AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE (harmadik tanács)
2008. november 12.*
„Közszolgálat – Technikai asszisztens – Hatáskör hiányára alapított kifogás – Elfogadhatatlansági kifogás – A Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiánya”
Az F‑88/07. sz. ügyben,
az EK 236. és az EA 152. cikk alapján
Juan Luís Domínguez González (lakóhelye: Gérone [Spanyolország], képviseli kezdetben: R. Nicolazzi Angelats ügyvéd, később: R. Nicolazzi Angelats és M.‑C. Oller Gil ügyvédek)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Currall és L. Lozano Palacios, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai a tanácskozás során: P. Mahoney elnök (előadó), I. Boruta és H. Tagaras bírák,
hivatalvezető: W. Hakenberg,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. június 18‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Végzést
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2007. augusztus 29‑én benyújtott keresetlevelével J. L. Domínguez González az őt munkaszerződésének az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálat eredménye következtében történő megszüntetése miatt állítólagosan ért kár megtérítése címén 20 310,68 euró megfizetésére kéri kötelezni az Európai Közösségek Bizottságát.
Jogi háttér
2 Az EK 235. cikk szerint „a[z Európai Közösségek] Bírósága hatáskörrel rendelkezik az [EK] 288. cikk második bekezdésében említett kártérítési vitákban.”
3 Az EK 236. cikk értelmében „a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Közösség és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben az [Európai Közösségek tisztviselőinek] személyzeti szabályzatában vagy az alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.”
4 Az EK 238. cikk kimondja, hogy „a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Közösség által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon.”
5 Az EK 282. cikk szerint:
„A Közösség valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból a Közösséget a Bizottság képviseli.”
6 Az EK 288. cikk második bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A szerződésen kívüli felelősség esetén a Közösség a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.”
7 A Bíróság alapokmányának 46. cikke értelmében:
„A szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben a Közösségek elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el. […]”
8 A Bíróság alapokmánya mellékletének 1. cikke szerint:
„Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke […] első fokon a Közösségek és alkalmazottai közötti jogvitákban jár el az EK […] 236. cikke és az EA […] 152. cikke alapján, beleértve a valamennyi szerv vagy hivatal és annak személyzete közötti azon jogvitákat, amelyek a Bíróság hatáskörébe tartoznak.”
9 Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat, vagy: a tisztviselők személyzeti szabályzata) „Jogorvoslat” címet viselő VII. címe tartalmazza a 91. cikket, amelynek értelmében „a […] Bíróság rendelkezik hatáskörrel a Közösségek és az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy között keletkező minden […] jogvita tekintetében […]”.
10 Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek (a felperes szerződéskötésekor hatályos változata) (a továbbiakban: korábbi alkalmazási feltételek vagy alkalmazási feltételek) 1. cikke ekként rendelkezik:
„Az alkalmazási feltételeket a Közösségekkel szerződéses viszonyban álló alkalmazottakra kell alkalmazni.
Ezen alkalmazottak a következők:
– ideiglenes alkalmazottak,
– kisegítő alkalmazottak,
– helyi alkalmazottak,
– szaktanácsadók.”
11 A korábbi alkalmazási feltételek 2. cikke szerint:
„Ezen alkalmazási feltételek értelmében ideiglenes alkalmazottnak kell tekinteni:
a) a költségvetés egyes intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt és a költségvetési hatóságok által ideiglenesnek minősített alkalmazottakat;
b) a beosztásjegyzékben felsorolt állandó beosztás ideiglenes betöltésére alkalmazott alkalmazottakat;
c) a Közösségek tisztviselőin kívül egy olyan személynek, aki a Közösségeket létrehozó szerződések, vagy a Közösségek egységes Tanácsát és egységes Bizottságát létrehozó szerződés által meghatározott hivatalt lát el, vagy a Közösségek egyik intézménye vagy szerve választott elnökének, illetve az Európai Parlament egyik politikai csoportja választott elnökének segítésére alkalmazott alkalmazottak;
d) a kutatási és beruházási költségvetési előirányzatokból fizetett és az érintett intézményre vonatkozó költségvetéshez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt állandó beosztás ideiglenes betöltésére alkalmazott alkalmazottak.”
12 A korábbi alkalmazási feltételek 3. cikke értelmében:
„Ezen alkalmazási feltételek értelmében kisegítő alkalmazottnak kell tekinteni:
a) az 52. cikkben megállapított keretek között egy intézményben teljes munkaidős vagy részmunkaidős feladatokat ellátó, de nem a költségvetés adott intézményre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt beosztás betöltésére alkalmazott alkalmazottak;
b) a tisztviselők intézményen belüli ideiglenes beosztásba helyezése lehetőségeinek megvizsgálása után azon alkalmazottak, akiket a feladataikat ideiglenesen ellátni képtelen […] személyek helyettesítésére alkalmaznak”.
