A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2016. szeptember 22.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – SUN CALI európai uniós ábrás védjegy – CaLi co korábbi nemzeti ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A fellebbezési tanács előtti képviselet – Valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephely az Unióban – Gazdasági kapcsolatban álló jogi személyek – A 207/2009 rendelet 92. cikkének (3) bekezdése”
A T‑512/15. sz. ügyben,
a Sun Cali, Inc. (székhelye: Denver, Colorado [Amerikai Egyesült Államok], képviseli: C. Thomas ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: E. Zaera Cuadrado, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
az Abercrombie & Fitch Europe SA (székhelye: Mendrisio [Svájc]),
az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az Abercrombie & Fitch Europe és a Sun Cali közötti törlési eljárással kapcsolatban 2015. június 3‑án hozott határozata (R 1260/2014‑5. és R 1281/2014‑5. sz. egyesített ügyek) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
a tanácskozás során tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, A. M. Collins és V. Valančius (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 4‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. november 25‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő három hetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2006. november 20‑án a felperes, a Sun Cali, Inc. a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.]) alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 18., 25., 35. és 45. osztályba tartozó, az alábbi leírásnak megfelelő áruk és szolgáltatások vonatkozásában nyújtották be:
– 18. osztály: „Kézitáskák”;
– 25. osztály: „Női ruházat, nevezetesen női fehérnemű, melltartók, bugyik, fűzők, bodyk, kezeslábasok, hálóingek, fürdőköpenyek, fűzők (derékig érő), női ruhák, pólók, blúzok, pamutpulóverek/szabadidőruhák, farmernadrágok, sportos nadrágok, kosztümök, dzsekik, szoknyák, fürdőruhák, napozóruhák, nap ellen védő takarók és pelerinek; férfiruházat; gyermekruházat, cipők”;
– 35. osztály: „Ruházati cikkeket, cipőket és kézitáskákat kínáló kiskereskedelmi bolti szolgáltatások”;
– 45. osztály: „Divathoz kapcsolódó szaktanácsadó szolgáltatások; ruhatár‑kezelési szolgáltatások; arculati szaktanácsadó szolgáltatások; és személyi vásárlási szolgáltatások mások számára”.
4 Az európai uniós védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2007. május 21‑i 20/2007. számában hirdették meg.
5 2007. november 21‑én az ábrás megjelölést 5482369. számon európai uniós védjegyként lajstromozták.
6 2012. október 16‑án az Abercrombie & Fitch Europe SA a felperes ábrás védjegyére vonatkozó törlési kérelmet nyújtott be a védjegy árujegyzékébe tartozó valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában.
7 Az említett kérelem alátámasztására hivatkozott törlési okok a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett a) pontjában említett viszonylagos kizáró okokon alapultak.
8 A törlési kérelmet az alábbi, a 25. osztályba tartozó valamennyi áru tekintetében oltalmat élvező, 2008. április 7‑én lajstromozott olasz ábrás védjegyre alapították:
9 2014. március 17‑i határozatával a törlési osztály részben helyt adott a törlési kérelemnek, és törölte a vitatott védjegyet a 18. és 25. osztályba tartozó áruk tekintetében, megállapítva, hogy a korábbi védjegy domináns elemét képező „cali” elemmel való egyezésre figyelemmel az említett osztályokba tartozó áruk esetében összetéveszthetőség áll fenn a korábbi védjegy és a vitatott védjegy között. A törlési osztály azonban elutasította a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet a 35. és 45. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében, mivel úgy ítélte meg, hogy semmilyen hasonlóság nem áll fenn az említett szolgáltatások és a 25. osztályba tartozó áruk között.
10 A törlési osztály határozata ellen a felperes 2014. május 14‑én, az Abercrombie & Fitch Europe pedig 2014. május 16‑án a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.
11 2015. június 3‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa egyrészt mint elfogadhatatlant elutasította a felperes fellebbezését, mivel megállapította, hogy a felperest a 207/2009 rendelet 92. cikkének (2) bekezdése értelmében nem képviselték megfelelően, másrészt részben helyt adott az Abercrombie & Fitch Europe fellebbezésének, és törölte a vitatott védjegyet a 35. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében is. E tekintetben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az említett szolgáltatások és a 25. osztályba tartozó áruk közötti hasonlóságra figyelemmel a korábbi védjegy és a vitatott védjegy között hasonlóság áll fenn.
