A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2022. november 30.(*)
„Közösségi formatervezésiminta‑oltalom – Megsemmisítési eljárás – Vezeték nélküli távirányító tartozékát ábrázoló lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom – Megsemmisítési ok – A terméknek kizárólag a műszaki rendeltetése által meghatározott külső jellegzetességei – A 6/2002/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (1) bekezdése és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt hivatkozott tények vagy előterjesztett bizonyítékok – A 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése – Indokolási kötelezettség – Az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének c) pontja”
A T‑611/21. sz. ügyben,
az ADS L. Kowalik, B. Włodarczyk s.c. (székhelye: Sosnowiec [Lengyelország], képviseli: M. Oleksyn ügyvéd)
felperes
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: M. Chylińska és J. Ivanauskas, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
az ESSAtech (székhelye: Přistoupim [Cseh Köztársaság]),
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
a tanácskozások során tagjai: V. Tomljenović elnök, I. Nõmm és D. Kukovec (előadó) bírák,
hivatalvezető: M. Zwozdziak‑Carbonne tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2022. július 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, az ADS L. Kowalik, B. Włodarczyk s.c., az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) harmadik fellebbezési tanácsa 2021. július 5‑i határozatának (R 1070/2020‑3. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.
A jogvita előzményei
2 2017. december 7‑én a felperes a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.
3 A lajstromoztatni kért és a jelen ügyben vitatott közösségi formatervezési minta az alábbi nézetből került ábrázolásra:
4 Azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánták, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítésére Locarnóban, 1968. október 8‑án aláírt, később módosított megállapodás (Magyarországon kihirdette: az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet) 14.03. osztályába tartoznak és az alábbi leírásnak felelnek meg: „[vezeték nélküli, tartozék] távirányítók”.
5 A vitatott formatervezési mintát közösségi formatervezési mintaként a 4539302‑0001. számon lajstromozták 2017. december 7‑én, és a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny 2018. március 5‑i 2018/044. számában tették közzé.
6 2019. május 20‑án az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél, az ESSAtech a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján a vitatott formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be.
7 A megsemmisítési kérelem alátámasztásaként a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt okra hivatkozott.
8 2020. április 6‑án a megsemmisítési osztály elutasította a megsemmisítési kérelmet.
9 2020. május 27‑én az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a megsemmisítési osztály határozata ellen.
10 A megtámadott határozattal az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály határozatát, és a vitatott formatervezési minta oltalmát megsemmisítette.
11 E tekintetben a fellebbezési tanács kiemelte először is a szóban forgó termék műszaki funkcióját, vagyis hogy ez egy olyan eszköz, amelynek rendeltetése az, hogy az elemes eszközökhöz való távirányító elemére helyezve lehetővé tegye az elemes áramellátás megszakítását, amikor az használaton kívül van. Másodszor megállapította, hogy a szóban forgó termék külső jellegzetességei a következők: két arany és barna színű kör alakú lemez, a két kör alakú lemezt összekötő szalag, valamint az egyik lemez egyik oldalán egy elektronikus alkatrészekből álló nyomtatott áramkör. Harmadszor, úgy találta, hogy az összes említett jellegzetességet kizárólag a szóban forgó termék műszaki funkciója írja elő, így a vitatott formatervezési minta oltalmát a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján meg kell semmisíteni.
A felek kérelmei
12 A felperes kérelme lényegében arra irányul, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t és az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a költségek viselésére, ideértve az EUIPO előtti eljárásban felmerült költségeket is.
13 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az első ízben a Törvényszék előtt benyújtott dokumentumok elfogadhatóságról
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg a keresetlevél A.4–A.6. mellékletében szereplő, egy adott internetes oldalról készült képernyőképek bizonyítékként való elfogadhatóságát. Álláspontja szerint e dokumenutmok bizonyítják a szóban forgó formatervezési minta oltalma alá tartozó termékek alternatíváinak létezését, valamint a alkotás szabadságának komoly korlátozását.
