AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2005. január 12. (*)
„Közösségi védjegy – SnTEM, SnPUR és SnMIX szóvédjegyek – Feltétlen kizáró okok – Leíró jelleg – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja”
A T‑367/02–T‑369/02. sz. egyesített ügyekben,
a Wieland-Werke AG (székhelye: Ulm [Németország], képviselik: S. Gruber és F. Graf von Stosch ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: T. L. Eichenberg és G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM első fellebbezési tanácsának 2002. szeptember 25-i (R 338/2001‑1., R 337/2001‑1. és R 335/2001‑1. sz. ügy), az SnTEM, SnPUR és SnMIX szómegjelölések közösségi védjegyként történő lajstromozásáról szóló három határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (negyedik tanács),
tagjai: H. Legal elnök, V. Tiili és M. Vilaras bírák,
hivatalvezető: D. Christensen tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. december 9‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a jelen ügyeknek az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából, az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 50. cikkének megfelelően történt egyesítésére,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. április 28‑án benyújtott válaszbeadványra,
a 2004. június 17‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1999. december 14-én a felperes a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94 módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) alapján három közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegyek az SnTEM, az SnPUR és az SnMIX szómegjelölések voltak.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 6. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással:
„Különösen színesfémből (rézből vagy rézötvözetből) készült, egyik vagy mindkét oldalukon fémmel (különösen ónnal vagy ónötvözettel) rétegezett félkész fémtermékek, úgymint bádoglemezek, szalagok, huzalok, sodronyok, csövek, profilok, rudak vagy hasonló termékek.”
4 2000. február 10-i leveleiben az elbíráló arról tájékoztatta a felperest, hogy a szóban forgó megjelölések a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b), c) és g) pontja alapján nem lajstromozhatók, mivel a lajstromozással érintett áruk vonatkozásában leíró jellegűek, nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, és megtéveszthetik a vásárlóközönséget. Az elbíráló szerint ugyanis az „Sn” elem az ón vegyjelét jelöli. A „TEM” szóelem a „tempered” kifejezés tudományos és műszaki rövidítéseként használatos, amely az ötvözetek terén az „öntött” kifejezés megfelelője. Ezért az SnTEM megjelölés „tempered tin” (öntött ón) jelentéssel bírna. A „PUR” szóelem jelentése „tiszta”, az SnPUR megjelölésé pedig „tiszta ón”. Végül az elbíráló szerint a „MIX” szóelem németül a „keverék” szóval egyenértékű, ennélfogva az SnMIX megjelölés jelentése „ónötvözet”. Az elbíráló azt is megállapította, hogy a bejelentett megjelölések alkalmasak a vásárlóközönség megtévesztésére, mivel a kérelemben szereplő áruk nem felelnek meg ezeknek az összetételeknek.
5 2000. április 3-i levelében a felperes előadta észrevételeit az elbíráló kifogásainak vonatkozásában. Ezen túlmenően korlátozta a védjegybejelentésben szereplő áruk jegyzékét, elhagyva az „ónnal vagy ónötvözettel” mondatrész előtti második „különösen” szót, így az árujegyzék a következőképpen módosult:
„Különösen színesfémből (rézből vagy rézötvözetből) készült, egyik vagy mindkét oldalukon fémmel (ónnal vagy ónötvözettel) rétegezett félkész fémtermékek, úgymint bádoglemezek, szalagok, huzalok, sodronyok, csövek, profilok, rudak vagy hasonló termékek.”
6 2001. február 7-én és 8-án hozott három határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján elutasította a védjegy-bejelentési kérelmeket.
7 2001. április 4-én a felperes a 40/94 rendelet 57-62. cikke alapján három fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz.
8 2002. szeptember 25-én hozott, a felperessel 2002. október 10-én közölt R 338/2001‑1., R 337/2001‑1. és R 335/2001‑1. sz. határozataival (a továbbiakban: megtámadott határozatok) az első fellebbezési tanács elutasította a fellebbezéseket. A fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy mivel a szakmai körök ismerik az „Sn” vegyjel, valamint a „TEM”, „PUR” és „MIX” rövidítések jelentését, a bejelentett megjelölések öntött ónra, tiszta ónra, illetve ónötvözetre utalnak. Ezért a fellebbezési tanács szerint a szóban forgó megjelölések a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) és b) pontja értelmében leíró jellegűek a védjegybejelentésben szereplő áruk tekintetében, és nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.
