A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2010. február 25.
F‑91/08. sz. ügy
Johanna Gerdina Pleijte
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – Igazolási eljárás – A 2007. évi eljárás – A felperes törlése az előzetesen kiválasztott tisztviselők listájáról – A szakmai tapasztalat számítása során a személyes okokkal indokolt szabadság figyelembevétele – A személyzeti szabályzat 45a. cikke”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. G. Pleijte elsődlegesen a kinevezésre jogosult hatóság 2008. augusztus 7‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasították az őt az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 45a. cikke szerinti igazolási eljárásban az előzetesen kiválasztott tisztviselők listájára fel nem vevő határozattal szemben benyújtott panaszát.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A tisztviselőt az igazolási eljárás során előzetesen kiválasztott pályázók nevét tartalmazó ideiglenes listáról törlő határozat – Sérelmet nem okozó előkészítő aktus
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk)
3. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – A szülői feladatok ellátására személyes okokkal indokolt szabadságot kivevő tisztviselők és a szülői szabadság bevezetését követően azt igénybe vevő tisztviselők közötti eltérő bánásmód
(Személyzeti szabályzat, 40. cikk, (3) bekezdés, és 42a. cikk)
4. Tisztviselők – Igazolási eljárás – A pályázók előválogatása – Szempontok – Az intézmények mérlegelési jogköre
(Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)
1. A kinevezésre jogosult hatóság azon határozata, hogy törli a tisztviselő nevét az igazolási eljárás során előzetesen kiválasztott pályázók nevét tartalmazó ideiglenes listáról, előkészítő aktusnak minősül, amely nem okoz sérelmet, így azt csak a megsemmisíthető aktus ellen benyújtott kereset keretében, járulékos módon lehet megtámadni. A kinevezésre jogosult hatóságnak a tisztviselő nevét az igazolási eljárás során előzetesen kiválasztott pályázók nevét tartalmazó végleges listáról törlő határozata azonban sérelmet okozó aktusnak minősül, nem pedig előkészítő aktusnak.
(lásd a 27. és 28. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑471/02. P. (R). sz., Gómez‑Reino kontra Bizottság ügyben 2003. április 8‑án hozott végzésének (EBHT 2003., I‑3207. o.) 62. pontja.
2. Nem a közösségi bíróság feladata, hogy utasítsa a közösségi intézményeket, függetlenül az EUMSZ 266. cikkben az aktust kibocsátó intézmény számára megfogalmazott azon általános kötelezettségtől, hogy tegyen meg minden, az aktust megsemmisítő ítélet teljesítéséhez szükséges intézkedést. Elfogadhatatlan tehát az olyan kereseti kérelem, amely arra irányul, hogy a Közszolgálati Törvényszék rögzítse a felperes nevét a valamely képzési programban való részvételre kiválasztott pályázók listáján vagy módosítson a Közigazgatási Tájékoztatóban szereplő valamely módszert.
(lásd a 29. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑156/89. sz., Valverde Mordt kontra Bíróság ügyben 1991. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑407. o.) 150. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑51/07. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑289. o. és II‑A‑1‑1533. o.) 17. pontja, az ítélettel szemben T‑491/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
3. A személyzeti szabályzat 2004. május 1‑ja előtti változatának hatálya alatt személyes okokkal indokolt szabadságot igénybe vevő tisztviselők és a 2004. május 1‑je után szülői szabadságot kérő tisztviselők közötti eltérő bánásmód pontosan annak az eredménye, hogy a személyzeti szabályzatba bevezetésre került a szülői szabadságra vonatkozó 42a. cikk, és ez nem minősülhet hátrányos megkülönböztetésnek, mivel az eltérő bánásmód objektíven annak a következménye, hogy a jogalkotó e cikknek nem biztosított visszaható hatályt.
Emellett a jogalkotó feladata az uniós tisztviselőket megillető szociális jogok terjedelmének meghatározása. Márpedig az a tény, hogy a jövőre nézve új kedvezményeket hoznak létre a tisztviselők számára, nem foglalja magában e jogok visszamenőleges biztosítását azon tisztviselők számára, akik a múltban eleget tehettek azon feltételeknek, amelyeket ezentúl az említett jogokban való részesüléshez megkövetelnek. Amikor a Tanács bevezette a szülői szabadságot, nem írta elő a korábban a szülői feladatok ellátására kivett személyes okokkal indokolt szabadság visszamenőleges átalakítását szülői szabadsággá. A személyzeti szabályzatban a 2004. május 1‑je előtt a szülői feladatok ellátására kivett személyes okokkal indokolt szabadság szülői szabadsággá való átalakítását előíró rendelkezések hiánya tehát nem jelenti az egyenlő bánásmód elvének megsértését.
Végül mivel valamely norma értelmezésének a norma tartalmának határai között kell maradnia, különösen amikor az teljesen egyértelmű, a személyzeti szabályzat 40. cikkének (3) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, mint amely előírja, hogy a szülői feladatok ellátására személyes okokkal indokolt szabadságot igénybe vevő tisztviselőkkel a szülői szabadságban részesülő tisztviselőkkel azonos módon kellene bánni.
(lásd a 37., 40. és 42. pontot)
4. Az egyenlő bánásmód elvét nem sérti, ha a tisztviselők különböző kategóriái közötti eltérő bánásmódot objektív és ésszerű szempontok alapján igazolják, és ezek a különbségek arányban állnak a kérdéses megkülönböztetéssel elérni kívánt céllal. A tisztviselők közötti eltérő bánásmód igazolására alkalmas ezen objektív és ésszerű szempontok között szerepel a szolgálati érdek. A szolgálati érdekből meghozandó intézkedések meghatározása körében az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, így a közösségi bíróságnak a hátrányos megkülönböztetés tilalmának vizsgálatát annak ellenőrzésére kell korlátoznia, hogy az érintett intézmény nem alkalmazott‑e önkényes vagy a szolgálati érdekkel nyilvánvalóan ellentétes megkülönböztetést.
E tekintetben nem aránytalan, ha az adminisztráció csupán az igazolási eljárást megelőző tíz évben megszerzett szakmai tapasztalatot veszi figyelembe annak érdekében, hogy a szolgálati igényekre tekintettel a pályázók szakmai tapasztalatának relevanciáját értékelje, mivel e relevancia a technológia és a szakma fejlődésével veszít értékéből. Olyan tényező hiányában, amely lehetővé tenné annak bizonyítását, hogy ezen időbeli korlátozás valójában önkényes megkülönböztetésnek minősül vagy nyilvánvalóan ellentétes a szolgálati érdekkel, e korlátozás nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek.
Másfelől az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázók kiválasztási módjának meghatározása tekintetében. A figyelembe vett szakmai tapasztalatnak az utolsó tíz évre korlátozásával az adminisztráció nem fosztja meg magát a legjobb pályázók kiválasztásának lehetőségétől, mivel ezen időszak releváns összehasonlítási alapnak minősülhet.
(lásd az 57–59. és 61. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑11/03. sz., Afari kontra EKB ügyben 2004. március 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑65. o. és II‑267. o.) 65. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑59/05. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑109. o. és II‑A‑1‑409. o.) 76. pontja; F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑139. o.) 91. pontja; F‑54/06. sz., Davis és társai kontra Tanács ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑165. o. és II‑A‑1‑911. o.) 65. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑6/07. sz., Suvikas kontra Tanács ügyben 2008. május 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑151. o. és II‑A‑1‑819. o.) 87. pontja.