Language of document : ECLI:EU:T:2022:156

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)

2022. március 23.(*)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi intézkedés – Megrovás – A személyzeti szabályzat 21a. cikke – Mérlegelési hiba”

A T‑757/20. sz. ügyben,

OT (képviselik: C. Bernard‑Glanz és S. Rodrigues ügyvédek)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: I. Lázaro Betancor és M. Windisch, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Parlament 2019. december 19‑i, a felperessel szemben megrovás szankciót kiszabó határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise, P. Nihoul (előadó), R. Frendo és J. Martín y Pérez de Nanclares bírák,

hivatalvezető: H. Eriksson tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. november 26‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei

1        A jogvita a felperesre, OT‑re, az Európai Parlament tisztviselőjére vonatkozik, akit a Parlament megrovásban részesített, mivel még az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) ideiglenes alkalmazottjaként két, szerződési hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárást engedélyező feljegyzést írt alá.

A.      EASO

2        A vallettai (Málta) székhelyű EASO‑t a 2010. május 19‑i 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 132., 11. o.) hozta létre azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) megvalósításának javításához, megerősítse a tagállamok között a menekültügy terén folytatott gyakorlati együttműködést, és segítséget nyújtson és/vagy koordinálja az azon tagállamoknak nyújtott operatív támogatást, amelyek menekültügyi és befogadási rendszere különösen nagy terhelésnek van kitéve. Az EASO 2015 óta többek között támogatást nyújt Görögországnak a migrációs válsággal összefüggésben.

3        A tényállás megvalósulásának idején az EASO három osztályból állt: a menekültügyi támogatási osztályból, az operatív osztályból és az igazgatási osztályból. Ez utóbbi részét képezte a „pénzügyi” és a „közbeszerzési” részleg.

B.      A kérelmező helyzete az EASOn belül

4        A felperest, aki 2004 óta a Parlament tisztviselője, 2016 áprilisa és októbere között szolgálati érdekből az EASO‑hoz rendelték ki.

5        2016. november 1‑jén személyes okokkal indokolt szabadságot vett ki a Parlamenttől, és az EASO ideiglenes alkalmazottként alkalmazta a „menekültügyi támogatási” osztály vezetőjeként.

6        2017 májusától kezdve a felperes az „igazgatási” osztály vezetőjével együtt az „operatív” osztály napi irányítását is ellátta, amelynek vezetője, A. betegség miatt volt távol.

7        2017. július 16‑án a felperest, aki továbbra is a „menekültügyi támogatási” osztály vezetője maradt, ideiglenesen az „operatív” osztály vezetőjévé nevezték ki, és 2018. július 31‑i lemondásáig az is maradt.

8        A felperes 2018. szeptember 1‑jén ismét munkába állt a Parlamentben.

C.      A vitatott feljegyzések

9        2016 októberében az EASO a görög hatóságokkal egyeztetve úgy döntött, hogy a görög menekültügyi szolgálattal közösen működtetett befogadó‑ és azonosítási központokat a moriai (Leszbosz, Görögország) és viali (Híosz, Görögország) menekülttáborokból (hotspotok) máshová helyezi.

10      2017. február 22‑én A. aláírt egy „kivételes eljárásról szóló feljegyzést”, amelyből kiderült, hogy az EASO szolgáltatásainak elhelyezésére szánt épületet három évre bérbe adják egy olyan társaságnak, amely javítási és építési munkákat is végez. Az ügylet értékét, beleértve a karbantartást is, 351 120 euróra becsülték.

11      Az említett feljegyzés 1. pontja kifejtette, hogy a menekülttáborokban zavargások és sztrájkok törtek ki, amelyek biztonsági problémákat okoztak az ott dolgozók számára, és az ottani tevékenységek megszakításához vezettek, és hogy ennek következtében több tagállam kérte, hogy helyezzék át a szakértőket ezekből a táborokból, különben visszahívják őket. A görög kormány csatlakozott ehhez a kérelemhez.

12      A feljegyzés 2. pontja emellett a következőket állapította meg:

„Az idő rövidsége miatt szükségesnek tűnik a szerződésnek a megfelelő közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül történő aláírása.”

13      A felperes, mint a „menekültügyi támogatási” osztály vezetője 2017. május 11‑én aláírta e feljegyzés első módosítását (a továbbiakban: a 2017. május 11‑i feljegyzés), amely ugyanazon épületek négy évre történő bérbeadására és további munkálatok elvégzésére, többek között tizenkét további munkahely létrehozására vonatkozott. Az ügylet értékét ezúttal 655 609,85 euróra becsülték.

14      Az eljárás megválasztását ugyanúgy indokolták, mint ahogy A 2017. február 22‑i feljegyzésében szerepel.

15      Emellett 2017. június 11‑én a felperes az „operatív” osztály ideiglenes vezetőjeként egy feljegyzést (a továbbiakban: 2017. június 11‑i feljegyzés) írt alá egy épületnek egy Híosz szigetén lévő társaság részére négyéves időtartamra történő bérbeadásáról és az épületben munkálatok elvégzéséről. Az ügylet értékét 1 040 609,85 euróra becsülték.

16      Az e feljegyzés indokául hivatkozott helyzetet ugyanolyan kifejezésekkel írták le, mint amelyek a 2017. február 22‑i és a 2017. május 11‑i feljegyzésekben szerepelnek.

17      A 2017. június 11‑i feljegyzés 2. pontja szerint a görög hatóságokkal együtt hat épületet jelöltek meg, azonban különösen elhelyezkedése és mérete miatt a kiválasztott épületet tartották a legmegfelelőbbnek.

18      A 2017. június 11‑i feljegyzés a 4. pontot a következőkkel egészítette ki:

„Az idő rövidsége és az ügy sürgőssége miatt szükségesnek tűnik a szerződésnek a megfelelő közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül történő aláírása.

Az épületekre vonatkozó szerződés közvetlen megkötését számos olyan tényező határozta meg, mint például a biztonsági megfontolások, a folyamatos működés biztosításának szükségessége, a meglévő épületek elhelyezkedése Híosz szigetén, a helyi társadalmi elfogadottság és mindenekelőtt a görög hatóságok kérése. Ezek a követelmények előre meghatározták a létrejövő bérleti szerződés közvetlen módon történő megkötését.”

19      A Leszbosz és Híosz szigetén található épületek bérleti szerződéseit 2017. június 16‑án, illetve augusztus 10‑én írták alá.

D.      Az OLAFvizsgálat

20      2017. június 6‑án az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatot indított az EASO ügyvezető igazgatója ellen a közbeszerzési szabályok, a felvételi eljárások, az adatvédelmi szabályok és a zaklatás tilalmának be nem tartása miatt.

21      A felperest a 2017. december 5‑én kelt levélben arról tájékoztatták, hogy az OLAF a vizsgálatát más személyekre, köztük őrá is kiterjesztette.

22      Az OLAF 2018. február 19‑én az OLAF az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11‑i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 248., 1. o.) 9. cikkének (2) bekezdése alapján meghallgatta a felperest.

23      A felperest 2018. július 27‑én felhívták, hogy a 883/2013 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján nyújtsa be észrevételeit az OLAF által a tényállásról készített összefoglalóval kapcsolatban, aminek a felperes 2018. augusztus 17‑én kelt levelében eleget tett.

24      Az OLAF 2018. november 28‑án kelt levelében a 883/2013 rendelet 11. cikkének (1) és (4) bekezdésével összhangban ajánlást továbbított a Parlament főtitkárának, amelyben az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 21. és 21a. cikkében előírt kötelezettségek be nem tartása miatt többek között a felperessel szemben lefolytatandó fegyelmi eljárás megindítására tett javaslatot.

25      A 2018. július 27‑én a felperessel közölt, az OLAF által a tényállásról készített összefoglalóból következik, hogy a felperesnek többek között azt rótták fel, hogy olyan eljárásokban működött közre, amelyek nem felelnek meg a közbeszerzési szabályoknak egyrészt amiatt, hogy sürgősségen alapuló kivételes eljárások alkalmazására került sor, noha az érintett épületek bérbeadásáról szóló döntés és a szerződések megkötése között nyolc, valamint tíz hónap telt el, másrészt amiatt, hogy nem készült megfelelő piacfelmérés.

26      Az OLAF megállapította továbbá, hogy a Leszbosz szigetén található épület becsült költsége 2017 augusztusában 811 478 euró, míg az előzetes költségvetés 2017 februárjában 351 120 euró volt, és hogy a Híosz szigetén található épület esetében legalább 85 000 euró indokolatlan kiadás történt.

E.      A fegyelmi eljárás

27      A Parlament főtitkára 2019. február 4‑én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy az OLAF ajánlásait követően a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 1. és 2. cikkével, valamint a 2004. május 18‑i, a fegyelmi eljárásokra és a közigazgatási vizsgálatokra vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések (a továbbiakban: általános végrehajtási rendelkezések) 2. cikkével összhangban a következőkről határozott: igazgatási vizsgálatot indít vele szemben, mivel adott esetben megszegte a személyzeti szabályzat 21a. cikke szerinti azon kötelezettségét, hogy az EASO‑hoz való kirendelése idején jelentse a szabálytalanságokat és a súlyos kötelezettségszegéseket.

28      Az Országgyűlés főtitkára által az igazgatási vizsgálat lefolytatására kijelölt személyek 2019. március 7‑én meghallgatták a kérelmezőt.

29      A felperes 2019. március 29‑én a 2019. március 7‑i nyilatkozatait kiegészítő észrevételeket nyújtott be a vizsgálóbiztosokhoz.