A felek kérelmei
12 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– kötelezze az EUIPO‑t a költségek viselésére.
13 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
1. Az első alkalommal a Törvényszékhez benyújtott iratokról
14 A felperes keresetleveléhez egy sor olyan iratot mellékelt, amelyek azon következtetés alátámasztására irányulnak, amely szerint a felperest a fellebbezési tanács előtti eljárásban megfelelően képviselték, és azon állítás megerősítésére irányulnak, amely szerint a korábbi védjegy az olasz „calcio” szó változataként észlelhető. Többek között a 3. és a 18–22. számú mellékletekről van szó.
15 Az EUIPO arra hivatkozik, hogy ezen iratokat elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel az EUIPO előtti eljárásban azokat nem terjesztették elő.
16 Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszékhez benyújtott kereset az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének a 207/2009 rendelet 65. cikke alapján történő vizsgálatára irányul. A 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) bekezdése értelmében a Törvényszék az EUIPO fellebbezési tanácsának határozatát kizárólag „hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy a 207/2009 rendelet, illetve az ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre” hivatkozva helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg. E rendelkezésből az következik, hogy a Törvényszék a kereset tárgyát képező határozatot csakis akkor helyezheti hatályon kívül, vagy változtathatja meg, ha meghozatala pillanatában a hatályon kívül helyezés vagy megváltoztatás okainak egyikét hordozza. A Törvényszék ugyanakkor nem helyezheti hatályon kívül, vagy változtathatja meg az említett határozatot olyan ok folytán, amely a határozat kihirdetését követően merült fel (lásd: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az említett rendelkezésből az is következik, hogy a felek által az EUIPO fórumai előtt nem hivatkozott tényekre a Törvényszék elé terjesztett kereset szakaszában már nem lehet hivatkozni. Ugyanis a Törvényszék feladata a fellebbezési tanács határozatai jogszerűségének vizsgálata az európai uniós jog alkalmazásának többek között a fellebbezési tanács előtt előterjesztett tényállási elemek fényében történő ellenőrzésével, ugyanakkor e vizsgálat során nem veheti tekintetbe az előtte újonnan előterjesztett tényeket (2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 54. pont). Ennélfogva a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy újból megvizsgálja a tényállást azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyekre első alkalommal előtte hivatkoztak (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 A jelen ügyben, mivel a fenti 14. pontban említett iratokra első alkalommal a Törvényszék előtt hivatkoztak, ezen iratokat a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata céljából nem lehet figyelembe venni, ennélfogva azokat figyelmen kívül kell hagyni.
2. Az ügy érdeméről
18 Keresete alátámasztására a felperes két jogalapot hoz fel, az elsőt a 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdésének, a másodikat pedig ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja.
A 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról
19 Az első jogalap keretében a felperes egyrészt azt állítja, hogy a 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdése harmadik mondatának megfelelően őt az EUIPO előtt németországi fióktelepének alkalmazottja is képviselhette, mivel e fióktelep az említett rendelkezés értelmében vett valóságos és működő kereskedelmi telephely az Unióban. A felperes másrészt arra hivatkozik, hogy amennyiben e fióktelepet nem ismernék el hozzá tartozó valóságos és működő kereskedelmi telephelyként az Unióban, a 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdése második mondatának megfelelően őt az EUIPO előtt az említett telephely egy alkalmazottja is képviselheti, mivel a felperes e telephellyel gazdasági kapcsolatban áll. A felperes ebből arra következtet, hogy a fellebbezési tanácsnak mindenképpen elfogadhatónak kellett volna nyilvánítania a fellebbezését.
20 Az EUIPO vitatja a felperes érveit.
21 A 207/2009 rendelet 92. cikkének (3) bekezdése értelmében azt a természetes vagy jogi személyt, akinek lakóhelye, illetve amelynek székhelye, üzleti tevékenységének fő helye vagy valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephelye az Unióban van, az EUIPO előtt alkalmazottja is képviselheti. Az ilyen jogi személy alkalmazottja a jogi személlyel gazdasági kapcsolatban álló más jogi személyeket is képviselhet, akkor is, ha ez utóbbi jogi személyek székhelye, üzleti tevékenységük fő helye vagy valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephelye nem az Unióban van.
22 A 207/2009 rendelet 93. cikkének (1) bekezdése értelmében természetes vagy jogi személyek EUIPO előtti képviseletét kizárólag a következő személyek láthatják el: a tagállamok valamelyikében képesítéssel és az Unióban székhellyel rendelkező ügyvéd, ha az adott tagállamban védjegyügyekben képviselőként eljárhat; vagy a hivatásos képviselő, akinek neve szerepel az EUIPO által e célból vezetett jegyzékben.
