A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2017. december 20.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Energia – Gázágazat – A gázellátás biztonsága – 994/2010/EU rendelet – A földgázvállalkozások azon kötelezettsége, hogy a védett fogyasztók számára a gázellátás biztosítására irányuló intézkedéseket fogadjanak el – A 2. cikk második bekezdésének 1. pontja – A »védett fogyasztók« fogalma – A 8. cikk (2) bekezdése – További kötelezettség – A 8. cikk (5) bekezdése – A földgázvállalkozások azon lehetősége, hogy kötelezettségüket regionális vagy uniós szinten teljesítsék – A gázszolgáltatók tekintetében olyan további gáztárolási kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás, amelynek hatálya alá tartoznak a 994/2010 rendelet értelmében vett védett fogyasztók között nem szereplő fogyasztók is – 80%‑ban az érintett tagállam területén teljesítendő tárolási kötelezettség”
A C‑226/16. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (államtanács, Franciaország) a Bírósághoz 2016. április 22‑én érkezett, 2016. április 15‑i határozatával terjesztett elő
az Eni SpA,
az Eni Gas & Power France SA,
az Union professionnelle des industries privées du gaz (Uprigaz)
és
a Premier ministre,
a Ministre de l’Environnement, de l’Énergie et de la Mer
között,
a Storengy,
a Total Infrastructures Gaz France (TIGF)
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits, A. Borg Barthet (előadó), M. Berger és F. Biltgen bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: V. Giacobbo‑Peyronnel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. március 16‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Eni SpA és Eni Gas & Power France SA képviseletében C. Lefort, M. Dantin és A. Soloshchenkov avocats,
– az Union professionnelle des industries privées du gaz (Uprigaz) képviseletében N. Autet és G. Marson avocats,
– a Storengy és Total Infrastructures Gaz Franciaország (TIGF) képviseletében C. Le Bihan‑Graf és L. Rosenblieh avocats,
– a francia kormány képviseletében D. Colas, R. Coesme, S. Horrenberger és A. Daly, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, M. Rzotkiewicz és K. Rudzińska, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Patakia és O. Beynet, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2017. július 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20‑i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 295., 1. o.) 8. cikke (2) és (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az Eni SpA és az Eni Gas & Power France SA (a továbbiakban együtt: Eni), valamint az Union professionnelle des industries privées du gaz (Uprigaz; gázipari magánvállalkozások szakmai szövetsége) és a Premier ministre (miniszterelnök, Franciaország) és a ministre de l’Environnement, de l’Énergie et de la Mer (környezetvédelmi, energiaügyi és tengerügyi miniszter, Franciaország) között a föld alatti földgáztárolókhoz való hozzáférésről szóló, 2006. augusztus 21‑i 2006‑1034. sz. rendelet módosításáról szóló, 2014. március 12‑i 2014‑328. sz. rendelet (JORF 2014. március 14‑i szám, 5283. o., a továbbiakban: 2014‑328. sz. rendelet) jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 994/2010 rendelet (5), (9) és (10) preambulumbekezdése értelmében:
„(5) A gázellátás biztonságával kapcsolatban eddig uniós szinten meghozott intézkedések értelmében azonban a tagállamok még mindig nagy önállóságot élveznek az intézkedések megválasztása tekintetében. Amikor egy tagállam ellátásbiztonsága veszélybe kerül, nyilvánvaló a kockázata, hogy az e tagállam által egyoldalúan meghozott intézkedések veszélyeztetik a belső gázpiac megfelelő működését, valamint a fogyasztók gázellátását. A közelmúlt tapasztalatai bebizonyították e kockázat valódiságát. Annak érdekében, hogy a belső gázpiac még korlátozott ellátás közepette is működhessen, szükséges rendelkezni arról, hogy az ellátási zavarokra adott válaszok szolidárisak és összehangoltak legyenek mind a megelőző intézkedések, mind pedig egy adott ellátási zavarhelyzetben alkalmazott megoldások tekintetében.
[…]
(9) Az Unió súlyos ellátási zavara minden tagállamot, az Unió egészét és az Athénban 2005. október 25‑én aláírt Energiaközösséget létrehozó szerződés [HL 2006. L 198., 18. o.] szerződő feleit is érintheti. Komoly gazdasági károkat okozhat továbbá az egész Unió gazdaságának. Hasonlóképpen a gázellátás zavara súlyos társadalmi következménnyel járhat, különösen a kiszolgáltatott fogyasztói csoportok esetében.
