A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2021. szeptember 8.(*)
„A fogyasztók és a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme – 2006/42/EK irányelv – Védzáradék – Tekebábu‑felállító gép és kiegészítő készlet forgalomból történő kivonását elrendelő és forgalomba hozatalát megtiltó nemzeti intézkedés – Alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények – Az intézkedést igazoltnak nyilvánító bizottsági határozat – Egyenlő bánásmód”
A T‑152/19. sz. ügyben,
a Brunswick Bowling Products LLC, korábban Brunswick Bowling & Billiards Corporation (székhelye: Muskegon [Michigan, Egyesült Államok], képviselik: R. Martens és V. Ostrovskis ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: M. Huttunen és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Svéd Királyság (képviselik: H. Eklinder, R. Eriksson, C. Meyer‑Seitz, A. Runeskjöld, M. Salborn Hodgson, H. Shev, J. Lundberg és O. Simonsson, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
a Brunswick Bowling & Billiards által gyártott tekebábu‑felállító gép egy típusa és az adott típusú tekebábu‑felállító géppel együtt használandó kiegészítő készlet forgalomba hozatalának betiltása, valamint a már forgalomba hozott gépek piacról való kivonása érdekében Svédország által a 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján hozott védintézkedésről szóló, 2018. december 10‑i (EU) 2018/1960 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2018. L 315., 29. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: V. Tomljenović elnök, F. Schalin és P. Škvařilová‑Pelzl (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen egységvezető,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. október 6‑i tárgyalásra,
tekintettel az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását elrendelő, 2021. március 11‑i végzésre és a feleknek a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszaira,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
Az eljárás és a felek kérelmei
12 A Törvényszék Hivatalához 2019. március 8‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
13 A Törvényszék Hivatalához 2019. június 20‑án benyújtott beadványával a Svéd Királyság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Bizottság és a felperes 2019. július 9‑én, illetve 17‑én hozzájárulását adta e beavatkozási kérelemhez. A Törvényszék első tanácsának elnöke 2019. július 25‑i határozatával helyt adott a Svéd Királyság beavatkozási kérelmének.
14 2019. június 24‑én a Bizottság ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
15 A választ, illetve a viszonválaszt 2019. augusztus 21‑én, illetve 2019. október 22‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
16 2019. október 9‑én a Svéd Királyság beavatkozási beadványt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
17 2019. november 5‑én, illetve 7‑én a Bizottság, illetve a felperes benyújtotta a Svéd Királyság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeit a Törvényszék Hivatalához.
18 A Törvényszék elnöke 2019. október 16‑i határozatával a jelen ügyet új, a második tanácsba beosztott előadó bírónak osztották ki.
19 A Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (2) bekezdése alapján a felperes 2019. december 3‑án tárgyalás tartását illetően indokolással ellátott állásfoglalást terjesztett elő.
20 A Törvényszék 2020. július 16‑i határozatával az eljárási szabályzat 88–90. cikke alapján pervezető intézkedést fogadott el. A Bizottság erre az előírt határidőn belül válaszolt. A többi fél nem tett eleget a hozzájuk intézett azon felhívásnak, hogy tegyék meg észrevételeiket a Bizottság válaszára vonatkozóan.
21 A Törvényszék a 2020. október 6‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.
22 A Törvényszék 2021. március 11‑i végzésével úgy határozott, hogy újból megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és ugyanezen a napon hozott határozatával az eljárási szabályzat 88–90. cikke alapján pervezető intézkedést fogadott el, amelyben felhívta a felperest, hogy pontosítsa a megtámadott határozat (1) preambulumbekezdésében a vitatott termékek gyártójaként említett Brunswick Bowling & Billiardsszal fennálló jogi kapcsolatát.
23 A 2021. március 26‑i válaszában a felperes benyújtotta magyarázatait és az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy a megtámadott határozat a korábbi kereskedelmi megnevezésében érintette őt. A 2021. április 16‑i levelében a Bizottság kifejtette, hogy nem kíván észrevételeket benyújtani a felperes válaszára. A Svéd Királyság nem nyújtott be észrevételeket a megállapított határidőn belül.