23 Először is nem vitatott, hogy a felperes, a vitatott védjegy jogosultja, Denverben, Coloradoban (Amerikia Egyesült Államok) székhellyel rendelkező, a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy, amelyet a fellebbezési tanács előtt egy olyan magánszemély képviselt, aki – amint az az ügyiratokból kitűnik – úgy mutatkozott be, mint egyrészt a felperes főigazgatója, másrészt az állítólag a felperes tulajdonában lévő müncheni (Németország) kereskedelmi telephely alkalmazottja.
24 Másodszor, az ügyiratokból kitűnik, hogy a 2015. március 3‑i levélben az EUIPO felhívta a felperest arra, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárásban jelöljön meg a 207/2009 rendelet 93. cikkének (1) bekezdése értelmében vett hivatásos képviselőt. E levélben az EUIPO komoly kétségeiről tájékoztatta a felperes azon lehetőséget illetően, hogy a felperest ugyanezen rendelet 92. cikke (3) bekezdésének rendelkezései alapján képviselheti‑e egy alkalmazott. 2015. április 23‑án kelt válaszlevelében a felperes annak állítására szorítkozott, hogy müncheni kereskedelmi telephelyének fenntartása okán a 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdésének alkalmazásával lehetséges számára az, hogy e telephely egy alkalmazottja képviselje. A felperes az EUIPO által kifejezésre juttatott kétségek ellenére válaszához nem mellékelt semmilyen olyan bizonyítékot, amely állításait alátámasztaná, és az EUIPO iránymutatásaira való hivatkozásra szorítkozott.
25 Harmadszor, az ügyiratokból az is kitűnik, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél, az Abercrombie & Fitch Europe a felperes által a fellebbezési tanács elé terjesztett fellebbezésre válaszul előadott észrevételeiben azt állította, hogy a felperest nem képviselték megfelelően a fellebbezési tanács előtt, többek között a németországi valóságos és működő kereskedelmi telephely hiánya miatt. Ezen állítás alátámasztására az Abercrombie & Fitch Europe arra hivatkozott, hogy a Handelsgesetzbuch (német kereskedelmi törvénykönyv) 13. cikke rendelkezéseinek alkalmazásával a felperesnek, amelynek lakóhelye és székhelye Németországon kívül található, be kellett volna jegyeztetnie magát annál a helyi bíróságnál, amelynek az illetékességi területén kereskedelmi telephelyet kívánt működtetni, amit a felperes nem tett meg. Állításai alátámasztására az Abercrombie & Fitch Europe mellékelt egyrészt egy Gemeinsames Registerportal der Länderből (német közös nyilvántartási rendszer) származó kivonatot, amely rámutatott arra, hogy nem jegyeztek be „sun cali” szavakat tartalmazó kereskedelmi telephelyet Németországban, másrészt egy München város kereskedelmi nyilvántartásából származó kivonatot, amely igazolta egy SUN CALI Inc. kereskedelmi névvel jelölt kereskedelmi telephely egyéni vállalkozásként történő bejegyzését a felperest a fellebbezési tanács előtt képviselő alkalmazott nevére, aki egyben a főigazgatója.
26 A jelen ügyben először is azon kérdést illetően, hogy a felperes rendelkezett‑e a 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében vett valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephellyel az Unióban, meg kell jegyezni, hogy a felperes a fellebbezési tanács előtt állításai alátámasztására olyan bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek egyrészt egy internetes honlap – a www.suncali.de – kivonataiból állnak, amelyek egy müncheni levelezési címet tartalmaznak, ahol a vitatott védjeggyel jelölt árukat forgalmazó telephely található, másrészt az említett telephely homlokzatát bemutatni hivatott fényképekből állnak.
27 Ezenkívül a felperes az EUIPO előtt 2014. május 27‑én bemutatott egy – a főigazgatója által aláírt – igazolást, amellyel a főigazgató felhatalmazást adott a saját részére a felperesnek többek között a szóban forgó fellebbezési eljárásban történő képviseletére a müncheni kereskedelmi telephely alkalmazottjakénti minőségében.