13 A korábbi alkalmazási feltételek 4. cikke szerint:
„Ezen alkalmazási feltételek alkalmazásában helyi alkalmazottak a helyi gyakorlat szerint fizikai tevékenységek vagy kisegítő szolgáltatások ellátására alkalmazott alkalmazottak, akiket nem a költségvetés adott intézményre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt beosztás betöltésére alkalmaztak, és akiket a költségvetés adott részének e célra elkülönített teljes előirányzatából fizetnek. Kivételes esetben az Európai Közösségek Bizottsága Sajtó- és Információs Hivatalánál vezető feladatok ellátására alkalmazott alkalmazottak is helyi alkalmazottnak tekinthetők.
A Közösség országain kívüli alkalmazási helyeken, az első bekezdésben említett feladatokon kívüli, a szolgálat érdekében egy tisztviselőnek vagy egy az 1. cikk szerinti alkalmazottnak ki nem osztható feladatokra alkalmazott alkalmazottak helyi alkalmazottnak tekinthetők.”
14 A korábbi alkalmazási feltételek 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen alkalmazási feltételek értelmében szaktanácsadónak kell tekinteni a különleges képesítései következtében és bármely más minőségben folytatott jövedelemszerző tevékenysége ellenére a Közösségek valamely intézményének segítésére rendszeresen vagy meghatározott időre alkalmazott személyt, akit a költségvetés azon intézményre vonatkozó részének e célra elkülönített teljes előirányzatából fizetnek, amelynél alkalmazzák.”
15 A korábbi alkalmazási feltételek 79. cikke kimondja:
„E cím rendelkezéseire is figyelemmel a helyi alkalmazottak alkalmazási feltételeit, különösen:
a) alkalmazásuknak és szerződésük felmondásának módjait;
b) szabadságukat és
c) díjazásukat
az alkalmazási helyen irányadó hatályos szabályozás és szokások alapján az egyes intézmények határozzák meg.”
16 A korábbi alkalmazási feltételek 81. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az intézmény és a valamely tagállamban szolgálatot teljesítő helyi alkalmazott közötti minden jogvitát az elé a bíróság elé kell terjeszteni, amely azon hely hatályos jogszabályai szerint illetékes, ahol az alkalmazott feladatait ellátja.
(2) Az intézmény és a valamely harmadik országban szolgálatot teljesítő helyi alkalmazott közötti minden jogvitát, az alkalmazott szerződésében található választottbírósági kikötésében meghatározott feltételek szerint, választottbíróság elé kell terjeszteni.”
17 Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2004. május 1‑jét követően alkalmazandó változatának (a továbbiakban: új alkalmazási feltételek vagy alkalmazási feltételek) 122. cikke szerint az intézmény és a valamely harmadik országban szolgálatot teljesítő helyi alkalmazott közötti minden jogvitát, a helyi alkalmazott szerződésében található választottbírósági kikötésében meghatározott feltételek szerint, választottbíróság elé kell terjeszteni.
18 A korábbi alkalmazási feltételek 46., 73. és 83. cikke rendelkezéseinek értelmében az ideiglenes és kisegítő alkalmazottakra, valamint a szaktanácsadókra a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az új alkalmazási feltételek 46., 73., 117. és 124. cikkéből következően az ideiglenes, kisegítő, és szerződéses alkalmazottakra, valamint a szaktanácsadókra a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
19 A harmadik országok javára és az Európai Közösség által nyújtott humanitárius vagy élelmezési segélyezés terén megvalósuló együttműködés keretében végzett tevékenységek során közreműködő technikai asszisztensek határozott idejű munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések (a továbbiakban: a technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések) 3. cikke többek között a következőket írja elő:
„A szerződő felet határozott idejű munkaszerződés keretében kell alkalmazni, a szerződés rendelkezéseinek megfelelően.
[…]
Tekintettel arra a kontextusra, amelyben a technikai segítségnyújtást teljesíteni kell, az annak végrehajtásában résztvevő személyek nagy számára, finanszírozására és céljára – hogy azt idővel a kedvezményezett ország saját forrásai és lehetőségei válthassák fel –, a technikai segítségnyújtás feladata alakulását és tartamát illetően közismerten ad hoc jellegű, és esetlegességi tényezőket tartalmaz, rá sem a munkáltatónak, sem a szerződő félnek nincs befolyása. A technikai asszisztens foglalkoztatása tehát nem illeszkedik a szokásos munkaviszony összefüggésébe, és arra vonatkozóan csak határozott idejű szerződés köthető, amely korlátozott időtartamra szól, és hallgatólagosan nem hosszabbítható meg, a fent leírt körülmények adott esetben a határozott idejű szerződések egymást követő megkötését indokolhatják.
