AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. május 22.(*)
„Az ózonréteg védelme – Metil-bromid-behozatal az Európai Unióba – 2005. évi kritikus alkalmazásra vonatkozó behozatali kvóta megállapításának elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – A 2037/2000/EK rendelet 3., 4., 6. és 7. cikkének végrehajtása – Jogos bizalom – Jogbiztonság”
A T‑216/05. sz. ügyben,
a Mebrom NV (székhelye: Rieme-Ertvelde [Belgium], képviselik: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: U. Wölker és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Bizottságnak a felpereshez 2005. április 11‑én címzett levelében foglalt és a metil-bromid 2005. évre vonatkozó behozatali kvótájának elosztására vonatkozó, állítólagos határozatának megsemmisítése tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, N. J. Forwood és S. Papasavvas bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. november 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi és ténybeli háttér
1. A bécsi egyezmény és a montreali jegyzőkönyv
1 Az ózonréteg védelméről szóló bécsi egyezmény és az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreali jegyzőkönyv megkötéséről szóló, 1988. október 14‑i tanácsi határozattal (HL L 297., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 16. kötet, 206. o.) az Európai Közösség az ózonréteg védelméről szóló bécsi egyezmény (a továbbiakban: bécsi egyezmény) és az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreali jegyzőkönyv (a továbbiakban: montreali jegyzőkönyv) részesévé vált.
2 A metil-bromid a montreali jegyzőkönyv hatálya alá tartozik. Gázzal történő fertőtlenítésnél alkalmazott növényvédő szerről van szó, amelyet elsősorban a mezőgazdaságban használnak, mivel könnyen behatol a talajba, és a károkozók sok fajtájával szemben eredményesnek bizonyul. Lassú lebomlása megakadályozza a táplálkozási lánc és a föld alatti vizek szennyeződését. A metil-bromid ezért a világon a legtöbbet használt öt növényvédő szer egyike. Hátránya viszont, hogy ózonréteget lebontó anyag.
3 1997‑ben a montreali jegyzőkönyvben részes államok megállapodtak abban, hogy 2004. december 31‑ig fokozatosan csökkentik a metil-bromid gyártását és a fejlett országokba történő behozatalát, és 2005. január 1‑jétől megtiltják a metil-bromid gyártását és a fejlett országokba történő behozatalát, az ún. „kritikus” alkalmazás kivételével.
4 A montreali jegyzőkönyben részes államok IX/6. határozata (a továbbiakban: IX/6. határozat) alapján a metil-bromid alkalmazása csak akkor minősül „kritikusnak”, ha az ilyen alkalmazásra vonatkozó kivételt kérő fél azt állapítja meg, hogy egyrészt jelentős piaci egyenlőtlenségekhez vezetne, ha a metil-bromid nem állna rendelkezésre az adott használatra, másrészt nem létezik műszakilag vagy gazdaságilag lehetséges alternatív megoldás vagy olyan helyettesítő anyag, amely környezetvédelmi vagy egészségügyi szempontból elfogadható lenne a felhasználó számára, illetve megfelelne a gazdálkodásnak és a kérelmet igazoló feltételeknek.
5 A IX/6. határozat alapján továbbá a metil-bromid kritikus alkalmazásra történő gyártása és felhasználása csak abban az esetben engedélyezhető, ha
– a metil-bromid kritikus alkalmazásának és ezzel összefüggő kibocsátásának minimálisra csökkentése érdekében megtettek minden, műszakilag és gazdaságilag megvalósítható intézkedést;
– a metil-bromid a felhalmozott vagy újrahasznosított anyagokból álló készletekben nem áll megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre;
– igazolták, hogy megtették az alternatív megoldások és a helyettesítő anyagok értékeléséhez szükséges, megfelelő intézkedéseket a forgalomba hozatalukra és a vonatkozó nemzeti szabályozás szerinti jóváhagyásukra vonatkozóan.
2. A 2037/2000/EK rendelet
6 A bécsi egyezmény és a montreali jegyzőkönyv közösségi jogi végrehajtásáról az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 2000. június 29‑i 2037/2000/EK parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 244., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 190. o.) gondoskodik. Ez a rendelet az ózonréteget lebontó anyagok, köztük a metil-bromid gyártására, behozatalára, kivitelére és felhasználására vonatkozik.
7 A rendelet 2. cikke értelmében vállalkozásnak minősül az „olyan természetes vagy jogi személy, aki a Közösségen belül szabályozott anyagot gyárt, forgalomba hozatalra visszanyer, illetve ipari vagy kereskedelmi célokra felhasznál, aki az ilyen importált anyagokat a Közösségen belüli szabad forgalomba bocsát, vagy aki a Közösségből ipari vagy kereskedelmi célokra ilyen anyagokat exportál”. „Forgalomba hozatalnak” minősül „az e rendelet hatálya alá eső szabályozott anyagok, vagy az ilyen szabályozott anyagokat tartalmazó termékek harmadik fél részére ellenérték fejében való vagy ingyenes szolgáltatása vagy rendelkezésre bocsátása”.
8 A rendelet 3. cikke (2) bekezdése i. pontjának d) alpontja megtiltja a metil-bromid gyártását 2004. december 31‑ét követően, kivéve többek között a kritikus alkalmazás esetét a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjával és a IX/6. határozatban foglalt feltételekkel összhangban.
9 A rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja a következőket írja elő:
„A tagállamok javaslataira tekintettel a Bizottság […] a szerződő felek IX/6. határozatában meghatározott, valamint a Felek által elfogadott, egyéb vonatkozó kritériumok alapján évente meghatározza azokat a kritikus alkalmazási célokat, amelyek esetében a metil-bromid termelését, behozatalát és felhasználását a Közösségben engedélyezni lehet 2004. december 31‑ét követően, továbbá az engedélyezhető mennyiségeket és felhasználási célokat, valamint azokat a felhasználókat, akik a kritikus alkalmazási célokkal élhetnek. Ez a termelés és behozatal csak akkor engedélyezhető, ha a szerződő felek egyikétől sem szerezhető be a metil-bromid megfelelő alternatív vegyülete, illetve visszanyert vagy regenerált metil-bromid […].”
10 A rendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerint a Bizottság engedélyeket bocsát ki a 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, valamint a (2) bekezdésének ii. pontjában megnevezett felhasználóknak, és tájékoztatja őket arról a felhasználásról, amelyre vonatkozóan engedéllyel rendelkeznek, valamint azokról az anyagokról és anyagmennyiségről, amelyek felhasználása számukra engedélyezett.
11 A rendelet 4. cikke (2) bekezdése i. pontjának a)–c) alpontja továbbá úgy rendelkezik, hogy minden gyártó és importőr biztosítja, hogy az általa forgalomba hozott vagy saját céljaira felhasznált metil-bromid számított szintje az 1999. január 1. és 1999. december 31. közötti időszakban ne haladja meg annak a számított metil-bromid szintnek a meghatározott százalékát, amelyet 1991‑ben forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált.
12 A rendelet 4. cikke (2) bekezdése i. pontjának d) alpontja alapján minden gyártó és importőr biztosítja, hogy 2004. december 31. után nem hoz forgalomba és saját célra nem használ fel metil-bromidot.
13 A rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján ez a tilalom többek között nem vonatkozik a szabályozott anyagok forgalomba hozatalára és felhasználására, ha azokat azért használják, hogy a 3. cikk (2) bekezdése szerint meghatározott felhasználók kritikus alkalmazásra irányuló engedélyezett kérelmeket teljesítsék.
14 Emellett a rendelet 4. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az e cikkben említett szabályozott anyagok forgalmazására vagy saját célra történő felhasználására jogosult gyártók vagy importőrök ezt a jogot teljes egészében vagy részben átruházhatják a kérdéses anyagcsoport Közösségen belüli bármely más gyártójára vagy importőrére.
15 A rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A szabályozott anyagok Közösségen belüli szabad forgalomba hozatalának vagy aktív feldolgozásának feltétele a behozatali engedély bemutatása. Az ilyen engedélyeket a Bizottság adja ki a 6., 7., 8. és 13. cikknek való megfelelés ellenőrzését követően.”