28 Meg kell állapítani, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok, nevezetesen először is egy internetes honlap kivonatai, másodszor, egy müncheni kereskedelmi telephely homlokzatát bemutatni hivatott fényképek, harmadszor a felperes képviseletére egy alkalmazottat felhatalmazó igazolás, a jelen eset sajátos körülményei között nem releváns adatok és magyarázatok, amelyek igazolnák a 207/2009 rendelet 92. cikkének (3) bekezdése értelmében vett valóságos és működő kereskedelmi telephely létét az Unióban.
29 Egyrészt ugyanis az ilyen bizonyítékok kétségkívül lehetővé teszik annak megértését, hogy az említett telephely által vállalt gazdasági tevékenység jellege ruházati cikkek, cipők és kiegészítők eladásában áll. Mindazonáltal valamely internetes honlap egyszerű kivonatai, valamint egyes fényképek önmagukban és más bizonyítékok hiányában nem elegendőek egy – az Unióban található – valóságos és működő kereskedelmi telephely létének bizonyítására.
30 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a fióktelep fogalma olyan tevékenységi központ fennállását feltételezi, amely a külvilág számára tartósan valamely anyavállalkozás részeként jelenik meg, saját üzletvezetéssel rendelkezik, és megfelelően felszerelt ahhoz, hogy harmadik személyekkel tárgyaljon úgy, hogy az utóbbiaknak, bár tudják, hogy szükség esetén jogi kapcsolat áll fenn az anyavállalattal, amelynek székhelye külföldön található, nem kell közvetlenül az anyavállalattal tárgyalniuk, hanem ebben a kiterjesztést képező tevékenységi központban is lebonyolíthatják az üzletet (lásd ebben az értelemben: 1978. november 22‑i Somafer‑ítélet, 33/78, EU:C:1978:205, 12. pont). A felperes által azon állítás alátámasztására előterjesztett bizonyítékok, amely szerint német fiókteleppel rendelkezik, nyilvánvalóan nem bizonyíthatják, hogy e telephely, amelyre a felperes hivatkozik, a kiterjesztését képeznék, ennélfogva azt, hogy az a felperes fióktelepe.
31 Ezenkívül az Abercrombie & Fitch Europe által a fellebbezési tanács elé terjesztett bizonyítékok, többek között a német kereskedelmi nyilvántartásból származó kivonat, amelyből kitűnik, hogy a felperes rendelkezik egy Németországban bejegyzett telephellyel, megerősítik azt a – felperes által benyújtott bizonyítékokból levont – következtetést, amely szerint az állítólagos müncheni telephely nem tekinthető a felpereshez tartozó valóságos és működő kereskedelmi telephelynek az Unióban.
32 Ebből az következik, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy nem bizonyították azt, hogy a felperes a 207/2009 rendelet 92. cikkének (3) bekezdése értelmében vett valóságos és működő telephellyel rendelkezne az Unióban.
33 Másodszor, azt a kérdést illetően, hogy valamely olyan jogi személy alkalmazottja, amelynek székhelye vagy lakóhelye vagy egy valóságos és működő kereskedelmi telephely az Unióban képviselhet‑e egy másik, az Unión kívül letelepedett jogi személyt, nevezetesen a felperest, az említett két jogi személy közötti, a 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében vett gazdasági kapcsolatok fennállása miatt, meg kell jegyezni, hogy a felperes az EUIPO fellebbezési tanácsa előtt az ilyen kapcsolatok fennállására vonatkozó egyszerű állítások tételére szorítkozott anélkül, hogy előterjesztett volna a fenti 26. és 27. pontban bemutatott bizonyítékokon kívül más bizonyítékokat.
34 Márpedig egyrészt az ügyiratokból kitűnik, amint azt a fenti 25. pontban megállapítottuk, hogy a Németországban található telephelyet egyéni vállalkozásként jegyezték be München város kereskedelmi nyilvántartásába egy olyan magánszemély nevére, akit a felperes az említett telephely alkalmazottjaként mutat be. Meg kell állapítani, hogy egy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéni vállalkozás nem tartozik a 207/2009 rendelet 92. cikke (3) bekezdése második mondatának hatálya alá, oly módon, hogy e rendelkezés alkalmazásával egy ilyen vállalkozás nem képviselhet valamely olyan, az Unión kívül letelepedett jogi személyt, amellyel adott esetben az említett rendelkezés értelmében gazdasági kapcsolatban áll.