(10) Egyes fogyasztók, többek között a háztartások és az alapvető szociális szolgáltatásokat – egészségügyi ellátást, gyermekgondozást, oktatást és egyéb szociális és népjóléti szolgáltatásokat, valamint a tagállam működéséhez elengedhetetlenül fontos szolgáltatásokat – biztosító fogyasztók különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és szükségük lehet védelemre. Az ilyen védett fogyasztók átfogó meghatározása nem kerülhet összeütközésbe az európai szolidaritási mechanizmusokkal.”
4 E rendelet 2. cikkének második albekezdése ekképp rendelkezik:
„[…] az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
1) »védett fogyasztók« a gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott lakossági fogyasztók, továbbá – ha az érintett tagállam úgy határoz – az alábbiak lehetnek:
a) a kis‑ és középvállalkozások, feltéve, hogy csatlakoztatva vannak a gázelosztó hálózathoz, és alapvető szociális szolgáltatások, feltéve, hogy csatlakoztatva vannak a gázelosztó vagy ‑átviteli hálózathoz, feltéve továbbá, hogy ezek a további fogyasztók legfeljebb a gáz végső felhasználásának 20%‑át teszik ki, és/vagy
b) a távfűtési létesítmények abban az esetben, ha lakossági fogyasztók és az a) pontban említett fogyasztók számára szolgáltatnak fűtést, feltéve, hogy e létesítményeknek nem áll módjukban más tüzelőanyagra váltani, és csatlakoztatva vannak a gázelosztó vagy ‑átviteli hálózathoz.
[…]”
5 Az említett rendelet 3. cikkének (6) bekezdése előírja:
„Az ellátás biztonságát biztosító, a megelőzési cselekvési tervekben és vészhelyzeti tervekben szereplő intézkedéseknek egyértelműen meghatározottnak, átláthatónak, arányosnak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, indokolatlanul nem torzíthatják a versenyt és a gáz belső piacának hatékony működését, valamint nem veszélyeztethetik más tagállamok vagy az Unió egésze gázellátásának biztonságát.”
6 Ugyanezen rendelet „Ellátási előírások” című 8. cikke értelmében:
„(1) A hatáskörrel rendelkező hatóság előírja az általa azonosított földgázvállalkozásoknak, hogy hozzanak intézkedéseket a tagállami védett fogyasztók gázellátása érdekében a következő esetekben:
a) valamely hétnapos csúcsidőszakban tapasztalt rendkívüli hőmérséklet, amely statisztikai valószínűsége szerint minden 20 évben egyszer fordul elő;
b) valamely legalább 30 napos időszakban tapasztalt kivételesen nagy gázigény, amely statisztikai valószínűsége szerint minden 20 évben egyszer fordul elő; valamint
c) átlagos téli körülmények között az egyetlen legnagyobb gázinfrastruktúra zavarainak fennállása esetén legalább 30 napig.
A hatáskörrel rendelkező hatóság legkésőbb 2012. június 3‑ig azonosítja az első albekezdésben említett földgázvállalkozásokat.
(2) Az ellátási előírásnak az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett 30 napos időszakot meghaladó bármilyen megszigorítása, illetve bármilyen további kötelezettségnek a gázellátás biztonsága érdekében történő előírása a 9. cikkben említett kockázatértékelésen alapul, megjelenik a megelőzési cselekvési tervben, továbbá:
a) a 3. cikk (6) bekezdésével összhangban történik;
b) nem torzítja indokolatlanul a versenyt, és nem akadályozza a gáz belső piacának működését;
c) nem befolyásolja hátrányosan egy másik tagállam képességét arra, hogy az nemzeti, uniós vagy regionális vészhelyzet esetén e cikkel összhangban ellássa védett fogyasztóit; és
d) uniós vagy regionális vészhelyzet esetén megfelel a 11. cikk (5) bekezdésében előírt kritériumoknak.
