiányosságok mellett került sor, és ha nagyon gyakori szabálytalanságokra utaló, vagy a szabálytalan vagy csalárd gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagságra utaló jelek állnak fenn, a kiadások 25%‑ának megfelelő mértékű korrekciót kell alkalmazni, mivel különösen nagymértékű veszteség kockázata áll fenn az Alap tekintetében.

83      Amennyiben egy vagy több kulcsellenőrzést nem végeztek el, illetve azokat olyan rosszul vagy ritkán végezték el, hogy alkalmatlanok voltak a kérelmek elfogadhatóságának megállapítására vagy a szabálytalanságok megelőzésére, 10%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni, mivel észszerűen feltételezhető, hogy komoly veszélye állt fenn annak, hogy az európai mezőgazdasági alapok súlyos veszteségeket szenvednek.

84      A Bizottság által megállapított hiányosságokkal kapcsolatban előzetesen meg kell jegyezni, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja azok fennállását, csupán az előírt korrekció 10%‑os mértékét vitatja.

85      A jelen esetben nyilvánvalóan nem igaz, hogy az ellenőrzési rendszer végrehajtására egyáltalán nem került sor. Következésképpen a fenti 82. pontban foglalt kritériumoknak megfelelően meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság jogosan állapíthatta‑e meg azt, hogy a feltárt hiányosságokra tekintettel az ellenőrzési rendszer végrehajtására nagymértékű hiányosságok mellett került sor.

86      Az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy a Bizottság hiányosságokat állapított meg a MePAR‑FIR‑ben, köztük tárgyi pontatlanságokat a referenciaparcellák határait és legnagyobb támogatható területét illetően. Következésképpen az annak elkerülésére irányuló keresztellenőrzések, hogy ugyanazon parcella után ugyanazt a támogatást ne adják meg jogtalanul több ízben is, nem voltak bizonyító erejűek, kivéve ha olyan helyszíni ellenőrzésekre került sor, amelyek kimutatták a parcellák téves helymegjelölését és támogathatóságát.

87      Közelebbről, a Bizottság komoly problémákat állapított meg az állandó legelőként bejelentett azon területekkel kapcsolatban, amelyeket a Görög Köztársaság támogatásra jogosultnak minősített, de a Bizottság több ízben is elutasított amiatt, hogy nem feleltek meg a vonatkozó rendelkezéseknek.

88      A felek eltérően ítélik meg a „támogatásra jogosult legelők” meghatározásának módját. A jelen jogalap első kifogásával összefüggésben végzett elemzésből mindazonáltal az következik, hogy az „állandó legelő” fogalmának a jelen esetben alkalmazott meghatározása terjedelmétől függetlenül a megállapított szabálytalanságok ugyanúgy azt eredményezték volna, hogy a Bizottság előírja az alkalmazott átalánykorrekciót.

89      Közelebbről, a Bizottság az összefoglaló jelentésben rámutatott arra, hogy a MePAR‑FIR naprakésszé tételét követően a 2008‑ban bejelentett területek egy részét 2009‑től kezdve kivették a rendszerből. Ha viszont a MePAR‑FIR 2008‑ban megfelelően működött volna, akkor a területek ezen részét nem minősítették volna támogatásra jogosultnak. Ez a hiány nagy arányban érintette azokat a területeket, amelyeket egy hibás fogalommeghatározás alapján az állandó legelők után tévesen támogatásra jogosultnak minősítettek.

90      2008‑ban a Bizottság továbbá azt állapította meg, hogy a MePAR‑FIR nem működik megfelelően, mert a Görög Köztársaság az új MePAR‑FIR 2009‑es bevezetése érdekében nem vezette be újra az említett rendszerbe a hagyományos helyszíni ellenőrzéseknek alávetett parcellák koordinátáit. Következésképpen nem állt rendelkezésre olyan grafikai ábrázolás, amely lehetővé tette volna a többszörös bejelentések feltárását. Az Alapokra vonatkozó uniós jogszabályok alapján pedig a tagállamok feladata a hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszer megszervezése. Ez a követelmény magában foglalja azt is, hogy a referenciaparcellák határait és legnagyobb támogatható területét pontosan kell meghatározni. Ezek az információk ugyanis elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az adminisztratív keresztellenőrzések megbízhatóak legyenek, hogy a helyszíni ellenőrzéseket le lehessen folytatni, és hogy a mezőgazdasági termelők helyes információkkal rendelkezzenek ahhoz, hogy megfelelő bejelentést tehessenek (lásd ebben az értelemben: 2013. május 17‑i Bulgária kontra Bizottság ítélet, T‑335/11, nem tették közzé, EU:T:2013:262, 29. pont).

91      A helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban továbbá a Bizottság az összefoglaló jelentésben azt állapította meg, hogy azokat nem a 2008‑ban hatályos szabályoknak megfelelően folytatták le.

92      Először is a helyszíni ellenőrzések minőségével kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy különösen aggasztónak tekinthető a legelők mérésének elmaradása. Azonkívül ugyanis, hogy a területek nem feleltek meg az „állandó legelők” 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjából eredő fogalommeghatározásnak, a bejelentett területek gyakran látható határok nélküli, nehezen megközelíthető, távoli környéken helyezkedtek el; megállapítást nyert, hogy az ellenőrök nem végezték el a 796/2004 rendelet 30. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően a területek mérését, mivel néha csak egy hivatkozási pont volt megadva, és nem került sor a terület tényleges meghatározására.

93      Másodszor, a távérzékeléssel végzett ellenőrzésekkel kapcsolatban az alkalmazott eljárás nem felelt meg a követelményeknek. Az ellenőrzések ugyanis azt mutatták, hogy a T‑4‑es kóddal (felhővel takart parcella) igen gyakran jelöltek olyan parcellákat, amelyek támogatásra való jogosultsága kétséges volt. A Bizottság e tekintetben felhívta a figyelmet azokra a műszaki előírásokra, amelyek szerint ezekkel a kódokkal nem lehet azokat a parcellákat jelölni, amelyek támogathatósága a számítógépes képkiértékelés befejezésekor kétségesnek bizonyul.

