A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)
2012. március 21.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – Külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációt lehetővé tevő támogatási program – A támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a támogatások visszatéríttetését el nem rendelő határozat – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑174/11. sz. ügyben,
a Modelo Continente Hipermercados, SA, sucursal en España (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, M. Muñoz de Juan és R. Calvo Salinero ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott C 45/07 (korábbi NN 51/07, korábbi CP 9/07) adózási amortizációról szóló, 2009. október 28‑i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L 7., 48. o.) 1. cikke (1) bekezdésének megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök (előadó), M. E. Martins Ribeiro és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 2005‑ben és 2006‑ban előterjesztett írásbeli kérdéseivel (E‑4431/05, E‑4772/05, E‑5800/06 és P‑5509/06) az Európai Parlament több tagja a társasági adóról szóló spanyol törvénybe a 2001. december 27‑i Ley 24/2001, de Medidas Fiscales, Administrativas y del Orden Social (adójogi, közigazgatási és szociális intézkedések elfogadásáról szóló 24/2001. sz. törvény; BOE 313. sz., 2001. december 31., 50493. o.) által bevezetett 12. cikk (5) bekezdése rendelkezéseinek állami támogatásnak való minősítéséről kérdezte az Európai Közösségek Bizottságát, amely rendelkezéseket átvette a 2004. március 5‑i Real Decreto Legislativo 4/2004, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalásának elfogadásáról szóló 4/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet; BOE 61. sz., 2004. március 11., 10951. o.; a továbbiakban: vitatott szabályozás). A Bizottság lényegében azt válaszolta, hogy a rendelkezésére álló információk alapján nem tűnik úgy, hogy a vitatott szabályozás az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozna.
2 A Bizottság 2007. január 15‑i és március 26‑i levelében információkat kért a spanyol hatóságoktól a vitatott szabályozás hatályának és hatásainak értékeléséhez. A Spanyol Királyság 2007. február 16‑i és június 4‑i levelében közölte a Bizottsággal a kért információkat.
3 2007. augusztus 28‑án a Bizottsághoz faxon panasz érkezett egy magán gazdasági szereplőtől, amely szerint a vitatott szabályozás a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.
4 2007. október 10‑i határozatával (összefoglalás: HL C 311., 21. o.) a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást a vitatott szabályozás tárgyában.
5 2007. december 5‑i levelében a Bizottság megkapta a Spanyol Királyság észrevételeit a hivatalos eljárás megindításáról szóló e határozatról. 2008. január 18. és június 16. között a Bizottság megkapta 32 érdekelt harmadik fél észrevételeit is. 2008. június 30‑i és 2009. április 22‑i levelében a Spanyol Királyság megjegyzéseket tett az érdekelt harmadik felek észrevételeire.
6 2008. február 18‑án, 2009. május 12‑én és június 8‑án technikai találkozókra került sor a spanyol hatóságokkal. További technikai találkozókra is sor került a 32 érdekelt harmadik fél közül egyesekkel.
7 2008. július 14‑i levelében és 2009. június 16‑i elektronikus levelében a Spanyol Királyság kiegészítő információkat nyújtott be a Bizottsághoz.
8 A Bizottság az eljárást az Európai Unión belüli részesedésszerzéseket illetően a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott C 45/07 (korábbi NN 51/07, korábbi CP 9/07) adózási amortizációról szóló, 2009. október 28‑i 2011/5/EK határozatával (HL 2011. L 7., 48. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) lezárta.
9 A megtámadott határozat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja a vitatott szabályozást – amelynek lényege olyan adókedvezmény, amely lehetővé teszi a spanyol társaságok számára, hogy levonják a külföldi vállalkozásokban való részesedésszerzésből eredő üzleti és cégérték amortizációját –, amennyiben e szabályozás az Unión belül letelepedett vállalkozásokban való részesedésszerzésekre alkalmazandó.
10 A megtámadott határozat 1. cikkének (2) és (3) bekezdése ugyanakkor a bizalomvédelem elvének megfelelően lehetővé teszi a vitatott szabályozás további alkalmazását a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2007. december 21‑én való közzétételét megelőzően történt részesedésszerzések, valamint azon részesedésszerzések esetében, amelyek megvalósítása valamely szabályozó hatóság engedélyéhez kötött, és e hatóságot az ügyletről ezen időpont előtt értesítették, és amely ügyletek teljesítésére visszavonhatatlan kötelezettséget vállaltak 2007. december 21. előtt.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 A Törvényszék Hivatalához 2011. március 18‑án benyújtott keresetlevelével a felperes, a Modelo Continente Hipermercados, SA, sucursal en España, előterjesztette a jelen keresetet.
12 A Törvényszék Hivatalához 2011. május 26‑án benyújtott beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
13 A felperes 2011. július 8‑án megtette észrevételeit a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.
14 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak, és rendelje el az eljárás folytatását;
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet nyilvánítsa elfogadhatatlannak;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
16 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a értelmében az egyik fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján megfelelően tájékozódott, és úgy határoz, hogy a szóbeli szakasz megnyitása nem indokolt.