16 A rendelet 6. cikkének (3) és (4) bekezdése meghatározza azokat az elemeket, amelyeket a behozatali engedély iránti kérelemben fel kell tüntetni, és előírja, hogy Bizottság kérhet az importálandó anyagok természetét igazoló tanúsítványt is. A rendelet 8. cikke megtiltja a szabályozott anyagok jegyzőkönyvet alá nem író országokból történő behozatalát. A rendelet 13. cikke bizonyos feltételek mellett eltérést enged többek között a rendelet 8. cikkében foglalt tilalom alól.
17 A rendelet 7. cikke a következőket állapítja meg:
„A harmadik országokból behozott szabályozott anyagok szabad forgalomba hozatala mennyiségi korlátokhoz kötött. Az 1999. január 1‑jétől december 31‑ig terjedő időszakra és minden ezt követő 12 hónapos időszakra vonatkozóan ezeknek a mennyiségi kvótáknak a megállapításánál és a vállalkozások közötti szétosztásánál a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárást kell alkalmazni. Kvóták csak az alábbi célokra adhatók ki:
a) az I. mellékletben szereplő VI. és VIII. csoportba tartozó szabályozott anyagokra;
b) szabályozott anyagokra, ha azokat nem helyettesíthető vagy kritikus alkalmazáshoz, illetve karantén- és szállítás előtti kezeléshez használják;
[…]”
18 A rendelet 17. cikk a szabályozott anyagok szivárgásának megakadályozásával foglalkozik, és különösen (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a tagállamok meghatározzák a metil-bromid-szivárgással [helyesen: metil-bromiddal történő fertőtlenítéssel] érintett személyzet minimális szakképzési követelményeit.
19 A rendelet 18. cikke szerint a Bizottság munkáját egy bizottság segíti, amelyre a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.) 4. és 7. cikke vonatkozik.
3. A rendelet 6. és 7. cikkének alkalmazási rendszere: a 2005. január 1‑jén bekövetkezett változások
20 A rendelet 3., 4., 6. és 7. cikke alkalmazásában 2005. január 1‑jén bekövetkezett változásokra vonatkozó következő információkat a felek beadványai és az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott írásbeli válaszai tartalmazzák.
21 2004. december 31‑ig a rendelet 6. és 7. cikke alapján kiadott engedélyekre és kvótákra vonatkozó rendszer a következőképpen működött: az importőrök minden évben, általában szeptemberben a Bizottság által külön e célból rendszeresített formanyomtatványon importkvóta-kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz a következő évre vonatkozóan. A kvótákat rendszerint a Bizottság határozatával állapították meg a következő év januárjában vagy februárjában, és a határozat tartalmazta azoknak az importőröknek a név szerinti teljes felsorolását, akiknek a kérelmét a Bizottság elfogadta, valamint az egyéni kvótájukat. A metil-bromid esetében az egyéni kvótát annak a nyolc importőrnek az 1991‑es piaci részesedése alapján határozták meg, akiknek kvótájuk volt a metil-bromid szabályozott felhasználására.
22 2005. január 1‑je óta a Bizottság határozza meg minden évben a rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás, a IX/6. határozatban foglalt feltételek és a montreali jegyzőkönyvben részes államok által elfogadott más feltételek alapján az engedélyezett mennyiségeket és felhasználásokat, valamint azoknak a vállalkozásoknak a körét, amelyek kivételt kaphatnak a metil-bromid kritikus alkalmazását illetően.
23 Előző év márciusában a Bizottság felszólítja a tagállamokat, hogy a metil-bromid kritikus alkalmazására vonatkozó kérelmüket június 30‑ig nyújtsák be. A Bizottság megvizsgálja a kérelmeket, általában külső szakértő bevonásával, és minden egyes termény és tagállam tekintetében meghatározza a kritikus alkalmazás esetében irányadó engedélyezett mennyiségeket.
24 A Bizottság ezután minden olyan alkalmazásról közleményt tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amely hozzájárul az ózonréteg lebontásához, és ebben kihirdeti a kritikus alkalmazás céljából forgalomba hozható metil-bromid összmennyiségének korlátozására vonatkozó kvótákat. Ezután határozatot dolgoz ki a kritikus alkalmazás céljából felhasználható metil-bromid-mennyiség meghatározásáról.
25 A tagállamok megküldik a Bizottságnak a kritikus alkalmazás céljából raktáron lévő mennyiségre vonatkozó számadatot, valamint minden gázzal történő fertőtlenítéssel foglalkozó aktív személy vagy vállalkozás nevét és címét, a terményenként és fertőtlenítőként megállapított kvótát, a metil-bromid rendelet szerinti használatának módjára vonatkozó tervet, valamint a fertőtlenítő vállalkozásonkénti és felhasználásonkénti készletet. A tagállamok feladata az összes kvótát saját kritériumaik alapján a fertőtlenítők között elosztani.
26 A Bizottság a kvóták kezelésére és elosztására vonatkozóan elektronikus rendszert hozott létre egy, az ózonréteget lebontó anyagokra irányuló internetes oldalon (Ozone Depleting Substances, a továbbiakban: ODS‑weboldal). Ezen az oldalon minden egyes fertőtlenítő kvótáját és készletét regisztrálják. Minden fertőtlenítő köteles a tagállamán keresztül bejelentkezni, majd jelszót kap, amelynek segítségével hozzáférhet az ODS‑weboldalhoz, és engedélyt kérhet a metil-bromid behozatalára vagy előállítására, amennyiben a készletek kimerültek. A rendszert úgy alakították ki, hogy a készleteket levonják az előállítási és a behozatali kvótából. A fertőtlenítő engedélyt kap arra, hogy az ODS‑weboldalon keresztül meghatározott mennyiségeket vonjon le a készletből. Ha a készletek kimerültek, a fertőtlenítő engedélyt kérhet a behozatalra vagy az előállításra. Csak az ODS‑weboldalon keresztül kaphat engedélyt.
27 Miután a fertőtlenítő megkapta a kvótát, kiválaszthat az ODS‑weboldalon regisztrált importőrök közül egyet, akit megbízhat a szükséges metil-bromid-mennyiség behozatalával. A megállapított kvótára vonatkozó mennyiségi kérelemben fel kell tüntetni az importőrt. A Bizottság írásban közli a fertőtlenítővel, hogy a kérelmet elfogadja, vagy elutasítja. Ha a Bizottság helyt ad a kérelemnek, „lezárja” a kérelmet, és tájékoztatja az érintett tagállamot. A behozatal és a vámkezelés érdekében az importőrnek ezután a fertőtlenítő nevében a Bizottság szervezeti egységei által aláírt behozatali engedélyt kell kérnie és szereznie, amely a mennyiség, a termény és a tagállam tekintetében megfelel a fertőtlenítő kérelmének. Egy importőr több behozatali kérelmet is összegyűjthet, hogy elegendő metil-bromidot szerezve több kérelemnek egy behozatali engedéllyel eleget tehessen. Így tehát az importőr feladata, hogy a fertőtlenítőnek megfelelő mennyiségű metil-bromidot szállítson.
28 A tagállamoknak éves jelentést kell benyújtaniuk a metil-bromid kritikus alkalmazásáról, amely alapján elvégezhető annak ellenvizsgálata, hogy nem lépték túl a felhasználási kategóriánként megállapított mennyiséget.
4. Az importőröknek szóló 2004‑es vélemény
29 2004. július 22‑én a Bizottság véleményt adott ki a 2005‑ben az Európai Unióba ózonréteget lebontó, szabályozott anyagokat importáló vállalkozások részére, tekintettel a rendeletre (HL C 187., 11. o.; a továbbiakban: 2004‑es vélemény).
30 A 2004‑es vélemény I. pontja szerint azon vállalkozásoknak szól, melyek 2005‑ben harmadik országokból bizonyos anyagokat, köztük metil-bromidot kívánnak az Európai Közösségbe importálni.