24 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
25 A Bizottság, a Svéd Királyság támogatásával, azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
[omissis]
A jogkérdésről
[omissis]
Az ügy érdeméről
Az első, a 2006/42 irányelv 11. cikkében és a 765/2008 rendelet 18. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárási szabályok, valamint az e rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében szereplő arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
– Az első, a 2006/42 irányelv 11. cikkében és a 765/2008 rendelet 18. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárási szabályok megsértésére alapított részről
[omissis]
42 A 2006/42 irányelv tehát piacfelügyeleti és szabályozási rendszert hoz létre, amelyben elsődlegesen az illetékes nemzeti hatóságok feladata ellenőrizni azt, hogy egy gép veszélyezteti-e a személyek egészségét vagy biztonságát, és amennyiben igen, megtegyék a forgalomból történő kivonásra vagy a forgalomba hozatal megtiltására irányuló intézkedéseket. A 2006/42 irányelv 11. cikkében ebben a tekintetben előírt védzáradékot is az EUMSZ 114. cikk (10) bekezdésére tekintettel kell értelmezni, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az EUMSZ 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból ilyen intézkedéseket hozzanak, amelyek között szerepel a személyek egészségének és életének védelme. Az ítélkezési gyakorlat értelmében Ez a feladat az illetékes nemzeti hatóságok részéről komplex szakmai és tudományos megítélést vonhat maga után. A Bizottság megvizsgálja a tagállamok által a 2006/42 irányelv keretében elfogadott intézkedések jogi és ténybeli indokoltságát (lásd: 2018. május 3‑i Grizzly Tools kontra Bizottság ítélet, T‑168/16, nem tették közzé, EU:T:2018:246, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Ennek keretében a Törvényszék már kimondta, hogy egyrészt a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a számára meghatározott célok hatékony megvalósítása érdekében, és tekintettel az általa elvégzendő összetett műszaki értékelésekre. Másrészt az azon jogi indokok megalapozottságának bírósági felülvizsgálata, amelyek alapján a Bizottság a szóban forgó nemzeti intézkedések indokolt jellegét megállapította, jogkérdésről lévén szó, csak teljes körű lehet (lásd ebben az értelemben: 2015. július 15‑i CSF kontra Bizottság ítélet, T‑337/13, EU:T:2015:502, 48. és 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
[omissis]
54 Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a megtámadott határozat így azt vonja maga után, a tagállamok – a Svéd Királyság kivételével – meghozzák a megfelelő intézkedéseket a vitatott termékek forgalomba hozatalára vagy forgalomban tartására vonatkozóan, és ennek során biztosítják a 2006/42 irányelv helyes é egységes alkalmazását a svéd hatóságok által elfogadott intézkedésekre tekintettel, miután ezen intézkedéseket a Bizottság igazoltnak nyilvánította. A megtámadott határozatnak közvetlen következménye, hogy nemzeti eljárások indulnak, amelyek vitatják azt a jogot, amellyel a felperes ez idáig az Unió egészében olyan gép forgalomba hozatalára vonatkozóan rendelkezett, amely az említett irányelv 7. cikkében előírt megfelelőség vélelmében részesültek, mivel a CE‑jelöléssel volt ellátva és az EK‑megfelelőségi nyilatkozatot csatoltak (lásd ebben az értelemben: 2015. július 15‑i CSF kontra Bizottság ítélet, T‑337/13, EU:T:2015:502, 28. pont).
[omissis]
– A harmadik, az arányosság elvének megsértésére alapított részről
[omissis]
65 Elsősorban, ami a felperesnek az arányosság elvének amiatti megsértésére alapított érveit illeti, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a gustavsbergi bowlingközpontban 2016‑ban bemutatott korszerűsítési tervet, valamint a független tanulmány erre vonatkozó pozitív észrevételeit, a Bizottsághoz hasonlóan hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat arra a kérdésre vonatkozik, hogy az OSET által 2013‑ban hozott védintézkedések igazoltak voltak‑e, vagy sem.