15 Az EUIPO azzal az indokkal vitatja a keresetlevél A.4–A.6. mellékletének elfogadhatóságát, hogy az azokban szereplő dokumentumokat első alkalommal a Törvényszék előtt terjesztették elő.
16 Meg kell állapítani, hogy – amint az az ügy irataiból kitűnik – a keresetlevél A.4–A.6. mellékletében szereplő dokumentumokat az EUIPO előtti eljárásban nem terjesztették elő, hanem azokat első alkalommal a Törvényszék előtt nyújtották be.
17 Az ítélkezési gyakorlatból pedig az következik, hogy a 6/2002 rendelet 61. cikkében foglaltakra tekintettel a Törvényszék által a fellebbezési tanácsi határozatok felett gyakorolt jogszerűségi felülvizsgálatnak a fellebbezési tanács elé terjesztett jogkérdésekre kell irányulnia. Ekképpen a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. E bizonyíték befogadása ugyanis ellentétes lenne a Törvényszék eljárási szabályzatának 188. cikkével, amely szerint a felek által a Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott beadványok nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2013. október 23‑i Viejo Valle kontra OHIM – Établissements Coquet [Csíkozott csésze és csészealj, valamint csíkozott tányér] ítélet, T‑566/11 és T‑567/11, EU:T:2013:549, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Következésképpen az első ízben a Törvényszék előtt benyújtott bizonyítékokat el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne azok bizonyító erejének vizsgálata (lásd ebben az értelemben: 2010. március 18‑i Grupo Promer Mon Graphic kontra OHIM – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása] ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 Következésképpen a keresetlevél A.4–A.6. mellékletében szereplő dokumentumok nem vehetők figyelembe, és ennélfogva azokat elfogadhatatlannak kell tekinteni.
A jogalapok megalapozottságáról
20 Keresete alátámasztására a felperes lényegében két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikke (1) bekezdésének megsértésén, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértésén alapul. A második jogalap a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 63. cikke (1) bekezdésének megsértésén, valamint a Charta 41. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértésén alapul.
21 A kereset vizsgálatát a második jogalap elemzésével kell kezdeni.
22 A második jogalap keretében a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem megfelelően kezelte a megsemmisítést kérelmező fél által első alkalommal a fellebbezési tanács előtt előterjesztett bizonyítékokat és érveket, azaz az e tanácshoz benyújtott fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány 1–4. mellékletét.
23 Először is, a felperes szerint a fellebbezési tanács lényegében megsértette a 6/2002 rendeletnek az ugyanezen rendelet 63. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 63. cikkének (1) bekezdését. Másodszor a felperes a Charta 41. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértésére hivatkozik.
24 Az EUIPO vitatja a felperes érveit.
25 Az EUIPO először is azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megfelelően gyakorolta az előtte folyamatban lévő eljárásban részt vevő másik fél által előterjesztett bizonyítékok elfogadására vonatkozó diszkrecionális jogkörét, mivel a jelen ügyben teljesültek a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2018. L 104., 1. o.) 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek. Másodszor kiemeli, hogy amennyiben a felperes nem vitatta a bizonyítékok említett elfogadását, az említett tanács nem volt köteles kifejezetten megindokolni ezen elfogadást.
26 A jelen ügyben az ügy irataiból kitűnik, hogy a fellebbezési tanácshoz a megsemmisítési osztály határozata ellen benyújtott fellebbezés keretében a megsemmisítés kérelmezője benyújtotta a fellebbezése alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványt, valamint az 1–4. mellékletet. E mellékletek a következő bizonyítékokat tartalmazták:
– kör alakú integrált áramkörök képei és forrásweboldalakra mutató hiperlinkek (1. melléklet);
– a YouTube internetes oldalon elérhető videóra mutató hiperlink, valamint a termék használatát bemutató képek (2. melléklet);
– korábbi formatervezési minták képei és forrásweboldalakra mutató hiperlinkek (3. melléklet);
– a termék leírása (4. melléklet).