31 A 2004‑es vélemény II. pontjában a Bizottság arról tájékoztatja az importőröket, hogy a rendelet 7. cikke előírja, hogy többek között a metil-bromidra vonatkozóan mennyiségi korlátozásokat kell megállapítani, és kvótákat kell szétosztani a termelők és importőrök között. Ezenkívül a következőket állapítja meg:
„Az alábbiakra lehet kvótákat odaítélni:
a) metil-bromid felhasználása karantén és szállítás előtti kezelések céljaira (QPS) a montreali jegyzőkönyvet aláíró felek meghatározása szerint; kritikus alkalmazása a IX/6, ExI/3, ExI/4 határozatok és a montreali jegyzőkönyvet aláíró felek által meghatározott vonatkozó feltételek, valamint a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja szerint; a rendelet 18. cikke értelmében a QPS felhasználást és a kritikus alkalmazást a Bizottság jóváhagyta;
[…]”
32 A 2004‑es vélemény VII. pontjában a Bizottság felhívja a 2004‑re a szabályozott anyagok behozatalára vonatkozó kvótával nem rendelkező, és a Bizottságtól 2005‑ös évre behozatali kvótát igényelni kívánó vállalkozások figyelmét, hogy ezen szándékukat legkésőbb 2004. szeptember 3‑ig a szervezeti egységeinél jelezzék.
33 A 2004‑es vélemény VIII. pontjában a Bizottság tájékoztatja a 2004‑ben a szabályozott anyagok behozatalára vonatkozó kvótával rendelkező vállalkozásokat arról, hogy nyilatkozatot kell tenniük az ODS‑weboldalon található megfelelő űrlapok kitöltésével és elküldésével, valamint hogy „a Bizottság csak a 2004. szeptember 3‑ig beérkezett jelentkezéseket veszi figyelembe”.
34 A 2004‑es vélemény IX. pontjában a Bizottság közli, hogy el fogja bírálni a jelentkezéseket, és kvótákat állapít meg valamennyi importőr és termelő számára. Az odaítélt kvótákat az ODS‑weboldalon teszik közzé, és valamennyi jelentkezőt postai úton értesítenek a határozatról.
5. A felperes kérelme
35 A felperes 1996 óta importál metil-bromidot saját maga és a behozatali kvóta átruházása alapján két másik importőr nevében. 1996 és 2004 között állapítottak meg a javára behozatali kvótát. 2004‑ben az Európai Unió összes kvótájának 37,46%‑át kapta meg.
36 A 2004‑es vélemény kiadását követően a felperes 2004. augusztus 30‑án nyilatkozatot nyújtott be a Bizottsághoz, amely többek között a metil-bromid 2005. évi kritikus alkalmazására vonatkozó kvóta szerzésére irányult. E célból 4 500 000 kg‑os kvóta megállapítását kérte, amely 2 700 000 kg ózonlebontó potenciálnak (PACO) felel meg.
37 2004. december 10‑én a felperes megkapta a Bizottság által az ODS‑weboldal valamennyi felhasználójának megküldött levelét, amelyben arról tájékoztatta, hogy „[a] 2005. évre megállapított kvóta 2004. december 13‑án az internetes oldal[á]n rendelkezésre áll”. Kifejtette továbbá, hogy a „behozatalról szóló határozat” kidolgozása folyamatban van, és elfogadásáról minden importőrt értesíteni fognak. A Bizottság hozzáfűzte, hogy 2005. január 1‑jétől minden behozatalt beszámítanak a 2005‑ös kvótába.
38 Miután a Bizottság nem küldött további értesítést a 2005‑ös behozatali kvótára vonatkozóan, a felperes 2005. március 1‑jén kérelmezte a Bizottságtól, hogy a rendelet 7. cikke és a 2004‑es vélemény alapján közölje vele a 2005‑ös Európai Unión belüli kritikus alkalmazás céljából történő metil-bromid-behozatalra vonatkozó kvóta megállapításáról szóló határozatát. Kérelmében előadja, hogy joga van a kvóta megszerzéséhez, mivel 2004. augusztus 30‑án megküldte a Bizottság 2004‑es véleményében előírt kérelmet. A felperes említést tesz a Bizottság 2004. december 10‑i leveléről, és emlékeztet arra, hogy azóta nem kapott további információt arra vonatkozóan, hogy nem ítélték meg javára a behozatali kvótát, illetve 2004. augusztus 30‑i kérelmére nem kapott választ.
6. A megtámadott jogi aktus
39 A Bizottság erre a kérelemre 2005. április 11‑i levelében válaszolt (a továbbiakban: megtámadott jogi aktus), amelyben arról tájékoztatta a felperest, hogy a rendelet alapján a felperes nem kaphat több behozatali kvótát. E tekintetben arra emlékeztet, hogy az egyes kritikus alkalmazásokra vonatkozóan engedélyezett metil-bromid-mennyiséget a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában megállapított eljárásban és a rendelet 18. cikkével összhangban állapították meg.
40 A Bizottság a megtámadott jogi aktusban kifejti, hogy rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja értelmében meg kell határozni a felhasználókat és kritikus alkalmazás céljából engedélyezhető mennyiségeket. Így meghatározta a gázzal történő fertőtlenítéssel felhasználóként foglalkozó vállalkozásokat, mivel egyrészt a rendelet 17. cikkének (2) bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy a tagállamok meghatározzák a metil-bromid-felhasználással érintett személyzet minimális szakképzési követelményeit, másrészt ennek az anyagnak az egyetlen lehetséges alkalmazása a fertőtlenítés. A Bizottság előadja, hogy a fertőtlenítéssel foglalkozó vállalkozásoknak ezentúl engedélyt kell kérniük a metil-bromid behozatalára vagy előállítására, amennyiben a montreali jegyzőkönyvben részes egyik félnek sem áll rendelkezésére újrahasznosított vagy regenerált metil-bromid.
41 A Bizottság azt is kifejti, hogy a rendelet 4. cikke (2) bekezdése i. pontjának d) alpontja alapján 2005. január 1‑jétől az a nyolc importőr sem kapott kvótát a metil-bromid szabályozott felhasználására, akinek kvótája volt a metil-bromid szabályozott felhasználására, amelynek mértékét az 1991‑es piaci részesedések alapján határozták meg.
42 A Bizottság ezután előadja, hogy a jelen ügyre a rendelet 4. cikkének (4)–(5) bekezdése alapján nem vonatkozik a rendelet 4. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában foglalt átmeneti időszak. Úgy véli ugyanis, hogy a rendelet 4. cikkének szerkezete szerint a 4. cikk (4) bekezdése i. pontjának b) alpontja elsőbbséget élvez. A Bizottság szerint ez utóbbi rendelkezés szerint a gyártókon és importőrökön kívül más vállalkozások számára 2004. december 31. után engedélyezett a metil-bromid forgalomba hozatala és felhasználása, mivel azok a kérelmek, amelyekre kritikus alkalmazás céljából megadták az engedélyt, 2005. január 1‑jei hatállyal lépnek életbe. Következésképpen a Bizottság szerint az importőrök korábbi piaci részesedése nem jelent többé jogi alapot a metil-bromid kritikus alkalmazás céljából történő megállapítására.
43 A Bizottság azzal a megállapítással fejezi be, hogy a behozatali kvótákat szigorúan kritikus alkalmazás céljából szabályozott kvótákkal váltották fel, amelyeket fertőtlenítő vállalkozásoknak ítéltek oda, és hogy az európai piac nyitott minden olyan vállalkozás előtt, amely metil-bromidot kíván importálni, amennyiben érvényes engedéllyel rendelkezik a metil-bromid kritikus alkalmazás céljából történő behozatalára.
7. A 2005/625/EK határozat
44 Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló 2037/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében az Európai Közösségben 2005. január 1. és december 31. között kritikus alkalmazási célokra felhasználható metil-bromid mennyiségek meghatározásáról szóló, 2005. augusztus 23‑i 2005/625/EK határozattal (HL L 219., 47. o.) (lásd a fenti 24. pontban is) a Bizottság a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja alapján és a IX/6. határozatban szereplő feltételek alapján meghatározta a 2005. január 1. és december 31. között kritikus alkalmazási célokra felhasználható metil-bromid mennyiségeket.