66 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2006/42 irányelv jogalapja, az EK 95. cikk (10) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ezen alapuló harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az EUMSZ 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból „[uniós] ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak”. Ebből az ítélkezési gyakorlat szerint az következik, hogy ténylegesen a tagállamok feladata a 2006/42 irányelv megfelelő – többek között az arányosság elvére tekintettel történő – végrehajtása és annak biztosítása, hogy a területükön forgalomba hozott vagy üzembe helyezett gépek megfeleljenek ezen irányelv rendelkezéseinek adott esetben azáltal, hogy olyan rendelkezéseket hoznak, mint amilyeneket ezen irányelv 11. cikke említ, viszont a Bizottság feladata ezen intézkedések igazoltságát ellenőrizni, és meggyőződni különösen az azok elfogadását indokolttá tevő jogi és ténybeli okok megalapozottságáról és kiváltképpen a meghozott intézkedések arányosságáról. E vizsgálat eredményétől függ az adott nemzeti intézkedés végleges fenntartása abban az értelemben, hogy a tagállam csak akkor tarthatja azt fenn, ha a Bizottság azt igazoltnak nyilvánítja, ellenkező esetben pedig el kell törölnie (lásd ebben az értelemben: 2018. május 3‑i Grizzly Tools kontra Bizottság ítélet, T‑168/16, nem tették közzé, EU:T:2018:246, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
67 A fenti 66. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottság az általa gyakorolt ellenőrzés címén kizárólag annak ellenőrzésére jogosult, hogy a Svéd Királyság által a 2006/42 irányelv 11. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján elfogadott, majd közölt nemzeti védintézkedések igazoltak‑e, vagy sem, következésképpen pedig az említett intézkedések az említett ellenőrzés végén véglegesen fenntarthatók‑e.
68 Ráadásul, mivel – amint az ebből az ítélkezési gyakorlatból kitűnik – a Bizottság feladata az érintett védintézkedések igazoltságának ellenőrzése, különösen az elfogadásukkal kapcsolatos jogi és ténybeli indokok megalapozottságáról való meggyőződés, meg kell állapítani, hogy a Bizottság által gyakorolt ellenőrzés csak az OSET határozata elfogadásának időpontjában fennálló körülményeken alapulhat, nem pedig későbbi körülményeken.
69 A fenti 66–68. pontban kifejtett okok miatt a felperes által hivatkozott, az OSET határozatát követő olyan körülmények, mint a vitatott termékeknek a gustavsbergi bowlingközpontban 2016‑ban történt javításai, nem relevánsak a megtámadott határozat megalapozottságának értékelése szempontjából. Ugyanígy meg kell állapítani, hogy a felperesnek a független tanulmányban szereplő, a vitatott termékekre vonatkozó „pozitív észrevételekre” vonatkozó érvei az említett termékek azon javításaira vonatkoznak, amelyeket az OSET határozatának elfogadását követően végeztek el. Ezek tehát szintén nem relevánsak.
70 Másodsorban, a felperes érveléséből kitűnik, hogy a felperes egyrészt azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a felsorolt hiányosságok olyan jelentősek voltak‑e, hogy a védintézkedések igazoltak voltak, másrészt pedig, hogy olyan védintézkedéseket hagyott helyben, amelyek meghaladják a személyek egészségének és biztonságának biztosításához szükséges mértéket.
71 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/42 irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy abban az esetben, ha az e cikkben említett gépek – így a jelen ügyben érintett gépek – nem felelnek meg a vonatkozó alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek, és ezért veszélyeztethetik a személyek egészségét vagy biztonságát, a tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek az ilyen gépek forgalomból történő kivonása, forgalomba hozatalának és/vagy üzembe helyezésének megtiltása vagy szabad mozgásának korlátozása érdekében. Következésképpen az a megállapítás, hogy a gépek nem felelnek meg a vonatkozó alapvető egészségvédelmi és biztonsági szabványoknak, és veszélyeztethetik a személyek egészségét vagy biztonságát, indokolja, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok a gépek forgalomból való kivonására és forgalomba hozataluk megtiltására irányuló határozatokat hozzanak.
72 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az emberek egészségének és életének védelmére irányuló cél az első helyen áll az EUMSZ 36. cikk által oltalmazott javak és érdekek között (lásd ebben az értelemben: 2015. december 23‑i Scotch Whisky Association és társai ítélet, C‑333/14, EU:C:2015:845, 35. pont), amelyre tekintettel a tagállamok a 2006/42 irányelvben írt védintézkedéseket fogadhatnak el, amint az a fenti 42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik.