35 Másrészt mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a Németországban található telephely, amelyre a felperes hivatkozik, jogi személyiséggel rendelkezik, meg kell jegyezni, hogy a felperes által a fellebbezési tanács elé terjesztett bizonyítékok a jelen ügyben nem teszik lehetővé annak ellenőrzését, hogy fennállnak‑e gazdasági kapcsolatok ezen telephely és a felperes között.
36 E tekintetben meg kell állapítani, hogy valamely internetes honlap egyszerű kivonatai, valamint egyes fényképek önmagukban és más bizonyítékok hiányában nem elegendőek a Németországban található telephely és a felperes közötti gazdasági kapcsolatok fennállásának bizonyítására. E bizonyítékok ugyanis nem jellemezhetik például e két személynek ugyanazon csoporthoz való tartozását, vagy azt, hogy a fennálló igazgatási mechanizmusok alapján e jogi személyek egyike felügyelete alatt tartja a másikat.
37 Ebből az következik, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy nem bizonyították a felperes és a Németországban található telephely közötti, a 207/2009 rendelet 92. cikkének (3) bekezdése értelmében vett gazdasági kapcsolatok fennállását.
38 Következésképpen a fellebbezési tanács nem tévedett a megtámadott határozat 37. pontjában annak megállapításával, hogy a felperes által benyújtott fellebbezés nem felelt meg a 207/2009 rendelet 92. cikkének, ennélfogva nem volt elfogadható.
39 Ekként az első jogalapot el kell utasítani. Ennélfogva a felperes nem kéri megalapozottan a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését abban a részében, amelyben e határozat a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésére vonatkozik.
40 Az Abercrombie & Fitch Europe által a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezést illetően meg kell jegyezni, hogy a 207/2009 rendelet 59. cikkének alkalmazásával a felperes, jóllehet nem képviselték, és amúgy sem terjesztett elő észrevételeket, az említett fellebbezési eljárásban ügyfélként vesz részt. A 207/2009 rendelet 65. cikke (4) bekezdésének alkalmazásával a felperesnek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelme ily módon elfogadható marad, amennyiben e határozat részben helyt adott az Abercrombie & Fitch Europe által benyújtott fellebbezésnek, ennélfogva a felperes Törvényszék elé terjesztett második jogalapját meg kell vizsgálni.
A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított, második jogalapról
41 A második jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az ütköző megjelölések között összetéveszthetőség áll fenn. A felperes különösen úgy véli, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapított meg hasonlóságot egyrészt az ütköző megjelölések, másrészt a megjelölt áruk és szolgáltatások között, ami a fellebbezési tanácsot arra a következtetésre késztette, amely szerint összetéveszthetőség áll fenn a 35. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében.
42 Az EUIPO vitatja a felperes érveit.
43 A 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése a) pontjának és ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának együttes értelmezése alapján a korábbi védjegy jogosultjának kérelme alapján az európai uniós védjegyet törölni kell, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetéveszthetőség, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EBHT, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlók legyenek, és hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (lásd: 2009. január 22‑i Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ítélet, T‑316/07, EBHT, EU:T:2009:14, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A megtámadott határozat indokolásáról
46 Jóllehet a megtámadott határozat 45. pontjában szereplő indokolás igen rövid, figyelembe kell venni a törlési osztály határozatában e vonatkozásban szereplő részletesebb indokolást. Tekintettel arra ugyanis, hogy a fellebbezési tanács helybenhagyta e határozatot a megjelölések összehasonlítását illetően, és figyelembe véve a törlési osztályok és a fellebbezési tanácsok közötti funkcionális folyamatosságot, amelyet a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése igazol (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 30. pont; 2006. július 10‑i La Baronia de Turis kontra OHIM – Baron Philippe de Rothschild [LA BARONNIE] ítélet, T‑323/03, EU:T:2006:197, 57. és 58. pont), e határozat, valamint e határozat indokolása annak az összefüggésnek a részét képezi, amelyben a megtámadott határozatot elfogadták, amely összefüggés ismert a felperes számára, és amely lehetővé teszi a bíróság számára azt, hogy teljeskörűen gyakorolhassa az összetéveszthetőség értékelésének megalapozottságára vonatkozó jogszerűségi felülvizsgálati jogkörét (lásd ebben az értelemben: 2007. november 21‑i Wesergold Getränkeindustrie kontra OHIM – Lidl Stiftung [VITAL FIT] ítélet, T‑111/06, nem tették közzé, EU:T:2007:352, 64. pont).