94      Harmadszor, a rendes helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban az összefoglaló jelentésben a Bizottság rámutatott arra, hogy 2008‑ban az összes parcellát illetően elmaradt az ellenőrzések tárgyát képező koordináták regisztrálása, és ez meghiúsította a többszörös bejelentések feltárását.

95      A fentiekből az következik, hogy a legelőkhöz kapcsolódó kiadásokat illetően a Bizottság arra vonatkozó hiányosságokat állapított meg az ellenőrzési rendszerben, hogy a görög hatóságok olyan területeket ismertek el legelőként támogatásra jogosultnak, amelyek nem feleltek meg a hatályos szabályoknak. A Bizottság ezen megállapítása még a 796/2004 rendelet 2. cikke (2) bekezdése 2. pontjának tág értelmezése mellett sem kérdőjelezhető meg. Végül az ellenőrzési rendszerben tapasztalt ezen hiányosságok a megállapított és a Görög Köztársaság által nem vitatott többi hiányossággal együtt az ellenőrzési rendszer általános szabálytalanságokat mutató, nagyszámú hibát tartalmazó, súlyosan hibás végrehajtásának minősül, amely valószínűsíthetően rendkívül nagy mértékű veszteséget okozott az Alapnak (lásd ebben az értelemben: 2005. október 27‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑175/03, nem tették közzé, EU:C:2005:643, 79. pont). A Bizottság mindazonáltal figyelembe vette, hogy a „pufferhatás” miatt az Alapot ért veszteségeknek kisebb volt a kockázata, mert a bejelentett területeknek csak egy részét vették figyelembe a támogatási jogosultságok aktiválása szempontjából.

96      Az előző megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor az ezen kiadások 10%‑ának megfelelő mértékű átalánykorrekciót alkalmazott.

97      A Görög Köztársaság egyik érve sem kérdőjelezheti meg ezt a következtetést.

98      Először is, a Görög Köztársaság a hagyományos ellenőrzésekben eszközölt javításokra hivatkozott, anélkül azonban, hogy állítását alátámasztotta volna, vagy pontosította volna, hogy milyen javításokról van szó.

99      E tekintetben a helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy a Bizottság valóban azt állapította meg, hogy folyamatosan nagy számban folytattak le helyszíni ellenőrzéseket (> 10%) a mezőgazdasági termelőket illetően, az átalánykorrekciók kiszámításakor általa figyelembe vett 2007‑es és 2008‑as igénylési év során. Meg kell azonban állapítani, hogy a helyszíni ellenőrzések rendszerének minőségével kapcsolatban a Bizottság hézagokkal és hiányosságokkal szembesítette a Görög Köztársaságot, és nem állapított meg javulást a legelőkkel kapcsolatban.

100    Így, mivel nem lelhető fel olyan szempont, amely alátámaszthatná a Görög Köztársaság állítását, a megállapított javulásra vonatkozó érvet el kell utasítani.

101    Másodszor, az EMOGA Garanciarészlege, az EMGA és az EMVA terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2011. április 15‑i bizottsági végrehajtási határozatot (HL 2011. L 102., 33. o.) illetően, amelyben a Bizottság a 2007‑es év tekintetében a megtámadott határozatban foglaltakkal egyező megállapítások alapján 5%‑os korrekciót írt elő a Görög Köztársaságnak, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak egy korábbi évre vonatkozó megállapításai nem alkalmasak a szóban forgó igénylési évre vonatkozó bizottsági megállapítások érvénytelenítésére, amennyiben az utóbbiak indokolhatják a következtetéseket és az előírt átalánykorrekciót. Egyébként az összefoglaló jelentésben a Bizottság rámutatott az általa megállapított hiányosságok ismétlődő jellegére.

102    Végül a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy az állandó legelők területe annak ellenére 1,5 millió hektárra csökkent, hogy 2012‑től az „állandó legelő” tágabb, a fás szárú növényeket is magában foglaló definícióját alkalmazzák. A Bizottság jogosan érvel azzal, hogy a támogatásra jogosult területek ilyen 50%‑os csökkenése – annak ellenére, hogy a vitatott definíció szélesebbé válása következtében növekedésük lett volna várható – azt bizonyítja, hogy kezdettől fogva ilyen mértékben problémásak volt az azon területekre vonatkozó bejelentések, amelyek egyáltalán nem feleltek meg a legelők fogalommeghatározásának, illetve területének.

103    Jóllehet a támogatásra jogosító legelők területe és a ténylegesen bejelentett legelők területe közötti elhatárolást – amelyre a Görög Köztársaság hivatkozik – megfelelően figyelembe vették, és az alapján az alkalmazott átalánykorrekció mértékét 10%‑ra csökkentették a „pufferhatás” számításba vételének köszönhetően, az továbbra is független a 2008‑ban megállapított eredeti bejelentéseket érintő problémától. A Görög Köztársaság ugyanis nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy – még ha figyelembe is vesszük a támogatható területek 1,5 millió hektárra csökkenését – ez nem jár semmilyen kockázattal az Alapra nézve. Az a tény, hogy a területalapú támogatásra jogosító legelők területe csak töredékét képezi a bejelentett legelők területének, nem kérdőjelezi meg a MePAR‑FIR működésében és a kulcsellenőrzésekben megállapított pontatlanságokat, amelyek szerint ezek a területek, amelyekre megadták a támogatást, nem voltak mindig teljes egészében támogatásra jogosultak, mert nem feleltek meg a 796/2004 rendelet 2. cikke első bekezdésének 2. pontjában foglalt követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, nem tették közzé, EU:T:2013:261, 204. pont).