73 Márpedig a jelen ügyben az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények megsértéseinek a Bizottság által a megtámadott határozat (9)–(13) preambulumbekezdésében megállapított összességéből az tűnik ki, hogy a követelmények e megsértései veszélyt jelentenek a személyek egészségére és biztonságára; ilyen veszély többek között a veszélyes tér egészére való rálátás hiánya, a sérülésveszély, a gépbe való beesés, illetve a gépről való leesés veszélye, a mozgó elemekből fakadó veszély és a rendellenes használat okozta veszély. A Bizottság tehát helyesen állapította meg a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében, hogy a felsorolt szabálytalanságok veszélyeztethetik a személyek egészségét és biztonságát.
74 Következésképpen, mivel a szóban forgó gépek nem felelnek meg az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek, és veszélyt jelentenek a személyek egészségére és biztonságára, meg kell állapítani, hogy a Bizottság megalapozottan, a 2006/42 irányelv 11. cikkének megfelelően és az arányosság elvének megsértése nélkül állapította meg, hogy az OSET által elfogadott védintézkedések, vagyis a forgalomba hozatal tilalma és a vitatott termékek forgalomból való kivonása önmagukban indokoltak voltak.
75 Másodszor, ami e kivonást illeti, hozzá kell tenni, hogy amint az a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, több alternatív megoldás is felmerült annak végrehajtására, nevezetesen a gépkezelő munkakörnyezetéhez kapcsolódó hibák kijavítására, a vitatott termékek visszavételére és más – azonos típusú vagy egyenértékű – hibátlan termékre történő kicserélésére, illetve a vitatott termékek visszavételére és a tulajdonos kárának megtérítésére vonatkozó lehetőség.
76 A megtámadott határozat (5) preambulumbekezdésében a Bizottság a következőket állapította meg:
„Az elfogadott intézkedések tekintetében a svéd hatóságok kifejtették, hogy tiszteletben tartják a 765/2008 […] rendelet 18. cikkében megállapított arányosság elvét. Ezen elv alapján, tekintetbe véve a piacról való kivonás kockázatainak súlyosságát és költségeit, az [új vitatott termékek] hiányosságainak kezeléséhez előírt intézkedések némelyikét nem írták elő a meglévő [vitatott termékek] piacról való kivonása esetében. Konkrétan a következőkre vonatkozó intézkedéseket: a vezérlőpanelen a különböző üzemmódokat jelző, három különböző jelzőfény illesztése, a munkaplatformként is használt, gépek közötti hozzáférési helyek bővítése, valamint a veszélyes térre való rálátás.”
77 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság, mivel nem vonta kétségbe a Svéd Királyságnak a fenti 76. pontban említett magyarázatait, megerősítette azt a megállapítást, hogy az OSET megközelítése arányos.
78 Így a megtámadott határozatból kitűnik, hogy az arányosság elvére tekintettel a kockázatok súlyának és a forgalomból való kivonás költségeinek a mérlegelését elvégezték. Ennek alapján a később értékesített termékeket megkülönböztették a piacon már forgalomba hozott vitatott termékektől, ez utóbbiak esetében a forgalomból való kivonásukat eredményező szabálytalanságok csökkentett listájának alkalmazásával. Ráadásul a jogvita tárgyát képező termékek forgalomból való kivonásának végrehajtása során alkalmazott három alternatív megoldás, amint az a fenti 75. pontban szerepel, hozzájárul az arányosság elvének az OSET, és ebből következően a Bizottság általi tiszteletben tartásához.
79 Harmadsorban, a fenti megállapításokra tekintettel nem lehet helyt adni a felperesnek a védintézkedésekből eredő aránytalan pénzügyi teherre vonatkozó érveinek. Egyrészt azok a veszélyek, amelyeknek a felperes gépei a fenti 73. pontban említett személyek egészségét és biztonságát kiteszik, igazolják a vitatott termékek forgalomba hozatala megtiltásának és forgalomból való kivonásának szükségességét, azon költségek ellenére, amelyeket ez a felperes számára jelenthet. Másrészt a védőintézkedések tekintetében a meglévő és az új termékek közötti különbségtétel, valamint a jogvita tárgyát képező termékek forgalomból való kivonására vonatkozó három alternatív megoldás, valamint az a tény, hogy az említett első megoldás alapján az említett termékek piacon tartása érdekében kijavítandó szabálytalanságok száma alacsony volt, e tekintetben azt bizonyítja, hogy az OSET és a Bizottság által alkalmazott megközelítés arányos volt azzal a pénzügyi teherrel, amelyet a védintézkedések a felperesre hárítanak.
