2020. október 26-án benyújtott kereset – Lengyel Köztársaság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa
(C-553/20. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: lengyel
Felek
Felperes: Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna, meghatalmazott)
Alperesek: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Bíróság
semmisítse meg az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelet1 1. cikke 6. pontjának d) alpontját;
az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.
Másodlagosan, amennyiben a Bíróság azt állapítaná meg, hogy a 2020/1054 rendelet megtámadott rendelkezései nem választhatók el e rendelet többi részétől annak érdemi módosítása nélkül, a Lengyel Köztársaság a 2020/1054 rendelet egészének megsemmisítését kéri.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Lengyel Köztársaság a következő jogalapokat hozza fel a 2020/1054 rendelet megtámadott rendelkezéseivel szemben:
1. az arányosság elvének (az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése) azáltal történő megsértésére alapított jogalap, hogy önkényesen határozták meg azokat a helyeket, ahol a járművezetőknek el kell tölteniük a pihenőidejüket;
2. az EUMSZ 91. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, mivel az egyes régiókban az életminőségre és a foglalkoztatás szintjére, valamint a közlekedési infrastruktúra működésére gyakorolt hatás figyelembevétele nélkül fogadtak el intézkedéseket;
3. az EUMSZ 94. cikk azáltal történő megsértésére alapított jogalap, hogy a fuvarozók gazdasági helyzetének figyelembevétele nélkül fogadtak el intézkedéseket;
4. a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalap, mivel a rendelkezés szövege pontatlan, és nem teszi lehetővé az abból eredő kötelezettségek meghatározását;
5. az EUMSZ 11. cikknek és az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkének a környezetvédelmi követelmények figyelmen kívül hagyása általi megsértésére alapított jogalap.
A Lengyel Köztársaság különösen arra hivatkozik, hogy a vitatott rendelkezés sérti az arányosság elvét. Mivel nem megfelelő kritériumokat fogadtak el annak meghatározására vonatkozón, hogy a járművezetőknek mely helyeken kell töltenie a pihenőidejüket, megsértették az 561/2006 rendelet szerinti elvet, amely szerint a járművezető szabadon rendelkezhet a pihenőidejével. Ugyanakkor a közúti fuvarozókra túlzott terheket róttak, amelyek nemcsak az egyes vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – helyzetére, valamint a közlekedési szolgáltatások piacára, hanem a környezetre is hátrányos hatást fognak gyakorolni. Különösen az Európai Unió központján kívüli országok vállalkozásait fogja hátrányosan érinteni megtámadott rendelkezés alkalmazása. Ugyanakkor az elfogadott megoldás a gépjárművezetők helyzetére tekintettel objektíve nem igazolható. Nem tükrözi a szabályozott szolgáltatások sajátos jellegét sem.
____________
1 HL 2020. L 249., 1. o.