A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2015. július 15.(*)

„Verseny – Kartellek – Az előfeszített acél európai piaca – Az árak rögzítése, a piac felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – Együttműködés a közigazgatási eljárás során”

A T‑398/10. sz. ügyben,

a Fapricela – Indústria de Trefilaria, SA (székhelye: Ançã [Portugália], képviselik kezdetben: M. Gorjão‑Henriques és S. Roux ügyvédek, később T. Guerreiro Caiado, R. Lopes és S. Alberto ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre, P. Costa de Oliveira és Bottka V., meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Marques Mendes ügyvéd)

alperes ellen,

a 2010. szeptember 30‑án hozott C(2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4‑én hozott C(2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított, az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38.344 – „előfeszített acél”‑ügy) 2010. június 30‑án hozott C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat megsemmisítése és megváltozatása iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. M. Collins bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. október 16‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

[omissis]

 Az eljárás és a felek kérelmei

56      A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 8‑án benyújtott keresetlevelével a Fapricela előterjesztette a jelen keresetet.

57      A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte. E kérelmet a 2011. július 15‑i Fapricela kontra Bizottság végzéssel (T‑398/10 R, EU:T:2011:395) elutasították, a költségekről pedig egyelőre nem határoztak. A felperes e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, amelyet a 2012. április 20‑i Fapricela kontra Bizottság végzéssel (C‑507/11 P(R), EU:C:2012:231) elutasítottak.

58      2010. december 12‑i beadványával a Fapricela az első módosító határozat meghozatalát követően kiigazította jogalapjait és kérelmeit, és módosított keresetet nyújtott be.

59      A Törvényszék 2011. június 6‑i határozatával felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be hozzá a második módosító határozatot. A Bizottság 2011. június 17‑én eleget tett e felhívásnak.

60      A második módosító határozat meghozatalát követően 2011. július 29‑i beadványával a Fapricela ismét kiigazította jogalapjait és kérelmeit, és módosított keresetet nyújtott be.

61      Az írásbeli szakasz 2011. november 21‑én, a viszonválasz eljárási nyelven készült változatának a Bizottság által történő benyújtásával befejeződött.

62      Mivel 2013. szeptember 23‑tól módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, és az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, a jelen ügyet 2013. október 3‑án e tanács elé utalták.

63      A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 52. cikkének 2. §‑a szerinti előzetes jelentést 2014. február 7‑én közölték a hatodik tanáccsal.

64      2014. március 14‑én a felperes levelet intézett a Törvényszékhez a Bizottság által kiszabott bírságból megfizetendő előleg, illetve az adósságkiegyenlítési tervre vonatkozó tárgyalások fennállása tárgyában.

65      A Törvényszék 2014. április 9‑én, az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében tizenhat írásbeli kérdésből álló listát küldött a felperesnek és a Bizottságnak.

66      2014. május 8‑i és június 2‑i leveleikkel a Bizottság és a felperes eleget tettek ezen intézkedéseknek.

67      A Törvényszék 2014. május 14‑én, az előadó bíró jelentése alapján úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.

68      A Fapricela azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 1., 2. és 3. cikkének rá vonatkozó részét;

–        másodlagosan jelentősen csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

69      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Fapricelát kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

70      A felperes keresetének alátámasztása érdekében hét jogalapra hivatkozik.

71      Az első jogalap az EUMSZ 101. cikk megsértésén, a személyes felelősség, a büntetések egyéniesítése, az ártatlanság vélelme, a fegyveregyenlőség és az egyenlő bánásmód elvének megsértésén, valamint a védelemhez való jog megsértésén és az indokolás hiányán alapul. A Fapricela lényegében arra hivatkozik, hogy nem vett részt az Európa klubban, arról nem tudott (első rész), valamint hogy ennélfogva a Bizottság tévesen tekintette úgy, hogy részt vett a megtámadott határozatban megállapított egységes és folyamatos jogsértésben (második rész). Ezenkívül előadja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg részvételét a megállapodásban a sodratokat illetően (harmadik rész).

72      A második jogalap az arányosság, az egyenlő bánásmód és a büntetések személyhez kötöttsége elvének megsértésén alapul. A Fapricela lényegében egyrészt arra hivatkozik, hogy a 2006. évi iránymutatás strukturális hibája azt eredményezi, hogy a forgalom 10%‑ára vonatkozó felső határ alkalmazásának eredményeként súlyosabb bírságot szabnak ki a kisvállalkozásokkal szemben, másrészt pedig arra, hogy a Bizottság az arányosság alapján nem vett figyelembe a forgalom 10%‑ára vonatkozó felső határon túl egy sor olyan tényezőt, amelyeknek a felperessel szemben kiszabott bírság összegének csökkentését kellett volna eredményezniük.

73      A harmadik jogalap a Fapricela España klubban való részvétele időtartamának számítása során elkövetett hibán alapul, amennyiben a Fapricela szerint a Bizottság tévesen vett figyelembe egy 2000 októberétől 2001 márciusáig tartó időszakot, amelynek során nem vett részt a kartellben.

74      A negyedik jogalap a 2006. évi iránymutatás és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozik, amennyiben a Bizottság nem csökkentette a bírság összegét a fizetési képességre tekintettel.

75      Jogalapjainak és kérelmeinek az első, majd a második módosító határozat elfogadását követő kiigazításánál a Fapricela egymást követően két kiegészítő jogalapot terjesztett elő, amelyek egyrészt a védelemhez való jog és a lényeges eljárási szabályok megsértésére, illetve az indokolás hiányára, másrészt pedig az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény 6. cikkének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének megsértésére vonatkoznak.

76      A tárgyalás során a felperes elállt a második kiegészítő jogalaptól.

77      Végül a tárgyalás során a felperes előterjesztett egy új jogalapot, és lényegében azt állította, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, amennyiben nem közölte vele az első módosító határozatot, amelyben módosította az eredeti határozatot az eladások azon értékét illetően, amelyet figyelembe vett a bírság összegének kiszámítása során.

78      Egymás után meg kell vizsgálni a tárgyalás során előterjesztett, a Fapricela védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapot (az első módosító határozat közlése), az első jogalap két első részét (tudomás az Európa klubról, illetve egységes és folyamatos jogsértés), a harmadik jogalapot (elhatárolódás az España klubtól 2000 októberétől 2001. április 9‑ig), az első jogalap harmadik részét (a sodratkartellben való részvétel hiánya az España klub keretében), a második jogalapot (a bírság és a felperessel szemben megállapított jogsértés súlyosságának aránytalan jellege), a negyedik jogalapot (a felperes fizetési képességének hiánya), végül a felperes jogalapjai és kérelmei kiigazítása során előterjesztett első kiegészítő jogalapot.

I –  A tárgyalás során előterjesztett, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogot azáltal, hogy nem közölte a felperessel az első módosító határozatot

79      A felperes lényegében előadja, hogy megsértették a védelemhez való jogát mind a közigazgatási eljárás során, mind pedig a Törvényszék előtt, mivel a Bizottság nem közölte vele az első módosító határozatot, amelyben módosította az eredeti határozatot az eladások azon értékét illetően, amelyet figyelembe vett a bírság összegének kiszámítása során.

80      Attól függetlenül, hogy az eladások értékére vonatkozó összeget a felperes közölte a Bizottsággal annak 2009. június 16‑i felhívására (lásd az ellenkérelem B1. mellékletét), amit ezenkívül a felperes is elismert a tárgyalás során, rá kell mutatni egyrészt arra, hogy az első módosító határozat a felperes által 2010. december 12‑én előterjesztett, a jogalapok és kérelmek kiigazítására vonatkozó beadvány mellékletében szerepel, másrészt pedig arra, hogy a 2010. október 29‑i levél, amellyel a Bizottság közölte ezt a határozatot a felperessel, szintén az említett beadvány mellékletében szerepel.

81      Következésképpen a felperes állításaival ellentétben az első módosító határozatot közölték vele, és gyakorolta védelemhez való jogát is azáltal, hogy e közlést követően kiigazította jogalapjait és kérelmeit.

82      Ennélfogva, anélkül hogy dönteni kellene ennek az első alkalommal a tárgyalás során előterjesztett jogalapnak az elfogadhatóságáról, azt el kell utasítani mint ténybelileg alaptalant.

II –  Az első jogalapnak az EUMSZ 101. cikk megsértésén, a személyes felelősség, a büntetések egyéniesítése, az ártatlanság vélelme, a fegyveregyenlőség és az egyenlő bánásmód elvének megsértésén, valamint a védelemhez való jog megsértésén és az indokolás hiányán alapuló első két részéről

A –  A megtámadott határozat felidézése

83      A megtámadott határozat (659) preambulumbekezdése értelmében:

„A Fapricela szintén jelen volt a 2001. május 17‑i madridi találkozón (lásd a 4. mellékletet). Így különösen a 2001. július 6‑i találkozóra (valószínűleg a 2001. május 17‑i találkozóról van szó) hivatkozva előadja, hogy nem javasoltak egyértelműen semmilyen összehasonlítást az Italia klubbal. A Bizottság azonban rámutat arra, hogy az e találkozóról készült korabeli jegyzetekből egyértelműen kitűnik, hogy »e találkozó célja a spanyol és a portugál gyártók szempontjából az volt, hogy elmagyarázzák a Tréfileurope‑nak, hogy az EFA‑val kapcsolatos ibériai megállapodásuk kiválóan működik (mint Olaszországban: ügyféllisták, ügyfelenkénti mennyiségek és összesített mennyiségek)«.”

84      A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Fapricela csak a 2001. május 17‑i találkozótól kezdve tudott az Európa klubról (a megtámadott határozat (660) preambulumbekezdése).

85      Az Európa klubról való e késői tudomásszerzést a Bizottság az eladások értékének a jogsértés súlyossága alapján megállapított hányadának meghatározásánál vette figyelembe (a megtámadott határozat (949) és (953) preambulumbekezdése).

B –  A Törvényszék álláspontja

1.     A bizonyításfelvételre és a bizonyítási teherre, valamint az indokolási kötelezettségre vonatkozó alapelvek felidézése

86      A bizonyítási teherrel összefüggő állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt a versenyszabályok megsértését állító fél vagy hatóság feladata a jogsértést megalapozó tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítása, másrészt a jogsértés megállapítása ellen védekezésül felhozott jogalapra hivatkozó vállalkozás feladata annak bizonyítása, hogy fennállnak a védekezésül felhozott jogalap alkalmazásának feltételei, következésképpen a hivatkozott hatóságnak más bizonyítékra kell hivatkoznia (2006. november 16‑i Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ítélet, T‑120/04, EBHT, EU:T:2006:350, 50. pont; lásd még ebben az értelemben: 1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet, C‑185/95 P, EBHT, EU:C:1998:608, 58. pont; 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 78. pont). A jogsértés időtartama az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti jogsértés fogalmának alkotórésze, amely elem bizonyítása elsősorban a Bizottság feladata (1994. július 7‑i Dunlop Slazenger kontra Bizottság ítélet, T‑43/92, EBHT, EU:T:1994:79, 79. pont; a fent hivatkozott Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ítélet, EU:T:2006:350, 51. pont).

87      A bizonyítási teher ilyen megoszlása mindazonáltal változhat attól függően, hogy az egyik fél által hivatkozott tényállási elemek olyan jellegűek lehetnek, hogy a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezhetik; ennek hiányában azonban megállapítható a bizonyítottság (lásd ebben az értelemben: Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 86. pont, EU:C:2004:6, 79. pont; Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ítélet, fenti 86. pont, EU:T:2006:350, 53. pont).

88      A Bizottság által felhasználható bizonyítékokkal kapcsolatban a versenyjogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve (2007. január 25‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C‑407/04 P, EBHT, EU:C:2007:53, 63. pont; 2004. július 8‑i JFE Engineering és társai kontra Bizottság ítélet, T‑67/00, T‑68/00, T‑71/00 és T‑78/00, EBHT, EU:T:2004:221, 273. pont). Mivel ugyanis a versenyellenes megállapodásokban és magatartásokban való részvétel tilalma, valamint a jogsértőkre kiszabható szankciók közismertek, e megállapodások és magatartások keretében a tevékenységeket általában rejtve folytatják, a találkozókat titkosan, leggyakrabban harmadik országokban tartják, és az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat – mint például a találkozókról készült beszámolók –, amelyek kifejezetten tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában csak töredékesek és szórványosak, így gyakran következtetésekkel kell bizonyos részleteket rekonstruálni. Az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből kell következtetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjog megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 86. pont, EU:C:2004:6, 55–57. pont). Az ilyen ténykörülmények és egybeesések nemcsak a versenyellenes magatartás vagy megállapodás fennállására engednek következtetni, hanem egy folyamatos versenyellenes magatartás, valamint a versenyjogba ütköző megállapodás alkalmazásának időtartamára is (2006. szeptember 21‑i Technische Unie kontra Bizottság ítélet, C‑113/04 P, EBHT, EU:C:2006:593, 166. pont).

89      A Bizottságnak pontos és egybevágó bizonyítékokat kell nyújtania a jogsértés elkövetésére vonatkozó szilárd meggyőződésének alátámasztásául (lásd: 2000. július 6‑i Volkswagen kontra Bizottság ítélet, T‑62/98, EBHT, EU:T:2000:180, 43. és 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2005. október 25‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, T‑38/02, EBHT, EU:T:2005:367, 217. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal nem kell a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve szükségszerűen eleget tennie e feltételeknek. Elegendő ugyanis, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok csoportja összességében értékelve megfelel e követelménynek (JFE Engineering és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:T:2004:221, 180. pont; a fent hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, EU:T:2005:367, 218. pont; lásd még ebben az értelemben: 1999. április 20‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, T‑305/94–T‑307/94, T‑313/94–T‑316/94, T‑318/94, T‑325/94, T‑328/94, T‑329/94 és T‑335/94, EBHT, EU:T:1999:80, 768–778. pont, különösen a 777. pont). Ami a jogsértés időtartamát illeti, az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a jogsértés időtartamának megállapítására közvetlenül alkalmas bizonyítékok hiányában a Bizottság legalább olyan bizonyítékokra hivatkozzon, amelyek időben kellően közel álló tényekre vonatkoznak oly módon, hogy észszerűen elfogadható legyen, hogy e jogsértés két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott (Technische Unie kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:C:2006:593, 169. pont; Dunlop Slazenger kontra Bizottság ítélet, fenti 86. pont, EU:T:1994:79, 79. pont; Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ítélet, fenti 86. pont, EU:T:2006:350, 51. pont).

90      A különböző bizonyítékoknak tulajdonítandó bizonyító erővel kapcsolatosan ki kell emelni, hogy az egyetlen releváns tényező, amelyet a szabadon benyújtott bizonyítékok mérlegelése során meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége (Dalmine kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:C:2007:53, 63. pont; lásd még: 2004. július 8‑i Mannesmannröhren‑Werke kontra Bizottság ítélet, T‑44/00, EBHT, EU:T:2004:218, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; JFE Engineering és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:T:2004:221, 273. pont). A bizonyításra általában alkalmazandó szabályok szerint valamely dokumentum hitelessége és ennélfogva bizonyító ereje az eredetétől, készítésének körülményeitől, címzettjétől és tartalmától függ (2000. március 15‑i Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélet, T‑25/95, T‑26/95, T‑30/95–T‑32/95, T‑34/95–T‑39/95, T‑42/95–T‑46/95, T‑48/95, T‑50/95–T‑65/95, T‑68/95–T‑71/95, T‑87/95, T‑88/95, T‑103/95 és T‑104/95, EBHT, EU:T:2000:77, 1053. pont; a főtanácsnokként eljáró Vesterdorf bíró Rhône‑Poulenc kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, T‑1/89, EBHT, EU:T:1991:38). Így többek között annak a körülménynek is nagy jelentőséget kell tulajdonítani, ha valamely dokumentum a tényekkel szoros összefüggésben jött létre (1999. március 11‑i Ensidesa kontra Bizottság ítélet, T‑157/94, EBHT, EU:T:1999:54, 312. pont) vagy e tények közvetlen tanúja révén (lásd ebben az értelemben: JFE Engineering és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:T:2004:221, 207. pont). Azon dokumentumok, amelyekből kitűnik, hogy több vállalkozás között kapcsolat állt fenn, valamint hogy azok kifejezetten azt a célt követték, hogy előre kiiktassák a versenytársaik jövőbeni magatartásával kapcsolatos bizonytalanságot, jogilag megkövetelt módon bizonyítják az összehangolt magatartás fennállását (lásd ebben az értelemben: 1975. december 16‑i Suiker Unie és társai kontra Bizottság ítélet, 40/73–48/73, 50/73, 54/73–56/73, 111/73, 113/73 és 114/73, EBHT, EU:C:1975:174, 175. és 179. pont). Ezenkívül főszabály szerint különösen megbízható bizonyítéknak kell tekinteni azon nyilatkozatokat, amelyek a nyilatkozattevő érdekei ellen irányulnak (lásd ebben az értelemben: JFE Engineering és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:T:2004:221, 207., 211. és 212. pont).