A szolidaritás szellemében a hatáskörrel rendelkező hatóság a megelőzési cselekvési és vészhelyzeti tervekben meghatározza, hogy a szigorított ellátási előírásokat vagy a földgázvállalkozások számára előírt további kötelezettségeket hogyan lehet uniós vagy regionális vészhelyzet esetén időszakosan enyhíteni.
(3) A hatáskörrel rendelkező hatóság által az (1) és a (2) bekezdés alapján meghatározott időszakokat követően, illetve az (1) bekezdésben meghatározottaknál súlyosabb körülmények között a hatáskörrel rendelkező hatóság és a földgázvállalkozások minden tőlük telhetőt megtesznek a gázellátás fenntartása érdekében, elsősorban a védett fogyasztók számára.
(4) Az e cikkben meghatározott ellátási előírások teljesítése érdekében a földgázvállalkozásokra megállapított kötelezettségeknek megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük, és nem róhatnak indokolatlan terheket e vállalkozásokra.
(5) A földgázvállalkozások adott esetben regionális vagy uniós szinten is teljesíthetik e kötelezettségeket. A hatáskörrel rendelkező hatóság nem kötelezhet arra, hogy az e cikkben megállapított előírásokat kizárólag a területén belül elhelyezkedő infrastruktúrák alapján teljesítsék.
(6) A hatáskörrel rendelkező hatóság biztosítja, hogy a védett fogyasztók ellátásának feltételei a belső földgázpiac megfelelő működésének sérelme nélkül, az árak pedig a készletek piaci értékének figyelembevételével kerüljenek megállapításra.”
7 A 994/2010 rendelet uniós és regionális vészhelyzeti válaszlépésekre vonatkozó 11. cikkének (5) bekezdése előírja:
„A tagállamok, és különösen a hatáskörrel rendelkező hatóságok biztosítják, hogy:
a) ne vezessenek be olyan intézkedést, amely bármikor indokolatlanul korlátozza a belső piacon belüli, különösen az érintett piacokra történő gázáramlást;
b) ne vezessenek be olyan intézkedést, amely várhatóan komolyan veszélyezteti valamely másik tagállam gázellátását; és
c) [a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL 2009. L 211., 36. o.)] megfelelően az infrastruktúrához való, határokon átnyúló hozzáférés – amennyire ez műszaki és biztonsági szempontból lehetséges – a vészhelyzeti tervnek megfelelően fennmaradjon.”
A francia jog
8 Franciaországban a földgáztárolást a code de l’énergie (energiakódex) L. 421‑1–L. 421‑16. cikk rendelkezései szabályozzák. E rendelkezések szervezik meg a gáztárolóhoz való hozzáférést a szolgáltatókat a célból terhelő közszolgáltatási kötelezettségek keretében, hogy az ellátás folytonosságát még rendkívüli helyzetben is biztosítsák.
9 E törvénykönyv L. 421‑3. cikke értelmében:
„A földgázkészletek elsősorban az alábbiak biztosítását szolgálják:
(1) A földalatti földgáztárolókhoz csatlakoztatott hálózatok megfelelő és kiegyenlített működése;
(2) A háztartási, valamint olyan egyéb fogyasztók közvetlen vagy közvetett szükségleteinek kielégítése, akik szerződésben megszakítható vagy közérdekű feladatokat biztosító ellátásban nem állapodtak meg;
(3) Az L. 121‑32. cikkben szabályozott egyéb közszolgáltatási kötelezettségek tiszteletben tartása.”
10 Az említett kódex L. 421‑4. cikkének első bekezdése ekképp rendelkezik:
„Valamennyi szolgáltatónak, közvetlenül vagy megbízottján keresztül közvetett módon, minden év október 31‑én, az egyéb modulációs eszközeiket is figyelembe véve elegendő földgáztartalékkal kell rendelkeznie Franciaországban ahhoz, hogy a november 1‑jétől március 31‑ig terjedő időszakban az L. 421‑3. cikk harmadik albekezdésében említett fogyasztók közvetlen vagy közvetett ellátására vonatkozó szerződéses kötelezettségeit teljesíteni tudja […].”
11 Az energiakódex L. 421‑7. cikke értelmében a Conseil d’État (államtanács) rendeletben rögzíti többek között az említett kódex L. 421‑4. cikke alkalmazásának feltételeit és szabályait.