Az eljárás
45 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. május 31‑én benyújtott keresetlevelében a felperes a jelen keresetet terjesztette elő.
46 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. július 8‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikkének 1 §‑a szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt. Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) 2006. május 15‑i végzésével az elfogadhatatlansági kifogást az ügyhöz illesztette, és a költségekről akkor nem határozott.
47 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket tett fel a felperesnek és a Bizottságnak. A felek ezeket a kitűzött határidőn belül megválaszolták.
48 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. június 26‑án benyújtott beadványában a Bizottság ellenkérelmet terjesztett elő.
49 Eljárási szabályzata 47. cikkének 1. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy második beadványváltás szükségtelen. Az írásbeli szakasz 2006. július 5‑én lezárult.
50 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt. A 2006. november 28‑i tárgyaláson a felek előadták érveiket és válaszaikat az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre.
A felek kérelmei
51 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogásban felhozott érveket;
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, vagy másodlagosan, kapcsolja össze az elfogadhatóságra vonatkozó kérdéseket az ügy érdemi vizsgálatával, vagy másodlagosan, halassza el a határozathozatalt a kereshetőségi jogról az alapügyre vonatkozó ítélet meghozataláig;
– semmisítse meg a megtámadott jogi aktust;
– utasítsa a Bizottságot arra, hogy a rendelet 7. cikke alapján tizenkét hónapos kvótát ítéljen neki oda;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
52 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a keresetet utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
1. Az elfogadhatóságról
53 A Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt, amellyel arra hivatkozik, hogy a felperes javára behozatali kvóta odaítélésére vonatkozó kérelem és a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan.
Arról a kérelemről, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa a Bizottságot arra, hogy behozatali kvótát ítéljen oda a felperesnek
A felek érvei
54 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján az Elsőfokú Bíróság nem utasíthatja a Bizottságot az EK 230. cikk keretében, és ezért a meghagyás kibocsátása iránti kérelem elfogadhatatlan.
55 A felperes az EK 233. cikkre hivatkozik, és megjegyzi, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése esetén a Bizottságnak nem marad más lehetősége, mint eleget tenni az ítéletnek, azaz tizenkét hónapos kvótát ítélni oda a javára. A felperes előadja, hogy kérelmét ebben az összefüggésben kell értelmezni.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
56 Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi bíróság hatásköre az EK 230. cikkre alapított megsemmisítés iránti kereset keretében arra terjed ki, hogy a megtámadott jogi aktus jogszerűségét vizsgálja, és az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Elsőfokú Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy meghagyásban kötelezze a közösségi intézményeket (a Bíróság C‑5/93. P. sz., DSM kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4695. o.] 36. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑145/98. sz., ADT Projekt kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑387. o.] 83. pontja). Amennyiben ugyanis az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a megtámadott jogi aktust, az EK 233. cikk értelmében az érintett intézmény köteles megtenni a megsemmisítésről rendelkező ítéletben foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedéseket (az Elsőfokú Bíróságnak a T‑67/94. sz., Ladbroke Racing kontra Bizottság ügyben 1998. január 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1. o.] 200. pontja, valamint a fent hivatkozott ADT kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja).
57 Következésképpen – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani az arra irányuló kérelmet, hogy az Elsőfokú Bíróság meghagyást bocsásson ki a Bizottsággal szemben.
A megsemmisítés iránti keresetről
A felek érvei
58 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktus nem minősül olyan jogi aktusnak, amely olyan kötelező jogi hatást váltana ki, amely sértheti a felperes érdekeit, és ezért a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan.
59 A felperes szerint a kereset elfogadható, mégis azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy vizsgálja meg érdemben az ügyet, mielőtt a kereset elfogadhatóságáról határozna. Úgy véli, hogy az ügy érdemének előzetes vizsgálata nélkül nem ítélhető meg teljes mértékben a jelen kereset elfogadhatósága.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
60 A hatékony igazságszolgáltatás elve érdekében az Elsőfokú Bíróság a jelen ügy körülményei között célszerűnek tartja, hogy az elfogadhatóság vizsgálata előtt az ügy érdeméről határozzon (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság 64/82. sz., Tradax kontra Bizottság ügyben 1984. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 1359. o.] 12. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑125/96. és T‑152/96. sz., Boehringer kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1999. december 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3427. o.] 58. pontját, amelyet másodfokon a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 52. pontja hagyott helyben).
2. Az ügy érdeméről
61 A felperes megsemmisítés iránti keresete alátámasztására négy jogalapot ad elő. Első jogalapjával előadja, hogy a Bizottság nem szabályszerűen alkalmazta a rendeletben megállapított jogi hátteret, második jogalapjával pedig azt, hogy a Bizottság megsértette a rendelet 7. cikkét. Ezt a két jogalapot együttesen kell vizsgálni. A felperes továbbá harmadik jogalapjával azt állítja, hogy a Bizottság eljárásakor túllépte a rendelet 7. cikkében meghatározott jogi kereteket és a Parlament és a Tanács által a rendelettel ráruházott felhatalmazást. Végül negyedik jogalapjával azt adja elő, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.
A vonatkozó jogi háttér nem szabályszerű alkalmazására és a rendelet 7. cikkének megsértésére alapított első és második jogalapról
A felek érvei
62 Első jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem biztosított kvótát az importőröknek, nem megfelelően alkalmazta a rendeletben meghatározott jogi hátteret. A Bizottság annak állításával, hogy 2005. január 1‑jétől csak a fertőtlenítéssel foglalkozók kérhetnek engedélyt metil-bromid behozatalára, és az importőrök nem szerezhetnek többé kvótákat, összetéveszti a rendeletnek az engedélyezett kvótákra és a mennyiségük kiszámítására irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseit az így megállapított mennyiségek behozatalára jogosult vállalkozások megnevezésére irányuló eljárásokra vonatkozó rendelkezésekkel.
63 A felperes közelebbről úgy véli, hogy a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja alapján a Bizottságnak a kvóták mennyiségét a rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás és a IX/6. határozatban megállapított feltételek alapján kell meghatároznia. A felperes ezért nem vitatja, hogy a 2005. január 1‑je után engedélyezett kvótamennyiséget már nem a nyolc importőr korábbi termelése alapján kell kiszámítani.
64 Szerinte ez azonban nem jelenti azt, hogy azok az importőrök, akik 2005. január 1‑je előtt a metil-bromid szabályozott felhasználását illetően behozatali kvótára voltak jogosultak, nem folytathatták volna tovább a tevékenységüket. Ez az értelmezés nem lenne összeegyeztethető a rendelet 6. és 7. cikkével, amely az importőröket, nem pedig a felhasználókat jogosítja fel arra, hogy behozatali engedélyt és tizenkét hónapos kvótát szerezzenek. Másfelől az importőrök a rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján másik importőrre is átruházhatják a jogukat.
65 Azonkívül a Bizottság értelmezése ahhoz vezetne, hogy a korábbi importőröknek be kellett volna szüntetniük a tevékenységüket, mivel kizárták őket a Bizottság által tervezett új behozatali rendszerből. Ez sérti a foglalkozás szabad gyakorlásának elvét, amely a felperes szerint a tagállami bíróságok közös jogi hagyományának és az általános közösségi jogelveknek is részét képezi.
66 Végül a Bizottság értelmezése a verseny torzításához, nem pedig a megnyitásához vezetne, mivel megakadályozná, hogy az importőrök versenybe kerüljenek a felhasználókkal a metil-bromid behozatali és eladási piacán.
67 Második jogalapja keretében a felperes előadja, hogy a rendelet 7. cikke kifejezetten kötelezi a Bizottságot arra, hogy a szabályozott anyagok – köztük a metil-bromid – szabad forgalomba bocsátását az importőröknek 1999. december 31‑től kezdve minden tizenkét hónapos időszakra vonatkozóan közvetlenül kiosztott kvótáktól tegye függővé.