Amennyiben valamely kedvezményezett harmadik ország számára végzett technikai segítségnyújtás lefolyásának szükségletei és a segélyezés rendelkezésére álló források a különböző műveletek céljaira több szerződés megkötését teszik lehetővé, a szerződő fél foglalkoztatásának látszólagos állandósága nem változtatja a szerződést határozatlan idejűvé, tekintet nélkül ezen egymásutániság ritmusára, illetve részleteire, és az esetleges megszakításokra. A felek elismerik, hogy a technikai segítségnyújtási művelet különleges jellege és esetleges volta ugyanolyan módon érinti őket, és kifejezetten elfogadják, hogy az kihat szerződéses kötelezettségvállalásaikra.
A szerződő fél elismeri különösen, hogy ilyen körülmények között a Bizottságnak mint munkáltatónak nem áll módjában állandó foglalkoztatást biztosítani a számára, valamint hogy ez a körülmény kifejezésre jut a díjazás során.
Ez az elismerés a szerződés alapvető feltétele.
[…]”
20 A technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések 8. cikknek értelmében:
„A szerződő fél köteles alávetni magát a Bizottság által jóváhagyott orvosok által végzett valamennyi orvosi vizsgálatnak és az általuk szükségesnek tartott védőoltásnak. […]
A Bizottság a jelen szerződést felbonthatja, ha a szerződő félről megállapítást nyer, hogy alkalmatlan a [technikai asszisztensi] feladatok ellátására.”
A jogvita alapját képező tényállás
21 1990. június 30‑án a felperes „munkaszerződést” kötött a Bizottság által képviselt Európai Közösséggel az Európai Közösség Humanitárius Segélyek Hivatala (ECHO) által folytatott humanitárius segítségnyújtás keretében végzendő „technikai asszisztensi feladatok ellátására” a Kongói Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban.
22 A felperes ezt megelőzően, 1998. július 1‑je és 1999. június 30. között Kolumbiában dolgozott szintén technikai asszisztensi minőségben.
23 A felperes által 1990. június 30‑án kötött munkaszerződéshez három mellékletet fűztek. Az I. melléklet a technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezéseket tartalmazta, amelyek a felperes munkaszerződésének 3. pontja értelmében voltak alkalmazandók. A II. melléklet az említett munkaszerződés pénzügyi feltételeit határozta meg, míg a III. melléklet az érdekelt feladatkörét.
24 A felperes munkaszerződése 5. cikkének első albekezdése a következőképpen rendelkezett:
„A jelen szerződésre irányadó jog a belga jog és különösen a munkaszerződésekről szóló 1978. július 3‑i törvény, ideértve annak a szerződés bármelyik fél általi megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit is.”
25 A felperes munkaszerződésének 6. cikke a következő kikötést tartalmazta:
„A felek között a jelen szerződéssel kapcsolatban vagy annak alapján felmerülő – a szerződő felek közötti egyezség útján nem rendezhető –bármely jogvita vagy igény elbírálására a brüsszeli bíróságok rendelkeznek hatáskörrel.”
26 A felperes munkaszerződésének 7. cikke többek között úgy rendelkezett, hogy a technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések 8. cikke a következőképpen módosul:
„Orvosi vizsgálat: ha a Bizottság által jóváhagyott orvos által végzett vizsgálat eredménye kedvezőtlen, a szerződést azonnali hatállyal meg kell szüntetni.”
27 A felperes munkaszerződésének III. melléklete a rábízott feladatkört határozta meg. Az említett melléklet 2.1. pontja szerint a felperesre bízott általános feladatok: az általános humanitárius helyzet értékelése a Kongói Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaság nyugati részében, a lakosság szükségleteinek felmérése, tanácsadás az ECHO részére a segítségnyújtás megtervezését illetően, és a Bizottság által finanszírozott programok végrehajtása megfelelő nyomon követésének biztosítása. A felperes konkrét feladatai a következők voltak: a szükségletek elemzése és felmérése, valamint tervezés (a III. melléklet 2.2.1. pontja), kiválasztási, felügyeleti és koordinációs feladatok (a III. melléklet 2.2.2. pontja), valamint a fejlesztési tevékenységekre vonatkozó koordinációs feladatok (a III. melléklet 2.2.3. pontja).
28 1999. július 1‑jén a felperes alkalmazást megelőző orvosi vizsgálaton vett részt, amelyet dr. G. orvos, a „Medical Centre of Brussels” tagja végzett el.
29 Dr. G. 1999. július 9‑én jelentést adott ki, amelyben legerőteljesebb fenntartásait fejezte ki a tekintetben, hogy a felperes el tudja látni a Kongói Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaság teljesítendő feladatkört, és a felperest a feladatkör „jellegét, időtartamát és helyét tekintve alkalmatlannak” minősítette.
30 A felperes 1999. július 15‑én Kinshasába (Kongói Demokratikus Köztársaság) érkezett.
31 1999. július 16‑án a felperes telefonhívást kapott a Bizottságtól, amelynek során minden egyéb magyarázat nélkül közölték vele, hogy sürgősen vissza kell térnie Brüsszelbe.
32 A felperes 1999. július 20‑án visszatért Brüsszelbe. Ugyanezen a napon a Bizottság közölte vele munkaszerződésének azonnali hatályú megszüntetését az említett szerződés 7. cikke és a technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések 8. cikke alapján.