30      2019. június 7‑én a Parlament vizsgálóbiztosai az általános végrehajtási rendelkezések 2. cikkének (3) bekezdése szerinti igazgatási vizsgálat lezárásáról jelentést készítettek, amelyben megállapították, hogy a felperes nem tartotta be a személyzeti szabályzat 21a. cikkét, mivel nem tájékoztatta feletteseit vagy az illetékes hatóságokat a Leszbosz és Híosz szigetén található épületekre vonatkozó két szerződés aláírására vonatkozó pénzügyi szabályok be nem tartásáról. A pénzügyi szabályokat két szempontból is megszegték: egyrészt „a kivételes eljárások alkalmazása nem volt feltétlenül szükséges, mivel az Ügynökség rendelkezésére álló idő lehetővé tette a rendes eljárás lefolytatását”, másrészt „egyáltalán nem végezték el a helyi piacok valódi felmérését, ami megkérdőjelezhető döntésekhez vezetett”. A vizsgálóbiztosok azt is megállapították, hogy a felperes jogász végzettségű tapasztalt tisztviselőként tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a pénzügyi szabályokat nem tartották be.

31      A Parlament 2019. június 18‑án kelt levelében a személyzeti szabályzat IX. melléklete 2. cikkének (2) bekezdésével és az általános végrehajtási rendelkezések 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban közölte ezt a jelentést a felperessel, és tájékoztatta őt arról, hogy a Parlament főtitkára úgy határozott, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének és az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikkének megfelelően a meghallgatást még a fegyelmi eljárás előtt lefolytatja.

32      A felperes a 2019. július 9‑én kelt e‑mailben benyújtotta a vizsgálati jelentéssel kapcsolatos észrevételeit.

33      2019. július 10‑én a személyzeti főigazgató a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikkének (1) bekezdése és az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikke alapján meghallgatta a felperest.

34      A Parlament főtitkára 2019. november 8‑án kelt levelében tájékoztatta a felperest arról a döntéséről, hogy az ügyet nem utalja a fegyelmi tanács elé, tekintettel arra, hogy „figyelembe kell venni egyrészt azokat a különösen nehéz körülményeket, amelyek között [a felperes] a görög szigeteken kialakult humanitárius válsághelyzetben végezte a feladatait, és amely azonnali operatív szintű válaszlépéseket igényelt, másrészt pedig azt a tényt, hogy [a felperes] csak a szóban forgó két eljárás végén – egy, illetve két hónappal azok lezárása előtt – avatkozott be”. Tájékoztatta továbbá, hogy mindennek ellenére azt tervezi, hogy megrovást szab ki vele szemben, amiért nem tájékoztatta a feletteseit vagy az illetékes hatóságokat, hogy nem tartották be a költségvetési rendeletet, és így nem teljesítette a személyzeti szabályzat 21a. cikke szerinti kötelezettségeit. Ezért felszólította, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 11. cikkének megfelelően küldje el esetleges észrevételeit.

35      A felperes a 2019. november 22‑én kelt e‑mailben megküldte észrevételeit a Parlament főtitkárának.

36      A Parlament főtitkára 2019. december 19‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyet a 2020. január 9‑i levelében közölt, megrovásban részesítette a felperest, amiért „nem tájékoztatta a felettesét vagy az illetékes hatóságokat a költségvetési rendelet be nem tartásáról, amivel megsértette a személyzeti szabályzat 21a. cikkét”.

37      A levél, amellyel a felperessel a határozatot közölték, a következőket tartalmazta:

„Mielőtt meghoztam volna a döntésemet, az ügy összes elemén túlmenően rendkívül alaposan elemeztem azokat, amelyeket Ön a november 22‑i levelében kiemel, és amelyek az EASO‑nál végzett megbízatása során fennálló, a humanitárius válsággal kapcsolatos súlyos szükséghelyzetre vonatkoznak. E tekintetben Ön többek között megemlíti, hogy rendszeresen alkalmaznak a szerződések odaítélése során kivételes eljárásokat, és hogy a szerződésekért és műveletekért felelős munkatársai biztosították arról, hogy minden megfelel a szabályozási követelményeknek. Azt is feljegyeztem, hogy – amint arra rámutat – a saját részvétele az ügyekben korlátozott volt, és hogy akkoriban jelentős munkaterhelés alatt állt.

Éppen ezért döntöttem e szankció mellett, amely az Önt terhelő tények fényében nem túlzottan szigorú, figyelembe véve egyrészt azokat a különösen nehéz körülményeket, amelyek között Önnek a feladatát el kellett látnia, másrészt azt a tényt, hogy Önt csak az eljárás végén vonták be, és ezért nem lehet felelőssé tenni a szerződések odaítélésére vonatkozó eredeti döntésekért. Végezetül, tudomást szereztem arról, hogy az Európai Parlamentben végzett munkája egyébként kifogástalan volt”.

38      A felperes 2020. április 10‑én a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a megtámadott határozat ellen.

39      A Parlament elnöke 2020. szeptember 15‑i határozatával (a továbbiakban: a panaszt elutasító határozat), amelyről a felperest ugyanazon a napon értesítették, elutasította a panaszt.

40      A panaszt elutasító határozatában a Parlament elnöke a következőket állapította meg:

„[Az] ügyiratból és különösen az ügyfele által tett nyilatkozatokból kitűnik, hogy ügyfele a feladatkörével járó általános utasítást követte, amely szerint a hozzá beérkező, pénzügyi jellegű ügyeket kellett intéznie anélkül, hogy – jóllehet a kivételes eljárások alkalmazása rendszeres volt – ezen ügyek iratait érdemben vizsgálta volna. Az ügyfele továbbá azt állította, hogy a felettesei által előírt kötelességének érezte, hogy befejezze a munkatársai által megkezdett munkát, hogy az ügyvezető igazgató nyomást gyakorolt rá, és határozottan ragaszkodott a projektek 2017 szeptemberéig történő megvalósításához, és hogy mindenáron fel akarta gyorsítani az eljárásokat. Ebből következik, hogy a [személyzeti szabályzat] 21a. cikke értelmében vett utasítások megléte megállapítást nyert.

[Ü]gyfelének, aki jogász végzettséggel rendelkezik, a költségvetési rendelet (966/2012 rendelet) 104. cikke és a költségvetési rendelet a tárgyidőszakban alkalmazandó alkalmazási szabályai (1268/2012 rendelet) 134. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján tisztában kellett volna lennie a szabálytalanságokkal és e szabálytalanságok esetleges következményeivel. Jogászként ismernie kellett volna a jogi szövegek értelmezésének elvét, amely szerint az általános szabályok alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni. Márpedig a költségvetési rendelet 104. cikkét a fent említett alkalmazási szabályok 134. cikke (1) bekezdésének c) pontjával együtt kell értelmezni, amelyben az »amennyiben feltétlenül szükséges« és »előre nem látható rendkívüli sürgősség« fordulatnak figyelmeztetnie kellett volna az ügyfelét, annál is inkább, mivel 2016‑ban 36 kivételes eljárásról szóló feljegyzés létezéséről volt tudomása, ami a fent hivatkozott két rendelkezés szövegével nehezen összeegyeztethető rendszeres gyakorlatról tanúskodik.

[…]”.

II.    Az eljárás és a felek kérelmei

41      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2020. december 21‑én benyújtott keresetlevelével indította meg a jelen keresetet.

42      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2021. január 21‑én benyújtott levelében anonimitást kért. A Törvényszék 2021. február 4‑i határozatával helyt adott e kérelemnek.

43      Az ellenkérelmet 2021. március 24‑én, a választ május 7‑én, és a viszonválaszt június 21‑én nyújtották be.

44      A negyedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

45      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített negyedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.

46      A Törvényszék (negyedik tanács) az előadó bíró javaslatára 2021. augusztus 9‑én, október 14‑én és november 10‑én kelt levelében az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felkérte a Parlamentet, hogy terjesszen elő bizonyos dokumentumokat, továbbá kérdéseket intézett a felekhez. Ez utóbbiak a megadott határidőn belül válaszoltak ezekre a megkeresésekre.

47      A 2021. november 26‑i tárgyaláson a felek ismertették szóbeli előadásaikat, valamint a Törvényszék által szóban feltett kérdésekre adott válaszaikat.

48      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot és – amennyiben szükséges – a panaszt elutasító határozatot;

–        kötelezze a Parlamentet a költségek viselésére.

49      A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen a keresetet mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant utasítsa el;

–        másodlagosan a keresetet mint megalapozatlant teljes egészében utasítsa el;

–        kötelezze a felperest az összes költség viselésére.

III. A jogkérdésről

A.      A jogvita tárgyáról

50      Első kereseti kérelmében a felperes azt kéri, hogy amennyiben szükséges, a Törvényszék semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot.

51      Az ítélkezési gyakorlat szerint valamely panasz elutasítása ellen irányuló kérelem magában foglalja azon aktusnak a Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, és mint olyan, nem rendelkezik önálló tartalommal (2006. április 6‑i Camós Grau kontra Bizottság ítélet (T‑309/03, EU:T:2006:110, 43. pont; lásd még: 2018. július 13‑i Curto kontra Parlament ítélet, T‑275/17, EU:T:2018:479, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52      A jelen ügyben, mivel a panaszt elutasító határozat a megtámadott határozatot alátámasztó indokok pontosításával csupán megerősítette e határozatot, meg kell állapítani, hogy a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmek önálló tartalommal nem bírnak, így ez utóbbiak tárgyában nem szükséges külön határozni. Mindazonáltal a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata során figyelembe kell venni a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolást, mivel ennek egybe kell esnie a megtámadott határozat indokolásával (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i Wattiau kontra Parlament ítélet, T‑737/17, EU:T:2019:273, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53      A határozatot a felperessel közlő 2020. január 9‑i levélben foglalt megfontolások szintén a megtámadott határozat indokolását képezik. A megtámadott határozatot és az azt kísérő levelet ugyanis a Parlament főtitkára bocsátotta ki, és azokat ugyanazon a napon küldték meg a felperesnek.