80 Negyedsorban meg kell állapítani, hogy tekintettel mind a Svéd Királyság által adott indokolásra való pontos hivatkozásra, mind pedig a vitatott termékek használatával kapcsolatos kockázatoknak a Bizottság által elvégzett mélyreható elemzésére, megalapozatlanok a felperes arra vonatkozó érvei, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz megfelelő indokolást a védintézkedések arányosságára vonatkozóan.
81 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó védintézkedések igazoltak.
82 Ötödsorban, ami a felperesnek az arányosság elvének megsértésére vonatkozó érveit illeti azzal kapcsolatban, hogy a megtámadott határozat alapján az összes többi tagállam köteles intézkedéseket tenni, mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a 2006/42 irányelv 11. cikkének (3) és (6) bekezdésében a Bizottsággal szemben előírt tájékoztatási és tájékoztatási kötelezettségekkel összhangban az Unió valamennyi tagállama címzettje a Bizottság által a 2006/42 irányelv 11. cikke alapján hozott határozatnak. E határozat tehát az EUMSZ 288. cikknek megfelelően valamennyi tagállamra nézve teljes egészében kötelező (lásd ebben az értelemben: 2015. július 15‑i CSF kontra Bizottság ítélet, T‑337/13, EU:T:2015:502, 24. pont).
83 Így a felperes által hivatkozott következmények elválaszthatatlanok attól az eljárástól, amelyben a Bizottság megvizsgálja a 2006/42 irányelv 11. cikke szerinti védintézkedések igazoltságát. Amint arra a fenti 54. pont emlékeztetett, a 2006/42 irányelvnek az ítélkezési gyakorlat által értelmezett összes rendelkezéséből kitűnik, hogy a megtámadott határozat arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a vitatott termékek forgalomba hozatalával vagy forgalomban tartásával kapcsolatban. Ez ugyanis a 2006/42 irányelv 11. cikke szerinti védzáradékon alapuló eljárás lényeges eleme, amelynek célja ezen eljárás egységes alkalmazásának biztosítása.
84 Továbbá a 2006/42 irányelv 11. cikkének rendelkezéseiből kitűnik, hogy a Bizottság köteles volt eljárni azt követően, hogy az OSET bejelentette a vitatott termékekre vonatkozó védintézkedéseket, és határozatot kellett hoznia arról, hogy ezen intézkedések igazoltak‑e, vagy sem. Ezért a felperes ezzel kapcsolatos érveinek nem lehet helyt adni.
85 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a fenti 82–84. pontban kifejtett következtetéseket nem cáfolhatja a 2006/42 irányelv 9. cikkének tartalma, amelyre a felperes a tárgyaláson azon érvének alátámasztása érdekében hivatkozott, amely szerint a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezett a megtámadott határozat tagállamokra vonatkozó következményeit illetően.
86 Ez a cikk, amely „[k]ülönleges intézkedések[et állapít meg] potenciálisan veszélyes gépek kezelésére”, többek között akként rendelkezik, hogy amennyiben a Bizottság az ezen irányelv 11. cikkében említett eljárásnak megfelelően megállapítja, hogy valamely tagállam által hozott intézkedés igazolt, előírhatja a tagállamoknak az olyan gépek forgalomba hozatalának megtiltását vagy korlátozását, illetve azok tekintetében különleges feltételeket határozhat meg, amelyek műszaki jellemzőikből fakadóan ugyanolyan veszélyeket hordoznak, mint az a gép, amelyre a nemzeti intézkedések vonatkoznak. Valamint ezen irányelv (13) preambulumbekezdése kimondja, hogy az ilyen, uniós szinten elfogadott intézkedések nem alkalmazandók közvetlenül a gazdasági szereplőkre, hanem a tagállamoknak kell azokat végrehajtaniuk (2015. július 15‑i CSF kontra Bizottság ítélet, T‑337/13, EU:T:2015:502, 33. pont).