A felek kérelmei
9 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatokat;
– az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
10 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
11 Keresetei alátámasztására a felperes két jogalapot jelöl meg. Az első a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésén alapul. A második a rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozik.
12 Meg kell vizsgálni az első jogalapot.
13 A felperes vitatja, hogy az SnTEM, az SnPUR és az SnMIX megjelölések tisztán leíró jellegűek lennének a védjegybejelentésben szereplő áruk vonatkozásában, és kifejti, hogy ezek a megjelölések az érintett körök számára nem jelzik közvetlenül és konkrétan a kérelemben szereplő áruk minőségét vagy más jellemzőit.
14 Az OHIM megerősíti, hogy a fellebbezési tanács megtámadott határozataiban helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a szóban forgó megjelölések lajstromozását meg kell tagadni.
15 Az Elsőfokú Bíróság hivatkozik arra, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak”. Ezenkívül a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak a Közösség egy részében áll fenn”.
16 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárja, hogy ilyen jeleket vagy adatokat védjegyként lajstromozzanak, és ezáltal egyetlen vállalkozás számára fenntartsanak. Ez a rendelkezés tehát azt a közérdekű célt szolgálja, hogy az ilyen jeleket vagy megjelöléseket bárki szabadon használhassa (lásd a Bíróság C‑191/01. P. sz., OHIM kontra Wrigley ügyben 2003. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑12447. o.] 31. pontját).
17 Valamely védjegy leíró jellegét egyrészt a bejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában kell megítélni (az Elsőfokú Bíróság T 135/99. sz., Taurus-Film kontra OHIM [Cine Action] ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 1999., II 379. o.] 25. pontja és a T 136/99. sz., Taurus-Film kontra OHIM [CineComedy] ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II 397. o.] 25. pontja), másrészt pedig az alapján, hogy milyen képet alkot róla a célzott vásárlóközönség, amely az ezen áruk és szolgáltatások fogyasztóiból áll (az Elsőfokú Bíróság T-219/00. sz., Ellos kontra OHIM [Ellos] ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-753. o.] 29. pontja).
18 A jelen ügyben mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk félkész – különösen színesfémből készült fémtermékek, úgymint bádoglemezek, szalagok, huzalok, sodronyok, csövek, profilok, rudak vagy hasonló termékek, amelyeknek egyik vagy mindkét oldala ónnal vagy ónötvözettel van bevonva.
19 A szóban forgó áruk jellegét figyelembe véve tehát megállapítható, hogy a célzott vásárlóközönséget a fémgyártásban jártas szakemberek alkotják.
20 Másfelől pedig amennyiben ezek a szakemberek ismerik a tevékenységi területükön használatos tudományos kifejezéseket és rövidítéseket, függetlenül ezen kifejezéseknek és rövidítéseknek a nyelvi eredetétől megállapítható, hogy a célzott vásárlóközönséget az Európai Unió különböző országainak fémipari szakemberei alkotják.
21 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásakor ezért a szóban forgó szómegjelöléseknek tulajdonított jelentés alapján azt kell vizsgálni, hogy a célzott fogyasztói kör szempontjából fennáll-e kellően közvetlen és konkrét összefüggés a megjelölések és a bejelentéssel érintett áru- vagy szolgáltatástípusok között (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑355/00. sz., DaimlerChrysler kontra OHIM [TELE AID] ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1939. o.] 28. pontját).
22 A bejelentett megjelölések értelmét illetően meg kell említeni, hogy az SnTEM, SnPUR és SnMIX szómegjelölések mindegyike két különálló alkotóelemből áll: az „Sn”, illetve a „TEM”, a „PUR” és a „MIX” szóelemekből.
23 Először is az „Sn” alkotóelem, amely mindhárom szóban forgó megjelölésben szerepel, az ón vegyjele. A felperes által megnevezett valamennyi áru „egyik vagy mindkét oldala fémmel – ónnal vagy ónötvözettel – van bevonva”. Tehát a felperes által megnevezett valamennyi áru tartalmaz ónt, ennélfogva az „Sn” alkotóelem az áruk egyik jellemzője vonatkozásában leíró jellegű.