B.      A felhozott jogalapokról és érvekről

54      A felperes két jogalapra hivatkozik. Az első nyilvánvaló értékelési hibán és a személyzeti szabályzat 21a. cikkének megsértésén alapul, és három részből áll. A második az indokolási kötelezettség megszegésén alapul, azon indokok vonatkozásában, amelyek szerint a felperesnek tudomással kellett volna bírnia arról, hogy megsértették az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2012. L 298., 1. o., a továbbiakban: költségvetési rendelet) és az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (HL 2012. L 362., 1. o.; a továbbiakban: a költségvetési rendelet alkalmazási szabályai).

1.      A személyzeti szabályzat 21a. cikkében foglalt jelentéstételi kötelezettségről

55      A személyzeti szabályzat 21a. cikkének (1) bekezdése, amelyet a Parlament szerint a felperes nem tartott be, a következőképpen rendelkezik:

„(1) Amennyiben a tisztviselő olyan utasítást kap, amelyet szabálytalannak tart, vagy amelynek teljesítése súlyos következményekkel járhat, arról tájékoztatja közvetlen felettesét, aki – ha a tájékoztatást írásban kapta – arra írásban válaszol. A (2) bekezdésre is figyelemmel, ha a felettese az utasítást megerősíti, és a tisztviselő úgy ítéli, hogy az ilyen megerősítés nem ad megfelelő választ a kételyeire, a kérdést a hierarchiában közvetlenül felette álló hatósághoz terjeszti be. Ha ez utóbbi írásban megerősíti az utasítást, a tisztviselő köteles azt teljesíteni, kivéve, ha ez a büntetőjog szabályaiba vagy a vonatkozó biztonsági előírásokba ütközik.

(2) Ha a közvetlen felettese úgy ítéli, hogy az utasítást azonnal végre kell hajtani, a tisztviselő köteles elvégezni azt, kivéve, ha ez a büntetőjog szabályaiba vagy a vonatkozó biztonsági előírásokba ütközik. A tisztviselő kérésére közvetlen felettese kötelezhető arra, hogy az ilyen utasítást írásba adja.

(3) Amennyiben a tisztviselő olyan utasításról tájékoztatja feletteseit, amelyet szabálytalannak tart, vagy amelynek teljesítése súlyos következményekkel járhat, ezzel kapcsolatban nem érheti sérelem.”

56      E rendelkezés (1) bekezdése egyrészt lehetővé teszi, hogy az a tisztviselő, aki olyan utasítást kapott, amelyet jogellenesnek tart, figyelmen kívül hagyja azt, feltéve, hogy az e rendelkezésben leírt eljárást követi, másrészt pedig kötelezettséget keletkeztet e tisztviselő számára, hogy ugyanezen eljárás alkalmazásával jelentse az utasítást feletteseinek.

57      A jelen ügyben a személyzeti szabályzat 21a. cikkének e második tényezőjéről van szó.

2.      A személyzeti szabályzat 21a. cikkének megsértésére vonatkozó fegyelmi határozatok tartalmáról

58      Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja, az EUMSZ 296. cikk és a személyzeti szabályzat 25. cikke második bekezdésének célja egyrészt az, hogy a sérelmet okozó aktus megalapozottságának megítélését lehetővé tévő kellő tájékoztatást nyújtson az érintett számára, másrészt pedig az, hogy biztosítsa az aktus jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát (1981. november 26‑i Michel kontra Parlament ítélet, 195/80, EU:C:1981:284, 22. pont; 2014. november 19‑i EH kontra Bizottság ítélet, F‑42/14, EU:F:2014:250, 130. pont).

59      Azt a kérdést, hogy egy szankciót kiszabó határozat megfelel‑e ezeknek a követelményeknek, nemcsak a határozat szövegének, de a hátterét képező összefüggéseknek és az adott területet szabályozó jogszabályok összességének fényében is kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 1999. május 19‑i Connolly kontra Bizottság ítélet, T‑34/96 és T‑163/96, EU:T:1999:102, 93. pont; 2015. október 21‑i AQ kontra Bizottság ítélet, F‑57/14, EU:F:2015:122, F‑57/14, 131. pont).

60      Az ítélkezési gyakorlat szerint nem szükséges, hogy a fegyelmi határozatot hozó kinevezésre jogosult hatóság rendszeresen megvitassa az érintettek által az eljárás során felvetett valamennyi ténybeli és jogi kérdést (lásd ebben az értelemben, 1999. május 19‑i Connolly kontra Bizottság ítélet, T‑34/96 és T‑163/96, EU:T:1999:102, 93. pont; 2002. május 30‑i Onidi kontra Bizottság ítélet, T‑197/00, EU:T:2002:135, 156. pont). Ennek hiányában az adminisztrációnak még akkor is kötelessége lenne válaszolni a tisztviselő érveire, ha azok parttalanok és teljesen irrelevánsak lennének.

61      Ezzel szemben az ítélkezési gyakorlat előírja, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak pontosan meg kell jelölnie a tisztviselő terhére rótt cselekményeket, valamint azokat a megfontolásokat, amelyek a választott intézkedés elfogadására indították (2015. október 21‑i Q kontra Bizottság ítélet, F‑57/14, EU:F:2015:122, 113. pont).

62      Amennyiben a tisztviselőnek felrótt kötelezettségszegés a személyzeti szabályzat 21a. cikkének megsértéséből áll, a fenti 58–61. pontban említett szabályok annak megjelölésére kötelezik a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy véleménye szerint miért volt szabálytalan az utasítás, amelyről az érintett tisztviselő nem tájékoztatta feletteseit, és milyen okokból kellett volna azt az utasítást olyan módon szabálytalannak tartania, hogy az alapján ezt illetően tájékoztatásra köteles. E tényezők ugyanis megalapozzák a tisztviselőnek felrótt kötelezettségszegést.

63      Továbbá a kinevezésre jogosult hatóságnak a fegyelmi határozatban oly módon kell ismertetnie az enyhítő és súlyosító körülményeket, amelyek a szankció megválasztását indokolják, hogy a bíróság – amennyiben erre irányuló kérelemmel fordulnak hozzá – ellenőrizni tudja, hogy a szankció nem minősül‑e nyilvánvalóan aránytalannak az érintett személynek felrótt kötelezettségszegéshez képest.

64      A fenti 62. és 63. pontban említett információk hiányában az érdekelt fél nem tudná hatékonyan gyakorolni a védelemhez való jogát. Következésképpen az érintett kérdések tekintetében nem elegendő általánosan hivatkozni a fegyelmi eljárásnak a számos egyéb elemet is tartalmazó dokumentumaira.

3.      Az első jogalapról

65      Az első jogalap három részből áll, amelyben a felperes azt állítja, hogy a Parlament megsértette a személyzeti szabályzat 21a. cikkét, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes e rendelkezés értelmében vett utasítást kapott (első rész), mivel tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy megsértették a költségvetési rendeletet és annak alkalmazási szabályait (második rész), és amikor a felperessel szemben fegyelmi szankciót szabott ki (harmadik rész).

a)      Az első jogalap első részéről

66      Az első jogalap első részében a felperes úgy véli, hogy a Parlament kinevezésre jogosult hatósága megsértette a személyzeti szabályzat 21a. cikkét, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel a felperes nem kapott külön utasítást az EASO ügyvezető igazgatójától a 2017. május 11‑i és június 11‑i feljegyzések (a továbbiakban: vitatott feljegyzések) aláírására, ám e feljegyzések aláírásával csupán a feladatát látta el.

67      Ellenkérelmében a Parlament előadja, hogy mind a híoszi, mind a leszboszi épület tekintetében a felperes által a vizsgálat során tett nyilatkozatokból, az ügyvezető igazgató 2017. április 1‑jei e‑mailjéből és a keresetlevélből az tűnik ki, hogy a felperesnek a szerződéskötésben való közreműködését az EASO ügyvezető igazgatójának „pontos utasításai” előzték meg, amelyek a személyzeti szabályzat 21a. cikke értelmében a felperesnek adott utasításnak minősülnek.

68      Válaszában a felperes arra hivatkozik, hogy ez az érvelés elfogadhatatlan, mivel olyan indokolást tartalmaz, amely eltér a panaszt elutasító határozatban szereplő indokoktól. Ez utóbbiban a Parlament elnöke kijelentette, hogy az ügyiratból és a felperes nyilatkozataiból egyértelműen kitűnik, hogy a felperes a tisztségéből adódó „általános utasítást” követte, a feladata a hozzá beérkező pénzügyi jellegű ügyek intézése volt anélkül, hogy – jóllehet a kivételes eljárások alkalmazása rendszeres volt – ugyanezen ügyek iratait érdemben vizsgálta volna.

69      Az ügy érdeme tekintetében a felperes úgy véli, hogy a Parlament által az ellenkérelmében hivatkozott dokumentumok nem bizonyítják, hogy az EASO ügyvezető igazgatójától a személyzeti szabályzat 21a. cikke értelmében vett utasítást kapott volna.

70      A Parlament mindkét érvet vitatja.

1)      A Parlament által az ellenkérelemben előadott érvelés elfogadhatóságáról

71      A közszolgálati ügyekben alkalmazandó ítélkezési gyakorlat szerint az alperes intézménynek nem áll jogában a megtámadott aktus eredetileg téves indokolásának teljes új indokolással való helyettesítése, azonban az eljárás során kiegészítő pontosításokkal szolgálhat az eredetileg előadott indokolás vonatkozásában (lásd ebben az értelemben: 2017. április 24‑i HF kontra Parlament ítélet, T‑584/16, EU:T:2017:282, 132. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72      A jelen ügyben a Parlament elnöke a panaszt elutasító határozatában úgy ítélte meg, hogy a személyzeti szabályzat 21a. cikke értelmében vett utasítás megléte nemcsak azért volt megállapítható, mert az ügyiratból, és különösen a felperes nyilatkozataiból egyértelműen kiderült, hogy „a tisztségéből adódó általános utasítást követte, a feladata a hozzá beérkező pénzügyi jellegű ügyek intézése volt anélkül, hogy ugyanezen ügyek iratait érdemben vizsgálta volna”, hanem azért is, mert kijelentette, hogy „a felettesei által előír kötelességének érezte, hogy befejezze a munkatársai által megkezdett munkát, hogy az ügyvezető igazgató nyomást gyakorolt rá, és határozottan ragaszkodott a projektek 2017 szeptemberéig történő megvalósításához, és hogy mindenáron fel akarta gyorsítani az eljárásokat”.