33 1999. augusztus 5‑én a felperes levelet küldött a „Harmadik országok segélyezését vezető RELEX közös szolgálat” igazgatója részére, amelyben kifejtette, hogy tévedésből nem az utolsó, 1999. februári, teljesen normális elektrodiagramját küldte meg dr. G. részére, hanem egy 1999 januárjában, tehát röviddel az 1998 decemberében elszenvedett trombózist követően készült EKG-t. E tévedésre tekintettel a felperes új orvosi vizsgálatot kért, és vállalta, hogy arra benyújtja az összes szükségesnek ítélt leletet és véleményt.
34 A felperes 1999. augusztus 18‑i levelében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz. Ez utóbbi levélváltást folytatott a Bizottsággal.
35 Az ombudsman a felperes panasza tárgyában hozott 2001. június 14‑i határozatában megállapította, hogy az a tény, hogy az érdekeltet munkaszerződésének megkötése előtt nem vetették alá orvosi vizsgálatnak, gondatlan ügyintézésnek minősül. Rámutatott továbbá, hogy mivel a Bizottság megtagadta bármilyen összegű kártalanítás fizetését, és elutasította az ügy egyezség útján történő rendezését, az egyetlen lehetőség a jogvita megoldására a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti keresetindítás. Az ombudsman szerint csak egy bíróságnak áll módjában „a felek nyilatkozatait és érveit meghallgatni, azokat a vonatkozó nemzeti jogszabályok fényében megvizsgálni, és értékelni az eltérő jogi elemeket a jogvitában felmerülő összes tényállási kérdés tekintetében”.
36 2001. július 3‑án a felperes tanácsot kért egy belga ügyvédtől, N.‑től. Ő azt a választ adta, hogy „a munkaszerződésen” alapuló kereset a szerződéses kapcsolat megszűnését követő évben indítható. A jelen ügyben N. álláspontja szerint a keresetet legkésőbb 2000. július 19‑ig be kellett volna nyújtani.
37 A felperes 2002. július 29‑én az Európai Parlament petíciós bizottságához fordult.
38 A Parlament petíciós bizottságának elnöke 2003. október 9‑én levelet küldött az ombudsmannak, amelyben kifejtette, hogy a petíciós bizottság tagjai megdöbbenésüket fejezték ki amiatt, hogy bár az ombudsman gondatlan ügyintézést állapított meg, a Bizottság nem tett eleget az ombudsman ajánlásának, mely szerint meg kell kísérelni a jogvita egyezség útján történő rendezését, valamint amiatt, hogy az ECHO igazgatósága később nem ajánlott fel semmilyen munkát a kérelmezőnek.
39 A felperes 2005. május 20‑án az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
40 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának hivatala 2005. június 8‑án azt közölte a felperessel, hogy a Bíróságnak kizárólag az Európa Tanács tagállamai ellen, nem pedig a közösségi intézmények ellen indított keresetek elbírálására van hatásköre. Ezért az Emberi Jogok Európai Bíróságának hivatala azt tanácsolta a felperesnek, hogy forduljon az Európai Közösségek Bíróságához.
41 Miután a felperes ismeretlen időpontban levelet intézett az Európai Közösségek Bíróságának hivatalához, ez utóbbi 2005. december 21‑i levelében közölte az érdekelttel, hogy a közösségi közszolgálati ügyekben eljáró különleges bíróság a Közszolgálati Törvényszék.
Az eljárás és a felek kérelmei
42 A Közszolgálati Törvényszék hivatalához 2008. január 28‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság az eljárási szabályzat 78. cikke szerint hatáskör hiányára alapított és elfogadhatatlansági kifogást emelt.
43 A felperes 2008. február 22‑én telefaxon juttatta el a hatáskör hiányára alapított és az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit a Közszolgálati Törvényszék hivatalához (az észrevételek eredeti példányának benyújtására február 25‑én került sor).
44 Az eljárási szabályzat 78. cikke szerint a fél külön beadványban kérheti, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság, a hatáskör hiánya vagy egyéb közbenső kérdés tárgyában. Az elfogadhatatlanságról történő határozathozatal iránti kérelmet a keresetlevél kézbesítésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani. Közvetlenül a kérelmet tartalmazó beadvány benyújtását követően az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül a másik fél írásban előterjesztheti kérelmeit, valamint ténybeli és jogi érveit. Ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.
45 A jelen ügyben a Közszolgálati Törvényszék úgy vélte, hogy a Bizottság által az eljárási szabályzat 78. cikke alapján benyújtott kérelemre tekintettel tárgyalás tartása indokolt.
46 A felperes azt kéri, hogy Közszolgálati Törvényszék:
– kötelezze a Bizottságot, hogy munkaszerződésének megszüntetése által okozott kárai megtérítéseként fizessen meg részére 20 310,68 eurót;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
47 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze saját költségeinek viselésére.