91      Egyébként az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy valamely vállalkozás versenyellenes megállapodás előkészítése céljából információkat közöl versenytársaival, elegendő az EUMSZ 101. cikk értelmében vett összehangolt magatartás fennállásának bizonyítására (lásd: 2008. július 8‑i BPB kontra Bizottság ítélet, T‑53/03, EBHT, EU:T:2008:254, 178. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

92      A bíróságban felmerülő bármely kételynek a határozat címzettjeinek a javát kell szolgálnia, így a bíróság nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben még bármely kételye áll fenn e kérdéssel kapcsolatosan (JFE Engineering és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:T:2004:221, 177. pont; Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2005:367, 215. pont). Ez utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmének elvére, amely különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkének (2) bekezdéséből ered, és amely az alapvető jogok részét képezi, amely jogokat a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint – amelyet egyébként az Alapjogi Charta 47. cikke is megerősít – az Európai Unió jogrendje védelemben részesíti. Tekintettel a kérdéses jogsértések jellegére, valamint a hozzájuk kapcsolódó szankciók természetére és súlyára, az ártatlanság vélelmének elve irányadó többek között a versenyjog megsértésével kapcsolatos olyan eljárásokra, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek (1999. július 8‑i Hüls kontra Bizottság ítélet, C‑199/92 P, EBHT, EU:C:1999:358, 149. és 150. pont; Montecatini kontra Bizottság ítélet, C‑235/92 P, EBHT, EU:C:1999:362, 175. és 176. pont; Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2005:367, 216. pont).

93      Egyébként a jogsértés fennállását kizárólag a Bizottság által az említett jogsértést megállapító határozatban összegyűjtött bizonyítékokra tekintettel kell értékelni, az egyetlen releváns kérdés tehát lényegében az, hogy a jogsértést ezekre a bizonyítékokra tekintettel érdemben bizonyították‑e, vagy sem (Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2000:77, 726. pont).

94      Végül az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, továbbá világosan és egyértelműen tükröznie kell a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára az elfogadott intézkedés igazolásának megismerését, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem kötelező, hogy az indokolás megjelölje az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, amennyiben azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem csupán szövegezése, hanem a szövegkörnyezete, valamint az érintett témára vonatkozó jogi szabályok egésze alapján kell megítélni (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EBHT, EU:C:1998:154, 63. pont; 2003. szeptember 30‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑301/96, EBHT, EU:C:2003:509, 87. pont; 2004. június 22‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, C‑42/01, EBHT, EU:C:2004:379, 66. pont).

2.     Az első jogalap első, a kartell páneurópai részéről való tudomás hiányára alapított részének megalapozottságáról

95      A felperes lényegileg vitatja a Bizottság által mind a 2001. május 17. előtti jogsértési időszak, mind pedig a 2001. május 17. és 2002. szeptember 19. közötti jogsértési időszak kapcsán megállapított körülményeket.

a)     A 2001. május 17. előtti jogsértési időszakról

96      A Fapricela lényegében vitatja a Bizottság által a két 1999. november 25. és 2000. október 18. között tartott találkozó vonatkozásában megállapított körülményeket; e bizonyítékok alapján úgy lehet tekinteni, hogy a felperes ebben az időszakban már tudomással bírt a kartell európai dimenziójáról.

97      Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a Bizottság nem vette figyelembe e bizonyítékokat, és e két találkozót sem, amelyek valójában nem tűntek számára kellően meghatározónak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a Fapricela 2001. május 17. előtt tudomással bírt a kartell európai dimenziójáról.

98      A felperes által e két találkozó vonatkozásában előterjesztett érvelés tehát hatástalan, és azt el kell utasítani.

b)     A 2001. május 17. és 2002. szeptember 19. közötti jogsértési időszakról

99      A felperes lényegében vitatja a Bizottság által összegyűjtött azon bizonyítékok relevanciáját, amelyek alátámasztják, hogy 2001. május 17‑től tudomással bírt a kartell európai dimenziójáról.

100    A Bizottság két olyan találkozót rögzített, amelyek alátámasztják, hogy a Fapricela tudott az Európa klub létezéséről. A 2001. május 17‑i és július 6‑i találkozókról van szó.

101    Ki kell emelni, hogy a Bizottság beadványaiban utal olyan „más találkozókra”, amelyeken a felperes részt vett, és amelyeken megvitatták a kartell páneurópai dimenzióját, anélkül hogy pontosan megjelölné, hogy melyek ezek a találkozók. A megtámadott határozat és különösen a 4. melléklet vizsgálata ugyanakkor nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy melyek ezek a találkozók, és meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a 2001. május 17‑i és július 6‑i találkozókra való hivatkozásra szorítkozik.

102    Ebből következően meg kell vizsgálni a Bizottság által e két találkozó vonatkozásában rögzített bizonyítékokat.

 A 2001. május 17‑i találkozóról

103    A megtámadott határozat 4. mellékletében található táblázatból kitűnik, hogy a Fapricela részt vett ezen a találkozón, amit az nem is vitat.

104    Ezzel szemben előad lényegében egy sor általános jellegű érvet, amelyek vonatkoznak a 2001. július 6‑i találkozóra is. Elsőként, nem vett részt az Európa klub ibériai‑félszigeti találkozóin, sem pedig olyan nemzetközi találkozón, amelyet az Ibériai‑félszigeten kívül tartottak, és nem is kapott meghívást ilyenre. Ezt megerősíti először az a tény, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem utal az Európa klub vagy az Eurostress Information Service (a továbbiakban: ESIS), az EFA gyártók legfontosabb szervezete, találkozóira vagy az e szervezet mellett tartott találkozókra, másodszor az, hogy nem hivatkoznak rá a Spanyolországot és Portugáliát érintő tárgyalásokra vonatkozó 9.1.5.1.7. részben, harmadszor pedig az, hogy a 2002‑ben kiterjesztett Európa klubban (lásd a fenti 48. pontot) a részvételét nem irányozták elő. Másrészt nem működött az ibériai piacon kívül. Harmadrészt, a kartellbe kései szakaszban lépett be. Negyedrészt, a többi tag nem tekintette a páneurópai megállapodás részesének. Ötödrészt, minden és különösen a Tycsának tulajdonított koordinációs modell azt bizonyítja, hogy a többi tag megpróbálta távol tartani ettől a páneurópai megállapodástól.

105    Előad ezenkívül egy sor olyan érvet, amelyek kifejezetten a 2001. május 17‑i találkozóra vonatkoznak. Először is, nem emlékszik arra, hogy a Tréfileurope részt vett volna ezen a találkozón, és hangsúlyozza, hogy a részvételt nem tüntették fel az ez alkalommal készített jegyzetekben (a közigazgatási eljárás iratainak 30044. oldala). Másodszor, a felperes előadja, hogy e jegyzetekből csak egy az Emesa és a Tréfileurope között tartott kétoldalú tárgyalás ténye tűnik ki, amelyben ő nem volt érintett. Harmadszor, a Tréfileurope részvétele legfeljebb csak egy az España klubba való belépésre tett kísérletnek tekinthető, és abból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy e vállalkozás ibériai megállapodásba való belépésén kívül mást is megvitattak. Negyedszer, az iratok 34552. oldalán található dokumentumot is beleértve semmilyen bizonyítékkal sem támasztható alá, hogy e találkozó során tárgyaltak az Italia klubról. Ötödször, a felperes előadja, hogy még ha sor került is volna e tárgyban információcserére, ez akkor sem lenne releváns annak bizonyítása szempontjából, hogy a Fapricela tudomással bírt‑e a kartell Ibérián kívüli dimenziójáról. Hatodszor, a felperes vitatja az iratok 30044., 30045., 20008–20011., 20063., 11690., 11691., 11697., 11698. és 34612. oldalán található bizonyítékok relevanciáját. Hetedszer, előadja, hogy mindenesetre e dokumentumokat vele nem közölték a közigazgatási eljárás során, ami a védelemhez való joga és a kontradiktórius eljárás elve megsértésének minősül. Nyolcadszor, vitatja, hogy e találkozó során megvitatták az Unión belüli piaci részesedését és különösen az iratok 30666. oldalán található bizonyítékoknak a Bizottság által e tekintetben tulajdonított értelmezést.

–       A bizonyítékok Fapricelával való közléséről

106    A Törvényszék írásbeli kérdésére a Fapricela elismerte, hogy megkapta a Bizottság által 2008. október 8‑án neki megküldött DVD‑t.

107    Ennek kapcsán azt is elismerte, hogy a Bizottság tájékoztatta arról, hogy az engedékenység iránti kérelmekhez kapcsolódó, a 2008. október 8‑án neki megküldött DVD‑ben említett bizalmas dokumentumokba a Bizottság irodáiban lehet betekinteni.

108    A Fapricela ezt követően a 2014. október 16‑án tartott tárgyaláson elismerte, hogy a Bizottság által elfogadott valamennyi bizonyíték – amelyekről beadványaiban úgy vélte, hogy nem fért hozzájuk – vagy az ő birtokában volt, és keresetleveléhez mellékletben csatolta, vagy pedig elérhető a Bizottság által neki megküldött DVD‑n, illetve konzultáció céljából bele lehet tekinteni a Bizottság helyiségeiben.

109    A Fapricela ebből következően visszavonta a védelemhez való jog megsértésére alapított kifogását.

–       A Tréfileurope jelenlétéről a 2001. május 17‑i találkozón

110    Rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság anélkül állítja, hogy a Tréfileurope jelenlétét a 2001. május 17‑i találkozón megerősíti maga a Tréfileurope a 2003. június 11‑i nyilatkozataiban (amelyek az iratok 34552. oldalán szerepelnek), valamint az Emesa jegyzetei és a Tycsa által szolgáltatott információk (lásd a megtámadott határozat 4. mellékletében a 2001. május 17‑i találkozóra vonatkozó pontot), hogy ezt a Fapricela vitatná.

111    A Törvényszék e bizonyítékokra figyelemmel úgy ítéli meg, hogy ebből következően a jog által megkövetelt mértékben bizonyítást nyert, hogy e vállalkozás jelen volt e találkozón, és hogy ennélfogva el kell utasítani a felperes ezzel kapcsolatos tagadását.

–       A Tréfileurope‑pal a 2001. május 17‑i találkozó során folytatott tárgyalás tartalmáról

112    A Fapricela és a Bizottság álláspontja eltér mind a 2001. május 17‑i találkozó során folytatott tárgyalás tartalmát – ahogyan arról a Bizottság a megtámadott határozat 4. mellékletében beszámol –, mind pedig az annak tulajdonítandó értelmezést illetően.

113    Vitathatatlanul egyetértenek abban, hogy elhangzott, hogy az España klub „kiválóan működik”, a felperes azonban lényegében úgy véli, hogy a Bizottság ebből tévesen vonja le azt a következtetést, hogy megvitatták a kartell páneurópai részét a Tréfileurope‑pal. Ezenkívül lényegében úgy véli, hogy semmilyen bizonyíték alapján nem lehet azt állítani, hogy e találkozón hivatkoztak az Italia klubra.

114    Kiindulásként rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem állapítja meg azt, hogy tárgyaltak az Európa klubról vagy a kartell egészéről. A megtámadott határozat 4. mellékletében rögzített egyetlen tárgyalás az Italia klubra vonatkozik, aminek alapján a Bizottság úgy tekintette, hogy a találkozó résztvevői ezen időponttól kezdve tudomással bírtak a kartell páneurópai kiterjedéséről.

115    Mielőtt értékelnénk, hogy az Italia klubbal kapcsolatos tárgyalás alapján a Bizottság megállapíthatja‑e a találkozó valamennyi résztvevőjének felelősségét a kartell egészét és különösen annak páneurópai részét illetően, meg kell ugyanakkor vizsgálnunk, hogy a Bizottság mennyiben bizonyítja a jog által megkövetelt mértékben a lefolytatott tárgyalás tartalmát.

116    A Bizottság beadványaiból az következik, hogy az az okirati bizonyíték, amelyre az España klub tagjai és a Tréfileurope közötti vita tartalmát illetően támaszkodik, az utóbbi által az engedékenységgel összefüggésben tett nyilatkozat (a közigazgatási eljárás iratainak 34552. oldala, valamint az E2. melléklet).

117    E nyilatkozatból kitűnik, hogy:

„E találkozó célja a spanyol és a portugál gyártók szempontjából az volt, hogy elmagyarázzák a Tréfileurope‑nak, hogy az EFA‑val kapcsolatos ibériai megállapodásuk kiválóan működik (mint Olaszországban: ügyféllisták, ügyfelenkénti mennyiségek és összesített mennyiségek). Ezenkívül bejelentették a Tréfileurope‑nak az egymás között megállapított áremeléseket.”

118    A „mint Olaszországban” szövegrész alapján úgy lehetne gondolni, hogy a Tréfileurope a találkozó során közölte, hogy az España klub ugyanolyan módon működik, mint az Italia klub. Ez a Bizottság állítása.

119    Ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy ez a szövegrész pusztán egy az España klub és az Italia klub közötti összehasonlításra tett utalás, amelyet a Tréfileurope képviselője e pont szerkesztése során tett, anélkül azonban, hogy erre a két klub közötti összehasonlításra valóban hivatkoztak volna a találkozó során.

120    A Törvényszék ebből következően úgy ítéli meg, hogy e bizonyíték önmagában nem lehet elegendő annak bizonyítására, hogy a 2001. május 17‑i találkozó résztvevői ténylegesen tárgyaltak az Italia klubról ezen alkalommal.

121    Egyebekben a Bizottság a megtámadott határozat 4. mellékletének lábjegyzetében megjelöli azokat az Emesától és Tycsától származó bizonyítékokat, amelyeket a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszolva benyújtott (E3. melléklet).

122    Márpedig meg kell állapítani, hogy e további bizonyítékok, beleértve P. elektronikus levelét is, pusztán a Tréfileurope részvételével tartott 2001. május 17‑i találkozó megtartásának megerősítésére szorítkoznak, de nem teszik lehetővé egy ezen alkalommal az Italia klub kapcsán lefolytatott tárgyalás tartalmának a jog által megkövetelt mértékben történő bizonyítását.

123    Ezenkívül el kell utasítani a Bizottság azon, a tárgyalás során előterjesztett érvelését, amely szerint e jegyzetekből az következik, hogy e találkozó során információcsere történt az olaszországi árakat illetően, ami a benyújtott bizonyítékokból egyáltalán nem következik.

124    Ennélfogva kétség áll fenn a találkozó tartalmát illetően, amelyet a felperes javára kell értékelni.

125    Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a Bizottságnak nem sikerült a jog által megkövetelt mértékben bizonyítania, hogy a felperesnek szükségképpen tudomással kellett bírnia az Európa klubról a 2001. május 17‑i találkozó óta.