12 Az energiakódex L. 421‑7. cikkének végrehajtásaként elfogadott, a föld alatti földgáztárolókhoz való hozzáférésről szóló, 2006. augusztus 21‑i 2006‑1034. sz. rendelet (a JORF 2006. augusztus 23‑i száma, 12370. o., a továbbiakban: 2006‑1034. sz. rendelet) határozza meg a földgáztárolókhoz való hozzáférés megszervezésének feltételeit. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e rendelet egyrészt azt írja elő, hogy valamennyi földgázszolgáltató számára a fogyasztói portfóliója alapján meghatározott tárolási kapacitáshoz való hozzáférési jogokat vagy „tárolási jogokat” kell biztosítani annak érdekében, hogy ezen fogyasztók ellátását biztosíthassa a téli időszakban, másrészt meg kell határozni az e szolgáltatókat terhelő, elsősorban arra vonatkozó kötelezettségeket, hogy a téli időszak elején többek között minimális mennyiségű készlettel kell rendelkezniük.
13 A 2014‑328. sz. rendelet 9. cikke módosította a 2006‑1034. sz. rendeletet, és többek között azt írta elő, hogy a szolgáltatók tárolási kötelezettségét nemcsak a háztartási fogyasztóik és a közérdekű feladatokat ellátó felhasználóik éves fogyasztásának megfelelő „tárolási jog” alapján állapítják meg, amint azt a 2006‑1034. sz. rendelet előző változata előírta, hanem azon gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott felhasználók fogyasztása alapján is, akik a szerződésben megszakítható ellátásban nem állapodtak meg. Ennek ellentételezéseként a 2014‑328. sz. rendelet a tárolási jogok 85%‑áról 80%‑ára csökkentette a tárolási kötelezettség mértékét.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 Az Eni és az Uprigaz 2014. május 12‑én, illetve 14‑én keresetet nyújtottak be a Conseil d’État‑hoz (Franciaország) a 2014‑328. sz. rendelet hatáskör túllépése miatt történő megsemmisítése érdekében.
15 Az Eni és az Uprigaz keresetében többek között arra hivatkozik, hogy ez a rendelet sérti a 994/2010 rendelet rendelkezéseit. Egyrészt ugyanis ez a rendelet jogellenesen kiterjeszti az e rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában meghatározott „védett fogyasztók” fogalmát. Másrészt az említett rendelet 8. cikkének (5) bekezdését sértve a földgázszolgáltatókkal szemben annak kötelezettségét írja elő, hogy tárolási kapacitásukkal Franciaországban rendelkezzenek.
16 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy először is a 2014‑328. sz. rendelet a „védett fogyasztók” fogalmába bevonja azokat a gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott nem háztartási fogyasztókat is, akik nem állapodtak meg megszakítható ellátásban a szerződésben, és akik nem feltétlenül minősülnek „kis‑ és középvállalkozásoknak” a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontja értelmében. A védett fogyasztóknak a rendelet szerinti fogalma tehát túlterjed az e rendeletben foglalt fogalommeghatározáson. A francia hatóságok mindazonáltal arra hivatkoznak, hogy e további fogyasztók olyan szerény méretű létesítmények, amelyek, még ha nagyvállalatokhoz tartoznak is, javarészt a kis‑ és középvállalkozásokhoz hasonló jellemzőkkel rendelkeznek. Ezenfelül, e hatóságok szerint, az ilyen szélesebb fogalommeghatározás azon további kötelezettségekhez kapcsolódik, amelyeket a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok a gázellátás biztonságára vonatkozó indokok alapján előírhatnak.
17 E körülmények között a 2014‑328. sz. rendelet jogszerűsége attól függ, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni‑e, hogy azzal ellentétes az, hogy egy tagállam a földgázszolgáltatók számára olyan további kötelezettségeket ír elő, amelyek abból erednek, hogy a védett fogyasztók közé – akik/amelyek fogyasztása hozzájárul a gázellátás folyamatosságának biztosítását célzó kötelezettségek körének meghatározásához – olyan fogyasztókat is bevon, akiket a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontja nem említ.