68 A 2004‑es vélemény IX. pontjában a felperes szerint a Bizottság elismerte, hogy köteles volt kvótákat megállapítani az importőrök javára. Ezenkívül a következő időkben folytatott levelezés tanúsága szerint a Bizottság tudta és elismerte, hogy a felperesnek egyéni joga volt arra, hogy a 2005‑ös évre tizenkét hónapos kvótát szerezzen. A felperes úgy véli, hogy nem merül fel kétség arra vonatkozóan, hogy a Bizottság a másodlagos jog alapján köteles volt kvótát megállapítani a javára. A 2004‑es közleménnyel összhangban a felperes 2004. augusztus 30‑án megküldte nyilatkozatát a Bizottságnak annak érdekében, hogy 2005‑ben metil-bromidot importálhasson.
69 A felperes rámutat arra, hogy a megtámadott jogi aktusban a Bizottság nem említette a rendelet 7. cikkét, jóllehet a felperes 2005. március 1‑jei levelében kifejezetten erre a rendelkezésre alapította kérelmét. A Bizottság csak azt fejti ki, hogy a fertőtlenítőknek lehetőségük volt behozatali kvóta szerzésére, amit a felperes nem is tagad. Vitatja viszont azt a megállapítást, miszerint egyrészt azok az importőrök, akik korábban jogosultak voltak behozatali kvótára, 2005. január 1‑jétől nem részesülhetnek benne, másrészt hogy az importőrök kvótái helyébe a fertőtlenítő vállalkozásoknak kiosztott kvóták lépnek. Úgy ítéli meg, hogy ez a kijelentés ellentétes a rendelet 7. cikkével, és sérti a felperesnek az e rendelkezés alapján megállapított behozatali kvótára való jogát.
70 Az első jogalappal kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy a metil-bromid behozatalára vonatkozó jogi rendszer a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének ii. pontja alapján 2005. január 1‑jétől megváltozott. A Bizottság kifejti, hogy a Közösség ebben az időpontban a kritikus alkalmazások kivételével köteles volt betiltani a metil-bromid felhasználását. A rendelet 4. cikke (2) bekezdésének i. pontja alapján fennálló rendszer a IX/A. határozat és a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja alapján 2004. december 31. után már nem szolgálhat alapul a behozatali kvóták megállapítására. 2005. január 1‑je óta a fertőtlenítők feladata ilyen engedélyt kérni, mielőtt a felpereshez hasonló importőröket az engedélyben meghatározott mennyiségű metil-bromid behozatalára kérnek fel. A Bizottság szerint a felperes helyzetének megváltozása közvetlenül a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjából ered, amely véget vetett a korábbi mennyiségek alapján számított kvótakiosztásnak. Ez a változás a Bizottság szerint azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a felpereshez hasonló társaságoknak be kellett fejezniük a tevékenységüket.
71 A második jogalappal kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a rendelet 7. cikke szerint a kvótákat a vállalkozások között osztják szét. Minthogy a rendelet 7. cikkének b) pontja a kritikus alkalmazásokra hivatkozik, a Bizottság szerint ezt a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésére tekintettel kell értelmezni annak megállapításához, hogy 2005. január 1‑je után pontosan mely vállalkozások között osztottak ki metil-bromid kritikus alkalmazására vonatkozó kvótát. Így azok a vállalkozások, amelyek között szétosztották a kvótát, fertőtlenítők, nem pedig importőrök. A Bizottság úgy véli, hogy a rendelet 7. cikke értelemszerűen következik a 6. cikkből, amely azt az alapelvet állapítja meg, miszerint a metil-bromid nem szabad behozatal tárgya, hanem érvényes behozatali engedély megszerzése és bemutatása a feltétele. Ez a két cikk egymást kiegészíti.
72 Végül a Bizottság arra hivatkozik, hogy a 2004‑es vélemény és 2004. december 10‑i levele általános jellegű, valamennyi ózonréteget lebontó anyagra vonatkozik, és nem közli bennük kifejezetten, hogy 2005‑ben az importőrök között a metil-bromid 2005‑ös kritikus alkalmazására vonatkozóan kvótát osztottak szét. A Bizottság ezzel szemben kiemeli, hogy a 2004‑es vélemény II. pontjának a) alpontja a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjára hivatkozik, és előadja, hogy a kvótákat ezen rendelkezés alapján osztották szét. A Bizottság azonkívül a tárgyaláson előadta, hogy a 2004‑es vélemény e hivatkozás tekintetében különbözik a 2003. évi véleménytől.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
73 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által 2005. január 1‑jén bevezetett rendszert az jellemzi, hogy a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja szerinti felhasználókat, akik a kritikus alkalmazási célokkal élhetnek, fertőtlenítőként határozza meg. A Bizottság továbbá a rendelet 7. cikke alapján úgy határozott, hogy az importőrök a továbbiakban nem kapnak kvótát, hanem azt 2005‑ben a felhasználónak minősülő fertőtlenítők között osztják szét. A rendszer azt is előírja, hogy a behozatali műveletekhez a fertőtlenítőnek és az importőrnek is engedélyre van szüksége. Végül a Bizottság az új rendszer keretében úgy határozott, hogy egyedileg dönt a metil-bromid importőrök általi behozatalának korlátozásáról, mivel az engedélyeket csak akkor adják meg, ha a rendelet 4. cikke (4) bekezdése i. pontja b) alpontjának második francia bekezdésében foglalt forgalombahozatali feltételek teljesülnek. Így az importőrök ezentúl nem halmozhatnak fel metil-bromidot a felhasználóknak történő eladás céljából.
74 A rendelet 7. cikkének állítólagos megsértésével és azzal a felperesi kijelentéssel kapcsolatban, hogy a Bizottság által 2005. január 1‑jei hatállyal bevezetett rendszer nem minősül a rendelet vonatkozó rendelkezései szabályszerű végrehajtásának, először is emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet 7. cikkének szövege, amely nemcsak a metil-bromid behozatalát szabályozza, hanem valamennyi harmadik országból származó anyagét, nem tartalmazza azt, hogy a behozatali kvótákat az importőrök között kell szétosztani, hanem úgy rendelkezik, hogy a vállalkozások között kell ezeket szétosztani; a vállalkozás szó pedig a rendelet 2. cikkében található fogalommeghatározás szerint a szabályozott anyagok gyártóját, visszanyerőjét, felhasználóját, importőrét és exportőrét jelenti. Továbbá a rendelet 7. cikkének szövege a Bizottságra hagyja azon kérdésre adott választ, hogy a rendelet 2. cikkében említett vállalkozások kategóriái – beleértve a felhasználónak minősülő fertőtlenítőket – részesülnek a kvótákból ezen rendelkezés alapján. Ebből következik, hogy a 7. cikk nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy behozatali kvótákat osszon az importőrök részére.
75 Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a rendelet 3. cikke (2) bekezdése i. pontjának d) alpontjával összhangban 2004. december 31. után megtiltja a metil-bromid előállítását. Azonkívül a (2) bekezdés ii. pontjában előírja, hogy a Bizottság […] a IX/6. határozatban meghatározott kritériumok alapján évente meghatározza azokat a kritikus alkalmazási célokat, amelyek esetében a metil-bromid előállítását, behozatalát és felhasználását a Közösségben engedélyezni lehet 2004. december 31‑ét követően, továbbá az engedélyezhető mennyiségeket és felhasználási célokat, valamint azokat a felhasználókat, akik a kritikus alkalmazási célra vonatkozó eltéréssel élhetnek. A rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontja szerint továbbá ez az előállítás és behozatal csak akkor engedélyezhető, ha a montreali jegyzőkönyvben részes felek egyikétől sem szerezhető be a metil-bromid megfelelő alternatív vegyülete, illetve visszanyert vagy regenerált metil-bromid.