 A 2001. július 6‑i találkozóról

126    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 4. mellékletében e találkozó kapcsán többek között a következőket rögzítik:

„E találkozó jegyzetei tartalmaznak egy a sodratok mennyiségeit és a spanyolországi, portugáliai, valamint az Unió többi részéhez tartozó piacokon a GSW, az Aceralia és a Fapricela piaci részesedéseit tartalmazó táblázatot is (ezek teljes piaci részesedése 100%, és a táblázat szerint legalábbis ebben az időszakban csak a GSW és az Aceralia exportáltak Európa többi részébe, míg a Fapricela csak az ibériai országokban értékesített sodratokat).”

127    A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Tycsánál talált jegyzetekben (a közigazgatási eljárás iratainak 30066. oldala, a keresetlevél VII. mellékletében csatolva, 895. o.) szereplő információk nem hagynak semmilyen kételyt e találkozó tartalmát illetően.

128    A Bizottság által rögzített bizonyítékok azonban a GSW, az Aceralia és a Fapricela piaci részesedéseire vonatkoznak a spanyolországi, portugáliai, valamint az Unió többi részéhez tartozó piacokon, és a dokumentum alján balra található táblázatban szerepelnek.

129    Márpedig e bizonyítékok valójában csak azt támasztják alá, hogy az España klub egyes tagjai teljesítettek eladásokat Spanyolországon kívül, ami ezzel szemben nem bizonyítja azt, hogy e találkozó során tárgyalás folyt az Európa klubot illetően, mivel a kartell e két vetülete egyértelműen elkülönült.

130    Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes 2001. július 6. óta szükségképpen tudomással bírt a kartell páneurópai részéről.

131    Ennélfogva helyt kell adni az első jogalap első részének.

3.     Az első jogalap második, az egységes és folyamatos jogsértés Bizottság általi téves minősítésére alapított részéről

132    A Fapricela első jogalapja második részében lényegében úgy véli, hogy mivel nem volt tudomása a kartell páneurópai részéről, nem lehet neki felróni azt, hogy 1998. december 2. és 2002. szeptember 19. között egységes és folyamatos jogsértésben vett részt.

133    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a kartellek csak akkor tekinthetők egységes versenyellenes megállapodás alkotóelemeinek, ha bizonyított, hogy közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv részét képezik. Ezenkívül a vállalkozásnak az e kartellekben való részvétele csak akkor minősülhet az egységes megállapodáshoz való csatlakozása kifejeződésének, ha a vállalkozás az érintett kartellekben való részvételekor tudott, vagy neki tudnia kellett arról, hogy ezáltal e megállapodáshoz csatlakozik (Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2000:77, 4027. és 4112. pont, 2011. június 16‑i Putters International kontra Bizottság ítélet, T‑211/08, EBHT, EU:T:2011:289, 31. és az azt követő pontok).

134    Így ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az egységes és folyamatos jogsértésben való részvétel bizonyításához három feltételnek kell teljesülnie, amelyek a következők: a közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv fennállása, a vállalkozás e tervhez való szándékos hozzájárulása, és azon tény, hogy a vállalkozás (bizonyítottan vagy vélelmezhetően) tudott a többi résztvevő jogsértő magatartásairól (Putters International kontra Bizottság ítélet, fenti 133. pont, EU:T:2011:289, 35. pont).

135    Ezzel ellentétben, amennyiben a vállalkozás közvetlenül részt vett egy vagy több, egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartásban, ám nem bizonyított, hogy saját magatartásával hozzá kívánt volna járulni a kartell többi résztvevője által követett közös célokhoz, és hogy tudomása lett volna az említett résztvevők által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított valamennyi egyéb jogsértő magatartásról, illetve hogy e magatartásokat észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni, a Bizottság csak arra jogosult, hogy az olyan magatartásokért fennálló felelősségét tudja be e vállalkozásnak, amelyekben közvetlenül részt vett, valamint az olyan, a többi vállalkozás által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokért való felelősséget, amelyekről bizonyított, hogy tudomása volt, vagy azokat észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni (2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EBHT, EU:C:2012:778, 44. pont).

136    Mindazonáltal ez a tény nem vezethet ahhoz, hogy a Bizottság felmentse e vállalkozást az azon magatartásokért fennálló felelőssége alól, amelyekben nyilvánvalóan részt vett, vagy amelyekért egyértelműen felelősségre vonható. Az a tény ugyanis, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, vagy hogy csekély szerepet játszott azon aspektusokban, amelyekben részt vett, nem releváns valamely jogsértés létezésének megállapítására nézve, tekintettel arra, hogy ezen elemeket csak a jogsértés súlyának értékelésekor és adott esetben a bírság megállapításakor kell figyelembe venni (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 135. pont, EU:C:2012:778, 45. pont).

137    Mindazonáltal egy átfogó kartellt egységes és folyamatos jogsértésnek minősítő bizottsági határozat csak akkor választható ily módon szét, ha egyrészt az említett vállalkozás a közigazgatási eljárás során lehetőséget kapott arra, hogy megértse, hogy az ilyen jogsértést képező minden egyes magatartásért is felelősségre vonják, és hogy ezzel kapcsolatosan védekezzen, másrészt pedig, ha a szóban forgó határozat e tekintetben kellőképpen egyértelmű (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 135. pont, EU:C:2012:778, 46. pont).

138    Ebből következően a fent kifejtett feltételek teljesülése esetén, amennyiben az uniós bíróság azt állapítja meg, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon azt, hogy valamely vállalkozásnak az egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartások valamelyikében való részvétele során tudomása volt a kartell többi résztvevője által azonos célok elérése végett megvalósított többi versenyellenes magatartásról, illetve azt, hogy e magatartásokat észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni, az egyetlen következtetés, amelyet ebből levonhat, az, hogy nem állapítható meg e vállalkozásnak az e többi magatartásért, és ennélfogva az egységes és folyamatos jogsértés egészéért fennálló felelőssége, továbbá a megtámadott határozatot kizárólag e vonatkozásban kell megalapozatlannak tekinteni (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 135. pont, EU:C:2012:778, 47. pont).

139    A jelen ügyben nem bizonyították a jog által megkövetelt mértékben, hogy a Fapricela tudott a kartell Ibérián kívüli és páneurópai dimenziójáról, illetve az azt jellemző átfogó tervről, sem 2001. május 17‑től (lásd a fenti 125. pontot), sem 2001. július 6‑tól (lásd a fenti 130. pontot).

140    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem rögzít más 2001. július 6. utáni olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a Fapricela 2002. szeptember 19., a jogsértés megszűnésének időpontja előtt tudott az Európa klubról.

141    Következésképpen nem nyert bizonyítást, hogy a Fapricela tudomással bírt az Európa klubról a terhére megállapított jogsértési időszak folyamán.

142    A Bizottság tehát tévesen tekinti úgy, hogy a felperes egységes és folyamatos jogsértést követett el 1998. december 2. és 2002. szeptember 19. között, amelyet egyrészt az España klubban való részvétel jellemez ezen időszak során, másrészt pedig az, hogy 2001 májusától, vagyis vitathatatlanul későn, tudomást szerzett az Európa klubról, ugyanis az egységes jogsértés e második elemét nem bizonyították.

4.     Közbenső következtetés

143    Mivel helyt kell adni az első jogalap első és második részének, részlegesen meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 1. cikkét, amennyiben az azt állapítja meg, hogy a felperes megsértette az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit azáltal, hogy az említett rendelkezések ibériai megsértésén kívül részt vett egy a belső piacot lefedő, majd az EGT‑n belül működő kartellben.

III –  A harmadik, a Fapricela España klubban való részvétele kapcsán a jogsértés neki felrótt időtartamát érintő hibára alapított jogalapról

144    A Fapricela lényegében előadja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg folyamatos részvételét az España klubban 1998. december 2. és 2002. szeptember 19. között. Előadja, hogy a klubtól 2000 októbere és 2001. április 9. között elhatárolódott, és ezen időszak során versengő magatartást tanúsított.

A –  A megtámadott határozat felidézése

145    A megtámadott határozat (529) és (530) preambulumbekezdése értelmében:

„(529) A Fapricela fenntartja […], hogy a jogsértésben csak 1999 és 2000 februárja és 2001 áprilisa és júliusa között (elismerve, hogy a kartell tevékenységébe 2001. április 18‑tól ismét bekapcsolódott, saját magát nem tekinti tagnak, amiről a többi tag is tudomással bírt), valamint (csak hivatalosan) a 2001 augusztusa és 2002 szeptembere közötti időszak folyamán vett részt. A Fapricela hivatkozik arra is, hogy állítólagosan egyértelműen megtagadta a részvételt a 2001. március 28‑i találkozón, továbbá arra, hogy 2000‑ben nem fizette meg hozzájárulását az ESIS‑ben. A Fapricela azt kéri, hogy felelősségét zárják ki 2001 márciusától, és előadja, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy ténylegesen nem vett részt a kartellben 2001 augusztusa és 2002 szeptembere között.

(530) A határozat 4. mellékletében és a 9.2.2.1–9.2.2.5. szakaszban leírt bizonyítékokból az következik, hogy a Bizottság vizsgálatainak időpontjában a Fapricela rendszeresen és folyamatosan részt vett az España klubban, valamint hogy távollétében megvitatták helyzetét. Az, hogy a Fapricela állítólagosan megtagadta a részvételt egy 2001. március 28‑i találkozón, nem tekinthető a kartelltől való eltávolodásnak (lásd az (589) preambulumbekezdést). Ellenkezőleg, a Fapricela kevesebb mint egy hónap múlva folytatta a részvételt a kartell találkozóin (vagyis 2001. április 18‑án, lásd a (529) preambulumbekezdést, valamint a határozat 4. mellékletét). Ezenfelül a határozat 4. mellékletében hivatkozott bizonyítékok cáfolják a Fapricela állítólagos távolmaradását a találkozókról 2000 októbere és 2001 áprilisa között, mivel e bizonyítékok azt mutatják, hogy a Fapricela 2000. október 18‑án, 2001. március 23‑án, 2001. április 9‑én és 2001. április 18‑án részt vett a találkozókon. A Fapricela nem terjesztett elő más olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy bármikor is nyilvánosan elhatárolódott volna a találkozók során megállapodás tárgyát képező elemektől, vagyis a kartelltől (lásd a megtámadott határozat (588) preambulumbekezdését). A Fapricela ezenkívül elismeri, hogy részt vett a 2001. április 9‑i találkozón, amelyen egy az ügyfélszegmensenkénti árak 2001 júniusától kezdődő emelésére irányuló megállapodást kötöttek, valamint hogy 2002 szeptemberéig rendszeresen és folyamatosan részt vett az España klub találkozóin. Következésképpen a Bizottság azt állapítja meg, hogy a Fapricela megszakítás nélkül részt vett az España klubban 1998. december 2. és 2002. szeptember 19. között.”

B –  A Törvényszék álláspontja

1.     Az elhatárolódásra vonatkozó elvek felidézése

146    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben bizonyított, hogy egy vállalkozás versenytárs vállalkozások közötti versenyellenes találkozón vett részt, e vállalkozás feladata annak bizonyítására alkalmas bizonyítékokat nyújtani, hogy a találkozón történő részvétele mögött nem volt semmilyen versenyellenes szándék, bizonyítva, hogy versenytársainak jelezte, hogy a szóban forgó találkozókon az övékétől eltérő szándékkal vesz részt. Ahhoz, hogy a vállalkozás ilyen találkozón való részvétele ne minősüljön valamely jogellenes kezdeményezés hallgatólagos jóváhagyásának, sem e kezdeményezés eredményéhez való csatlakozásnak, az szükséges, hogy a vállalkozás e kezdeményezéstől nyilvánosan elhatárolódjon oly módon, hogy a többi résztvevő úgy ítélje meg, hogy a vállalkozás véget vet a részvételének, vagy hogy a jogellenes kezdeményezést bejelentse a közigazgatási hatóságoknak (lásd: 2012. május 3‑i Comap kontra Bizottság ítélet, C‑290/11 P, EU:C:2012:271, 74. és 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. február 7‑i Slovenská sporiteľňa ítélet, C‑68/12, EBHT, EU:C:2013:71, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

2.     A harmadik jogalap megalapozottságáról

a)     A Bizottság által a megtámadott határozatban rögzített bizonyítékok felidézése

147    Fel kell idézni a Bizottság által a megtámadott határozatban a Fapricela 2000. október 18. és 2001. április 9. között az España klubban való részvétele kapcsán rögzített bizonyítékokat.

148    A Bizottság mindenekelőtt rögzíti a Fapricela részvételét a 2000. október 18‑i találkozón, és hangsúlyozza:

„Tycsa […]. Tárgyalások a sodratokat illetően követendő stratégiáról. A portugál és spanyol gyártókkal tartott egyik félhivatalos találkozó, ezek során az Emesa szerint gyakran tárgyaltak az árakról, az eladási korlátozásokról és az ügyfelekről […]. Arcelor España és társai szintén: kvóták kiosztása: Fapricela 20%, Tycsa 40%, Emesa 40%. Tárgyalás a kiosztott tonnamennyiségekről: »Tréfilunion 3000 tonna Portugália… Global, sodrat = 88 000 tonna… Fapricela bevall 300T/… Spanyolországban« (eredetiben spanyolul).”

149    2001. januárt és februárt illetően, anélkül hogy rendelkezne a résztvevők listájával, a Bizottság a következőket említi:

„[A]z Emesa jegyzeteiben, az I. negyedévben az ibériai piacon a huzalok összesített eladásainak másolatai, említik: »Proderac, GSW (Tycsa + TQ), Aceralia (Emesa + Galycas), Socitrel és Fapricela«, valamint a tényleges eladások és a kikötött kvóták között kiszámított eltérések (»% tényleges és% kiköt.« – (eredetiben spanyolul).”

150    A 2001. március 15‑i találkozó kapcsán a Bizottság nem rögzíti a Fapricela részvételét, mindazonáltal kiemeli a következőket:

„[A] találkozó során négy példányt osztottak ki, amelyek a következőkre vonatkoztak: 1) a Proderac, a GSW (Tycsa + CTQ), az Aceralia (Emesa + Galycas), a Socitrel és a Fapricela eladásai az »ibériai piacon« 2001. januárban és februárban […]”

151    A 2001. március 23‑i találkozót illetően a Bizottság megemlíti a Socitrel jelenlétét, „amely a Fapricelát is képviseli”; e találkozó vonatkozásában megjegyzi, hogy „egy a Fapricela, a Tycsa és az Emesa között azzal kapcsolatban folyt vita rendezését követően, hogy mely vállalkozás fog egy bizonyos ügyfélnek szállítani, a Fapricela »megígérte, hogy követni fogja az ilyen jó eredményeket hozó megállapodást« (eredetiben spanyolul) (lábjegyzet)”, valamint hogy „végül megvitatták a Fapricela, az Emesa és a Tycsa sodratszállításait és árait egy konkrét ügyfél vonatkozásában”.

152    2001 áprilisát illetően a Bizottság kiemeli, hogy „egy a Tycsánál talált, a spanyolországi és portugáliai eladásokról szóló dokumentum (lábjegyzet) utal az Emesa, a Galycas, a GSW, a Socitrel, a Fapricela és a Proderac számára január, február és március vonatkozásában kikötött kvóták és 2001 első negyedévének összesített eredménye közötti eltérésekre (lábjegyzet)”.