18 Másodsorban, a kérdést előterjesztő bíróság arra mutat rá, hogy a fogyasztók folyamatos gázellátásának biztosítása érdekében az energiakódex L. 421‑4. cikke előírja a szolgáltatók számára, hogy – a rendelkezésükre álló egyéb modulációs eszközöket is figyelembe véve – elegendő földgázkészlettel rendelkezzenek Franciaországban, valamint arra, hogy a 2014‑328. sz. rendelet magában foglalja azt, hogy a tárolási jogok 80%‑át a tagállam területén kell gyakorolni, ugyanakkor azt is előírja, hogy az energiáért felelős miniszter a gázszolgáltató rendelkezésére álló egyéb modulációs eszközöket is figyelembe veszi annak értékelése során, hogy annak lekötött tárolási kapacitásai elegendőek‑e a tárolási kötelezettsége teljesítésének biztosításához. A 2014‑328. sz. rendelet jogszerűsége tehát attól a kérdéstől is függ, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével ellentétes‑e az, hogy egy tagállam ilyen kötelezettségeket írjon elő a gázszolgáltatók számára.
19 E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A [994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését] úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam olyan további kötelezettségeket ír elő a földgázszolgáltatók számára, amelyek abból származnak, hogy a „védett fogyasztók” közé, amelyek fogyasztása hozzájárul a gázellátás folyamatosságának biztosítását célzó kötelezettségek körének meghatározásához, olyan fogyasztókat von be, amelyek ugyanezen rendelet [2. cikke második bekezdésében] nincsenek megemlítve?
2) Úgy kell‑e értelmezni a [994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését], hogy annak rendelkezéseivel ellentétes az, ha egy tagállam a tárolt gázmennyiségre és a kivételi kapacitásra, valamint az ezen tagállam területén teljesítendő tárolási kötelezettségnek megfelelő tárolási jogok alapján megszerzett tárolási kapacitásokkal való rendelkezésre vonatkozóan kötelezettségeket ír elő a földgázszolgáltatók számára azzal, hogy a miniszter a gázszolgáltató által lekötött tárolási kapacitások értékelése során figyelembe veszi a gázszolgáltató rendelkezésére álló más modulációs eszközöket?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
20 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak már lehetősége adódott arra, hogy határozzon a tagállamoknak a földgázellátás biztonságának területén biztosított mozgástérről a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2004. április 26‑i 2004/67/EK tanácsi irányelvvel (HL 2004. L 127., 92. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 3. kötet, 19. o.) összefüggésben, amely először hozott létre uniós szinten olyan jogi keretet, amely a földgázellátás biztonságának garantálására irányul, és amely megelőzte a 994/2010 rendeletet.
21 Ily módon a Bíróság úgy döntött, hogy ez az irányelv csak egy keretet hozott létre, amelyen belül a tagállamok feladata, hogy a gázellátás biztonságára vonatkozóan meghatározzák az általános politikákat, és, amint az (3) preambulumbekezdéséből következik, ezen irányelv csak egy minimális közös megközelítésnek minősül a földgázellátás biztonságának területén. A Bíróság azt is kimondta, hogy az említett irányelv széles mozgásteret biztosít a tagállamok számára az irányelv céljainak eléréséhez szükséges eszközök tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑207/07, nem tették közzé, EU:C:2008:428, 43. és 44. pont).
22 Márpedig, bár a 2004/67 irányelv széles mozgásteret biztosított a tagállamoknak a gázellátás biztonságának garantálására irányuló eszközök megválasztása tekintetében, a 994/2010 rendelet (5) preambulumbekezdéséből egyértelműen az következik, hogy e rendeletet e mozgástér korlátozása céljából fogadták el, annak elkerülése érdekében, hogy az egyik tagállam által egyoldalúan kidolgozott intézkedések ne veszélyeztethessék a gáz belső piacának megfelelő működését és a gázellátást a többi tagállamban.
Az első kérdésről
23 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely olyan gáztárolási kötelezettséget ír elő a gázszolgáltatók tekintetében, amelynek hatálya azon fogyasztókra is kiterjed, akik/amelyek nem szerepelnek az e rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában felsorolt „védett fogyasztók” között.
24 Emlékeztetni kell arra, hogy a 994/2010 rendelet – amint az 8. cikkének (1) bekezdéséből következik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy az e rendelkezésben felsorolt esetekben bizonyos, „védett fogyasztóknak” nevezett fogyasztók számára garantálják a földgázellátást.