A jogkérdésről
A felek érvei
48 A Bizottság elsősorban úgy véli, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek nincs hatásköre a kereset elbírálására. Az intézmény és a felperes közötti munkaviszonyt ugyanis a belga jog szabályozza, és az a brüsszeli bíróságok hatáskörébe tartozik. A tárgyaláson a Bizottság bemutatta a brüsszeli munkaügyi bíróság 18. tanácsának az M. kontra Bizottság ügyben 2008. április 23‑án kihirdetett ítéletét, amelyben a felperes, akit technikai asszisztensként alkalmaztak az ECHO által szervezett humanitárius segítségnyújtás keretében, határozott idejű technikai asszisztensi szerződésének határozatlan idejűvé történő átminősítését kérte. A brüsszeli munkaügyi bíróság érdemben vizsgálta az ügyet, csakúgy mint korábban már tette szintén technikai asszisztensek által indított keresetek esetében, ami azt mutatja, hogy úgy tekintette, hatáskörrel rendelkezik az ilyen típusú jogviták esetében.
49 A Bizottság másodsorban úgy véli, hogy a kereset, késedelmes benyújtása miatt, nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel a felperes munkaszerződését 1999. július 20‑án szüntették meg, a jelen kereset benyújtására pedig 2007. augusztus 29‑én került sor.
50 A felperes elsősorban arra hivatkozik, hogy az alkalmazási feltételek értelmében vett alkalmazottnak kell tekinteni. Úgy véli, hogy a szerződését a belga jognak alávető kikötés „tisztességtelen kikötés”. A keresetét szerinte szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetnek kellene minősíteni, mivel az közösségi intézmény által okozott kár megtérítésére irányul. Ezért, a Közszolgálati Törvényszék a brüsszeli bíróságoknak az 1990. június 30‑án aláírt munkaszerződésben kikötött hatásköre sérelme nélkül hatáskörrel rendelkezik.
51 Másodsorban, a felperes vitatja a Bizottság azon érvét, mely szerint a kereset megkésett. Azon lépések ugyanis, hogy az ombudsmanhoz, a Parlament petíciós bizottságához, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, megszakították a keresetindítás elévülési idejét. A szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresete tehát a Bíróság alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves elévülési időn belül benyújtásra került.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
52 Ha komoly kétségek állnak is fenn a jelen ügyben a kereset elfogadhatósága tekintetében, a Közszolgálati Törvényszék nem vizsgálhatja e kérdést saját hatáskörének előzetes vizsgálata nélkül.
53 A jelen ügyben a felperes és a Bizottság által kötött technikai asszisztensi munkaszerződés 5. és 6. pontjából következik, hogy az említett szerződésre a belga jog irányadó, és az a brüsszeli bíróságok joghatósága alá tartozik.
54 Mivel azonban a Közszolgálati Törvényszék hatásköre az eljárás elengedhetetlen feltétele (az Elsőfokú Bíróság T‑174/95. sz., Journalistförbundet kontra Tanács ügyben 1998. június 17‑én hozott ítélet [EBHT 1998., II‑2289. o.] 80. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑387/00. sz., Comitato organizzatore del convegno internazionale kontra Bizottság ügyben 2002. július 10‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑3031. o.] 36. pontja), ez a kérdés nem dönthető el kizárólag az érintett munkaszerződés rendelkezései alapján.
55 A Közszolgálati Törvényszék hatásköre továbbá a határozathozatalának időpontjában hatályos rendelkezések alapján vizsgálandó.
56 A Közszolgálati Törvényszék hatáskörét az EK 236. cikk, az EA 152. cikk, a Bíróság alapokmánya mellékletének 1. cikke, a tisztviselők személyzeti szabályzatának 91. cikke, valamint az új alkalmazási feltételek 46., 73., 117. és 124. cikke írja elő és határozza meg.
57 Az EK 236. cikk alapján a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Közösség és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben a személyzeti szabályzatban vagy az alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.
58 A személyzeti szabályzat VII. címében található 91. cikke szerint a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a Közösségek és a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy között keletkező minden jogvita tekintetében.
59 A korábbi alkalmazási feltételek 46., 73. és 83. cikke, valamint az új alkalmazási feltételek 46., 73. és 124. cikke rendelkezéseinek értelmében az alkalmazottakra, a helyi alkalmazottak kivételével, a személyzeti szabályzatnak a jogorvoslatokra vonatkozó VII. címét kell megfelelően alkalmazni.
60 A korábbi alkalmazási feltételek 81. cikkének (2) bekezdéséből és az új alkalmazási feltételek 122. cikkéből következően az intézmény és a valamely harmadik országban szolgálatot teljesítő helyi alkalmazott közötti minden jogvitát, a helyi alkalmazott szerződésében található választottbírósági kikötésében meghatározott feltételek szerint, választottbíróság elé terjesztenek.