104    Így azt kell megállapítani, hogy a Görög Köztársaságnak nem sikerült bizonyítania azt, hogy a Bizottság állításai valótlanok, illetve hogy nem áll fenn az Alap számára a veszteség vagy a szabálytalanság kockázata arra a komoly és észszerű kétségre tekintettel, amelyet a Bizottság a MePAR‑FIR működésével és az ellenőrzésekkel kapcsolatban támasztott.

105    Ebből az következik, hogy a Bizottság jogosan ítélte meg úgy, hogy a MePAR‑FIR‑ben és a kulcsellenőrzésekben tapasztalt hiányosságok az ellenőrzési rendszer általános szabálytalanságokat mutató, nagyszámú hibát tartalmazó, súlyosan hibás végrehajtásából következnek. Miután figyelembe vette, hogy a „pufferhatás” miatt az Alapot ért veszteségeknek kisebb volt a kockázata, helyesen alkalmazott 10%‑os átalánykorrekciót.

106    A fentiekre tekintettel a jelen kifogást el kell utasítani, és ezért a legelőkre alkalmazott 10%‑os átalánykorrekcióra vonatkozó jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A kiegészítő területalapú támogatások tekintetében előírt 5%‑os pénzügyi korrekcióra vonatkozó jogalapról

107    A kiegészítő területalapú támogatások tekintetében előírt 5%‑os pénzügyi korrekcióra vonatkozó jogalap keretében a Görög Köztársaság ténybeli hibára, elégtelen indokolásra és az arányosság elvének megsértésére alapított kifogásokat hoz fel.

108    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen jogalap keretében a Görög Köztársaság a jogalap ismertetésekor csupán az említett kifogások felsorolására szorítkozik, majd a felsorolást követően zavaros és az állítólag megsértett elveket illetően részben nem bizonyított érvelésbe bocsátkozik. A Görög Köztársaság beadványaiból azonban kitűnik, hogy lényegében az eljárási garanciáknak a pert megelőző eljárás során történt megsértésére és az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.

 Az eljárási garanciáknak a pert megelőző eljárás során történt megsértésére alapított első kifogásról

109    E kifogás keretében a Görög Köztársaság annak megállapítását kívánja elérni, hogy megfosztották az 1290/2005 rendelet 31. cikkében és az 1290/2005 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 171., 90. o.) 11. cikkében foglalt eljárási garanciától, mert a Bizottság nem hivatkozott vele szemben megfelelő időben az ellenőrzések késedelmességére.

110    Emlékeztetni kell arra, hogy a kiadások végső elszámolására vonatkozó végleges és jogerős határozatot olyan különös kontradiktórius eljárás befejeztével kell meghozni, amely eljárás keretében az érintett tagállamoknak rendelkezniük kell az álláspontjuk ismertetéséhez szükséges valamennyi garanciával (2000. december 14‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑245/97, EU:C:2000:687, 47. pont).

111    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyébként a Bizottság a tagállamokkal való viszonyában köteles tiszteletben tartani azokat a feltételeket, amelyeket a végrehajtási rendeletekben saját maga számára írt elő. E feltételek tiszteletben tartásának elmulasztása ugyanis – súlyosságától függően – megfoszthatja lényegétől az 1290/2005 rendelet 31. cikke által a tagállamok számára biztosított eljárási garanciát (lásd analógia útján: 2009. június 17‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑50/07, nem tették közzé, EU:T:2009:206, 27. pont).

112    Ezen túlmenően egyrészről az 1290/2005 rendelet 31. cikke, másrészről pedig a 885/2006 rendelet 11. cikke a végső elszámolási eljárás ugyanazon szakaszáról, vagyis a Bizottság által elvégzett ellenőrzések befejeztével az első értesítés tagállamhoz való továbbításáról szól (lásd: 2015. április 30‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑259/13, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2015:250, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

113    A 885/2006 rendelet 11. cikke a végső elszámolási eljárás során tiszteletben tartandó különböző szakaszokat határozza meg. Konkrétan e rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése pontosítja azon első írásbeli értesítés tartalmát, amellyel a Bizottság az általa végzett ellenőrzések eredményéről – a kétoldalú megbeszélés megszervezése előtt – értesíti a tagállamokat. E rendelkezés értelmében az első értesítésnek meg kell határoznia a Bizottság érintett tagállammal szembeni ellenőrzéseinek eredményeit, és fel kell tüntetnie a szóban forgó uniós szabályok jövőbeni tiszteletben tartásának biztosítása érdekében megteendő korrekciós intézkedéseket (2011. március 24‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑184/09, nem tették közzé, EU:T:2011:120, 40. pont).

114    Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy immár megállapítást nyert, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti írásbeli értesítésnek teljes körű tájékoztatást kell nyújtania a tagállamnak a Bizottság fenntartásairól oly módon, hogy betölthesse az előírt figyelmeztető szerepét (lásd ebben az értelemben: 2009. június 17‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑50/07, nem tették közzé, EU:T:2009:206, 39. pont).

115    Ebből következően a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti első értesítésben a Bizottságnak kellően pontosan kell jeleznie a szolgálatai által folytatott vizsgálat tárgyát és az e vizsgálat során megállapított hiányosságokat, mivel ezekre később bizonyítékként hivatkozhat, amennyiben komoly és észszerű kétséget táplál a nemzeti hatóságok által elvégzett ellenőrzéseket, illetve az általuk továbbított számadatokat illetően, és ezek ily módon igazolhatják az érintett tagállam által az Alap terhére kifizetett egyes kiadásokat az uniós finanszírozásból kizáró végleges határozatban alkalmazott pénzügyi korrekciókat (2009. június 17‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑50/07, nem tették közzé, EU:T:2009:206, 40. pont).