76 Emlékeztetni kell arra is, hogy a rendelet 4. cikke a (2) bekezdés i. pontjának d) alpontjában, a (4) és (5) bekezdésre is figyelemmel, megtiltja a szabályozott anyagok 2004. december 31. utáni forgalomba hozatalát. A (4) bekezdés i. pontja b) alpontjának második francia bekezdése szerint a (2) bekezdés i. pontjának d) alpontjában foglalt tilalom nem vonatkozik a metil-bromid forgalomba hozatalára és felhasználására, amennyiben azt a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felhasználók kritikus alkalmazása céljából engedélyezett igények kielégítésére használják fel.
77 Következésképpen a rendelet ezen két cikke alapján a metil-bromid 2005‑ös felhasználása és forgalomba hozatala szigorúan kritikus alkalmazási célokra korlátozódik. Ezekből a rendelkezésekből következően a metil-bromid csak meghatározott kritikus alkalmazási célra állhat rendelkezésre a Közösségen belül.
78 Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a metil-bromid Közösségbe történő behozatalának feltétele a behozatali engedély megszerzése, de nem határozza meg sem az engedélyben részesülőket, sem a behozatali eljárásonként kiadandó engedélyek számát. Következésképpen összeegyeztethető ezzel a rendelkezéssel a Bizottság által 2005. január 1‑jei hatállyal bevezetett rendszer, amely szerint minden behozatalnál két engedélyt kell kiadni: egyet a felhasználónak, majd egyet az importőrnek. Azonkívül a rendelet 6. és 7. cikke egymást kiegészítő rendelkezések abban az értelemben, hogy mindkét cikk a Közösségbe behozott szabályozott anyagok ellenőrzésére és korlátozására irányulnak.
79 Következésképpen figyelemmel a rendelet 3. és 4. cikkében foglalt, a metil-bromid előállítására, felhasználására és forgalomba hozatalára vonatkozó korlátozásokra, a rendelet szerkezetéből az következik, hogy a 6. és a 7. cikk annak biztosítására irányul, hogy a metil-bromid behozatala ne lépje túl a kifejezetten megállapított kritikus alkalmazáshoz szükséges mennyiséget.
80 A Bizottság által a rendelet 3., 4., 6. és 7. cikkével kapcsolatban elfogadott értelmezés, miszerint nem oszt szét több kvótát az importőrök között, és egyedileg korlátozza a metil-bromid behozatalát, ezáltal megakadályozva, hogy az importőrök készleteket halmozzanak fel, biztosítja a rendelkezések hatékony érvényesülését és koherens, a rendelet szerkezetének és célkitűzéseinek megfelelő alkalmazását, amely többek között a metil-bromid gyártásának és felhasználásának az ózonréteg védelmében történő korlátozására irányul.
81 Ezt az elemzést nem kérdőjelezi meg az sem, hogy a rendelet 7. cikke nem rendelkezik kifejezetten a metil-bromidra vonatkozó szabályozás 2005. január 1‑jei hatállyal történő módosításáról. A fenti 74–80. pontban kifejtettekből az következik, hogy a Bizottság – a felperes előadásával ellentétben – nem tévesztette össze a két külön rendelkezést, vagyis a rendelet 3. és 4. cikkét, illetve 6. és 7. cikkét, hanem helytállóan, összességükben és a rendelet szerkezetének megfelelően értelmezte ezeket a rendelkezéseket.
82 Ugyanígy, a rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított érvvel kapcsolatban, amely szerint a szabályozott anyagok forgalmazására importőrök ezt a jogot átruházhatják a Közösségen belüli bármely más, forgalmazásra jogosult importőrére, emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet 4. cikke (2) bekezdése i. pontjának d) alpontjával összhangban a gyártók és az importőrök 2004. december 31. után a rendelet 4. cikke (4) bekezdése i. pontja b) alpontjának második francia bekezdése alapján egyedileg engedélyezett mennyiségek kivételével már nem hozhatnak forgalomba metil-bromidot. Ebből egyrészt az következik, hogy az az átruházási jog, amelyet az importőrök 2005‑re vonatkozóan a rendelet 4. cikkének (5) bekezdésére alapítanak, csupán az egyedileg engedélyezett mennyiségekre vonatkozik, másrészt az importőrök ezt a korlátozott átruházási jogot importkvóta nélkül is gyakorolhatják, ahogyan azt a felperes a tárgyaláson elismerte. Ezért a rendelet 4. cikkének (5) bekezdése nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy importkvótát osszon szét az importőrök között.
83 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem volt köteles a rendelet alapján 2005‑ben kvótát odaítélni a felperesnek mint importőrnek, és a Bizottság által 2005. január 1‑jén bevezetett új rendszer a rendelet 3., 4., 6. és 7. cikkének jogszerű, ezekkel a rendelkezésekkel összeegyeztethető végrehajtásának minősül.Ilyen feltételek mellett nem szükséges megvizsgálni azt a kérdést, hogy a Bizottság eljárhatott volna‑e másként, 2004. december 31. után is folytatva azt a gyakorlatot, hogy importkvótát oszt szét az importőrök között.
84 A felperesnek a 2004‑es véleményre történt hivatkozásával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a vélemény II. pontjában kifejtette, hogy a rendelet 7. cikkében szereplő importkvótákat 2005‑ben a kritikus alkalmazás céljából felhasznált metil-bromid tekintetében, a IX/6. határozattal és a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjával összhangban fogják szétosztani, amely szerint a termelés és behozatal csak akkor engedélyezhető, ha a szerződő felek egyikétől sem szerezhető be a metil-bromid megfelelő alternatív vegyülete, illetve visszanyert vagy regenerált metil-bromid. A Bizottság továbbá előadta a tárgyaláson, hogy a 2004‑es közlemény a IX/6. határozatra és a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjára való hivatkozás tekintetében különbözik a 2003‑as közlemény szövegétől, amelyben nem szerepel ilyen hivatkozás. Következésképpen a figyelmes olvasó, amilyen a felperes is, kikövetkeztethette a 2004‑es véleményből, hogy a Bizottságnak nem állt szándékában rendelet 7. cikkét 2005‑ben is ugyanúgy alkalmazni, mint 2004‑ben, hanem az importkvótákat 2005‑ben a IX/6. határozattal és a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjával összhangban fogja szétosztani. Végül a 2004‑es vélemény II. és IX. pontja értelmében, amennyiben azok a gyártókra és az importőrökre, nem pedig a fertőtlenítőkre hivatkoznak, azzal magyarázható, hogy a 2004‑es közlemény valamennyi ózonréteget lebontó anyagra vonatkozik, ahogyan arra a Bizottság hivatkozik, és a metil-bromid esetét nem kezelik külön. Az Elsőfokú Bíróság ezért úgy véli, hogy a 2004‑es vélemény nem vonja kétségbe a Bizottság azon határozatát, amelyben nem ítélt oda 2005‑re behozatali kvótát a felperesnek.
85 Továbbá meg kell állapítani, hogy a felperesnek a 2004. december 10‑i levelén alapuló érve nem fogadható el. Emlékeztetni kell arra, hogy nem egyéni levélről van szó, amelyben arról biztosítják a felperest, hogy metil-bromid kritikus alkalmazására vonatkozó egyéni kvótát fog kapni, hanem olyan levélről, amelyet az ODS‑weblap minden olyan felhasználójának elküldtek, akik a valamennyi kvótára, szabályozott anyagra és ezek felhasználására vonatkozó közzétételben szerepeltek. Következésképpen ez a levél nem kérdőjelezi meg a rendelet Bizottság általi értelmezését.
86 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint a rendelet Bizottság általi értelmezése nem minősül a piaci versenyhelyzet torzításának. A felperes állításával szemben ugyanis nem akadályozza az importőröket abban, hogy versenyre lépjenek a fertőtlenítőkkel a metil-bromid behozatali és eladási piacán. Így, ahogyan arra a Bizottság hivatkozik, a 2005. január 1‑jén hatályba lépő változás egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felpereshez hasonló társaságoknak be kell fejezni tevékenységüket. Csupán azt jelenti, hogy ezek a gazdasági szereplők többé nem kérhetnek behozatali engedélyt annak érdekében, hogy készletet halmozzanak fel, majd aztán azt a tényleges felhasználóknak tovább értékesítsék.