87 Ebben a tekintetben az ítélkezési gyakorlat alapján meg kell állapítani, hogy bár a tagállamoknak biztosítaniuk kell a 2006/42 irányelv megfelelő és egységes alkalmazását, levonva a meghatározott gép tekintetében hozott és a Bizottság által igazoltnak nyilvánított nemzeti intézkedés következményeit anélkül, hogy mérlegelési lehetőséggel rendelkeznének az elérendő cél tekintetében, természetesen nem bővíthetik a saját hatáskörüket, illetve – az ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárási és anyagi jogi kereten kívül – nem terjeszthetik ki ezen intézkedés hatályát egyéb gépekre azzal az indokkal, hogy ez utóbbiak ugyanazzal a veszéllyel járnak, mivel ellenkező esetben sérülne az áruk szabad mozgásának ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt elve és a megfelelőségnek az ugyanezen irányelv 7. cikkében előírt vélelme. Ez az oka annak, hogy az uniós jogalkotó e kiterjesztést olyan különleges eljárástól tette függővé, amely többek között egyfelől a Bizottság ebben a tekintetben elfogadott kifejezett határozatának, másfelől pedig az ezen döntést végrehajtó nemzeti intézkedéseknek az elfogadását foglalja magában. Ezzel szemben nem írnak elő ilyen aktusokat a kérdéses irányelv 11. cikke tekintetében annak hatályára tekintettel, és azok nem is szükségesek (lásd: 2015. július 15‑i CSF kontra Bizottság ítélet, T‑337/13, EU:T:2015:502, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
88 Meg kell állapítani, hogy a fenit 86. és 87. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a jelen ügy körülményei között, amely kizárólag a szóban forgó védzáradék vizsgálatára vonatkozik, a 2006/42 irányelv 9. cikkének rendelkezései a jelen ügyben nem alkalmazhatók.
89 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalap második, az arányosság elvének megsértésére alapított részét, és következésképpen az első jogalapot egészében mint megalapozatlant el kell utasítani.
[omissis]
A második, a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
108 Bevezetésképpen emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/42 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése többek között előírja, hogy a tagállamoknak az olyan gépet, amely a CE‑jelölést viseli, és amelyhez mellékelték az EK megfelelőségi nyilatkozatot, az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelőként kell elfogadniuk, és hogy az olyan gépről, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozással rendelkező harmonizált szabványnak megfelelően gyártottak, vélelmezni kell, hogy az e harmonizált szabvány által előírt alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek megfelel. Másként fogalmazva, a harmonizált szabvány tiszteletben tartása alapján feltételezhető, hogy valamely gép megfelel a vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek. A 2006/42 irányelv 2. cikkének l) pontja szerint harmonizált szabvány a Bizottság által adott felhatalmazás keretében a szabványosító szervezet által elfogadott, nem kötelező erejű műszaki leírás. E rendelkezésekből kitűnik, hogy a harmonizált szabvány által javasolt műszaki megoldások nem kötelezőek, alkalmazásuk azonban a 2006/42 irányelv rendelkezéseivel való összeegyeztethetőség vélelmét keletkezteti a szóban forgó termék javára.
109 Ugyanakkor, bár a gyártó vagy meghatalmazott képviselője szabadon választhatja meg termékeik alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek való megfelelőségének értékelési módszereit, nemcsak biztosítani köteles e megfelelőséget, hanem azt a műszaki dokumentációban bizonyítani is, amint azt a 2006/42 irányelv VII. melléklete előírja. Márpedig az a döntés, hogy nem alkalmaznak harmonizált szabványokat, azzal a következménnyel jár, hogy a megfelelőség fent hivatkozott vélelme sem alkalmazható, így a termékek megfelelőségét más módon kell bizonyítani.
110 Pontosítani kell, hogy a felperes érveire tekintettel a harmadik jogalap a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésére vonatkozik, amelyben a Bizottság megerősítette, hogy a vitatott gépek vonatkozásában nem teljesültek a 2006/42 irányelv I. mellékletének 1.1.6., 1.6.1. és 1.6.2. pontjában említett alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények, amelyek szerint a gépet oly módon kell tervezni és gyártani, amely megkönnyíti a gépkezelő munkáját, lehetővé téve számára, hogy kényelmesen és biztonságosan, a veszélyes tereken kívül dolgozzon. Közelebbről a Bizottság az OSET határozatából kiindulva úgy ítélte meg, hogy a vitatott gépekhez való hozzáférés során sérülésveszély áll fenn, amelyet az e gépek között található, 190 mm keskeny kezelőhíd, illetve e gépek elülső részének 1000 mm‑en lévő, meredeken végződő orra okoz.