116    Következésképpen a 885/2006 rendelet 11. cikke szerinti tájékoztatásnak ahhoz, hogy figyelmeztető szerepét betöltse – főként az 1290/2005 rendelet 31. cikkére tekintettel –, mindenekelőtt kellően pontosan meg kell határoznia az érintett tagállamnak felrótt összes olyan szabálytalanságot, amelyek végső soron megalapozták a végrehajtott pénzügyi korrekciót. Kizárólag az ilyen tájékoztatás képes garantálni a Bizottság fenntartásainak teljes körű megismerését, és csak ez szolgálhat viszonyítási pontként az 1290/2005 rendelet 31. cikkében előírt 24 hónapos időszak számításához (2012. május 3‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑24/11 P, EU:C:2012:266, 31. pont; 2015. április 30‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑259/13, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2015:250, 106. pont).

117    A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azt kell megvizsgálni, hogy az eredmények közlése megfelelt‑e a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt követelményeknek, következésképpen pedig, hogy az említett rendelkezés szerinti szabályos tájékoztatásnak minősül‑e.

118    Meg kell állapítani, hogy ez az eset áll fenn. A Bizottság ugyanis – ahogyan erre ő maga is hivatkozik – a vizsgálati eredményekről a 2008. november 21‑i levélben, valamint a 885/2006 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése alapján kiállított 2013. május 31‑i levélben adott tájékoztatás során kifejezetten említette a helyszíni ellenőrzések lefolytatásával kapcsolatos késedelem problémáját, és jelezte, hogy a késedelmek a területhez kapcsolódó támogatásokat illetően befolyásolták a helyszíni ellenőrzések minőségét. Ezt követően a Bizottság végső álláspontjában egyértelműen megnevezte azokat a hiányosságokat, amelyek abból eredtek, hogy a helyszíni ellenőrzések késedelmessége hátrányosan befolyásolta azok minőségét (lásd a 2014. március 26‑i levelet).

119    Következésképpen meg kell állapítani, hogy mind az eredményekről adott tájékoztatás, mind a Görög Köztársaságnak az egyeztető eljárás keretében címzett közlemény megnevezi a fent említett ítélkezési gyakorlat értelmében az ellenőrzések tagállamnak felróható késedelmességét, amely a jelen ügyben hozzájárult a kiegészítő területalapú támogatásokkal kapcsolatban előírt pénzügyi korrekció alátámasztásához.

120    Így tehát – figyelemmel arra, hogy az ellenőrzéseknek a minőségüket befolyásoló, az Alap számára esetlegesen veszteséget okozó és pénzügyi korrekció előírását indokolttá tévő késedelmességére vonatkozó kifogást a Görög Köztársasággal a pert megelőző eljárás során legalább kétszer közölték – a Görög Köztársaság nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottság megsértette arra irányuló kötelezettségét, hogy az ellenőrzés minden olyan eredményét kétoldalú megbeszélés elé bocsássa, amely emelt mértékű korrekció előírását indokolhatja.

121    Ebből következően a Görög Köztársaság első kifogását el kell utasítani.

 Az arányosság elvének megsértésére alapított második kifogásról

122    E kifogás keretében a Görög Köztársaság úgy érvel, hogy a legelőkön kívüli területekre vonatkozó megállapításokra és az előző évhez képest megállapított javulásokra tekintettel a korrekciót legfeljebb 2%‑ra kellett volna csökkenteni.

123    Mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja a hagyományos helyszíni ellenőrzések lefolytatásával kapcsolatos késedelmeket.

124    A fent hivatkozott VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletéből kitűnik, hogy a MePAR‑FIR működésével kapcsolatos hiányosságok és a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hibák a kulcsellenőrzéseket érintik (lásd ebben az értelemben: 2013. május 17‑i Bulgária kontra Bizottság ítélet, T‑335/11, nem tették közzé, EU:T:2013:262, 92. pont).

125    A VI/5330/97. sz. dokumentumban az is szerepel, hogy ha minden kulcsfontosságú ellenőrzést elvégeztek, de nem a rendeletek által előírt számban, gyakorisággal vagy szigorral, és észszerűen feltételezhető, hogy ezek az ellenőrzések nem biztosítják az elvárt mértékben a kérelmek szabályszerűségét, 5%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni, amennyiben jelentős a kockázata annak, hogy az Alap súlyos veszteségeket szenved.

126    A Bizottság – ahogyan ez az első jogalap harmadik kifogásának és a második jogalap első kifogásának vizsgálata keretében már említésre került – az összefoglaló jelentésben hiányosságokat állapított meg a MePAR‑FIR‑re vonatkozóan, köztük tárgyi pontatlanságokat a parcellák határaival és legnagyobb támogatható területével kapcsolatban. Bár ezek a hiányosságok kifejezetten a legelőkre vonatkoznak, mindegyik parcellatípusra vonatkozóan megállapították őket.

127    A helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban továbbá a Bizottság az összefoglaló jelentésben azt állapította meg, hogy azokat nem a 2008‑ban hatályos szabályoknak megfelelően folytatták le, holott ez elengedhetetlenül szükséges lett volna a bejelentett terület támogathatóságának megfelelő ellenőrzéséhez és ezáltal a 796/2004 rendelet 23. és 30. cikke betartásának biztosításához. A távérzékeléssel végzett ellenőrzésekkel kapcsolatban az alkalmazott eljárás nem felelt meg a követelményeknek. Az ellenőrzések ugyanis azt mutatták, hogy a T‑4‑es kóddal (felhővel takart parcella) igen gyakran jelöltek olyan parcellákat, amelyek támogatásra való jogosultsága kétséges volt. A rendes helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban a Bizottság arra mutatott rá, hogy 2008‑ban az összes parcellát illetően elmaradt az ellenőrzések tárgyát képező koordináták regisztrálása, és ez meghiúsította a többszörös bejelentések feltárását.