Az érintett vásárlóközönségről
47 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett termékek átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő. Azt is számításba kell venni, hogy átlagos fogyasztó figyelme a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EBHT, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A jelen ügyben az érintett áruk és szolgáltatások természetére és arra tekintettel, hogy a hatályon kívül helyezés iránti kérelem alátámasztására hivatkozott korábbi védjegy Olaszországban élvez oltalmat, helyben kell hagyni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 43. és 44. pontjában tett azon megállapítását, amely szerint az összetéveszthetőséget lényegében a nagyközönség által alkotott érintett vásárlóközönség, azaz az olasz átlagos fogyasztók szempontjából kell elemezni.
Az áruk és szolgáltatások összehasonlításáról
49 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők felölelik különösen azok természetét, rendeltetését, használatát, illetve versengő vagy kiegészítő voltukat. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk forgalmazási csatornái (lásd: 2007. július 11‑i El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ítélet, T‑443/05, EBHT, EU:T:2007:219, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. pontjában azt állapította meg, hogy a 35. osztállyal érintett kiskereskedelmi szolgáltatások a 25. osztályba tartozó áruk egyik értékesítési csatornáját képezik oly módon, hogy az ezen áruk és ezen szolgáltatások közötti hasonlóság mértéke elegendő ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség azt hihesse, hogy az említett áruk és szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
51 A felperes vitatja ezen elemzést, és lényegében arra hivatkozik, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság mértékének értékelésénél figyelembe kell venni az ütköző megjelölések közötti csekély mértékű hasonlóságot.
52 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az ütköző megjelölések közötti hasonlóság mértéke nincs hatással az e megjelölésekkel jelölt áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság értékelésére (lásd ebben az értelemben: 2014. június 24‑i Hut.com kontra OHIM – Intersport France [THE HUT] ítélet, T‑330/12, nem tették közzé, EU:T:2014:569, 28. pont). Az e két tényező közötti kölcsönös függőség vizsgálata ugyanis csak az összetéveszthetőség átfogó értékelése során lehetséges. Ily módon például a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a megjelölések közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva.
53 Ennélfogva a felperesnek az egyrészt az ütköző megjelölések közötti hasonlóság mértéke, másrészt a szóban forgó áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság mértéke közötti állítólagos kölcsönös függőségre alapított érvelését el kell utasítani.
54 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a kiegészítő áruk vagy szolgáltatások olyan, egymással szoros kapcsolatban álló áruk vagy szolgáltatások, amelyek egyike annyira nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, hogy a fogyasztók azt gondolhatják, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen termékek előállításáért vagy szolgáltatások nyújtásáért (lásd ebben az értelemben: 2014. június 24‑i Hut.com kontra OHIM – Intersport France [THE HUT] ítélet, T‑330/12, nem tették közzé, EU:T:2014:569, 24. pont).
55 A jelen ügyben a fenti 3. pontban ismertetett, a 35. osztályba tartozó „ruházati cikkeket, cipőket és kézitáskákat kínáló kiskereskedelmi” szolgáltatások, amelyek tekintetében a megtámadott védjegyet lajstromozták, a korábbi védjeggyel jelölt árukkal azonos árukra vonatkoznak, nevezetesen a 25. osztályba tartozó „ruházati cikkekre” és „cipőkre”.
56 Meg kell állapítani, hogy az ezen szolgáltatások és ezen áruk közötti viszonyt szoros kapcsolat jellemzi oly módon, hogy az említett áruk nélkülözhetetlenek vagy legalábbis fontosak a megtámadott védjeggyel jelölt szolgáltatások nyújtása szempontjából, mivel e szolgáltatásokat pontosan az említett áruk eladása alkalmával nyújtják. Az ütköző védjegyekkel érintett szolgáltatások és áruk következésképpen kiegészítő viszonyban állnak egymással, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. pontjában helyesen megjegyezte.
57 Ilyen körülmények között – ahhoz hasonlóan, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. pontjában megállapított – arra kell következtetni, hogy az ütköző védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások között bizonyos mértékű hasonlóság áll fenn.