25 E tekintetben a 994/2010 2. cikke második bekezdésének 1. pontjából az következik, hogy a „védett fogyasztók” e rendelkezésben szereplő fogalma egyrészt „a gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott lakossági fogyasztók” kategóriájára, másrészt pedig, ha valamely tagállam úgy határoz, az e rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a), illetve 2. cikke második bekezdése 1. pontjának b) alpontjában meghatározott két másik kategóriára vonatkozik.
26 Elsősorban a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában szereplő kategóriát illetően e rendelkezés előírja, hogy a tagállamok védett fogyasztóknak minősíthetik „a kis‑ és középvállalkozások[at], feltéve, hogy csatlakoztatva vannak a gázelosztó hálózathoz, és [az] alapvető szociális szolgáltatások[at], feltéve, hogy csatlakoztatva vannak a gázelosztó vagy ‑átviteli hálózathoz, feltéve továbbá, hogy ezek a további fogyasztók legfeljebb a gáz végső felhasználásának 20%‑át teszik ki”.
27 A jelen ügyben a francia kormány azt állítja, hogy a 2014‑328. sz. rendelet azáltal, hogy a nemzeti jog értelmében védett fogyasztók körébe nemcsak a lakossági fogyasztókat, hanem azokat a gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott nem háztartási fogyasztókat is bevonja, amelyek megszakítható ellátásban nem állapodtak meg a szerződésben, nem terjeszti ki a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában meghatározott védett fogyasztók fogalmát. A fogyasztók e kategóriája ugyanis olyan szerényebb méretű szervezeteket foglal magában, mint például kisvállalkozások, a nagyvállalkozások kis ügynökségei, integrált hálózatokhoz tartozó kiskereskedelmi egységek vagy nagyobb vállalkozásokhoz tartozó kisebb ipari létesítmények, illetve nem elosztóhálózathoz, hanem közvetlenül egy szállítási hálózathoz csatlakoztatott nagyobb méretű szervezetek.
28 Ennek keretében a francia kormány azt állítja, hogy a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában szereplő, a „kis‑ és középvállalkozásokra” történő utalást úgy kell érteni, hogy az nemcsak azokra a szervezetekre vonatkozik, amelyek a kis‑ és középvállalkozások jogállásával rendelkeznek, hanem – e rendelet célkitűzéseire figyelemmel – magában foglalja azokat a szervezeteket is, amelyek ténylegesen olyan önálló szervezeteknek minősülnek, amelyek valamely kis‑ vagy középvállalkozás által fogyasztott gáz mennyiségével azonos mennyiségű gázt fogyasztanak.
29 A „védett fogyasztók” e rendelkezés értelmében vett fogalmának ilyen értelmezése nem fogadható el.
30 E tekintetben meg kell állapítani, hogy egyetlen olyan fogyasztó sem tartozik a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában felsorolt kategóriákba, aki/amely a szerződésben nem állapodott meg megszakítható ellátásban. Különösen az nem vitatott, hogy a nagyvállalkozások kis ügynökségei, az integrált hálózatokhoz tartozó kiskereskedelmi egységek vagy nagyobb vállalkozásokhoz tartozó kisebb ipari létesítmények nem minősülnek „kis‑ vagy középvállalkozásoknak” e kifejezések általánosan elfogadott jelentése szerint, amint egyébként azt a francia kormány is elismerte.
31 E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy az ilyen szervezetek gázfogyasztása analógiát mutat egy kis‑ vagy középvállalkozás gázfogyasztásával. Amint ugyanis az a 994/2010 rendelet (9) és (10) preambulumbekezdéséből is következik, a „védett fogyasztóknak” az e rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában szereplő felsorolása nem annyira e fogyasztók gázfogyasztásának mennyiségén, mint inkább azon különleges védelmen alapul, amelyre azoknak – sebezhetőségükre figyelemmel – szükségük van a gázellátás megszakadása esetén.
32 Márpedig, a francia kormány állításával szemben, az említett szervezeteknek, valamint a kis‑ és középvállalkozásoknak nem ugyanazon védelemre van szüksége a gázellátás esetleges megszakadása esetén. Amint ugyanis azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 59. pontjában, egy jelentős mértékű vállalkozáshoz, csoporthoz vagy integrált hálózathoz való tartozás lehetővé teszi az említett szervezetek számára, hogy olyan gazdasági és műszaki erőforrásokkal rendelkezzenek, amelyekkel a kis‑ vagy középvállalkozások általában nem rendelkeznek, és amelyek lehetővé teszik számukra, hogy szembenézzenek a gázellátás megszakadásával.