73      A Parlament e kijelentés egészét, és nem csak az első részét pontosította azzal, hogy az ellenkérelemben rámutatott, hogy a fenti 67. pontban említett különböző dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a felperes konkrét utasításokat kapott az EASO ügyvezető igazgatójától.

74      Ezért meg kell állapítani, hogy a Parlament azáltal, hogy az ellenkérelembe foglalta ezeket a pontosításokat, nem váltotta fel a megtámadott határozat indokolását egy, a fenti 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett új indokolással.

75      Ebből következik, hogy a Parlament által az ellenkérelemben felhozott érveket elfogadhatónak kell tekinteni.

2)      Az első jogalap első részének megalapozottságáról

76      Ellenkérelmében a Parlament kifejti, hogy annak megállapítása érdekében, hogy a felperes a személyzeti szabályzat 21a. cikke értelmében vett utasítást kapott, a következő bizonyítékokra támaszkodott:

–        az EASO ügyvezető igazgatójának 2017. április 1‑ei e‑mailje, amely közvetlen és pontos utasításokat tartalmazott a követendő eljárásra és az épületek kiválasztására vonatkozóan;

–        a felperesnek az OLAF által a tényállásról készített összefoglalóra vonatkozó, 2018. augusztus 17‑i észrevételeiben tett nyilatkozata, amely szerint „[a]z eljárást az »igazgatási osztály« és az »operatív osztály« folytatta le, és azt az ügyvezető igazgató a görög hatóságokkal folytatott közvetlen, legmagasabb szintű eszmecsere alapján határozottan irányította”;

–        a felperesnek a 2019. július 9‑i igazgatási eljárás keretében lefolytatott megbeszélés során tett azon kijelentése, amely szerint az „igazgatója [megállapodott] a görög kormánnyal, hogy épületet keresnek”, hogy az igazgatósága „a dokumentumok haladéktalan aláírását kérte tőle”, hogy „kötelességének [érezte] a munkatársai által megkezdett munka lezárását”, hogy „először 2017 májusában kérték, hogy írja alá e szerződés módosítását, majd 2017 júniusában keresték meg azzal, hogy írjon alá egy újabb kivételes eljárásról szóló feljegyzést”;

–        a felperesnek az igazgatási vizsgálatról szóló jelentéssel kapcsolatos, 2019. július 9‑i észrevételeiben szereplő állítása, amely szerint „Híoszt illetően az ügyvezető igazgató erősen sürgette a kivételes eljárásról szóló feljegyzés aláírását”.

77      Ezekből az elemekből az következik, hogy az EASO ügyvezető igazgatója, aki a felperes felettese volt, utasítást adott a leszboszi és a híoszi irodák lehető leggyorsabb áthelyezésére, hogy ezek az utasítások – ha közvetve is, de – eljutottak a felpereshez, és őt a vitatott feljegyzések aláírására késztették, ami számára a feladatai ellátása keretében felmerülő kötelezettséget jelentett. Ezek az elemek a személyzeti szabályzat 21a. cikke értelmében vett utasításnak minősülnek.

78      Amint azt a Parlament megjegyezte, ezt a következtetést alátámasztja a keresetlevél 34. pontja, amelyben a felperes azt állította, hogy „az EASO ügyvezető igazgatója 2016 végén rendkívüli eljárások megindításáról döntött annak érdekében, hogy az EASO és a görög menekültügyi szolgálat operatív támogatását fizikailag is elköltöztessék az említett hotspotokból”.

79      Ezt a következtetést azonban a felperes vitatja.

80      Először is azt állítja, hogy az EASO ügyvezető igazgatójának 2017. április 1‑jei e‑mailje a menekülttáborokban kialakult helyzet és a menekültügyeket kezelő központok e táborokon kívül történő áthelyezése által érintett valamennyi félnek szólt, és hogy – feltételezve, hogy az e‑mail utasításokat tartalmazott – ezeket az utasításokat A‑nak, az „operatív” osztály vezetőjének címezték, aki 2017. április 3‑án ténylegesen válaszolt rá, anélkül hogy a választ másolatban megküldte volna részére. Ráadásul a 2017. április 1‑jei e‑mail Híosz szigetére vonatkozott, nem pedig Leszboszra.

81      E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a 2017. április 1‑jei e‑mail az irodáknak a menekülttáborokon kívülre történő áthelyezésére vonatkozó utasításokat tartalmaz, és hogy a felperes ugyanúgy az egyik címzettje ennek az e‑mailnek, mint a többi osztályvezető. Bár kezdetben ez az e‑mail valóban elsősorban A, azaz az „operatív” osztály vezetője számára bírt jelentőséggel, és e beosztásban alá kellett írnia a kért feljegyzést, az később a felperest is érintette, amikor őt kérték fel arra, hogy e feljegyzést egy új feljegyzéssel váltsa fel.

82      Emellett nem helytálló, hogy A 2017. április 3‑án kelt későbbi e‑mailje a 2017. április 1‑jén kelt e‑mailre adott válasz lett volna. A 2017. április 3‑i e‑mail arra irányult, hogy az ügyvezető igazgató utasításait az illetékes személyek végrehajtsák. Mivel abban az időben a felperes nem felelt ezen utasítások végrehajtásáért, nem volt rendkívüli, hogy A nem őrzött meg számára egy másolatot.

83      Végül, bár a 2017. április 1‑jei e‑mail elsősorban Híosz szigetére vonatkozott, Leszbosz szigetét is érintette, mivel a hetedik bekezdésében az áll, hogy „Mouzalas miniszter hangsúlyozta annak jelentőségét és sürgősségét, hogy a híoszi és leszboszi táborokon kívül létesítsenek irodahelyiségeket, és biztosított arról, hogy a görög kormány az összes szükséges intézkedés megtételével támogatást nyújt”.

84      A felperes első érvét ezért el kell utasítani.

85      Másodszor, a felperes előadja, hogy „a dokumentumok haladéktalan aláírására vonatkozó kérelmek”, amelyekre az igazgatási eljárás keretében a 2019. március 7‑i megbeszélés során hivatkozott, nem a jogvita tárgyát képező feljegyzésekre vonatkoztak, hanem egy általános megállapítás részét képezték, amely arra a sürgős helyzetre vonatkozott, amelyben több száz pénzügyi jellegű dokumentum aláírását kérték tőle. Ráadásul ezek a kérelmek nem az EASO ügyvezető igazgatójától, hanem az igazgatási osztálytól, pontosabban annak „pénzügyi” és „közbeszerzési” részlegétől érkeztek.

86      Hasonlóképpen, amikor a felperes ugyanezen az ülésen azt állította, hogy „először 2017 májusában [a] [Leszboszra vonatkozó] szerződés módosításának, majd 2017 júniusában egy új [Híoszra vonatkozó] kivételes eljárásról szóló feljegyzés aláírására [kérték fel]”, akkor is – amint az a válaszának egészéből kitűnik – az „igazgatási” osztály, és nem az EASO ügyvezető igazgatójának kéréseire utalt.

87      A látszólag a felperes által vélelmezettekkel ellentétben a személyzeti szabályzat 21a. cikke nem követeli meg, hogy a szabálytalan utasítást formálisan, közvetlenül és személyesen annak a tisztviselőnek vagy más alkalmazottnak címezzék, akiről úgy vélik, hogy nem tartotta be az említett rendelkezést, hanem elegendő, ha a felettesétől kapott utasításról való tudomásszerzéssel keletkezett kötelezettsége a jogellenes cselekmény végrehajtására.

88      Következésképpen az a tény, hogy a vitatott feljegyzések aláírására vonatkozó felkérés az „igazgatási” osztálytól érkezett, és nem közvetlenül az EASO ügyvezető igazgatójától, nem releváns, mivel a Parlament által megállapított egyéb elemekből egyértelmű, hogy az említett osztályon dolgozó személyek az igazgató által az érintett projektek végrehajtásának felgyorsítására kiadott utasítások alapján jártak el.

89      Hasonlóképpen csekély a jelentősége annak, hogy az aláírásra vonatkozó felkérések nem kifejezetten a jogvita tárgyát képező feljegyzésekre vonatkoztak, mivel azok e kérelmek részét képezték, amit a felperes nem vitat.

90      Következésképpen a felperes második érvét el kell utasítani.

91      Harmadszor, a felperes arra hivatkozik, hogy amikor az igazgatási vizsgálatról szóló jelentésről szóló, 2019. július 9‑i észrevételeiben azt állította, hogy „Híoszt illetően az ügyvezető igazgató erősen sürgette a kivételes eljárásról szóló feljegyzés aláírását”, akkor a tagállamok és a görög kormány által gyakorolt nyomásból eredő sürgős helyzetre utalt.

92      Ez a kritika nem változtat azon megállapításon, hogy az EASO ügyvezető igazgatója elvárta a felperestől a 2017. június 11‑i feljegyzés aláírását, és hogy szerinte köteles volt azt aláírni.

93      A felperes harmadik érvét is el kell tehát utasítani.

94      Ilyen körülmények között megállapítható, hogy a Parlament nem sértette meg a személyzeti szabályzat 21a. cikkét, és nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy a felperes az említett rendelkezés értelmében vett utasítást kapott.