17 A Bizottság úgy érvel, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a felperes nem bizonyította sem az eljáráshoz fűződő érdekét, sem pedig azt, hogy őt a megtámadott határozat személyében érinti.
18 Először a Bizottság által hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogást célszerű megvizsgálni.
19 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”.
20 Mivel a megtámadott határozatot a hivatalos vizsgálati eljárást követően fogadták el, és nem a felperesnek címezték, személyében való érintettségét a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítéletében (EBHT 1963., 197., 223. o.) meghatározott kritériumok szerint kell értékelni. Így a felperesnek kell bizonyítania, hogy a megtámadott határozat az ő sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal e határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑4087. o.] 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 A felperes – annak bizonyítása céljából, hogy a megtámadott határozat, amely megállapítja, hogy a vitatott szabályozás jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen, amennyiben az Unión belüli részesedésszerzésekre alkalmazandó, őt személyében érinti – arra hivatkozik, hogy ő az említett szabályozás kedvezményezettje.
22 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot megtiltó határozata ellen főszabály szerint nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha őt e határozat csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett program potenciális kedvezményezettjeként érinti. Az ilyen határozat ugyanis e vállalkozás vonatkozásában olyan általános hatályú intézkedésként jelenik meg, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek kategóriája vonatkozásában fejt ki joghatásokat (lásd a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T‑309/02. sz., Acegas kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1809. o.] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
23 Mindazonáltal, mivel a felperes vállalkozást a kérdéses határozat nem csupán az érintett ágazatban működő vállalkozásként, vagyis a támogatási program potenciális kedvezményezettjeként, hanem az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjeként is érinti, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte, e vállalkozás az említett határozat által személyében érintett, és a határozat ellen benyújtott keresete elfogadható (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑15/98. és C‑105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑8855. o.] 34. és 35. pontját, valamint a Törvényszék T‑75/03. sz., Banco Comercial dos Açores kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 44. pontját).
24 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a felperes a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjének minősül‑e, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑71/09. P., C‑73/09. P. és C‑76/09. P. sz., Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. június 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑4727. o.] 53. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T‑221/10. sz., Iberdrola kontra Bizottság ügyben 2012. március 8‑án hozott ítéletének 27. pontját).
25 A felperes úgy érvel, hogy egy Portugáliában letelepedett társaságban való részesedésszerzés címén a megtámadott határozat őt személyében érinti. Kifejti, hogy 2007. július 26‑án a Portugáliában letelepedett anyavállalata egy holland társasággal a portugál versenyhatóság engedélyének megszerzésétől függő adásvételi szerződést kötött. A versenyhatóság a kérdéses ügyletet 2007. december 27‑én jóváhagyta azt követően, hogy tájékoztatták azon tényről, hogy a felperes anyavállalatának „szerződéses jogállását” az adásvételi szerződés értelmében átruházták a felperesre. Az ügyletre végül 2007. december 31‑én került sor, és a felperes a keresetlevél mellékleteként több dokumentumot is benyújtott, amelyek tanúsítják, hogy ezen ügyletre a vitatott szabályozást alkalmazta. Így a felperes bizonyította, hogy ő a vitatott szabályozás tényleges kedvezményezettje. Megjegyzi azonban, hogy nem vetették alá visszatérítési kötelezettségnek.
26 E tekintetben a felperes az ítélkezési gyakorlatra támaszkodva azt állítja, hogy valamely jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program értelmében nyújtott támogatás kedvezményezettje személyében való érintettségének elismerése nem korlátozódhat azon esetekre, amikor előírják e támogatás visszatérítését. Szerinte ugyanis az ítélkezési gyakorlat a visszatérítési kötelezettséget csak mellékesen vizsgálja.
27 Ezen érvet el kell utasítani. A felperes által hivatkozott határozatokhoz hasonlóan a fenti 23. pontban hivatkozott ítéletek ugyanolyan megfogalmazásban annak elismerését, hogy valamely támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat a felperest személyében érinti, annak bizonyításától teszik függővé, hogy a felperes az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettje, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte (a Törvényszék T‑136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4063. o.] 70. pontja, T‑292/02. sz., Confservizi kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1659. o.] 44. pontja és T‑301/02. sz., AEM kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1757. o.] 45. pontja). E megfogalmazásból, amely a visszatérítési kötelezettséget ugyanazon szintre emeli, mint a felperes tényleges kedvezményezetti minőségét, nem lehet arra következtetni, hogy e kötelezettség másodlagos jelentőségű, sőt felesleges lenne.