128    Konkrétan a hagyományos helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban a Bizottság az összefoglaló jelentésben arra mutatott rá, hogy bár az „újramérések” eltéréseket mutattak, ezek nem támasztották alá azt a következtetést, hogy az ilyen típusú ellenőrzéseknél működési rendszerhiba áll fenn.

129    Végül a Bizottság jelezte, hogy a területhez kapcsolódó támogatások tekintetében a helyszíni ellenőrzéseket hátrányosan befolyásolta az, hogy késedelmesen végezték el őket.

130    A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a megállapított hiányosságok a kulcsellenőrzések és a másodlagos ellenőrzések folyamatos működési hibáját jelentik. Közelebbről azt állapította meg, hogy a szóban forgó év tekintetében a MePAR‑FIR‑re vonatkozóan megállapított hiányosságokat nem javították ki a megelőző évhez (2007) képest.

131    A fentiekből az következik, hogy a területhez kapcsolódó támogatásokra a Bizottság hiba elkövetése nélkül alkalmazhatott a VI/5330/97. sz. dokumentum rendelkezéseinek megfelelően 5%‑os átalánykorrekciót.

132    A Görög Köztársaság előadja, hogy a hagyományos ellenőrzésekben eszközölt javítások és a MePAR‑FIR folyamatos javítása ellentmond a Bizottság részéről kifejezett komoly és észszerű kétségnek, amely a Bizottság szerint a területhez kapcsolódó kiegészítő támogatások tekintetében 5%‑os korrekció előírását indokolja. Ezenkívül a Görög Köztársaság szerint a Bizottságnak 2%‑os rátát kellett volna alkalmaznia a legelőn kívüli területek után nyújtott támogatásokra.

133    Azt az érvet azonban, hogy a MePAR‑FIR‑ben eszközölt javítások mellett nem megalapozott továbbra is komoly és észszerű kétséget támasztani, el kell utasítani. A keresetlevél 4. pontjából és 4. mellékletéből ugyanis kiderül, hogy a Görög Köztársaság által az a MePAR‑FIR‑ben eszközölt javításokat nem alkalmazták a 2008‑as igénylési évben. Az MePAR‑FIR‑ben később eszközölt javítások ezért nem kérdőjelezik meg a vitatott időszakban tett, hiányosságokra vonatkozó megállapításokat (lásd analógia útján: 2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, nem tették közzé, EU:T:2013:261, 206. pont).

134    Egyébiránt a hagyományos ellenőrzési rendszerben megállapított javítások önmagukban véve nem vonják kétségbe a vitatott évre vonatkozóan megállapított, a fentiekben felsorolt valamennyi hiányosság alapján az Alap számára fennálló kockázatot illetően kialakított értékelést.

135    Végül el kell utasítani a Görög Köztársaság arra irányuló érvét, hogy az Alap számára fennálló kockázat ellensúlyozása érdekében a Bizottságnak a területhez kapcsolódó kiegészítő támogatások típusára kellett volna hivatkoznia, és azokra a legelőn kívüli területek után nyújtott támogatásokra alkalmazott 2%‑os rátát kellett volna alkalmaznia.

136    Azonkívül ugyanis, hogy a Görög Köztársaság érve alátámasztásaként csupán azt hangoztatja, hogy a területhez kapcsolódó támogatások járulékos jellegűek, az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy a legelőn kívüli területek (szántóterületek) utáni támogatásokra előírt korrekciós ráta 5%‑ról 2%‑ra való csökkentése a „pufferhatás” alkalmazásának eredménye volt. A kiegészítő terület utáni támogatásokra, amelyek esetében a „pufferhatás” nem játszik szerepet, azonban – ahogyan erre a Bizottság is hivatkozik – nem alkalmazható a „pufferhatás” miatti ugyanilyen csökkentés. Az ilyen típusú támogatások esetében ugyanis, amelyek a termeléshez kapcsolódnak, a „támogatási jogosultságokat” nem használják fel, hanem a támogatható területekkel aktiválják, amelyek száma alacsonyabb lehet a mezőgazdasági termelő által bejelentett összterületnél. Így a kiegészítő területalapú támogatások esetében csak a ténylegesen művelt, bejelentett terület jogosíthat a megfelelő támogatásra.

137    A fentiekre tekintettel a jelen kifogást el kell utasítani, és ezért a kiegészítő területalapú támogatásokra vonatkozó 5%‑os korrekcióra vonatkozó jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó 5%‑os pénzügyi korrekcióra irányuló jogalapról

138    A vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó 5%‑os pénzügyi korrekcióra irányuló jogalap keretében a Görög Köztársaság az indokolási kötelezettség megsértésére, ténybeli hibára és az arányosság elvének megsértésére alapított kifogásokra hivatkozik. Ezen túlmenően azt állítja, hogy ugyanazon ok miatt kétszer írtak elő korrekciót.

139    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen jogalap keretében a Görög Köztársaság a jogalap ismertetésekor csupán az említett kifogások felsorolására szorítkozik, majd a felsorolást követően zavaros és az állítólag megsértett elveket illetően részben nem bizonyított érvelésbe bocsátkozik. Mindazonáltal, bármennyire sajnálatos is az említett kétértelműség, nem jelenti akadályát annak, hogy a Bizottság védekezésre irányuló érveit előterjessze, és hogy a Törvényszék a keresetről határozzon (lásd ebben az értelemben: 2011. november 16‑i Sachsa Verpackung kontra Bizottság ítélet, T‑79/06, nem tették közzé, EU:T:2011:674, 21. pont). A Görög Köztársaság beadványaiból ugyanis kitűnik, hogy lényegében az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásra és a vidékfejlesztési program 214. intézkedésével kapcsolatban a korrekció ugyanazon indok miatti kétszeres előírására alapított kifogásra hivatkozik.