95      Az első jogalap első részét ezért el kell utasítani.

b)      Az első jogalap második részéről

96      Az első jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy a Parlament nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a panaszt elutasító határozatában úgy vélte, hogy a felperes mint jogász végzettséggel rendelkező személy a vitatott feljegyzések aláírásakor tudta, tudhatta vagy tudnia kellett volna, hogy a költségvetési rendelet és e szabályzat alkalmazási szabályai 134. cikke (1) bekezdésének c) pontja által előírt feltételek nem teljesülnek.

97      E tekintetben a felperes először is arra hivatkozik, hogy az EASO a költségvetési rendelet alkalmazási szabályai 134. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett rendkívüli sürgősségi helyzetben volt, amely lehetővé tette számára a szerződési hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását, másodszor arra, hogy az EASO‑n belül nem emeltek kifogást ezen eljárás megválasztása ellen, harmadszor pedig arra, hogy a döntéshozatali eljárásba annak végén lépett be.

98      A személyzeti szabályzatnak a fenti 55. pontban felidézett 21a. cikke értelmében a tisztviselőt terhelő jelentéstételi kötelezettség feltétele, hogy az általa kapott utasítást szabálytalannak kell „tartania”, és amennyiben az utasítást a felettese megerősítette, akkor a tisztviselőnek úgy kell „megítélnie”, hogy az ilyen megerősítés nem ad megfelelő választ a kételyeire.

99      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tisztviselők azon kötelezettsége, hogy tájékoztassák felettesüket az általuk szabálytalannak tartott utasításról, nem tehető attól függővé, hogy e szabálytalanság nyilvánvaló‑e. A személyzeti szabályzat 21a. cikkének (1) bekezdése ugyanis eltérő joghatásokat tulajdonít a szabálytalannak tartott és a nyilvánvalóan jogsértő utasításnak. Míg az első esetben a szabálytalannak tartott utasításról tájékoztató tisztviselő végső soron köteles azt végrehajtani, ha azt a hierarchiában közvetlenül felette álló hatóság megerősíti, addig a második esetben a megerősítés ellenére is figyelmen kívül hagyhatja az utasítást.

100    A tisztviselő által kapott utasítás jogszerűségével kapcsolatos puszta kétség azonban nem elegendő ahhoz, hogy erről tájékoztatnia kelljen feletteseit. Ugyanis, ha a személyzeti szabályzat 21a. cikke értelmében a tisztviselők kötelesek lennének a kapott utasítással kapcsolatban felmerülő kételyeiket a közvetlen felettesüknek, és adott esetben a hierarchiában közvetlenül felettük álló hatóságnak jelenteni, a felettesek által a beosztottjaiknak adott számos utasítás megkérdőjelezése az adminisztráció működését akadályozhatná.

101    Így a tisztviselőt nem lehet fegyelmi felelősségre vonni a személyzeti szabályzat 21a. cikkében előírt kötelezettség megszegése miatt, ha az adminisztráció nem tudja legalább azt megállapítani, hogy a kapott utasítás szabályszerűsége komoly kétségeket ébresztett a tisztviselőben, különös tekintettel a feladatai ellátása során tőle elvárható gondosságra és azon körülményekre, amelyek között az utasításról tudomást szerzett.

102    Ezért annak értékelése során, hogy az érintett tisztviselő köteles volt‑e tájékoztatni feletteseit az általa a személyzeti szabályzat 21a. cikke alapján szabálytalannak tartott utasításról, figyelembe kell venni:

–        először is, az alkalmazandó szabályok hozzáférhetőségét és összetettségét;

–        másodszor a tisztviselő képzettségét, az Európai Unió intézményein és ügynökségein belüli felelősségi szintjét és tapasztalatát;

–        harmadszor, az utasítás kiadásának körülményeit.

103    Az utasítás kiadásának időpontja a mérvadó annak meghatározása során, hogy az utasítás alkalmas volt‑e arra, hogy olyan komoly kétségeket támasszon, amelyek miatt a tisztviselőnek tájékoztatni kellett volna róla.

1)      Az alkalmazandó szabályok hozzáférhetőségéről és összetettségéről

104    A jelen ügyben a panaszt elutasító határozatból kitűnik, hogy a Parlament azért állapította meg, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a kapott utasítás nem felel meg a költségvetési rendelet 104. cikkének és e szabályzat alkalmazási szabályai 134. cikke (1) bekezdése c) pontjának, és következésképpen kötelezettségszegést követett el, amikor erről nem tájékoztatta feletteseit, mert a felperes jogász végzettségű volt, és tudta, hogy korábban 36 kivételes eljárásról szóló feljegyzést írtak alá „ami a fent hivatkozott két rendelkezés szövegével nehezen összeegyeztethető rendszeres gyakorlatról [tanúskodott]”.

105    Ezek az elemek azonban nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes köteles lett volna jelenteni feletteseinek az állítólagosan jogellenes utasítást.

106    A közbeszerzési szerződésekre összetett szabályok vonatkoznak, amelyek ismerete már csak azért sem követelhető meg egy általános jogász végzettségű személytől, mert a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítések: HL 2015. L 275., 68. o.; HL 2020. L 211., 22. o.), amely a közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan a tagállamokban alkalmazandó közös jogot alkotja, – amint a 2. cikke (1) bekezdésének 5. pontjából és a 10. cikke a) pontjából kitűnik –, nem vonatkozik az ingatlanbeszerzésekre. Ebben a tekintetben az irányelv eltér a jelen esetben alkalmazandó költségvetési rendelettől és annak alkalmazási szabályaitól.

107    A közbeszerzési szabályok bonyolultságát mutatja, hogy a Parlament a panaszt elutasító határozatában a felperesnek azt rótta fel, hogy nem tájékoztatta feletteseit arról, hogy az utasítás ellentétes a költségvetési rendelet alkalmazási szabályai 134. cikke (1) bekezdésének c) pontjával, amely a szerződési hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás rendkívül sürgős esetekben történő alkalmazásának feltételeit határozza meg, de nem említette e szabályzat 134. cikke (1) bekezdésének g) pontját, amely az ingatlanszerződések esetében a helyi piac előzetes felmérésére kötelezi az ajánlatkérőt, holott a beadványában – de nem a megtámadott határozatban – azt állítja, hogy ez utóbbi rendelkezést az EASO is megsértette. Ez a kötelezettségszegés azt mutatja, hogy egy nem szakosodott jogász számára mennyire nehéz az ügy minden tényezőjét kezelni.

108    Továbbá az a tény, hogy 36 kivételes eljárásról szóló feljegyzés keletkezett, mielőtt a felperes aláírta volna a vitatott feljegyzéseket, nem volt elegendő ahhoz, hogy komoly kétségeket támasszon a kapott utasítás szabályszerűségét illetően. E feljegyzések „kivételes eljárásról szóló feljegyzésnek” minősítése nem jelentette azt, hogy jogellenesek lennének, hanem csak azt, hogy a nyílt vagy meghívásos eljárástól eltérő közbeszerzési eljárás alkalmazásának igazolására szolgáltak, amely a költségvetési rendelet 104. cikke (5) bekezdésének a) pontja szerint az uniós intézmények által megvalósított bármely „beszerzésre” alkalmazandó.

109    Épp ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy az EASO‑n belül olyan gyakorisággal készítettek kivételes eljárásról szóló feljegyzéseket, hogy a felperes úgy vélhette, hogy a szerződési hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásának feltételei – az EASO működésének körülményeire tekintettel – teljesültek.

110    Így megalapozatlanok a Parlament által a megtámadott határozatban annak igazolására felhozott indokok, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a kapott utasítás jogellenes, és ezért ezen utasítás szabályszerűségével kapcsolatban komoly kétségek merülnek fel.

2)      A tisztviselő képzettségéről, az Unió intézményeiben és ügynökségeiben betöltött felelősségi szintjéről és tapasztalatáról.

111    A Parlament azt állítja, hogy a felperes beosztása magában foglalja azt is, hogy többek között a rendelkezésére álló információk alapján tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a kapott utasítás szabálytalan.

112    A Parlament e tekintetben három érvet hoz fel.

113    Először is a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az utasítás jogellenes, mivel az EASO „operatív” osztályának vezetőjeként és engedélyezésre jogosult tisztviselőként magas szintű felelősséggel bírt.

114    A megtámadott határozat azonban nem említi ezt az indoklást, noha ez lényeges eleme annak a megállapításnak, hogy a felperest a személyzeti szabályzat 21a. cikke alapján jelentési kötelezettség terhelte. A fenti 62. pontban foglaltak szerint ugyanis a személyzeti szabályzat 21a. cikkének megsértése miatt fegyelmi szankciót kiszabó határozatnak mindazokat az elemeket tartalmaznia kell, amelyek tekintetében az intézmény úgy vélte, hogy a szóban forgó végzés jogszerűségét illetően komoly kétségek merültek fel.

115    Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy amikor a felperes aláírta a vitatott feljegyzéseket, a „menekültügyi támogatási” osztály vezetője volt, akit felkértek arra, hogy helyettesítse munkatársát, az „operatív” osztály vezetőjét. Amint az a keresetlevél A 6. mellékletéből kitűnik, a felperes csak 2017. július 16‑án, azaz a vitatott feljegyzések aláírását követően lett az utóbbi osztály megbízott vezetője. Ezenfelül nem ehhez az osztályhoz tartozott a „pénzügyi” és a „közbeszerzési” részleg, amely az „igazgatási” osztály részét képezte.