27 Amint az az ügyiratokból kitűnik, és amint azt a felek is elismerik, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány 1–4. melléklete első ízben az említett tanács előtt hivatkozott tényeket vagy bizonyítékokat tartalmaz. E beadványban a megsemmisítés kérelmezője ezzel kapcsolatban olyan kiegészítő érvelést is előterjesztett, amely nem szerepelt a megsemmisítési kérelemben.
28 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése értelmében „[az EUIPO] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja”, a „megsemmisítési keresetben azonban a[z EUIPO] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van”. Ezenkívül az említett rendelet 63. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy „a[z EUIPO] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő”.
29 A 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges azon határidők lejárta után, amelyekhez a 6/2002 rendelet rendelkezéseinek értelmében ezen előterjesztés kötve van, továbbá hogy az EUIPO számára egyáltalában nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie (lásd ebben az értelemben: 2017. július 5‑i Gamet kontra EUIPO – „Metal‑Bud II” Robert Gubała [Ajtókilincs] ítélet, T‑306/16, nem tették közzé, EU:T:2017:466, 15. pont; lásd továbbá analógia útján: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 42. pont).
30 Azzal a pontosítással, hogy az EUIPO ilyen esetekben figyelmen kívül „hagyhatja” e bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít az EUIPO számára, hogy – határozatát e tekintetben indokolva – eldönthesse, hogy azokat figyelembe kell‑e venni, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2017. július 5‑i Ajtókilincs ítélet, T‑306/16, nem tették közzé, EU:T:2017:466, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A fellebbezési tanács annak mérlegelésére vonatkozó jogköre gyakorlását illetően, hogy figyelembe vegye‑e az első alkalommal előtte felhozott tényeket vagy bizonyítékokat, meg kell jegyezni, hogy e figyelembevétel igazolt lehet, ha teljesülnek a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek.
32 Közelebbről, a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A[…] 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdésével összhangban a fellebbezési tanács csak akkor fogadhat el első alkalommal előterjesztett tényeket és bizonyítékokat, ha az említett tények és bizonyítékok megfelelnek az alábbi követelményeknek:
a) első ránézésre relevánsnak tűnnek az ügy kimenetele szempontjából; valamint
b) alapos indok miatt nem lettek kellő időben benyújtva, különösen, ha csupán kiegészítik azokat a releváns tényeket és bizonyítékokat, amelyeket már kellő időben benyújtottak, vagy azért kerülnek benyújtásra, hogy a fellebbezéssel érintett határozatban első fokon hivatalból tett vagy vizsgált megállapításokat vitassák.”
33 A 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet alkalmazandó ugyanis a közösségi formatervezési minták területén, mivel a 6/2002 rendelet 108. cikke értelmében az említett felhatalmazáson alapuló rendeletnek a fellebbezési tanácsok előtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e rendelet 55. cikkében említett határozatok elleni fellebbezésekre is (2021. március 24‑i Lego kontra EUIPO – Delta Sport Handelskontor [Építőelemek egy építőjáték‑készletből] ítélet, T‑515/19, nem tették közzé, EU:T:2021:155, 44. pont). Ez utóbbi cikk többek között a megsemmisítési osztályok határozataira vonatkozik, mint a jelen ügyben is.
34 Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének tartalma megegyezik a 2017/1001 rendelet 95. cikke (2) bekezdésének tartalmával, amelyre a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése kifejezetten hivatkozik.
35 Ebből következik, hogy a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében rögzített feltételek értelemszerűen alkalmazandók a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésére. Így a fellebbezési tanács azon lehetőségét, hogy az említett rendelet 63. cikkének (2) bekezdése értelmében figyelembe vegye az első ízben előtte előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat, e felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szabályozza (lásd analógia útján: 2021. október 6‑i Kondyterska korporatsiia „Roshen” kontra EUIPO – Krasnyj Octyabr [Egy homár ábrázolása] ítélet, T‑254/20, nem tették közzé, EU:T:2021:650, 55. és 56. pont).