24 Másodszor, meg kell vizsgálni a lajstromoztatni kívánt három megjelölésben szereplő második alkotóelem értelmét.
25 A „TEM” alkotóelem az angol „temper” (kezel) szóra utal – ezt nem is vitatta senki –, amely a hőkezelésre vonatkozik, amely pedig a szóban forgó áruk egyik jellemzője. Nem helytálló a felperes azon érve, miszerint a „temper” szó nem az áru anyagi minőségét, hanem annak gyártási eljárását jelöli. Valójában az áru gyártási eljárásának jelzése is az áru egyik jellemzőjére vonatkozik.
26 Következésképpen a „TEM” alkotóelem az igényelt áruk egyik jellemzője vonatkozásában leíró jellegűnek tekintendő.
27 A „PUR” alkotóelemet illetően szintén leíró jellegűnek kell tekinteni az érintett áruk egyik jellemzőjét, tudniillik annak „tisztaságát”.
28 A „MIX” alkotóelem – ezt a felperes nem vitatta – keverékre utal.
29 Ez az alkotóelem tehát az érintett áruk egyik jellemzője vonatkozásában leíró jellegű, mivel azt jelzi, hogy a szóban forgó áruk, illetve azok egy része különböző fémek ötvözetéből készült.
30 Harmadszor, meg kell vizsgálni a szóban forgó megjelölések együttes értelmét.
31 Meg kell ugyanis jegyezni, hogy neologizmusból vagy különböző alkotóelemek kombinációjából képzett szóból álló megjelölés még nem tekinthető a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint leíró jellegűnek, ha csupán az egyes alkotóelemek tekintetében lehet megállapítani a leíró jelleget. A leíró jelleget a neologizmusnál vagy magánál a szónál is meg kell állapítani (lásd analógia útján a Bíróság C‑265/00. sz., Campina Melkunie ügyben 2004. február 12-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II.‑0000. o.] 37. pontját és a C‑363/99. sz., Koninklijke KPN Nederland ügyben 2004. február 12-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑0000. o.] 96. pontját).
32 Az olyan neologizmusból vagy összetett szóból álló megjelölés, amelyben a lajstromoztatni kívánt áruk vagy szolgáltatások jellemzői tekintetében az alkotóelemek mindegyike leíró jellegű, önmagában is leírja ezeket a jellemzőket a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, hacsak nincs érzékelhető eltérés a neologizmus vagy az azt alkotó elemek egyszerű összessége között. Ez azt feltételezi, hogy mivel a kombináció szokatlan jellegű a hivatkozott áruk és szolgáltatások vonatkozásában, a neologizmus vagy a szó által keltett benyomás elegendően távol esik attól, amit az alkotóelemek egyszerű egybeírása kelt, és így többletértelmet hordoz a hivatkozott alkotóelemek összességéhez képest (lásd analógia útján a Campina Melkunie ítélet [hivatkozás fent] 43. pontját és a Koninklijke KPN Nederland ítélet [hivatkozás fent] 104. pontját).
33 A jelen ügyben az SnTEM és SnPUR megjelöléseket illetően az OHIM válaszához fűzött – a felperes által nem vitatott – mellékletekből az tűnik ki, hogy a jelen ügyben szereplő fémtermékek terén teljesen szokványos magyarázó kiegészítéssel megjelölni az adott anyagot, amikor megemlítésre kerül az e termékeknél használt anyag pontos minősége. Következésképpen – ellentétben azzal, amit a felperes állít – az SnTEM és az SnPUR megjelölések nem tekinthetők újonnan kitaláltnak. Ráadásul, mint arra az OHIM is jogosan mutatott rá, a „pur” melléknevet gyakran teszik a kapcsolódó főnév mögé, egyértelműen kifejezendő annak tisztaságát.
34 Így tehát figyelembe véve a védjegybejelentésben szereplő áruk jellegét, az érintett vásárlóközönség az SnPUR szómegjelölést közvetlenül a tiszta ónból készült áruk megnevezéseként fogja érteni.