87 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a foglalkozás szabad gyakorlása nem jelent korlátlan jogosultságot, hanem a társadalmi szerepükre való tekintettel kell figyelembe venni. Következésképpen a foglalkozás szabad gyakorlása korlátozható, amennyiben e korlátozások a Közösség által követett közérdekű célok megvalósításához szükségesek, és a célzott joghatásra tekintettel nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét veszélyeztetnék (az 5/88. sz. Wachauf‑ügyben 1989. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 1989., 2609. o.] 17. és 18. pontja és a C‑295/03. P. sz., Alessandrini kontra Bizottság ügyben 2005. június 30‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5673. o.] 86. pontja).
88 A jelen ügyben a Bizottság által 2005. január 1‑jén bevezetett új rendszer csupán a metil-bromid behozatalára vonatkozó tevékenység gyakorlásának körülményeit módosította, és nem vonta maga után azt, hogy a felperesnek meg kell szüntetnie tevékenységét. Feltételezve, hogy ez korlátozásnak minősül, az Elsőfokú Bíróság kifejti, hogy a Közösség által követett közérdekű cél a jelen esetben az ózonréteg védelme, és úgy ítéli meg, hogy az esetleges korlátozás mindenesetre igazolást nyer azzal, hogy a rendeletnek azzal összhangban álló alkalmazásáról van szó (a fenti 74–83. pont), amely nem tekinthető aránytalannak vagy elviselhetetlennek, sem pedig olyannak, amely az így biztosított jog lényegét veszélyeztetné, mivel a felperes továbbra is gyakorolhatja korábbi gazdasági tevékenységét.
89 Az előzőekre tekintettel az első és a második jogalapot el kell utasítani.
A hatáskör hiányára alapított harmadik jogalapról (ultra vires jogi aktus)
A felek érvei
90 A felperes szerint a Bizottság eljárásakor túllépte a rendelet 7. cikkében meghatározott jogi kereteket és a Parlament és a Tanács által a rendelettel ráruházott felhatalmazást, amikor számára a metil-bromid Európai Unióba történő behozatalára nem állapított meg importkvótát.
91 Szerinte az állandó ítélkezési gyakorlatnak felel meg az, hogy valamely alaprendelet rendelkezései alapján elfogadott végrehajtási intézkedést meg kell semmisíteni, amennyiben azzal a megállapított kötelezettségek mértékét a Szerződésben meghatározott jogalkotási eljárások alkalmazása nélkül módosítják. Ha a végrehajtási intézkedés kivételes jellegűnek bizonyul, minthogy az alapintézkedésben meghatározottaktól eltérő feltételeket szab, nem fogadható el a Parlamenttel folytatott előzetes konzultáció nélkül.
92 A jelen ügyben a rendelet 7. cikke kötelezi a Bizottságot arra, hogy importkvótákat osszon szét metil-bromid Közösségen belüli forgalomba hozatalára. Csak a közösségi jogalkotó jogosult dönteni arról, hogy 2004. december 31. után ne lehessen importkvótát szétosztani az importőrök között. Az ilyen tárgyú határozat elfogadásáig a Bizottságnak folytatnia kell az importkvóták szétosztását, mivel jogellenes lenne, ha ezt megtagadná.
93 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a harmadik jogalap a második megismétlése, és az e tekintetben kifejtett megállapításaira utal. Hangsúlyozza viszont, hogy 2005/625 határozatával valójában megállapította a kritikus alkalmazásra szánt metil-bromid kvótáit, és megjegyzi, hogy a felperes behozatali engedélyeket kapott, és gyakorolhatta a tevékenységét.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
94 Emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság az első és a második jogalap vizsgálatánál azt állapította meg, hogy a rendelet 7. cikke nem kötelezte a Bizottságot arra, hogy importkvótát ítéljen oda a felperesnek a 2005‑ös évre, és hogy a rendelet Bizottság általi, a 2005. január 1‑jei hatállyal bevezetett rendszer keretében történő végrehajtása összeegyeztethető a rendelet rendelkezéseivel. Mivel a megtámadott jogi aktus arról tájékoztatja a felperest, hogy az új rendszer alapján nem rendelkezhet ezentúl importkvótával, ezért olyan bizottsági intézkedésnek minősül, amely jogszerűen a rendeleten alapszik, és nem tekinthető ultra vires jogi aktusnak. Ezért a Bizottság a megtámadott jogi aktussal nem vette át a Tanács vagy a Parlament hatáskörét.
95 Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.
A bizalomvédelem elvének és a jogbiztonságnak a megsértésére alapított negyedik jogalapról
A felek érvei
– A felperes érvei
96 A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a rendelet 7. cikke alapján fennálló, importkvótához való jogát, valamint tévesen értelmezte a 2004‑es véleményt és a későbbiekben folytatott levelezést, megsértette a felperes importkvóta megszerzéséhez fűződő jogos bizalmát és a jogbiztonság elvét.
97 A jogbiztonság elve a felperes szerint azt jelenti, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó személyek jogaikat és kötelezettségeiket illetően nem kerülnek bizonytalan helyzetbe, a közösségi jogi szabályok bizonyossággal és egyértelműen határozzák meg a személyek vonatkozó jogait, és az intézkedéseket annak érdekében hozzák meg, hogy továbbra is átláthatóak legyenek az említett szabályokkal szabályozott tényállások és jogviszonyok. A jelen ügyben az, hogy a Bizottság nem ítélt oda importkvótát a felperesnek, és határozatában az importőrök kvótáját a felhasználók között szétosztott kvótákkal váltotta fel, átláthatatlanná és a rendelettel ellentétessé tette a metil-bromid Európai Unión belüli teljes importrendszerét.
98 A jogos bizalom fogalma a felperes szerint a jogbiztonság elvének szükségszerű velejárója, és azt követeli meg, hogy ne sérüljön azok jogos bizalma, akik jóhiszeműen, a jogszabály – mint olyan, vagy mint amely annak tűnik – alapján járnak el. Az ítélkezési gyakorlat megerősíti, hogy a hatályos szabályozást nem sértő, és a mérlegelési jogkör gyakorlását nem érintő egyszerű közigazgatási gyakorlat vagy tűrés megalapozhatja az érdekeltek jogos bizalmát anélkül, hogy ennek feltétlenül valamely általános érvényű közleményen kellene alapulnia (a Bíróság 84/85. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1987. október 1‑jén hozott ítélete [EBHT 1987., 3765. o.] és a Bíróság elnökének a C‑152/88. R. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1988. június 10‑én hozott végzése [EBHT 1988., 2931. o.]; az Elsőfokú Bíróság T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3253. o.] 112. pontja).
99 Az ahhoz fűződő jogos bizalom, hogy a felperes a 2005‑ös évre vonatkozóan kvótát szerzett a metil-bromid behozatalára, pontosan a rendelet 7. cikkének szövegéből és a Bizottság írásbeli nyilatkozataiból – köztük a 2004‑es véleményből és a felpereshez intézett különféle elektronikus leveleiből – következik. A felperes kifejti, hogy ezen jogos bizalom alapján nyújtotta be 2004‑es nyilatkozatát, és jogosan várta el a 2005‑ös évre vonatkozó importkvóta odaítélését. A Bizottság azáltal, hogy nem ítélt oda neki a 2005‑ös évre vonatkozóan kvótát a metil-bromid behozatalára, megsértette a felperes jogos bizalmát.