36 Az ítélkezési gyakorlattal összhangban a Törvényszék feladata annak értékelése, hogy a fellebbezési tanács hatékony módon gyakorolta‑e a rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkört annak érdekében, hogy indokolással ellátott módon és a releváns körülmények egészének megfelelő figyelembevételével határozzon arról, hogy az első ízben hozzá benyújtott bizonyítékokat figyelembe lehet‑e venni az általa meghozandó határozat meghozatala céljából, vagy sem. A Törvényszék feladata ezenfelül annak ellenőrzése, hogy a fellebbezési tanács megfelelő módon gyakorolta‑e a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által ráruházott mérlegelési jogkört (lásd: 2017. július 5‑i Ajtókilincs ítélet, T‑306/16, nem tették közzé, EU:T:2017:466, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A fenti 35. pontra tekintettel ez utóbbi rendelkezést a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben kell alkalmazni.
37 Amint az a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó, a fenti 30. és 36. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a fellebbezési tanácsnak gyakorolnia kell az említett rendelkezésben biztosított mérlegelési jogkörét – határozatát e tekintetben indokolva – annak eldöntése érdekében, hogy figyelembe kell‑e venni az első ízben hozzá benyújtott tényeket vagy bizonyítékokat. E kötelezettséget a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat is előírja, amely szerint amennyiben az említett fellebbezési tanács ilyen elemeket fogad el, és ilyenekre támaszkodik, az említett rendelet 62. cikkével összhangban szükségképpen meg kell jelölnie azon indokokat, amelyek alapján úgy találta, hogy teljesültek az e felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. június 30‑i Skyliners kontra EUIPO – Sky (SKYLINERS) ítélet, T‑15/20, nem tették közzé, EU:T:2021:401, 80. pont).
38 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács azon kötelezettsége, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésében előírt mérlegelési jogkörét gyakorolja annak érdekében, hogy – határozatát e tekintetben indokolva – döntsön arról, hogy figyelembe kell‑e venni az első alkalommal előtte előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat, visszavezethető az igazgatási szervek azon kötelezettségére, hogy döntéseiket indokolják.
39 Ezenkívül az első ízben előtte előterjesztett tények vagy bizonyítékok elfogadása kérdésének fellebbezési tanács általi vizsgálata kötelező előzetes szakaszát képezi ezen elemek fellebbezési tanács általi esetleges elemzésének az elé terjesztett fellebbezés megalapozottságának vizsgálata keretében.
40 Ennélfogva mind az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt hivatkozott tények vagy bizonyítékok elfogadása kérdésének elemzését, mind pedig az érdemi kérdések vizsgálatát illetően a megtámadott határozatnak meg kell felelnie a többek között a Charta „A megfelelő ügyintézéshez való jog” címet viselő 41. cikkében – pontosabban az említett cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában – előírt indokolási kötelezettség követelményeinek, amely cikk megsértésére a felperes szintén hivatkozik.
41 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Charta 41. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”. Az említett cikk (2) bekezdésének c) pontja pontosítja, hogy „[e] jog magában foglalja többek között […] az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják”.
42 Az indokolási kötelezettségnek, amely a 6/2002 rendelet 62. cikkéből is következik, az ítélkezési gyakorlat szerint kettős célja van: egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt az európai uniós bíróság számára az érintett határozat jogszerűségének felülvizsgálatát (2017. február 16‑i Antrax It kontra EUIPO – Vasco Group [fűtőberendezésekhez szolgáló termoszifonok] ítélet, T‑828/14 és T‑829/14, EU:T:2017:87, 82. pont).
43 Azt, hogy egy határozat indokolása megfelel‑e ezen követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett tárgykörre vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (2017. február 9‑i Mast‑Jägermeister kontra EUIPO [Poharak] ítélet, T‑16/16, EU:T:2017:68, 58. pont).