111 Meg kell jegyezni, hogy a kezelőhíd 190 mm‑es szélességét illetően a felperes érvei többek között a Bizottság, sőt közvetlenül az OSET megállapításaira vonatkoznak. A felperes lényegében egyrészt azt rója fel nekik, hogy nem vették figyelembe a technika állásának elvét, mivel határozataikban nem utaltak erre az elvre. Másrészt a felperes szerint a szóban forgó műszaki megoldás a vizsgálat időpontjában megfelelt a technika állásának, az EN ISO 14122‑2:2001 harmonizált szabványban előírt követelmény pedig meghaladta a technika állását.
112 Elsődlegesen mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy nem vitatott, hogy az EK megfelelőségi nyilatkozatban a felperes hivatkozott többek között az EN ISO 14122‑2:2001 harmonizált szabványra. Másként fogalmazva, a felperes szabadon döntött úgy, hogy ezt a harmonizált szabványt alkalmazza annak bizonyítása érdekében, hogy a vitatott termékek megfelelnek‑e a 2006/42 irányelv I. mellékletének 1.1.6., 1.6.1. és 1.6.2. pontjában említett alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek.
113 Az EN ISO 14122‑2:2001 harmonizált szabvány a gépi berendezések helyhez kötött feljáróira, és különösen a kezelőállásokra és kezelőhidakra vonatkozó műszaki biztonsági követelményeket állapítja meg. Noha a szóban forgó szabvány 500 mm szélességet ír elő, megállapítható, hogy a vitatott gépekbe beépített kezelőhidak szélessége 190 mm volt. Így a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy bár a felperes döntött úgy, hogy az EN ISO 14122‑2:2001 harmonizált szabványt alkalmazza, azt nem tartotta tiszteletben.
114 Végül az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények alkalmazási feltételeiről szólva: a 2006/42 irányelv (14) preambulumbekezdése kimondja, hogy az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeket körültekintéssel kell alkalmazni, figyelembe véve a gyártás idején a technika állását, valamint a műszaki és gazdasági követelményeket. Valamint ezen irányelv I. melléklete „Általános alapelvek” című első címének 3. pontja előírja, hogy bár az e mellékletben szereplő alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények kötelezőek, nem zárható ki, hogy a technika állására tekintettel az általuk meghatározott célok nem érhetők el. Ebben az esetben a gépet e célok megközelítésére törekedve kell tervezni és gyártani.
115 A jelen ügyben a felperes elsősorban azt rója fel a Bizottságnak és az OSET‑nek, hogy megsértették a 2006/42 irányelv I. mellékletében előírt eljárási szabályokat, mivel sem a megtámadott határozatban, sem az OSET határozatában nem hivatkoztak a technika állásának elvére. Először is hangsúlyozni kell, hogy a felperes egyáltalán nem pontosítja, hogy mely eljárási szabályokat sértettek meg, hanem a technika állására vonatkozó elvnek az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények alkalmazása során való tiszteletben tartását előíró rendelkezésekre hivatkozik. Márpedig meg kell állapítani, hogy bár a 2006/42 irányelv előző pontban említett (14) preambulumbekezdésében és ezen irányelv I. melléklete első címének szintén az előző pontban említett 3. pontjában szerepel, hogy az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények alkalmazása során figyelembe kell venni a technika állását, az irányelv nem tartalmaz olyan eljárási szabályt, amely azt a kötelezettséget írná elő, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak a határozatában, illetve a Bizottságnak a védzáradék alkalmazására irányuló eljárás keretében elfogadott határozatában a technika állására vonatkozó elemzést kell végeznie. Másodszor az a tény, hogy sem a megtámadott határozat, sem az OSET határozata nem tartalmazza a technika állása elve alkalmazásának elemzését, önmagában nem jelenti ezen elv megsértését. Ezen okok miatt nem lehet helyt adni a felperes arra vonatkozó érveinek, hogy a szóban forgó határozatokban nem szerepel hivatkozás az említett elvre.