35 Ami az SnTEM szómegjelölést illeti, azt az érintett vásárlóközönség (fémipari szakemberek) a védjegybejelentésben szereplő áruk jellegére tekintettel úgy fogja érteni, hogy a szóban forgó áruk öntött ónból készültek. E tekintetben maga a felperes is elismeri, hogy „esetleg fel lehet ismerni egy halvány utalást az ón hőkezelésére (»öntött ón«)”, mégis úgy véli, hogy a megjelölést nem lehet rögtön ebben az értelemben felfogni, hiszen ehhez előbb az „Sn” vegyjel lefordítása szükséges. Meg kell állapítani, hogy a szakemberek a kérdéses áruk vonatkozásában azonnal megérthetik, hogy az „Sn” az ónt jelöli. Mint ugyanis az OHIM által válaszában hivatkozott internetes oldalakról kiderül, és ezt a felperes sem cáfolta, a vonatkozó ágazatban gyakori a vegyjelek használata.
36 Ami az SnMIX szómegjelölést illeti, a védjegybejelentésben szereplő áruk jellegére tekintettel az érintett vásárlóközönség azt úgy fogja érteni, mint amely ónötvözetből készült árukat jelöl. A felperesnek nem sikerült helytállóan alátámasztania, hogy az SnMIX megjelölés és az érintett áruk közötti kapcsolat túl bizonytalan és határozatlan ahhoz, a megjelölést az érintett áruk leírásának lehessen tekinteni. Ugyanis már az ónötvözetre utaló puszta jelzés is jellemzi a szóban forgó árukat, nem is szükséges ehhez annak ismerete, hogy milyen fémmel vagy más anyaggal ötvözték az ónt. Éppígy nincsen jelentősége a felperes azon érvének sem, miszerint az „ónkeverék” kifejezés a gyártási eljáráshoz kapcsolható, mivel az is az áru jellemzőjének részét képezi.
37 Ezért arra a következtetésre kell jutni, hogy az SnTEM, az SnPUR és az SnMIX szómegjelölések a szóban forgó áruk jellemzőinek vonatkozásában önmagukban is leíró jellegűek, mivel nincs érzékelhető eltérés e megjelölések és az alkotóelemeik egyszerű egybeírása között. A szóban forgó áruk vonatkozásában ugyanis az SnTEM, az SnPUR és az SnMIX kombinációk nem tekinthetőek szokatlannak (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Campina Melkunie ítélet [hivatkozás fent] 41. pontját).
38 Az SnTEM megjelölést illetően a fellebbezési tanács a T‑367/02. sz. ügyben megtámadott határozatának 23. pontjában azt állapította meg, hogy a szakmai körök tisztában vannak az „Sn” rövidítés értelmével, illetve hogy a „TEM” bevett angol nyelvű rövidítés, jóllehet a két alkotóelem SnTEM-ként történő összetétele nem szerepel a szókészletben. Ugyanezen határozat 24. pontja szerint a szakmai körök az SnTEM szómegjelölést nem „nyelvi szabályokkal ellentétes új nyelvi jelenségnek” tekintik, hanem sokkal inkább olyan rövidítésnek, amely egyértelműen azt fejezi ki, hogy „tempered tin”-ről (öntött ónról) van szó. A fellebbezési tanács határozata 25. pontjában tehát arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett megjelölés tisztán leíró jellegű a szóban forgó áruk vonatkozásában. Ugyanilyen következtetés található a T-368/02. sz. ügyben megtámadott határozat 24-26. pontjában és a T-369/02. sz. ügyben megtámadott határozat 24-26. pontjában.
39 Ezért a fellebbezési tanács a megtámadott határozatokban lényegében úgy ítélte meg, hogy a kérdéses megjelölések nem szokatlanok. Következésképpen a fellebbezési tanács – a felperes állításával szemben – nem alkalmazta helytelenül a Bíróságnak a C‑383/99. P. sz., Procter & Gamble kontra OHIM ügyben 2001. szeptember 20-án hozott, a BABY-DRY szóvédjegyre vonatkozó ítéletében (EBHT 2001., I‑6251. o.) megfogalmazott elveket, figyelembe véve azt, hogy a jelen ügyben a bejelentett szómegjelölések bizonyosan nem újonnan kitalált szavak.
40 Végül a felperes azon érvével kapcsolatban, miszerint az SnTEM, az SnPUR és az SnMIX kifejezéseket nem használják maguknak a köztes termékeknek, azok egyik lényeges jellemzőjének vagy a végrehajtott kezeléssel létrejött minőségnek a leírására, elegendő annyit megjegyezni, hogy nem szükséges, hogy a megjelölést alkotó, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja hatálya alá tartozó jeleket vagy adatokat a védjegybejelentés időpontjában a kérelemben szereplő áruk vagy azok jellemzőinek leírására ténylegesen használják. Az is elegendő, ha ezek a jelek és adatok olyan módon használhatók (lásd analógia útján a Campina Melkunie ítélet [hivatkozás fent] 38. pontját), ahogy az OHIM által az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett és a felperes által sem vitatott iratokból megfelelően kitűnik. Nem hivatkozhat a felperes az Elsőfokú Bíróságnak a fent hivatkozott OHIM kontra Wrigley ítélettel hatályon kívül helyezett, a T‑193/99. sz., Wrigley kontra OHIM (DOUBLEMINT) ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletére sem (EBHT 2001., II‑417. o.), ezért elegendő, ha a szóban forgó jelek – legalább egyik lehetséges értelmükben – az érintett áruk vagy szolgáltatások egyik jellemzőjét írják le (lásd az OHIM kontra Wrigley ítélet [hivatkozás fent] 32. pontját és a Campina Melkunie ítélet [hivatkozás fent] 38. pontját).
41 Nem kapcsolódik ide a felperes azon érve, miszerint más kifejezéssel is le lehet írni az áruk ezen jellemzőit. Lényegtelen, hogy létezik-e szinonima a védjegybejelentésben megnevezett áruk vagy szolgáltatások jellemzőinek leírására. Jóllehet ugyanis a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja a védjegyoltalomból kizáró ok fennállásához azt írja elő, hogy a megjelölésnek „kizárólag” olyan jelekből vagy adatokból kell állnia, amelyeket az érintett áruk vagy szolgáltatások jellemzői feltüntetésére használhatnak, ebből még nem következik az, hogy kizárólag ezekkel a jelekkel vagy adatokkal lehet leírni az említett jellemzőket (lásd analógia útján a Campina Melkunie ítélet [hivatkozás fent] 42. pontját és a Koninklijke KPN Nederland ítélet [hivatkozás fent] 57. és 101. pontját).
42 A fent kifejtettekből következik, hogy az SnTEM, az SnPUR és az SnMIX szómegjelölések a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében alkalmasak arra, hogy a célzott vásárlóközönség számára a védjegybejelentésben szereplő árucsoportok lényeges jellemzőit jelöljék meg.
43 Következésképpen a fellebbezési tanács nem sértette meg a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amikor úgy ítélte meg, hogy az SnTEM, az SnPUR és az SnMIX szómegjelölések nem lajstromozhatók közösségi védjegyként.
44 Ezért el kell utasítani a felperes által megjelölt első jogalapot anélkül, hogy szükséges lenne a felperes által indítványozott tanúmeghallgatás.
45 A második jogalapot illetően, és ahogyan a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdéséből következően megállapítható, valamely megjelölés már abban az esetben sem lajstromozható közösségi védjegyként, ha a felsorolt feltétlen kizáró okoknak csak egyike áll fenn (a Bíróság C‑104/00. sz., DKV kontra OHIM ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑7561. o.] 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM [Giroform] ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑433. o.] 30. pontja és a T‑348/02. sz., Quick kontra OHIM [Quick] ügyben 2003. november 27-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑0000. o.] 37. pontja).
46 Mindent egybevetve, az ítélkezési gyakorlat szerint az a szómegjelölés, amelyik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében leírja az áruk vagy szolgáltatások jellemzőit, ebből adódóan szükségszerűen nem rendelkezik megkülönböztető képességgel ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében (lásd analógia útján a Campina Melkunie ítélet [hivatkozás fent] 19. pontját és a Koninklijke KPN Nederland ítélet [hivatkozás fent] 86. pontját).
47 Ilyen körülmények között nem adható hely a felperes által másodikként megjelölt, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó jogalapnak.
48 Következésképpen a keresetet egészében el kell utasítani.
A költségekről
49 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A kereseteket elutasítja.
2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. január 12‑i nyilvános ülésen.