61 Nyilvánvaló, hogy a felperes nem rendelkezik a személyzeti szabályzatban meghatározott vett tisztviselői vagy egyéb alkalmazotti minőséggel, és nem kötött a Bizottsággal alkalmazotti szerződést.
62 A tárgyaláson azonban a felperes arra hivatkozott, hogy szerződésének a belga jogszabályok hatálya alá rendelése „tisztességtelen kikötés”, valamint hogy e kikötés ellenére őt az a korábbi alkalmazási feltételek értelmében vett alkalmazottnak kell tekinteni.
63 A tárgyalásra készített előkészítő jelentésben a felpereshez intézett erre irányuló kérdés ellenére az nem jelölte meg, hogy szerinte milyen kategóriájú alkalmazottként kellett volna felvenni őt. Megállapítandó azonban, hogy a felperes követelése csak a helyi alkalmazottól különböző alkalmazotti jogállásra vonatkozhat, mivel a helyi alkalmazotti jogállás nem alapozza meg a Közszolgálati Törvényszék hatáskörét és a közösségi jog alkalmazásának igényét, tekintettel a korábbi alkalmazási feltételek 81. cikkének (2) bekezdésére és az új alkalmazási feltételek 122. cikkére.
64 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nemcsak azok a személyek támadhatják meg a közösségi bíróság előtt a nekik sérelmet okozó határozatot, akik a helyi alkalmazottak kivételével tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak, hanem azok is, akik ilyen jogállást tulajdonítanak maguknak (a 65/74. sz., Porrini és társai ügyben 1975. március 11‑én hozott ítélet [EBHT 1975., 319. o.] 13. pontja, a 116/78. sz., Bellintani és társai kontra Bizottság ügyben 1979. április 5‑én hozott ítélet [EBHT 1979., 1585. o.] 6. pontja, és a 123/84. sz., Klein kontra Bizottság ügyben 1985. június 20‑án hozott ítélet [EBHT 1985., 1907. o.] 10. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑74/98. sz., Mammarella kontra Bizottság ügyben 1999. július 19‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑151. o. és II‑797. o.] 16. pontja).
65 Ezen ítélkezési gyakorlat hatása annak megállapítása, hogy a közösségi bíróság hatáskörrel rendelkezik legalább annak előzetes vizsgálatára, hogy van‑e hatásköre a kereset elfogadhatóságának és megalapozottságának elbírálására.
66 Az említett hatáskör vizsgálata érdekében ezért azt kell megállapítani, hogy a felperes ténylegesen a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személynek vagy a helyi alkalmazottak kivételével egyéb alkalmazottnak tekinthető‑e.
67 Amint fentebb megállapítást nyert, a felperes a helyi alkalmazottak kivételével egyéb alkalmazotti jogállást tulajdonít magának, bár nem vitatja, hogy nem kötött alkalmazotti szerződést a Bizottsággal.
68 Mivel, tekintettel arra, hogy az EK 236. cikk, a Bíróság alapokmánya mellékletének 1. cikke, a tisztviselők személyzeti szabályzatának 91. cikke, a korábbi alkalmazási feltételek 46., 73. és 83. cikke, valamint az új alkalmazási feltételek 46., 73. és 124. cikke összefüggő rendelkezéseinek értelmében a korábbi alkalmazási feltételek 1., 2., 3. és 5. cikke hatályának az alperes intézmény általi esetleges megsértése azzal a következménnyel járna, hogy a jogvita kikerül a közösségi bíróság hatásköre alól, bár amint arra a Törvényszék fentebb emlékeztetett, a bírósági hatáskörrel kapcsolatos szabályok eljárás elengedhetetlen feltételét jelentik, azt kell vizsgálni, akár hivatalból is, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem értelmezte‑e helytelenül az említett cikkek hatályát.
69 E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy nagyon különleges és megfelelően indokolt helyzetek kivételével az Európai Közösségek és személyzetének tagjai közötti munkaviszony a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek keretei közé tartozik. A Bíróság ugyanis kötelező feltételekhez kötötte a szerződéses személyzetnek az alkalmazási feltételek [keretein] kívüli alkalmazását (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Klein kontra Bizottság ítéletet és a Bíróság 43/84. sz., Maag kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott ítéletét [EBHT 1985., 2581. o.]).