A megjelölések összehasonlításáról
58 Az ítélkezési gyakorlat szerint két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn közöttük egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában (2002. október 23‑i Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ítélet, T‑6/01, EU:T:2002:261, 30. pont). Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. A védjegyeknek a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban az átlagfogyasztó által történő észlelése döntő szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EBHT, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
– A megkülönböztető elemekről
59 Valamely védjegy alkotóeleme megkülönböztető képességének értékelésekor ezen elem arra vonatkozó, viszonylag jelentős képességét kell megvizsgálni, hogy az mennyire képes hozzájárulni ahhoz, hogy azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták, mint valamely meghatározott vállalkozástól származókat azonosítsa, és így ezen árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól. Ezen értékelés során többek között a szóban forgó elem azzal kapcsolatos, önmagában rejlő képességeit kell figyelembe venni, hogy az esetleg nincs‑e híján bárminemű leíró jellegnek azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták (2006. június 13‑i Inex kontra OHIM – Wiseman [egy szarvasmarhabőr ábrázolása] ítélet, T‑153/03, EBHT, EU:T:2006:157, 35. pont; 2007. december 13‑i Cabrera Sánchez kontra OHIM – Industrias Cárnicas Valle [el charcutero artesano] ítélet, T‑242/06, EU:T:2008:391, 51. pont).
60 A jelen ügyben a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott védjegy ábrás elemei igen nagy megkülönböztető képességgel rendelkeznek.
61 Egyrészt emlékeztetni kell a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára, amely szerint, amennyiben valamely védjegy szó‑ és ábrás elemekből is áll, főszabály szerint az előbbiek az utóbbiaknál nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkeznek, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben utal a szóban forgó árura vagy szolgáltatásra az áru vagy szolgáltatás nevének felidézésével, mint a védjegy ábrás elemének leírásával (lásd: 2013. február 7‑i AMC‑Representações Têxteis kontra OHIM – MIP Metro [METRO KIDS COMPANY] ítélet, T‑50/12, EU:T:2013:68, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 Másrészt meg kell jegyezni azt is, hogy a ruházati cikkek ágazatában használt formák sokaságára tekintettel egy szív vagy egy fél szív ábrás megjelenítése nem emelkedik ki annyira, hogy különösen felhívja a fogyasztó figyelmét. A fogyasztó ugyanis azt csak díszítő alakzatnak látja, amelynek nem szentel különösebb figyelmet, és amelyet egyáltalán nem elemez.
63 Ennélfogva a felperes állításával ellentétben meg kell állapítani, hogy a megtámadott védjegy ábrás elemei – anélkül, hogy elhanyagolhatók lennének – a 25. osztályba tartozó áruk és a 35. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében nem rendelkeznek erőteljes megkülönböztető képességgel.
– A vizuális hasonlóságról és a hangzásbeli hasonlóságról
64 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 45. pontjában helybenhagyta a törlési osztály azon elemzését, amely szerint az ütköző megjelölések hasonlók. A fellebbezési tanács megjegyezte, hogy vizuális és hangzásbeli szempontból az ütköző megjelölések hasonlók, mivel egyeznek a „cali” közös elemet illetően.
65 A felperes lényegében azt állítja, hogy a megjelölések vizuális és hangzásbeli szempontból különbözőek. A felperes arra hivatkozik, hogy az átlagos fogyasztó általában nagyobb figyelmet fordít a valamely védjegy elején található elemeknek, és nem áll fenn semmilyen hasonlóság a vitatott védjegy elején található „sun” szóelem és a korábbi védjegy elején található „cali” szóelem között.
66 E tekintetben igaz ugyan, hogy az átlagos fogyasztó általában nagyobb figyelmet fordít a valamely védjegy elején található elemeknek, bizonyos védjegyekkel kapcsolatos sajátos körülmények kivételt képezhetnek e szabály alól (lásd ebben az értelemben: 2007. november 20‑i Castellani kontra OHIM – Markant Handels und Service [CASTELLANI] ítélet, T‑149/06, EU:T:2007:350, 54. pont).
67 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 58. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat szerint két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában.
68 A jelen ügyben kizárólag a „sun” szóelemnek a vitatott megjelölés elején történő elhelyezkedése nem elegendő ahhoz, hogy az e megjelölés által keltett összbenyomás szempontjából azt domináns elemmé minősítse, oly módon, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésének az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően az e megjelölések által keltett összbenyomáson, és nem kizárólag a megjelölések elején található szóelemen kell alapulnia.
69 Egyrészt meg kell jegyezni, hogy az ütköző megjelölések szóelemei részben egyeznek, mivel mindkét ütköző védjegyben jelen van a „cali” szóelem, amely négy betűt jelent a vitatott védjegy hét betűjéből, négy betűt pedig a korábbi védjegy hat betűjéből. Ily módon az ütköző védjegyek szóelemei az azokat alkotó betűk több mint fele tekintetében egyeznek.
