A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)

2012. február 10.

T‑98/11. P. sz. ügy

AG

kontra

Európai Parlament

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – A próbaidő végén történő elbocsátás – Keresetindítási határidő – Elkésettség – Nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének az F‑25/10. sz., AG kontra Parlament ügyben 2010. december 16‑án hozott végzése ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. A Törvényszék arra kötelezi AG‑t, hogy a saját költségein felül viselje az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Fellebbezés – Jogalapok – A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, első bekezdés, c) pont)

2.      Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk)

1.      Az EUMSZ 257. cikkből, a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdéséből és a Törvényszék eljárási szabályzata 138. cikke 1. §‑a első bekezdésének c) pontjából következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni azon ítélet kifogásolt részeit, amelynek hatályon kívül helyezését kérik, valamint a fellebbezést konkrétan alátámasztó jogi érveket. Nem tesz eleget ennek a követelménynek az a fellebbezés, amely egyetlen olyan érvet sem tartalmaz, amely a kérdéses ítéletben vagy végzésben kifejezetten azonosítaná a téves jogalkalmazást.

Azokat az állításokat, amelyek túl általánosak és pontatlanok ahhoz, hogy jogi értékelés tárgyát képezhessék, nyilvánvalóan elfogadhatatlanoknak kell tekinteni.

(lásd a 24. és 25. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék T‑48/10. P. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2010. december 16‑án hozott végzésének 42. és 43. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A Bíróság alapokmánya I. mellékletének 11. cikkéből – amely megismétli az említett alapokmány 58. cikkének szövegét – az következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és abban csak a Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló, a Közszolgálati Törvényszék előtt történt eljárási szabálytalanságra, valamint az uniós jog utóbbi általi megsértésére lehet hivatkozni.

Következésképpen kizárólag a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága az ügy hozzá benyújtott irataiból ered –, másrészt e tények értékelésére. A tények értékelése tehát – a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítését kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet a fellebbviteli bíróságnak felül kellene vizsgálnia.

Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére, vagy új bizonyítékok felhasználására.

(lásd a 44–46. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék T‑213/10. P. sz., P kontra Parlament ügyben 2011. október 24‑én hozott ítéletének 46–48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.