44 Ki kell emelni, hogy az indokolási kötelezettség célja az önkényes jellegű határozatok elfogadásának megakadályozása is. Így tehát önfegyelmező hatással bír abban az értelemben, hogy a határozat kibocsátója azáltal, hogy köteles ismertetni a határozat indokait, köteles biztosítani azt is, hogy ezen indokok relevánsak, koherensek és kellően pontosak legyenek.
45 Ebből következik, hogy amikor a fellebbezési tanács a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által ráruházott mérlegelési jogkört gyakorolja, köteles megindokolni határozatát az első alkalommal előtte felhozott tények és bizonyítékok elfogadására vonatkozóan, megjelölve többek között, hogy az említett elemek elfogadhatók‑e tekintettel a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételekre. Azt kell tehát a jelen ügyben megvizsgálni, hogy e fellebbezési tanács tiszteletben tartotta‑e az említett kötelezettséget.
46 A jelen esetben, még ha a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban nem is mondta kifejezetten ki a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány 1–4. mellékletében előterjesztett tények vagy bizonyítékok elfogadását, meg kell állapítani, hogy az említett elemeket e tanács hallgatólagosan, de szükségszerűen figyelembe vette. Egyrészt ugyanis nemcsak hogy a felek jogalapjainak és érveinek a megtámadott határozat 15. pontjában szereplő ismertetésében szerepelt több elem az említett mellékletekben előterjesztettek közül, hanem abból is kitűnik ezek figyelembevétele, hogy az említett határozat indokolásában szerepelnek az e tanács elé terjesztett tények, érvek és bizonyítékok összességére vonatkozó hivatkozások. Másrészt mind a felperes, mind az EUIPO a beadványaiban egyetért ezen elfogadást illetően.
47 Márpedig meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása nem tartalmaz semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy a fellebbezési tanács miért fogadta el a megsemmisítés kérelmezője által első alkalommal e tanács előtt előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat.
48 Így a Törvényszék nem tudja megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács alkalmazta‑e a 2018/625 rendelet 27. cikkének (4) bekezdését, és hogy az e rendelkezés által előírt két feltétel teljesült‑e az első alkalommal e tanácshoz benyújtott tények vagy bizonyítékok elfogadása előtt. Különösen nem vizsgálhatja azt, hogy a fellebbezési tanács megvizsgálta‑e az említett elemek jogvita szempontjából első ránézésre fennálló relevanciáját, másrészt pedig azokat az esetleges megalapozott okokat, amelyek a késedelmes benyújtásukhoz vezettek. Ennélfogva a Törvényszék nem tudja megismerni az ilyen elfogadás igazolását, és nem tudja értékelni a megtámadott határozat e tekintetben fennálló megalapozottságát.
49 Hasonlóképpen, mivel a megtámadott határozat nem jelöli meg az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt előterjesztett tények vagy bizonyítékok elfogadásának okait, a felek nem ismerhetik meg az elfogadás okait annak érdekében, hogy megvédhessék jogaikat.
50 Következésképpen meg kell állapítani, hogy mivel a megtámadott határozat indokolása hiányos az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt hivatkozott tények vagy bizonyítékok elfogadásának vonatkozásában, e tanács nem tartotta tiszteletben a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdéséből és a Charta 41. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjából eredő követelményeket.
51 Ezt a következtetést nem kérdőjelezhetik meg az EUIPO által előadott érvek.
52 Először is, el kell utasítani az EUIPO azon érvét, amely szerint, mivel a felperes a fellebbezési tanács előtt nem vitatta az első alkalommal az említett tanács elé terjesztett tények vagy bizonyítékok elfogadását, e fellebbezési tanács nem volt köteles ezen elemek elfogadását kifejezetten indokolni.