116    Egyébiránt, noha a felperesnek mint engedélyezésre jogosult tisztviselőnek különleges felelőssége volt, amelyet a költségvetési rendelet 65. cikkének (5) bekezdése és 66. cikkének (1) bekezdése, valamint az EASO igazgatótanácsa 20. sz. határozata 44. cikkének (1) bekezdése határoz meg a 439/2010 rendelet 37. cikke alapján, meg kell jegyezni, hogy őt 2017. április 20‑án, azaz néhány héttel a vitatott feljegyzések aláírása előtt nevezték ki, és ezért az említett aláírások időpontjában nem szerezhetett jelentős tapasztalatot a közbeszerzés területén. Ezenfelül, amint arra a felperes a tárgyaláson rámutatott, a fent említett 20. sz. határozat 44. cikkének (2) bekezdéséből és 45. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek tudnia kell, hogy belső ellenőrzési eljárásokra számíthat. Jelen ügyben nem kérdéses, hogy a vitatott feljegyzéseket az EASO „igazgatási” osztályának „pénzügyi” és „közbeszerzési” részlege jóváhagyta.

117    A Parlamentnek a fenti 113. pontban említett érvelését ezért el kell utasítani.

118    Másodszor, a Parlament a beadványaiban és a tárgyaláson azt állította, hogy azt a körülményt, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az utasítás szabálytalan, és ezért köteles volt ezt jelenteni a feletteseinek, az bizonyítja, hogy 2018‑ban a híoszi épület kialakításának munkálatai rendes eljárás tárgyát képezték, és a felperes 2018 augusztusában lépéseket tett a két épületet érintő eljárások rendezése érdekében.

119    Ez az érvelés a megtámadott határozat indokolásában nem szerepel, noha elvileg arra szolgálna magyarázatul, hogy a vitatott utasításnak miért kellett volna szabálytalannak tűnnie (lásd a fenti 62. és 114. pontot).

120    Egyébként az eljárások említett rendezésére a vitatott feljegyzések aláírását követően került sor, így a fenti 103. pontban foglalt szabállyal ellentétben nem az utasítás kiadásának körülményeivel összefüggésben történt.

121    Mindenesetre, noha a felperes rendezte a különböző eljárásokat, erre nem azért került sor, mert a vitatott feljegyzések aláírásának időpontjában tudta, hogy a vitatott utasítás jogellenes, hanem azért, mert 2017 júliusában és augusztusában két új vezetőt neveztek ki az EASO „igazgatási” osztályán belül működő „pénzügyi” és „közbeszerzési” részleg élére, akik felhívták a figyelmét az állítólagosan elkövetett szabálytalanságokra. Továbbá 2017 decemberében az OLAF arról tájékoztatta a felperest, hogy vizsgálatot indított az ügyvezető igazgató és az EASO más alkalmazottai által – különösen a közbeszerzési eljárásokban – állítólagosan elkövetett súlyos szabálytalanságok és kötelezettségszegések miatt. Pontosabban a felperes 2018. augusztus 17‑én benyújtotta észrevételeit a tényállásról készített, az OLAF által a rendelkezésére bocsátott összefoglalóval kapcsolatban (lásd a fenti 23. pontot).

122    A Parlamentnek a fenti 118. pontban említett érvelését ezért el kell utasítani.

123    Harmadszor, a Parlament az ellenkérelemben azt állítja, hogy a híoszi épületre vonatkozó szerződést a felső vezetés álláspontja ellenére kötötték meg.

124    Ez a kijelentés azon túlmenően, hogy a megtámadott határozatban nem, csupán az OLAF által a tényállásról készített összefoglalóban szerepel, a későbbi eljárás során sem került pontosításra. Így a projektet állítólagosan ellenző felső vezetőket nem azonosították, és nem bizonyított az sem, hogy a felperest tájékoztatták az ő véleményükről.

125    A Parlamentnek a fenti 123. pontban említett érvelését ezért el kell utasítani.

126    A fentiekből következik, hogy a Parlament által a felperesnek az EASO‑n belül betöltött feladat‑ és felelősségi körére vonatkozóan előterjesztett bizonyítékok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes által kapott utasítás jogszerűségével kapcsolatban komoly kétségek merültek fel, és hogy következésképpen a felperesnek erről a személyzeti szabályzat 21a. cikkének megfelelően tájékoztatnia kellett volna a feletteseit.

3)      Az utasítás kiadásának körülményeiről

127    Mivel a Parlament által felhozott elemek elutasításra kerültek, amennyiben szükséges, meg kell említeni, hogy a szankcionált magatartás értékelése során a Parlament nem vette a jogilag megkövetelt módon figyelembe az állítólagosan jogellenes utasítás kiadásának különböző körülményeit, noha azok döntő szerepet játszottak a vitatott feljegyzések aláírásának folyamatában.

128    Először is, amint azt a felperes a Parlament által nem vitatott beadványában kifejtette, a háború sújtotta Szíriából menekülő menekültek tömeges beáramlása migrációs és humanitárius válságot okozott, különösen a görögországi Leszbosz és Híosz szigetén.

129    Pontosabban a Leszbosz szigetén lévő Moria menekülttáborban tűzvész pusztított, továbbá a lázadások itt és a Híosz szigetén lévő Vial táborban egyre fokozódtak, így a tagállamok által e két szigetre küldött tábori személyzet és szakértők számára a munkakörülmények egyre veszélyesebbé váltak, olyannyira, hogy a tagállamok elkezdték visszahívni e személyzetet és ezeket a szakértőket.

130    Ezek a körülmények szükséghelyzetnek minősültek, mivel biztosítani kellett a menekültek áradatának kezelése érdekében Leszbosz és Híosz szigetére telepített tábori személyzet és szakértők biztonságát.

131    Másodszor, amint arra a fenti 116. pont már rámutatott, a szerződési hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás megválasztását az EASO „igazgatási” osztályának a kifejezetten ezzel az üggyel megbízott „pénzügyi” és „közbeszerzési” részlege hagyta jóvá. Ezenfelül az EASO igazgatótanácsa és az igazgatótanácsban képviselt Európai Bizottság sem emelt kifogást. Ellenkezőleg, ez utóbbi – amint az a 2016. évi tevékenységi jelentéséből kiderül – jóváhagyta a szóban forgó évben kiadott 36 kivételes jegyzéket.

132    Ráadásul, amint arra a felperes rámutat, a vitatott feljegyzések aláírása egy hosszú döntéshozatali folyamat végén történt. Így, mire 2017. május 11‑én a felperes A helyett aláírta a Leszbosz szigetén lévő épületre vonatkozó feljegyzést, az épületek kiválasztására – amint az a keresetlevél A 19., A 20. és A 34. számú mellékleteiből kitűnik – Leszbosz tekintetében már 2017 februárjában, Híosz tekintetében pedig 2017 áprilisában sor került A Leszbosz szigetén lévő épületre vonatkozó 2017. május 11‑i feljegyzés az A által előzőleg, február 22‑én aláírt első feljegyzés kiegészítésére szolgált, amelyben e feljegyzésbe tizenkét további munkahely került felvételre az ott kitűzött célok elérése és a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.) meghatározott előírások betartásának biztosítása érdekében.

133    Harmadszor, a vitatott feljegyzések aláírásának időpontjában a felperesnek rendkívül nagy munkaterheléssel kellett szembenéznie, mivel egyrészt az EASO „menekültügyi támogatási” osztályának vezetőjeként kellett eljárnia, másrészt az „igazgatási” osztály vezetőjével együtt biztosítania kellett az „operatív” osztály napi irányítását, amelynek vezetője, A betegség miatt távol volt.

134    Ezt a körülményt a Parlamentnek nemcsak a felperesre kiszabandó szankció meghatározásakor kellett volna figyelembe vennie enyhítő körülményként, hanem annak megállapításakor is, hogy a felperes megsértette‑e a személyzeti szabályzat 21a. cikkét.

135    E különböző tényezők alapján úgy tűnik, hogy a vitatott feljegyzések aláírásának körülményei nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes megsértette a fent említett rendelkezést.

136    Ezt az álláspontot a Parlament vitatja, és két kifogást emel a fenti 128. és 129. pontban, illetve a 131. és 132. pontban említett észrevételekkel szemben.

137    Először is, a Parlament azt állítja, hogy jóllehet a helyzet sürgős természetű volt, a leszboszi és a híoszi épületek bérletével kapcsolatos eljárás mégis nyolc, illetve tíz hónapig tartott, így az EASO‑nak elegendő ideje lett volna arra, hogy a költségvetési rendelet és alkalmazási szabályainak megfelelő rendes közbeszerzési eljárást folytasson le. Így nem teljesült az ez utóbbi szabályok 134. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltétel, amely szerint versenyeztetés esetén a megállapított határidők a rendkívüli sürgősségre való tekintettel nem tarthatók be.

138    Ez az érv azonban nem releváns. A személyzeti szabályzat 21a. cikke értelmében az intézménynek nem az utasítás jogellenességét kell bizonyítania, hanem azt, hogy a tisztviselő a fenti 101. és 102. pontban meghatározottak szerint a jogszerűségével kapcsolatos komoly kétségek ellenére nem adott tájékoztatást azokról.

139    Ráadásul e súlyos kétségek fennállását nem lehet az állítólagosan jogellenes végzés kézhezvételét követő körülmények alapján értékelni (lásd a fenti 103. és 119. pontot).

140    A Parlament érvelését ezért el kell utasítani.

141    Ezt követően a Parlament azt állítja, hogy a felperesnek kell viselnie a „pénzügyi” és a „közbeszerzési” részleg alkalmazottainak állítólagos kötelezettségszegéséért a felelősséget. A személyzeti szabályzat 21. cikkének második bekezdése ugyanis kimondja, hogy a beosztottak felelőssége nem mentesíti a szolgálat irányításáért felelős tisztviselőt a felelőssége alól. Ezen túlmenően a költségvetési rendelet 65. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a költségvetés végrehajtásához és az elszámolások bemutatásához szükséges egyes műveletek végrehajtásával megbízott alkalmazottak az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő felelőssége alatt járnak el.