 A további indokolási hiányosságra alapított első kifogásról

140    Először is – ahogyan már ismertetésre került – a Bizottság az Alapok kiadásainak végső elszámolásával kapcsolatos határozatait összefoglaló jelentés, valamint a Bizottság és az érintett tagállam közötti levélváltás alapján hozza meg (2002. március 14‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑132/99, EU:C:2002:168, 39. pont). Ilyen körülmények között a bejelentett kiadások egy részének az Alap terhére történő elszámolását megtagadó határozat indokolását akkor kell megfelelőnek tekinteni, ha a címzett államot szorosan bevonták a határozat kidolgozásának folyamatába, és ismerte azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a vitatott összeg nem számolható el az Alap terhére (2001. szeptember 20‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑263/98, EU:C:2001:455, 98. pont; 2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, nem tették közzé, EU:T:2013:261, 94. pont).

141    Másodszor, az EMVA‑ból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 277., 1. o.) 73. cikkének megfelelően a Bizottság az EK 274. cikkel összhangban, a megosztott irányítás keretében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében végrehajtja az 1290/2005 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében megállapított intézkedéseket és ellenőrzéseket.

142    Az 1290/2005 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság biztosítja a tagállamokban az irányítási és ellenőrzési rendszerek meglétét és megfelelő működését.

143    Egyébiránt rá kell mutatni arra – ahogyan ezt a Bizottság jogosan észrevételezi és a Görög Köztársaság sem vitatja –, hogy a jelen ügyben szereplő vidékfejlesztési támogatások a bejelentett mezőgazdasági területhez kapcsolódó támogatások.

144    Ebből következően a támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerét azokra a közvetlen támogatási rendszerekre és vidékfejlesztési intézkedésekre kell alkalmazni, amelyeket a hektárszám alapján nyújtanak.

145    E tekintetben emlékeztetni kell arra – ahogyan ez már említésre került –, hogy milyen fontos szerepet tölt be az MePAR‑FIR végrehajtása a területalapú támogatási rendszer működésében. A mezőgazdasági parcellák azonosítása ugyanis kulcsszerepet játszik a földterülethez kapcsolódó rendszer helyes alkalmazásában. A parcellák megbízható azonosítási rendszerének hiánya önmagában maga után vonja az uniós költségvetés számára a veszteség magas kockázatát (lásd ebben az értelemben: 2011. március 31‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑214/07, nem tették közzé, EU:T:2011:130, 57. pont; 2012. július 5‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑86/08, EU:T:2012:345, 122. pont).

146    A jelen esetben az ügy irataiból az tűnik ki, hogy a Görög Köztársaságot bevonták a megtámadott határozat kidolgozásának folyamatába, és a Bizottság az MePAR‑FIR működésében és a helyszíni ellenőrzésekben tapasztalt hiányosságokra a kezdeti levélváltásban, az egyeztető eljárás során és a végleges álláspontban is rámutatott, továbbá szerepelnek a Bizottság és a Görög Köztársaság közötti levélváltásban, az egyeztető testület véleményében és az összefoglaló jelentésben is. A megállapított hiányosságok a területhez kapcsolódó támogatások valamennyi típusát érintik.

147    A Bizottság 2008. november 21‑i és 2013. május 31‑i leveleiből, valamint a végleges álláspontjából így tehát egyértelműen kitűnik, hogy a Görög Köztársaság tudott az előírt korrekciók indokául szolgáló szabálytalanságokról. A Bizottság szolgálatai ugyanis kifejezetten szembesítették a görög hatóságokat az MePAR‑FIR‑ben és a helyszíni ellenőrzésekben tapasztalt működési zavarokkal.

148    Végül az összefoglaló jelentésben a Bizottság azt állapította meg, hogy „[a] második pillérhez tartozó valamennyi területalapú intézkedés tekintetében a megállapítások összekapcsolódása miatt és a VI/5330/97. sz. dokumentum rendelkezéseinek megfelelően 5%‑os átalánykorrekció javasolt”.

149    Ebből következően a Görög Köztársaságot szorosan bevonták a megtámadott határozat kidolgozásának folyamatába, és ismerte azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a vitatott összeg nem számolható el az Alap terhére, továbbá a Bizottság a közigazgatási eljárás során kifejezetten ismertette a szóban forgó korrekció előírásának indokait.

150    E tekintetben nem releváns a Görög Köztársaság – egyébként nem bizonyított – állítása, miszerint a Bizottság a megállapított hiányosságok jelentette kockázat értékelése szempontjából nem vette figyelembe, hogy a szóban forgó vidékfejlesztési intézkedés végrehajtásával összefüggésben fokozott helyszíni ellenőrzést írtak elő. Még ha ez igaznak is bizonyul, a helyszíni ellenőrzések fokozása akkor sem ellensúlyozhatja a lefolytatásukkal kapcsolatban megállapított hiányosságokat (lásd ebben az értelemben: 2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, nem tették közzé, EU:T:2013:261, 205. pont).

151    Ezenkívül – ahogyan ez a fenti 133. pontban is szerepel – meg kell jegyezni, hogy feltételezve, hogy a Görög Köztársaság az MePAR‑FIR folyamatos javulásával a 2009‑től kezdve, egy erre irányuló akcióterv következtében bevezetett javításokra hivatkozik, a 2008‑as évet követően eszközölt javítások – még ha igaznak is bizonyulnak – akkor sem vonhatják kétségbe az előbbi megfontolásokat. Következésképpen a további indokolási hiányosságra alapított első kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az ugyanazon indok miatt állítólag kétszeresen előírt korrekcióra alapított második kifogásról

152    A Görög Köztársaság lényegében azzal érvel, hogy a vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó korrekciót érvényteleníteni kell a 214. vidékfejlesztési intézkedés vonatkozásában másodszor történő alkalmazása tekintetében.