116 Másodsorban hangsúlyozni kell, hogy a 2006/42 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a harmonizált szabványok nem megfelelő alkalmazása szerepel valamely gép megfelelősége hiányának azon okai között, amelyeket a tagállamnak az általa elfogadott védintézkedés alapján közölnie kell a Bizottsággal és a többi tagállammal. Másként fogalmazva, noha a harmonizált szabványok nem kötelezőek, az alkalmazásuk elhatározása és a rájuk az EK megfelelőségi nyilatkozatban való hivatkozás megköveteli a helyes alkalmazásukat. Az ilyen szabványok nem megfelelő alkalmazása esetén a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak jogában áll a 2006/42 irányelv 11. cikke szerinti védzáradéki eljárás keretében hozott intézkedésekben megállapítani a termékek megfelelésének hiányát. Ezen okok miatt a Bizottság a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében helyesen állapította meg az OSET által elfogadott védintézkedéssel kapcsolatban, hogy a vitatott gépeket illetően a 2006/42 irányelv I. mellékletének 1.1.6., 1.6.1. és 1.6.2. pontjában említett alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények a harmonizált szabvány nem megfelelő alkalmazása miatt nem teljesültek.
117 Amint azt a Bizottság helyesen állítja, mivel a felperes döntött úgy, hogy az EK megfelelőségi nyilatkozatban harmonizált szabványra hivatkozik, teljes mértékben tiszteletben kellett volna tartania ezt a szabványt. Ha – mint a jelen ügyben is – a szabványt a vitatott gépek kezelőhídjainak szélességét illetően nem tartották be, a felperesnek olyan más műszaki megoldást kellett volna bemutatnia, amely ugyanolyan szintű biztonságot biztosít, és bizonyítania kellett volna, hogy a vitatott termékek megfelelnek az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek, amit nem tett meg.
118 Harmadsorban, a technika állása elvének azon követelményre való alkalmazását illetően, hogy a vitatott gépek kezelőhídjai 500 mm szélesek legyenek, három szempontot kell kiemelni.
119 Először is pontosítani kell, hogy az olyan harmonizált szabvány, amelynek hivatkozásait a Hivatalos Lapban közzétették, az uniós jog részét képezi (lásd analógia útján: 2016. október 27‑i James Elliott Construction ítélet, C‑613/14, EU:C:2016:821, 40. pont).
120 Másodszor, a Bizottság helyesen állítja, hogy bár a harmonizált szabványok nem kötelezőek, azok a megkövetelt biztonsági szintet tükrözik, és figyelembe veszik a technika állását.
121 E tekintetben fontos megjegyezni, hogy a Bizottság által 2010 júniusában a „gépekről” szóló 2006/42 irányelv alkalmazásához közzétett útmutató 162. pontja immár pontosítja többek között, hogy a harmonizált szabványok az elfogadásuk időpontjában megfelelően jelzik a technika állását. Valamint ugyanezen dokumentum szerint a technika állásának változása tükröződik a harmonizált szabványok későbbi módosításaiban vagy felülvizsgálatában.
122 Harmadszor hozzá kell fűzni, hogy a felperes a jobb megoldás létezésének hiányára vonatkozó érveinek alátámasztása érdekében egy független vizsgálat következtetéseire hivatkozik. E tekintetben meg kell állapítani, hogy e következtetések, amelyek a már üzembe állított gépek hibái kijavításának lehetőségeivel kapcsolatosak, és nem műszaki helyzetnek az OSET határozatának időpontjában fennálló állapotára, a gustavbergi bowlingközpontban fennálló helyzetre vonatkoznak, a vitatott termékeknek az OSET határozatának elfogadását követő módosításait követően. Márpedig, amint az a fenti 69. pontból már kiderült, az említett következtetések nem relevánsak a jelen ügyben.
123 A fentiekből következően a felperes azon érvét, amely szerint a vitatott gépek kezelőhídjainak szélességére vonatkozó követelmény meghaladja a technikai állapotot, mint megalapozatlant el kell utasítani.
124 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Brunswick Bowling Products LLC‑t kötelezi a költségek viselésére.
3) A Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.
Tomljenović | Schalin | Škvařilová‑Pelzl |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások