Language of document : ECLI:EU:F:2016:149

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (egyesbíró)

2016. július 18.

F‑48/15. sz. ügy

SD

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – 2013. évi előléptetési időszak – Értékelő jelentés – Nyilvánvaló értékelési hiba – Rehabilitációs terv – Sérelmet okozó aktus – Elfogadhatóság”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben SD lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt a 2013. január 1‑je és december 31. közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentését, másrészt az e jelentés alapján elfogadott „rehabilitációs tervet”, valamint kötelezze az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalát (EUIPO) az őt ért nem vagyoni kár megtérítésére, amelynek összegét – az eljárás során történő felemelés vagy leszállítás jogának fenntartása mellett – 10 000 euróban határozza meg.

Határozat:      A Törvényszék a keresetet elutasítja. SD maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelők mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló értékelési hiba – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A szakmai teljesítmény javítására vonatkozóan az értékelő jelentéssel szoros összefüggésben készített rehabilitációs terv – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés és 91. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az érdemek értékelésével kapcsolatban az értékelők széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, és ezért az uniós bíróság által végzett felülvizsgálatnak a ténybeli hibák, a nyilvánvaló értékelési hibák és a hatáskörrel való visszaélés hiányára kell korlátozódnia.

E tekintetben a hiba kizárólag akkor minősíthető nyilvánvalónak, ha könnyen azonosítható azon kritériumok alapján, amelyekhez a jogalkotó döntési jogkör gyakorlását kívánta kötni. Következésképpen a felperes által e célból előterjesztendő bizonyítékoknak elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy teljes mértékben hiteltelenítsék a megtámadott értékelő jelentésben foglalt értékelést. Másképpen fogalmazva a nyilvánvaló értékelési hibára alapított kifogást el kell utasítani, ha a felperes által benyújtott bizonyítékok ellenére a vitatott értékelés mindenképpen hihető.

(lásd a 35. és 36. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2009. november 10‑i N kontra Parlament, F‑93/08, EU:F:2009:151, 58. pont; 2015. március 18‑i Rajala kontra OHIM, F‑24/14, EU:F:2015:10, 41–43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Az olyan jogi aktus, mint a szakmai teljesítmény javítására vonatkozóan az értékelő jelentéssel szoros összefüggésben készített rehabilitációs terv, az érintett tisztviselő érdemeinek értékelésétől tartalmánál és céljánál fogva csak akkor független és választható el, ha bizonyítást nyer, hogy nem a tisztviselő szakmai teljesítményének javítása érdekében fogadták el, és ezáltal megsértették a tisztviselő jogait, illetve személyzeti szabályzat szerinti jogállását.

Következésképpen, mivel a Közszolgálati Törvényszék azt állapította meg, hogy az értékelő jelentés nem jogellenes, az azzal szoros összefüggésben elkészített rehabilitációs terv önmagában véve nem minősíthető sérelmet okozó aktusnak, és ezért nem képezheti panasz vagy megsemmisítés iránti kereset tárgyát sem.

(lásd az 57., 58. és 61. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke: 2015. december 3‑i Sesma Merino kontra OHIM, T‑127/14 P, EU:T:2015:927, 35. pont.