153    Konkrétan a Görög Köztársaság először is úgy érvel, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott bizottsági iránymutatásoknak megfelelően, ha ugyanazon rendszerben több hiányosság is tapasztalható, akkor az átalánykorrekciókat nem halmozottan kell alkalmazni, hanem csak az ellenőrzési rendszer egészével kiváltott kockázatok szempontjából legsúlyosabb hiányosságot kell figyelembe venni.

154    A Görög Köztársaság – ahogyan a válaszban és a tárgyaláson ismertette – vitatja a jelen ügyben előírt korrekció kiszámításának módját.

155    A Görög Köztársaság ugyanis arra hivatkozik, hogy a 2 318 055,75 euró összegű levonás ellenére a Bizottság kétszeres korrekciót írt elő ugyanazon okból, mint amely miatt egy korábbi korrekciót kiszabott. A Görög Köztársaság konkrétan úgy ítéli meg, hogy a kérdéses levonás nem veszi teljes egészében figyelembe az EMOGA Garanciarészlege, az EMGA és az EMVA terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2013. május 2‑i 2013/214/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2013. L 123., 11. o.) alapján előírt korrekciót. A Görög Köztársaság úgy érvel, hogy nem érti, hogyan számították ki a 2 318 055,75 eurós összeget, amit egyedüliként vettek figyelembe a 2013/214 végrehajtási határozat alapján előírt korrekció címén, míg az utóbbi szerinte 3 328 030,09 eurót tesz ki.

156    Az összefoglaló jelentésből – amelyre a 2013/214 végrehajtási határozat utal – mindenekelőtt az következik, hogy a Bizottság által megállapított ellenőrzési hiányosságok különösen a 214. számú vidékfejlesztési támogatási intézkedéssel kapcsolatban, a 2008‑as igénylési évre vonatkozóan az előírt kötelezettségek betartására, valamint az ellenőrzési jelentések hiánytalanságára és nyomon követhetőségére vonatkoztak. Ezek a megállapított hiányosságok azonban nem vonatkoztak a parcellák területére (határaira és legnagyobb támogatható területére), amelyeket a jelen ügyben megtámadott határozathoz vezető vizsgálat során tártak fel, különösen ugyanazon 214. számú vidékfejlesztési támogatási intézkedéssel kapcsolatban.

157    Következésképpen meg kell állapítani, hogy az egymást követően alkalmazott két átalánykorrekciót a Bizottság által ugyanazon vidékfejlesztési támogatási intézkedés kapcsán egymás után lefolytatott két vizsgálat során feltárt különböző hiányosságok és mulasztások miatt írták elő. A Bizottság e tekintetben mind a pervezető intézkedésre adott írásbeli válaszában, mind a tárgyalás során azt állította, hogy köteles volt csökkenteni a vitatott korrekció összegét, hogy elkerülje a korrekciók halmozását, de arra hivatkozik, hogy a 2 318 055,75 euró e célból történt levonása helyes.

158    A 2013/214 végrehajtási határozatot illetően az említett határozat mellékletének a 6711. sz. költségvetési tételre vonatkozó részében az áll, hogy a Bizottság egyrészt 2%‑os átalánykorrekciót írt elő a 2009‑es év tekintetében a KAP második pillérére irányuló helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságok miatt 959 020,82 euró összegben, másrészt 5%‑os átalánykorrekciót írt elő a 2009‑es év tekintetében a KAP második pillérére irányuló helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságok miatt 2 369 009,27 euró összegben. A 2009‑es év tekintetében a vidékfejlesztésre (a KAP második pillére) irányuló helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságok miatt előírt korrekció teljes összege 3 328 030,09 eurót tett ki.

159    A megtámadott határozatban előírt korrekciók összegét illetően az említett határozat mellékletének a 6711. sz. költségvetési tételre vonatkozó részében továbbá az áll, hogy a Bizottság 5%‑os átalánykorrekciót írt elő a MePAR‑ra és a vidékfejlesztésre (a KAP második pillére) irányuló helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságok miatt. Ugyanezen melléklet szerint e korrekció eredeti összege 5 007 867,36 eurót tett ki, amelyből a Bizottság a 2013/214 végrehajtási határozat alapján előírt korábbi korrekció címén 2 318 055,75 eurót levont. Ezt a levonást figyelembe véve a vitatott korrekció pénzügyi kihatásának mértéke 2 689 811,61 euró.

160    A 2 318 055,75 euró fent említett levonását illetően a Bizottság által az ellenkérelmében és a viszonválaszában adott magyarázatokból kiderül, hogy a 2 318 055,75 eurós összeget, amely a jelen ügyben tárgyalt korrekcióból levont korábbi korrekció összegének felel meg, a 2008‑as igénylési év tekintetében beszámították a 2 369 009,27 eurós átalánykorrekció összegébe, amely mindkét igénylési évre, a 2008‑asra és a 2009‑esre is vonatkozott.

161    A Bizottság arra a kérdésre, hogy hogyan számították ki a vitatott korrekcióból levont 2 318 055,75 eurós összeget, a pervezető intézkedésre adott válaszában, majd utóbb a tárgyaláson kifejtette, hogy a 2009‑ben a 2008‑as év vonatkozásában beszámított korábbi korrekció 3 745 694,27 eurót tett ki az összesen 134 518 285,02 eurós kiadásokból. A Bizottság magyarázatai szerint ez a korrekció mindazonáltal az összes (001 végű kóddal jelölt) vidékfejlesztési intézkedést érintette. A Bizottság szerint ugyanezen időszak tekintetében a közvetlen kifizetések 83 247 820,42 eurót tettek ki. A Bizottság szerint ebből az következik, hogy a területhez kapcsolódó közvetlen kifizetések és az agrár‑környezetvédelmi intézkedések utáni összes kiadás közötti arány 61%‑os volt.