153    Végül nem vitatott, hogy a Fapricela részt vett a 2001. április 9‑i találkozón.

b)     A felek érvei

154    A Fapricela lényegében a következőket adja elő:

–        2000 októberétől fokozatosan elhatárolódott a kartelltől, és ettől az időponttól kezdve nyilvánosan megtagadta a részvételt a találkozókon 2001 márciusáig;

–        ezen időszak során önálló és versengő magatartást tanúsított, amit az is bizonyít, hogy eladásai 2001 márciusában 400%‑kal növekedtek;

–        2001. április 9‑től ismét részt vett, de csak a kartell többi tagjának nyomása miatt.

155    Ezenkívül vitatja lényegében a következőket:

–        hogy a Socitrel képviseltette magát a 2001. március 23‑i találkozón;

–        a Bizottság által előterjesztett bizonyítékokat:

–        azon tény vonatkozásában, hogy árait 2001. januárban és februárban megvitatták;

–        a 2001. március 15‑i és 23‑i találkozókon folyt tárgyalások tartalmát illetően;

–        és előadja, hogy e bizonyítékok közül egyeseket nem közölt vele a Bizottság.

156    Úgy ítéli meg, hogy elegendő ellentétes bizonyítékot szolgáltatott ahhoz, hogy a bizonyítási teher megforduljon, és a Bizottságot terhelje.

157    Végül azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem válaszolt azokra az érvekre, amelyeket a közigazgatási eljárás során terjesztett elő, járulékosan pedig vitatja a Bizottság által az eladások figyelembe veendő értéke kapcsán megállapított referenciaévet, figyelemmel a kartellből való állítólagos kilépésére 2000. október és 2001. április között.

158    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

c)     A felperes védelemhez való jogának megsértéséről

159    A Fapricela védelemhez való jogának állítólagos megsértéséről, annak alapján, hogy a Bizottság nem közölt vele bizonyítékokat, vissza kell utalni a fenti 106–109. pontra, és emlékeztetni kell arra, hogy a tárgyalás során a felperes lemondott arról, hogy e kifogásra hivatkozzon.

d)     A 2000. október 18‑i találkozóról

160    A 2000. október 18‑i találkozót illetően a Fapricela a Törvényszék által feltett írásbeli kérdéseket követően elismerte, illetve a tárgyalás során ismét elismerte, hogy részt vett ezen a találkozón.

161    Egyébként meg kell állapítani, hogy a Fapricela nem terjesztett elő bizonyítékot a 2000. október 18‑i találkozón történt nyilvános elhatárolódására.

162    Kizárólag az e találkozót követő bizonyítékokra hivatkozik (a közigazgatási eljárás iratainak 20058–20060. oldala, amelyekre a keresetlevél 172. pontjában hivatkozik, ugyanis azt a „vitát” érintik, amelyre a 2001. március 23‑i találkozó során került sor), annak érdekében, hogy ebből levonja azt a következtetést, hogy a 2000. október 18‑i találkozót követő találkozókról való „távolmaradása” 2001. április 9‑ig azt jelenti, hogy nyilvánosan elhatárolódott a 2000. október 18‑i találkozótól.

163    Ezenfelül a megtámadott határozat 4. mellékletéből kitűnik, hogy e találkozó során megtárgyalták a sodratokat illetően követendő stratégiát, illetve a kvóták kiosztását, többek között a Fapricela részére, valamint a többek között a részére kiosztott tonnamennyiségeket (lásd a fenti 148. pontot), anélkül hogy a felperes olyan bizonyítékokat terjesztene elő, amelyek cáfolják a Bizottság megállapításait.

164    Következésképpen a felperes érvelését el kell utasítani.

e)     A 2001. januárban és februárban tartott találkozókról

165    A 2001. januárban és februárban tartott találkozókat illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 4. mellékletéből kitűnik, hogy a különböző vállalkozások, így a Fapricela részéről „az ibériai piacon a huzalok összesített eladásaira”, valamint „a tényleges eladások és a kikötött kvóták között kiszámított eltérésekre” vonatkozó adatok az Emesa birtokában voltak. A 4. melléklet a közigazgatási iratok 27946., 28544–28549. és 33622. oldalára hivatkozik.

166    Először is, a Fapricela előadja, hogy a 27946. oldal egy üres, tartalom nélküli lap, valamint hogy nem biztosítottak számára betekintést a 33622. oldalba. Másodszor, a 28544. oldal egy olyan táblázatot tartalmaz a 2001. januárban, februárban és márciusban elért eladások adataival, amelyet ugyanakkor nem lehetett 2001. januárban vagy februárban megszerkesztetni, csak utólag, és az is lehetséges, hogy e táblázat a Fapricela által az España klubba való visszatérését követően szolgáltatott adatokat tartalmazza. Harmadszor, a 28546. és 28547. oldalak ugyanazon időszakra vonatkozó adatokat tartalmaznak, anélkül hogy feltüntetnék szerkesztésük időpontját, azonban azok későbbiek, mint az előző táblázat, amely már tartalmaz márciusra vonatkozó adatokat is. Negyedszer, a márciusi eladási előrejelzések állítólagosan 2001. március 15‑én összeállított listáját illetően (28548. o.), az nem tulajdonít alacsonyabb eladásokat a Fapricelának, mint amelyek az iratok 28544. oldalán található táblázatban szerepelnek. Ez a különbség a 2001. március 15‑ig elért eladásokra vonatkozó előrejelzés és a ténylegesen elért eladások között alátámasztja azt az állítást, amely szerint ezen időszak során a felperes elhatárolódott az España klubtól. Az España klub résztvevői ugyanis nem fértek hozzá a Fapricela eladásaira vonatkozó valós adatokhoz, és azt állították, hogy ezek a számok jelentősen csökkentek, ami nem értelmezhető másként, mint egy olyan vállalkozás piacról való kizárására irányuló kísérletként, amely megtagadta a részvétel az España klubban.

167    Először is, meg kell állapítani, hogy a 27946. és 33622. oldalak egyáltalán nem relevánsak a 2001. január–februári időszakot illetően, mivel egyrészt egy üres oldalról van szó, amelyen csak a „notebook” felirat szerepel, másrészt pedig az Arcelor España, SA, a Mittal Steel Company NV és leányvállalatai, valamint a Tréfileurope és leányvállalatai által benyújtott engedékenységi kérelem első oldaláról, amely nem tartalmaz semmilyen utalást a 2001. január–februári időszak tekintetében.

168    Másodszor, a Törvényszék által a Bizottságnak feltett írásbeli kérdésekre adott válaszból kitűnik, hogy a közigazgatási iratok 28544–28549. oldala valójában a 2001. március 15‑i találkozó tekintetében releváns (a Bizottság válaszának 15. pontja). Ebből következően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 4. mellékletében az iratok ezen oldalaira vonatkozó hivatkozások hibásak.

169    Harmadszor, a közigazgatási iratok 28544–28549. oldalán különféle, az España klub különböző tagjai által teljesített eladásokra vonatkozó, azok növekvő vagy csökkenő alakulását is feltüntető táblázatok szerepelnek 2001. január, február és március vonatkozásában, továbbá egy a 2001. március 15‑i eladási előrejelzésekről szóló táblázat (28548. o.).

170    Ahogyan arra a Fapricela rámutat, különbség mutatkozik a 2001. március 15‑i eladási előrejelzésekről szóló táblázat és a 2001. márciusi eladásokra vonatkozó táblázat (28544. o.) között.

171    Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a 28544–28549. oldalak alapján semmi nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy 2001. januárban és februárban találkozókra került sor.

172    Legfeljebb azt kell megállapítani, hogy a Fapricela 2001. januári, februári és márciusi eladásaira vonatkozó érzékeny adatok voltak az Emesa birtokában, anélkül hogy azonosítani lehetne azt az időpontot, amikor ezeket az adatokat megszerezte. A 2001. márciusra vonatkozó előrejelzéseket tartalmazó táblázatok, de ugyanúgy az előrejelzéseket nem tartalmazó táblázatok párhuzamos létezése alapján ezenkívül feltételezhető, hogy ezeket az adatokat 2001. január és február után gyűjtötték.

173    A felperes ugyanakkor előadja, hogy saját maga is szolgáltathatta ezeket az adatokat, adott esetben az España klubba való visszatérést követően.

174    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy ezeket az adatokat 2001. januárban és februárban közölték az Emesával, még ha több mint valószínű is, hogy azokat a kartell többi tagjával maga a felperes közölte egy meghatározatlan, viszont egyes tagok esetében talán március közepére eső időpontban, mivel a Fapricela 2001. március 15‑i eladásaira vonatkozó „előre jelzett” adatok az Emesa birtokában voltak, és ezen adatok előrejelzésszerű jellege feltételezi, hogy azokat ezen időpontot megelőzően közölték.

f)     A 2001. március 15‑i találkozóról

175    Először is, a Fapricela vitatja, hogy részt vett ezen a találkozón. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem azt állapította meg, hogy részt vett ezen a találkozón, csak azt, hogy ezen alkalommal megvitatták a Fapricela érzékeny adatait. Ebből következően el kell utasítani a Fapricela állításait mint hatástalanokat.

176    Másodszor, a Fapricela lényegében vitatja a közigazgatási iratok egyes oldalainak relevanciáját (33622., 11690. és 11691., 11485., 11492. és 11493., 20061. o.), amelyekre a megtámadott határozat e találkozóról szóló 4. melléklete hivatkozik, mivel nem konkrétan a 2001. március 15‑i találkozóra vonatkoznak.

177    Rá kell mutatni ugyanis arra, hogy a 33622., 11690. és 11691., 11485., 11492. és 11493., valamint 20061. oldalak nem konkrétan a 2001. március 15‑i találkozóra vonatkoznak és nem alkalmasak az ezen alkalommal folyt tárgyalások tartalmának bizonyítására.

178    Harmadszor, a Fapricela lényegében vitatja, hogy tőle származnak azok a rá vonatkozó adatok, amelyeket a 2001. március 15‑i találkozó során tárgyaltak meg (a közigazgatási iratok 20062., 30035. és 30036. oldala), és előadja, hogy ezek az adatok pontatlanok voltak.

179    Először is, rá kell mutatni arra, hogy a Fapricela megalapozottan hivatkozik arra, hogy az eladásaira vonatkozó adatokra való, a közigazgatási iratok 20062. oldalán található hivatkozás – amely az Emesa jegyzeteiből származik – előtt a „tudjuk, hogy” szavak szerepelnek.

180    Az ilyen hivatkozás azonban nem zárja ki, hogy ezen információk tőle származnak (lásd a fenti 173. és 174. pontot).

181    Másodszor, rá kell mutatni arra, hogy a közigazgatási iratok 30035. és 30036. oldala – amelyek a Tycsától származnak – utalnak a Fapricela eladásaira (és különösen a 2001. januári és februári eladásokra, valamint a 2001. márciusra előre jelzett eladásokra: 30036. o.), továbbá a rendelkezésére álló kvótára (30035. o.).

182    Harmadszor, figyelembe kell venni a közigazgatási iratok 28544–28549. oldalát is – az Emesa birtokában lévő dokumentumok – amelyek a 2001. március 15‑i találkozóra hivatkozással is szerepelnek a megtámadott határozat 4. mellékletében.

183    Meg kell jegyezni, hogy bizonyos számszerű különbségek mutatkoznak az Emesa birtokában levő táblázatokban szereplő adatok és a Tycsa korabeli jegyzeteiben említett adatok között:

–        január Spanyolország: Emesa: táblázat 28544. o.: 157; táblázat 28547. o.: 157; Tycsa 30066. o.: 157;

–        január Portugália: Emesa: táblázat 28544. o.: 582; táblázat 28547. o.: 582; Tycsa 30066. o.: 582;

–        február Spanyolország: Emesa: táblázat 28544. o.: 168; táblázat 28547. o.: 168; Tycsa 30066. o.: 166;

–        február Portugália: Emesa: táblázat 28544 o.: 628; táblázat 28547. o.: 628; Tycsa 30066. o.: 686;

–        Emesa: márciusi előrejelzés – 2001. március 15‑ig Spanyolország: táblázat 28548. o.: 100; Tycsa: márciusi előrejelzés: 30066. o.: 200;

–        Emesa: márciusi előrejelzés – 2001. március 15‑ig Portugália: táblázat 28548. o.: 200; Tycsa: márciusi előrejelzés: 30066. o.: 600;

–        március Spanyolország: Emesa: táblázat 28544. o.: 636; Tycsa 30066. o.: nem szerepel;

–        március Portugália: táblázat 28544. o.: 1709; Tycsa 30066. o.: nem szerepel.

184    Ugyanakkor egyrészt meg kell állapítani, hogy a januárra és februárra vonatkozó adatok hasonlóak vagy nagyon közeliek, és azokat adott esetben korrigálhatták a rendelkezésre álló adatok függvényében, mivel a táblázatokat valószínűleg előre elkészítették, a Tycsa jegyzeteiben szereplő adatok pedig az aktualizált adatok.

185    Másrészt, egy 2001. március 15‑i találkozót illetően, az Emesa rendelkezésére álló táblázatokban szereplő, a márciusi eladásokra vonatkozó előre jelzett adatok és a Tycsa korabeli jegyzeteiben szereplő adatok közötti különbség nem teszi lehetővé semmilyen következtetés levonását, mivel a Fapricela semmiképpen sem vett részt ezen a találkozón.

186    Ezenkívül semmilyen következtetést nem lehet levonni abból, hogy – a felperes által kiemelt – különbségek állnak fenn a 2001. március 15‑i spanyolországi és portugáliai eladásokra vonatkozó előrejelzések (ezek a közigazgatási iratok 28548. oldalán szerepelnek) és a Spanyolország és Portugália vonatkozásában 2001 márciusára elkönyvelt eladások (ezek a közigazgatási iratok 28544. oldalán szerepelnek) között, amely utóbbiak szükségképpen egy legkorábban 2001 márciusában készített táblázatban szerepelnek.

187    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Fapricela érzékeny és pontos adatait, amelyek pontatlanságát nem bizonyította, megtárgyalták a 2001. március 15‑i találkozón.

188    E körülmények között, mivel meg kell állapítani, hogy a felperes semmilyen valószínű alternatív magyarázattal nem szolgál arra a tényre, hogy az España klub többi tagja ennyire pontos információkkal rendelkezett vele kapcsolatban, a legéletszerűbb magyarázat, ahogyan azt a Bizottság előadja, az, hogy ezeket az adatokat maga a felperes közölte.

189    A felperes tehát nem bizonyítja azt, hogy a Bizottság által a 2001. március 15‑i találkozó kapcsán rögzített bizonyítékoknak semmilyen – akár korlátozott – bizonyító erő nem tulajdonítható.

g)     A 2001. március 23‑i találkozóról

190    A 2001. március 23‑i találkozót illetően, amelynek vonatkozásában a Bizottság megemlíti a Socitrel jelenlétét, „amely a Fapricelát is képviseli”, rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat szerint „egy a Fapricela, a Tycsa és az Emesa között azzal kapcsolatban folyt vita rendezését követően, hogy mely vállalkozás fog egy bizonyos ügyfélnek szállítani, a Fapricela »megígérte, hogy követni fogja az ilyen jó eredményeket hozó megállapodást« (eredetiben spanyolul) (lábjegyzet)”, valamint hogy „végül megvitatták a Fapricela, az Emesa és a Tycsa sodratszállításait és árait egy konkrét ügyfél vonatkozásában”.

191    A felperes vitatja, hogy a Socitrel képviseltette magát, és lényegében úgy véli, hogy e találkozó beszámolója alátámasztja, hogy nézeteltérés állt fenn közte és az España klub többi tagja között, és ennélfogva azt, hogy a klubtól elhatárolódott.

192    Ezt az érvelést azonban el kell utasítani.

193    Az Emesának a közigazgatási iratok 20060. oldalán szereplő jegyzetei szerint ugyanis:

„A találkozó megkezdődik, S. ajánlkozik, hogy a találkozón való részvételt elutasító T. [Fapricela] »képviselőjeként« eljár. S. úgy dönt, hogy felhívja annak érdekében, hogy tolmácsolja a Tycsa és az Emesa legőszintébb bocsánatkérését, amelyek magatartása különösen bántó volt a Fapricela igazgatója számára; úgy tűnik, hogy elfogadja a bocsánatkérést, és megígéri, hogy követni fogják az ilyen jó eredményeket hozó megállapodást. Gondoskodik arról, hogy [J. C.] részt vegyen a következő találkozókon.”