28 Egyébiránt megjegyzendő, hogy a Törvényszék T‑254/00., T‑270/00. és T‑277/00. sz., Hôtel Cipriani és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. november 28‑án hozott és a felperes által szintén hivatkozott ítéletének (EBHT 2008., II‑3269. o.) 84. pontja a fent említett két feltétel megismétlésére szorítkozik, és még különös jelentőséget is tulajdonít a visszatéríttetés elrendelésének, úgy vélve, hogy az egyénítés a jelen ügyben abból az egyéni érdeksérelemből származik, amelyet a visszatéríttetés elrendelése e zárt kör tökéletesen azonosítható tagjainak okoz. A Bíróság az ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezésről határozva úgy vélte, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a felperes vállalkozásoknak fennáll a kereshetőségi joga, mivel a vitatott határozat az érintett támogatások visszatéríttetésének elrendelésével a jogi helyzetükben okozott egyéni sérelem folytán személyükben érinti őket (a fent hivatkozott Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 51. pontja).
29 Ezenkívül a felperes állításával ellentétben a fent hivatkozott Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 56. pontjából nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróság kétséget kizáróan megerősíti, hogy az előny visszatéríttetése nem sine qua non feltétele annak, hogy a felperest személyében érintettnek lehessen tekinteni. E pontban ugyanis a Bíróság azt állítja, hogy már a visszatéríttetés elrendelése személyében érinti a kérdéses program valamennyi kedvezményezettjét, mivel a vitatott határozat elfogadásának időpontjától kezdve ki vannak téve az általuk kapott előnyök visszatéríttetésében megnyilvánuló kockázatnak, ez pedig hátrányosan érinti a jogi helyzetüket, anélkül hogy vizsgálni kellene az olyan helyzetekre vonatkozó további feltételeket, amelyekben a Bizottság határozata nem rendeli el a visszatéríttetést. A Bíróság ugyanezen pontban kifejti továbbá, hogy az a lehetőség, hogy a jogellenesnek nyilvánított előnyöket utóbb nem téríttetik vissza a kedvezményezettekkel, nem zárja ki, hogy a kedvezményezettek személyükben érintettnek minősüljenek. Így a Bíróság csupán azt jelzi, hogy a visszatéríttetésnek a vitatott határozatban való elrendelése elegendő az érintett kedvezményezettek egyénítéséhez, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy nemzeti szinten ezen elrendelés hatásokkal jár‑e.
30 Ebből következik, hogy amikor egy megtámadott jogi aktus megköveteli a valamely támogatási program értelmében nyújtott támogatások visszatéríttetését, e jogi aktus kizárólag a visszatérítési kötelezettség által érintett felpereseket érinti személyükben.
31 Következésképpen, mivel a felperest nem vetették alá visszatérítési kötelezettségnek, nem tekinthető a megtámadott határozat által személyében érintettnek.
32 Noha a felperes azon érvét, miszerint a jelen kereset elfogadhatatlanként való elutasítása megfosztja őt a hatékony bírói jogvédelemtől, jóllehet ezen érv az érvelésének az eljáráshoz fűződő érdekre vonatkozó részében található, úgy kell értelmezni, hogy arra a személyében való érintettségének alátámasztása érdekében is hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy az Unió jogon alapuló Unió, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy a Szerződéssel és az alapvető jogokat magukban foglaló általános jogelvekkel összeegyeztethetők‑e. Ennélfogva a magánszemélyek hatékony bírói jogvédelemre jogosultak azon jogaikat illetően, amelyeket az uniós jogrendből származtatnak. Mindazonáltal a jelen ügyben a felperes semmilyen módon nincs megfosztva a hatékony bírói jogvédelemtől. Ugyanis, még ha a Törvényszék a jelen keresetet elfogadhatatlannak is nyilvánítja, a felperest semmi nem akadályozza meg abban, hogy a nemzeti bíróság előtti olyan jogviták keretében, amelyek felmerülésére hivatkozik, és amelyek keretében olyan jogalapokat hozhatnak fel, amelyekkel vitatják, hogy a felperest a megtámadott határozat értelmében nem terheli visszatérítési kötelezettség, az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra utalást indítványozzon a megtámadott határozat érvényességét azon az alapon megkérdőjelezve, hogy az megállapítja a vitatott szabályozás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑443/08. és T‑455/08. sz., Freistaat Sachsen és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑1311. o.] 55. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A felperes állításával ellentétben a Törvényszékhez a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdése ellen benyújtott egyéb keresetek léte nem kérdőjelezi meg az ilyen bírói jogvédelmet. Ugyanis, vagy a Törvényszék megsemmisíti az említett rendelkezést, és e megsemmisítés köti a nemzeti bíróságot, vagy pedig a Törvényszék elutasítja a kereseteket, és fennmarad a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy a kérdéses rendelkezés érvényességével kapcsolatos kétely esetén előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel forduljon a Bírósághoz (lásd ebben az értelemben a Bíróság 314/85. sz. Foto‑Frost‑ügyben 1987. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4199., 4225. o.] 15. pontját).
33 A keresetet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a Bizottság által felhozott, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított, első elfogadhatatlansági kifogást.
A költségekről
34 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségein túl a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére is, ez utóbbi kérelmének megfelelően.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Modelo Continente Hipermercados, SA, sucursal en Españát kötelezi a költségek viselésére.
Luxembourg, 2012. március 21.