70 Egyébként az ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek nem jelentenek olyan kimerítő szabályozást, amely megtiltja személyek e szabályozási kereten kívül történő alkalmazását. Ellenkezőleg, az EK 282. cikk és EK 238. cikk által a Közösség részére biztosított azon lehetőség, hogy valamely tagállami jogrendszer hatálya alatt álló szerződéses jogviszonyt hozzon létre, munkaszerződések kötésére vagy szolgáltatások nyújtására is kiterjed. Ilyen körülmények között a valamely személynek kifejezetten valamely nemzeti jogszabályra utaló szerződéssel történő alkalmazása csak abban az esetben tekinthető jogellenesnek, ha az alperes intézmény nem a szolgálati érdek alapján határozza meg az érdekelt alkalmazásának feltételeit, hanem annak elkerülése végett, hogy a személyzeti szabályzatot vagy az alkalmazási feltételeket kelljen alkalmaznia, amivel eljárással való visszaélést valósít meg (lásd a fent hivatkozott Mammarella kontra Bizottság ítélet 39. és 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
71 Elsősorban tehát azt kell megállapítani, hogy a felperes és a Bizottság közötti munkaviszony az érdekelt szerződésének megkötésekor a közösségi jog hatálya alá tartozó három szerződési kategória valamelyikébe tartozhatott‑e, amelyek esetében az alkalmazási feltételek a közösségi bíróság hatáskörét írják elő (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Maag kontra Bizottság ítéletet), vagyis először az ideiglenes alkalmazottak, másodszor a kisegítő alkalmazottak, harmadszor pedig a szaktanácsadók kategóriájába.
72 Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a személyzeti szabályzat rendelkezései pontos szóhasználatot tartalmaznak, amelyet nem lehet analógia útján kiterjeszteni az általuk kifejezetten nem szabályozott helyzetekre, és ugyanez vonatkozik az alkalmazási feltételekre is (a fent hivatkozott Klein kontra Bizottság ítélet 23. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 Először is, az ideiglenes alkalmazotti minőség jellemzője különösen, hogy állandó beosztást foglal el a közösségi igazgatás keretén belül (a fent hivatkozott Maag kontra Bizottság ítélet 17. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 Márpedig amint azt a technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések 3. cikke kifejezetten kimondja, a harmadik országok részére történő humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos feladatok alakulásukat és időtartamukat tekintve ad hoc jellegűek, és esetlegességi tényezőket tartalmaznak.
75 A Bizottság tehát joggal tekinthette úgy, hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződés nem a megfelelő jogi keret olyan munkatársak alkalmazására, akikre a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos ad hoc és esetlegességi tényezőket tartalmazó feladatkört bíz.
76 Másodszor, a korábbi alkalmazási feltételek 52. cikke szerint a kisegítő alkalmazottak tényleges alkalmazási ideje, a szerződés esetleges meghosszabbításával együtt, nem haladhatja meg sem azt az ideiglenes időtartamot, amely alatt az alkalmazott az átmenetileg feladatkörét ellátni képtelen tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott helyettesítését hivatott biztosítani, sem pedig bármely más esetben az egyéves időtartamot.
77 Az ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy a kisegítő alkalmazotti szerződés megkülönböztető ismérve az alkalmazás időtartamának bizonytalansága, mivel e szerződés csupán rövid idejű helyettesítés, vagy átmeneti jellegű, vagy sürgősséget igénylő, vagy pontosan meg nem határozott igazgatási feladatok ellátása céljából vehető igénybe. Mivel az alkalmazási feltételek célja, hogy alkalmi személyzet végezhessen jellegénél fogva vagy kinevezett tisztviselő hiányában átmeneti feladatokat, az említett szabályozás nem használható arra, hogy visszaélésszerűen hosszú időn át egyetlen személyre bízzanak állandó feladatokat (a fent hivatkozott Maag kontra Bizottság ítélet 18. és 19. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
78 A felperes azonban egyrészt nem valamely átmenetileg feladatkörét ellátni képtelen tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott helyettesítését biztosította, másrészt pedig, bár egyes harmadik országok részére történő technikai segítségnyújtási műveletek átmeneti jellegűek, vagy sürgős szükséget elégíthetnek ki, nem zárható ki, hogy más műveletek egy évnél hosszabb tartamú közreműködést igényelhetnek.
79 A Bizottság ezért joggal tekinthette úgy, hogy a kisegítő alkalmazotti szerződés nem jelent megfelelő jogi keretet olyan közreműködők alkalmazásához, akiket humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos feladatokkal bíz meg.
80 Harmadsorban, a korábbi alkalmazási feltételek V. címe lehetővé tette szaktanácsadók alkalmazását.
81 Magából a „szaktanácsadó” megnevezésből következik, hogy az érdekeltnek tanácsadási szolgáltatást kell nyújtania.
82 Márpedig a felperes állásának leírásából, amely munkaszerződésének III. mellékletében található, következik, hogy az érdekeltre bízott feladatok általánosabbak voltak, és túlmentek a tanácsadási szolgáltatás nyújtásán. Az érdekelt által vállalt feladatok egy része ugyanis megfigyelésből, koordinációból és tervezésből állt.
83 A korábbi alkalmazási feltételek 5. cikke továbbá úgy rendelkezik, hogy a szaktanácsadót „különleges képesítései következtében és bármely más minőségben folytatott jövedelemszerző tevékenysége ellenére” kell alkalmazni.
84 Az iratokból azonban nem következik, hogy a felperes különleges képesítésekkel rendelkezett volna.
85 Ezért nem kifogásolható, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, a szaktanácsadókra alkalmazandó jogi keret nem alkalmas a felperesnek humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos feladatkör ellátására való alkalmazására.