33 Azt a kérdést kell tehát megvizsgálni, hogy egy tagállam a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadhat‑e a földgázszállítókra vonatkozóan olyan intézkedéseket, amelyek ez utóbbiakat arra kötelezik, hogy a gázellátást az e rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában felsorolt „védett fogyasztók” körénél szélesebb kör számára biztosítsák.
34 E tekintetben a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok két fajta olyan intézkedést fogadhatnak el, amelyek túlmennek azon intézkedéseken, amelyeket ez utóbbiaknak elő kell írniuk az általuk az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében azonosított földgázvállalkozások tekintetében, mivel, amint az a jelen ítélet 24. pontjában megállapításra került, ez utóbbiak a védett fogyasztók körébe tartoznak.
35 Egyfelől a tagállamok „szigorított ellátási előírásokat” írhatnak elő, tehát – amint az említett rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásából is következik – olyan intézkedéseket, amelyek időtartama meghaladja az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában előírt 30 napos időtartamot. E lehetőség tehát nem ezen intézkedések személyi hatályának kiterjesztésére, hanem alkalmazási idejük meghosszabbítására vonatkozik.
36 Másfelől ugyanezen tagállamok a gázellátás biztonságával kapcsolatos indokok miatt „további kötelezettségeket” is előírhatnak a földgázvállalkozások vonatkozásában. E tekintetben a „további” kifejezés használata nyilvánvalóvá teszi azt a tényt, hogy kiegészítő jellegű kötelezettségekről van szó, amelyek jellege eltér a 994/2010 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő intézkedések jellegétől, amely rendelkezésre egyébként e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése nem utal e kötelezettségeket illetően.
37 Ily módon, amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 67. pontjában, a 994/2010 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásából az következik, hogy egy tagállam, főszabály szerint, előírhat a földgázvállalkozásokat terhelő olyan további kötelezettséget, amelynek hatálya alá tartoznak azok a fogyasztók is, akik/amelyek nem szerepelnek az e rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában felsorolt „védett fogyasztók” között.
38 Mindazonáltal e rendelkezés megfogalmazásából az is következik, hogy a tagállamok azon lehetősége, hogy egy ilyen kötelezettséget írjanak elő a gázvállalkozások vonatkozásában, az e rendelkezésben foglalt szigorú feltételek tiszteletben tartásának van alárendelve.
39 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az, hogy a 2014‑328. sz. rendelet a gázszolgáltatók vonatkozásában a gáztárolás olyan további kötelezettségét írja elő, amelynek hatálya kiterjed azon gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott fogyasztók összességére is, akik/amelyek nem állapodtak meg megszakítható ellátásban a szerződésben, és akik nem tartoznak szükségszerűen a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában felsorolt „védett fogyasztók” közé, megfelel‑e az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében ily módon előírt feltételeknek.
40 A fentiek összességére figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely olyan gáztárolási kötelezettséget ír elő a gázszolgáltatók tekintetében, amelynek hatálya azon fogyasztókra is kiterjed, akik/amelyek nem szerepelnek az e rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában felsorolt „védett fogyasztók” között, feltéve, hogy az ez utóbbi rendelkezésben előírt feltételeket tiszteletben tartják, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
A második kérdésről
41 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a földgázszolgáltatók számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy a területén gázkészleteket tartsanak az ellátás biztonságának válság esetén történő garantálása érdekében, egyúttal előírva, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság a szolgáltató által lekötött tárolási kapacitások értékelése során figyelembe veszi a gázszolgáltató rendelkezésére álló „más modulációs eszközöket”.
42 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy adott esetben a földgázvállalkozások regionális vagy uniós szinten is teljesíthetik azokat a kötelezettségeket, amelyeket e rendelet 8. cikkében előírt ellátási szabályok tiszteletben tartásának tekintetében írtak elő vonatkozásukban.