53 Ugyanis, először is, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata meghozatalának okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára azt, hogy a felülvizsgálatának gyakorlásához elegendő információval rendelkezzen (2013. április 25‑i Bell & Ross kontra OHIM – KIN [Karóra tokja] ítélet, T‑80/10, nem tették közzé, EU:T:2013:214, 37. pont). Márpedig, amint az a fenti 48. és 49. pontban megállapítást nyert, a jelen ügyben nem ez a helyzet.
54 Másodszor, amint az a fenti 45. pontban megállapításra került, amikor a fellebbezési tanács a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által ráruházott mérlegelési jogkört gyakorolja, köteles megindokolni határozatát az első alkalommal előtte felhozott tények és bizonyítékok elfogadására vonatkozóan, megjelölve többek között, hogy az említett elemek elfogadhatók‑e tekintettel a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételekre.
55 Ebből következik, hogy az EUIPO‑nak a fenti 52. pontban említett érvét a fellebbezési tanács többek között annak megjelölésére vonatkozó kötelezettségének fényében kell vizsgálni, hogy a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételekre tekintettel el lehet‑e fogadni az első alkalommal előtte felhozott tényeket vagy bizonyítékokat.
56 Kétségtelen, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése értelmében a tények EUIPO általi vizsgálata a megsemmisítési eljárásban – mint a jelen ügyben is – a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötött.
57 Mindazonáltal a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése nem mentesíti a fellebbezési tanácsot az első alkalommal az említett tanács előtt a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése alapján előterjesztett tények vagy bizonyítékok vizsgálata és elfogadásának indokolása alól azon az alapon, hogy a felperes nem vitatta ezen elemek elfogadhatóságát.
58 A fellebbezési tanácsnak a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően hivatalból kell vizsgálnia az olyan jogkérdéseket, amelyeket a felek nem hoztak fel, ha lényeges eljárási követelményeket érintenek, vagy ha a felek által előadott tényekre, bizonyítékokra és érvekre tekintettel a 6/2002 rendelet helyes alkalmazásának biztosításához szükség van e kérdések tisztázására (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2020. június 10‑i L. Oliva Torras kontra EUIPO – Mecánica del Frío [Jármű‑tengelykapcsolók] ítélet, T‑100/19, EU:T:2020:255, 70–72. pont; valamint 2021. október 13‑i Škoda Investment kontra EUIPO – Škoda Auto [Egy szárnyas nyíl ábrázolása] ítélet, T‑712/20, EU:T:2021:700, 24. pont).
59 A jelen ügyben annak kérdése, hogy a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése alapján az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt előterjesztett tények vagy bizonyítékok elfogadhatók‑e, az említett cikk (2) bekezdése értelmében a 6/2002 rendeletnek a felek által előadott tényekre, bizonyítékokra és érvekre tekintettel történő helyes alkalmazására vonatkozó kérdésnek minősül. Az említett tanácsnak tehát hivatalból meg kell vizsgálnia e kérdést, és válaszát indokolnia kell.
60 Ennélfogva, az EUIPO állításával ellentétben, az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt előterjesztett tényeknek vagy bizonyítékoknak a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése alapján történő elfogadása, valamint a megtámadott határozatban az erre vonatkozó indokolás nem vonható ki az említett tanács vizsgálata alól pusztán amiatt, hogy a felperes nem vitatta ezen elfogadást az e tanács előtti eljárás szakaszában.
61 Harmadszor, ezt a következtetést erősíti meg a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése által követett célkitűzés is.
62 A 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése többek között az EUIPO előtti eljárások jó lefolyását és hatékonyságát kívánja biztosítani azáltal, hogy a feleket a számukra megállapított határidők betartására ösztönzi (lásd ebben az értelemben: 2022. január 19‑i Masterbuilders, Heiermann, Schmidtmann kontra EUIPO – Cirillo [POMODORO] ítélet, T‑76/21, nem tették közzé, EU:T:2022:16, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.)