70 Másrészt – a felperes állításával ellentétben – meg kell jegyezni, hogy a korábbi megjelölés a vitatott megjelöléshez hasonlóan két szóelemből ‑ nem pedig egyből ‑ áll, nevezetesen a „cali” és a „co” szavakból. A „cali” szóelem nagybetűinek használatát, a két szóelem közötti szóköz meglétét és a „co” szóelem kisbetűinek használatát figyelembe véve ugyanis nem állapítható meg, hogy a korábbi megjelölés egyetlen szóelemből, a „calico” szóból állna. Ily módon az ütköző megjelölések egyeznek a tekintetben, hogy mindkettőben jelen van a „cali” szóelem, ennélfogva szóelemeik tekintetében részleges azonosság áll fenn.
71 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjeszt elő olyan érvet, amely kétségbe vonná azon megállapítást, amely szerint a „cali” közös szóelem ütköző megjelölésekben való jelenlétére tekintettel e megjelölések között vizuális és hangzásbeli szempontból bizonyos mértékű hasonlóság áll fenn. A „cali” szóelemek ütköző megjelölésekben való azonosságára tekintettel meg kell állapítani, hogy az eltérő elemek – különösen a megjelölések ábrás elemei és a „co” és „sun” szóelemek – nem alkalmasak arra, hogy az érintett vásárlóközönség esetében kizárják azt a benyomást, amely szerint e megjelölések átfogóan értékelve vizuális és hangzásbeli szempontból bizonyos mértékű hasonlóságot mutatnak.
– A fogalmi hasonlóságról
72 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 45. pontjában megjegyezte, hogy fogalmi szempontból az ütköző megjelölések hasonlók az érintett vásárlóközönség azon része számára, amely a „cali” közös elemet az Amerikai Egyesült Államok egyik államával, „Kaliforniával” társítaná.
73 Azon állítást, amely szerint az érintett vásárlóközönség a korábbi védjegyet úgy észlelné, mint a „calcio” olasz kifejezés változatát, egyetlen elfogadható bizonyítékkal sem támasztották alá (lásd a fenti 14–17. pontot), ennélfogva ezen állítás nem tekinthető bizonyítottnak.
74 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem tévedett annak kifejtésével, hogy az ütköző megjelölések fogalmi szempontból hasonlók az érintett vásárlóközönség azon része számára, amely a „cali” közös elemet „Kaliforniával” társítaná.
75 A fentiekből következően a fellebbezési tanács nem tévedett annak megállapításával, hogy az összbenyomás szempontjából az ütköző megjelölések hasonlók.
Az összetéveszthetőségről
76 Az összetéveszthetőség átfogó mérlegelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (1998. szeptember 29‑i Canon‑ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont; 2006. december 14‑i Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EU:T:2006:397, 74. pont).
77 A fellebbezési tanács megállapította, hogy az ütköző megjelölések hasonlóságára tekintettel összetéveszthetőség áll fenn a 35. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában, amennyiben e szolgáltatások bizonyos mértékű hasonlóságot mutatnak a 25. osztályba tartozó árukkal.
78 A felperes arra hivatkozik, hogy az ütköző megjelölések különbözősége miatt nem áll fenn összetéveszthetőség.
79 A jelen ügyben a fenti 49–75. pontban elvégzett vizsgálatból kitűnik, hogy figyelembe véve az érintett áruk és szolgáltatások bizonyos mértékű hasonlóságát, az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságát – amennyiben a „cali” közös szóelem jelenléte révén részben egyeznek –, e megjelölések fogalmi hasonlóságát az érintett vásárlóközönség egy része számára, valamint az említett vásárlóközönség átlagos figyelmét, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség áll fenn.
80 Következésképpen a fellebbezési tanács nem tévedett a megtámadott határozat 47. pontjában annak megállapításával, hogy az ütköző megjelölések hasonlóságára tekintettel összetéveszthetőség áll fenn a vitatott védjeggyel jelölt, 35. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában, mivel e szolgáltatások bizonyos mértékű hasonlóságot mutatnak a 25. osztályba tartozó árukkal.
81 Ennélfogva a második jogalapot el kell utasítani.
82 Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
83 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
84 A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Sun Cali, Inc.‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Collins | Valančius |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. szeptember 22‑i nyilvános ülésen.
Aláírások