194    A találkozó e beszámolója alapján a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy egy egyrészt a Fapricela, másrészt a Tycsa és az Emesa között folyt vitát követően a Fapricela úgy döntött, hogy nem vesz részt a találkozón. S. azonban közbenjárt az e társaságok közötti vita elsimítása érdekében. T. (Fapricela), miután elfogadta a Tycsa és az Emesa bocsánatkérését, jelezte, hogy a Fapricela követni kívánja az España klub tagjai között fennálló megállapodást, valamint hogy a Fapricela részt fog venni annak következő találkozóin, amit körülbelül 15 nappal később, 2001. április 9‑én meg is tett.

195    Következésképpen, még ha nincs is olyan körülmény, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a Fapricelát hivatalosan képviselte a Socitrel e találkozón, el kell utasítani a Fapricela azon érvelését, amely szerint az e találkozón tanúsított magatartása az España klubtól való elhatárolódást tanúsítja.

h)     A 2001. április 9‑i találkozóról

196    Nem vitatott, hogy a felperes részt vett a 2001. április 9‑i találkozón, és nem vitatja, hogy aktívan részt vett az e találkozó során tartott tárgyalásokon.

197    A Fapricela ugyanis annak előadására szorítkozik, hogy ezen alkalommal ugyan vitathatatlanul csatlakozott az España klubhoz, de ezt a klub többi tagjának nyomására tette, amit az alábbiakban a 204. és az azt követő pontokban fogunk megvizsgálni.

i)     Közbenső következtetés a 2000. október 18. és 2001. április 9. között tartott találkozókat illetően

198    Következésképpen a Törvényszék úgy véli a Bizottság által összegyűjtött bizonyítékokra figyelemmel, hogy:

–        a Fapricela részt vett a 2000. október 18‑án tartott találkozón, és semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy ez alkalommal részéről bármilyen elhatárolódás történt volna;

–        a Fapricela nem vett részt az España klub 2000 novemberében és decemberében tartott találkozóin;

–        2001. január és március 15. között az España klub többi tagja rá vonatkozó érzékeny információkat cserélt, és legalább a 2001. március 15‑i találkozó során meg is vitatta ezeket, valamint valószínű, hogy ezeket az információkat maga a Fapricela közölte;

–        a válság, amely a Fapricela az España klub két másik tagja között alakult ki, a 2001. március 23‑i találkozó során megoldódott, és ezen alkalomból a Fapricela jelezte, hogy részt fog venni a következő találkozókon;

–        2001. április 9‑től ismét teljes mértékben részt vett az España klub találkozóin.

j)     A felperes önálló és versengő magatartásáról 2000. október 18. és 2001. április 9. között

199    A felperes azon érvelését illetően, amely szerint 2000. október 18. és 2001. április 9. között önálló és versengő magatartást tanúsított, meg kell állapítani, hogy a Fapricela semmilyen olyan bizonyítékot nem terjeszt elő, amely alkalmas lenne ezen állítás megalapozottságának alátámasztására.

200    Vitathatatlan, hogy eladásai 2001. márciusban nőttek 2001. januárhoz és februárhoz képest (lásd a keresetlevél VII. mellékletének 33900. oldalát), és meghaladták az előrejelzéseket (lásd a keresetlevél VII. mellékletének 33903. oldalát).

201    E körülmény azonban önmagában nem lehet elegendő annak alátámasztásához, hogy a Fapricela kilépett a kartellből, és különösen hogy ez egy körülbelül hathónapos időszakig fennállt, 2000 októbere és 2001. április 9. között.

202    E körülményt ugyanis összefüggésében kell értékelni – a Fapricela jelen volt a 2000. október 18‑i találkozón, rá vonatkozó információkat cseréltek 2001 első negyedévében, elfogadta, hogy véget vet egy olyan vitának, amely szembeállította az España klub két másik tagjával a 2001. március 23‑i találkozó során, és hogy részt vesz a következő találkozókon, amit a 2001. április 9‑i találkozótól meg is tett –, és a Bizottság azon állítása, amely szerint a kvótája emeléséről szóló tárgyalás érdekében gyakorolt nyomásról lehetett szó, e tények hitelesebb magyarázata, mint a felperes által előterjesztett, figyelemmel a 2001. március 23‑i találkozó valós tartalmára (lásd a fenti 190–195. pontot).

203    El kell utasítani a felperes által másodlagosan előterjesztett azon érvelést is, amely szerint ez az önálló és versengő piaci pozíció elérésére irányuló állítólagos szándék legalább egy hónapig tartott, ami még kevésbé tűnik hihetőnek, hanem ellenkezőleg, a Bizottság azon állítását látszik megerősíteni, amely szerint az eladások e növekedése a Fapricela azon törekvésének felelt meg, hogy elérje kvótája újratárgyalását.

k)     A felperesre annak érdekében gyakorolt nyomásra vonatkozó érvelésről, hogy csatlakozzon a kartellhez

204    El kell utasítani a felperes azon érvelését is, amely szerint 2001 áprilisában csak versenytársai nyomására csatlakozott a kartellhez.

205    Egyrészt a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő állításának alátámasztása érdekében.

206    Másrészt és mindenféleképpen, még ha feltételezzük is, hogy előterjesztett ilyen értelmű bizonyítékokat, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a vállalkozások által annak érdekében gyakorolt nyomás, hogy más vállalkozásokat rávegyenek a versenyjogi jogsértésben való részvételre – a nyomásgyakorlás jelentőségétől függetlenül –, nem mentesíti az érintett vállalkozást az elkövetett jogsértésért való felelőssége alól, továbbá egyáltalán nem változtat a kartell súlyán, és a bírságok összegeinek kiszámítása szempontjából nem minősülhet enyhítő körülménynek, mivel az érintett vállalkozás az esetleges nyomásgyakorlást bejelenthette volna az illetékes hatóságoknak, és panaszt nyújthatott volna be azokhoz (lásd: 2010. május 19‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet, T‑21/05, EBHT, EU:T:2010:205, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

l)     A harmadik jogalap megalapozottságával kapcsolatos végkövetkeztetés

207    Következésképpen a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Fapricela nem határolódott el az España klubtól 2000. október 18. és 2001. április 9. között.

208    Legfeljebb az állapítható meg, hogy a Fapricelát is érintő nézeteltérés merült fel ezen időszak folyamán, amelyet 2001. március 23‑án küzdöttek le, és ennek eredményeként a felperes újból elkezdett részt venni az España klub ezt követő találkozóin.

209    Márpedig az a tény, hogy a vállalkozás a kartellen belül nézeteltéréssel vagy válsággal jellemezhető időszakon megy át, nem lehet elegendő ahhoz, hogy az részéről a kartelltől való elhatárolódásnak minősüljön (lásd ebben az értelemben: 2006. április 5‑i Degussa kontra Bizottság ítélet, T‑279/02, EBHT, EU:T:2006:103, 127–137. pont; 2006. szeptember 27‑i Archer Daniels Midland kontra Bizottság ítélet, T‑329/01, EBHT, EU:T:2006:268, 246–248. pont).

210    El kell tehát utasítani a Fapricela azon érvelését, amely szerint 2000. október 18. és 2001. április 9. között elhatárolódott az España klubtól.

211    Következésképpen tehát nem lehet helyt adni a felperes azon referenciaévre vonatkozó érvelésének sem, amelyet a Bizottságnak a bírság összegének kiszámítása céljából figyelembe veendő eladási értékeket illetően kellett volna figyelembe vennie.

212    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat olyan indokolást tartalmaz, amely lehetővé teszi azon indokok megértését, amelyek miatt a Bizottság elutasította a felperes által előterjesztett, az állítólagos elhatárolódására vonatkozó állítást.

213    Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem köteles a megtámadott határozatban megvizsgálni és megválaszolni a feleknek a közigazgatási eljárás során előterjesztett minden egyes állítását, de az EUMSZ 296. cikk rendelkezései értelmében világosan és kétértelműségtől mentesen kell megfogalmaznia érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye (lásd: 2012. szeptember 27‑i Koninklijke Wegenbouw Stevin kontra Bizottság ítélet, T‑357/06, EBHT, EU:T:2012:488, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

214    Következésképpen el kell utasítani a harmadik jogalap egészét.

IV –  Az első jogalap harmadik, az azon megállapodás által érintett termékpiac terjedelmére vonatkozó részéről, amelyben a Fapricela az España klub keretében részt vett

215    A Fapricela lényegében előadja, hogy a Bizottság nem bizonyítja részvételét az España klubban 1998. december 2. és 2002. szeptember 19. között a sodratok piaca vonatkozásában, és vitatja a Bizottság által a 2001. március 23‑i és június 7‑i találkozók tekintetében rögzített bizonyítékokat.

A –  Az első jogalap harmadik részének elfogadhatóságról, amely rész szerint a sodrat tekintetében nincs bizonyíték a felperes kartellben való részvételére egyrészt 1998. december 2. és 2001. június 7. vagy 1998. december 2. és 2001. március 23., másrészt pedig 2001. június 7. és 2002. szeptember 19. között

216    A Bizottság lényegében előadja, hogy elfogadhatatlan a felperes arra vonatkozó érvelése, hogy nem vett részt a sodrattal kapcsolatos ibériai kartellben, mivel azt csak a válasz szakaszában terjesztette elő.

217    Rá kell mutatni arra, hogy a keresetlevél bevezető részben található 15. pontjából, illetve annak a Fapricela Európa klubban való részvételére vagy az arról aló tudomására vonatkozó 54. pontjából mellesleg kitűnik, hogy a felperes saját maga vonatkozásában meg kívánja kérdőjelezni az ibériai megállapodás tárgyát képező termékeket is.

218    Hangsúlyozni kell, hogy ezt az érvelést a második, a jogsértés súlyossága mértékének meghatározására és az arányosság elvének megsértésére vonatkozó jogalap keretében is előterjesztik (a keresetlevél 133. és 145. pontja).

219    A felperes csak a Bizottság ezzel kapcsolatos strukturáltabb válaszára figyelemmel ismertette érvelését, oly módon, hogy azt az első jogalap külön részeként tüntette fel (lásd a válasz 49–54. pontját).

220    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján vitathatatlan, hogy az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának első bekezdése alapján az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Ugyanakkor az eljárást indító keresetlevélben korábban közvetetten vagy hallgatólagosan megfogalmazott jogalap kiegészítéséből álló, ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapot azonban elfogadhatónak kell tekinteni (2010. április 28‑i Gütermann és Zwicky kontra Bizottság ítélet, T‑456/05 és T‑457/05, EBHT, EU:T:2010:168, 199. pont).

221    Egyébként nem lehet új jogalapnak tekinteni azokat az érveket, amelyek lényege szoros kapcsolatban áll a keresetlevélben bemutatott valamely jogalappal, és így ezek bemutatása megengedhető a válaszban vagy tárgyalás alkalmával (lásd ebben az értelemben: 1958. június 12‑i Compagnie des hauts fourneaux de Chasse kontra Főhatóság ítélet, 2/57, EBHT, EU:C:1958:5).

222    Úgy kell tekinteni, hogy a jelen ügyben a keresetlevélre figyelemmel a Fapricela által a válasza szakaszában a sodrattal kapcsolatban az España klubban való részvételének hiányát illetően kifejtett strukturáltabb érvelés nem jelent új jogalapot, hanem az egy fennálló kifogás kiterjesztésének tekintendő.

223    Ennélfogva az első jogalap harmadik részét elfogadhatónak kell nyilvánítani.

B –  A Bizottság által a megtámadott határozatban rögzített bizonyítékok felidézése

224    Először is, a Bizottság azokra a tárgyalásokra támaszkodik, amelyekre a 2001. március 23‑i találkozó során került sor. Rámutat a következőkre:

„[T]árgyalásra került sor a Tycsa és az Emesa között a sodratok eladásai és árai kapcsán, amelyen kiemelésre került, hogy a Fapricela arra panaszkodott, hogy nehéz sodratot eladni Spanyolországban. Hangsúlyozták, hogy a vállalkozások júniusig 98 escudóban rögzítették az árakat, majd 102 escudóban (785. lábjegyzet). A Tycsánál megtalált független kézírásos jegyzetek alátámasztják a főbb tárgyalásokat (többek között Portugáliában az ügyfelenkénti lezárt megrendelések, mennyiségek/árak tekintetében), amelyeket e találkozó során tartottak (786. lábjegyzet)” (a megtámadott határozat (512) preambulumbekezdése).

225    Másodszor, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a 2001. június 7‑i találkozó során a találkozó első, a Fapricela részvételével délelőtt lezajlott része teljes egészében a sodratok ibériai piacának újratárgyalásával foglalkozott [a megtámadott határozat (515) preambulumbekezdése és a megtámadott határozat 4. melléklete; a Bizottság hivatkozik különösen a közigazgatási iratok 19997. és 19998. oldalára (az Emesa által szolgáltatott információk), valamint 30046. és 30047. oldalára (a Tycsa kézírásos jegyzetei)].

226    Harmadszor, a megtámadott határozat (484) és (491) preambulumbekezdéséből, illetve 4. mellékletéből, és különösen az 1993. június 1‑jei, 1995. április 20‑i, 1995. szeptemberi, októberi és novemberi, 1996. szeptember 3‑i és 9‑i, 1997. január 22‑i és november 18‑i, 1997. december végi és 1998. január 28‑i találkozókra vonatkozó bizonyítékokból kitűnik, hogy az España klubban részt vevő vállalkozások információkat cseréltek, valamint megállapodtak a piaci részesedések felosztásában és az árak rögzítésében a sodratokat illetően.

227    Végül negyedszer, a megtámadott határozat 4. mellékletéből és különösen az 1999. április 14‑i és szeptember 21‑i, a 2000. szeptember 8‑i, október 18‑i, december 15‑i, 20‑i és 22‑i, a 2001. március 23‑i, május 17‑i, június 18‑i és július 6‑i, továbbá a 2002. május 31‑i találkozókra vonatkozó bizonyítékokból, valamint a megtámadott határozat (502), (504), (506), (508), (510), (512), (515)–(517) és (521) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Fapricela España klubban való részvétele során a sodratokkal kapcsolatos tárgyalásokra és érzékeny információk cseréjére került sor. Többek között a 4. mellékletből kitűnik, hogy a Fapricela részt vett a 2000. szeptember 8‑i találkozón, amelynek során rögzítették a sodratok 2001. évre vonatkozó minimálárát, és a 2000. október 18‑i találkozón, amelynek során felosztották a sodratokra vonatkozó piaci részesedéseket.

C –  Az első jogalap harmadik részének megalapozottságáról

228    Először is, meg kell állapítani, hogy a Fapricela a Bizottság által kizárólag két, a 2001. március 23‑án és június 7‑én tartott találkozó vonatkozásában rögzített bizonyítékok vitatására szorítkozik.

229    Mindazonáltal nem kérdőjelezi meg a megtámadott határozatot a sodratokra vonatkozó, az 1999. április 14‑i és szeptember 21‑i, a 2000. szeptember 8‑i, október 18‑i, december 15‑i, 20‑i és 22‑i, a 2001. május 17‑i, június 18‑i és július 6‑i, továbbá a 2002. május 31‑i találkozókon zajlott tárgyalások tartalmát illetően.

230    Vitathatatlanul ki kell emelni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 4. mellékletében nem jelöli meg, hogy kik voltak az 1999. április 14‑i és szeptember 21‑i, a 2000. december 15‑i, 20‑i és 22‑i, továbbá a 2002. május 31‑i találkozók résztvevői, hanem csak azt említi meg, hogy ezen alkalmakkor a sodratokra vonatkozó tárgyalásokra került sor.