– Az alperes érvei
100 A Bizottság szerint a felperest nem biztosították konkrétan afelől, hogy a metil-bromid 2005‑ben történő szabad felhasználására kvótát fognak megállapítani a javára. Úgy véli továbbá, hogy az olyan óvatos és körültekintő gazdasági szereplő, mint amilyen a felperes, tudta vagy tudnia kellett volna, hogy 2005. január 1‑jétől kezdve tilos a metil-bromid saját nevében való felhasználása vagy forgalomba hozatala, mivel a rendelet 4. cikke (2) bekezdése i. pontjának d) alpontja kimondja ennek tilalmát A Bizottság szerint a felpers arról is tudomással bírt, hogy ettől az időponttól kezdve csak kritikus alkalmazás céljából történő metil-bromid-alkalmazás engedélyezett a rendelet 4. cikke (4) bekezdése i. pontjának b) alpontja alapján. Következésképpen a Bizottság szerint a felperes azt is tudta, hogy a rendelet 4. cikke (2) bekezdése i. pontjának a)–c) pontja alapján bevezetett rendszer, amely szerint a regisztrált importőrök között az 1991‑es referenciaév mennyiségei alapján osztják szét a kvótákat, nem alkalmazandó többé 2005. január 1‑jétől. A Bizottság úgy véli, hogy a felperes arra számított, hogy ez a kvótarendszer és a kvótáknak a metil-bromid kritikus alkalmazás céljából történő elosztásának a feltételei ettől az időponttól megváltoznak.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
101 Ami először is a bizalomvédelem elvének állított megsértését illeti, mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a rendelet 7. cikke, amely csak a vállalkozásokat jelöli ki, az importőröket pedig nem, nem biztosítja ezek számára a kvóták odaítélését, és a rendelet 3., 4. és 6. cikkéből a felperes által kért módon a jogos bizalom sem következik.
102 Továbbá a fenti 84. pontban már kifejtésre került, hogy a 2004‑es vélemény II. pontjában a IX/6. határozatra és a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjára vonatkozó utalás szerint az importkvótákat 2005. január 1‑je után ezekkel a rendelkezésekkel összhangban fogják elosztani. A fenti 84. pontban megállapításra került, hogy a 2004‑es vélemény ezen hivatkozás tekintetében különbözik a 2003‑as vélemény szövegétől, és a figyelmes olvasó, amilyen a felperes is, kikövetkeztethette a 2004‑es véleményből, hogy a Bizottság 2005‑ben változtatni kívánt korábbi gyakorlatán. Így azt kell megállapítani, hogy a 2004‑es vélemény nem biztosít importkvótákat az importőröknek.
103 Meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlatból kikövetkeztethető – amint arra a Bizottság is hivatkozik –, hogy amennyiben az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő előre láthatja az érdekeit érintő közösségi intézkedés elfogadását, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 147. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑336/94. sz., Efisol kontra Bizottság ügyben 1996. október 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑1343. o.] 31. pontja). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes egyike annak a nyolc importőrnek, aki 2004‑ig kizárólagosan jogosult volt a metil-bromid Közösségbe történő behozatalára, és a metil-bromidra vonatkozó szabályozás mindenfajta változása gazdaságilag jelentősen kihat az importtevékenységére. Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság azon az állásponton van, hogy egy gondos vállalkozásnak ebben a helyzetben pontos tájékoztatást kellett volna kérnie a bekövetkező változásokról. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes elismerte, hogy a rendelet 3. és 4. cikke alapján arra számított, hogy 2005. január 1‑jei hatállyal módosul a metil-bromidra vonatkozó szabályozás.
104 Ezért a jelen ügy körülményei között őt terheli ez a gondossági kötelem.
105 Arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint senki nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére anélkül, hogy ne jelölné meg a közigazgatási szerv által neki tett pontos ígéreteket (a fent hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 147. pontja és a fent hivatkozott Efisol kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. pontja). A jelen ügyben a Bizottság jogosan hivatkozik arra, hogy nem adott pontos biztosítékokat a felperesnek.
106 Az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a Bizottság korábban nyilvánosságra hozott közigazgatási gyakorlata ellenkező értelmű jelzések hiányában jogos bizalmat keletkeztethet az ugyanazon szabályok alkalmazása tekintetében, különösen ha az intézmény vonatkozó közleményei nem térnek el a korábbiaktól (a fent hivatkozott MCI kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 112. pontja; lásd még ebben az értelemben a fent hivatkozott Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9–27. pontját; a fent hivatkozott Sofrimport kontra Bizottság ügyben hozott végzés 17–23. pontját). Ezek az alapelvek azonban nem kerülnek alkalmazásra a jelen ügyben. A jelen ügyben ugyanis a 2004‑es közlemény II. pontja eltér a IX/6. határozatra és a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének ii. pontjára vonatkozó utalás miatt, amely szerint 2005‑ben az importkvótákat már nem a Bizottság korábbi gyakorlata alapján, hanem ezzel a rendelkezéssel összefüggésben ítélik oda.
107 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság 2004. december 10‑i levelét az ODS‑weblap valamennyi felhasználójának elküldte, és közzétett minden kvótát, szabályozott anyagot, valamint azok felhasználását. Következésképpen a felperes számára semmi nem biztosította a metil-bromid kritikus alkalmazására vonatkozó egyéni kvóta odaítélését. Mivel a felperes a Bizottság más leveleire is hivatkozik, meg kell jegyezni, hogy e tekintetben nem szolgáltatott bizonyítékot a jelen ügy során, és nem jelölte meg azokat a leveleket sem, amelyekre hivatkozik.
108 Másodszor, a jogbiztonság elvének állítólagos megsértésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint ez az elv alapvető közösségi jogelv, amely azt követeli meg, hogy a szabályozás egyértelmű és világos legyen, lehetővé téve azt, hogy a jogalanyok egyértelműen megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el. Ha azonban a jogszabállyal együtt jár bizonyos fokú bizonytalanság a jogszabály tartalmát és a hatályát illetően, azt kell vizsgálni, hogy vajon a szóban forgó jogszabály kétértelmű‑e annyira, hogy a tagállam emiatt nem tudja megfelelő bizonyossággal eloszlatni ezen szabály hatályát vagy tartalmát illető esetleges kétségeket (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑110/03. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑2801. o.] 30. és 31. pontját).
109 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy elsősorban a rendelet rendelkezéseire (lásd a fenti 74–83. pontot), továbbá a 2004‑es vélemény szövegére (lásd a fenti 84. és 102. pontot) is tekintettel, sem a felperes által igényelt importkvóta odaítélésének elutasítása, sem pedig az importőrök helyett a felhasználók között történő kvótaelosztás nem volt előre nem látható a felperessel azonos helyzetben lévő importőrök számára. Következésképpen sem a rendelet, sem a 2004‑es vélemény nem akadályozzák azt, hogy a jogalanyok megfelelő bizonyossággal el tudják oszlatni a rendelet 7. cikkének hatályát vagy tartalmát illető esetleges kétségeket.
110 A fentiekre tekintettel a negyedik jogalapot el kell utasítani.
111 A felperes által a megtámadott jogi aktus megsemmisítése iránti kérelem alátámasztásául hivatkozott négy jogalapot el kell utasítani, ezt a kérelmet megalapozatlannak kell nyilvánítani anélkül, hogy a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogásról szükséges lenne határozni.
112 Ezen feltételek mellett a keresetet egészében el kell utasítani.
A költségekről
113 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a Bizottság költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperes maga viseli saját költségeit, valamint a Bizottság részéről felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. május 22‑i nyilvános ülésen.
Tartalomjegyzék
Jogi és ténybeli háttér
1. A bécsi egyezmény és a montreali jegyzőkönyv
2. A 2037/2000/EK rendelet
3. A rendelet 6. és 7. cikkének alkalmazási rendszere: a 2005. január 1‑jén bekövetkezett változások
4. Az importőröknek szóló 2004‑es vélemény
5. A felperes kérelme
6. A megtámadott jogi aktus
7. A 2005/625/EK határozat
Az eljárás
A felek kérelmei
A jogkérdésről
1. Az elfogadhatóságról
Arról a kérelemről, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa a Bizottságot arra, hogy behozatali kvótát ítéljen oda a felperesnek
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A megsemmisítés iránti keresetről
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
2. Az ügy érdeméről
A vonatkozó jogi háttér nem szabályszerű alkalmazására és a rendelet 7. cikkének megsértésére alapított első és második jogalapról
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A hatáskör hiányára alapított harmadik jogalapról (ultra vires jogi aktus)
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A bizalomvédelem elvének és a jogbiztonságnak a megsértésére alapított negyedik jogalapról
A felek érvei
– A felperes érvei
– Az alperes érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A költségekről