63 A 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése tehát általános érdekű célt követ. E körülmények között, és mivel e rendelkezés nem kizárólag az érintett felek érdekeinek védelmére korlátozódik, ez utóbbiak nem dönthetnek a bizonyítékok elfogadására vonatkozó szabályok betartásának vizsgálatáról.
64 Márpedig az EUIPO‑nak a fenti 52. pontban hivatkozott érve, amely a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerinti vizsgálatot illetően a megtámadott határozat indokolásának tartalmát attól a kérdéstől teszi függővé, hogy a felek vitatták‑e az első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban előterjesztett tények vagy bizonyítékok elfogadását, a felek döntésére bízza az e bizonyítékok elfogadására vonatkozóan előírt szabályok tiszteletben tartásának vizsgálatát. Mindazonáltal e tanács azon kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsa a jogszabályt, különösen a bizonyítékok elfogadásának a szabályozási és indokolási követelményekre tekintettel történő felülvizsgálata keretében, nem függhet attól, hogy a felek kérnek‑e ilyen felülvizsgálatot.
65 Negyedszer meg kell jegyezni, hogy – amint a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatból kitűnik – a bizonyítékokat előterjesztő fél köteles igazolni azon indokokat, hogy azokat miért az eljárás e szakaszában nyújtotta be, valamint bizonyítani, hogy e bizonyítékoknak a megsemmisítési osztály előtti eljárás során történő előterjesztése lehetetlen volt (lásd analógia útján: 2021. október 6‑i egy homár ábrázolása ítélet, T‑254/20, nem tették közzé, EU:T:2021:650, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 A fenti 52. pontban felidézett érvével az EUIPO a bizonyítási tehernek a fenti 65. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által meghatározott megosztását próbálja megkérdőjelezni azzal, hogy a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerinti vizsgálatot illetően a megtámadott határozat tartalmát azon kérdéstől kívánja függővé tenni, hogy az első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban előterjesztett tények vagy bizonyítékok elfogadását a felek az említett tanács előtt vitatták‑e, vagy sem. Mindazonáltal e tanács azon kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsa a jogszabályt, különösen a bizonyítékok elfogadásának a szabályozási és indokolási követelményekre tekintettel történő felülvizsgálata keretében, nem függhet attól, hogy a felek kérik‑e, hogy végezzen ilyen felülvizsgálatot.
67 Hasonlóképpen, az EUIPO által képviselt álláspont arra kényszerítené a feleket, hogy gondoskodjanak arról, hogy a fellebbezési tanács betartsa a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (2) bekezdése értelmében vett eljárási kötelezettségeit, amely kötelezettségek kötelező jellegűek, és hivatalból vizsgálandók.
68 Következésképpen meg kell állapítani, hogy függetlenül azon ténytől, hogy a felperes nem vitatta az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt hivatkozott tények vagy bizonyítékok elfogadását, ez utóbbi a 6/2002 rendeletnek a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 63. cikke (2) bekezdésének megfelelően mindenképpen köteles volt megvizsgálni az említett elfogadást, és kifejteni azon indokokat, amelyek alapján az említett elemeket elfogadta.
69 Másodsorban nem fogadhatók el az EUIPO annak bizonyítására irányuló érvei sem, hogy a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek a jelen ügyben teljesültek.
70 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely határozat indokolásának magában a határozat szövegében kell szerepelnie, és azt nem adhatják meg az EUIPO által később szolgáltatott magyarázatok, rendkívüli körülmények esetét kivéve, amelyek a jelen ügyben sürgősség hiányában nem állnak fenn. Ebből következik, hogy a határozatnak főszabály szerint önmagában elegendőnek kell lennie, és indokolása nem következhet a határozatot követően akkor előadott írásbeli vagy szóbeli magyarázatokból, amikor a kérdéses határozat már uniós bíróság előtt kereset tárgyát képezi (lásd: 2017. december 12‑i Sony Computer Entertainment Europe kontra EUIPO – Vieta Audio [Vita] ítélet, T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2018. március 14‑i Gifi Diffusion kontra EUIPO – Crocs [Lábbelik] ítélet, T‑424/16, nem tették közzé, EU:T:2018:136, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
71 A jelen ügyben sürgősség hiányában nem állnak fenn azok a rendkívüli körülmények, amelyek lehetővé tennék az EUIPO számára, hogy a megtámadott határozat indokolásának kiegészítése érdekében később előadott magyarázatokkal szolgáljon. Mindenesetre a jelen ügyben nyújtott magyarázatok nem tekinthetők úgy, mint amelyek valamely meglévő indokolást egészítenek ki, amennyiben teljesen új indokolásnak minősülnek.