142    Ezen érvelésnek azonban nem lehet helyt adni.

143    A Parlament által a személyzeti szabályzat 21. cikkére vonatkozóan előadott érvelés ugyanis nem állja meg a helyét, mivel e rendelkezés a szereplők közötti hierarchikus kapcsolat meglétét feltételezi, amely a jelen ügyben hiányzott, tekintve, hogy a felperes az EASO „menekültügyi támogatások” osztályának vezetőjeként nem volt felettese azoknak a személyeknek, akik az „igazgatási” osztály „pénzügyi” és „közbeszerzési” részlegében a jogvita tárgyát képező feljegyzéseket előkészítették.

144    Ami a költségvetési rendelet 65. cikkének (5) bekezdését illeti, azon túlmenően, hogy azt a fenti 116. pontban említett 20. sz. határozat 44. cikkének (2) bekezdésével és 45. cikkének (1) bekezdésével együttesen kell értelmezni, figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a felperes a vitatott feljegyzések aláírásának időpontjában csak rövid ideje rendelkezett engedélyezésre jogosult tisztviselői tapasztalattal.

145    Mindenesetre a Parlament érvelése nem változtat azon a tényen, hogy sem az EASO igazgatótanácsa, sem a Bizottság nem emelt kifogást az olyan feljegyzésekkel szemben, mint amilyenek a jogvita tárgyát képezik.

146    A Parlament érvelését ezért el kell utasítani.

147    A fentiekből következik, hogy a Parlament megsértette a személyzeti szabályzat 21a. cikkét, amikor megállapította, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a szóban forgó feljegyzések aláírására kapott utasítás szabálytalan.

c)      Az első jogalap harmadik részéről

148    Az első jogalap harmadik részében, amely két kifogást tartalmaz, a felperes másodlagosan, azaz arra az esetre, ha a személyzeti szabályzat 21a. cikkének megsértése megállapíthatónak minősül, azt állítja, hogy – figyelembe véve a rá háruló munkaterhelés jelentős mértékét – a Parlament nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor fegyelmi szankciót szabott ki vele szemben.

149    E tekintetben a felperes előadja, hogy a tényállás idején, azaz 2017 májusában és júniusában egyrészt a szerződése alapján a „menekültügyi támogatási” osztályt kellett irányítania, másrészt pedig az EASO „operatív” osztályát, miután munkatársa, A betegszabadságra ment. E két osztályhoz együttesen több mint 200 személy tartozott.

150    E tekintetben a felperes előadja, hogy ezen osztályok fő tevékenysége mellett ő felelt a teljesítményértékelésekért, a munkaerő‑felvételért, a tagállamok szakértőinek folyamatos kiküldéséért, a tagállamok kapcsolattartóival tervezett ülések vezetéséért, a Törökországgal való erősödő együttműködés nyomon követéséért, valamint az „igazgatási” és az „operatív” osztályokkal kapcsolatos közbeszerzések nyomon követéséért.

151    A felperes azt állítja, hogy az e tevékenységek által megkövetelt munkaterhelésre tekintettel gyakran sokáig dolgozott, amit egyrészt a munkaterve, másrészt a be‑ és kilépések nyilvántartása is igazol.

152    A Parlament úgy véli, hogy a felperes érvelése elfogadhatatlan és megalapozatlan.

1)      Az első jogalap harmadik részének elfogadhatóságáról

153    A Parlament úgy véli, hogy az első jogalap harmadik része elfogadhatatlan, mivel az abban szereplő érvet a felperes a panaszában nem hozta fel.

154    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a pert megelőző panasz és a későbbi peres eljárást megindító keresetlevél közötti összhang szabálya – az elfogadhatóság érdekében – megköveteli, hogy az uniós bíróság előtt felhozott jogalapra vagy kifogásra a pert megelőző eljárásban is hivatkozzanak a célból, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megismerhesse az érintett által a megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat. Ezt a szabályt a pert megelőző eljárás célja, vagyis a tisztviselők és az adminisztráció között felmerülő viták egyezség útján történő rendezésének lehetővé tétele igazolja. Ebből következik, hogy a tisztviselői keresetekben az uniós bíróság elé terjesztett kereseti kérelmek kizárólag a panaszban megjelölt kifogásokkal egyező jogcímen alapuló kifogásokat tartalmazhatnak, ám e kifogások az uniós bíróság előtt kifejthetők a panaszban nem szükségképpen szereplő, azonban ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek előadásával (lásd: 2021. június 16‑i Lucaccioni kontra Bizottság ítélet, nem tették közzé, T‑316/19, EU:T:2021:367, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

155    A jelen ügyben meg kell említeni, hogy a felperes a panasza 46–49. pontjában a fenti 149‑151. pontban említett érvekre hivatkozott.

156    Ez az érvelés nem azt hivatott bizonyítani, hogy a vele szemben kiszabott szankciót a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének a) pontját megsértve túlzott mértékű volt, hanem annak megállapítását szolgálja, hogy az a tény, hogy a vitatott feljegyzések aláírása előtt nem végzett alapos ellenőrzést, nem értékelhető úgy, hogy megsértette a személyzeti szabályzat 21a. cikkét.

157    Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat rámutat arra, hogy mivel a pert megelőző eljárás informális jellegű, és a felek ebben a szakaszban ügyvéd közreműködése nélkül járhatnak el, az adminisztrációnak a panaszt nem szabad megszorítóan értelmeznie, hanem azt a nyitottság szellemében kell megvizsgálnia (2019. május 7‑i WP kontra EUIPO ítélet, T‑407/18, nem tették közzé, EU:T:2019:290, 119. pont, és 2021. szeptember‑8‑i AH kontra Eurofound ítélet, T‑630/19, nem tették közzé, EU:T:2021:538, 42. pont).

158    Egyébiránt a személyzeti szabályzat 91. cikkének – amelyen az összhang szabálya alapul – nem célja, hogy szigorúan és véglegesen korlátok közé szorítsa az esetleges pert megelőző eljárást akkor is, amikor a kereset nem módosítja sem a panasz indokát, sem annak tárgyát (2019. május 7‑i WP kontra EUIPO ítélet, T‑407/18, nem tették közzé, EU:T:2019:290, 119. pont; 2018. december 14‑i TP kontra Bizottság ítélet, T‑464/17, nem tették közzé, EU:T:2018:1006, 33. pont).

159    Tekintettel a kiszabott szankció és a kötelezettségszegésnek a fegyelmi eljárásban való megállapítása közötti szoros kapcsolatra, valamint a közszolgálati ügyekben benyújtott panaszok értelmezésénél irányadó nyitott szellemiségre, a fenti 157. és 158. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell állapítani, hogy az első jogalap harmadik részében előadott érvelés elfogadható.

2)      Az első jogalap harmadik részének megalapozottságáról

i)      Az első, a felperesre a tárgyidőszakban háruló munkaterhelés jelentős mértékére vonatkozó kifogásról

160    Az első kifogásában a felperes azt rója fel a Parlament kinevezésre jogosult hatóságának, hogy az nem vette figyelembe enyhítő körülményként a tárgyidőszakban rá háruló munkaterhelés jelentős mértékét.

161    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes 2019. november 22‑én kelt levelében arra kérte a Parlament főtitkárát, hogy vegye figyelembe az alábbi körülményeket: a humanitárius válság körülményeit, azt a tényt, hogy a két szóban forgó közbeszerzési eljárásba azok végén avatkozott be, a részletesen bemutatott túlzott munkaterhelését, a pályafutása során tanúsított magatartását és a vizsgálat valamennyi szakaszában tanúsított teljes körű együttműködését.

162    A megtámadott határozatot kísérő, 2020. január 9‑én kelt levélben a Parlament főtitkára kijelentette, hogy „rendkívül alaposan elemezte a felperes által a 2019. november 22‑i levelében elküldött összes információt”, „megállapította, hogy akkoriban jelentős mértékű munkateher hárult a felperesre”, és hogy „teljes mértékben figyelembe vette azokat a különösen nehéz körülményeket, amelyek között a felperesnek a feladatait el kellett látnia”.

163    Ilyen körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a felperes állításával ellentétben a Parlament főtitkára a tényállás idején a felperesre háruló jelentős mértékű munkaterhelést figyelembe vette, amikor a felperest szankcióval sújtó határozat elfogadásáról döntött.

ii)    A második, a Parlamentnek a felperesre szankciót kiszabó határozatára vonatkozó kifogásról

164    A fenti 148–151. pontban említett érveivel a felperes a vele szemben kiszabott szankciót általánosságban kifogásolja. Úgy véli, hogy még ha a személyzeti szabályzat 21a. cikkének megsértése megállapítható is lenne, a Parlament kinevezésre jogosult hatóságának nem kellett volna szankciót kiszabnia.

165    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 10. cikke nem ír elő meghatározott viszonyt az ott felsorolt szankciók és a tisztviselő kötelezettségszegése között (lásd ebben az értelemben: 2019. június 5‑i Bernaldo de Quirós kontra Bizottság ítélet, T‑273/18, nem tették közzé, EU:T:2019:371, 126. pont; 2016. április 11‑i FU kontra Bizottság ítélet, F‑49/15, EU:F:2016:72, 122. pont).

166    Ez a rendelkezés mindazonáltal kifejezetten megköveteli, hogy arányosság álljon fenn a kiszabott fegyelmi szankció és az elkövetett kötelezettségszegés súlyossága között.

167    E célból – a teljesség igénye nélkül – meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket a kinevezésre jogosult hatóságnak figyelembe kell vennie a szankció megválasztásakor annak érdekében, hogy megfeleljen az arányosság követelményének. E szempontok közé tartoznak többek között „a [jogsértés] elkövetésének körülményei”.