43 Ezenfelül e rendelet 8. cikke (5) bekezdése második mondata szerint a hatáskörrel rendelkező hatóság nem kötelezhet arra, hogy az e cikkben megállapított előírásokat kizárólag a területén belül elhelyezkedő infrastruktúrák alapján teljesítsék.
44 A jelen ügyben a 2014‑328. sz. rendeletnek az energiakódex L. 421‑4. cikkével összefüggésben értelmezett 9. cikke arra kötelezi a gázszolgáltatókat, hogy minden év október 31‑én legalább a kötelezettségi körbe tartozó fogyasztókhoz társított tárolási jogok 80%‑ának megfelelő mennyiségű gázkészlettel rendelkezzenek francia területen, és előírja, hogy a hatáskörrel rendelkező miniszter a gázszolgáltató rendelkezésére álló egyéb modulációs eszközöket is figyelembe veszi annak vizsgálata érdekében, hogy ez utóbbi tiszteletben tartja‑e kötelezettségeit.
45 Az ilyen szabályozás, amennyiben arra kötelezi a szolgáltatókat, hogy szükségszerűen és kizárólagosan Franciaországban rendelkezzenek földgázkészlettel a célból, hogy teljesíthessék a válsághelyzetben történő gázellátás biztonságának garantálására irányuló kötelezettségüket, nem egyeztethető össze a 994/2010 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének második mondatával, amely – amint az már megállapításra került – megtiltja a hatáskörrel rendelkező hatóságnak, hogy megkövetelje, hogy az e rendelet 8. cikkében megállapított előírásokat kizárólag az érintett tagállam területén belül elhelyezkedő infrastruktúrák alapján teljesítsék.
46 Bár a francia szabályozás lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező miniszter számára, hogy az érintett gázszolgáltató „más modulációs eszközeit” is figyelembe vegye, a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgáltat elegendő információt ahhoz, hogy meg lehessen állapítani azon értékelés jellegét és gyakorlati terjedelmét, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell elvégeznie ennek jogcímén.
47 E tekintetben ez utóbbi bíróság feladata a nemzeti jog értékelése, és annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog által a hatáskörrel rendelkező hatóság számára biztosított azon lehetőség, amely szerint az érintett szolgáltatók rendelkezésére álló „más modulációs eszközöket” is figyelembe vehet, hatékony lehetőséget jelent‑e ez utóbbiak számára ahhoz, hogy kötelezettségeiket regionális vagy uniós szinten teljesíthessék.
48 A fentiekre figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a földgázszolgáltatók számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy tartsák tiszteletben azon kötelezettségüket, hogy szükségszerűen és kizárólagosan a nemzeti területen található infrastruktúrákat felhasználva gázkészleteket tartsanak az ellátás biztonságának válság esetén történő garantálása érdekében. A jelen ügyben mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog által a hatáskörrel rendelkező hatóság számára biztosított azon lehetőség, amely szerint az érintett szolgáltatók rendelkezésére álló „más modulációs eszközöket” is figyelembe vehet, hatékony lehetőséget jelent‑e ez utóbbiak számára ahhoz, hogy kötelezettségeiket regionális vagy uniós szinten teljesíthessék.
A költségekről
49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
1) A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20‑i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy egy tagállam olyan gáztárolási kötelezettséget ír elő a gázszolgáltatók tekintetében, amelynek hatálya azon fogyasztókra is kiterjed, akik/amelyek nem szerepelnek az e rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában felsorolt „védett fogyasztók” között, feltéve, hogy az ezen előbbi rendelkezésben előírt feltételeket tiszteletben tartják, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
2) A 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a földgázszolgáltatók számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy tartsák tiszteletben azon kötelezettségüket, hogy szükségszerűen és kizárólagosan a nemzeti területen található infrastruktúrákat felhasználva gázkészleteket tartsanak az ellátás biztonságának válság esetén történő garantálása érdekében. A jelen ügyben mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás által a hatáskörrel rendelkező hatóság számára előírt azon kötelezettség, miszerint az érintett szolgáltatók rendelkezésére álló „más modulációs eszközöket” is figyelembe kell vennie, hatékony lehetőséget jelent‑e ez utóbbiak számára ahhoz, hogy kötelezettségeiket regionális vagy uniós szinten teljesíthessék.
Aláírások