231    Ezzel szemben a Bizottság megállapítja a Fapricela részvételét a 2000. szeptember 8‑i és október 18‑i (a Fapricela ezenkívül a tárgyaláson is megerősítette, hogy részt vett ezen az utóbbi találkozón), illetve a 2001. május 17‑i, június 18‑i és július 6‑i találkozók tekintetében. Egyebekben a Bizottság több, a megtámadott határozat 4. mellékletében említett különböző bizonyítékot terjeszt elő, amelyek alátámasztják, hogy e találkozók során a sodratok megbeszélések tárgyát képezték.

232    Márpedig a Fapricela nem terjeszt elő olyan érvet, amely arra irányul, hogy vitassa részvételét e találkozókon, vagy az azok során zajlott tárgyalások tartalmát.

233    Másodszor, a 2001. március 23‑i találkozót illetően a Fapricela megismétli azon érvelését, amely szerint azon nem vett részt, és vitatja, hogy a Socitrel képviselte ezen alkalom során.

234    Márpedig, még ha nincs is olyan körülmény, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a Socitrel képviselte a Fapricelát e találkozó során, akkor is el kell utasítani ezt az érvelést a fenti 194. és 195. pontban kifejtett indokokból.

235    Ezt követően, a megtámadott határozat 4. mellékletéből és a Bizottság által összegyűjtött és az e mellékletben említett bizonyítékokból kitűnik, hogy a 2001. március 23‑i találkozó során:

„A felek továbbá ügyfelenként megvitatták a tett vagy teendő ajánlatokat, a sodratokat is beleértve […] Végül megvitatták egy adott ügyfél vonatkozásában a Fapricela, az Emesa és a Tycsa sodratszállításait és árait.”

236    A megtámadott határozat (512) preambulumbekezdése ezenkívül az alábbiakat rögzíti:

„[T]árgyalásra került sor a Tycsa és az Emesa között a sodratok eladásai és árai kapcsán, amelyen kiemelésre került, hogy a Fapricela arra panaszkodott, hogy nehéz sodratot eladni Spanyolországban. Hangsúlyozták, hogy a vállalkozások júniusig 98 escudóban rögzítették az árakat, majd 102 escudóban […]. A Tycsánál megtalált független kézírásos jegyzetek alátámasztják a főbb tárgyalásokat (többek között Portugáliában az ügyfelenkénti lezárt megrendelések, mennyiségek/árak tekintetében), amelyeket e találkozó során tartottak […]”

237    Ekképpen, ellentétben a Fapricela állításával, ezek az adatok egyáltalán nem vezetnek annak bizonyításához, hogy nem vett részt a kartellben a sodratok tekintetében, hanem azt támasztják alá, hogy többek között a Fapricelától származó információkat cseréltek a sodratok tekintetében is, ahogy azt két különböző forrás, a Tycsa és az Emesa is tanúsítja.

238    Harmadszor, a 2001. június 7‑i találkozót illetően mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a találkozó tartalmát a megtámadott határozat 4. melléklete a következőképpen írja le:

„A sodratokkal kapcsolatos találkozó délelőtt és a délután folyamán. Megvitatták az Aceralia, a Tycsa és a Fapricela (»Acer, Tyc, Fabr«) kvótáit és árait, valamint egy a Tycsa, a Fapricela, az Aceralia és a Trefilerías Quijano (»Tyc, Fab, Acer, TQ«) részére kiosztott ügyfelet. Tárgyalás folyt az állami építkezések ügyfélkörének felosztását illetően is.

Délelőtt: a három részt vevő vállalkozás újratárgyalja megállapodását és felosztja a sodratok ibériai piacát. A Fapricela kvótája nő (20%‑ról, vö. 2000.10.18.) 25%‑ra, a két másik csoport kárára [csökkentés (40%‑ról, vö. 2000.10.18.) 37,5%‑ra]. Részletes tárgyalás az ügyfélkör felosztásáról, beleértve az előregyártott összetevők főbb portugáliai és spanyolországi gyártóinak a sodratfogyasztásuk alapján rendezett listájának rögzítését (csökkenő sorrendben), amely megjelöli e gyártók (/fogyasztók) jelenlegi beszállítóját vagy beszállítóit annak érdekében, hogy felosszák ezen ügyfeleket a Tycsa, az Emesa és a Fapricela között. Az ügyfelek felosztása egy sajátos formájának megvalósítása egyes olyan projektek esetében, amelyek nagy mennyiségű sodratot igényelnek, és amelyeket egy különböző vállalkozásokból álló konzorcium vállal (eredetiben spanyolul): UTES (»Unión Temporal de Empresas«): az UTES által kért első ajánlatot a Fapricela nyeri, meghatározott rögzített tonnánkénti árral, mivel a többiek magasabb árakat kínálnak; a második ajánlatot mesterségesen a Tycsának adják, a harmadikat pedig az Emesának, és ez a sorozat fog ismétlődni folyamatosan. Itt olvashatjuk még: »A Proderacnak közölnie kell ügyfelei listáját, vagy semmilyen információt nem osztanak meg vele« (eredetiben spanyolul).”

239    Először is, meg kell állapítani, hogy a Fapricela nem vitatja, hogy részt vett ezen a találkozón.

240    Másodszor, a Bizottság által beszerzett bizonyítékok (a GSW‑től, a Tycsa/Celsától, az Emesától és a Galycastól származó okirati bizonyítékok) alapján megállapítható, hogy a találkozó délelőtt és a délután folyamán a sodratokról szólt, valamint hogy a Fapricela részt vett a találkozó sodratokkal foglalkozó részén.

241    Harmadszor, meg kell állapítani, hogy a felperes a Bizottság érveire válaszul annak előadására szorítkozik, hogy az e találkozón való részvétele nem lehet elegendő az e piacon ezen időpont előtt és után a kartellben való részvételének bizonyítására.

242    Márpedig meg kell állapítani, hogy a Fapricela nem tagadja, hogy e találkozó során rá vonatkozó érzékeny információkat cseréltek.

243    Negyedszer, a Bizottság megalapozottan adja elő, hogy azon időszak folyamán, amikor a Fapricela részt vett az España klubban, a sodratok vonatkozásában folyamatosan megállapodások vagy összehangolt magatartások és információcserék követték egymást (e tekintetben hivatkozik a megtámadott határozat 4. mellékletére és konkrétabban az 1999. április 14‑i és szeptember 21‑i, a 2000. december 15‑i, 20‑i és 22‑i, továbbá a 2002. május 31‑i találkozókra vonatkozó bizonyítékokra, valamint a megtámadott határozat (502), (504), (506), (508), (510), (512), (515)–(517), (521) és (530) preambulumbekezdésére).

244    Figyelemmel a fentiekre, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy fennáll a kellően pontos és egybehangzó bizonyítékok együttese annak megállapításához, hogy az España klubban való részvétele során a Fapricela, állításaival ellentétben, részt vett a megállapodás vagy összehangolt magatartás teljes egészében, így a sodrat vonatkozásában is.

245    Az első jogalap harmadik részét tehát el kell utasítani.

V –  A második, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a büntetések személyhez kötöttsége elvének megsértésére alapított jogalapról

A –  A megtámadott határozat felidézése

246    A megtámadott határozat (949) preambulumbekezdése értelmében:

„(949) […] A Socitrel, a Proderac, a Fapricela és a Fundia, mely vállalkozások csak az [España] klubban vettek részt (mely kizárólag Spanyolországra és Portugáliára terjedt ki), vagy az utóbbi vállalkozás esetében az Addteket érintő »koordinációban«, és amelyek esetében az egységes és folyamatos jogsértésről való tudomást csak a jogsértés igen késői szakaszában (2001. május 17‑től és 2001. május 14‑től, lásd a 12.2.2.4. szakaszt) lehetett megállapítani, a Bizottság az eladások értékének meghatározásakor figyelembe veszi a korlátozottabb földrajzi kiterjedést. Más a helyzet az [España] klub többi tagja (Emesa/Galycas, Tycsa/Trefilerías Quijano) vonatkozásában, amelyek egyidejűleg vettek részt a kartell különböző szintjein, illetve amelyek esetében az egységes és folyamatos jogsértésről való tudomást jóval korábbi szakaszban meg lehetett állapítani. Ugyanígy az Italia klub résztvevői esetében a helyzet eltér a Socitrel, a Proderac és a Fapricela helyzetétől, mivel az Italia klub földrajzi kiterjedése nagymértékben fedi a páneurópai megállapodásokét, és jóval meghaladja az [España] klub földrajzi kiterjedését (Spanyolország és Portugália).”

247    A megtámadott határozat (953) preambulumbekezdése értelmében:

„(953) Figyelemmel a jelen ügy sajátos körülményeire, tekintetbe véve a fent hivatkozott, a jogsértés jellegével (lásd a 19.1.3.1. szakaszt) és földrajzi kiterjedésével kapcsolatos kritériumokat (lásd a 19.1.3.3. szakaszt), az eladások értékének a figyelembe veendő része a Fundia esetében 16%, a Socitrel, a Fapricela és a Proderac esetében 18%, valamennyi egyéb vállalkozás esetében pedig 19%.”

248    Ezenkívül a megtámadott határozat (987) és (988) preambulumbekezdése értelmében:

„(987) A Fapricela [… utal] továbbá a kartellben való korlátozott részvételére és arra hivatkozik, hogy korlátozott számú találkozón vett részt és/vagy több időszak során is megszakította részvételét a kartell találkozóin. A Fapricela azt is előadja, hogy sohasem végzett koordinációs tevékenységet.

(988)          A Bizottság megjegyzi, hogy a Fapricela 1998 és 2002 között következetesen részt vett az [España] klub több mint harminc találkozóján, és hozzájárult e találkozókhoz, amelyek során teljes mértékben részt vett a kvóták és ügyfelek felosztására irányuló megállapodásokban és az árak rögzítésében, továbbá érzékeny kereskedelmi információkat cserélt az [España] klub többi tagjával, ahogyan azt el is ismeri. 2001‑ben a Fapricela kifejezetten »megígérte, hogy követni fogja az ilyen jó eredményeket hozó megállapodást«, ami mutatja elégedettségét a kartellel egy vita megoldását követően (lásd az (509) preambulumbekezdést). Szerepe tehát nem minősíthető sem a 2006. évi iránymutatás értelmében »kifejezetten csekélynek«, sem pedig az 1998. évi iránymutatás szerinti passzív vagy a vezetőt követő szerepnek, még ha sohasem járt is el koordinátorként. Végül, ahogyan azt az (527) és az azt követő preambulumbekezdésekben és különösen az (530) preambulumbekezdésben már kifejtettük, a bizonyítékok cáfolják a Fapricela azon állítását, amely szerint a kartellben való részvételét bizonyos időszakokra megszakította.”

249    Végül a Fapricela kifejezetten csekély szerepét illetően a megtámadott határozatból a következők tűnnek ki:

„(1016) […] A Fapricela kijelenti, hogy legalább egy alkalommal sikerült megszereznie egy ügyfelet az Emesától azáltal, hogy az Emesánál alacsonyabb árat alkalmazott. […] és a Fapricela ezenkívül hivatkozik a kartell többi tagjával fennálló konfliktusokra […].

[…]

(1018)          A Bizottság mindenekelőtt megjegyzi, hogy a benyújtott bizonyítékok többsége elsődlegesen olyan adatokból áll, amelyeket csak a benyújtó cég igazol. Mindenesetre a rögzített árakkal és/vagy kiosztott ügyfelekkel kapcsolatos esetleges csalás önmagában nem bizonyítja, hogy a fél nem hajtotta végre az összejátszó megállapodásokat. A belső konfliktusok, a rivalizálások és csalások minden kartellnek sajátjai, különösen a hosszú ideig tartó kartellek esetében (lásd a (604) és (680) preambulumbekezdést is). Az tehát, hogy a vállalkozás nem tartott tiszteletben egyes megállapodásokat, nem jelenti azt, hogy nem hajtotta végre egyik összejátszó megállapodást sem, és teljesen versengő magatartást tanúsított a piacon.

(1019)          Az összejátszó megállapodások végrehajtását ellenőrzési rendszer (lásd a 9.1.6., 9.2.1.7. és 9.2.2.5. szakaszt) és a kartell versenytársak részvételével tartott igen gyakori találkozói biztosították, amelyeken rendszeresen bizalmas információkat cseréltek, ami lehetővé tette a felek számára, hogy összehasonlítsák adataikat, valamint hogy megállapodjanak a kvótákban, az árakban és az ügyfélkör felosztásában, és/vagy felülvizsgálják e megállapodásokat. Bizonyítást nyert, hogy […] a Fapricela […], a jelen határozat minden további címzettjéhez hasonlóan, rendszeresen részt vett azokon a találkozókon, amelyek során megvitatták és ellenőrizték az árakat, a kvótákat és az ügyfeleket (lásd a határozat 9. szakaszát, 14. szakaszát, valamint 2., 3. és 4. mellékletét is) […].

[…]

(1022)          Következésképpen egyértelmű, hogy egyik fél sem bizonyította, hogy hatékony módon kivonta volna magát a jogsértő megállapodások alkalmazása alól azáltal hogy a piacon versengő magatartást tanúsított, illetve legalábbis egyértelműen és olyan nagy mértékben megszegte a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket, hogy ezáltal megzavarta annak működését., Ebből következik, hogy a végrehajtás elkerülése vagy a kifejezetten csekély szerep alapján semmilyen enyhítő körülmény nem állapítható meg.

(1023)          A Bizottság ugyanakkor kész elfogadni, hogy a Proderac és a Trame jogsértésben való részvétele korlátozott volt. Ez annak tudható be, hogy e résztvevők a kartell perifériáján működtek, korlátozottabb számban tartottak kapcsolatot a kartell résztvevőivel, és csak korlátozott módon vettek részt a jogsértésben.”

B –  Előzetes megfontolások

250    A Fapricela beadványaiban hosszú fejtegetéseket szentel a 2006. évi iránymutatás állítólagos strukturális hibájának, ami lényegében azt eredményezi, hogy súlyosabban szankcionálják az (egy termékkel rendelkező) kisvállalkozásokat, mint a (több termékkel rendelkező) nagyvállalkozásokat.

251    Ugyanakkor a tárgyaláson, amikor a válasz 57. pontjának értelmével kapcsolatban tettek fel neki kérdést, a Fapricela megerősítette, hogy nem kívánja vitatni a 2006. évi iránymutatás jogszerűségét, hanem csak annak Bizottság általi alkalmazását a jelen ügyben.

252    A második jogalap ebből következően két részre oszlik, amelyek közül az első a bírság aránytalan jellegére és a jogsértés súlyának mértéke, illetve az elrettentés céljából alkalmazott kiegészítő összeg meghatározása során különböző körülmények figyelembevételének elmaradására, míg a második az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozik.

C –  A második jogalap első, a bírság aránytalan jellegére és a jogsértés súlyának mértéke, illetve az elrettentés céljából alkalmazott kiegészítő összeg meghatározása során különböző körülmények figyelembevételének elmaradására vonatkozó részéről

1.     Az alapelvek felidézése

253    A 2006. évi iránymutatásnak megfelelően emlékeztetni kell a következőkre:

„13.      A kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett, a vállalkozás által az EGT‑n belül, az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét alkalmazza. A Bizottság rendszerint a vállalkozásnak a jogsértésben való részvétel utolsó teljes üzleti évében történt eladásait veszi figyelembe.

[…]

19.      A bírság alapösszege az eladások értékéhez bizonyos meghatározott mértékben aránylik; az arányszámot a jogsértés súlyosságának függvényében állapítják meg, és a jogsértés éveinek számával szorozzák meg.