168    Ezekből a tényezőkből az ítélkezési gyakorlat az arányosság vonatkozásában azt a következtetést vonta le, hogy a szankció meghatározásának minden egyes ügy konkrét tényállásának és sajátos körülményeinek a kinevezésre jogosult hatóság általi, a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkében szereplő kritériumoknak megfelelő átfogó értékelésén kell alapulnia (lásd ebben az értelemben: 2019. június 5‑i Bernaldo de Quirós kontra Bizottság ítélet, T‑273/18, nem tették közzé, EU:T:2019:371, 126. pont; 2016. április 11‑i FU kontra Bizottság ítélet, F‑49/15, EU:F:2016:72, 122. pont).

169    A kinevezésre jogosult hatóságnak tehát a szankciót kiszabó határozatban meg kell határoznia azokat az okokat, amelyek az ügy tényeire és körülményeire tekintettel arra késztették, hogy egy adott szankciót szabjon ki, és ne egy másikat (lásd a fenti 61. és 63. pontot).

170    Az uniós bíróságnak a maga részéről egy ehhez kapcsolódó kérdés elbírálása során meg kell vizsgálnia, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által a szankciót kiszabó határozatban említett, az esetre jellemző tények és körülmények a súlyosító vagy enyhítő körülmények jogi fogalmába tartoznak‑e (lásd ebben az értelemben, 2021. június 9‑i DI kontra EKB ítélet, T‑514/19, fellebbezés alatt, EU:T:2021:332, 196. pont).

171    Az uniós bíróságnak a felülvizsgálat keretében azt is vizsgálnia kell, hogy a fegyelmi hatóság arányosan mérlegelte‑e azt, hogy e körülmények súlyosító vagy enyhítő körülménynek minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2004. március 16‑i Afar kontra EKB ítélet, T‑11/03, EU:T:2004:77, 203. pont; 2010. szeptember 9‑i Andreasen kontra Bizottság ítélet, T‑17/08 P, EU:T:2010:374, 146. és 147. pont).

172    Ez a követelmény az Alapjogi Charta 47. cikkéből következik, amely szerint mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

173    Ahhoz ugyanis, hogy a jogorvoslat hatékony legyen, a „büntetésnek” utólagosan felülvizsgálhatónak kell lennie egy olyan igazságszolgáltatási szerv által, amely hatáskörrel rendelkezik a kötelezettségszegés és a szankció közti arányosság teljes körű elbírálására, ha ez utóbbit olyan közigazgatási hatóság szabja ki, amely – mint a jelen esetben a Parlament főtitkára – maga sem teljesíti az Alapjogi Charta 47. cikkében meghatározott feltételeket (lásd ebben az értelemben: 2012. május 15‑i Nij kontra Számvevőszék ítélet, T‑184/11 P, EU:T:2012:236, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. június 9‑i DI kontra EKB ítélet, T‑514/19, fellebbezés alatt, EU:T:2021:332, 197. pont; lásd még ebben az értelemben: EJEB, 2015. március 31., Andreasen kontra Egyesült Királyság és az Európai Unió 26 másik tagállama, CE:ECHR:2015:0331DEC002882711, 73. §).

174    A Parlament főtitkára a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 3. cikke értelmében, amikor úgy határozott, hogy a felperes esetében a személyzeti szabályzat 21a. cikkének megsértése megállapítható, az alábbi lehetőségek közül választhatta ki azt, amelyiket az ügy tényállására tekintettel a legmegfelelőbbnek ítélt.

175    Először is, határozhatott volna úgy, hogy nem indít eljárást (a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja).

176    Másodszor, határozhatott volna úgy, hogy nem indít eljárást, és figyelmeztetést intéz a tisztviselőhöz (a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja).

177    Harmadszor, határozhatott volna úgy, hogy a fegyelmi tanáccsal való konzultáció nélkül megindítja a fegyelmi eljárást, amely alapján írásbeli figyelmeztetés vagy megrovás formájában szankciót szabhat ki (a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának i) alpontja és 11. cikke).

178    Negyedszer, határozhatott volna úgy, hogy a fegyelmi tanács előtt indít fegyelmi eljárást, ami lehetővé tette volna szigorúbb szankciók kiszabását (a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii) alpontja és 9. cikke).

179    A jelen ügyben az ügyiratból kitűnik, hogy a Parlament főtitkára 2019. november 8‑án, amikor úgy döntött, hogy a felperessel szemben szankciót szab ki anélkül, hogy az ügyet a fegyelmi tanács elé terjesztette volna, a fenti 177. pontban említett harmadik lehetőséget választotta.

180    A megtámadott határozatot kísérő, 2020. január 9‑én kelt levélben a Parlament főtitkára a következő körülményekkel indokolta határozatát:

–        a humanitárius válsághoz kapcsolódó különleges sürgősségi helyzet;

–        a szerződések odaítélésére vonatkozó kivételes eljárások EASO általi rendszeres alkalmazása ebben az összefüggésben;

–        az a tény, hogy a felperest a piacokért és a műveletekért felelős munkatársai biztosították arról, hogy minden megfelel a szabályozási követelményeknek;

–        az a tény, hogy a felperes korlátozott mértékben és csak az eljárások végén avatkozott be azokba, valamint az, hogy nem volt felelős a szolgáltatásra vonatkozó szerződések odaítélésével kapcsolatos eredeti döntésekért;

–        a felperesre ezen időszakban nehezedő jelentős munkaterhelés;

–        kifogástalan szolgálati múltja.

181    Amint arra a felperes a tárgyaláson rámutatott, ez a hat körülmény feltétlenül kedvező számára, és arra utal, hogy még ha el is kellene ismerni a felelősségét, akkor is csak csekély mértékűnek kellene tekinteni.

182    A 2020. január 9‑i levélben említettek szerint ezek a körülmények tehát igazolhatták volna, hogy a Parlament kinevezésre jogosult hatósága szankció kiszabása nélkül állapítsa meg a kötelezettségszegést, és a felperest a személyzeti szabályzat IX mellékletének 11. cikkében előírt egyszerű, vagy legfeljebb írásbeli figyelmeztetésben részesítse.

183    Ezzel szemben a Parlament kinevezésre jogosult hatósága által a 2020. január 9‑i levélben említett körülmények semmilyen alapon sem indokolják a fegyelmi tanács elé terjesztés nélkül kiszabható lehető legsúlyosabb szankció, azaz a megrovást választását.

184    A fentiekből arra kell következtetni, hogy a Parlament kinevezésre jogosult hatósága által a megtámadott határozat alátámasztására benyújtott bizonyítékokat figyelembe véve a felperesre kiszabott szankció aránytalan a neki felrótt kötelezettségszegéshez képest.

185    A tárgyaláson a Parlament arra hivatkozott, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 11. cikkében említett szankciók közül azért választotta a legsúlyosabbat, mert a vitatott feljegyzések aláírása jelentős kárt okozott az Uniónak.

186    Emellett azt a pontosítást tette, hogy ez a körülmény az igazgatási vizsgálati jelentés 3. oldalán szerepel, amelyre a megtámadott határozat ötödik hivatkozása utal.

187    Meg kell azonban jegyezni, hogy a megtámadott határozat ötödik hivatkozása a következőképpen hangzik: „tekintettel a 2019. június 7‑i igazgatási vizsgálati jelentés következtetéseire”.

188    Ez a hivatkozás tehát nem a teljes igazgatási vizsgálati jelentésre vonatkozik, hanem csak általánosságban a jelentés következtetéseire, amelyek nem tesznek említést a vitatott feljegyzések aláírásával az Uniónak állítólagosan okozott kárról.

189    Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (lásd ebben az értelemben, 1996. március 28‑i V kontra Bizottság ítélet, T‑40/95, EU:T:1996:45, 36. pont; 2019. szeptember 10‑i DK kontra EKSZ ítélet, T‑217/18, nem tették közzé, EU:T:2019:571, 149. pont; 2015. október 21‑i AQ kontra Bizottság ítélet, F‑57/14, EU:F:2015:122, 113. pont), a súlyosító körülményeket, az enyhítő körülményekhez hasonlóan, a megtámadott határozatban kell ismertetni. A fenti 165–173. pontban kifejtett okok miatt a kinevezésre jogosult hatóság által a fegyelmi határozat alátámasztására elfogadott megfontolásoknak alkalmasnak kell lenniük az érintett személyre kiszabott szankció indokolására.

190    Ugyanezen okból az igazgatási vizsgálati jelentés VI. pontjában megemlített, a felperes számára kedvezőtlen körülmények, mint az a tény, hogy „[a felperesnek] jogász végzettségű tapasztalt köztisztviselőként és korábbi belga bíróként biztosítania kellett volna a hatályos szabályok és eljárások betartását”, továbbá „olyan állást fogadott el, amelyre – saját szavai szerint – nem volt megfelelően felkészülve”, nem vehető figyelembe annak indoklásaként, hogy egyszerű vagy írásbeli figyelmeztetés helyett megrovásban részesítették, még akkor sem, ha a fegyelmi eljárás a fegyelmi tanács közreműködése nélkül indult meg.

191    Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Parlament által a megtámadott határozatban közölt információk nem elegendőek annak megállapításához, hogy a felperessel szemben kiszabott szankció megfelel a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 10. cikkében előírt arányossági követelménynek.

192    Ilyen hiba fennállása esetén az első jogalap harmadik részében foglalt második kifogást elfogadhatónak és megalapozottnak kell nyilvánítani.

193    Mivel az első jogalap a második része, és a harmadik részében foglalt második kifogás vonatkozásában megalapozottnak minősült, a megtámadott határozatot a második jogalap vizsgálata nélkül meg kell semmisíteni.

IV.    A költségekről

194    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

195    Mivel a Parlament pervesztes lett, a felperes kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Parlamentnek az OTt megrovásban részesítő 2019. december 19i határozatát megsemmisíti.

2)      A Törvényszék a Parlamentet kötelezi a költségek viselésére.

Gervasoni

Madise

Nihoul

Frendo

 

      Martín y Pérez de Nanclares

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. március 23‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.