72 Ezenfelül az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az indokolás hiányossága önmagában elegendő a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésének megalapozásához (lásd ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 78. pont). Meg kell tehát állapítani, hogy a fellebbezési tanács által elkövetett, a fenti 50. pontban felidézett hiba a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után.
73 Egyébiránt ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a felperesnek semmilyen jogos érdeke nem fűződik az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozáshoz, amennyiben már ekkor bizonyos, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését követően azonos határozatot kellene elfogadni (1976. szeptember 29‑i Morello kontra Bizottság ítélet, 9/76, EBHT, EU:C:1976:129, 11. pont; 2003. december 3‑i AUDI kontra OHIM [TDI] ítélet, T‑16/02, EBHT, EU:T:2003:327, 97. és 98. pont).
74 Egyrészt ugyanis nem zárható ki, hogy a 2018/625 rendelet 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek fellebbezési tanács általi vizsgálata azt eredményezi, hogy e tanács nem fogadja el az első alkalommal előtte felhozott tényeket vagy bizonyítékokat. E tekintetben nem a Törvényszék feladata, hogy az EUIPO helyett mérlegelje a szóban forgó bizonyítékokat (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 28‑i European Food kontra EUIPO – Société des produits Nestlé [FITNESS], T‑476/15, EU:T:2016:568, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 Másrészt nem zárható ki az sem, hogy ha a fellebbezési tanács úgy döntene, hogy nem fogadja el az első ízben előtte előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat, a megtámadott határozat eredménye eltérő lehet. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az EUIPO a válaszbeadványában elismeri, hogy ezen elemek az említett tanács által a szóban forgó áru külső jellegzetességei műszaki funkciójának értékelésére vonatkozóan levont következtetések alátámasztására szolgáltak.
76 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését követően nem kell szükségszerűen azonos határozatot elfogadni.
77 Ennélfogva helyt kell adni a felperes által felhozott második jogalapnak, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni az e jogalap alátámasztására felhozott többi érvet, különösen a 6/2002 rendelet 63. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érveit.
78 A fentiek összességére tekintettel a keresetnek helyt kell adni, és ennélfogva hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot anélkül, hogy az első jogalap vizsgálata szükséges lenne.
A költségekről
79 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
80 A felperes azt kérte, hogy a Törvényszék kötelezze az EUIPO‑t a Törvényszék és az EUIPO előtti eljárások költségeinek viselésére.
81 Az EUIPO‑t, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
82 A megsemmisítési osztály előtti törlési eljárással és a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárással kapcsolatos költségeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Ez azonban nem vonatkozik a megsemmisítési osztály előtti eljárás során felmerült költségekre.
83 Ebből következik, hogy a felperes az iránti kérelmének, hogy a Törvényszék kötelezze az EUIPO‑t a megsemmisítési osztály és a fellebbezési tanács előtti eljárásokkal kapcsolatos költségek viselésére, csak a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek tekintetében lehet helyt adni. Következésképpen a Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi a fellebbezési tanács előtti, valamint a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) harmadik fellebbezési tanácsának 2021. július 5‑én hozott határozatát (R 1070/2020‑3. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi az EUIPO fellebbezési tanácsa, valamint a Törvényszék előtt felmerült költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. november 30‑i nyilvános ülésen.
Aláírások