20.      A súlyosságot minden egyes jogsértéstípusnál esetenként állapítják meg, valamennyi releváns körülmény figyelembevételével.

21.      Általános szabály szerint az eladások értékének szóban forgó arányát akár 30%‑ban is megállapíthatják.

22.      Annak eldöntéséhez, hogy az eladások értékének adott esetben alkalmazandó aránya alacsonyabb vagy magasabb legyen ennél a mértéknél, a Bizottság olyan tényezőket fog figyelembe venni, mint például a jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése, a jogsértés földrajzi kiterjedése, valamint az, hogy a jogsértés megvalósult‑e.

23.      Az árak rögzítéséről, a piac felosztásáról és a termelés korlátozásáról szóló – általában titkos – horizontális megállapodások természetüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak. A versenypolitika elvei jegyében szigorú bírságokat kell ellenük alkalmazni. Ezért az ilyen jellegű jogsértések esetén az eladások arányát általában a legmagasabb szinten állapítják meg.”

254    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírság összegének meghatározásakor figyelembe kell venni az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértések súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozásoknak a jogsértésben játszott szerepét, valamint azt, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Unió céljai számára. Amennyiben a jogsértést több vállalkozás követte el, meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások részvételének viszonylagos súlyát (lásd: 1999. július 8‑i Hercules Chemicals kontra Bizottság ítélet, C‑51/92 P, EBHT, EU:C:1999:357, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 90. pont, EU:T:2000:77, 4949. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

255    Azon tényt, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, illetve csekély szerepet játszott azon aspektusokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának értékelése és – adott esetben – a bírság meghatározása során (1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C‑49/92 P, EBHT, EU:C:1999:356, 90. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 86. pont, EU:C:2004:6, 86. pont; Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 135. pont, EU:C:2012:778, 45. pont).

256    Arra is emlékeztetni kell, hogy a kartellben részt vevő vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok összegének kiszámítása során az érintett vállalkozások eltérő kezelése szorosan hozzátartozik az e területen a Bizottságra ruházott jogkör gyakorlásához. Mérlegelési mozgástere keretében ugyanis a Bizottságnak e vállalkozások sajátos magatartása és jellemzői alapján kell egyéniesítenie a szankciót annak érdekében, hogy minden esetben biztosítsa az uniós versenyjog szabályainak teljes érvényesülését (lásd: 2009. november 12‑i SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, C‑564/08 P, EU:C:2009:703, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. december 5‑i Caffaro kontra Bizottság ítélet, C‑447/11 P, EU:C:2013:797, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

257    Egyébként az arányosság elve megköveteli, hogy az intézmények jogi aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket. A bírságok összegének kiszámításakor a jogsértés súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, és e tényezők közül egyiknek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan jelentőséget tulajdonítani. Az arányosság elve ebben az összefüggésben azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírságot, és ennek során e tényezőket koherens és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia (lásd: 2006. szeptember 27‑i Jungbunzlauer kontra Bizottság ítélet, T‑43/02, EBHT, EU:T:2006:270, 226–228. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Gütermann és Zwicky kontra Bizottság ítélet, fenti 220. pont, EU:T:2010:168, 264. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

2.     A második jogalap első részének megalapozottságáról

258    A Fapricela több érvet is előterjeszt második jogalapja első, a bírság aránytalan jellegére és a jogsértés súlyának mértéke, illetve az elrettentés céljából alkalmazott kiegészítő összeg meghatározása során különböző körülmények figyelembevételének elmaradására vonatkozó részének alátámasztása érdekében.

259    Először is, a Fapricela előadja, hogy ő volt az a vállalkozás, amelynek a kartellben való részvétele a legrövidebb időtartamú volt.

260    Márpedig egyrészt a jogsértés időtartamát nem szabad összekeverni annak súlyával (az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése), másrészt pedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor a felperes España klubban való részvételének időtartamaként az 1998. december 2. és 2002. szeptember 19. közötti időszakot állapította meg.

261    Másodszor, a felperes előadja, hogy részvétele az Ibériai‑félszigetre korlátozódott.

262    Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe vette ezt a körülményt, amikor az eladások értékeként csak a Fapricela által az Ibériai‑félszigeten teljesített eladások értékét rögzítette (lásd a fenti 246. pontot).

263    Harmadszor, a felperes előadja, hogy nem vették figyelembe csekély szerepét. Előadja továbbá, hogy a kartellben más ibériai vállalkozásokkal, így a Tycsával és az Emesával szemben csak passzív, nem pedig vezető szerepet játszott. Így soha nem volt koordinatív funkciója, eltérően például a Tycsától, és megőrizte versengő magatartását a piacon.

264    Ugyanakkor a Bizottság a megtámadott határozat (988) és (1019)–(1022) preambulumbekezdésében elutasította a felperes ezzel kapcsolatos állításait, és meg kell állapítani, hogy keresetlevelében a Fapricela semmilyen módon nem támasztja alá, hogy ezek az értékelések tévesek.

265    Ez az érvelés tehát nem lehet helytálló.

266    Negyedszer, a felperes előadja, hogy 2001‑ben a megtámadott határozat címzettjei közül neki volt a harmadik legalacsonyabb forgalma, ezzel együtt az övé volt a hetedik legmagasabb bírság.

267    E körülmény azonban nincs hatással a bírság összegére, mivel a Bizottság a bírság alapösszegének megállapítása érdekében nem a vállalkozás forgalmát, hanem a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve, a vállalkozás által az EGT‑n belül, az érintett földrajzi területen értékesített áruk eladásának értékét veszi figyelembe.

268    Ötödször, a Fapricela előadja, hogy csak későn csatlakozott az España klubhoz.

269    Márpedig meg kell állapítani, hogy e körülményt a Bizottság a vele szemben kifogásolt jogsértés időtartama kapcsán figyelembe vette.

270    Hatodszor, a Fapricela úgy véli, hogy nem vették figyelembe azt, hogy a kartell többi tagjához képest korlátozottabb számú találkozón vett részt.

271    Ez az érvelés azonban lényegében keveredik a Fapricela által az España klubban játszott állítólagosan csekély szerepre vonatkozó érveléssel, amely a fenti 263–265. pontban kifejtett indokok miatt nem lehet helytálló.

272    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Fapricela több mint harminc találkozón vett részt azon időszak során, amíg az España klub tagja volt.

273    Az, hogy nem vett részt a kartell valamennyi találkozóján a vele szemben megállapított jogsértési időszak folyamán, ebből a szempontból nem releváns, mivel bebizonyosodott, hogy 1998. december 2. és 2002. szeptember 19. között folyamatosan részt vett a jogsértésben.

274    Hetedszer, a Fapricela azon érvelését illetően, amely szerint egy adott időszak folyamán nem vett részt a sodratkartellben, az az első jogalap harmadik részét képezi, amelyet el kell utasítani mint megalapozatlant (fenti 244. pont).

275    Nyolcadszor, a felperes azon érvelését illetően, amely szerint nem vett részt a 2001. március 23‑i találkozón, valamint 2000. október és 2001. április között elhatárolódott a kartelltől, emlékeztetni kell ara, hogy azt megalapozatlannak kell tekinteni (lásd a fenti 210. pontot).

276    Kilencedszer, a Fapricela a megállapodások végrehajtásának elmaradására, a kartell tagjai között zajló árháborúra és az éles piaci versenyhelyzet fennállására hivatkozik, amit a jogsértési időszak során alkalmazott rendkívül korlátozott haszonkulcsai bizonyítanak.

277    Ez az érvelés azonban nem lehet helytálló.

278    Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a titkos megállapodások alapvető természete az, hogy gyakran bizalmatlan légkör alakul ki. Az ilyen légkör fennállása azonban nem szükségszerűen befolyásolja a kartell tényleges hatásait (2006. szeptember 27‑i Roquette Frères kontra Bizottság ítélet, T‑322/01, EBHT, EU:T:2006:267, 172. és 174. pont).

279    A Bizottság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a belső konfliktusok, a rivalizálások és csalások minden kartellnek sajátjai, különösen a hosszú ideig tartó kartellek esetében.

280    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes a legcsekélyebb bizonyítékot sem szolgáltatja a megállapodások végrehajtásának akár az España klub tagjai, akár saját maga részéről történő elmaradására, valamint a vele szemben megállapított, 1998 és 2002 közötti jogsértési időszak során az España klubban állítólag zajló árháborúra vonatkozó állításai alátámasztására.

281    A bizonyítékok és különösen az ezen időszak folyamán tartott találkozók megtámadott határozatból, többek között annak 4. mellékletéből kitűnő tartalma éppen ellenkezőleg, egy a Fapricelára is kiterjedő, folyamatosan megújított koordinációról tanúskodnak.

282    Ezenkívül az, hogy egy kartell tagjai alkalmilag eltávolodtak a megállapodásoktól, nem jelenti azt, hogy nem hajtották végre az összejátszó megállapodásokat. Egy olyan vállalkozás ugyanis, amely a versenytársaival folytatott egyeztetés ellenére többé‑kevésbé független politikát folytat, megkísérelhet hasznot húzni a kartellből (1998. május 14‑i Cascades kontra Bizottság ítélet, T‑308/94, EBHT, EU:T:1998:90, 230. pont).

283    Végül a Fapricela által az összevont keresetlevél 147. pontjában ismertetett, a haszonkulcsaira vonatkozó számszerűsített elemeket semmiképpen sem támasztják alá hiteles és bizonyító erővel rendelkező könyvelési dokumentumok, továbbá semmiképpen sem bizonyítják, hogy nem vett részt a vele szemben hivatkozott megállapodásokban, vagy hogy nem hajtotta végre azokat.

284    Tizedszer, a Fapricela lényegében előadja, hogy soha nem vett részt a kartell páneurópai dimenziójában, és arról nem is tudott, ami kihat a vele szemben megállapított jogsértés súlyára.

285    Emlékeztetni kell arra, hogy az első jogalap első két részének helyt kell adni, mivel nem bizonyított, hogy a felperes tudott az Európa klubról.

286    Márpedig a Bizottság a többek között a Fapricela, a Proderac és a Socitrel által elkövetett jogsértés súlya mértékének 18%‑ban való rögzítése érdekében éppen azt vette figyelembe, hogy ez az España klubban részt vevő három vállalkozás csak későn szerzett tudomást a kartell páneurópai dimenziójáról.

287    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság ilyen módon hibát követett el a Fapricela tekintetében.

288    Ugyanez a helyzet az elrettentést célzó kiegészítő összeg vonatkozásában, amelynek mértékét a megtámadott határozatban a jogsértés súlyának mértékére hivatkozva és annak alapján állapították meg (lásd a megtámadott határozat (962) preambulumbekezdését).

D –  A második jogalap második, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó részéről

289    Egyrészt a felperes lényegében előadja, hogy az egyenlő bánásmód elvét megsértették, mivel nem alkalmaztak vele szemben a Bizottság által a második módosító határozat meghozatala alkalmával az Arcelor és az Ori Martin esetében alkalmazotthoz hasonló csökkentést.

290    Másrészt a Fapricela előadja, hogy ezt az elvet azért is megsértették, mert először is, ugyanolyan bánásmódot alkalmaztak vele szemben, mint a Socitrel és a Proderac esetében, holott helyzete eltér e két vállalkozásétól, másodszor, azon vállalkozásokhoz – többek között a Tycsához és az Emesához – képest, amelyek esetében a jogsértés súlyának mértékét 19%‑ban állapították meg, vele szemben csak 1%‑os csökkentést alkalmaztak, holott az említett kategóriába tartozó vállalkozások mind sokkal súlyosabb jogsértést követtek el, mint ő, harmadszor pedig vele szemben kevésbé szigorú bánásmódot kellett volna alkalmazni, mint a Fundia esetében, amely egy azoknál sokkal nagyobb ügyfélre – az Addtekre – vonatkozó megállapodásban vett részt, mint amelyekre az a megállapodás vonatkozott, amelyben a Fapricela vett részt.

291    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (lásd: 2007. május 3‑i Advocaten voor de Wereld ítélet C‑303/05, EBHT, EU:C:2007:261, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

292    Az első kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a második módosító határozat elfogadásához vezető indokok – vagyis a csoport forgalma helyett a kartellben részt vevő leányvállalat forgalmának figyelembevétele a 10%‑os felső határ alkalmazása érdekében – nem eredményezheti a Fapricelával szemben kiszabott bírság összegének csökkentését, amely nincs az Arcelorhoz, az SLM‑hez, illetve az Ori Martinhoz hasonló helyzetben, mivel nem szerezte meg, a jogsértési időszak végét követően, egy másik vállalkozás.

293    Ennélfogva ilyen körülmények között nem hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvének megsértésére.

294    A második kifogást illetően mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban (a (953) preambulumbekezdés) három kategóriát alakított ki a súlyosság mértékének meghatározása érdekében, az elkövetett jogsértés jellegére (a (939)–(945) preambulumbekezdés), az összesített piaci részesedésre (a (946) preambulumbekezdés) és a kartell földrajzi dimenziójára (a (947)–(949) preambulumbekezdés) támaszkodva:

–        egy 16%‑os kategória, amely csak a Fundiát érinti, és amelyet az igazol, hogy e vállalkozás csak az Addtekkel kapcsolatos „egyeztetésben” vett rész (a (939) preambulumbekezdés);

–        egy 18%‑os kategória; ezt az arányt két szempont alapján igazolják: kizárólag az España klubban való részvétel és a kartell páneurópai dimenziójáról való késői tudomásszerzés: a Socitrel, a Proderac és a felperes ebbe a kategóriába tartoznak (a (949) preambulumbekezdés);

–        egy 19%‑os kategória, amelyben a kartellben részt vevő minden más vállalkozás található (a (953) preambulumbekezdés).

295    Először is, meg kell állapítani, hogy a Fapricela helyzete nem hasonlítható a Fundia helyzetéhez, mivel annak felelősségét lényegében csak egyetlen ügyfél, az Addtek eladásait érintő „egyeztetés” miatt állapították meg, míg a Fapricela olyan jogsértésben vett részt, amelyre jellemző volt a piac felosztása (kvóták rögzítése), az ügyfelek kiosztása és az árak horizontális rögzítése az ibériai piacon.

296    Másodszor, az Emesa és a Tycsa aktívan részt vettek a Zürich klubban (az egyik 1992, a másik 1993 óta) és az Európa klubban, míg a Fapricela e klubok egyikében sem vett részt.

297    Vitathatatlan, hogy korlátozott az eltérés azon kategória mértéke, amelybe az Emesa és a Tycsa tartozik, illetve azon kategória között, amely a felperest foglalja magában, de emlékeztetni kell arra, hogy a 2006. évi iránymutatás 21. pontja szerint az eladások értékének figyelembe vett aránya akár 30% is lehet, valamint hogy az iránymutatás 23. pontja szerint az árak rögzítéséről, a piac felosztásáról és a termelés korlátozásáról szóló – általában titkos – horizontális megállapodások természetüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak, és a versenypolitika elvei jegyében szigorú bírságokat kell ellenük alkalmazni. Ezért az ilyen jellegű jogsértések esetén az eladások arányát általában a legmagasabb szinten állapítják meg.

298    Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy figyelemmel a megtámadott határozat (939) preambulumbekezdésében felidézett jogsértés jellegére (piac felosztása/kvóták rögzítése, az ügyfélkör kiosztása és horizontális árrögzítés), a Bizottság által a jogsértést elkövetők kategóriája tekintetében megállapított súlyossági mérték a felső szint (15–30%) alsó részében helyezkedik el, ami azt eredményezi, hogy korlátozott az eltérés egy olyan másik kategóriától, amelyben a vállalkozások olyan jogsértést követtek el, amelyre szintén az árrögzítésre, a piacfelosztásra és a termelés korlátozására vonatkozó horizontális megállapodások jellemzők.

