2011. január 17-én benyújtott kereset - Olaszország kontra Bizottság
(T-44/11. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: L. Ventrella, avvocato dello Stato)
Alperes: Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
A Törvényszék semmisítse meg a keresetlevélben részletezett 2010. november 4-i, 2010. november 5-én közölt C(2010) 7555 bizottsági határozatot abban a részében, amelyben az kizárja a közösségi finanszírozásból a tagállamok által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére kifizetett egyes kiadásokat.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik.
A lényeges eljárási szabályok (EUSZ 269. cikk, korábban EK 253. cikk) - azaz az indokolási kötelezettség - megsértésére vonatkozó első jogalap. A tények elferdítése. Az arányosság elvének megsértése. A takarmányozásra szánt fölözött tejre és sovány tejporra és az ilyen sovány tejpor értékesítéséhez nyújtott támogatásra vonatkozóan az 1255/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. december 17-i 2799/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 340., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 28. kötet, 110. o.) 24. cikke (2) bekezdésének megsértése.
A felperes e tekintetben előadja, hogy a Bizottság néhány pénzügyi korrekciót eszközölt a sovány tejpor ágazatában a szabályozásban előírt támogatáscsökkentések és szankciók állítólagosan helytelen alkalmazása miatt. Különösen a 2799/1999/EK rendelet 24. cikke (2) bekezdésének - téves és a jogszabály szellemének nem megfelelő - megszorító értelmezése alapján vélte úgy, hogy a szabálytalan előleg utáni héten elvégzett negyedéves ellenőrzés nem minősült a közösségi szabályozásban előírt különös vizsgálatnak, ekként pedig nem alkalmas arra, hogy az utóbbit helyettesítse. A Bizottság továbbá - apróbb különös esetekből - teljes egészében feltételezésen alapuló, az olasz hatóságok szankciókkal összefüggő esetleges hiányosságaira épülő általánosításokra következtetett, olykor akár a tények elferdítésével. Végül pedig - mivel a ki nem vetett szankciók összegei rendkívüli mértékben alacsonyabbak azon teljes összegnél, amellyel Olaszországot szankcionálni kívánják -, nem érthető az egyébként aránytalan és túlzó átalánykorrekciók alkalmazásának indoka. Az indokolási kötelezettség nyilvánvaló megsértése mellett ez az arányosság elvének megsértését is jelenti.
A lényeges eljárási szabályok (EUSZ 269. cikk, korábban EK 253. cikk) - azaz az indokolási kötelezettség - megsértésére vonatkozó második jogalap. Az arányosság elvének megsértése. Az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének, a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az anyagi jogi szabályok visszaható hatálya tilalma elveinek megsértésére. A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 1. o.) 32. cikke (5) bekezdésének megsértése. A "ne bis in idem" elv megsértése.
E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság - egy 2003-ban elindított vizsgálatot követően - a kifizető szervezetek visszatérítési rendszerének megszervezésére vonatkozó korrekciót alkalmazott a tagállamra a 2009-es költségvetési évre, amely korrekció azon ügyek értékéhez igazodott, amelyekről Bizottság ugyan az akkoriban hatályos közösségi jogszabályok alapján még nem döntött, de amelyeket az új szabályozás hatálya alá kívántak vonni, ekként terjesztve ki azokra az 1290/05/EK rendelettel bevezetett "fele-fele" szabályt. A szóban forgó pénzügyi korrekció jogszerűtlennek tűnik, amennyiben az - az 1290/05/EK rendelet 32. cikkének (5) bekezdése alapján automatikusan azt határozta meg, hogy a vonatkozó összegek 50%-át viselje a tagállam, jogelennesen alkalmazta azt visszaható hatállyal amint az adósságok kezelésére irányuló vizsgálattal kapcsolatban, amelynek tárgyát - amint azt maga a Bizottság kifejezetten elismeri - egy, alapvetően "2002 és 2003 során észlelt helyzet" képezi. Ezen túlmenően az ellenőrzés tárgyát képező ugyanezen eseteket illetően az olasz államra nézve - a 2007. április 27-i C (2007) 1901 bizottsági határozat értelmében - már alkalmaztak 50%-os pénzügyi korrekció az 1290/2005/EK rendelet 32. cikke alapján. Jelenleg, a megtámadott határozatban a Bizottság ugyanazokra az esetekre és ugyanazon kifogások alapján pontosan a be nem szedhető hitelek összege 100%-ának megfelelő további pénzügyi korrekciót alkalmaz. Jogellenesnek és határozottan aránytalannak tűnik tehát - évek elteltével - további 50%-ot szankció címén kivetni, mindezeken túlmenően a "ne bis in idem" elv nyílt megsértése révén.
A Bizottság szankcionálási hatáskörének megszűnésére vonatkozó harmadik jogalap. A szóban forgó vizsgálatok lezárása tekintetében ésszerű határidő túllépése. Az 1290/05/EK rendelet 32. cikke (5) bekezdésének megsértése. A "ne bis in idem" elv megsértése.
A második jogalap mellett másodlagosan - abban a valószínűtlen esetben, ha az 1290/05/EK rendelet Bizottság által a szóban forgó vizsgálatokra visszaható hatállyal alkalmazott 32. cikkének (5) bekezdését eljárásjogi szempontból normának lehetne tekinteni - a felperes a szóban forgó korrekció jogellenességét kifogásolja a Bizottság szankcionálási hatáskörének gyakorlására vonatkozó négyéves határidő lejárta miatt. Végül a felperes a szóban forgó korrekcióknak - a kérdéses vizsgálatokra vonatkozó ésszerű határidő túllépése miatti jogellenességére hivatkozik. Az említett vizsgálatok ésszerű határidőn belüli (a vizsgálatok megindítása után több mint 8 évvel) lezárása hiányának következtében a nemzeti költségvetést máris jelentős bevételkiesés érte a jelen keresettel megtámadott határozat tárgyát képezőkkel azonos eseteket érintő, az 50%-os átalánykorrekcióra vonatkozó C (2007) 1901 bizottsági határozat, ezenfelül pedig a "ne bis in idem" elv nyílt megsértése miatt.
____________