86 A korábbi alkalmazási feltételek tehát a helyi alkalmazottak kivételével az egyéb alkalmazotti szerződés három típusa közül nem kínáltak megfelelően rugalmas lehetőséget a Bizottság személyzeti igényeinek kielégítésére a harmadik országok részére történő humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos bizonyos feladatkörök tekintetében.
87 Annak vizsgálata érdekében azonban, hogy a Bizottság nem követett‑e el eljárással való visszaélést, nem elegendő azt megállapítani, jogosan tekinthette úgy, hogy az alkalmazási feltételekben szabályozott és a közösségi bíróságok hatáskörébe utalt különböző szerződéstípusok nem voltak megfelelőek azon munkatársak helyzete szempontjából, akikre humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos bizonyos feladatokat kívánt rábízni, hanem másodsorban azt is vizsgálni kell, hogy a felperesnek ajánlott munkafeltételek megfelelnek‑e a minden jogállamra jellemző szociális minimumkövetelményeknek.
88 E tekintetben különösen a munkaszerződésre alkalmazandó pénzügyi feltételekből következik, hogy a felperes díjazásának mértéke viszonylag magasnak volt tekinthető, mivel ha a szerződés teljesült volna, az érdekelt alapilletménye havi 5442,98 euró lett volna. A technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések 3. cikke egyébként egyértelműen kimondja, hogy, tekintettel a technikai asszisztens feladatkörének jellemzőire, a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy folyamatos munkaviszonyt ajánljon fel szerződéses partnerének, és hogy ez a tényező a díjazásban kifejezésre jutott. Ha a felperes szerződése teljesült volna, ez utóbbi részesült volna családfenntartási támogatásban, eltartott gyermekek után nyújtott támogatásban, életkörülmények javítására nyújtott támogatásban, valamint ideiglenes lakhatási támogatásban, illetve betegség- és nyugdíjbiztosításban is. Lehetősége lett volna jogait a nemzeti bíróság előtt érvényesíteni, mivel szerződése tartalmazta a brüsszeli bíróságok joghatóságának kikötését. E tekintetben ki kell emelni, amint arra a Bizottság a tárgyalás során hivatkozott, hogy egy ilyen kikötés esetében a brüsszeli munkaügyi bíróság ténylegesen megállapítja saját hatáskörét a technikai asszisztensek által indított, a munkaszerződésük teljesítése iránti keresetek elbírálására. Végül, a felperes munkaszerződése, valamint a technikai asszisztensek munkaszerződéseire alkalmazandó általános rendelkezések előírták számára alkalmazást megelőző orvosi vizsgálaton való részvételt, ami annál is inkább elengedhetetlen biztosítékot jelent, mivel az érdekeltnek feladatait harmadik országban kellett teljesítenie.
89 Ilyen körülmények között a felperes munkaszerződése, amelyre a belga jog irányadó, és a brüsszeli bíróságok hatáskörét kötötték ki rá, nem tekinthető úgy, mint amelyet nem szolgálati érdekből, hanem a személyzeti szabályzat vagy az alkalmazási feltételek alkalmazásának megkerülése végett kötöttek. A felperesnek a belga jog hatálya alá tartozó munkaszerződéssel való alkalmazása nem tekinthető tehát eljárással való visszaélésnek, amelynek következménye a bírósági hatáskörre vonatkozó szabályok megsértése lett volna.
90 Következésképpen a fentiek alapján az EK 236. cikk, a Bíróság alapokmánya melléklete 1. cikkének, a tisztviselők személyzeti szabályzata 91. cikkének, a korábbi alkalmazási feltételek 46., 73. és 83. cikkének, valamint az új alkalmazási feltételek 46., 73. és 124. cikkének rendelkezéseire tekintettel a Közszolgálati Törvényszéknek nincs hatásköre a kereset elbírálására.
A költségekről
91 Az eljárási szabályzat 122. cikke értelmében a II. címnek a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az e szabályzat hatálybalépését, azaz 2007. november 1‑jét követően a Törvényszékhez benyújtott ügyekre irányadók. Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandók a Törvényszéken ezen időpont előtt folyamatban lévő ügyekre.
92 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a értelmében az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 88. cikke szerint azonban a Közösségek és azok alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket.
93 Mivel az ítélkezési gyakorlat szerint nemcsak azok a személyek támadhatják meg a közösségi bíróság előtt a számukra sérelmet okozó határozatot, akik a helyi alkalmazottak kivételével tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak, hanem azok is, akik ilyen jogállást tulajdonítanak maguknak, megállapítandó, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 88. cikkét ez utóbbiakra ugyancsak alkalmazni kell.
94 Tekintve, hogy a felperes pervesztes lett, mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszéknek nincs hatásköre a kereset elbírálására.
2) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Luxembourg, 2008. november 12.
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT‑ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetők el: www.curia.europa.eu