299    Egyébként azt is meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a többek között a Tycsát és az Emesát magában foglaló kategória, illetve a Socitrel, a Fapricela és a Proderac kategóriája között tett különbség objektív elemeken alapul.

300    A felperes tehát pusztán a Bizottság által megállapított súlyossági mértékek e korlátozott különbsége alapján nem hivatkozhat az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére.

301    Harmadszor, a Fapricela, a Socitrel és Proderac vonatkozásában ugyanakkor 19% helyett 18%‑os súlyossági mértéket alkalmaztak, annak alapján, hogy kizárólag az España klubban vettek részt, és a kartell páneurópai dimenziójáról későn szereztek tudomást.

302    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy nem bizonyított, hogy a Fapricela tudott a kartell páneurópai dimenziójáról (lásd fenn az első jogalap első és második részét).

303    A Bizottság ebből következően nem helyezhette a Fapricelát ugyanabba a kategóriába, mint a Socitrelt és a Proderacot.

304    A második jogalap második részének tehát helyt kell adni.

305    El kell ugyanakkor utasítani az ezt meghaladó részében a felperes azon érvelését, amely szerint a Socitrel kartellben való részvételének időtartama hosszabb volt, mint az övé, mivel e tényezőt a jogsértés időtartamának számításánál kell figyelembe venni, nem pedig annak súlyossága értékelésénél.

306    Ugyanez vonatkozik azon találkozók számára, amelyeken a Socitrel részt vett, mivel ez a tényező, a Fapricela esetéhez hasonlóan nincs hatással az általuk elkövetett jogsértés folyamatos jellegére (lásd a fenti 273. pontot).

E –  Közbenső következtetés

307    Következésképpen helyt kell adni a második jogalapnak, és ebből következően meg kell állapítani, hogy a bírság alapösszegének megállapítása hibás.

308    Ennélfogva részlegesen meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 2. cikkét, amennyiben az bírságot szab ki a Fapricelával szemben.

[omissis]

VII –  Az első, a Fapricela védelemhez való joga és a lényeges eljárási szabályok megsértésére, illetve az indokolás hiányára vonatkozó kiegészítő jogalapról

A –  A megtámadott határozat felidézése

400    Az első módosító határozat kapcsán a Bizottság kiegészítette a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdését, egy táblázatot szúrva bele, amely az eladásoknak a különböző vállalkozások esetében megállapított értékét tartalmazta. A Fapricela kapcsán e táblázat 6. pontjában a következő szerepelt: „Fapricela: 2009. június 16‑i válasz: 1998.12.2–2002.9.19.: [az eladások Fapricela esetében megállapított értéke]”.

B –  A Törvényszék álláspontja

401    Először is, amennyiben e jogalap részben keveredik a tárgyaláson hivatkozott, az első módosító határozat felperessel való közlésének elmaradására és ennek folytán védelemhez való jogának megsértésére vonatkozó jogalappal, hivatkozni kell a Törvényszéknek a jelen ítélet 79–82. pontjában ismertetett értékeléseire.

402    Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy az első módosító határozattal a Bizottság korrigálta az eredeti határozatba csúszott tárgyi tévedéseket, de nem módosította a Fapricelával szemben kiszabott bírság összegét.

403    Ezenfelül a Bizottság által a Fapricelával kapcsolatban végzett korrekció célja az volt, hogy a megtámadott határozatban pontosítsa az eladásoknak a Fapricela által a Bizottság részére a 2009. június 16‑án adott válaszban bejelentett értékét.

404    Ezenkívül a felperes a tárgyaláson elismerte, hogy a Bizottság a bírság összegét helyesen számította ki az eredeti határozatban, figyelembe véve az eladások értékének a Fapricela esetében megállapított összegét, amely magában foglalta a Fapricela sodrateladásainak értékét is.

405    Ennélfogva nem hivatkozhat arra, hogy az első módosító határozatot megelőzően nem érthette meg, hogy a sodrateladások értéke részét képezi az eladásoknak a bírság összegének kiszámítása céljából figyelembe vett értékének.

406    Ennélfogva az eredeti határozat indokolásának hiányára vonatkozó kifogást ebben a vonatkozásban el kell utasítani.

407    Harmadszor, az első módosító határozat olyan indokolást tartalmaz, amely lehetővé teszi azon hibák megértését, amelyeket a Bizottság korrigálni kívánt, és egyértelműen megjelöli az általa az eredeti határozaton eszközölt módosításokat. Ennélfogva az első módosító határozat indokolásának hiányára alapított kifogás e tekintetben szintén megalapozatlan.

408    Negyedszer, ha azt feltételezzük, hogy érvelésével a Fapricela azt kívánja előadni, hogy nem hallgatták meg a két módosító határozat meghozatala előtt, amivel megsértették védelemhez való jogát a közigazgatási eljárás során, meg kell állapítani, először is, hogy a felperest meghallgatták az eredeti határozat meghozatala előtt az 1/2003 rendelet rendelkezéseinek megfelelően, másodszor, hogy az első módosító határozat csak tárgyi korrekciókat eszközölt az eredeti határozatban, harmadszor, hogy a felperes nem jelöli meg, hogy az, ha meghallgatták volna a Bizottság által a részéről a közigazgatási eljárás során közölt információk alapján módosított elemeket illetően, mennyiben módosította volna bármilyen módon a megtámadott határozat tartalmát, vagy tette volna lehetővé számára védelme jobb biztosítását (2013. június 18‑i Fluorsid és Minmet kontra Bizottság ítélet, T‑404/08, EBHT, EU:T:2013:321, 110. pont), és végül, negyedszer, hogy a Fapricelával szemben kiszabott bírság összegét sem az első, sem a második módosító határozat nem módosította.

409    A második módosító határozat vitathatatlanul módosította a bírság összegét két vállalkozás, az Arcelor és az Ori Martin tekintetében.

410    Meg kell állapítani, hogy a második módosító határozat elfogadásához vezető indokok – vagyis a csoport forgalma helyett a kartellben részt vevő leányvállalat forgalmának figyelembevétele a 10%‑os felső határ alkalmazása érdekében – egyáltalán nem érintették a Fapricelát, amelynek helyzete teljesen eltérő volt.

411    Ennélfogva ilyen körülmények között nem hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, és nem tarthat igényt előzetes meghallgatásra.

412    Ugyanezen indokok miatt el kell utasítani a felperesnek a kontradiktórius eljárás elve megsértésére és a megfelelő ügyintézés elve megsértésére alapított állításait is, mivel a második módosító határozat által eredményezett módosítások nem érintették őt.

413    Ötödször, a felperesnek mindenesetre megvolt a lehetősége arra, hogy kiigazítsa jogalapjait és kérelmeit minden módosító határozat meghozatalát követően, amely lehetőséggel kétszer is élt, ennélfogva nem állíthatja, hogy e határozatok meghozatala a védelemhez való joga bármilyen megsértését eredményezte.

414    Következésképpen el kell utasítani az első kiegészítő jogalap egészét.

VIII –  A megtámadott határozat 3. cikkének megsemmisítésére irányuló kérelemről

415    A felperes a megtámadott határozat 3. cikkének megsemmisítését kéri.

416    El kell azonban utasítani ezt a kérelmet, mivel a megtámadott határozat 3. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a jogsértést még meg nem szüntető vállalkozásokat, hogy vessenek véget annak. Márpedig a felperes azt állítja, hogy 2002. szeptemberben felhagyott a jogsértéssel. A kereset benyújtásának időpontjában tehát a felperesnek nem fűződött érdeke a megtámadott határozat e rendelkezésének megsemmisítéséhez.

417    A 3. cikk (2) bekezdése ezenkívül megtiltja a címzett vállalkozások számára a visszaesést. Márpedig a fentiekből az következik, hogy a Fapricela elkövetett egy jogsértést, és emiatt el kell marasztalni, ami igazolja a visszaesés megtiltását számára.

418    A megtámadott határozat 3. cikkének megsemmisítésére irányuló kérelmét tehát ebből következően el kell utasítani részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant.

IX –  A korlátlan felülvizsgálati jogkörnek a Törvényszék általi gyakorlásáról

A –  A bírság összege Bizottság általi kiszámításának felidézése

419    Emlékeztetni kell a Fapricelával szemben kiszabott bírság összegének megállapítása érdekében a Bizottság által végzett számítás elemeire:

–        az előfeszített acél 2001. évi eladásainak értéke, beleértve a huzalokat és a sodratokat (a);

–        az eladások értékének hányada (b): 18%;

–        az évek száma (időtartam‑együttható) (c): 3,75;

–        a kiegészítő összeg tekintetében alkalmazott arány (d): 18%;

–        teljes alapösszeg: [(a) x (b) x (c)] + [(a) x (d)];

–        növelés súlyosító körülmények miatt: nincs;

–        csökkentés enyhítő körülmények miatt: nincs;

–        teljes alapösszeg (változatlan);

–        a forgalom 10%‑ának megfelelő felső határ alkalmazása: 8 874 000 euró;

–        csökkentés az engedékenységi szabályozás alkalmazása alapján: nincs;

–        csökkentés annak alapján, hogy a vállalkozás nem képes a bírság megfizetésére, figyelemmel a társadalmi‑gazdasági körülményekre: nincs;

–        a bírság végső összege: 8 874 000 euró.

B –  Az alapelvek felidézése

420    Az EUMSZ 261. cikk alapján az 1/2003 rendelet 31. cikke által a Törvényszékre ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl – amely csupán a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé – feljogosítja a Törvényszéket arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen megsemmisítés nélkül is megváltoztassa a megtámadott jogi aktust valamennyi ténybeli körülményt figyelembe véve, különösen a kiszabott bírság összegét módosítva, amennyiben a bírság összegének kérdése az értékelésére van bízva (lásd ebben az értelemben: 2007. február 8‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, C‑3/06 P, EBHT, EU:C:2007:88, 61. és 62. pont; 2009. szeptember 3‑i Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ítélet, C‑534/07 P, EBHT, EU:C:2009:505, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

421    Továbbá az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése értelmében a bírság összegének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.

422    A Bíróság kimondta, hogy a bírságok összegének meghatározása érdekében figyelembe kell venni a jogsértések időtartamát, és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértések súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozások magatartása, az összehangolt magatartások létrehozásában játszott szerepük, az e magatartásokból származó előnyük, a méretük és az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Unió számára (lásd: 2011. december 8‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C‑386/10 P, EBHT, EU:C:2011:815, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

423    A Bíróság kifejtette továbbá, hogy figyelembe kell venni olyan objektív tényezőket, mint a versenyellenes magatartások tartalmát és időtartamát, számukat és intenzitásukat, az érintett piac terjedelmét és a gazdasági rendet ért kárt. Az elemzésnek figyelembe kell vennie továbbá a felelős vállalkozások viszonylagos jelentőségét és piaci részesedését, valamint az esetleges visszaesést is (Chalkor kontra Bizottság ítélet, fenti 422. pont, EU:C:2011:815, 57. pont).

424    E tekintetben fontos rámutatni, hogy amikor a Törvényszék bírságot állapít meg, azt jellegénél fogva nem pontos aritmetikai számításokkal végzi. Egyébiránt a Törvényszéket nem kötik a Bizottság számításai, sem annak iránymutatásai akkor, amikor korlátlan felülvizsgálati jogkörében határoz, hanem az ügy összes körülményét figyelembe véve saját maga végzi el értékelését (lásd: 2007. december 12‑i BASF és UCB kontra Bizottság ítélet, T‑101/05 és T‑111/05, EBHT, EU:T:2007:380, 213. pont, valamint azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

C –  A Törvényszék álláspontja a jelen ügyben

425    A jelen ügyben a Fapricela jogsértésben való részvételének szankcionálását célzó bírság összegének meghatározása tekintetében az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát, a büntetések egyéniesítésének elvéből pedig az következik, hogy a szankciónak figyelembe kell vennie a jogsértés viszonylatában az egyes jogsértők helyzetét.

426    A Fapricela terhére megállapítandó jogsértés annak kizárólag az España klubban való megszakítás nélküli részvétele, mivel nem nyert bizonyítást, hogy a Fapricela tudott az Európa klubról (lásd az első jogalap első és második részét, fenti 130. és 142. pont).

427    A Fapricela által elkövetett jogsértés tartamát illetően, az 1998. december 2‑től 2002. szeptember 19‑ig terjed, mivel nem nyert bizonyítást, hogy a Fapricela 2000. október 18. és 2001. április 9. között elhatárolódott az Európa klubtól (lásd a fenti 207. pontot).

428    A Fapricela által elkövetett jogsértés súlyát illetően mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság tévesen tekintette úgy, hogy a Fapricela tudomással bírt, még ha csak késői időponttól is, a kartell páneurópai dimenziójáról (lásd a fenti 130. pontot).

429    A Fapricela által elkövetett jogsértés súlyosságának értékelése céljából tehát ezt a szempontot nem lehet figyelembe venni.

430    A Fapricela által elkövetett jogsértés tehát kevésbé súlyos, mint a Socitrel és a Proderac által elkövetett jogsértés, amelyekhez azt a Bizottság hasonlónak tekintette (a megtámadott határozat (953) preambulumbekezdése).

431    A Fapricela által elkövetett jogsértés azonban súlyosabb, mint a Fundia által elkövetett jogsértés. A megtámadott határozatból ugyanis kitűnik, hogy a Fundia csak egyetlen ügyfél, az Addtek eladásait érintő „egyeztetésben” vett részt (a megtámadott határozat (935) és (953) preambulumbekezdése), míg a megtámadott határozatból megállapítható, hogy a Fapricela egy különböző egyéb ügyfelekre vonatkozó „egyeztetésben” vett részt.

432    Az eladások figyelembe veendő értékét illetően hivatkozni kell a Bizottság által a megtámadott határozatban meghatározott értékre, amely magában foglalja a sodratot, mivel bizonyítást nyert, hogy a Fapricela részt vett az España klub keretében a sodratra vonatkozó megállapodásban is (lásd a fenti 244. pontot). Ezenkívül a Bizottság megalapozottan rögzítette kizárólag a Fapricela spanyolországi és portugáliai eladásait (a megtámadott határozat (949) preambulumbekezdése).

433    A Törvényszéknek nem kell semmilyen enyhítő vagy súlyosító körülményt figyelembe vennie, ahogy semmilyen különleges körülményt sem. Az, hogy a felperes csak az España klubban vett részt, már tükröződik abban, hogy kizárólag spanyolországi és portugáliai eladásait veszik figyelembe.

434    A fentiek összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Fapricelával szemben kiszabott bírság összege nem lehet alacsonyabb 17 000 000 eurónál.

435    A 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt 10%‑os felső határ miatt azonban a Fapricelával szemben kiszabott bírság összege nem haladhatja meg a 8 874 000 eurót.

436    E körülmények között a Törvényszék úgy dönt, hogy a Fapricelával szemben kiszabandó bírság összegét 8 874 000 euróban kell megállapítani, amely a felperes által elkövetett jogsértés jellegére, tartamára és súlyosságára figyelemmel megfelelő összeget jelent.

 A költségekről

437    A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

438    A jelen ügy körülményei között úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38344 – „előfeszített acél”‑ügy) 2010. június 30‑án hozott, a 2010. szeptember 30‑i C(2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4‑i C(2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított C(2010) 4387 végleges bizottsági határozatot megsemmisíti annyiban, amennyiben e határozat megállapítja, hogy a Fapricela – Indústria de Trefilaria, SA megsértette az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit azáltal, hogy az említett rendelkezések ibériai piacon történő megsértésén kívül részt vett a belső piacot lefedő, majd az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kartellben is, és vele szemben 8 874 000 euró bírságot szabott ki.

2)      A Törvényszék a Fapricela – Indústria de Trefilariával szemben kiszabott bírság összegét 8 874 000 euróban állapítja meg.

3)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Frimodt Nielsen Dehousse Collins

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: portugál.

1 – A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.