162    A Bizottság továbbá arra hivatkozik, hogy mivel a kétszeres korrekció elkerülése érdekében csak a vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó korábbi korrekciónak a területhez kapcsolódó ezen támogatások százalékos arányának megfelelő összegét kellett levonnia, ezért a korábbi korrekcióra a fenti 161. pontban említett aránynak megfelelő 61%‑os rátát alkalmazta. Ezt megtéve kapta a 2 318 055,75 eurós összeget.

163    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a 2 318 055,75 euró levonásának kiszámítási módja ismertetése céljából benyújtott beadványok ezt egyáltalán nem támasztják alá. A Bizottság által az ellenkérelmének VI bis mellékletében foglalt táblázatban szereplő összegek ugyanis nem egyeznek meg a Bizottság által a pervezető intézkedésre adott válaszának mellékletében foglalt táblázatban szereplő összegekkel. Konkrétan egyrészt az előírt korrekciók kiszámításának alapjai nem egyeznek a Bizottság által benyújtott dokumentumokban, másrészt a Bizottság nem adott magyarázatot arra, hogy honnan ered a 134 518 285,02 eurós összeg és a 2009‑ben a 2008‑as év vonatkozásában beszámított korábbi korrekció 3 745 694,27 eurós összege, ezek ugyanis nem derülnek ki az ügy irataiból. A Bizottság annak magyarázatával is adós maradt, hogy mennyiben relevánsak ezek a számok a vitatott levonás kiszámítása és a 2013/214 végrehajtási határozat és a megtámadott határozat közötti kétszeres korrekció kiküszöbölése szempontjából.

164    Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság által a pervezető intézkedésre adott válaszában hivatkozott „közvetlen támogatások” a KAP első pillérére vonatkoznak. A vitatott korrekció és a 2013/214 végrehajtási határozat alapján előírt, levontnak tekintett korábbi korrekció azonban a vidékfejlesztésre (a KAP első pillére) vonatkozik. Ebből következően a Bizottság által a pervezető intézkedésre adott válasz nem egyértelmű és félreérthető, mivel azt állítja, hogy a téves területszámítás a közvetlen kifizetésekre és a vidékfejlesztési támogatásokra is kihat, de azt nem pontosítja, hogy ez miért indokolja az ezt követő magyarázatokat.

165    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen kell megjelenítenie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és az illetékes bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson (lásd: 2016. május 12‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑384/14, EU:T:2016:298, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

166    Márpedig meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat csak az előírt korrekció és a levonás összegeit tartalmazza, de azt nem tisztázza, hogy azokat hogyan számították ki. Ezenkívül – ahogyan ez a fenti 163. pontban kifejtésre került – az a gondolatmenet, amely alapján a Bizottság megállapította, hogy a levonás 2 318 055,75 eurós összege kellően figyelembe veszi a 2013/214 végrehajtási határozat alapján előírt korábbi korrekciót, továbbra is kétértelmű és hézagos.

167    Ebből az következik, hogy a fenti 165. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a megtámadott határozat indokolása a korrekciók kiszámításának elmaradása miatt hiányos. Következésképpen a Görög Köztársaság harmadik jogalapjának helyt kell adni, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amely a vidékfejlesztésre (második pillér) irányuló kiadásokra vonatkozó és a 2009‑es év tekintetében a MePAR‑ra és a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságok miatt a 2008‑as igénylési év vonatkozásában előírt 5 007 867,36 eurós korrekció összegének, 2 318 055,75 euró levonásának és 2 689 811,61 eurós pénzügyi kihatásnak a kiszámítására vonatkozik.

168    A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy egyrészt a megtámadott határozatot az indokolási kötelezettség megsértése miatt meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben a Görög Köztársaság által az EMVA 2. tengely vidékfejlesztési ágazatban (2007–2013, területalapú intézkedések) kifizetett kiadásokat a 2009‑es pénzügyi év tekintetében a MePAR‑ra és a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságok miatt kizárja az uniós finanszírozásból (második pillér, 2008‑as igénylési év), másrészt pedig a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A költségekről

169    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

170    A jelen ügyben azt kell megállapítani, hogy a Görög Köztársaság nem kérte a Bizottság költségviselésre való kötelezését.

171    Következésképpen mivel a Görög Köztársaság nem kért költségviselésre való kötelezést, és a Törvényszék a keresetnek csak részben adott helyt, a Görög Köztársaságot a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2014. december 19‑i 2014/950/EU bizottsági végrehajtási határozatot abban a részében, amely a Görög Köztársaság által az EMVA 2. tengely vidékfejlesztési ágazatban (2007–2013, területalapú intézkedések) kifizetett kiadásokkal kapcsolatban a 2009‑es pénzügyi év tekintetében a mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszerére (MePAR) és a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságok miatt (második pillér, 2008‑as igénylési év) előírt 5 007 867,36 euró összegű korrekcióra, 2 318 055,75 euró összegű levonásra és 2 689 811,61 euró összegű pénzügyi kihatásra vonatkozik.

2)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Görög Köztársaság maga viseli saját költségeit és az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Gratsias Kancheva Półtorak

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. március 30‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

2 PAGEREF _Toc482347166 \h 5 PAGEREF _Toc482347167 \h 6 PAGEREF _Toc482347168 \h 7 PAGEREF _Toc482347169 \h 7 PAGEREF _Toc482347170 \h 16 PAGEREF _Toc482347171 \h 18 PAGEREF _Toc482347172 \h 23 PAGEREF _Toc482347173 \h 23 PAGEREF _Toc482347174 \h 26 PAGEREF _Toc482347175 \h 28 PAGEREF _Toc482347176 \h 28 PAGEREF _Toc482347177 \h 30 PAGEREF _Toc482347178 \h 33 PAGEREF _Toc482347179 \h

*      Az eljárás nyelve: görög.